Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-13 / 84. (1122.) szám

1926 április Í3, kedd. 4 Nők az egyetemen Két dolog az, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban legjobban érdekli az embere­ket: hogyan boidoguluak a nők az egyete­men és milyen viszony íejlődött ki a férti- és nóhallgatók között. Az elsőre vonatkozólag egyszerű a vá­lasz: a hajdani „vendégek'1 rég polgárjogot nyertek. Sőt mi több, a nők az erősebb ne­mét fölülmúló szorgalmukkal, kitartásukkal elsőkké küzdötték föl magukat és lassan- lassan vezető szerepet kezdenek játszani ott, ahová nem is olyan régen még egyáltalán nem volt bejáratuk. Ez talán valószinütlennek tűnik fel első pillanatra és mégis igy van. Négy ország egyetemén fordultam meg és mindenütt ezt tapasztalhattam. Legnagyobb mértékben kétségtelenül a pesti egyetemen. Akármerre fordul ott az ember, az elő­térben mindenütt a nők állnak- Az előadáso­kon az első 10—15 padban kizárólag nők, lá­nyok ülnek, az a néhány férfihallgató, aki eljár az előadásokra — átlag egy esik min­den öt-hat nőhallgatóra — az utolsó padok­ban húzódik meg. A szemnináriumoknak nevezett munkatermek pedig egyenesen egy leányinternátus képét nyújtják. 25—30 nöitag mellett maximum 8—10 férfitagjuk van, azok közül is legfeljebb 2—3 ha bejár dolgozni, akik aztán elvesznek a sok szőke és barna leányfej között.- Emlékszem jól, hogy egy miniszteri látogatás alkalmából a mo­dern philológiai szemináriumban (magyar- német-francia), csak nagy nehezen tudtak a kitűzött órára két férfihallgatót szerezni, — „mert majd még azt hiszi a kegyelmes ur, hogy valami leányiskolában van!" — mond­ta haragosan B. professzor. Kétség kivül minden a legjobb utón van ehhez, a vezető hatalom rég a leányok ke­zébe került. A seniorok, könyvtárosok már rég óta évről-évre csaknem kizárólag lá­nyok. És ezen nem változtat a világ semmi­féle kegyelmes ura. A leányokat jogosan illeti meg a vezető állás ebben a munkaor­szágban, mert csak ők dolgoznak ott iga­zán. Bármikor néz be az ember egy ilyen munkaterembe, férfihallgatókat — két-há- rom kivételtől eltekintve — soha nem lát ott, azok délelőtt valamilyen hivatalban vannak, délután pedig a Dunaparton leve- gőznek. Ellenben lát annál több leányt, akik reggeltől-estig ott görnyednek a könyvek, írások fölött a hosszú asztal mellett, akik maguk intézik, az összes szemináriumi ügye­ket és rendben tartják, ellenőrzik a könyv­tárakat, ami nem kis dolog. Persze, hogy ilyen körülmények mellett, ott ahol a munka az egyetlen mérték, amellyel mérnek, hamarosan nők kerülnek a hatalmi polcra és az „erősebb nemü“ meg­lehetősen alárendelt szerepet játszik mellet­tük. A pesti egyetem modern philológiai szemináriumában ugyancsak respektussal vannak a „kollegák", a női vezetőség, külö­nösen a szigorú, kérlelhetetlen senior iránt, akitől — mint tagadjuk — kérdve az altiszt­től, végezve a német irodalom megbizott előadóján, mindenki féL Ez a senior pedig egy 23 éves fiatal leány! De hasonló a prágai német egyetemen is, pedig itt nem divik annyira a „távhall­gatás" a férfihallgatók részéről, mint pél­dául Magyarországon. Mégis a hallgatóság nagyobb felét nők teszik ki, a szemináriu­mok legszorgalmasabb látogatói szintén nők. Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy a nők, már természetüknél fogva, in­Losoncon lebontották Kármán József szülőházát Egy nagy időket látott régi házzal szegényebb lett a város — A „Fanny hagyományai" szerzőjének emlékét már csak az emléktábla őrzi meg — A P. M. H. tudósítójától — Losonc, április 12. Ismét eltűnt Losoncnak egy kegyeletes régi emléke, a losonci református egyház volt lelkészi lakása, Kármán József szü­lőháza. Mikor a szabadságharc leverésére beözönlött orosz csapatok 1849-ben Losoncot felgyújtották, szinte az egész város elham­vadt s csak alig egynéhány épület menekült meg a tűzvész pusztitásából. Ezek között volt Karmán József szülőháza is. A házat 1895-ben, Kármán József halá­lának százéves évfordulóján Losonc vá­ros emléktáblával jelölte meg. Most a régi ház helyén uj ház fog épülni s a régi évszázados, boltvives falakat a kőmű­ves munkások csákányai szedik széjjel. A Losonci Hírlap a következő megható sorok­kal búcsúzik Kármán József szülőházától: „A Nágybég-utca egyik csendes beszö- gellésében, évszázadok terhétől roskadozva állott még nemrég egy régi, ócska -ház. Mi­re ezek a sorok napvilágot látnak, eltűnik lassan a szemeink elől. A csákányütések el­hangzanak, a szétbontott falak porrá omla­nak össze, hirdetve a nagy igazságot: Por az ember és por minden alkotása. Egész legenda szövődött e régi ház kö­rül. Öreg embereik mesélik fiaiknak, hogy valamikor a régi törökvilág idején itt székelt a török basa, innen kormányozta a vá­rost és messze környékét. Sim. a fáma még azt is elregélte, hogy a ház­ban mesés értékű kincsek volnának elrejtve. Mindez azonban csak a fantázia (kitalálása. Az egészből csak annyi igaz, hogy ez a régi épület XVIII. század végső évtizedeitől egé­szen a 48-as időkig a református egyház tumjdona volt. Itt laktak a gyülekezet tudós lelkipásztorai, akik közül nem egy kiváló nevet jegyzett fel a történelem. Ebben a házban élt hosszú ideig idősebb Kármán József, később szuperintendens, akinek tu­dományos munkálkodását egész kis könyv­tár hirdeti, itt született a tudós lelkipásztor fia: ifj. Karmán József, a nagy magyar iró, aki a felsarjadó irodalmi életnek egyik büszkesége volt. Nevét és Írói munkásságát emléktábla hir­dette, amely most lekerült a ház faláról, hogy a megépítendő kényelmes, szép urihá- zon újból ott ékeskedjék, mint a múltnak felejthetetlenül szép és dicsőséges emléke! Búcsúzunk az öreg háztól — de nem vigasztalás nélkül. Az az egyszeTÜ kis tábla ott a falon beszédes emléke lesz a múlt­nak és beszélni fog majd a jelenkor embe­rének Losonc városának régi, szép múltjá­ról, híres embereiről, egykori intézményei­ről és a jelenkor embere nem lesz olyan hálátlan a múlttal szemben, hogy meg ne becsülje annak elhalványithatatlan emlékét". kább képesek a sok időt igénylő aprólékos munkára, de a fölmutatható eredmények te­rén mégis csak elmaradnak a férfiak mögött. Nos hát ez sincs igy. Nézzük meg a collo- quimra jelentkezők névsorát, az arány egy a tízhez a lányok javára, az u. n. gyakorla­ti órákon a tevékenyen működők 75 százalé­ka leány, a vizsgáknál 10 vizsgázó közül 8 nő. Levonhatjuk tehát a következtetést: meglehet, hogy a férfihallgatók többet tud­nak (azért nagyobb az agyvelejök!), de az mindenesetre tény, hogy a nőhallgatók szor­galmasabbak. Ami már most két nembeli hallgatók egymáshoz való viszonyát illeti, hát az, or­szágonként változik. Kétségtelenül a német- országi az, amelyet ideálként állíthatunk a többi országok egyetemei elé. Diákok és diólányok között igazi, egye­nes, egészséges kollegialitás uralkodik, pá­rosulva, a legnagyobb udvariassággal. A „kollega-kisasszonyt" minden téren egyen­rangú társnak, pajtásnak tekintik a diá­kok, de azért ők maguk szívesek, szolgálat- készek velők szemben a hihetetlenségig és nem jár érte köszönet, mert az természetes, azért lányok; nagyobb lovagiassággal pedig sehol nem találkoznak a nők. Soha nem for­dul például elő, hogy egy diák fedett fővel álljon egy hölgy jelőtt! Akit az ember meg­szólít, vagy akitől búcsúzik, annak első dolga lekapni a fejéről a kalapot, legyen az az egyetem folyosóján, vagy esőben-hóban az utcán. Ez az abszolút lovagiasság a német diá­kok nőkollégáikkal szemben^ való viselke­désének legfontosabb jellemzője és ez a ma­gyarázata annak, hogy noha talán sehol nem olyan nagy a diákleányok szabadsága, mint a német egyetemeken, sehol kevesebb gáncs nem férhet a két nembeli hallgató­ság viszonyához. A leányok egyedül járnak férfikollégáikkal bálokba, a városon kivül rendezett mulatságokra és velők jönnek vissza. Hajnali 1—2 órakor párosával vagy csoportosan. A közeli sétahelyeken éjfél után még sokáig lát az ember diákokat, akik ott kettesben, vagy többesben élve­zik, a holdvilágot. És a talpig becsületes németeknek soha nem támad egy megüt­köző gondolatuk, legkevésbé az illetőknek maguknak jutna eszükbe, minden cseleke­detüket átható egyenes, tiszta felfogásuk­kal, hogy egy vagy más tettük esetleg kifo­gás alá, eshetnék. Sehol nem talál jobban a híres mondás: Honni sóit qui mai y pense!" De, mint mondtam, ez csak Németor­szágban van igy. Legközelebb hoz/á e te­kintetben a prágai német egyetem áll, ami éithetö is, mivei. a tanárok és hallgatók köíül sokan a szomszédos németországi egyetemeken is megfordultak és magukkal hozták az ott uralkodó szellemet. A fáraó kihallgatást tart Irta Szekula Jenő Könnyű fogatán mint az álom suhant át a homokos utón. A fáraó egyenesen állott a kétkerekű szekéren, a gyeplőt nem a kezé­ben tartotta, hanem dereka köré volt csa­varva, mint hajtők szokták kocsiversenye­ken. Memphis nagypiacán megállóit a forga­lom, a fehér Íbiszek, amelyek ellepték a kocsiutat, ijedten rebbentek szét. A szamár­hajcsárok a falhoz lapultak. Tevék térde re­megett a félelemtől. Vad, sóvár kiáltozás töltötte be a levegőt. — Üdv! Üdv! Tutbánkámennek! Üdv az istenek fiának! — Horus! Horus! A jó istenséggel hasonlították össze — Horus-szal —, aki olyan, mint a napfény, amely beragyogja a kalásztól aranyló róna- ságot. A fáraó elsápadt. Ajka kifehéredett a fehérszinü festék alatt. — Olyan vagyok, mint az istenek egyike! — sóhajtotta kifehéredett ajakkal. — Mégis ifjan fogok meghalni, fiatalon, mint Ősin s! Kiértek a szikamórokkal szegélyezett széles útra. A hát-muter magas oszlopsorral szegélyezett temploma felől hangos bőgőse hangzott szalaggal ékesített szent tehe­neknek. — Hójii — suttogta a Fáraó babonásan, a szent tulokra gondolva, amelynek homlo­kán vakító világossággal fehérlenek az in- karnáció isteni jegyei. A görög nép ápisz­nak nevezi. ' Innen már látszott a folyó., Távolról kék hegyek domborultak, azontúl a köves siva­tag, a királyok völgye, ahol ősei kiszáradt tetemei pihennek, égig nyúló boltivek alatt. A fáraó nagyot sóhajt. — Meg fogom nézni a saját síromat. Nyugtalan álma volt az éjjel. Ami most komor gondolatokkal töltötte el. Azt álmod­ta, hogy holtan feküdt a sárban s ekkor ide­genek érkeztek messze napnyugatról, akik kibontották az ő masztabáját. Most elhatároz­ta, hogy maga nézi meg az épülő sir-házat, amelyben holta után fog pihenni, nem tör­tént-e valami szerencsétlenség munkaköz­ben. Itt már érezni lehetett a homokot, ame­lyet a sivatag felől sodort el a szél. Az oázis szóién pásztor bivalycsordát legelte­tett. Ahogy megpillantotta a hatalmas urat és kíséretét, térdre ereszkedett, két karját kitárta a kék ég felé s felkiáltott: — Amaktu! Az ifjú fáraó mosolygott. Aranyszínű arca, amelyet reggelente illatos vizekkel kendőzött, hogy mindig üde maradjon, ki­pirult a nap hevében. Tetszett neki a meg­szólítás, bár tudta, hogy nem illeti meg. „Amaktu" győzőt jelentett. Mig őt harci sze­kereivel legutóbb csúfosan megkergették vad bensziilöttek Ta-Deser vörös sivatagán keresztül. A nap már magasan járt az égen, hogy kiértek az épülő masztabához. A mezőn téglaégető kemencék, munkások ezrei, bivalyfogatok, tevék és teherhordó elefán­tok. Messzebb egész kis sátorváros, nád- kalyibákból, amelyekben a rabszolgák és a robotosok laktak. A kocsisor megáll. Ijedt kiáltozás zug végig a mezőn. A munkások egyrésze már ebédnél ült, a hatalmas agyaglábasok körül, amelyeket a rabszolgák a maguk barbár és kezdetleges nyelvén sir-hábászárnak, húsos- fazéknak neveztek el. Minden talpon volt egyszerre. A robot­mesterek és sarcoltatók éles vezényszava hangzott. Dühösen csattogott a nád és bivalybőrostor. A fáraó alig vette észre a hangyamód nyüzsgő szolganépet. Csak az óriási, karcsú, égbemeredő gépeket bámulta, amelyek má­zsás sziklaköveket pehelykönnyedséggel emeltek magasra. A forróság elviselhetetlen volt már. A fáraó kiadta az utasítást, hogy pihentessék a munkásokat. Vad örömkiáltás reszkettette meg a levegőt. Egy küldöttséget tuszkoltak most elébe. A rabszolganép törzsfőnökeit, akik minden­áron a fáraóval akartak beszélni. Diadalszekerének magas mellvértjére támaszkodva fogadta őket. öreg emberek voltait. Térdük megrogy- gyant a rémülettől . . . különös és zavart dolgokat beszéltek . . . egyik a másiknak szavába vágva. Arról szóltak . . . hogy az ő istenük uagyon haragszik . . . borzasztó dol­gokat torra] . . . engedje meg a fáraó, hogy a népük három napra kimenjen a sivatagba, Magyarország mindenesetre nagyon messze van a fenti ideáltól s ennek részint az általános felfogás az oka, részint a kö­rülmény, hogy a magyar egyetemi hallgatók­nak csak egy igen-igen kis percentje for­dul meg a külföldi egyetemeken, pedig na­gyon helyesen mondja a német: „És ist gut inanchmal, auch andere Glocken leuten zu bőrén!" Ami Franciaországot illeti, hát legfel­jebb a párisi Sorbonne-ról beszélhetek, ott pedig nehéz tisztába jönni a tulajdonkén helyzettel, mert a francia rendkívül zárkó­zott és minden udvariassága ellenére is ál- lig begombolkozik, a „tolakodó idegenekkel" szemben különösen. Annyit azonban feltét­lenül meg lehet állapítani, hogy a német- országi egészséges levegőnek épp az ellen­kezője uralkodik ott. Erről azonban nem az egyetem tehet. Az nem rontott semmit a francia lányokon, mert azoknak eredetileg is hihetetlenül furcsa felfogásuk volt. Min­dent titokban — ez a mottó. Megbontrán- koznak a legártatlanabb dolgokon, ha az ember nyíltan teszi, de minden szabad, ba senki sem tud róla. És ezt a felfogásukat ma­gukkal vitték az egyetemre, minek folytán a férfi- és nőhallgatók között egy sajátosan francia viszony keletkezett, amelyről nehéz véleményt mondani. Befelé nem látunk, ki­felé pedig nem őszinte. Mindezekből láthatjuk, hogy a két nem­beli egyetemi hallgatóság közötti viszonyt — legyen az helyes, vagy nem — a helyes a kor levegője, a hallgatók velők született ethikai felfogása hozza létre, magának az egyetemnek a legkevesebb része vau benne. Flórián Kató. — A nyelvrendelet a pozsonyi város­házán. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Pozsony város tanácsa pénteken tartott heti üléséti elhatározta, hogy a hétfőn tartandó közgyű­lésnek javasolni fcgja a nyelvrendelet végre­hajtásával kapcsolatban, hogy a városházán a három féle nyelvhasználat (szlovák, ma­gyar és német) maradjon meg. A hivatalos nyelv a szlovák, de a bizottságokban és a közgyűlésen mind a három nyelven felszó­lalhatnak. — Két szenzációs pör Berlinben. Ber­linből jelentik: A német fővárosban ma két szenzációs korrupciós pörnek tárgyalása kezdődik. Mindkét pör a szomorú inflációs időknek borzalmaira nyúlik vissza s való­színűen méltóképpen fogja bemutatni azt az erkölcsi züllést, amelybe a gazdasági krízis idejében az ország esett. Az első pör fővád­lottja KutiskeT Iván, aki a vizsgáló or­vosok véleménye szerint ma már megjelen­het bírái előtt. A pör okiratai húsz kötetet töltenek meg e a vádirat 116 oldalas. A fő­vádlottat és a többi gyanúsított egyént azzal vádolják, hogy a Tengeri Kereskedelmi Rt.- gal megkárosították a porosz állami bankot. A második korrupciós pör a Spritt-Mono- pol társaság ellen kezdődik. Fővádlottak a Weber testvérek, akik nagyarányú spiri- tuszcsempészetet folytattak. Állítólag szá­mos magasrangu állami hivatalnok is bele van keverve ebbe az afférba, úgy hogy a tárgyalástól Berlinben belpolitikai szenzá­ciókat várnak. mert különben rettentő események történ­nek Muciit földjén. — Mi az a Mucur? A robotmester megmagyarázza: — Ezek Mucurnak nevezik Egyiptomot a maguk vad és ostoba nyelvén. A fáraó nevetett. — Hogy hívják a ti isteneteket? A vének ijedten néztek össze. Halkan és tanácstalanul egymás fülébe sugdostak, de félelmükben nem is tudtak felelni. Most valami tagbaszakadt férfit vonszol­nak előre. Törten és akadozva beszél. In­kább jelekkel, mint szavakkal azt magyaráz­za, hogy mindenféle csodálatos dolgokat kí­ván megmutatni a fáraónak. Kezében vessző volt, bántott fügefából. Azt ledobta a földre s a bot sziszegő kígyó­vá változott a porban. Mire fölemelte, a kígyó élettelen pálcává vált megint. A csodálkozás rekedt kiáltása rebbent el az aggok ajkáról. Még a felügyelők is el­sápadtak. Csak a fáraó mosolygott. — Az én bűvészeim különb csodadolgo­kat tudnak, mint ez a siheder. A véneket megdorgálta: — Ostoba mesétekkel nem áltattok en­gem. Azért akartok a sivatagba menni, hogy három napig ne kelljen dolgoznotok. Buta és gonosz rabszolgák vagytok. Kezét magasra emelte. Éles kiáltás reb­bent el ajkáról. A lovak megindultak. A fogatsor elsuhant a katonák sorfala körött j vissza akuton, amerről Memphis kéjkertjei i illatoztak. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom