Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-01 / 76. (1114.) szám
Elmozdítják a párisi olasz nagykövetet Paris, március 31. Az Éré Nouvelle jelentése szerint Avezzana párisi olasz nagykövetet „egészségi okokból” fölmentik állásától. A lap szerint szó sincs egészségi okokról, hanem a nagykövetet egyszerűen azért mozdítják el, mert nem elég erélyes az antifaszcista mozgalmakkal szemben. Avezzana távozása is Összefügg az olasz diplomácia újjászervezésével, s mikéni a londoni nagykövetet, vagy arómai külügyi hivatal főnökét, őt is megbízhatatlansága miatt mondatják le. Párisi tanácskozások Marokkó sorsáról Paris, március 31. A Petit Párisién beszámol arról a nagyarányú Marokkó-tárgyalásról, 'amelyet Briand, Painlevé, Steeg és Petain marsall tegnap a francia külügyminiszterrumbáá folytattak. Ez a megbeszélés uj korszakot jelent a marokkói kérdésben. Abd el Krím eddig több béke- emisszárins segítségével megkísérelte, hogy Franciaországgal és Spanyolországgal külön- külön tárgyalásokat kezdjen. Mivel terve nem sikerült és a két marokkói hadviselő nagyhatalom üem volt hajlandó külön békét kötni, a riffkabilok vezére arra a meggyőződésre jutott, hogy a béke érdekében kénytelen közösen tárgyalni a két man- dátárius hatalommal. Annál is inkább szükséges, hogy Abd el Krím hamarosan békét kössön, mert katonai tekintetben aligha számíthat többé jelentősebb sikerekre. Hír szerint a riff vezér most már hajlan- landó a fezi szultán felsöbbségét is elismerni. A Quai d’Orsayon tartott konferencia azzal is foglalkozott, hogy milyen garanciákat kell Francia- országnak kérnie a riffektől, hogy Abd el Krím a jövőben meg ne támadja az afrikai francia helyőrségeket. Egyes párisi lapok nem békés megbeszélést láttak a tegnapi Marokkó konferenciában, hanem kijelentik, hogy azon a miniszterelnök igyekezett megszüntetni azt a nagy ellentétet, amely a marokkói polgári helytartó és az ottani katonai főparancsnokság között a jövőbeli magatartás tekintetében mutatkozik. Húsvéti illatszer COT ILLŐN erősen parfümirozott, bármely illatban mindenütt kapható. Újdonság! Újdonság! Foelarusitőbely: „Sireit“ Praba-Vinahrady 1662. Pangalos kierőszakolja köztársasági elnökké való választását Görögországban tilos min den ellenzéki agitáció Atkán, március 31. Pangalos diktátor ma éjjel proklamáeiót intézett a görög néphez, amelyben tudatja a lakossággal határozatát, hogy jelötteti u.agát a köztársasági elnökségre. Megígéri a görÖt? hatalom újjászervezését és mindazon hiba* * ?nk eltűnte téliét, amelyeket a rossz parlamentarizmus és a régi pártok okoztak. Bejelenti továbbá, hogy erélyes magatartása következtében már mostanáig is bekövetkezett a politikai erkölcs megjavulása és a jólét nagyfokú növekedése. Zatmis volt miniszterelnökét, lrí egyetlen párthoz sem tartozik, nem sikerült rábeszélni arra, hogy a köztársasági elnökségre való jelölést elfogadja. Az elnökválasztás igen furcsa körülmények között fog megtörténni, mert a pártoknak egyetlen gyűlést ueni szabad taitanick s jóformán a választás napjáig a kormány pfo- pagandáján kivül más propaganda nem is történhetik. ESS Bemek dr. visszaérkezett Bécshe A tegnapi pohárköszőntők — A bécsi sajtó ma már szkeptikus Prága, március 31. Rarnek dr. kancellár tegnap délután négy órakor ogadta az újságírókat, akiknek nyilatkozott Ausztria és Csehszlovákia kedvező viszonyáról. Este Béri es külügyminiszter a Hradzsin spanyoltermében fogadóestélyt rendezett, melyen Ráütlek is, Renes is szívélyes pohárköszöntőket mondottak. Éjjel 12 órakor a kancellár a csehszlovák lügyminiszter kíséretében afc osztrák delegációval együtt elhagyta a termet és a Wilson-pályaudvarra ment, ahonnét tt.30 perckor különvonaton Becsbe indult. Becs, március 31. Rarnek dr. szövetségi kancellár ma reggel kíséretével együtt Bécs- be érkezeti Dönhoff gróf német ügyvivő és Luschk dr. csehszlovák követségi tanácsos megjelentek a pályaudvaron az osztrák (lele- gi. , fogadtatásánál. A ma reggeli sajtó nem foglalkozik már akkora optimizmussal Rarnek prágai tartózkodásával, mint a tegnapi tette. A szkeptikus hangok mindinkább előtérbe nyomulnak és a bécsi nagynémetek orgánuma rámutat arra a nagy különbségre, amely a berlini fogadtatás és a prágai tartózkodás között volt Mig Berlinben két testvérnemzet találkozott és ölelkezett össze, addig a prágai látogatás nem volt egyéb, mint udvarias formaság és a szokásos diplomáciai formulákon kivül alig történt valami más. Ausztria és Csehszlovákia viszonyát mindig az fogja eldönteni, hogy milyen sorsban és milyen emberi rangban élnek a csehszlovákiai németek. A legjellemzőbb az Arbeáter-Zeitung cikke. A szociáldemokrata lap élesen megtámadja a csehszlovák kormányt, mert bizonyos magánökokból és a lengyel-csehszlovák viszony elmérgesedése következtében rendeletet adott ki, amely megtiltja a lengyel sertéseknek Csehszlovákián át való szállítását. Ez a tilalom elsősorban Ausztriát sújtja, mert eddig az olcsó lengyel sertések alkották Bécs egyik legfőbb husi orr ását. A szállítási nehézségek miatt bizonyos, hogy a sertéshús és a zsír ára Bécsben tetemesen emelkedni fog, ami egyedül Csehszlovákiának tulajdonítható. Ily körülmények között — mondja az Arbeiter-Zeiíung — nem valószínű, hogy a zsenge barátság hosszantartó lesz. iaÉö uyiuio i, c&uH»fU»AMatrózlázadás egy angol hajón London, március 31. A Tenacitv nevű angol gőzös tegnap vészt jelző zászlóval az árbocán, befutott Vigo spanyol kikötővárosba. Amikor a vészjelzés láttára spanyol őrnaszádok közeledjek a hajóhoz, megtudták, hogy a fedélzeten lázadás tört ki, amellyel a kapitány és a tisztek nem tudtak boldogulni. Csak nagy üggyel-bajjal sikerült a vészjelet kitűzni s ezzel a spanyol katonák figyelmét fölhívni. A határrendőröknek nehéz küzdelem után sikerült a lázongó legénységet leverni. A főtetteseket a vigói vár börtönéibe szállították. Valóságos harc fejlődött ki a spanyol tengerészek és az angol matrózok között, amelynek folyamán több súlyos sebesülés is történt. A háború óta ez az első eset, hogy egy kereskedelmi hajón régi stilü lázadás ütött kí. A magyar nemzeti párt interpellációi Zólyom nagymegye ülésén. Tudósítónk jelenti: A 18. nagymegye képviselőtestülete nimap tartotta meg rendes évnegyedes közgyűlését Zólyomban a városháza nagytermében. Nagy Sándor, a magyar nemzeti párt országos igazgatója interpellációt intézett a zsupánhoz az iránt, hogy a múlt nyáron tartott közgyűlésén a Középszlovenszkói Villamostársulat 4 millió koronás jótállási nyilatkozatát csak azon esetben szavazták meg, ha a villamosmüvek igazgatóságában a vármegye képviselőtestületéből két tagct jelölnek. Ez nem történt meg. Nagy Sándor ezután a régi Nógrádmegyéhez tartozó Kiskürtös község lakosainak sérelmét terjeszti be. A kiskürtösiek már évek óta a határon át fát szállítanak Balassagyarmatra. Mariarik Pál kékkői járásfőnök most megtagadta az uj igazolványok kiadását azon indokolással, hogy a község a határtól 10 km-nél nagyobb távolságra fekszik. Ugyanekkor a határtól jóval távclabbeső Kis- és Nagysztracin községek lakosainak az engedélyt megadta. Végül fölhívta a zsupán figyelmét azon sérelmekre, hogy a községi jegyzők egy része az értéknövekedési adó kivetésénél 15 százalékos jutalékot szed be saját részükre. A zsupá- ni hivatal az interpellációra kijelenti, hogy a jegyzők ezt a munkát minden ellenszolgáltatás nélkül kötelesek elvégezni. A mepei hivatalos lap legközelebbi számában újból fölhívják az összes járási főnököket és jegyzőket erre a körülményre és ha ilyen visszaélések történnének, az illető jegyzőket a legszigorúbban fogják büntetni. Ha betelik az álmunk.. . Irta; Palásthy Marcell Hol lakik nyáron az ősz és hol rejtőzik tavasszal? Elhagyott kastélyokban? Kripták bolthajtásai alatt? Rossz várak repkényes omladébai között? öregemberek halálraérett szivében? Másutt, hogy hol, azt nem tudom. Nálunk Rozália anyónál lakik. Ott ül Rozália anyő lábáig omló zöld rokolyájában s felhősen fehérlő kontrával a kassai határban. Rozália anyó ugyanis özvegy, szomorú hegy, ahová halkan és óvatosan viszik el a halk ővafos- szavu kassai luteránusokat, amikor végképp elhallgattak már. ■ Odaviszik és lefektetik ölébe a pergament- arcu presbitereket, az élet kemény robotjában mindig vörös, ám a haláluri kényelmében immár meg- balványult kezli mosónőket, a kövér henteseket, akiknek koporsója alatt nyög a Szent Mihály-lova és a lenge kisasszonykákat, akiket a szerelem ölt meg, vagy a hektika. S Rozália anyő befogadja őket ölébe. Egyforma szeretettel vigyáz álmukra, szelíd és szép szomorúsággal virraszt felettük és ringatja őket. Bölcsődala is van biztosan, de ezt csak a füvek, a repkények, a dermedt örökzöldek s a sir- virágok hallják és azok, akik alattuk pihennek. Itt lakik a kassai ősz. A Hernád mentén még dőzsöl a nyár, pirosra csókolt arccal fordulnak az almák a nap felé_ és a veréb még nem hiszi, hogy fázni fog, de a Rozália már fátyolba burkolózik, ruhája fakul, sárgul, mint a napszítta zöld selyem. S pár nappal később öléből a völgybe szórja ki Ködkirály fehér nyáját. Mint a mesékben az óriás királykisasszony. Régen sokszor látta ezt fiatal szemével, amelyben sok színes nap verőfénye csillogott és sokszor gondol mostanában erre az Öreg ur az ő kietlen nagy magányosságában. De jó volna legalább ott aludni, ahol legközelebbi rokona: legédesebb testvére a rög, ha már ily egyedölvalóan kellett leélnie egész életét a mcőtohavilágban, ahol a szobaurságig vitte föl, mialatt a hivatalos lajtorján kopaszodó fejjel elérte a pénzügyi főtanácsosságot. ő, aki a költészetet szerette, a poétákat és a gyöngéd alkonyati hangulatokat, — már azt is véres igazságtalanságnak érezte, hogy egész életét a rendeletek szörnyű szólabirintusaíbnn és számoszlopok lelketszikkasztó böngészésében kényszerült eltölteni. Az élet másik nagy igazságtalansága' az volt véle szemben, hogy a hivatalos munka e sivatagából soha sem adatott meg néki a szeretet oázisára elmenekülnie, ha csak órácskákra is, hogy felüdülhetett volna. S mindez azon múlt, hogy az édesapját annakidején Budapestre helyezték át s ott kellett hagy. ai néki is persze Kassát, a Forgács-utcát és benne Tálát* épp á Galamb-ütcá sarkán KöcK Antal fü- szeresboltját, amelynek üvegajtaja mögött alkonyati órákban a cukorsüvegek piramisai, szappanmáglyák és fehér porcellángombos fióksorok tövében ott volt látható a lámpák ragyogásában a fűszer- és gyarmatáru kereskedelem tündére, Kocb Erzsiké kisasszony. Az apja aztán hamarosan elhalt, őt magát pe- deg a kényszerűség beleillesztette az államgépezetbe igen hasznos, de épp oly jelentéktelen srófnak. A sróf pedig kénytelen a maga kijelölt helyén maradni, mig ki nem vetik a' penzió ócskavas-halmára. így hát csak az álom vonatjain kereshette föl Kassát s az ábrándozás batárján hajtatott a Forgács-utcába, hol is megállván a Koch Antal uram fűszer- és gyarmatáru kereskedése előtt, daliás léptekkel nyitott be a kevert illatok e csarnokába és kicsit dadogva, de nagyon őszinte érzéssel biztosította a tisztelt szülőket, hogy ő a Csillagokat is lehozza az égről, ha kegyesek lesznek őt Erzsiké kisasszony kezével megajándékozni. Az évék haladtával egyre több szinházi festékre volt szüksége az álomnak, hogy Őt szerelmes- arcú ifjúvá kendőzze és méltóvá az Erzsiké kezére. Az eloltott lámpa ernyője azonban az a bűvös sapka, amelynek számára nincsen lehetetlenség, ha. lakótársa: a. sóvárgő ember — lehunyta fáradt szemét, a szomorúságoktól nehéz pillájut. Csodákkal telik meg ilyenkor a legridegebb hónaposszoba és a legárvább agglegény-sziv is. Az álom bűvészeiére egyébként már nagyon korai fiatalságában is nagyon nagy szüksége volt a pénzügyi főtanácsos urnák. Koch Erzsiké kisasszonyt ugyanis a malomutcai luteránus elemi iskola második osztályábau ismerte meg, ahol fiú- és leánygyerekek egy tanterembe terelve tanulták az á-b-c- és az egyszeregy rejtelmeit A következő évben már a községi iskolába járt, mert szülei a Flórián-u teába mentek lakni, mivelhogy a külvárosban — mely hustáknak ne- vezfelék — olcsóbb a házbór. Útjaik tehát kettéváltak s bár 6 mindent elkövetett és minden ókesszólását. harcbavitte, hogy Kocbéknál vásároljanak s igy gyakrabban láthassa Erzsikét — erre nem volt képes rávenni édesanyját. Részint, mert a Flórián-utcá sarkán álló Glück-bolt közelebb esett lakásukhoz, részint, pedig, mert úgy be voltak adósodva a vörös Glück- nél, hogy — édesapja szakértői véleménye szerint — csak akkor szabadulhatnak meg tőle, ha az Isten még legalább száz évig élteti őt. Vagy, ha lutrin nyernek. Egyik sem volt nagyon valószínű. Mikor Budapestre költöztek, valahogyan mégis ,megesett a csoda, hogy a Glücköt kifizették, de ő addig is többnyire csak az ajtó üvegén át láthatta Koéh Erzsiké kisasszonyt, közelről^ pedig Csak ritkán! Olyankor, ha krumplicukorra tellett, mert már arra sehogyan sem tellett a semmi, de biztos állami fizetésből, hogy például tánciskolába, vagy gyerekzsurokra járhasson. Évtizedeken át rendes járata volt hát az. álmai vonatának, — eleinte diákkamrácskájából a kassai Forgács-utcába. Ott is Koch Antal elérhetetlen messziségben hivalkodó füszerkereskedé- séhez. Ez volt az Ő igazi életvonata. Ezen odaérkezett mindig a vágyainak Mekkájába. A másik, az éber életének reális vonata a komor és nehéz tehervonat volt, amely a lét nehéz málháit cipelte és mindent, amiről lemondott és mindent, amit keresett oda kellett adnia mindig éhes mozdonyának, hogy bírja a robotot. Hosszú évek során jött csak aztán rá arra a lehangoló valóságra, hogy a tehervonat útja nem is vezet sehová. Vasgyürü az, amely körbefut. Stáció: a reggeli, az ebéd, a vacsora, a lakás, a fűtés, a világítás, a szabó és a suszter. - ' Hogyan is vehetne föl erre a céltalan, zárt és sivár pályán döcögő vonatra olyan tündérutast, akinek a lábaihoz a csillagokat kell lerakni? Csak csoda segíthet! És a csoda egyre késett, egyre több akadály gördült eléje. Egyedül maradt hát mindvégig. Aztán... Hiszen tetszenek tudni... A kisebbik baj volt csak az, hogy hiába koplalt évekig... Abankban összekuporgatott háztüz- néző, álomkergető kétezer koronájáért csak egy szakaszjegyet bir venni a pesti villamoson. Mi lesz hát ezekután azzal a csodával? A nyár elején, mikor az újságokban sűrűn jelennek meg a régi isbolatársakat találkozóra szólító felhívások, ekkor lobogott föl a pénzügyi főtanácsos urban a csódábavetett hit újra. Erős tűzzel, konokul, fanatikusan. —- No! Alom bűvész! Ki olyan gazdag vagy és bőkezű hozzám mindig, most mutasd meg, töménytelen arany kincsedet a valóság mennyi ga-. rasára. tudod felváltani az élet bankházában? így kiáltott fel egy júniusi alkonyaton özvegy Kucsera Görgyné nagyságos asszonytól bérelt Szekfü-uteai hónapos szobájában. Kihívóan és fölényesen kiáltotta ezt, mint a hitelező, amikor késedelmes adósát szorongatja. Ez este egy budai kiskorcsmábán vacsorázott, háronuiecí badacsonyit ivott és végül dúdolva ballagott haza. Fiatalos hévvel ült itt íróasztalához és nagyon elégedett, de egyben harcra kész arccal látott neki. hogy élete legszebb elképzelését megszerkessze. Éjfélig fúrt, faragott az irásmüvön. Válogatott a szavakban, csereberélte azokat, jót a jobbal helyettesített és cizellálta a mondatokat, mint az ötvösművész a remekét. ~ Végű! is tökéletesnek látta. Finomnak; gyanúra, pletykára okot nem adónak. Olyannak, ahogy lovagi lelkében elképzelte. Gyönyörködött benne. Tízszer is elszavalta lágyan és érzéssel. Aztán boldogan feküdt le s azt álmodta, hogy holnap lesz az esküvője Koch Erzsiké kisasszonnyal. Másnap azután elvitte szerzeményét egy újság kiadóhivatalába és száznyolcvanötezret fizetett érte. Mert a remekmű, amire olyan büszke volt s amitől oly sokat, sőt mindent várt nem holmi csipkeköntösü szónett volt, hanem egyszerű apróhirdetés. A tündérek is szoktak ám igy pórleánynak öltözni, ha az emberek közé vegyülnek, hogy apró kezecskéjükből a csoda varázslatát hintsék a halandók közé! És harmadnapra megjelent az apróhirdetés, így szólt: Azon kedvet iskola társaimat •— köztük Koch Erzsiké kisasszonyt, —• akikkel 1892-ben együtt látogattuk a kassai (Malomutcai) luteránus elemi iskola második osztályúi, — kérem, gyűljenek össze folyó hó 17-én délután 3 órakor a Városliget tejivó csarnokában. Hadd elevenítsük föl a gyermekkor bájos emlékeit és életünk tavasz-álmáit. — Ismertetőjét lila mályva. * Már két órakor ott ült a platánok árnyékában és várta a csoda jöttét, amelyben olyan erősen hitt. Igaz, sok szó] amellett, hogy Koch Erzsiké Kassán él ma is, hogy soha sem fogja elolvasni a hirdetést, hogy nem is akar visszaemlékezni arra, hogy ő már 1893-ben iskoláslány volt. És mégis hitte, hogy el fog jönni. Hitt ebben, mivel abszurdum volt. Hitte, hogy látni fogja őt újra. Biztosan babarcu és szép fehér atlaszhaju matróna 6, akinek bájos szépségét hódolón kímélte meg az idő. ő csak tudja mindezt! Hiszen oly sokszor látogatta meg őt az ö nagyszerű Járású álomvonatán. A tejivő csarnok kertje csaknem üres volt. A tejetebédelők — kiterjedt szekta ez mostanában —- már elmentek s az uzsonnavendégek ideje még nem érkezett el. Idegesen nézegette óráját és várakozón, fürkészve figyelt a bejáró felé. A fehérkötényes, szallagbŐbitás felszolgáló- lányok kuncogva bújtak össze a pavillon tövében s egyikük csufondáros grimasszal mutogatott a főtanácsos ur fekete kabátján pompázó lila raálwa felé. A főtanácsos ur behunyta szemét, hogy ki* 2
