Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-02 / 77. (1115.) szám

_ ^RX^-TV^AfitARHlRLAB 1926 április 3, péutek. Lovászy Márton tizenkilenc sajtópere Budapétt, április 1. (Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon.) Lovászy Márton, az emigránsok egykori vezérkarának nagy szerepet játszott tagja, Budapestre érkezett. Lcvászy hazaérkezésével aktuálissá vált azon ügyek letárgyalása, amelyekben eljárást indí­tottak ellene, de emigrációban lévén, nem folytathatták le. összesen 19 eljárás indult a Károlyi kormány egykori kultuszminisztere ellen, leginkább sajtóvétség címén lapjában, a bécsi Jövőben megjelent cikkei miatt. Az el­járás együttesen indult Lovászy és emigráns- társai: Garami, Buchinger, Hatvani, Jászi, Hock, Károlyi és Linder ellen s az ügyészség a húsvéti ünnepek után dönt, hogy Lovászi Ügyét társaiétól elkülönítve fogja-e tárgyalni. Franciaország, Anglia és Olaszország szavazatai juttatták Magyarországnak az Ipolyi hagyatékot. Az Ipolyi-hagyaték ügyében hozott párisi dön­tés a magyar kultúrtörténet szempontjából szinte megbecsülhetetlen emlékeket mentett meg Magyar- országnak. A primitív magyar kultúrának és álta­lában az őskereszténységnek ezek az emlékei Ipo­lyi Arnold nevéhez és működéséhez fűződnek. Ipo­lyi mint besztercebányai püspök adott ki egy ma­gyar mithológiát, amelyet nagy megihasonlások és lelki tusák után maga vont ki a könyvárusi tásból és elégetett. Ugyancsak besztercebányai püspök ko­rában kezdte gyűjteni és felkutatni Magyarország egész területéről azokat az emlékeket, amelyek a kereszténység és a magyarság első érintkezésének korából származniuk. Mikor a lánglelkü püspök besztercebányai püspöki székét a nagyváradi ér­sekséggel cserélte fel, már igen sok tárgyat vitt jnagával uj székhelyére. Mikor pedig Szent László városában lehunyta szemeit, akkor már európai hírii és értékű gyűjteményt hagyott maga után. Ezt végrendeletében az államra hagyta azzal a feltétellel, hogy érseki székhelyén egy külön múzeumot kell belőle alakítani, kimondottan abból a célból, hogy ezzel a magyar nemzeti és keresztény mű­velődés ismereteit előmozdítsa. Végrendeletében azonban óvatosan kikötötte, hogy amennyiben ilyen múzeum nem alakulna Nagyváradon, hagyatéka egy Esztergomban fölállítandó keresztény múzeum számára ma­radjon. Ipolyi halála után Schlauch Lőrinc, majd en­nek utódai az értékes kincsekről teljesen elleled- keztefe. Azok, mint leltári tárgyak, a vármegyei múzeumba kerültek, ahol értéküket fel sem ismer­ve s anélkül, hogy az alapitó intencióinak megfe­lelően, a közönségnek a magyar őskor e nagyszerű emlékeit föltárhatták volna, szinte lomtárban he­vertek, oly gondatlanul, hogy a hagyaték pár, a keresztény őstörténetre igen értékes darabját el is lopták. Mindez még a háború előtt történt. A háború után, 1918-ban, a muzeum nagyréezét Esztergomba vitték, ahol Csernoch János her­cegprímás bőkezűsége folytán és az örökhagyó püspök szándékai szerint, fel is állították a ke­resztény magyar múzeumot. Alig tették azonban be a lábukat a románok Nagyváradra, máris megindult a diplomáciai akció, hogy ezéket a kincseket a békeszerződés 107-ik §-ára hivatkozva, visszaköveteljék. A párisi jóvá­tételt bizottság előtt a román petíció alapján öt esztendőn keresztül tárgyalták, vizsgálták az ügyet. A nagy jogi vitára, amelynek az iratai külön­ben egy egész kis könyvtárt tesznek ki, úgy a ro­mán, mint a magyar kormányok legjobb erőiket küldték harcba. Magyar részről Egry Aurél udvari tanácsos, kitűnő nemzetközi jogász, román részről pedig Andoriatu román szaktekintély harcolt a ha­gyatékért. Ebben a küzdelemben természetesen kivette részét Korányi Frigyes báró is, aki tudásával és diplomáciai tapasztalataival, valamint összekötte­téseivel megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a ma­gyar kultúra eme páratlan emlékeinek megmenté­sében. A kedvező eredményben jelentékeny rész jutott Gerevich Tibornak, az esztergomi muzeum igazgatójának is. A Sődelegátusok — amint tegnap jelentettük — három szavazattal egy ellen kimondották, hogy az Ipolyi-hagyatékot Magyarország nem tarto­zik Romániának kiszolgáltatni. Megjegyezzük, hogy ez az egy ellenszavazat a kis államokat, képviselő román delegátus részéről esett (a kis államoknak tudvalevőleg egy közös képvi­selőjük van, aki ebben az évben éppen román volt), írtig Franciaország, Anglia és Olaszország képviselői a magyar kormány ál­láspontja mellett, döntöttek. Túl azon a nyereségen, amivel e múzeumnak a megőrzése a magyar kultúra vagyonátadókat meg­növeli, ebben a döntésben a magyar nemzeti kultúra értékének és feladatának elismerését és meg­becsülését láthatjuk. Ezzel a döntéssel Csernoch János hercegprímás áldozatkészsége elégtételt kapott és a kis mú­zeum a Duna partján remélhetőleg egyik erőfor­rása lesz annak a nemzeti öntudatnak, á mely a gazdag magyar kultúra forrásából fakad. Háromezer magyar munkás rohamsisakban és gázálarcban tűntet Amerikában Gázbombákkal, vizSugarakkal és botokkal támadt rájuk a rendőrség — Páncél-automobi­lon vonultak ki a riporterek — Komoly zavargás operettstilusban- A P. M. H. tudósi tójától — Newyork, március 30. Egy jerseyi városkában, Passaic-ban he­tek óta nagy küzdelem folyik a szövőgyárak és a munkásság között. Ezidöszerint 13.000 munkás tétlen és rendez napról-napra tüntető felvonulá­sokat a gyárak előtt. A sztrájkolok különféle nemzetiségekből re- krutálódtak, közel háromezer közöttük a magyar munkások száma. A rendőrség Richard 0. Zober passaici rendőrkapitány utasítására brutálisan lépett fel a fegyelmezett munkástömeggel szemben, könnygázbombákkal támadt felvonuló csapataikra, tüzoltófecskendőkkel verte szét őket és rendőrbotokkal fojtotta beléjük az elkese­redést. A jó példával maga a rendőrkapitány járt elől. Az első gázbomba egy Csapó Józsefné nevű magyar asszony előtt robbant fel és súlyos beteggé tette a szerencsétlen asszonyt­A fotóriporterek megörökítették a rendőri brutalitást, mire a rendőrök ellenük fordul­tak, bottal összezúzták az összes fényképező­gépeket. Az eset természetesen hallatlan felhá­borodást keltett. A Daily Mirror „Rémuralom Passaicon" keresztcimmel számolt be az ese­ményekről és az Evening Graphic-kel együtt páncélautomobilt bérelt és azon küldte ki riportereit és fotográfusait. A sztrájkolok is felkészültek a rendőri bru­talitásra és — isten tudja honnan szerez­ték ­rohamsisakokban és gázmaszkokban vo­nultak kj a szövőgyárak elé. A riporterek páncélautomobilja rendes, nor­mális páncélautó volt, amilyenen a nagy- összegű pénzküldeményeket szokták továb­bítani a newyorki bankok, védekezésül a hold up-banditák ellen. gz a lap óvatosságból két páncélautomo­bilt bérelt. Az óvatosság helyesnek bizonyult, mert az egyik páncélautót elgázolta egy Öt- tónnás teherautó. Nekiment és felborította. A páncélautó arra az oldalára esett, amelyiken az ajtó van, ga­zolin- és olajfürdőt kaptak a riporterek és ha nem lett volna bennük elég lélekjelenlét a motor elá’btására, bent éghettek volna. A rendőrség nem merte megismételni a riporterek és a sztrájkolok ellen a támadást és némán nézte a felvonulásokat Az egyik menetet egy Kovács Erzsébet nevű magyar asszony vezette. Gyerek­kocsit tolt maga előtt Az előző napi rendőri brutalitás nem ma­rad- következmények nélkül. Katz békebiró elfogatási parancsot adott ki Zober rendőrfőnök és két rendőr ellen­Rejtélyes diplomáciai botrány Magyarország és Brazília között A brazíliai kormány Reviczky dr. magyar k onzultól megtagadta az exequaturt — Brazí­liának nem kellenek diplomaták, hanem csak kivándorlási hiénák — Mit imák az ügyről a brazíliai magyar lapok? Mello Franco é9 a kisebbségek magyar lapja, a Sao Pauloban megjelenő „Dél­amerikai Magyar Hirlap'1 az illetékes hely nyilat­kozatára a következő megjegyzést teszi: — A magyar államot a háború befejezése után a brazil kormánynál a németalföldi királyi követség képviseli Rio de Janeiroban. Ez a hely­zet természetesen érintetlenül fennállott továbbra is, amikor a magyar kormány hivatásos konzult küldött Sao Pauloba. Hitízen köztudomású, hogy a konzuloknak nem feladatuk, hogy diplomáciaílag képviseljék országukat. így eleve is nyilvánvaló, hogy a nyilatkozatban érintett rangkérdés miatti érzékenysége é>$ sértődöttsége a brazíliai kor­mánynak nem lehetett oka a konzul visszautasí­tására. — Mi ebben a kérdésben a valóban legille­tékesebb helyre fordultunk információért és pe­dig Kari von Rappard dr. lovag, németalföldi ki­rályi követ úrhoz Rio de Janeiroban, aki egyút­tal Magyarország diplomáciai képviselője is. A követ igen előzékenyen fogadta tudósítónkat és a következők közlésére hatalmazta fel: „Abban az időpontban, amidőn Reviczky dr. konzul ur exequaturáját a brazil kormány meg­tagadta, Rio de Janeiroban nem is működött még tiszteletbeli, magyar konzul. így ez a tény nem szerepelhetett a visszautasítás okául. Félix Pache- cho dr. brazil külügyminiszter ur határozottan kijelentette előttem, hogy a kérdéses diplomáciai aktus semmiképpen sem irányul Magyarország vagy a magyar kormány ellen, hanem tisztán sze­mélyi okai vannak". Ezeket irja a „Délamerikai Magyar Hirlap". A németalföldi követ nyilatkozatából, illetőleg az általa idézett külügyminiszteri kijelentésből kitű­nik, hogy- a brazíliai kormány által a „Délameri­kai Magyar Ujság"-ban közzétett kommüniké ál­lításai valótlanok és a brazíliai kormányt „sze­mélyi okok" irányították. Ezek a „személyi okok" nyilvánvalóak. Reviczky fel akarta venni a harcot a sao pauloi kivándorlási ügynökök ellen. Az erős cenzúra alatt álló „Délamerikai Magyar Hirlap" igen óvatosan a következő mondatban le­leplezi a botrány valódi hátterét: „Reviczky konzul ur a magunk meggyőződé­se szerint a legnemesebb ügybuzgalomtól vezé­relve, de kellő információk hiányában olyan ma­gatartást tanúsított, hogy Sao Paulo állam kormá­nya a rioi központi kormánynak, illetőleg a köz­társaság elnökének az exequatur megtagadását ja­vasolta. Mindent összevéve, a brazíliai kormánynak sikerült Sao Pauloból eltávólitania azt a magyar konzult, aki komolyan vette hivatását. A mintegy' százezer főnyi brazíliai magyarság mostan ismét védelem nélkül maradt, mivel az ideiglenes kon­zulátusi vezetők érthetőleg nem fejthetnek ki oly intenzív működést, mint az összes jogokkal felru­házott hivatásos konzulok. Bécs, április 1. (A P. U. B. bécsi tudósítójától,) Az elmúlt tél elején felhívták a magyar kormány figyelmét a brazüiai kivándorlási hiénák üzelmeire, úgy Magyarországon, mint az utódállamok magyar­sága között A magyar kormány a leleplező cikkek következtében elhatározta, hogy konzulátust állít fel Brazilja második városában, Sao Pauloban. ahol a legnagyobb számban élnek a kivándorolt magyarok. Magyarország diplomáciai képviseletét a bra­zil kormánynál a németalföldi követség látja el a háború befejezése óta. Szükségesnek mutatko­zott azonban önálló konzulátusok felállítása, mi­vel a németalföldi követség ugyan loyális módon képviseli Magyarország diplomáciai érdekeit, azonban magától ériedödőleg nem karolhatja fel olyan mértékben a magyar kivándorlók érdekeit, mint önnálló magyar konzulátusok. Ezért a magyar kormány belátva a leleplezések igaz vol­tát, Reviczky dr. külügyminiszteri tisztviselőt Sao Paulóba küldte magyar konzulnak. Reviczky az év elejéti Brazíliába érkezett és nyomban átadta megbízó levelét Rio de Janeiróban a külügymi­nisztériumnak. Ezután állomáshelyére, Sao Pauló­ba utazott. Néhány héten keresztül zavartalanul végezte a konzuli teendőket és nagy népszerűség­re tett szert a védelemre szoruló brazíliai magyar­ság körében. Egy szép napon azonban a brazí­liai újságok rövid hivatalos jelentést közöltek, hogy a „köztársaság elnöke megtagadta az exequaturt Reviczky dr. magyar kon­zultó1“ Ez más szóval azt jelenti, hogy a brazíliai kormány nem egyezik bele Reviczky kinevezésé­be és nem ismeri el konzulnak. Reviczky kény­telen volt a konzulátus vezetésétől megválni és a Sao-paulói konzulátus ideiglenes vezetését már­cius elején Wawra Alajos volt magyar ezredes vette át, mig a rio de janeiroi konzulátus élére JermaD Jenő került. Reviczky dr. azonban nem tért vissza azonnal Magyarországra, hanem ipar* kodott utána járni, hogy mi az oka a brazíliai kormány diplomáciai életben szokatlan magatartá­sának. A brazíliai magyarság vezetői csakhamar felvilágosították Reviezkyt az okokról. Eszerint a brazíliai kormánynak az országban nem kellenek diplomaták, hanem csak kivándorlási hiénák. Reviczky konzul azonban nyomban kijelentette a brazíliai sajtó képviselői előtt, hogy az ő prog­ramraja a brazíliai magyarok érdekeinek meg­védése a brazíliai vállalkozókkal és munkaadók­kal szemben. Egyben közölte, hogy lehetővé fogja tenni azoknak, akik Brazíliában nyomorba kerül­tek, a hazatérését. Végül hansulyozta, hogy fi­gyelni fogja a kivándorlási ügynököket és keresni fogja módját anüak, hogy a hiénák garázdálkodá­sait Magyarország és az utódállamok magyarsága között miként lehetne megakadályozni. Ez a programm nem tetszett a brazíliai kor­mánynak és ezért tagadta meg a köztársaság el­nöke Reviczky konzul elismerését. Reviczky dr., értesüléseink szerint, már elhagyta Braziliát és a közeli napokban visszatér Budapestre. Kétségtelen, hogy a brazíliai, kormány a magyar konzullal szemben is ép oly bru­tálisan és jogtalanul viselkedett, mint képviselője, a hírhedt Mello Franko « népszövetség legutolsó közgyűlésén. Sőt énnél tovább, bécsi diplomáciai körökben, ah<s va most jutott el Reviczky esetének híré, egye­nesen összefüggést, szerves kapcsolatot látnak Mello Franc szereplése és Reviczky esete között. Mello Franco — miként ismeretes, nemcsak Európa szanálását akadályozta meg vétójával, amellyel meghiúsította Németország felvételét a Népszövetségbe, hanem a népszövetségi ligák leg­utolsó közgyűlésén élesen szembe fordult a nem­zeti kisebbségekkel, a kisebbségi jogok ellen nyi­latkozott és kijelentette, hogy a kisebbségek ren­deltetése, hogy beleolvadjanak a többségbe. Mel­lo Franco állásfoglalása akkor nagy felháborodást keltett és mindenki csodálkozva vetette fel a kér­dést, hogy mi köze Brazília képviselőjének a kö­zépeurópai kisebbségi problémához és miért siet az elnyomók segítségére? Bécsi diplomáciai körök szerint azért, mivel Brazíliának érdeke, hogy a közép­európai khaosz minél tovább tartson. Bra­ziliának olcsó munkaerőre van szüksége és a. kivándorlási hiénák legjobban az elégedetlen, elnyomott kisebbségek között arathatnak. Brazillá egész külpolitikája tehát a kivándorlási hiénák receptje szerint mozog. Rövid idő alatt a Reviczky-eset már a harmadik botrány, amelyet a brazíliai kormány a kivándorlási hiénák műkö­désének sikere érdekében rendez. Itt az ideje, hogy az európai kormányok fellépjenek Brazíliá­val szemben és megakadályozzák azt, hogy a ka­landorok rio de janeiroi kormánya a fehér rab- szolgakereskedök szolgálatában tervszerűen meg­akadályozza Európa konszolidálását. A Reviczky- eset tisztázásra -szorul, mihelyt a Brazíliából ki­utasított konzul visszatér Budapestre. Rio de Janeiro, március havában. (A Prágai Magyar Hirlap délamerikai leve­lezőjétől.) A brazíliai magyar lapok élénken fog­lalkoznak Reviczky konzul esetével. A „Délame- rikai Magyar Újság" ebben az ügyben „illetékes brazil fórumhoz" fordult, ahol a következő fel­világosítást kapta: „A szövetséges brazil kormány székhelye Rio de Janeiro. Ha valamely állam hivatalosan kép­viselteti magát Brazíliában, úgy legfőbb képvise­lőjének Rio de Janeiroban kell székelnie. A ma­gyar kormány részéről az a sajnálatos hiba tör­tént, hogy' Rio de Janeiroban tiszteletbeli konzul­lal képviselteti magát, mig Sao Pauloban, amely város csak az egyik szövetséges állam fővárosa, tényleges konzult nevezett kt. Ez a? eset olyan, mintha például Szegeden valamely állam hivatalos képviselője székelne és Budapestep csak tisztelet­beli képviselője működne. Ha Reviczky Ist. dr.-t rio de janeiori konzullá nevezték volna ki, úgy semmi akadálya sem lett volna annak, hogy Ma­gyarországot képviselje, annál inkább, mert sze­mélye ellen semmi kifogás nem volt és nem is le­hetett". Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy az ..il­letékes brazil fórum" erőszakos ürügyeket keres eljárásának igazolására. Amit azonban a nyilat­kozat a fővárosban levő képviseletről tartalmaz, az nem felel meg a valóságnak. Brazília m:V!; Az egészségügyi ellenérzés két uj intézménye Prága, április 1. A közélelmezési minisztérium az összes politikai Hatóságoknak körlevelet küldött ki, amelynek értelmében a liszt és a fehér süte­mény árainak tüzetes ellenőrzését írja elő. x* minisztérium elrendeli a járásfőnök­ségeknek, hogy ebből a célból állandó bizottságot alakítsanak a fogyasztók és az illetékes iparosok, főleg a pékek kö­réből. Ez a bizottság a járásfőnökség szegélyén minden hónapnak egy kitű­zött napján összeül, megvizsgálja a liszt, kenyér és sütemények árait. Kötelessé­ge továbbá a kenyér és a sütemények súlyát is ellenőrizni s különösen ügyelnie kell arra, hogy a ■ke­nyér és a sütemény előállítása a nemzet- gazdasági követelményeknek és a fogyasztók érdekeinek megfeleljen. Egyidejűleg az egészségügyi miniszté­rium is kibocsátott egy szintén közérdekű in­tézkedést, amellyel a községi és járási egész­ségügyi tanácsok ügyviteli rendjét és meg­szervezését irja elő. Ezek az egészségügy i tanácsok az 1922 julius 13-i 236. sz. törvény 5—7. §§-ai, valamint az 1923 január 21-íki 24. sz. kormányrendelet 10—22. §§-ai értel­mében alakítandók meg. A minisztérium rendeleté értelmében a községi egészségügyi tanácsok rende­zett tanácsú városokban és városi tanács­csal rendelkező városokban, a járási egészségügyi tanácsok pedig minden járásbíróság körletén fognak működni. A tanácsot megalakítja az állami szolgálat­ban levő hatósági orvos, továbbá a község vagy város képviselete, a kerületi orvos, ál­latorvos, katonai orvos, szakemberek és a betegsególyző pénztár, a munkások szakszer­vezetei és olyan egyesületek, amelyek egész­ségügyi, szociális, humánus és testnevelési célokból alakultak. Az egészségügyi bizott­ság a rendőrség egészségügyi ellenőrzéséhez is segédkezet nyújt, különösen az élelmicik­kek, a piacok és azok egészségügyi viszo­nyainak ellenőrzésénél. — Markovics ismét állami szolgálatba lép. Pozosnyból jelentik: Markovics Iván dr. volt koalíciós miniszter az eddigi hírekkel ellentétben elhatározta, hogy ismét állami szolgálatba lér vissza. Április elsejével Szlo- v mc/kó teljhatalmú minisztériumának el­nökségében megkezdte szolgálatát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom