Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-21 / 67. (1105.) szám
1926 március 21, vasárnap. »tÁJüüíAít-HIRIiA2 Sir Bazil Za ha rótt álma „Magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni!“ Barabás Béla nyilatkozata a P. M. Q. tudósítójának. — A tizenhárom vértana városának kulturélete. Hogyan vett el a szolimái fegyverkereskedő egy Bourbon hercegnőt? A „háttérben rejtőző nagy sötét ember", Sir Basil Zahnroff, eredményes pályafutásában most szenvedte az első nagy csapást Felesége, Villa- franca hercege, Montecariőhan hirtelen meghalt. A spanyol jog szerint ugyanis Maria dél Pilar, Maqui- rónak grófnője és született Bourbon hercegnő, a villafrancai herceg óimét is viselte. A hercegnő hetvenes volt, Sir Basái 76 éves. A házasság azonban alig másfél évig tartott. A legnagyobb ti toliban kötötték meg 1924 szeptemberében. A „háttérben rejtőző nagy sötét ember" feleségében egyetlen barátját vesztette el. 1870-ben, amikor még pincér volt egy svájci vendéglőben, ismerkedett meg Francis de Bourbon herceg akkori feleségével. Hogyan fejlődött ki ebből az ismeretségből barátság, az titok, titka elsősorban annak a rejtélyes orosz—görög kevertvórünek, aki Kisázsiából nvint pincér jött Svájcba, hogy innen azután két világrész ellen hóditó hadjáratot vezessen. Tény az, hogy Maria dél Pilar, Bourbon hercegnője, azt a megbízást adta a zürichi pincérnek, hogy néhány tucat ágyút rendeljen Spanyolországnak. Basil, az élelmes ázsiai, ezzel a rendeléssel azonnal az angol Vickers-müvekhez sietett s ezzel megvetette karriérjének alapját . Ma a Viokers-müvek részvénytöbbségén kívül, a legmagasabb angol rendjeleknek boldog tulajdonosa. A becsületrend nagykeresztje is ott ékeskedik mellén. Az angol társadalmi naptárak azt Írják róla, hogy Párisban és Londonban nevelkedett, holott jól tudják róla, hogy valahol útközben Szmirna és Zürich között, tehát a Le van te-vidékén szerezte meg műveltségének alapjait. Milyen roppant nagy befolyásának kell lennie, milyen nagy személyi varázzsal kell bírnia, ha a büszke, exkluzív „Socials Registars" az ő kedvéért a tényeket tudatosan megkorrigálja. Hálából házasodott meg abban az időben, amikor csillaga a zeniten állott. Elvette a zürichi epochának barátnőjét. Addig várt ezzel a házassággal, míg a hercegnőhöz emelkedett rangban. Angol főur volt, ez van annyi, mint egy Bourbon-hercegség. Háromhónapos nászúira kelt. Ebben a negyedévben nem volt háború, nem volt ultimátum a Balkánon és Kisázsiában. Sir Basil, „a háttérben rejtőző sötét ember", akinek akaratára ezer és ezer görög vérzett Kemal csapásai alatt, most pihent. És azt akarta, hogy pihenjen a véres föld is. Mikor visszatért, a Vickere-müveket dezolált állapotban találta. Mentőakciója nem sikerült. A Balkán-diplomácia lázas tevékenysége nem tudta megakadályozni, hogy a Vickere-részvények 50 százalékkal ne essenek. Ezzel szemben azonban az Anglo—Persian Oil-nak jól megy s a montecaríoi kaszinó is, szintén Sir Basil vállalata, igen magas osztalékot fizet. Arad, március. ...Lebontották a szobrokat... Volt könny a szemünkben, fájdalom a szivünkben, de egyéb nem... Nem természete a magyarnak az erőszakosság. A szobrokat leszedték és most a lovardában hevernek ... Csodálom, hogy a magyar kormány nem tesz ez ügyben semmit. Még 1924 decemberében adott engedélyt a román kormány a szobrok elvitelére, de a magyar kormány teljesen elhanyagolta az ügyet. Nem tudjuk, mit akarnak velük. A szobrok még mindig itt hevernek, el lehetne őket vinni. Én magam is két-háromszor voltam ebben az ügyben Budapesten, de hiába. Most már nem megyek fel ez ügyben, sem időm, sem pénzem nincs hozzá, szegény ember vagyok... Barabás Béla, az aradi magyarság ősz vezére lemondással, szomorúsággal beszél az aradi magyarok kincséről, a tizenhárom vértanú szobráról. A szobroknak csak a helye van már meg, még a talpazat földjét is elhordták. A tizenhárom vértanú mártírhalálát már nem hirdeti Aradon szobor, de emléküket hiven őrzik a szivek... Az aradi magyarság volt Erdély magyarsága közül az utolsó, amely szervezkedett. Február végéig nem is volt tagozata az országos Magyar Pártnak Aradon, ahol azt egyedül az öreg kuruc, Barabás Béla képviselte. — Az aradi magyarság a zsidósággal együtt a lakosság kétharmadát képezi, — mondja Barabás Béla, — a zsidósággal együtt, amelyet én épen úgy a magyarság közé sorolok, mint jómagámat. Ebben nem ismerek különbséget. A zsidóság hűségesen kitartott a magyarság mellett. Eddig meglehetősen el vonunk hanyagolva, a kormányok nem igen törődtek velünk. De most, hogy a Bratiami- kormány kezd népszerűtlen lenni, felénk fordult a figyelme és a községi tanácsosok listáján már 24 tag közül 16 a magyar és 8 a román tanácsos. Az ellenzék mindössze 8 helyet akart adni... Kezdünk fellélegzeni... Csak az a szomorú, hogy nálunk a törvény- hozás azt a látszatot kelti, mintha a külföld számára készülnének a törvényeink és mindent a helyi kiskirályok rontanak el; az egyéni akaratot érvényesítik minden vonalon. — Mi az iskolánkkal a kultúránkkal, a szánházunkkal törődünk, a nagy politikával nem foglalkozunk. A „do ut des" elvét valljuk. Nem kellenek kiváltságok, csak azt adjak meg, ami bennünket megillet. Nem vagyunk a román nyelv tanítása ellen, de kezdjen el tanitaini akkor, amikor a gyermek agya már fogékony. — Űzzük kis játékunkat abban a szerény körben, amelyben élünk, forgünk. Nem vagyunk sem kommunisták, sem irredenták, magyarok vagyunk és azok akarunk maradni. Arad talán a legrománabb Erdély összes városai között. Viszont itt élnek Kolozsvár után az erdélyi magyarság legjelesebb vezérei is: Kintzig János, Justh János, Takácsy Miklós, Karácsonyi Sándor dr., Korossy György, Barabás Béla dr., Zima Tibor, Baross Lajos dr. Mindegyikük közül az öreg kuruc, Barabás Béla a legagilisebb; szinte fatális, hogy Erdély magyar politikáját az öregeknek kell vezetniök, a fiatalok mintha kissé fáradtabbak lennének náluk... Aradnak pezsgő a kulturális élete. Csak a napokban alakult meg az Ady-társaság, amely maga köré gyűjti Erdélynek majdnem minden jelesebb Íróját, költőjét, aki csak A<~y köré csoportosul, akit csak valami is odafüz Ady alakja mellé. A Géniusz, Franyo Zoltán irodalmi havi folyóirata, azután a Periszkóp, Szántó Györgynek, az izmos tehetségű piktor-irónak kitűnő, modern, nívós irodalmi-művészeti folyóirata, itt születik és nyitja meg hasábjait az erdélyi magyar irodalom szine-java előtt. Egy-egy könyv is elhagyja a sajtót, az aradi polgár még inkább pártolja az irodalmat, mint a Bánát fővárosának polgárai. Szántó Ggörgy néhány könyve, a Szabasztianus útja elvégeztetett, A kék lovas, Schumannal a karneválban; azután Franyo Zoltán egy-két műfordítása nagy nehéz-, ségek árán még csak megjelennek, Zala Béla Ady-estjeinek is van közönsége, a színház, a magyar színház, amely Temesváron nem tud megélni, Aradon még csak átvergődik valahogy az évadon... És ugyancsak Aradon született meg a magyar-román irodalmi egyesület eszméje is, amelynek tagjai úgy a román, mint a magyar nyelvű irodalom művelői lennének, megteremtve igy a kulturközösségen keresztül a testvéri együttműködés lehetőségét Kovács Jenő dr. Putty Lia pletykák és interjúk pergőtüzében vonult be Newyorkba Newyork, március közepe. Putty Lya, akit a Famous Players havi 16.000 dollár fizetőssel Amerikába szerződtetett, február 24-én a Minnewaska fedélzetén megérkezett Amerikába. Azt írták berlini jelentések alapján a lapok, hogy Putty Lya megszökött hitelezői elől és Párisban bujkált, mialatt azok keresték mindenütt és meg akarták akadályozni, hogy hajóra szálljon. A faktum csak annyi volt, hogy Putty Lya — nem szállt fel az Olympicra. A Famous Players párisi képviselőinek tudta nélkül a „Minnewaskd“-Ta váltott jegyet és rádiógramban tudatta velük, hogy — utálja a publicitást és már útban van Amerika felé. Megérkezésekor megrohanták a riporterek. Gyönyörűnek találták, apróra leírták kosztümjét és kikérdezték — Salm gróf felől, akinek — ugyancsak lapjelentések szerint — állítólag menyasszonya lett akkortájt, amikor Millicent Rogers, negyvenmillió dollár várományosa Amerikába való visszatérésével bufelejtésre kényszeritette férjét. Az egyik képes lap keresztcimben közölte a fényképe felett az interjú eredményét igy: „Lya shrugbs at Salm". (Lya vállát vonja Salm grófra.) A Hotel Shelton 32. emeletén levő lakásán nem sokkal megérkezése után felkerestem Putty Lyát. Az olvasóknak nem kell arról referálni, hogy valóban gyönyörű. Arról már inkább, amit öngyilkossági kísérletéről mondott el: '— Nem igaz, — jelentette ki energikusan. írja meg, hogy nem igaz. Véletlenül estem ki az ablakon. Ez volt az egész. — Az sem igaz, hogy megszöktem a hitelezőim elől. A ruhaszámláim nevetségesek. Egy havi fizetésem sokszorosan fedezi összegüket Igaz, vettem egy házat 175.000 márkáért De azt nem hoztam magammal. Különben is lefizettem rá 70.000 márkát és a többiről, amit havi 12.000 márkával kell fizetnem, váltót adtam. Jő voltam ezekre a váltókra és jó vagyok még inkább ma. Arra a kérdésre, hogy meddig marad New- yorkban, nem tudott megfelelni Putty Lya. A Famous Players rendelkezik felette. Két-három hétig mindenesetre marad és jelen lesz „ Variety" filmjének newyorki premierjén. Emil Jannings partnere volt ebben a fimben és itt Amei^kában is fel fog lépni vele együtt, ha Jannings, akit szintén leszerződtetett a Famous Players, kiérkezik. Sóimról is érdeklődtem. Nem vont vállat, de nagyon lekicsinylőleg nyilatkozott. — Egyszer vacsoráztam vele együtt Berlinben. Látja, igy kell az embernek vigyázni arra, hogy kivel vacsorázik. Fecske a verebek között — Ajánlom a nyitottszemüeknek — Irta: Szombathy Viktor A Szimpatikus Idegen félszegen hajolt meg s önkéntelenül elpirult gallérja fölött, ahogy a ráeső, kutató pillantásokat - észrevette. A nőik kiváncsion tekintettek rá 8 mérlegelték magukban a lehetőségeket, azokat a lehetőségeket, amik a nők fejében minden uj férfi látásakor megfordulnak. A férfiak pillantása kissé ellenséges volt: az uj jövevény elé szórt bizalmatlanság. Hűvösen é« tartózkodóan adtak kezet, altkor sem tudtak iránta felmelegedni, mikor az Idegen szerényen egy sarokba húzódott % egyáltalán nem látszott olyannak, mint aki csak egy pillanatig ie megcsorbitani akarná a többi férfi itt szerzett jogait. Más vidékről jött a Szimpatikus, vagy legalább is annak látszó Idegen ebbe a kis városba * igy egyelőre védelmi álláspontra helyezkedett úgy a nőkkel, mint a férfiakkal szemben. Valami ismerősét kereste fel ideérkeztekor s az meghívta magához vasárnapesti teára, mint egyedüli szórakozása lehetőségre itt, Szilvásbö- gösön. Szíüvásbőgös minden valamirevaló fiatalasszonya, leánya, fiatalembere, tisztes öregje: összegyűlt a helyi zsurakon, szabályosan, más-máe családnál hetenkint. Sajátmagukat nevezték ki a helyi társadalom elitjének, felső négyszázának s ebbeli jogukból szinte kötelességeket formáltak maguknak a társadalmi élet művelését illetőleg. Ebbe csöppent bele egy őszi vasárnap este az egyelőre Szimpatikus Idegen, anélkül, hogy kívánta volna valaha az egyedül üdvözítő felső négyszáz jogait és kötelességeit. Ez este tehát megjelent, kemény Ingbe kényszerítve testet, gallérba börtönözve nyakát, mely egész nap előrehajolva nézte azt a tudományos munkálkodást, amit gazdája keze kifejtett. Tüdős volt az Idegen, okos ember, aki Szilvásbögö* egyhangúságát akarta felhasználni, hogy zavartalanul végezze be egy nagy feladat megoldását. Ám, mint kitűnt, e zavartalanság nem volt sbkáigtartő s félő volt, hogy az élénken rugdalőzó társadalmi élet Szilvásbögösön egyelőre elodázza munkáját. Mivel azonban ez Idegen is kívánta már a friss életet, szívesen börtönözte magát lakkcipőbe s elhatározta az intenzív, friss szellemi élet vérkeringésének megindító síit, melyben, úgy gondolta, része lesz Szilvásbögösön. Ám előre is bejelentjük, hogy — bár az Idegen nem volt félszeg szobatodés —, mégis hiányoztak belőle mindama jó tulajdonaágokj mellek a szilvásbögösi társadalom színe-javát egymás előtt értékessé tették. S ebből az is következik, hogy a szellemi élet vállfájáéból nemigen ismerte az Idegen a Szilvásbögösire tartozókat. Tehátlan: a Szimpatikus Idegen, miután nevét szabályos érthetetlenséggel elmorogta, leült a sarokba, nem sokáig nyugodott ülőhelyén. Többen járultak hozzá, hogy kivéhessék szellemi értékeit, mely értékek elkerülhetetlenül szükségesek voltak Szilvásbögös szellemi magaslatának fentartásá- hoz s a helyi dicséretek elnyeréséhez. Az ifjú, aki jólszabott szalonruhájában, gyengéd mosollyal, kifogástalan graoiózitással közeledett most a Szimpatikushoz, cigarettával kinálta meg. Az Idegen zavartan kapott ki egy sovány füstölőrudacskát és sietve kezdett pöfékelni belőle. — Tudsz-e ilyen szép füstkarikákat fújni? — ült le mellé a negédes ifjú s hatalmas füstkarikát lobbantott el a száján, melyre láthatólag büszke volt, nemcsak ő, hanem az egész társaság is. — Jé, a Laci, milyen fenomenális! — csicseregték a lányok elismerően s egyik a fejét dugta be ilyen egy füstkarikába. — A Laci egész este elszórakoztat bennünket ezzel, — magyarázták a lányok s bizalmasan mosolyogtak Lacira, aki blazirt arccal könyvelte el az elismerést. — Te tudsz ilyet? — kérdezte Laci mégegy- szer, amire a Szimpatikus Idegen busán lógatta a fejét: — Valóban nem. A cigarettafüstöt nem találom a magasabb szellemi igények kielégítésének még akkor sem, ha egyáltalán nem gondolkozik az ember, — válaszolta szomorú iróniával. — Pedig az szép! — folytatta egy lány s biztató pillantást dobott Laci feló, aki elkeseredett buzgalommal gyártotta a füstkarikákat az Idegen orra alá, majd, mikor látta, hogy nem érdekli azt a dolog, mérgesen vonult a szoba sarkába. Most egy másik ifjú pénzdarabokkal kezdett különféle művészi mutatványokat produkálni. A Szimpatikus Idegen őszinte elismeréssel nézte, végül megszólalt: — Oh, bár én tudnám ilyen könnyen dobál- gatni a pénzdarabkákat, ön nagyon ügyes, uram, kiváncsi vagyok, milyen bűvészeiét üz még? Az igy felszólított ifjú vörösre gyűlt arccal pattant fel: — Először is, úri társaságban vagyunk s nem tudom, mért nem fogadod el a tegezésemet? — Hát szóltál eddig hozzám? — Az mindegy. Úriember az ilyet tudja, ez a becsiiletkódexek első paragrafusa. Másodsorban pedig szerény mutatványaim a társaságot akarják mulattatni és sohasem szolgáltak pénzkeresetül,.. — Igazán zavarban vagyok, bocsáss meg — válaszolta az Idegen, aki kezdett kevésbé Szimpatikus lenni —, de azt gondoltam, hogy ez a munkád ... — Nekem? Munka? — hördült fel a büvész- if ju, — hiszen ... De elhallgatott. Hirtelen eszébe jutott, hogy élete anyagi feltételeinek egyetlen menedéke még az a gazdag házasság, amit most szeretne nyélbeütni, ha ugyan bűvészmutatványai megnyerik szive hölgyének tetszését. A kínos hallgatást a házikisasszony zavarta lármává, aki végre valamely társasjátékban találta meg a szent béke kapcsát. Hosszú fejtörés és vi- songás után, mely alkalommal a Mit Visz A Hajó c. játéktól kezdve, egészen a Bőregér cdmüig jutottak, végre is a Haragszomrád nevűben állapodtak meg. A Szimpatikus Idegen leült és egész ismeretlen urakra é3 szélesen mosolygó hölgyekre kellett haragudnia különféle okok miatt. Miután ki- haragudták magukat egymás haján, szemén, lábán, fogán b olyan okokon, melyekről az illető éppen nem tehetett, az egyik hölgy feléje dobta a haragot jelentő zsebkendőt: — Haragszom rád, mert... mert kicsit szük- eszü vagy ... A társaság tagjai elismerőleg bóliffltgattak s örültek az Idegen esetleges zavarán, amely azonban ezúttal elmaradt. Az Idegen visszadobta a zsebkendőt: — Haragszom rád, mert Szilvásbögösön születtél . . . — No és... no és? — fortyantok föl mind. — Ez a szegénységi bizonyítványod. Némelyek kínosan nevettek, mások komolyan haragudtak, ami azonban nem volt a játék szabályai szerint való és igy lenyelték egy időre a a zálogok kiváltását akarták újabb viharoszlatónak felhasználni. Az Idegen felállott s egy Ideig nézegette a szoborállásokat, hasrafekvéseket s kútba ugrásokat, amely szellemes változatok elkerülhetetlenek a haragszomrád békitgelésénél. — Nagyon örülök, hogy nincs zálogom, szólalt végre egy alkalmas csendben az Antipatikus Idegen. — Legalább senkit nem kell megcsókolnom. — Van valami kifogása? —- fortyant föl egy fiatal hölgy. — A csók elég komoly dolog ahhoz, hogy ne vaosoraelőtti szájtörlőnek használjuk, — hangzott a Kellemetlen Idegen szava 6 a döbbent csendben átharsogott egy öregekből álló alsósparti vad nyerítése. — Igazad van, öcsém! — kiáltotta a kárfya- osztogató vöröslőképü ur és magához hívta az Idegent, aki engedelmesen ült le melléje, __ — Nem játszanál, öcsém, egy kis ferblit? — keverte a kártyákat az öregur. —- Köszönöm, bátyám — udvariaskodott a* Idegen —, sohase értettem hozzá, nem is kívánom. — Buta vagy, öcsém, — fordult el bosszúsan az öreg 8 a Kellemetlen Idegen ismét kudarcot vallott. — Bort sem adok neked, biztosan ahhoz sem értesz, — dohogott tovább. — Legalább szép füstkarikákat híjnál, vagy bűvészkednél koronással. De igy? Ki nevelt téged, fiam? Milyen intelligens társaságban fordultál meg eddig, fiam? — Leginkább önmagámban forogtam, ez a legjobb társaság. Meg a könyveim. Meg más ilyen bolondságok, — mosolyodott el az Idegen, mert végre belátta, hogy Szilvásbögös társadalma nem fog lemondani Sohasem a füstkarikák ügyes fuval- mazójáról, sem a parázs ferbliről, sem egyéb komoly társadalmi ténykedésről. Még csak pár bakot lőtt, miután Szilvásbögös végleg elutálkodott volna tőle. Először akkor, mikor a könyvszekrényhez fordult s néhány hatkilós diszmüvön kívül savanyú, télire eltett uborkákat fedezett föl a felső polcon. — Nem félnek a szellemi elsavanyodásíól? — kiváncsikodott félénken a házikásasszony előtt. — Úgy gondolom, hogy az önök módszere egészen eredeti s a legjobb Is: szakácskönyvek helyett rögtön a konyhaművészet remekeit raktározzák el « szekrényben... — Oh, Danténk is van! — ellenkezett a hölgy — Persze, látom, a „Paradicsom"... — ri posztozott az Idegen, aki most már Utálatos volt. Még megpróbálták itatni s duhaj nótákat énekeltetni, de nem akart. Hasonlóképpen nem volt hajlandó az udvarra lemenni s a holdfénynél célba- lőni a gyümölcsfákba. így aztán, mikor a zongoránál- ülő kisasszony hiába próbálta magához láncolni tudományával s \ zeneművészet kérdésében némi nézeteltérés támadt közöttük, sietve fogta búcsúzéra a dolgot w elment. Sajnálkozás é? düh kísérte utján. A házigazda mentegetőzött: — Bocsánatot kérek... Azt hittem, hogy ez egy okos ember, hisz olyan sokszor emelgetik a nevét. — Oh, 9emmi — mondta a negédes ifjú —, hát ilyet is láttunk. Használhatatlan, tökkelütött ember. S még füstkarikákat 6em tud fújni... Az egyik lány elismerően bólintott: — Pedig egész este elnézzük a füstim rikákat. Milyen 6zép és milyen nehéz lehet, ugy-e? S esry sóhajtás után még $zólt: ^ Milyen okos maga, Laci!-*- « fc~ 1 ' J -•
