Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-21 / 67. (1105.) szám
1926 március 21, vasárnap. ^I«<MÍV\AíEckARHIRIiAE 5 Tre misen Lincoln útja | Páris, március 20. | Trebitsch Lirtcóln útja az akasztóiak kő-1 zott vezet. Magyar származású. Zsidó. Magyarul nem tud. Aagol állampolgár, volt angol képviselő. Német kém. Török hadiszállító. Akasztófa vár reá Angliában, Törökországban, Chinában, Németország nem engedi be, Ceylonban él egy kolostorban. A felesége Hamburgban nyomorog. A fiát rablógyilkosig miatt kedden akasztották fel az egyik londoni katonai fegyházban. Az apa lekésett arról, hogy fiát a kivégzés előtt mégegyszer láthassa. A 60 éves Trebitsch Lincolnt későn érte el a ceyloni kolostorban a halálos Ítélet hire, rögtön hajóra szállt, táviratot küldött az angol gyarmatügyi miniszternek, kérte a kivégzés elhalasztását, és salvus conductust egy napra Angliába, hogy mégegyszer láthassa a fiat. A salvus conductust megkapta, azzal a föltétellel, ha idejébeu érkezik; a,kivégzés elhalasztását, akár csak egy negyedórával való elhalasztását, az angol katonai perrendtartás, ami négyszáz észteudővel ezelőtt készült és hajszálnyi reform nélkül ma is érvényes, nem engedi meg... Trebitsch Lincoln, a hófehér kalandor, mászik a holland gőzössel az óceánon Anglia felé. Mindén perc drága. Pénzé nincs, ami van, az Genuában, a partraszálláskor elfogy. A feleségének, a családjának táviratozik, 15 angol fontért könyörög a táviratokban, 15 nyomorult angol fontért az a Trebitsch Lincoln, aki valamikor százezrekkel dobálódzott, s kinek a font-százezrei miatt a háborúban ezrével döglöttek a jóvérű török lovak, mert Lincoln nem szállította a lekötött takarmányt. Csak a lovak? Ki ismeri Lincoln üzleteit? Évtizedeken át voltak barátai, akik esküdtek reá, hogy jobb, mint a híre; ma az egész világon csak bírái vannak, akik esküdnek reá, hogy rosszabb, mint a hire. Az asszony összekönyörgi a pénzt, táviratilag küldi, s Trebitsch Lincoln most vasárnap este egy lélekzetállitó versenyfutásba kezd a sorssal, expresseket cserél, csatlakozásokat késik le és ér el, a vonat átfut Párison, az újságírók reggel négykor megkeresik a kupéban az összeesett embert, akinek a fiát négy óra múlva Londonban kivégzik... Már ninéB remény, csak repülőgéppel érhetne oda, nincs pénze és módja rá, nem felel a kérdésekre. Amit hatvan esztendő Őrlő izgalmai nem vittek végbe, az megtörtént: Trebitsch Lincoln egy éjszaka alatt, Pária és Génüa között, megöregedett. Rossz az egész, rossz gioos, rossz mozi: az apa a hajón ül, plédekbe burkoltan, Calais és Dover között, abban az órában, mikor a rablógyilkos John Lincolnt néhány mértföld- nyire tőle felakasztják. A fiú 23 éves. A kontinensen a halálraítélt valami csalóka bizonytalansággal élheti még le a kivégzés idejéig eltelő napokat, utolsó pillanatig remélhet, hogy történik valami, kegyelmet kap, vagy ha nem is: nem tudja a napot előre, ami az utolsó nap lesz... Ne csaljuk magunkat, ezt a humanizmust is elviheti az ördög. De a Szigeten az ítélet kimondásának órája automatikusan megszabja a kivégzés óráját, ami három hétre rá esedékes: ez a posátiv három hét a halál előtt, ez a bejelentett és lefixált sejour a halál előszobájában, ez a kiszámított tortúra, amiből minden óra, minden perc égetőbb fájdalommal hull a deliquems agyára, mint a chinai kinzókamarákban divatos tölcsér vizcseppjei, amik minden 30 másodpercben koppannak az áldozat homlokára: a civilizáció automatájának ez a hideg, gonosz, lelketlen kínzása nagyobb büntetés, mint a halál, kegyetlenebb, mint a bűn, amiért adják. John Lincoln 23 éves volt, katona, vagyontalan, vőlegénye egy angol leánynak, akinek karácsonyra nem tudott ajándékozni semmit Az ünnep előtti napokban mindent elkövetett, hogy pénzhez jusson s mikor semmi nem sikerül, a vonaton, útközben hazafelé a „christmas“-szabadságTa, szolgálati fegyverével agyonlő a kupéban egy kereskedőt, néhány bankjegyet vesz ki az áldozat tárcájából, a legközelebbi állomáson leszáll és megveszi a krisztkindlit: égy pár keztyüt, egy üveg parfümöt, virágot. Elfogják, mindent beismer, elítélik. Bűnöző lélek volt? 23 éves volt. Lehet, hogy egy csöpp élt a vérében az apa véréből, ennek a bolygó zsidónak a véréből, aki volt anglikán lelkész, rabbinövendék Kanadában, angol képviselő (nem is olyan régen, 1910-ben) s a Westminsterben még ma is emlegetik ezt a legkiilö- no.>wu vendéget, kártyás, német kém, buddhista szerzetes, jávai ültetvényes, ..államtanácsos Chinában“, ahol a sárgák a fejét akarják venni — annak az embernek a véréből, aki életében nem ismert akadályokat és nem válogatott eszközöket. A fiú meghalt, az apát nem éngecli be Anglia. A bolygó zsidó útra kél, öt napja bolyong, a kapuk lecsukódnak előtte. Ham-; burgba akar menni a feleségéhez, a hambur-j gi kikötőben berlini rendeletre megtiltják j neki a partraszállást. Amerikába vet nagy i reménységeket, Amerika távirati utón uta-| sitja vissza. Végre Hollandia megkönyörül rajta, a bolygó zsidó klasszikus hazája — hát van nagyobb gicosrendező a sorsnál? — s Amszterdam két hétre menedéket nyújt neki. Ezen csodálkozni kell, mert Hollandiának is szerzett már kellemetlenségeket; a Kapppuccs idején Doornban járt s Vilmossal tárgyalt, aki fogadta s megbeszélte vele, Trebitsch Linkolnnal, a Hohenzollern-ház vissza- állitását. Később persze innen is kidobták. Most Amszterdamban pihen, aztán visszamegy Ceylonba a kolostorba. Jár a vizeken a földrészek fölött, fehéren, égő szemekkel, veri a vére, a nyugtalansága, a sorsa. A hasvér, hová mégy, mi kerget, ki büntet így? Fogunk még hallani róla. Márai Sándor. A magyar nemzeti párt a közalkalmazottak fizetésrendezéséért A képviselők klubja ellenzéki álláspontra helyezkedett a kormányjavaslattal szemben — A felekezeti tanítók hathatós támogatása — a nemzeti párt és az agrárvámok Pozsony, március 20. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: A magyar nemzeti párt képviselőinek klubja szerdán ülést tartott Prágában, amelyen Szent-Ivúny József elnökölt A klubór- tekezlet napirendjének első pontjaként a közalkalmazottak fizetéséről szóló kormány- javaslat szerepelt. Holota János dr. képviselő ismertette a javaslatnak jelenlegi parlamenti helyzetét s rámutatott arra, hogy a törvény- tervezetet eddig csakis a népjóléti bizottság alválasztmánya tárgyalta le s teljesen bizonytalan a javaslatnak a további sorsa, mely egyébként a kormányt is válságba sodorta. Arra való tekintettek hogy a javaslatot a parlamentáris kormány nem volt képes letárgyaltéin! s ezt a hálátlan feladatot egy hivatalnokkormányra ruházta, a klub elhatározta, hogy az eredeti kormányjavaslattal szemben a legélesebb ellenzéki álláspontra helyezkedik s azt csak abban az esetben hajlandó elfogadni, ha a magyar nemzeti párt módosító és javító indítványai figyelembe vétetnek. Holota dr. részletes beszámolójában rámutatott az eredeti kormányjavaslat számos elvi jelentőségű ellentmondására, valamint arra, hogy a javaslat — amennyiben törvényerőre emelkedik — még a nyugdíjasok szempontjából sem tartalmazza azokat az előnyöket, amelyeket az első felületes áttekintésre előnynek látunk. A beszámoló második részében behatóan foglalkozott azoknak a régi volt magyar közalkalmazottaknak a sorsával, akiknek átvétele, illetve nyugdíjazása a mai napig sem nyert elintézést. Külön fejezetben foglalkozott az úgynevezett régi nyugdíjasok helyzetének javításával. A harmadik rész az összes felekezetek lelkészeinek s a felekezeti iskolák tanerőinek a helyzetét ismertette. Végül beszámolt azokról a módosító javaslatokról, amelyeket eddig a hírlapi felszólításra a klubhoz beérkezett konkrét panaszok megjegyzések és indítványok alapján készített. A kimentő tájékoztató fölött a klub részletes vitat tartott, melynek során a klub valamennyi tagja felszólalt s ennek eredményeképpen a klub azt a határozatot hozta, hogy az összes felekezeti iskolák tanerői ügyének hathatós felkarolása érdekében a klub felhívást intéz a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályához, hogy ez minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a törvényhozók klubját. eme munkájában. A klub egyúttal tudomásul vette a tisztviselőtörvény javaslatára vonatkozó jelentést. Nitsch Andor képviselő bejelentette, hogy a Bund dér Landwirte képviselőinek klubjával sikerül megegyezést létrehoznia arra vonatkozólag, hogy a tisztviselői törvények által megkívánt pénzügyi fedezet előteremtéséről szóló javaslatoknak, elsősorban a cukor- és szeszadó felemelésére vonatkozó indítványoknak költségvetési bizottsági tárgyalásán eme bizottság rendes tagjaként vesz részt. Az általános belpolitikai helyzet megvitatása során az agrárvámok kérdésénél a klub egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy7 az agrárvámok mellett foglal állást. Vaján vidéke lelkesen csatlakozik a magyar nemzeti párthoz A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége jelenti: Az országos magyar kisgazda-, föld- mives- és kisiparospárt vajáni osztályának községi szerevezetei egyhangú lelkesedéssel csatlakoznak a magyar nemzeti párthoz. Legutóbb Minaj községben volt ez ügyben párt- gyülés s ott Haraszthy György osztálytitkár javaslatára kimondotta a szervezet a magyar nemzeti Párthoz való kapcsolódási s megalakították a mezőgazdasági szakosztályt Hasonló ülés volt az elmúlt napokban Ester- gány és Nagyráska községekben. Mmdhároin községi pártszervezet üdvözlő táviratot küldött Szent-Ivány Józsefhez, a magyar nemzeti párt vezéréhez. Elcsendesülnek a frankügy hullámai A frankvita három napon belül véget ér Budapest, március 20. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése. A nemzetgyűlés mai ülése elfogadta a klotür-inditványt, mely szerint a frankvitát három napon belül be kell fejezni. Egy szónok csupán egy óra hosszat beszélhet A vita mai első szónoka Reisinger József, a moskolci kerület szociáldemokrata képviselője volt, aki a kisebbségi vélemény mellett foglalt állást. Utána a miskolciak másik képviselője, az egységespárti Bottlik József beszélt A képviselő szerint a frankhamisítás közönséges bűncselekmény, a melynek nincsen politikai háttere. Egyesek túlságosan izgatják a közvéleményt és főleg a külföldi kommunisták használták fel ujra;,,: alkalmat Magyarország megtámadására. Bottlik beszéde közben a terembe lép Bethlen István miniszterelnök, akit az egységes párt viharos tapssal, a szocialisták: „Lemondani!" kiáltással fogadnak. Bottlik; Bethlen miniszterelnök likvidálta a forradalmakat, helyrehozta az ország állapotát, barátokat szerzett Magyarországnak a külföldön és egészen bizonyos, hogy mit sem tudott a frankhamisításról. A kormány nem felelős az ügyért s ezért a többségi indítványt fogadja el. Bottlik József után Rainprecht Antal a kisebböé.u. ('.tör Józs^ egységespárli pe-Tg a több régi vélemény meneti emelt szót. Ezután a vit.u eibalasztofííK. A ki -ív : irditvány e’f g d na folytán a | képviselők legnagyobb része lemondott a szó- lás jogáról, úgyhogy valószínűleg a vitát egy ' nap alatt befejezik. Hétfőn a képviselőház nem ■ tart ülést, kedden valószínűleg Andrássy. Fá- ! bián Bé'a, Rakovszky István, Várnay Dániel ' és Pakots József szólalnak fel. Beíhleu mi niszterelnök a záróbeszéd során reflektál az elhangzott felszólalásokra. A nemzetgyűlést valószínűleg még szerdán húsvéti szünetre küldik. Bethlen István miniszterelnök szerdán este az egységes párt lakomáján számol be genfi útjáról. Áprilisban lesz a frankügy főtárgyalása ? Budapest, március 20. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Magyar Hírlap értesülése szerint a frankhamisítás bűnügyének főtárgyalását április közepén okvetlen megtartják. Lapjelentések szerint a kif. Ügyészség néhány héttel ezelőtt a holland hatóságokhoz száz kérdésből álló átiratot intézett, amelyek a Hágában elitéit Jankovich és társaira vonatkoznak. A kérdések főleg Jankovich naplója körül mozognak és az ügyészség reméli, hogy most már Hágából rövidesen megkapja a feleletet. — A vizsgálóbiró Teleki Pál és Sigray grófoknak ma újra ki- kézbesitette a kihallgatásra szóló végzést. A francia bank főszakértője Budapesten Budapest, március 20. Schuller, a Francia Bank főszakértöje, ma Budapestre érkezett. Újságíróknak kijelentette, hogy utjának célja csupán technikai jellegű és csak egykét napig tartózkodik a magyar fővárosban. Házkutatás Mészáros tanár budapesti lakásán Budapest, március 20. Mészáros tanár budapesti lakásán ma éjjel házkutatás volt. A frankhamisítással kapcsolatban semmiféle kompromittáló adatot nem találtak, csupán a szökdlhamisi fásra nézve bukkanlak újabb nyomokra. Cólíars Hostinquet, a Francia Bank megbízottját, kinek intenciójára történt az ujabh kutatás, nem értesítették a házkutatásról, amiért ez most panaszt, jelen- lőtt be. Windischgratz újabb kihallgatása Budapest, március 20. Wiudiscligraetz herceget ma délelőtt kihallgatták. A kihallgatáson a franciák nem voltak jelen, miután a herceg csak ebben az esetben volt hajlandó a vizsgálóbiró előtt megjelenni. A szokolhamisitás újabb adatai az ügyészségnél Budapest, március 20. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti íőkaitányság ma befejezte a szokolhamisitás ügyében megindított pótnyomozást és a jegyzőkönyvet átküldte a királyi ügyészségre. Sztrache Gusztáv dr. főügyész azonnal hozzákezdett az iratok tanulmányozásához. Irta: Schöpflin Aladár. A P. M. H. derék szedői. — milyen hálás vagyok nekik, hogy eddig zúgolódás és a mi fő, majdnem sajtóhiba nélkül szedték ki olvashatatlan kézirásu cikkeimet! — bizonyára irónikus meglepetéssel vették észre, hogy legutóbbi cikkeimet gépen írva küldöm. Bizony, öreg szolgám, az irótoll egy majdnem élet-kosszuságu bizalmas és zavartalan barátság után kezdte már fölmondani a szogálatot. Nagyon sokat dolgoztattam, unhatta már, el is fáradhatott, túlságos lett a rutinja, egész külön ábécét kezdett magának csinálni a betűk összevonásával, két-három betűnek eggyé forrasztásával, a szokásos vonalak mindenféle eltorzításával, mindenféle más könnyítésekkel, amelyek eltértek a szokásos irás-konvenciótól, úgy hogy lassanként odáig kezdtünk jutni, hogy a mit írtam, azt már csak hárman tudtuk, mit jelent: én, a toliam és a feleségem. Az első k három közül úgyis könyv nélkül tudta, a másik bűntárs volt, a harmadik pedig élete céljává tűzte ki, hogy mindent megértéssel nézzen, a mit ón csinálok. A hol emberek abba a helyzetbe kerültek, hogy a kézírásomat olvasniuk kellett, már mind sűrűbben panaszkodtak, hogy lehetetlen feladat elé állítom őket. Uj szolgát kellett tehát fogadnom a régi helyett, azaz jobban mondva mellé: egy olvashatóbb írást Ígérő írógépet. A viszonyom ezzel az uj alkalmazottammal szemben egyelőre meg nélkülözi a szükséges bizalmasságot. Még folyton érzem, ha igénybe veszem a szolgálatait, hogy jelen van, köztem és irnivalőm között áll, még nem olyan személytelen és szerény, mint régi hívem volt. A toll annak az embernek, a ki sokat használja, már nem is eszköz, anem csak az ujjainak egy meghosszabbítása, a melyről nem is vesz. tudomást, a mely semmikép sem tolakodik; az ember és az irníva- lója közé, olyan mint a nagyon előkelő házakban a nagyon jól betanított cselédek, a kiknek szólni sem kell és mégis mindig tudják a kötelességüket, zajtalanul, szinte észrevétlenül végzik a dolgukat, mindig egyformán, soha sem akadozva, nem is szeszélyeskedve, mintha szellemek vagy gépek volnának. Mióta világ a vüág, a legnagybb segítő közé tartozik az embernek: az eke segít a kenyeret megszerezni, a toll a kultúrát megcsinálni, — nincs fontosabb eszköz e kettőnél. A világtörténetet három eszköz segítségével csinálták: az ekével, a karddal és a tollal. Nevezhették stílusnak, mi másnak, de csak toll volt az, akár vasból készült és viasztáblára írtak vele, akár lúd tollából vették és pergamentet tettek alája, akár finom acélból metszették és tintába mártották. A gépek modern korszakáig kellett jutnunk, hogy az ember valami uj. ügyesebb írószerszámot, eszeljen ki gondolatainak olyan émebertársakkal való közvetítésére, a kik kívül esnek a beszéde távolán. És ez az uj szolga sohasem is lesz olyan bizalmasa a gazdájának, mint a toll volt, mert hiányzik egy nagy tulajdonsága, a mely sokat ért a toll értékében: nem simul az emberek különböző egyéniségéhez. Mint minden gép, élettelen és szenvtelen, nem látszik meg a munkáján, ki irt vele, egyformán kiszolgálja mindazokat, akik igénybe veszik szolgálatát, közömbös marad lelkiállapotukkal, hangulataikkal, karakterükkel szemben. Az Írógép megöli a grafológiát. Ez még nem volna olyan nagy baj, hiszen marad ezenkívül is féltudományos babona elég, hánem áz Írásnak mint fizikai munkának az intimitását is megöli- Olyan, mint. minden géppel végzett munka: egyéni,etlen és merev. A kézírás anyánk által készített házi befőtt, a gépírás gyárban kotyvasztott konzerv. Lehet, hogy ezek a gondolatok csak a még meg nem szokott és meghitté nem vált eszköz iránti antipatia csapadékai. Lehet, hogy előbb- utóbb meg fogok barátkozni az írógépemmel is és épen olyan hűséges szolgámnak, bizalmas munkatársamnak fogom tekinteni, mint edd:g a toliamat, amelyet szerettem s ha elromlott, még használtam, a meddig csak lehetett, amely megkönnyítette munkámat, néha még szinte diktált is és műidig készségesén simult akaratomhoz. Még nem jutottam odáig a gépen írás tudományában. hogy ne erezzem, hogy gép van előttem, amely még nem engedelmeskedik nekem feltétlenül, mert még nem tanultam meg a vele való bánás módját. De azért mégsem hVem. hogy valaha is létrejöjjön köztem; éh génem ke:' ■ a benső viszony, amely köztem és toliam közűit gyermekkorom óta kifejlődött.
