Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-30 / 74. (1112.) szám
iifáo március só, kérni. 4 * ^KÁk'MiiUiA^ f WIIBlUMltMIJ«IILIjl8g»aBnEBBMgM»aaMCaMPMnMBgMMBMMMBBBMr*-" .... ■■ 1——B—a—H— A drogériák reformja A prágai országos kongresszus határozatai. — Gyógyszereket lógnak árusítani a közönség részére. — Anyagáraké reskedés nem drogéria. A dunai hajózás jövője Hová kerül a Nemzetközi Dunabizottság — Hétféle tarifa a mai forgalomban Minnél inkább győződik meg a világ közvéleménye arról, hogy a volt Magyarország felosztása egészségtelen baktériumokat teremtett Európa testében, annál inkább kezdi figyelemmel kisérni azokat a törekvéseket, a melyek a békeszerződések által teremtett torz állapotok megjavítására irányulnak. E kérdések között is különös fontosságot szentel az európai közvélemény a Duna hajózható vonalának. Mig Magyarország békében rendkívül áldozatokat hozott ennek a vonalnak fentar- tásáért és az európai kereskedelem érdekében, addig a békeszerződés értelmében keletkezett parti államok nem tudnak megyezni egymással. A dunai hajózásnak, mint tudjuk, legfontosabb kérdése a Vaskapu hajózásának megszervezése. Habár a háború előtti magyar folyamszervezet a Vaskaput nagy és folytonos áldozatok árán hajózhatóvá tette, ez a hely mindazonáltal veszélyes maradt s a hajózást csak folytonos gondozással tudják rajta biztosítani. A békeszerződés értelmében e viziut Magyarország kezéről a „Dunai Nemzetközi Bizottság" felügyelete alá jutott, amely Orso- vában székel. Ennek a bizottságnak a személyzete, ugyancsak a békeszerződés érteimé- ben, jugoszlávckból és románokból kerül ki; de, midőán arra került volna a ser, hogy a két állam között megegyezés jöjjön létre, ez az előterjesztett szempontok teljes különbözősége folytán meghiúsult A bajbajutott bizottság, mint ez ilyen esetekben szokás, a maga keretében albizottságot nevezett ki, amelynek feladata, hogy e hó végén, egy francia delegátus elnöklete alatt Parisban összeülve, elfogadható tervet terjesz- szen elő. A szabad hajózás érdekében kivánatcs, hogy a bizottság és a két érdekelt állam között megegyezés jöjjön létre. A Vaskapu a dunai hajózás Dardanellája s itt kell főleg biztosítani a hajózás szabadságát. Egy másik nehéz pont a dunai hajózás számára a folyó torkolata. Az 1856-iki párisi szerződés a Braila és a Szulina torkolata között levő részt az „Európai Dunai Bizottság" felügyelete alá helyezte, amelynek jogai ki- terjedettebbek, mint a „Nemzetközi Dunai Bizottságiéi. Mig ugyanis az előbbinek határozatai csak akkor érvényesek, ha az érdekelt államok rendelkezéseivel nincsenek ellenkezésben, addig a Galacban székelő „Európai Dunai Bizottság" az egyes parti államok törvényeitől függetlenül intézkedik. A múlt évben komoly konfliktus tört ki Románia és az utóbbi bizottság között Románia ugyanis nem akarta elismerni a bizottság jogait a Duna Galac és Braila között levő részére vonatkozólag. A viszály a népszövetség és a hágai nemzetközi biróság elé került. Mindkét biróság Románia ellen döntött, amely most egész egyszerűen azt kéri, hegy az „Európai Dunai Bizottságot" oszlassák fel s az egész Dunát rendeljék a „Nemzetközi Dunai Bizottság" felügyelete alá. Ha ezt a kérést elfogadják, akkor a dunai folyamhajózási szervezet jövőre okvetlen módosításokra szorul s a bizottság Pozsonyból egy másik dunai városba, valószínűleg Bécsbe teszi át székhelyét. Az „Európai Dunai Bizottság" uj székhelyének kérdése azonban még nincs véglegesen eldöntve; a kérdés a népszövetség elé kerül s a döntésnél valószínűleg politikai szempontok fognak nagy szerepet játszani. Amint látjuk, a dunai uj hajózási szervezet megvalósításánál máris nagy komplikációk merültek fel, amelyek a valóságban azonban még növekednek. Az egyes államok területi elszigeteltsége ugyanis rendkívül sok adminisztrációs munkát hoz maga után; a minden államban külön lefolytatott vámvizsgálat és az egyes államok valutáiban megállipitctt tarifák megnehezítik a hajőstársaságok feladatát s a költségeit növelik. Hogy csak egyet említsünk, a társaságok tarifájukat hétféle valutában tartják nyilván! A háború előtt pedig éppen az utazás egyszerűsége és sima lefolytatása veit a folyami utazások nagy előnye. Vámvizsgálat csak két helyen volt, az osztrák és (a hajók iránya szerint) a magyar-szerb, vagy a magyar-román határon. Bármilyen is lesz a genfi döntés, reméljük, hogy ez az utazások és tarifák egyszerűsítését fogja maga után vonni. — Magyarország nj vatikáni követe. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A hivatalos lap mai száma közli, hogy Horthy Miklós kormányzó Magyarország vatikáni követségének vezetésével Nagy Sándor dr. I- osztályú követség} tanácsod bi/ta rrrg - ez alkalommal meghatalmazott miniszterré nevezte ki. A csehszlovák droguista egyesületek szövetsége vasárnap tartotta Prágában országos kongresszusát, amely a droguista szakma számos, jelentős kérdésében fontos határozatokat hozóit, közöttük olyanokat is, amelyek a szlovenszkói droguistákat igen közelről érintik. A kongresszus, amelyen a kormány, a pTv-gai kereskedelmi és iparkamara, továbbá számos más hivatalos testület is pópviseltette magát, foglalkozott a drogéria-konoessziók e^0edélyezésénél szükségessé vált reformmal, a drogériákban árusítható gyógyszerek és gyógyszerspecialitások árusítási jogának kiterjesztésével s a droguista-képesités és továbbképzés kérdéséivel. Hosszas és beható vita után a kongresz- szus egyhangúlag egy határozati javaslatot fogadott el, amelyet memorandum alakjában a vezetőség a kormányhoz fog fölterjeszteni a droguista szakma korszerű, törvényes megreformálása céljából. A határozati javaslat a koncesszió kérdéseden arra áz álláspontra helyezkedik, hogy az elsőfokú iparhatóság drogéria-engedélyt csakis az uj ipartörvéuy 22. §-ának 14. pontja alapján és az 1925. évi 105 Sb. kormányrendeletben megállapított képesítés igazolása Prága, március 29. A pénteki minisztertanács, amint azt a cseh lapok jelentik, többek között foglalkozott a fürdőtörvény javaslatával. A törvény előkészítését a leggyorsabban befejezik, hogy mielőbb beterjeszthessék a parlamentnek. Tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat ellen a fiirdőtulajdcnosok és elsősorban a nemzeti kisebbségek törvényhozói elutasító álláspontra helyezkedtek, elvártuk volna azt, hogy a hivatalnokkormány ezen kényes kérdés elintézése előtt meghallgatja az érdekelt ellenzéki körök véleményét is. Mivel a pénteki minisztertanács bevégzett tény ©lé akarja állítani a parlamentet nem marad más hátra, mint hogy a néSzlovenszkó, március. A régi magyar urakat nem is tudjuk elképzelni máskép, mint fegyverrel és lóháton. Nem is nagyon tévedünk: A régi magyar urak életében alig volt nap, melyet ló és fegyver nélkül éltek volna el. Abban az időben, amikor az erdélyi fejedelmi udvar fénykorát élte — Bethlen Gábor uralkodásától a Wesselényi összeesküvés felfedezéséig — valamivel békésebb volt az élet, mint azelőtt. Az erdélyi fejedelmi udvar a keleti vármegyék főúri életére is hatással volt. Mikor a Rákócziak kerültek Erdély trónjára, Erdély diktálta a magyar főúri életet. A Rákócziak magyarországi birtokaik révén akkor már összeköttetésben és rokonságban állottak Zemplén, Szatmár, Ung, Sáros, Bereg, Abauj, Szepes és Borsod vármegyék uraival. Nagyobb birtokaik voltak Szerencsen, Sárospatakon, Borsiban, ónodon, Tarcalon, Tályán, Tokajon — Nagysáros, Eperjes, Makovica, Felsővadász, Selyem, Led- nicz és a Vörösklastrom Szepesben mindmind hozzájuk tartozott. Ha nem volt harc és nem kellett a csatatérre menni, a békésebb vadászterületeken töltötték napjaikat. A régi magyar urak akkor sem váltak meg a lótól és fegyverüktől, ha nem kellett hadbaszálluiok és az ellenséggel verekedniük. Természetes, hogy a legkinálkozóbb szórakozás a békésebb napokban nem lehetett más, mint a vadászat. * IL Rákóczi Ferenc maga is szenvedélyes vadász volt. Tudjuk, hogy mikor 1697—1699-ig nagyúri lakást tartott Eperjesen, Bercsényi Miklóssal is a vadászatok alatt ismerkedett össze. A Bercsényi és Rákóczi barátsága volt tulajdonképpeni előkészítője a Rákóczi szabad, ágharcnak. Ezt a barátságot pedig a sárír ; és zempléni vadászatok fűzték össze. Egyhelyütt maga a fejedelem is igy érnie.,vezeti meg erről az időről: „Vadászataink közl>en egyre bizalmasabbak lettünk egymás iránt, őszinte barátságunk oőtlön-nőtt, úgy hogy én keserűségemet tártam fel előtte, ő mellett adhasson. A régi, miniszterileg engedélyezett drogériák jogait a reform természetesen nem érinti. A drogériák forgalmát a határozati javas.,.! oiyképen kívánja kibővíteni, hogy a drogériákban mindazok a méregmentes gyógyszerek, gyógyszerkészítmények és ggyógyszerkiilünlegességek kiszolgáltathatók legyenek, amelyeket a gyógyszertárak orvosi rendelvény nélkül árusíthatnák. Állatgyógyászati célokra pedig állatorvosi rendelvényre is kiszolgáltathassanak gyógyszereket. A droguista-képesités kérdésének rendezésére az a kongresszus javaslata, hogy a droguista pályára készülő négy középiskola elvégzése után három évi gyakornoki időt köteles eltölteni valamely drogériában, mely benfoglaltatik a droguista grémiumok által létesítendő szakiskola elvégzése. Az itt nyert bizonyítvány adja meg a segédi képesítést, mig a végleges képesítés öt évi, eredményes, segédi működéshez van kötve. A kongresszus foglalkozott még a drogériákban árusítható, egyéb cikkek megállapításával, Szociális kérdésekkel, a továbbképzés gyakorlati megvalósításával s letárgyalta a gazdag napirendet. met és magyar törvényhozók egységás fa- lankszot képezve minden törvényes eszközzel megvédjék a kisebbségi kézben levő fürdőket. Teljesen hihetetlennek tartjuk, hogy egy hivatalnókkormány figyelmen kívül hagyja azokat a tiltakozó gyűléseket, amelyek a für- dőtörvőny ellen eddig is demonstráltak. A koalíciós kormány a cseh nemzeti önzés politikáját folytatva, száraz bolsevizáláasal ért- hetőleg a magánfürdők elcséhesitésér© törekedett Egy többségnélküli parlamenten kívül álló kormánytól azonban elvárhatnék, hogy igazságosabban kezelje ezt a kérdést, ha csak nem akarja, hogy a magyar és német ellenzéki tábor a legelkeseredettebb harcot vegye föl a csehesités ellen. viszont az övéit, kölcsönösen orvoslatot keresvén," i-oben az időben főuraink a vadászat kiaonieie nemeit űzték. De legjobban szerették a lovas falkavadászatot, a hajtővadászatot puskával és a sólymászást, bár arról is vannak adataink, hogy „tárgyért lőttek", vagyis oél/balövéssel foglalkoztak. A főúri udvartartás lényeges és fontos részét képezte mindaz, ami a vadászatra vo- naiKOzott. Hatalmas alkalmazott és szolgahad állott a cél szolgálatában. A főúri udvar megkövetelte, hogy a vadászmester alatt lovas és gyalogos pecérek, agárhordozók, vadászok és madarászok álljanak uraik szolgálatára. A va—azme9terneik és madarászmesternek legalább is olyan jelentősége volt, mint a lovászmesternek vagy a konyhamesternek. Egy egykorú adat szerint Thököly Imre gró! udvarában a vadászmester alatt öt főúri vadász, három lovaspecér, hat gyalogpecér, három lovas agárhordozó és egy gyalogos agárgondozó szolgált. Minden főur külön íródeákot tartott, hogy a vadászatokról az akkor divatos „Naplódban mindent följegyezzen. Ezenkívül volt külön madarászmestere több madarásszal. A pecérek, vadászok és madarászok zöld posztóból készült köntöst és feliér báránybélésü zöld mentéket hordtak. Ha magunk elé képzeljük az akkori idők divatja szerint pompás és színes ruhákba öltözött urainkat, nagyszámú díszes vendégeikkel a szinesen díszített lovakon, zőldruhás vadászokkal, madarászokkal, festői képet látunk, mikor egy főúri udvar kivonult a vadászatra. * Természetesen legjobban szerették a lovas falkavadászatotkat. Ilyenkor a vadászó társaság jó lovakon, legtöbbnyire vadászatra betanított lovakon vonult ki. A pecérek 80—100 kopót tartottak és vezettek maguk előtt. Mikor alkalmas helyre érve elhangzott a vadatüző kürtszó, a zöldruhás lovaspecérek elengedték a kópékat és a falka eliramodött. Az urak lóháton követték a faikát. Ha egy*egy vadat felvertek a kopóa, az urak tovább üldözték. A lovas vadászaton legtöbbnyire csak régi fegyvereket használtak, puskára csak leyrifkáb- btu került a sor. A kopóvadászatokon kívül nagyon szerették az agarászatot Számos agár volt egy- egy udvarban, amelyek közül a kiválóbb példányokat „palotaagárnak" nevezték és ezeket nem a faikaólban, hanem külön tartották. Egykori adat szerint I. Rákóczi György, aki szenvedélyes agarász volt, Nagyvárad mellett egyetlen napon 90 nyulat és három őzet fogatott agaraival, amiből fogalmat alkothatunk magunknak, hogy milyen nagy le- bétett a fejedelem agárfalkája. Itt emlithet- Juk meg azt az érdekes adatot is, hogy ezen szenvedélyét akarták kihasználni ellenségei ié, amikor Tőketerebesen az Alaghy Meny- héi.uél tartott értekezleten azt ajánlották Rákóczi György lábaiéi altételére, hogy rendezzenek egy agarászvadászatot és a szenve- deiyes vadászt ezen a vadászaton pusztítsák el. Ha a vadászatok helye túlságosan mesz- sze volt a vártól, a társaság akkor is lóháton ment ki, de ilyenkor a kopókat és agarakat, hogy túlságosan ki ne fáradjanak, kocsikon vitték ki a vadászterületre. Ha azonban utaztak, úgy gyakran szabadón engedték az agarakat, kopókat, hogy utjokban velők nyulat, fürjet fogatva, mulassanak. • Nagy becsben állott a solymásZat is. A betanitőtt sólymok nagy keletnek örvendtek. Ha valaki kedves ajándékkal akarta meglepni barátját, akkor betanított sólyommal kedveskedett neki. Némcsak a király kapott betanított sólymokat a főuraktól, hanem a főurak is gyakran kedveskedtek egymásnak vadászsólymokkal. A tőrök nagyvezérek például olyan becsben tartották a vadász- sólymőkát, hógy Erdély fejedelmei állami érdeknek tartották, hógy követeik utján vadász- sólymokkal kedveskedjenek a portának. A sólymot a vadászatra kézen vitték ki. Fejére díszes gyöngyökkel készített sapkát húztak, melyet csak akkor vettek le fejéről, amikor üldözésre kellett indulniok. Madarászés közben nagy szerepe volt a vizsláknak is. A szárnyas vadat a lovaspecé- rék által szabadon bocsátott vizslák hajszolták feL Ilyenkor mindenki lóháton volt, hogy a vadászó sólymot követhessék. A madarászok karjaikon, vagy vállalton ott ült a bőrsapkával borított fejű sólyom, ölyv, vagy karvaly. Mikor a vizslákat elbocsátották, megkezdődött a vadászat. Ha a vizsla vadat állott és parancsszóra beugrott, a madarászok átadták a sólymot uruknak, aki abban a percben, amikor a szárnyas vad felrepült, lekapta sólyma fejéről a sapkát és intett neki, hogy a vadat üldözze. A vadászsólyom addig hajtotta áldozatát, amíg levághatta. A levágott vadat ismét a vizslák hajtották fel és hozták vissza, a sólyom pedig visszarepült gazdája karjára és ismét fejére húzták a sapkát. Rendesen fürjet, foglyot, fácánt és nyulat „fogattak". Ha nagyobb eredményt akartak elérni vagy sok vadra volt szükségük, hálót feszítettek ki. A hálóba fogózott kisebb vadra azonban nem pazaroltak golyót, azt csak gyalogokkal verették agyon. * Nagyobb előkészületeket igényeltek a puskavadászatok. Egy nagy sereg hajtót és jó csomó puskást, a vadászszolgák kíséretében, már jó- előre kiküldték a megbeszélt vadászterületre. A kopókat a pecérek összefűzve vezették a hájtóvonalba. A vadászok a lővonal mögött kifeszitették hálóikat s mikor az urvadászok megérkeztek, mindezzel már el kellett készülniük. Az urak elfoglalták állásaikat, golyós puskát vettek kézbe, tartalék puskáikat pedig maguk mellé helyezték. A vadászat csak a kürtszóra indult meg. A sörétes puska, vagy mint nevezték „flinta" igen ritka volt még és csak a XVII. század utolsó éveiben kezdett elterjedni, de soká nem szerették. * Máig is fennmaradt vadaskertjeink legnagyobb része ebből az időből való. A vad- gondozásra is nagy figyelmet fordítottak. Azonban a Rákócziak idejére következő folytonos harcok és zavaros politikai viszonyok hoszu időre megbénították a fejlődést és tönkretették a Rákócziak idejében még hatalmas vadállományt is s a pompás vadászatokban és nagyszerű eredményekben mi már csak elsárgult lapokon gyönyörködhetünk. r (A~n.) A fürdőtörvény a minisztertanács előtt Vadászatok a Rákócziak idejében Falkavadászat, puskáshajtóvadászat, agarászat, sólvmászat — Ebben az időben még alig ismerték a sörétes puskát — Apróságok a régi vadászatokról
