Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-19 / 65. (1103.) szám
1926 március 19, péntek. ^M<M-7V\A<iVAU-HrKriAP3 Karakter nélküliség vagy gyöngeség" Irta: Feilor Miklós, nemzetgyűlési képviselő A szlovák néppárt egynéhány vezető korifeusának sehogyan sincs ínyére az, hogy a napi sajtó állandóan foglalkozik a néppártnak a kormányba való belépését előkészítő tárgyalásokkal, amelyeket, ugylátszik, egyelőre még titokban szeretnének tartani. Tehát, hogy ezekről, a párt híveinek nagy része előtt kellemetlen eseményekről a közfigyelmet eltereljék, a hivatalos pártlapban rendszeresen támadják — ezidőszerint már nem a kormánypártokat, nem ezeknek vezéreit: Hod- zsát, Srobárt vagy Blahót, hanem az ellenzéki pártokat s elsősorban különös előszeretettel a magyar pártokat. Nem kímélik meg a támadók a katolikus klérus azon tagjait sem, akik nem tagjai a néppártnak. Ezeket nyíltan sza- kadároknak és az egyház ellenségeinek nevezik. (Mintha az egyházhoz való hűség kizárólag Hlinkáék monopóliuma volna-) A Slovák például legutóbb „Karakternélküliség vagy gyöngeség“ cimü cikkében arról panaszkodik, hogy amig Csehországban, Morvaországban és Sziléziában — az agrárpárti Krojhera esperest kivéve — egy katolikus pap sem akad, aki bármilyen jutalom vagy ígéret fejében hajlandó volna más párthoz csatlakozni, mint a cseh katolikus néppárthoz, addig a kicsiny Szlovenszkón minden pártban találunk papot.- így a keresztényszocialista párt „magyarón" osztályát Petrásek, a Domovinát Petrovics, a nemzeti pártot Vanák, az agrárpártot Okánik és Ziz- ka, a magyar nemzeti pártot Richter vezeti, más papok pedig, például mint Koza a Slo- vensky Národban, Smida a Národny Den- nikben, Briska a Ludová Politikában, Kom- pánek a Národny Novinyben „adnak irányt a nép megbotránkoztatására!" A nem éppen katojikus párthoz méltó megállapítások után a cikk a magyarságnak támad és többek között azt mondja, hogy a szlovákok megelégedtek volna a századrészével (!) annak, amit itt a magyarok bírnak. A magyaroknak vannak iskoláik, bíróságaik (?!), anyanyelvűket szabadon használhatják; ezzel szemben a szlovákoknak ma cseh nyelven kell tanulniok és nincsen sem iskolájuk, sem bíróságuk, ahol anyanyelvűknek érvényt szerezhetnének. Majd a következő badarságokat mondja: „A magyarok és németek azt kívánják a ludákoktól, hogy a parlamentben sípoljanak és fiókokat zúzzanak — a hamis frankokért. A magyarok azt kívánják a ludákoktól, hogy segítsék őket vissza az integritáshoz, hogy védelmezzék Horthyt és dicsérjék azokat a pénzhamisítókat, akik miatt a szegény szlovákok utolsó garasaikat veszítették el." (?!) Nemrég Tuka Béla dr. néppárti képviselő is támadást intézett a magyarság ellen. Megfeledkezett arról, hogy őt a kassai kerület sok magyar szavazójának támogatásával a magyarsággal egy évezred óta békességben élő szlovákság választotta meg éppen azért, mert múltja alapján benne látta a szlovák-magyar testvériségnek és barátságnak leghivatottabb képviselőjét. Tuka azonban jónak látott egy tüzes üszköt behajitani a békés egyetértésben élő két nép közé. Azonban ez a tüzes üszők — hála Istennek — itt keleten nem fog gyújtani, legfeljebb Tuka Béla saját magát fogja megégetni vele. Tényként megállapítható máris az, hogy Tuka első parlamenti szereplése nemcsak a magyarság körében, de a békét, igazságot és konszolidációt kereső szlovákoknál is visszatetszést szült. Mert a kassai kerület választópolgárai elvárták volna azt Tukától, hogyha Benes expozéját tul- enyhének találva, minden rekompenzáció nélkül, még az autonómia feláldozása árán is készségesen felajánlotta karját és kardját a csehszlovák integritásért, akkor mint jó katolikusnak és igazságszerető embernek hozzá kellett volna tennie még azt is, hogy „azonban követelem a kisebbségek összes jogainak megadását is!" Tukának a magyarság elleni támadására újabban ráduplázott Juriga Nándor is. Ezek után a megnyilatkozások után furcsa képet alkothatunk magunknak arról az auonőmiá- ról, amelyet a néppárt mai hangadói tervezhetnek. A Slovák idézett cikkét a következő megállapításokkal fejezi be: „A nép lázadozik és szembeszáll az egyházzal és lelkészeivel! Kinek ■ esz ebből öröme? A bolsevizmusnak! A nép elhagyja a templomokat, a plébániákat és ki fog lépni az egyházból! Ki lesz ezért felelős Isten és a történelem előtt?" — Ez utóbbiakban én is igazat adok a cikkírónak- Azonban kérdem: Ki felelős mindezért é? kik okozták a mai helyzetet? Vájjon nem az a vad, soviniszta politika, amelyet legújabban a néppártiak is támogatni készülnek? Vájjon kik az okai annak, hogv az egyházak és a nemzetiségek elleni féktelen izgatás szabadsága mellett a püspöki birtokokat elszedik, a lelkészektől a kongruát megvonják, a hitéletet az iskolákból kiölik, előkészítik az egyháznak az államtól való elválasztását s ezzef együtt a templomok közös használatát? Kik az okai annak, hogy az egyik püspök nem kart útlevelet, a másikat a miniszter nem fogadja, a 23 katolikus középiskolából egyetlenegy sem maradt meg, a katolikus tanítóképzőket föloszlatják és a katolikus intézmények alapítványainak rendeltetését nem veszik tekintetbe? Ki és mi mindennek az okozója? Jól tudják a néppártiak is, hisz ők is hirdették a nép előtt, hogy mindennek az a gyűlöletben határt nem ismerő soviniszta politika az oka, amely politikának támogatására ajánlkoznak mostanában. És amikor a Slovák maga állapítja meg, hogy a szlovák nyelv nem érvényesül, hogy a szlovákoknak nincs egy középiskolájuk, nincs bíróságuk, a szlovák ifjúságnak nincs jövője, a szlovák tömegek kivándorolnak, kenyerüktől megfosztják őket és mág ráadásul vallásukot gúny tárgyává teszik, kegyeletlárgyaikat megbecstelenitik és lerombolják, továbbá, hogy a szlovák nép vezéreit bíróságról bíróságra hurcolják s népgyüléseikért bebör- tönzik őket, csak fariezus szemfényvesztés ezután azt állítani, hogy a szlovákok megelégedtek volna a századrészével annak, amit a magyarok most élveznek. Hiszen, ha igy bánnak a szlováksággal, mint felszabadított néppel, akkor miképp bánhatnak a fel nem szabadított, de annál jobban gyűlölt nemzeti kisebbségekkel?! „Karakternélküliség vagy gyöngeség?" — teszi föl a Slovák a kérdést a néppárton kívül álló katolikus papokkal kapcsolatban. A Slovák cikkírójának és társainak magatartása inkább szemfényvesztés és az „Istenért és nemzetért" jelszóval való lelkiismeretlen visszaélés. aMMaiiwrrTíiii'ia.iHww:jn1 hí mii— Merénylet a walesi herceg is Baldwin ellen Mindketten sértetlenek maradtak — De Valera hívei a merénylők — Nyoma veszett a tetteseknek London, március 18. Szent Patric az írek védöszentje - tegnap e nap tiszteletére a londoni Cecil-szállóban ünnepi estebéd volt, amelyen többek között Baldwin miniszter- elnök is résztvett. Alig hogy a premier fölemelkedett, hogy megkezdje Írországról szóló ünnepi beszédét, Deyalera ir szabadsághős pártjának egyik tagja a tuliömött karzatról egy meggyujtett tüzijúvékbombát dobott a terembe. A rakéta a miniszterelnök közelében robbant föl és felgyújtotta az asztalterítőt. A tüzet azonban az asztalon levő ásványvizek és borok fölhasználásával azonnal eloltották. Baldwin sértetlen maradt, csak egyik sz..:nszédnője ájult el, úgy hogy ki kellett vinni a teremből. London, március 18. Fél órával a Baldwin ellen elkövetett merénylet után a walesi herceg ellen is merényletet követtek el. A herceg ugyancsak résztvett egy Szent Patric-napi, Írország tiszteletére rendeseit ünnepségen s valószínűleg ő ellene is Deya- lora egyik híve követett el merényletet. Amikor a * *vauilly-étterem halijában tartózkodott, a szálloda előtt egy száguldó autóról égő gyujíózsinóru acetilénbombát dobtak az előcsarnokba. A jelenlévő detektiveknek sikerült a sistergő bombát kellő időben ártalmatlanná tenni. Ez a tettes, épp úgy, mint a Baldwin elleni merénylő, szintén eltűnt a tömegben. A nyomozás folyik, de kevés a remény, hogy a bűnösöket megtalálják. Inognak az európai kormányok A francia kormánynyilatkozat problémája Páris, március 18. Briand miniszterelnök ma reggel érkezett a francia fővárosba. Azonnal megérkezése után a kormánynyilatkozat elkészítéséhez fogott- Tegnap este Lava'l igaz-* ságügyminiszter vezetése alatt szintén kabinettanács volt, amelyen azonban nem hoztak végérvényes határozatot. A Quotidien értesülése szerint egyrészt Peret és Malvy, másrészt a ^enátusba tartozó miniszterek között súlyos nézeteltérések vannak a pénzügyi politika tekintetében. Ennek következtében tegnap még nem szövegezhették meg a kormánynyilatkozatnak a pénzügyi politikára vonatkozó részeit. A sajtó jelentése szerint a kormánynyilatkozat igen rövid lesz. Első részében a belpolitikával foglalkozik és fölszólítja a parlamentet, hogy a jövőben nagyobb fegyelemmel végezze tanácskozásait. Ezután a szanálási törvény mielőbbi meghozatalát kéri. Dátumot nem állapit meg, valószínű azonban, hogy a kabinet mégis kijelenti, hogy egyes törvényeknek legkésőbb április elsejéig okvetlenül életbe kell lépniük. Majd a választóiogi reformokról lesz sző és a kormánynyilatkozat szükségesnek mondja ki az arondissement-választások- hoz való visszatérést. A belpolitikai rész a hadügyi és a katonai szolgálat már bejelentett reformjainak megismétlésével, valamint a bérekre vonatkozó törvények szükségességek hangsúlyozásával végződik. A kormánynyilatkozat második része a külpolitikára vonatkozik. Ezt a részt Briand sajátkezüleg fogalmazta. A miniszterelnök kifejezi itt szilárd elhatározását. hogy kitart a Locarnóban kezdett békepolitika mellett és végül hangsúlyozza, hogv a népszövetségben való bizalom egyáltalán nem rendülhetett meg. A kabinet fogadtatása minden valószínűség szerint nem lesz túl kedvező. A lapok nagy része valószínűnek veszi, hogy a kormány csak ugv élhet meg, ha nem provokál bizalmi szavazásokat- Az első szavazásnál a kormány legfeljebb 250—300 szavazatot kap, míg a szocialisták és a jobboldal nagy része tartózkodnak a véleménynyilvánítástól. Marin képviselő a 104 tagot számláló köztársasági demokrata unióban szívós agi- tációt folytat, hogy a párt képviselői a kabinet ellen szavazzanak. Roham Chamberlain ellen Londonban London, március 18. Az ellenzéki lapok ma reggel folytatják a Chamberlain elleni támadásokat. A Daily News Briandt és Chamberlaint genfi betörőknek nevezi. E két államférfin ma teljesen diszkredi- tált és a francia miniszterelnök ezek után nem maradhat sokáig uralmon. Chamberlain szintén jól tenné, ha azonnal hazaérkezése után lemondana. A tulajdonképpeni erkölcsi felelősséget e két két államférfiu viseli és Brazília magatartása csak nevetséges és veszedelmes gyermekcsiny volt. A liberális Westminster Gazette hangsúlyozza, hogy a világ nem hajlandó a nagy garral beharangozott locarnói szellemnek behódolni. A népszövetség csődöt mondott, egyedül Unden és Benes kerültek ki rokonszenvesen a genfi tárgyalásokból. Ha Baldwin hajlandónak mutatkozna kollégáját fedezni, akkor a kabinet kötelessége, hogy Chamberlaintől megszabaduljon. A Daily Chronicle szerint Franciaország genfi magatartása a locarnói szerződés értelmében szerződésszegést jelent Angliával szemben. A munkáspárti Daily Héráid kiemeli, hogy Mussolini Brazília ellentállásának segítségével csaknem elérte célját, a népszövetség megsemmisítését. Mussolini talán minden gyűlölködése közül a legjobban a népszövetséget gyűlöli. Chamberlain genfi utazása előtt az angol alsőházat tudatosan félrevezette. Nemcsak tehetetlennek bizonyult, hanem becstelennek is. Ha nincs annyi önérzete és jó nevelése, hogy lemondjon, akkor egyszerűen el kell bocsátani őt. London, március 18. Az alsóház tegnap esti ülésén a munkáspárt nevében líamsay Macdonald, a liberális párt nevében pedig Lloyd George követelte a genfi események napirendre tűzését. Baldwin válaszában elmondotta, hogy Chamberlainnak milyen nehéz és idegfeszitő munkája volt Genfben. A Premier nem hiszi, hogy Chamberlain vasárnap előtt visszaérkezik s ennek következtében legfeljebb a jövő hét szerdáján számolhat be az alsóházban. Két-három napi pihenést okvetlenül engedni kell az agyongyötört külügyi államtitkárnak. Luther és Siresemann a bukás szélén Berlin, március 18. Luther dr. birodalmi kancellár és Stresemann dr. német külügyminiszter Géniből való elutazásuk előtt fogadták a német sajtó képviselőit és kifejtet- ! ték előttük azokat az irányelveket, amelyeket a német birodalomnak ezután be kell tartania. Bizonyos, hogy a locarnói politikát nem szabad föladni s a népszövetségbe való belépés gondolatát sem szabad elejteni. Ez a tiszta és nyílt külpolitikai program továbbra is a Luther-kormány programja marad s a genfi kudarc sem elkedvetlenitőleg, sem megmásitólag nem hathatott. Kérdés azonban, hogy a német birodalmi gyűlés beleegyezik-e ebbe a programba, melyet Luther kifejtett 8 vájjon a Luther—Stresemann-kabinetnek nincse- ~ nek-e megszámlálva a napjaiA német nemzetiek, a fajvédők és a kom- • munisták segítségével minden erejüket koncentrálják, hogy a kabinetet megbuktassák. A bajor néppárt, amely ma jóformán döntő jelentőségű a Luther-kormány szempontjából, beavatott körök szerint ugyancsak a locarnói politika ellen fordul, úgy hogy a belpolitikai krízis immár elkerülhetetlen. Külpolitikai kérdésekben a nagy szociáldemokrata párt ugyan föltétlenül a kormány melló áll s igy esetleg ideig-óráig meggátolhatja a bukást, de amint kényesebb tárgy kerül a porondra, bizonyos, hogy Luther kisebbségi kabinetje megdől. Pillanatnyilag a belpolitikai zavarokat tetőzi a fejedelmek végkielégítéséről szóló népszavazás vitája is. A német nemzetiek minden igyekezettel azon vannak, hogy a genfi kudarc ecsetelésével és kiszélesítésével a lakosság figyelmét elvonják a népszavazást követelő listáktól, de amint a jelek mutatják, a német nép mégis tömegesen népszavazást követel, azaz a fejedelmek végkielégítése ellen van. A birodalmi gyűlés genfi vitája hétfőn kezdődik. Elsősorban az a kérdés kerül megvitatásra, hogv miként készítse elő a birodalom a népszövetség szeptemberi ülésszakán történő felvételét s vájjon résztvegyen-e már most a népszövetségi tanács kibővítését előkészítő bizottságban. A birodalmi kancellár és a külügyminiszter foglalkozni fognak e kérdéssel s lehetséges, hogy a kormány sorsa már e vita napjaiban elhatározódik. A magyar nemzeti párt módosító javaslatai a tisztviselőtörvényhez Prága, március 17. A magyar nemzeti párt képviselőinek klubja a mai napon délután két órai kezdettel ülést tartott, amelyen Szent-Ivány József elnökölt. A klubértekezlet napirendjének első pontjaként a közalkalmazottak fizetéséről szóló kormányjavaslat szerepelt. Holota János dr. képviselő ismeretté á javaslatnak jelenlegi parlamenti állapotát, s rámutatott arra, hogy a törvénytervezetet eddig csakis a népjóléti bizottság alválasztmánya tárgyalta le, s teljesen bizonytalan a javaslatnak a további sorsa, mely egébként a kormányt is válságba sodorta. Arra az eshetőségre számítva, hogy a javaslatot a parlamentáris kormány nem lesz képes a nemzetgyűlésben letárgyaltatni s ezt a hálátlan feladatot egy hivatalnokkormányra ruházza, a klub már most elhatározta, hogy az eredeti kormányjavaslattal szemben a legélesebb ellenzéki álláspontra helyezkedik s azt csak abban az esetben hajlandó elfogadni, ha a magyar nemzeti párt módosító és javító indítványait figyelembeveszik. Holota dr. részletes beszámolójában rámutat az eredeti kormányjavaslat számos elvi jelentőségű ellentmondására, valamint arra, hogy a javaslat — amennyiben törvényerőre emelkedik — még a nyugdíjazások szempontjából sem tartalmazza azokat az előnyöket, amelyeket az első felületes áttekintésre előnynek látunk. A beszámoló második részében behatóan foglalkozik azoknak a régi volt magyar közalkalmazottaknak a sorsával, akiknek átvétele illetve nyugdíjazása a mai napig sem nyert elintézést. Külön fejezet foglalkozik az úgynevezett régi nyugdíjasok helyzetének javításával. A harmadik rész végül az összes felekezetek lelkészeinek s a felekezeti iskolák tanerőinek a helyzetét ismerteti, végül beszámol azokról a módosító javaslatokról, amelyeket eddig a hírlapi felszólításra a klubhoz beérkezett konkrét panaszok, megjegyzések és indítványok alapján készített. A kimerítő tájékoztatóról a klub részletes vitát tartott, melynek során a klub valamennyi tagja felszólalt s ennek eredményeképen a klub azt a határozatot hozta, hogy az összes felekezetek lelkészei s a felekezeti iskolák tanerői ügyének hathatós felkarolása érdekében a klub felhívást intéz a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályához, hogy ez minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a törvényhozók klubját eme munkájában. A klub egyúttal tudomásul vette a tisztviselőtörvény javaslatára vonatkozó jelentést. Nitsch Andor képviselő bejelentette, hogy a Bund dér Landwirte képviselőinek klubjával sikerült megyegyezést létrehozni arra vonatkozólag, hogy a tisztviselői törvények által megkívánt pénzügyi fedezet előteremtéséről szóló javaslatoknak, első sorban a cukor és szeszadó felemelésére vonatkozó indítványoknak költségvetési bizottsági tárgyalásán eme bizottság rendes tagjaként vesz részt. Az általános belpolitikai helyzet megvitatása során az agrárvámok kérdésénél a klub egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy az agrárvámok melleit foglal állást. Több politikai taktikai jelentőségű kérdés megtárgyalása után a klubülés az esteli órákban fejeződött be.-LX;. -•»*_ . J
