Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-03 / 51. (1089.) szám

^t»ÖTM*/VVA«yaw.-HIRtiAX>. 1926, március 3. Szerda. xx Ischias, neuralgiák és ideggyulladá­sok, kivált az alsó végtagok főidege mentéu, az úgynevezett ischiadikusnál mutatkoznak és a beteget elviselhetetlen kínnal gyötrik, sőt gyakran teljesen megbénitják. Mindezen esetekben a pőstyéni iszappal folytatott há- zikura legalább is rendkívüli javulást bizto­sit. Házikurákhoz való iszap (pi. Qa. kompr. iszapkocka és használatra kész Gamma-kom- pressz) minden gyógyszertárban kapható. Prágai főlerakat: Fr. Kunerle, Staromestké nám. Pőstyén fürdői és szállói nyitva, a kúra tavasszal páratlanul eredményes. iw — Álarcosbál Galgócon. Tudósítónk Írja: !A galgóci zsidó nő egylet vasárnapon az Aranyszarvas szálló összes termeiben oly sikerült álarcosbált rendezett, amilyenre Galgócon hosszú idő óta nem emlékeznek. Közel száz nagyon ötletes maszk vett részt a felvonuláson, akik közül az értékes első di­jat Tannenbaum Gézáné Galgóc, a második dijat Weisz Sári Pöstyén és a harmadikat Dávid Márta Galgóc nyerte meg. A reggelig tartó mulatságot egy bájos némajáték elő­adása előzte meg, melyben Brenner Klári és Wollitzer Imre arattak megérdemelt si­kert. A nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zá­rult mulatságért a Rendezőség élén álló Na- gel Róza nöegyleti elnöknőt és Drechsler Sándor főrendezőt illeti meg elsősorban az érdem, akik mellett Rudolfer Zsigmondné és özv. Weinberger Salamonná fáradoztak elismerésre méltó buzgalommal. Az est tel­jes tiszta jövedelmét jótékony célra for­dítják. — Tragikus apácaavatás. Párisből táviratoz- zák: Mint Caenből jelentik, De Vyvers, volt belga íöldmivelésügyi miniszter feleségével odaérkezett, hogy részt vegyen leányának az ottani kolostorba való fölvételén. Az ünnepet megelőző éjszakán az apácajelölt édesanyja, aki nem tudta elviselni gyer­meke elhatározásán érzett fájdalmát, szélhüdés kö­vetkeztében meghalt. Á leány felavatása másnap ennek ellenére is megtörtént. Besztercebánya villamosmii veit el akarják kótyavetyélni. Besztercebányai tudósítónk jelenti: Besztercebánya villamosmüveit a város polgárai­nak áldozatkészsége hozta létre. A nagyszerűen fel­szerelt müveket most egy érdekcsoport a Stredo- slovenska villamossági részténytársaság kezére akarja juttatni. Machinációjukat oly színben akar­ják feltüntetni, mintha ezzel a város anyagi érde­keit szolgálnák. Azt állítják, hogy a társaság sok­kal olcsóbban fogja az áramot szolgáltatni, mint amennyibe , most kerül. Érdekes, hogy a csehszlo­vák szociáldemokrata párt egyik exponense vezeti ezt .az,akciót, amikor a szociáldemokrata párt pro­gramjában éppen az üzemek szocializálása foglal­tatik. A város -lakossága párt- .és nemzetiségi kü­lönbség nélkül ellene van a kisded érdekcsoport törekvéseinek. Klimo Samu vezetésével küldöttség kereste fel a város sztarosztáját és főjegyzőjét és tiltakozott a készülő merénylet ellen. A város la­kossága helyteleníti, hogy Ilorárik Gyula, a Stre- doslovenska főrészvényese és vezérigazgatója egy­idejűleg Besztercebánya villamosüzemének is igaz­gatósági tagja, holott e két tisztség összeférhetet­len. Hogy Horárik a Stredoslovenska érdekeit tartja szem előtt, az is bizonyítja, hogy már előre ötvenperiódusu árammérőórákat rendeltek, ami a' város polgárságának nagy anyagi kárára van, mert ezek az órák 42 periódusu áramfogyasztás mellett sokkal többet mutatnak, mint amennyi a tényleges áramfogyasztás. A város lakosságának egyöntetű fellépése valószínűleg meg fogja akadályozni, hogy a jelentős városi közüzemet elkótyavetyéljék. — Nyakát szegte. Komáromi tudósitónk jelenti: Maticska Ferenc őrsujfalui földmi­ves a házán a nádtetőt javította, mikor egyensúlyt vesztve oly szerencsétlenül esett le a háztetőről, hogy nyakcsigolyatörést szenvedett. Súlyos sérülésébe belehalt a ko­máromi kórházban. A cseh nyelv tanulásához legjobb a Brabek 1100 szó módszere. Kapható minden könyvkereskedésben. bim — A hitközségi választások elöharcai Beregszászon. Beregszászi tudósítónk jelenti: A beregszászi orthodox chaszidok a múlt hét folyamán Rozsypal alkormányzónál és Beszkid dr. vallásügyi referensnél Írásos pa­naszt nyújtottak be a beregszászi hitközség vezetősége ellen. A panaszban azt állították, hogy a vezetőség alapszabályellenesen mű­ködik és az alkalmazottakkal erőszakosan jár el. Azt is sérelmezték,- hogy a múlt év­ijén szabályellenesen adtak választójogot, illetőleg vonták el a választójogot a hitköz­ség egyes tagjaitól és ez évben nem tették közszemlére a törvényes határidőd belül a választási névjegyzéket. A vezetőség köz­gyűlési határozat nélkül végzett építkezése­ket, tehát a hitközség pénzének s a gabella- jegyeknek kezelése ellenőrzés nélkül tör­tént. A hitközség panaszára Beszkid dr. re­ferens hattagú bizottságot küldött ki az egyezkedés végrehajtására. Az egyeztető bi­zottság megállapodott a névjegyzék átrevi- deálásában, illetőleg újból való összeállítá­sában. A pénzkezelés ügyében választott bíróság fog dönteni. A hitközségi választá­sok a zsidó husvétkor fognak lefolyni. Az el­nöki tisztségre első helyen ifj. Króh József földbirtokost je^ték, akinek személye iránt általános a bizalom. Az angol trónörökös szerelmi kalandja Newyorkban Az angolok meg akarnak rendszabályozni egy nagy amerikai lapot szép táncosnő Renfrew lord s a Newyork, február vége. A Liberty cimü képes hetilapot, mely egyike Amerika legelterjedtebb újságjainak, Canada terü­letéről kitütották. Senki sem emlékszik rá, hogy egy amerikai lapot valaha kitiltottak volna brit te­rületről s igy az amerikai kormány intézkedése óriási feltűnést keltett A kitiltásnak az az oka, hogy a Liberty meg­kezdte egy cikksorozat közlését ezzel a cimmel: „Hogyan tört mprt egy királyné szive.** A cikkek az angol királyi család szerelmi ügyeivel foglal­koznak s oly intim dolgokat mondanak el, levelek­kel, naplótöredékekkel és bizalmas iratok kivona­taival, hogy az előadottak valóságához kétség nem férhet. A kitiltásra közvetetlenül az a közlemény adott okot, mely az angol trónörökös 1924. évi newyorki kalandjainak egyikét Írja le, elég diszkréten de — képekkel illusztrálva. A walesi herceg ma már 35 éves. ügy látszik, hogy megrögzött agglegény, ami igen bántja nem­csak a családját, hanem az egész angol népet, mert a walesi herceg rendkívül népszerű. Nagyon intel­ligens, jószivü s a reprezentálásban nemcsak fárad­hatatlan, hanem rendkívül kedvesen közvetetlen. Már két Ízben beutazta a brit birodalomnak az öt világrészben levő birtokait s mindenütt nagyon megkedveltette magát. Legjobban megtetszett neki Canada, ahol birtokot is vásárolt és minden nyáron ott tölt egy hónapot, miközben úgy dolgozik, mint egy béres. A canadai munka elő^tt vagy után azon­ban mindig eljön Newyorkba is egy pár hétre — mulatni. 1924 nyarán is megjött a herceg egyetlen kí­sérővel, E. D. Metcalfe őrnaggyal. Hogy hivatalos fogadtatással és ünnepléssel ne zavarják, a trón­örökös inkognitóban jött, „Renfrew lord“ álnév alatt Érdekes, hogy a nagyatyja, VII. Edvard, trónörökös korában 1860-ban szintén „Renfrew lord" néven járt itt s mivel elcsábította egy nagyon előkelő család leányát, valósággal menekülnie kellett innen. Az uj Renfrew lord, azaz a mai trónörökös Newyork közelében, a Long Islandon levő Syosset- ben szállt meg egy amerikai barátjánál, aki szintén agglegény. Itt állandóan néhány jóképű és jókedvű fiatalember vette körül a walesi herceget, aki több­nyire végigmulatta velük az éjszakákát Ellátogattak a szomszédos családokhoz, olykor maguk is hívtak vendégeket, de ha reggelig táncoltak, a mulatság után sohasem feküdtek le, hanem napkeltekor lóra ültek és kimentek a közeli mezőre — pólót játszani. A trónörökösnek ez a szenvedélye s azért esett le oly gyakran a lóról (eddig tizenhat ilyen lezuhanás alkalmával szenvedett kisebb-nagyobb sérülést), mert a baleset előtt reggelig mulatott. A póló-játék után a walesi herceg megfürdik, azután pedig alszik késő délutánig. Neki ez a mulatsága. Megtörtént azonban egyszer-egyszer, hogy a walesi herceg nyomtalanul eltűnt. Egyszerűen megszökött a társaságától és bement Newyorkba, hol a Greenwich vilage-ban nem csekély számmal vannak mulatóhelyek s ezeken a mulatóhelyeken nemcsak inni lehet, hanem táncolni is lehet vá­logatott csinos leányokkal. A trónörökösnek egy ilyen eltűnése után tör­tént, hogy Newyorkban az alsóvárosban reggel hat óra tájban Metcalfe őrnagy magából kikelve ro- kant az utcára a legközelebbi rendőrhöz s minden bevezetés nélkül igy szólt hozzá: — A walesi herceget meglopták I Kérek két detektívet! Pár perc alatt kéznél volt a két detektív, akik­nek első kérdése ez volt: CigiayxeatJ KltftnS borok! A „Kreuxel Keller“-ben (Nelux&nk*) Okáé vacsorát' Majyar koaybal — Hol történt a lopás? — Miss De Lautynál... Metcalfe őrnagy a két detektívet egy „foglal­kozás nélküli" fiatal hölgynek a lakására vezette. Útközben elmondta az őrnagy, hogy a trónörökös­nek a pénztárcáját lopták el, melyben nem a pénz volt fontos, hanem néhány levél, amelyet okvetet- lenül vissza kell szerezni. A trónörökös nem akar belekeveredni semmi bortányba, autón már kiment Syossetba és pár órán belül el fog utazni Cana- dába. De addig a pénztárcát elő kell teremteni akár a föld alól is... A newyorki detektívek értenek az ilyesmihez. De nem lehet nagyon járatlan az ilyen dolgokban Miss Virgina De Lauty sem, aki amint meglátta a detektíveket, rögtön nyújtotta feléjük a walesi herceg pénztárcáját. — Hogy lopás történt volna? — szólt a leány. — Szó sincs róla. Az éjjel sokat táncoltam egy angol fiatalemberrel, azt hiszem, Renfrew lord a neve... Hát igen is feljött hozzám... Itt nincs fogas a szobában, a kabátját odadobta . a légfütő szerkezet csöveire... Eközben a kabát zsebéből kiesett a tárca ... Tehetek én róla?... Amikor már elment, csak akkor találtam meg a tárcát... Tehe­tek én róla? A leányt még csak kérdőre sem lehetett vonni, mert semmivel sem lehetett bizonyítani, hogy ő húzta ki a tárcát látogatójának a zsebéből. Metcalfe őrnagy gyorsan átvizsgálta a tárca tartalmát, — tényleg nem sok pénz volt benne, de ott volt néhány igen diszkrét levél, a nagymama arcképe mellett ... A walesi herceg mindig a tár­cájában hordja a nagyanyja arcképét. Mikor az őrnagy látta, hogy a diszkrét levelek hiánytalanul megvannak, a pénzt odaadta a leánynak és szépen megkérte, hogy senkinek se mondja meg, hogy ki volt a látogatója. . — ön kicsoda? — kérdezte a leány. — Metcalfe őrnagy vagyok. — Jó, majd azt fogom mondani, hogy Metcalfe őrnagy volt a vendégem és vele történt ez a tárca­história. Az őrnagy tréfának tartotta a dolgot s rohant a walesi herceg után, akivel csakugyan már a reg­geli vonattal elmentek Canadába, a syosseti vig társaság nagy meglepetésére. Délben azonban már részletesen le volt Írva a newyorki Evening World-ban, hogy milyen furcsa kalandja volt hajnalban Miss Virgina de Lautynak Metcalfe őrnaggyal, a walesi herceg titkárával. Az esti lapokban Miss Virginia már nyilatkozott is, — lóvagiasan az őrnagyot szerepeltetve a trónörökös helyett. A mulatóhelyén azonban,’ ahol az előtte- való éjjel annyit táncolt- az angol trónörökössel (kit természetesen mindenki felismert, mert alkal­masint nem először járt ott), — az esti étlap ezúttal különösen díszes volt, mert az étkek sora elé ezek a bevezetősorok voltak nyomatva: DISZEBÉD Miss Virginia De Lauty tiszteletére, ki néhány órára házigazdája és barátnője volt Ö Királyi Fenségének, a walesi hercegnek. ügy látszik, az angol udvarnál azt vették kü­lönösen rossznéven a Liberty-től, hogy még ezt a menü-kártyát is közölte, s ezért nem szabad most ő Brit Felsége canadai alattvalóinak a Liberty-l olvasni. ­, j>zmHÁz,rZErm. A Blalia-ünnep második része — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Rimaszombat, március 2. Rimaszombatnak nagy szülöttje, Blaha Lujza emlékére rendezett országos ünnepségek első részé­ről a P. M. H. tegnapi számában részletesen be­számoltunk. A délelőtti ünnepi matiné és a szülő­házon elhelyezett emléktábla leleplezése után száz- teritékes diszbankett volt a Polgári Olvasókör ter­mében, amelyen az ünnepségen részt vett vendégek és notabilitások vettek részt. Törköly József dr. szenátor nagyhatású po- hárfelköszöntőjét, amelyről tegnapi számunkban is megemlékeztünk, teljes egészében közöljük: — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzet csalogánya, a mi büszkeségünk, Blaha Lujza, kis városunkban született és Magyarorszá­gon halt meg! ő boldog volt, mert az ő születé­sének és halálának az országa egy volt, csak mi siratjuk a hatalom által is ismert fájdalommal, hogy nem élünk már az ö születésének országá­ban. A földi hatalmak az emlékezés pillanatára reánk nézve megteremtették az országkülönbsé­get, azt azonban már nem tudták megtenni, hogy ott, ahol talán „magát az eltiport magyarnak ki­sírni sem szabad", ki ne sírjuk magunkat, akkor, amikor tudjuk, hogy az ő kedves ajakáu az örök szépségű magyar dal nem csendülhet fel többé. — A magyar nótának Blaha Lujza volt az istennője. Annak a magyar nótának, amely a magyar szívből a magyar szívbe száll, hogy lát­hatatlan és széttéphetellen szálakkal fűzze össze a magyart és megrikassa, elaltassa, elringassa, vi­gasztalja és felfrissítse, vidámitsa a magyar lel­ket. Az ő nagysága, amit idegen ember talán meg sem érthet, abban volt, hogy a magyarságot szét- törhetetlenül összekötő kapcsot, a magyar dalban is megtestesített nemzeti érzést nótáé ajakával az örök szépség és örök igazság oltárára helyezte. Áldassók a Magyarok Istenének szent neve érette! — Emlékezünk. És a mi elgyötört lelkünk összeölelkezík az ő nemzetszerető dalos leikével és örökre hozzáköti magát a fel-felszálló magyar dalhoz, amely szeretetet visz az égbei, hogy on­nan a megváltó szeretet áldásai visszahulljanak reánk is: szegény szenvedő magyarokra. És én érzem, hogy az ő kedves lelke visszaadja a mi szeretetünket és lekönyörgi a jóságos Istentől minekünk azt a boldogságot, hogy az egymás mellett élő népek szeressék egymást és ne kell­jen nekünk örökre ezt a szomorú nótát sirní: „Valamikor turulmadár szállt a légben, Valamikor magyar nóta volt az ur az erdőn, bér­ként" — A mai napon én árrá emelem poharamat, hogy a magyar dal nemzetfentartó ereje örökké­való legyen és ezáltal a magyar nemzet csalogá­nyának, Blaha Lujzának emlékezete örökké óljen a magyarság szivében!! A bankett komoly és ünnepélyes hangulatát nagyban emelte, hogy az emelvényen az egész ban­kett alatt a Polgári Olvasókör zenekara játszott M i h a 1 i k Dezső dr. vezetésével. A leginkább köz- tiszteletben álló idősebb urakból álló zenekarnak, amelyet éppen ezért, a tagok évszámát összeadva, tréfásan „hatszázóves bandának" neveznek — nagy része van az ünnepség meleg hangulatának kiala­kulásában. A vendégek javarésze innen egyenesen a dél­utáni diszelőedásra sietett, Rmelyet este 8 órakor megismételtek, mindkétszer zsúfolásig megtöltött nézőtér előtt. „A Rokkant Huszár, vagy Tündérlak Magyarhonban" cimü 3 felvonásos énekes népszin-, mti került színre. Az esti előadást a kitűnő Fiscber Károly karnagy vezetésével a színházi zenekar által elő­adott. pomnás nyitány vezette be, amely szűnni nem akaró tapsvihart váltott ki. — Ezután G á 1 Annié, j a Faragó-társulat egyik legszimpatikusabb és leg­többet ígérő, nagytehetségü, bájos művésznője lé­pett a lámpák elé pompás diszmagyarban és töké­letes művészettel adta elő Gál István ez alkalomra irt hangulatos prolőgját, amely ötletesen szedte csokorba Blahánó leghíresebb darabjainak galériá­ját Úgy a kiváló művésznőt, mint a szerzőt mele­gen megtapsolták. — A kissé megkurtitott színmű női főszerepét H1 o z e k n é-B e 1 i c z k y Böske ur- hölgy alakította. A díszelőadásra e szerepet a. bu­dapesti Nagy Izabella vállalta volt el, aki közben az estét lemondani kényszerült. Már-már a díszelő­adás elmaradása fenyegetett, amikor néhány nap­pal az előadás előtt H.Beliczky Böske vállalta a sze­repet és ezzel megmentette az ünnepségek folyto­nosságát. H.-Beliczky Böskét nem lehet és nem is szabad műkedvelőnek tekinteni: jóllehet nem a deszkák világában él, annyira otthonos a színpadon, mint a legnagyobb művésznők, amit bizonyít, hogy a Faragó-társulat színművészei a legmelegebb el­ismerés hangján emlékeztek meg brilliáns tehetsé­géről és hiánytalan rutinjáról. Mostani szereplése is a legteljesebb siker jegyében folyt le s az újrá­zások és a virágkosarak nagy száma, valamint a nyiltszini tapsok fejezték ki a közönség háláját és köszönetét a művészi teljesítményért, amely mind­végig lebilincselte a lelkeket. Partnerei: Unger Tstván, Vágó, Vadnay, Faragó, Ungvári, Farkas, Ferenczy Marianne és Lelkes Margit, valamint kisebb szerepekben H e g y e s i, B ő k a y Ferenc — aki a minap tűnt fel az „Orlov" főszerepében —Újhelyi Editke és Seres, mind tehetségük legjavát adva, járultak hozzá a díszelőadás zavartalan sikeréhez. — Faragó Ödön igazgató társulatával ez alkalommal is önzet­len lelkesedéssel állott az ünnepség sikerének szol­gálatába. Lelkes hangulatban ért véget a Blaha-ünnep- sóg befejező része. Az ünnepségek meleg sikeréért az elismerés javarésze a főrendező Márkus Lászlót, az Irodalmi Társaság főtitkárát illeti, aki páratlan ügybuzgalommal állott az ügy szolgálatába. Az 6 kezében futnak most össze a Blaha-emlékszobor- mozgalomnak szálai is. Remélik, hogy társadalmi utón rövidesen szobrot állítanak a nemzet csalo­gányának. (*) A ruszinszkói magyar színház utolsó hete Ungváron. Tudósítónk jelenti: Hétfőn a „Bakkarat" reprize csak mérsékelt érdeklődést váltott ki. Ked­den a „Tatárjárás"-t elevenítették fel. A közönség szívesen fogadta a kedves darabot. Szerdán a „Frasquita** ment délutáni előadásban, ötödször. Csütörtökön a „Bátor Salamonéban Latabár bril­lírozott a címszerepben. Pénteken meleg este volt. a „Sulamith" került színre. A Kóbor-Varga duó csülogóan énekelte az értékes partitúrát Szomba­ton utolsó előadásával Moliere „Képzelt beteg*‘-e ment nagyon gyenge érdeklődés mellett (*) Még mindig nem építették át az érsekül- vári színháztermet. Évek óta a legnagyobb problé­mák egyike Érsekujvárott az Arany Oroszlán szálló épületnek, amely a város tulajdonát képezi, az átépítése. Mindenki tisztában van azzal, hogy a kicsiny és primitív színházterem éppúgy renová­lásra szorul, mint a nagyon rozoga szállodai ház. A város a pályázatoknak egész sorozatát irta ki, de mivel minden terhet el akart hárítani magá­tól, az összes pályázatok eredménytelenek voltak. Most amikor végre úgy határozott a tanács, hogy a saját üzemében renováltatja az egész épületet; egyszerre három pályázó is jelentkezett, akik haj­landók áldozatot hozni az épület 12 esztendős bér­leti szerződéséért. Messerstich Lajos 20.000 korona évi bért ajánlott fel s hajlandó az első öt évben 30—30.000 koronát fizetni külön a városnak hozzá­járulásképpen a renoválási költségekhez, — Men- zel Arthur 40.000 korona évi bért ajánlott fel és egy öszegben 30.000 koronát —Heller Miksa 36.000 korona évi bért kész fizetni s egy összegben 50.000 koronát. — PUlanatnyüag ez utóbbi látszik a leg­kedvezőbbnek, de hivatalos .körökben azt remélik, hogy mindegyik pályázó szívesen meg fogja javí­tani az ajánlatát, ezért a tárgyalások tovább foly­nak. Faragó Ödön színtársulatának műsora Rimaszombatban: Szerda: MARÍNRA, ,4 TÁNCOSNŐ, Viola Margittal Csütörtök: CSÖPPSÉG, vígjáték Péntek: MIENK AZ ÉJSZAKA, szinmü-bemutató Szombat: NAGY Nö, operett-újdonság, Viola Mar­gittal Vasárnap délután: ORLOW, mérsékelt helyárak­kal Vasárnap este: NAGY Nő, bucsu-előadás Rozsnyón: Március 9, kedd: NÓTA VÉGE, Megnyitó-előadás, Viola Margittal. + Sérvben szenved Egyetlen biztos védelmet nyújt a (ágyék, here, comb és köldöksérvnél a ml tökélete­sített rugónélküli sérvkötőnk, mely éjiéi b hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhstllye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fű­nél! has-, hát- és meümelegttó JYQlea“k0tszcrMz Oralislava, Oann-n. SÍ. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap ellntéztetnek A 1l 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom