Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-25 / 70. (1108.) szám
4 14W<xM-A\A<&AI^HIRLA2 1926 március 25, csütörtök. Harc a tesmagi templomban A huszita érzelmű pap gyertyatartóval tám adt az istentisztelet alatt a templombiróra — A hívők meg akarták lincselni az ünneprontót — A mefeledkezett embert csendőrök kisérték Ipolyságra — A P. M. H. tudósitójától — gvúaös tegnapi ülésén Bethlen miniszter- eluois. kijelentette, hogy Apponyi gróf intencióinak megfelelőiag hajlandó a titkos társaságok ügyében pártközi konferenciát tartani. A Magyar Hirlap értesülése szerint a konferenciát husvét után megtartják. A konferencia tárgyára az ellenzék elsősorban a titkos társaságok elleni törvényjavaslatot óhajtja kitüzetni, amely szerint ilyen társaság, k megalakítását se a jobb, se pedig a baloldalnak meg ne engedjék. Kívánni fogják, hogy állami tisztviselők csak olyan társasagoknak lehessenek tagjai, melyek politikamentesek. A konferencián az ellenzék kifogást fog emelni olyan egyének ellen, a közéletben vezető szerepet játszanak s egyúttal jelentős tényezői a titkos társaságoknak is. Bethlent ünnepük a pártvacsorán Budapest, március 24. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A nemzetgyűlés ülése után az egységes párt vacsorát tartott, amelyen Bethlen miniszterelnököt Pukky Endre dr. köszöntötte fel s az egész párt bizalmáról biztosította. Bethlen nagyobb beszédben köszönte meg a bizalmat. Kijelentette, hogy nehezebb helyzetben, mint ő, senki se ment Genfbe. Tulajdonképpen semmi fontos megbeszélnivalója nem volt ott, csupán be akarta bizonyítani, hogy bizonyos körök aknamunkája ellenére is emelt fővel mer a külföld elé menni és ugyanolyan emelt fővel onnan visszatérni. A parlament mai határozata bebizonyította, hogy a nemzet többsége és az államfő az ő háta mögött áll, neki ez a legfőbb Ítéletet jelenti. A bé- k együttműködésre üríti poharát. / 5 éves tanári jubileum Wallentinyi Samu dr. ünneplése Eperjesi tudósítónk jelenti: Eperjes legnépszerűbb professzora, az ismertnevü Wallentinyi Samu dr. tegnap ünnepelte nagyszámú tanítványai, tisztelői és barátai meghitt körében áldásos eperjesi működésének ku- szonötéves jubileumát. Az ünnepség jellege messze tulemelkedett a banális tanári ünneplések keretén, mert Wallentinyi Samu dr. életpályája folyamán annyi barátot, tisztelőt szerzett magának, hogy a tegnapi jublieumán szinte tömegesen járultak az ünnepelt elé mindazok, akik ennek a rendkívüli tudással megáldott professzornak köszönhetik müveit ségüket és az elvek szeretetét. Wallentinyi Samu dr. ezelőtt huszonöt évvel jelent meg Eperjesen és már az első években is magára tudta vonni a közérdeklődést Csakhamar vezetöszerephez jut és mint az országos hirü Széchenyi-kör agilis főtitkára messze földön nevet és tekintélyt szerez Eperjes kultúrájának. Rendkívül vonzó egyéniségével az ifjúság bálványa lesz. Az ünneplés sokáig felejtehetetlen marad nemcsak a jubilánsnak, hanem az ünneplőknek is. A Kuglizó Egylet dísztermében száz frakkos veterán diák várta az ünnepeltet, aki legöregebb tanítványainak: György Samu és Neumann Ernő dr. karján jelent meg. Harsány éljenzés után Párkány Jenő mérnök lépett a jubiláns elé és frappáns kis köszöntő beszédben üdvözölte n könnyekig meghatódó régi tanárját. Utána N ver György dr. frenetikus sikerrel elszavr'ja z ünnepelt k^tö- tanitványának: Sebesi Ernőnek erre az alkalomra irt „Kedélyes ódáját". A taps csillapultával Krausz Béla dr. igazgató főorvos tömör és plasztikus mondtaokbau megrajzolja az ünnepelt tanár rokonszenves egyéniségét. Ezután a tósztokra kerül a ser, amelyeknek során Gömöry János a kollegák nevében. Kárpáti János a régi tanitvónyok nevében mondtak élvezetes és megindító beszédet Flórián Károly dr. szellemes köszöntőié után általános figyelem között Fábry Viktor, Eoerjes aránvszáju lelkésze ragadja meg a szót és egv csodálatos, színekben gazdag orációban lelkűk mélyéig megrendíti és a legmagasabb szférákba emeli a hallgatóságot. Az üdvözlő beszédekre az ünnepelt tanár e?v költői szépségekben bővelkedő és emelkedett gondolatokban gazdag „számadó** beszédben reflektált és a vallomásszerü szavak teljesen megejtették az ünneplő társaságot. Színes és meleg líra sugárzott a beszédbő1. a régi tanítványok áhítottal emlékeztek a hai^ni időkre, amikor Wallentinvi Samu dr. aikáről a leirm előrébb és le^ragyogőbb magyarázatokban gyönyörködhettek. Strausz Zsigmond dr. és Roseuberg Mór dr. derűs hangú felszólalása zárta be az ünneplést, melynek keretén belül a hallgatóság igen sokat gyönyörködött Dancz István tüneményes énekében. Nem lehet megfeledkezni Gya.gyovszky Béla és Kolos Ernő aktuális strófáiról, amelyek élénk visszhangot keltettek talpraesett humorukkal és ötletes mondanivalójukkal. Az ünneplés a legszebb hangulatban a hajnali órákig húzódott eL Ipolyság, március 24. A szlovenszkói sajtó több ízben foglalkozott már Tesmag község áldatlan viszonyaival. Legutóbb Halász József, egy huszita érzelmeiről közismert pap működött Tesmugon, aki pozícióját az egyházi és politikai hatóságok ismételt felszólítása dacára sem akarta elhagyni. Minden eszközt megragadott arra, ho^y továbbra is a községben maradion, bár íölöítesei felszólították, hogy állását hagyja el. Természetes, hogy a különös helyzet kedvezőtlen hatással volt a falubeli hivők lelkére is, akik nagy megnyugvással vették, hegy nemrégiben az egyházi hatóság Bussay Tivadar ipoly- hidvégi plébánost bízta meg Tesmag községben az egyházi teendők végzéséveL A prőbános mindenben megfelelt megbízatásának. Tegnapelőtt azonban eulvos és botránvos incidens játszódott le az erőszakoskodó Halász József hibájából a templomban Március 21-én, vasárnap, amikor Bussay Tivadar a templomban \ délutáni istentiszteletet végezte, Halász József egyházi ö'tözéket vett macára és telies egvházi ornálusban istentisztelet közben az oltárhoz ment és hivök előtt felszólította az egvházi szertartást végző Bussay Tivadart, hogy hagyja el az oltárt és távozzék a templomból. A váraUan incidens nagy megrökönyödést okozott az Ájtatos hivők között- A tempArad, március 23. A népesedési nyilvántartásban a legutolsó adat vincellérnek tüntette fel a foglalkozása szerint. így hát levelezésbe téptem a környék mindén valamire való szőlészetével, ámde kísérletezésem negatív eredménnyel járt. Végre megtudtam, hogy a gáji szőlőkben vincellérkedett a közelmúltban egy 100 év felé hajló aggastyán, aki állandóan csudás történeteket regélt Rózsa Sándorról. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a vén szőlőmester, aki pár hőnapja kámfor módjára eltűnt Gájből, azonos Hegei Istvánnal; Rózsa Sándor utolsó életben levő haramiájával. Ekkor sorra vettem az aradi öreggyámolitó menhelyeket és hosszas keresés után a városi szegényházban valóban ráakadtam Hégei Istvánra, aki a hivatásos nincstelenek előtt éppen a debüjét tartja múltja visszapergetesében. A kilencvenkét éves ember bámulatosan gyorsan válaszol a kérdésekre, világoszöld, rendkívül élénk szeme egy káprázatra a messziségbe merül, aszott, de csöppet sem réveteg kezével végigsimitja Ferenc József bajuszát, s erős emlékezésének szárnyán vissia- röppen az öreg a Voltba. — Nem szégyellem én már azt manapság, hogy én voltara a Sándor bácsi bandájának Ivánja, vagy Istvánja. Tizenkét esztendeig voltara Sándor bácsi környezetében .,. Bár ma is ott lennék, édes fiatal ur... Mit kezdjen egy ilyen vén, magával tehetetlen roncs?! — Bizony nem roncs még István bácsi. Különb valamennyiünknél nyugtatják meg az öreget a szegényház lakói, akik eközben körénk gyűlnek. Egy ingujjra vetkőzött, rövidlátó szegény odanyujt Régeinek egy tüt, meg cérnát, amit a 92 éves ember szabad szemmel, villámgyorsan befűz a tűbe. A vi- iágcsszöld szem felcsillan: Beálltam pandúrnak és betyárnak Rózsa Sándorhoz — Csak vótam valamikor. Akkora vastag vót a nyakam, mint a vaskálha és úgy feszült a mellem, hogy sr.'.nto elszakadt tőle a dolmányom. Akkor... akkor mint tizenhat éves árva gyermek Szeghalomra kerültem, ahol Sándor bácsi (én már csak igy szólíthatnám), csendbiztos vót. Őfelsége tette oda Sándor bácsit, akinél uem akadt különb pandúr bét vármegyében sem. Mondom külsőm vöt és fennakadt rajtam a Rózsa Sándor szeme. Beálltam én is pandúrnak, majd beálltam Rózsa Sándorhoz betyárnak is és részt vettem báró Simay gulyásának „elhajlásában**, ami az első nagy „tette** vót Sándor bácsinak. De rajta vesztettünk, mert Debrecen előtt rezes csákós zsandárok körülfogtak bennünket. ügy emlékszem, mintha tegnap történt volna, hogy Sándor bácsi le se szállt a lóról, úgy vetette oda hetykén a zsandároknak: — Kis költő pénzre lett volna szükségem. Azért raboltam. Kegyelmetek pedig menjenek előre nyugodtan, utánuk megyek én ... Az öreg Hégei ezután elmondotta, hogy Rózsa Sándor első kísérletének sikertelenségéért valóban azzal büntette magát, hogy „jószántából** a csendőrök után ment. Nem sokkal később — legalább Hegéi bácsi igy tudja Ferenc József Is látni akarta Rózsa Sándort, akit felldsértok a BurgluCba. Felség: véremben van a lopás Rózsa Sándor állítólag a király előtt is megőrizte büszke, paraszt modorát; legalább is Hégei lombiró odament Halász Józsefhez és figyelmeztette, hogy az egyházi hatóság rendelkezése, mely szerint Tesmag községben az ipolyhidvégi plébánosnak kell ellátni az egyházi teendőket és igy az istentiszteletet is, jogerős és kérte, hogy ne zavarja meg a szertartást. A magáról megfeledkezett Halász József ekkor , egy gyertyatartót ragadott és fejbe akarta sújtani vele az őt figyelmeztető templombirót. Általános riadalom támadt. A hivök fel- ugráltak a padokból és odatódultak a padsorok elé, hoey megvédjék a megtámadott templombirót. Halászt meg akarták lincselni, csak a vámőrségnek köszönheti, hogy ép bőrrel menekült meg a felháborodott tömeg haragja elől. Az Ipolyságról Tesmagra kiszállott csend- őrjárőr letartóztatta Halászt. Még a letartóztatás sem volt sima lefolyású, mert a fe’bőszült ember még a csendőröknek is ellenszegült és csak akkor engedett, amikor vasra akarták verni. A csendőrök felszólították, hogy mivel bekísérik Ipolyságra, vesse le egyházi öltözékét Halász ezt nem tette meg és egyházi ornátusban kísértette be magát a csendőrökkel Ipolyságra, ahol a szokatlan és megdöbbentő látványosságra összeverődött tömeg megbotránkozása közt vitték a csendőrparancsnokságra. úgy tudja, hogy a köpcös, pörge kalapu, fogságba hurcolt haramia ezt mondta Ferenc Józsefnek, aki előzőleg azt firtatta, hogy miért csapott fel a csend- biztosságból haramiának: — Véremben van a lopás Felség! Ezért fogok megszökni újból, mert nekem a hahotás, vidám szabadság kell! S tényleg Rózsa Sándor a kőkorsó cserépdarabkáival kivágta a komáromi vár falál és az ágylepedővel a Dunába ugrott. Utolsó pillanatban azonban észrevették és kifogták a Dunából. — Eszékről azonban — folytatja a vén betyár — sikerült megszöknie. Mi már Tenkén vártuk a vezért. Negyvennyolcán voltunk, akik lelkünk legmélyéről sóvárogtunk a „szabad élet** után. Akkor aztán nekiláttunk a munkának ... Az öreg ezután tömérdek epizódot mesél a magyar Alföld hírneves haramiájáról, akit az idő és a tér romantikus távlatán keresztül nemcsak ragyogóan ügyesnek és vakmerőnek lát az öreg, hanem az egykorú legendákhoz tapadva ideálisan érző embernek, s az elnyomottak igaztevőjének tüntet fel. — Sándor bácsi becsületes ember volt, aki azt a fene hatalmat és bámulátot, mit kivívott magának, lopásra rablásra, „törvényen kívüli** pénzszerzésre felhasználta, de soha nem nyúlt a szegény emberhez. Még a gazdagot sem Igen kínozta. Csak elszedte a pénzét, vagy a pénze felét és azzal szélnek eresztette áldozatait. Az ellentállást azonban könyörtelenül büntette. —• Megtámadtunk egy nyári estén egy hintó- san hazafelé tartó gömörmegyei földbirtokost. Drótostorunk volt, azzal intézkedtünk. Lőni nem vót szabad. A drótostorral, akinek a közepe gummi (?) vót, a nyakuk közé csörditettünk. Mikor Sándor bácsi az összeget kérte, a földesur engedelmesen a zsebébe nyúlt, azonban pénztárca helyett pisztolyt talált Rózsa Sándor mellének szegezni. A pisztoly elsült, de Sándor bácsinak, aki velünk együtt erős páncélt hordott a felső testén, semmi baja sem esett. Erre öt zsivány, Szöllősy, Hámory meg én, meg a Nagy, meg Fekete lassú trappban birtoka felé kisértük az ipséi Mire odaértünk, a kastélyból kő kövön nem maradt, Rózsa Sándor egéruton a többi testvérrel jóval előbb odajutott, magához vette a földbirtokos minden pénzét, ékszerét, ruháit, ami összesen másfél milliót tett ki pengőben. Közben még arra is ideje maradt, hogy a kenyerét elveszítő cselédségnek kifizesse a bérét*. Balatonba kerültek a veszedelmes cimborák Érdekes, hogy a vén haramia, aki egyenesen „derék, becsületes** embernek tartja Rózsa Sándort, tudni sem akar a legendák varázsát kioltó történelmi megállapításokról, hogy tudniillik a nagy betyár a maga valójában rosszindulatú könyörtelen zsarnok volt. — De ami igaz, — azt nem lehet letagadni. Maga-magát nagyon féltette. Kellett is, meft annyi vót az ellensége, mint a fűszál. Azokat a cimborákat, akik bármilyen ok miatt otthagyták a zsi- ványéletet, zsákba csavartuk és a Balaton vizébe löktük. — Hiába vót minden rimánkodás, ha már nem tudott használni valakit, azt is elveszejtettük. Akkor még a Rózsi is hiába kérlelte. Egyszer éppen a szépséges Rózsival gyűlt meg a bajom.------------- " ~ — 1856-ban, tehát épen abban az évben, midőn Sándor bácsit végül mégis elfogták és életfogytig- lanra ítélték el, egy tavaszi reggel Rózsi, aki természetesen tudta a kamuti titkos tanyabelyünket, korán akart hazatérni. A szegedi halászleány, akinél gyönyörűbb teremtést nem láttam még, felszólított, hogy nyergeljem meg a Bolhát A nyerge- lésnél azonban bibi történt, a „csattpecek** rövidebb vót, nem ért össze a szijjal, g Rózsi nagy nyugtalanságában tüstént rávetette magát a lóra. De k következő pillanatban féloldalról, ahogyan ült, le is pottyant nyergesen a szilaj pejről. Rózsa Sándor meglátta ezt és mái* már kiadta a parancsot, hogy lökjenek a Tiszába, mert miattam megütötte, magát a szeretője, de akkor a Rózsi kijelentésére, hogy ő vót a hibás, mert nem várta be a nyergelést, megkegyelmezett a vezér. Már-már a zsákban voltam.... J>iszlövések a vezér sírjába De ha valaki gyilkosságra vetemedett, annak nem kegyelmezett Rózsa Sándor. így valahol Kecskemét közelében felakasztatta Csegő Gergely betyárt, mivel ez agyonlőtte az áldozatát. Mikor pedig a csendőrség az egyik „hütelen, áskálódó** betyár nyomába jutott, maga Rózsa volt az, aki Makó mellett rágyújtotta a hereföldet az árulkodó zsiványra, aki el is pusztult akkor. „Megzálogolni és fegyelmet tartani** — ez volt a kettős jelszó az Alföld haramiái között. Mikor a 65 éves Rózsa Sándor meghalt a szamosujvári fogházban (a szépséges Rózsi után való busulásában — vélekedik az öreg akit már előbb megölt a szívbaja) a régi banda valamennyi tagja egybegyült, s elkísérték a halott vezért végső útjára egy lombos, erdélyi szilfa tövébe, ahol a 14 öreg betyár miután a többiek elmentek, belelőtt a sírba. Azután megint széjjelverődtek, 6 a kis „összeg** amit a zsiványkodásból szereztek, hamar elfogyott. Hégei István többi emléke, a szerbek ellen való harc 1818-ban az aradi Vörös ökör csárdánál, meg későbbi házasélete, (egy Pop Zéna nevű román nőt vett feleségül) a 12 évi katonáskodás a hármas huszárezrednél mind elszintelenedett Rózsa Sándor rajongott romantikus figurája mellett, aki az öreg ember képzeletében hérosz! magasságba emelkedett. (s. í.J Menekülés az örök csöndbe Az ujsdgkirdly haldia ... Neicyork, március 18. A világsajtó néhány héttel ezelőtt érdekes hirt röpített vüággá. Egy-. multimilliomos öreg amerikai különc halálosan megundorodott az amerikai üzleti élet zajától. Seripps Edward Amerika közéletének jelentékeny tényezője volt ötven esztendőt töltött a nyomdaüzemek zajában, reggeltől éjfélig ott volt a kattogó rotációs-szörnyetegek között, ellenőrizte a fürge szedőgépek munkáját. Amerikai karriért futott meg, a szerény szedegye- rekből 28 nagy ujságvállalat kiadója lett s mint ilyen, a közvélemény irányitója. Seripps törtetésének különös célja volt. Sokszor mondogatta: ■— Azért dolgozom most olyan lázasan, hogy életem utolsó éveit teljes csöndben tölthessen! s kiélvezhessem a modern élet lüktetésének s az abszolút csöndnek kontrasztját A múlt év végén gyönyörű yachtot építtetett magának. A legügyesebb bajóépitőmesterek dolgoztak rajta. Az volt a feladatuk, hogy a hajó összeállításában a lehető legtökéletesebb zajtalan- ságot érjék el. Raffinált módon állították össze és helyezték el a gépeket, zajtalanul záródó ajtókat szereltek a kabinokra. Seripps kabinját olyan helyén építették meg, ahová semmi zaj nem hallatszott. A kapitánynak s a tiszteknek az volt a feladatuk, hogy a legénységben fenntartsák a fegyelmet, nehogy az utazás alatt a legkisebb emberi zaj is elhangozzon a fedélzeten. Drága pénzen válogatták össze a legénységet, a konyhaszemélyzetet, megbízható, csöndes tengerészeket, köztük süketnémát is. A hallgatás hajója kifutott az óceánra. Az ujságkirály bevonult kabinjába. Csak az esti órákban sétált fel s alá a fedélzetnek szőnyegekkel bontott, elkülönített részén s bámulta az Óceán mérhetetlen tömegére boruló végtelen csillagos eget s gyönyörködött a hullámok játékában. Ezt az egy zajt tűrte el megbomlott idegrendszere. A nappalt kabinjában töltötte. A szentélybe csak két titkárnője léphetett, ezeknek sem volt szabad beszélniük. Olykor-olykor leveleket diktált nekik, vagy könyvekből olvastatott fel. A gyönyörű yacht közben átvágta az óceánt, s az afrikai parthoz érkezett. Lassan ereszkedett alá a guineai öbölben. Legutoljára a néger köztársaságnak, Libériának partja mellett suhant el. Egy reggelen titkárnője holtan találta Serippset kabinjában. Végrendeletének értelmében holttestét a hajón megégették 8 hamvait a fedélzetről kiszórták az Óceánba, a titokzatos hallgatás örök birodalmába. fIIAA8AAáAA4AAAAUáAUAiamm Sorslcijcücí mindenki ssah Galerin és Tsa DanHháziDan mz, DrutlsiavQ, RadnlCnö ul. Telefon 1930 és 23ű>. iniftifinTTimmmimurai mindenki ssak Arad szegényei kozott él a magyar Alföld utolsó haramiába Rózsa Sándor bandájának hírhedt István bácsija az aradi szegényházban tengődik — A magyar Alföld réme 92 éves korában szabad szemmel fűzi be a cérnát — Balatonba lökte veszedelmes cinkosait — A „becsületes44 Sándor bácsi — Aki nem tudja elfelejteni a múlt század betyárroniantikáját
