Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-21 / 67. (1105.) szám
1926 március 21, vasárnap. ^^GAItA\ACífeiRHlRLAE 9 vonakodását az érzéki világgal való bibelő- déstől, irtózását az anyagtól: s teljes pompájába áll előtted a magyar teremtő szellem tragédiája. Fényes értelme örök és fölényes mosoly- lyal süt le érzelmi tivornyáira, amikbe buja, keleti kedélye sodorta bele. És ha okosan mosolyog és ha esztelenül tivornyázik: egy- képen meddő marad; egyképen elrohan felette az idő, átgázol rajta az élet. Egy ragyogó múlt terhes öröksége rajta ez a tragédia; egy ragyogó múlté, amelyben még kenyérfák alatt, elnyujtózva szőhette gondtalan álmait. Matolcsy Miklós. Csók Durcás szájad, iveit, biggyedt, Erszény, tele csókkal, higyjed. Adj egy-kettőt, hármat, négyet: Lopok, rablók, bárhogy védjed. Ne csurgassad, drágám, nézzed, Csak cseppenként, mint a mézet. Mért vegyitcd hozzá könnyed? Kis szived lesz tán igy könnyebb? Piros szájad görbül, ejnye, Mint a meghasadt cseresznye: Csók a hid a szerelemkel . És kevesebb soha nem lesz. Ajkam csókod s könnyed issza . . . Ha nem szeretsz, vegyed vissza. Addig szánod, addig bánod: Egyszer te is megkívánod. Kersék János. „Kikezdi a sarló a lábán álló gabonát" Ai arcom még nem hagyott cserben kicsit sem gyűrött nem szabadultak még reá az apró rémek a ráncok. -A szemem megtévesztésig egy gyermek szeme még csorbítatlan, tiszta mint két kristálypohár. (Már lelkemet nem mérném össze ily bátran egy azon oly sok az árny s a törés) [gyermek leikével, Körülöttem férfiak állnak mint egy kőkerítés, de bármily vastag a fal átlátom diadalmasan nő odakünn az nj vetés, [lász a mezőn, Leányok dereka hajlik előttem mint érett buzaka- feltartóztathatatlan egymásutánban uj és friss sarjak jönnek kikezdésre készen a suhintó sarló az élet alá. Nekem már félre kell állnom az útból. Szenes Erzsi. Gyermekek Jönnek a Homály esztelen mélyéből, egyre jönnek, örök forrásként bugyogva örömnek, kínnak, — nekünk. Még szemükben távoli titkok borzolódnak megtört sugárral, s kis testük anyjuk melegét őrzi, gügyögő értelmük hanggal birkózik, repes, sikoltoz, mert jó a fény, a vakító ezüst, az óra ketyegése és a jó tavaszi langyos fuvallat, mely elkapja [puha, párnájuk hímzett bodrait, s a csupatoll bölcső oly megbújni benne éjjel, a plafon végtelen síkját cso- és nem tudni a félelem intenzitását, [dálva ha künn a vihar letépi a holdat az égről s a sötétség megnőtt karokkal hadonász az ágyak reccsen a padló, s zord sárkányok repülnek [között, az álmok üde mezején. Sziromba szökő szivük nem méri az öröm értékét, súlyát, és nem bontja fel a könnyet, ök vannak. Mert lenni kell víznek, lángnak és uj csirának. Jöttek a homály esztelen mélyéből, s a Megismerés káprázó körétől hajtva, megsebezve hamvas térdüket, az életbe buknak. B. Palotai Boris. Búcsú Elhulltam az élet harcában. Lettem egy szép szerelmes halott . . . Hejehujás táncos estéken Érezni fogod, hogy nem vagyok? Szerelmes szókat súgnak Néked, A villany fénye jaj de sápadt . . . S forgatnak veszett víg nótára Száz és száz dús viharzó vágyat. (Kint sápadt magában fut a hold, Kihalt erdők fái közt kutat . . . És enyhít csillogó ezüsttel Minden nehéz, bánatos utat.) Valaki kóborol szivedben, Oda nem jutnak kósza dalok . . . És hejehujás táncos estéken, Szorongva kérdi, hol vagyok? Szorongva kérdi, merre mentem? Hol ér a nap sápadt sugára . . . Hajolj le hozzá, súgd meg néki, Hogy ne várjon szegény hiába. Marék Antal. Sírvers Tüzek csipkeborkrándl, ritkán lapultam melegért, csak özvegy tölgyek, hűvös zúgását hordoztam fülemben, mindeneknek kitértem én, mert árok volt a járdám, vérem sűrűjét se igen kívánták hig lotyók. No nem baj! De kiszúrt szemű vakoknak enyhe jó napocskát köszöngettem homlokuk hideg gödrébe, még bitangold ebektől is kértem gyáva pardont. Sőt eszelősök mosolyát is titkon busulgattam. Bűnöm is volt, mit tagadjam? Harmatot gyakran, csókoltam toppal a vedteien horizonjáról nagyon is bűnhődtem érte: bánatom nehéz alkonyi hamvát kegyetlenül sütötte ám idegen Jókedv harapós lángja. Sebest Ernő. Irodalmi sorakozó A prágai magyar ifjúság kulturestjén Szvatkó Pál dr. kitünően foglalta össze a szlovenszkói magyar kultúra „önállóságának" hét éves történetét. Ahol a múlt tényei egy ilyen összefoglalásra megérett anyagot szolgáltatnak, ott meg is kezdődött valami decentralizált, önálló élet. Az erdélyi és a szlovenszkói decentralizáció — legjobb pesti Íróink hite szerint is, a mi hitünk szerint is — föltétlenül a magyar kultúra és a magyar szellem értéktermelés előnyére fog válni. Nincs tehát semmi ok arra, hogy ennek a folyamatnak történelmi: elmúlott —, vagy pillanatnyi: most lefolyó —, jelenségeit ne a legtisztább őszinteséggel nézzük. Tények Magadására, vagy figyelmenkivülhagyá- sára e téren semmi néven nevezhető okot nem ismerhetünk el. * A Szlovenszkóra decentralizálódott magyar irodalom uj állomás elé érkezett el. Az irodalomban minden fejlődési fok bizonyos elkerülhetetlen u. n. „irodalmi harc" megvívásában nyer kifejezést. Eddig két ilyen állomást hagytunk magunk mögött. Az elsőt természetszerűleg egy alulról jövő beavatkozás, a „dilettantizmus“ és a „kezdők“ ellen vívták a magukat „hivatásosoknak“ érzők. Győzelmükkel a dilettantizmus, mint ilyen, megszűnt probléma lenni, ami persze nem kell, hogy azt jelentse, hogy dilettánsok többé nem fognak jelentkezni. A másodikat egy felülről jövő beavatkozás, a más tereken „beérkezettek“ ellen vívták az előző harc győztesei maguk között. Egyré- szűk — a politikai és más, az irodalmon kívül álló faktorok szerepének félreismerésével — nem irodalmi szempontok beható érvényét akarta uralomra juttatni irodalmi téren. Az újabb szeparálódást jelentő győzelemmel, mondhatjuk, sikerült az irodalom függetlenitését elérni. ♦ Mgagukra maradtak tehát az u. n. irók és költők. A következő fejlődési fok természetszerűleg az lesz, hogy a további szeparálódást előidéző kiválasztódás most már irodalmi okokból fog bekövetkezni Nagy általánosságban két csoport szakad és szakadt ketté mindég: a konzervatív és a progresszív, vagy ha úgy tetszik, a jelen igényeket kielégítő és a jelen igényektől független törekvések tábora. Hogy köeelállunk az újabb fejlődésfokot jelentő erőösszeméréshez, mutatja az, hogy ma a Szlőven- szkón élő magyar irodalomcsinálók közt észrevétlenül, de vastörvények logikája szerint, már meg is történt a két táborba fölsora- kozás. Akik a dolgok mélyébe látnak, tudják, hogy ez az irodalmi sorakozó ma már majdnem teljesen befejeződött. * A két csoportot belső és külső sajátságok különböztetik el. Az egyik csoportot belsőleg o „megtartó" világnézet, a történelmi és társadalmi auktoritások, a tömegvélemény bizonyos számbavevése és megszervezett kész életformákban ügyes egyéni adminisztrálás jellemzi. Külsőleg: ebből kifolyólag — bizonyos számolás a jelen szükségletekkel, a tömegizlésnek és a mindenkori jelen eseményeinek bizonyos latbavevése; — igy nincs is okuk a tömegtől és a mai ízléstől félniök, kivonulnak a porondra, s olvasótábor helyett hallgató tábort teremtenek, aminek folytán a népszerűség az ő oldalukon van. (Érdekes az is, hogy világszemléletük alapját csaknem kivétel nélkül egyazon vallás tantételei definiálják). Ezek tehát a szigorúan konvencio- nalisták. A másik tábor is fölsorakozott. Ajnig amott egyetlen forradalmi hang sincs, ellenben erős a világnézeti és az adminisztratív szolidaritás s igy az egyöntetűség látszata, itt nagyobb a nyüzsgés, látszólag kevesebb az egyöntetűség, több a tömegizlés- re fütyülő személyiség, hangol kapnak a főként művészet-forradalmi próbálkozások s inkább a „haladó“ eszmék dominálnak. Az előzők azon tételével szemben, hogy7: „a magyar művészet hivatása ma a magyar újjáépítés pillanatnyi útjainak szolgálatában állni", / azt vallják, hogy: „minden művészi értékkel biró magyar alkotás eo ipso magyar újjáépítés és gazdagodás, függetlenül attól, hogy tekintettel van-e a mai helyzetre, a mai közönség igényére és a tömeghatásra, vagy nem." Itt tehát másodrendűvé válik a jelen éá a tömegizlés Ítélete és természetesen nehezebb a „nem-kiválasztottakhoz" való szólás, s igy a mai közönséggel való szóbeli kapcsolat is. Ennek a tábornak, melyben helyet foglaltak a szabadelvű gondolat majdnem összes hitvallói, kevésbé lehetséges a közönséggel való szóbeli kapcsolat s igy ennek a tábornak nincsenek hallgatói, csa'k olvasói. * Az itteni irodalom szerencséje, hogy mindkét tábor egy fórumon hallathatja szavát, egymás mellett jelenhetnek meg a kétféle gondolatok és alkotások s igy a közös fórum egysége nincs veszélyeztetve, bár különben a két tábor szívesen fumi- gálja egymást, ami persze egyik félre nézve sem veszélyes jelenség. A legalább részben közös fórumon történő megszólalás egysége mellett a nyíltan két táborba szállás becsületes és egészséges tisztulási folyamat lesz, amitől nem félni kell, de remélni lehel. Ezt az erőösszemérést a jelek szerint, már csak művészeti és irodalmi eszmékért, legfeljebb a világnézeti kérdések alágzinezésével, és legcélszerűbben — alkotásokkal- fogják megvívni. Tehát az irodalom — saját otthonában és saját fegyvereivel. A „hivatalos"-nak elismert irók és a „hivatottság"-Ta. hivatkozók. Magától értetődik, hogy a hivatalosak közt is van hivatott, mint ahogy a hivatottakból is lesznek hivatalosak, legfeljebb később és esetleg más jogókon. * A helyzet minden esetre nagyon érdekes és várakozásteljes. Hogy pedig a mü-egy6ég fogadat- lan prókátorai se essenek kétségbe a fenti megállapítások miatt, idejegyzem az erdélyi helyzetet is, amelyről azt szeretik példázni, hogy milyen szép „egység" van ott, holott Erdélyben is két egymást fumigáló és két- forma eszközzel dolgozó tábor él, amit Tabéry Géza, a jeles erdélyi iró az egyik temesvári lapban minap közölt érdekes cikke is mutat: „A Romániához csatolt területeken az elmúlt hét év két irányban fejlesztette ki a fiatal magyar irodalmat. Keletkezett egy erdélyi magyar irodalom és keletkezett egy mágyar irodalom Romániában. Az erdélyi magyar irodalom kritériumának megállapításával sokan hiába kísérleteztek. Pedig a fogalom lényege azonnal kidomborodik, ha az erdélyi magyar irodalmat a Romániában jelentkező magyar irodalommal szembeállítjuk. Magyar irodalom Románában az is, amit Szabolcsba Mihály müvei s magyar irodalom Romániában Endre Károly differenciált lírája, Franyó Zoltán, vagy Horváth Henrik műfordítása. Mindez a termés azonban korántsem „erdélyi irodalom". Az erdélyi irodalom olyan hangszer, amelyen keresztül az iró a saját kisebb népkoUektivuma kifejeződik. Az erdélyi irodalom tehát nemcsak muzsika, hanem kapocs is, amely művelőjét az erdélyi élettel eljegyezte. Helyénvaló fölemlíteni az erdélyi irodalommal kapcsolatban oly sokat hangoztatott állítást is, hogy kifejlődése óta ez az irodalom egyetlenegy jelentősen kimagasló vezetőegyéniséget sem tudott fölmutatni. Lehetne ugyan ellenvetni, hogy hál- istennek az erdélyi irodalom máris oly mennyiségben növelt nagy ígéreteket, hogy a kimagaslás hiánya inkább gazdasági, mint szegénységi bizonyítványunk. A romániai magyar irodalomnak két áramlata tehát szembenáll egymással. Érdekes tünet, hogy a két áramlat földrajzilag is elkülönítve jelentkezik. Az erdélyiség és erdélyen- kivüliség jegyében fejlődött romániai magyar irodalom ezzel a kettősséggel nemhogy veszítene, de föltételnül nyer értékeiben. Sajnálatraméltó ugyan, hogy valamelyes tudatalattiság az egyik iránnyal szinte fumigáltatja a másikat... Az egymást nemismerés természetesen kétoldalú." * Nincs okuk az erdélyieknek se megakadályozni a fejlődés tényeit és Ígérkező jelenségeit: nincs okunk nekünk sem félteni a szlovenszkói magyarság irodalmát a fenti megállapításoktól és az észrevétlenül máris megtörtént sorakozóktól. Győry Dezső. F\z irodalom országutján — Hány könyv jelent meg 1924-ben? A „Le Droit d'Auteur" cimü francia folyóirat közli a szellemi világtermés statisztikáját 1924-ről. Az érdekes statisztikai kimutatás főbb adatait itt közöljük: Anglia. Könyvtermelés 12.706 (1923-ban 12.279). A technikai és természettudományi müvek száma esett, szépirodalom és élettörténet emelkedett. Bulgária. Könyvtermelés 2472 (475-tel több, mint 1923-ban), 783 újság és folyóirat jelenik meg, ebből 751 bulgár nyelven. Csehszlovákia. Nagy hanyatlás a könyvtermelésben. Cseh könyv 3560 jelent meg, az előző évi 4754- gyel szemben. Egyéb nyelveken megjelent': 401 német, 83 magyar b 212 egyéb nyelvű mü. 2060 újság és folyóirat jelenik meg, ebből 65% csehszlovák, 29% német, 3% magyar e töredék %-okban lengyel és ruszin. Dánia. 1924/25-ben 3606 mü jelent meg, 675-tel kevesebb, mint 23/24-ben. Növekedés tapasztalható a politikai s irodalomtörténeti müvekben, legnagyobb a hanyatlás a szépirodalomban. Erős a hanyatlás Izland irodalmi termésében, amely 23/24-ben 62 könyvet tett ki, ezidén csak 3-aL Finnországban 1118 könyv jelent meg, ebből finn nyelven 637, svédül 428 s 53 más nyelven. A lapok és folyóiratok száma 288. Franciaország. 9403 mü jelent meg, kevesebb, miht az előző években, a hanyatlás 1914 óta állandó. Legnagyobb a hanyatlás a világháborúról irt müvekben, amely a tavalyi 102 műről 76-ra esett. Hollandiában összesen 6123 mü Jelent meg, 481- gyel több, mint tavaly. Ebből 3050 uj munka, 1350 uj kiadás, 588 fordítás, a többi folyóirat. Legnagyobb a szépirodalmi termelés, utána következik a jogi, államtudományi ée közgazdasági irodalom. Olaszországban a könyvtermelés hanyatlása meg- állott, 1924-ben 6093 könyv jelent meg, 16-tal több, mint 1923-ban. Nagy hanyatlás van folyóiratokban, viszont tankönyvekben nagy az emelkedés, valamint fordításokban is, különösen a francia nyelvből. A folyóiratok száma f ' 2622. Japán irodalma nagy lendületet vett. 13.834 mü je- jelent meg, 2888-cal több, mint az előző évben. A leggazdagabb a pedagógiai irodalom, amely egyedül 2495 müvet produkált. Magyárországon a könyvtermelés 1762-ről 2085-re emelkedett, legnagyobb az emelkedés a pedagógiai munkákban, hanyatlást mutat a szépirodalom. Németország irodalma 2800 könyvvel esett, még igy is a legtöbb könyv itt jelent meg az egész világon: 23.599 dafab. Iskolai és természettudományi munkákban a legnagyobb a hanyatlás. Norvégia 1160 könyvet produkált, ugyanannyit, mint tavaly. A technikai és kereskedelmi irodalom mutat emelkedő tendenciát Lengyelországban 5138 könyv látott napvilágot, ebből 4144 esik a lengyel nyelvre, 565 a zsidó, 195 az ukrán, 77 a német, 56 az orosz és 101 más nyelvekre. Portugáliában mindössze 667 mü jelent meg, 83- mal kevesebb, mint tavaly. Oroszországból csak az 1923-as statisztika van meg, akkor mintegy 7000 könyv jelent meg (1918- ban 16.000), ebből szépirodalmi és művészeti könyv 1919. A hivatalos irodalom 17% (1922- ben még 405% volt!). 1924 január 1-én 560 újság és 391 folyóirat volt az egész országban. Az Egyesült Államok könyvtermelése növekedőben van. összesen 9012 mü jelent meg, 7854 uj és 1158 uj kiadás. 6752 hazai Írótól, 1715 idegentől és 605 olyan amerikaitól, aki idegenben él. A regény és útleírás mutatja a legnagyobb emelkedést. Spanyolország 2888 könyvvel szerepel a világirodalomban, — a sportirodalmat kivéve — minden téren hanyatlás van, legnagyobb a szép- irodalomban. Svédországban az előző évek hanyatlása megállót!, az 1924-es termelés 3058, 43-mal több, mint az 1923-as. Emelkedő tendencia van a szépirodalomban. Svájc könyvtermelése állandóan emelkedik. 1924- ben 1601, 106-tal több, mint azelőtt. A svájci irók 397 müvei jelentek meg idegen földön, 55-tel kevesebbel, mint 1923-ban. Első helyen áll a szépirodalom, bár ez az ág kissé hanyatlott. 1106 német, 389 francia, 46 olasz nyelvű mü került ki a sajtó alól. Akinek kedve van hozzá, elgondolkodhatik az adatokon. A könyvtermelés a világ szellemi életének diagramja, sok mindent ki lehet olvasni belőle. Érdekes például japán haladása, amely ma a második helyet foglalja el s világviszonylatban közvetlenül Németország után következik s Angliát is megelőzi több, mint 1000 könyvvel. Még érdekesebb lenne az egyes népek szellemi igén vének vizsgálata, ha a könyvek számát a lélekszámúval hasonlitanók össze.
