Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-14 / 37. (1075.) szám
6 ■HMH 1926 február 14. Vasárnap. Sorozatos betörések éjszakája Léván Léva, február 13. Léva város lakosságát sorozatos betörések éjszakája tartja izgalomban s a kereskedők nem bízva a páncélszekrényekben, biztosabb helyekre rejtik el a napi bevételek összegét. Tegnapelőtt éjszaka több épületben betörési kísérletet követtek el, egypár helyen benn is jártak a betörők, mig másutt a gyanús neszre figyelmesek lehettek a lakók, mert a betörők munkájuk befejezése előtt eltávoztak. Az izraelita hitközség irodájában a pénztárszekrényben nem találtak pénzt, ezért dühükben összetörték a bútorokat. A kasszafurók munkája csupán a város központi részén fekvő Boros Gyula sörkereskedő irodájában járt eredménnyel, ahol 3900 koronát vittek el a pénztárból. Boros Gyula ezt az összeget forgalmi adójának befizetésére készítette elő s csupán a befizetést halasztotta el pár napra. Boros épületében van a Duna-Bank fiókja, de a bank hivatala éjjelente ki van világítva s a vásredőnyön figyelőablak van, igy itt a betörők nem kísérleteztek. Különösen figyelemre méltó jelenség, hogy két év előtt szintén megfúrták a lévai izraelita hitközség pénztárát, de pénzt akkor sem találtak benne, mert Léván a pénzt már nem igen tartják Wertheim-szekré- nyekben. A hitközségnél két évvel ezelőtt a kasz- szafurás éppen azt a napot követő éjszaka történt, amikor a hitközségi adót behajtották. Ez a mostani esetben is szakasztott igy történt, olyan pontosan, hogy a kópiának még az a része is teljesen sikerült, mely a pénznélküli pénztárra vonatkozik. Mert a pénzt most is másutt helyezték el és nem oda, ahol a betörők keresték. A rendőrség bízik benne, hogy a tettesek rövidesen megkerülnek. Ez a bizalom azonban nem elég a közvélemény megnyugtatására. Fél év előtt negyvenezerkoronás betörést követtek el itt, a tettesek ma sincsenek felderítve. Itt preventiv intézkedésre van szükség. A lévai rendőrség jelenlegi alacsony állománya mellett csupán csak két rendőr jut éjjeli szolgálattételre. Tizenkétezer lakosú városban ez kevés. Meg kell szaporítani a rendőrség létszámát, mert a szükségszerűség ezt kívánja és a közvélemény igy követeli. Nágel Jenő, nyitrai elektrotechnikus feltalálta a magasfrek- venciáju rádiófelvevőkészüléket Prágában él Nágel Jenő, nyitrai származású elektrotechnikus, aki hosszas kísérletezés után oly fejhallgató-szerkezetet készített, amely a „Herz“-féle elektromos hullámokat közvetlenül alakítja át fülünket érzékelhető hanghullámokká. A rádi óeddigi fejlett volta dacára is hiányt pótló felfedezésről az alábbiakat sikerült megtudnunk: A készülék a kristály detektoros készülékek egyik újabb variációján alapszik s olyan magas kapacitással rendelkezik, hogy hosszabb ideig kristály nélkül is működik. A készülék lelke tulajdonképpen az a dróttekercs, mely a hullámhosszak beállítására és esetleges ingadozásainak szabályozására szolgál, harmonikusan összefüggve a hallgató elektromágnes tekercseivel Nágel kísérleteinél figyelembe vette azt a hangtani, úgynevezett „rezonantikus tünemény t“, amely a jelenlegi közhasználatban lévő felhallgatóknál zavaró hatást kelt. Nagel a fejhallgató egyik kagylóját használta, mint magas frekvenciájú energiaátalakitót, mig a fejhallgató másik kagylóját, mint közönséges telefont kapcsolta s ezáltal Mküszöbölte azt a rezonanciát, mely a közönséges fejhallgatóknál a grammofon- szerü jelleget adja. Az uj találmánnyal végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy ez jobban működik, mint a legtökéletesebb kristálydetektor s célszerű kivitele miatt hamarosan ki fogja szorítani a jelenleg használatban lévő krislálydelektoros készülékeket. Az uj készülékek előállítási ára is lényegesebben olcsóbb lesz a mostani fejhallgatóknál. Nagel találmánya iránt máris több nagyobb cég érdeklődik és a nyitrai elektrotechnikus most szabadalmaztatja uj készülékét a prágai Szabadalmi Hivatalban. Pénzbírság a besztercebányai rendőrökre, mert humánusak voltak Besztercebánya, február 13. Most kapta meg a besztercebányai városi rendőrség hét tagja a kerületi főnökségnek fegyelmi ügyükben hozott határozatát, mely szerint Kruspán István, Zlatniczki Sándor, Ro- hács István, Maholónyi József, Kmet András} Nusel Emil és Klátik János városi rendőröket szolgálati parancs nem teljesítéséért 100—100 korona pénzbüntetésre ítélik. A különös fegyelmi ügy érdekes előzménye röviden a következő: A múlt év december 17.-én a besztercebányai munkanélkülieknek a munkásházban tartott ülésén Hu- szárek elnök éles szóval támadta meg Hádek Károly rendőrségi referenst, mert Kusnir párttitkár beszéde alatt gúnyosan mosolygott és kinevette a nélkülöző szlovák munkásokat Az elnök kifogásoló szavaira a munkások megrohanták az emelvényt, ahol a referens ült, mire a referens ráparancsolt a városi rendőrökre, hogy oszlassák fel a tömeget, ő mag pedig a terem hátsó ajtaján át megszökött a nép haragja elől. A rendőrök szép szóval, nyugodtan le- csendesitették és feloszlatták a tömeget. A kerületi főnökség azonban a hét városi rendőr ellen parancs nemteljesitése címén vizsgálatot indított és beigazoltnak vette Hádek referens vádjait, aki azt mondotta, hogy parancsát a rendőrök nem teljesítették. A rendőrök azzal védekeztek, hogy ők azért nem használtak fegyvert, mert szép szóval is kellő eredményt tudtak elérni. A rendőrök a mai napon felebbeztek az ítélet ellen. Érdekes megemlíteni, hogy a fegyelmi vizsgálat megindítása tuladonkép- pen a város sztarosztáját illeti meg. London, február 12. A Pentoville fegyház 800 lakója vasárnap délután istentiszteleten volt a fegyház templomában. Húsz fegyveres őr kisérte a fegyenceket a templomba, elment velük oda az igazgató is, A. C. H Benke őrnagy. A zsoltárok elhangzása után a pap felment a szószékre s prédikációjába fogott: — Szeretett testvéreim az Urban . . . Tovább nem folytathatta, Burns rab, aMt gyilkossági kisérlet miatt hatévi fegyházra it'éltek, hangosan kiabálni kezdett: — Most nem erről van sző, most arról van szó, hogy Benke őrnagy brutális ember, nem való az igazgatói székbe. Úgy látszik a rabok összebeszéltek, mert Burns kifakadását adott jelnek teMntették. Valamennyien lármázni és ordítozni kezdtek, össze-vissza beszéltek, felugráltak a helyeikről s öklükkel fenyegették az oltár közelében ülő Benke őrnagyot. — Igen, Benke őrnagy közönséges hóhér, üssük agyon! A húsz fegyőr sápadtan nézte az egymásra torlódó jeleneteket s nem tudta mitevő legyen. Egyik lekapta fegyverét, de Benke őrnagy felemelte az ujját s igy nem merte elsütni a puskát. Közben egy fegyenc, aki az elmúlt hónapban megszökött. de elfogták, utat vágott magának a go- molygó rabok között és Benke őrnagy elé lépett. Ezt a rabot Shephard Jánosnak hivják. — Maga a legnagyobb gonosztevő, — rivalt az őrnagyra — magát kellene felakasztani, nem pedig a halálraítélteket. Az őrnagy szempillantásra sem veszítette el lélekjelenlétét. Nyugodtan nézett a fegyenc szeme közé és csak ennyit mondott neki: — Fiam, maga meg fogja azt bánni, amit most mondott! Közben a rabok belefáradtak az orditozásba s néhány pillanatnyi csönd támadt. Az őrnagy ezt arra használté fel, hogy beszélni kezdett: — Kedves fiaim, én tudom, mi bántja önöket: egy társuk felakasztotta magát, mert szigorúan megbüntettem. — Igen, úgy van, — Máltották minden oldalról, — maga az oka annak, hogy felakasztotta magát. Benke őrnagy nyugodtan várt, mig ismét csend lett, aztán igy folytatta: — Ha önök csak néhány pillanatig gondolkodnak, akkor át kell látniok, hogy bizonyos rendnek mindenütt kell lenni. Akár családi otthonról van szó, akár gyárról, akár államról, mindenütt van bizonyos fajtájú rend, bizonyos szabályoknak mindenki engedelmeskedik. így kell ennek lenni a fegyházban is. Elmondotta ezután, hogy az öngyilkos rab nem akart dolgozni. Minthogy pedig a fegyház szabályai előírják a munkát, neki, az igazgatónak az a kötelessége, hogy azokat, akik e szabály ellen vétenek, megfenyítse. — Ha — szólt tovább — nem vetnénk magunkat alá ezeknek a szabályoknak (én éppen úgy, mint önök), akkor pár nap múlva itt minden a feje tetején állana, önök nem kapnák meg a mindennapi ételüket és nem tudnának nyugodtan aludni éjszakánkint. Az őrnagy higgadtsága hatalmas hatást keltett. Az imént még izgatott rabok megnyugodtak, lehajtották fejüket és szót sem szóltak. Burns, aki a legrakoncátlanabb volt közöttük, odasomfordált az igazgatóhoz s mélyen meghajolva előtte, igy szólott: — Bocsásson meg őrnagy ur, hogy ennyire megfeledkeztünk magunkról, mától fogva kifogástalanul teljesíteni fogjuk kötelességünket^ Az őrnagy nem válaszolt, csak megsimogatta a rab fejét. — Most pedig, — adta ki a parancsot, — valamennyien térjenek vissza celláikba, álljanak sorba s induljanak. A rabok zúgolódás nélkül teljesítették a parancsot s néhány perc múlva minden rab a cellájában volt. Amikor a feljebbvalók gratuláltak az őrnagynak, hogy ilyen simán helyreállította a rendet, az őrnagy igy válaszolt: — Bizonyos, hogy fegyverhasználattal is helyre tudtam volna állíttatni a rendet. Ennek az lett volna a következménye, hogy legalább tiz halott és negyven sebesült marad ott a templom kövezetén ... De még ennél is súlyosabb momentumnak tartom azt, hogy ezek a szerencsétlen emberek sohasem felejtették volna el a vérfürdőt. — Megkínzott szivükben örökké ott élt volna ez a csúnya emlék... Szegényeknek elég nagy keresztet kell viselniük, nem akartam tehát még ezt a keresztet is megterhelni... Politikai körökben azt hiszik, hogy Benke őrnagy nemsokára magasabb kitüntetést fog kapni. ea Békés egzisztenciák, avagy modern regényhősök Budapest, február 13. A sokhoz, amiket most ide pergetek filmszerűen, nem kell kommentárt fűzni. Minek ide keserű sirám a társadalom megváltozása fölött, minek elmélkedés a megváltozott egzisztenciákról, amikor egyelőre nincs orvos- szer s csak a diagnózis áll még fenn: Háború. Nyomorgó Középeurópa. Nincs pénz. Ez a diagnózis. S most lássuk az egyes jelenségeket —: Egy társadalmi egyesület szombatdélutáni ötórai teáján ismerős alak ül a büffé emelvényén. Egyetemi hallgató, ismerős a padsorokból. Jószabásu ruhája kiegészítésképpen még nem vesztette el a monokliját sem. Likőrt árul, narancsot, cukorkát. Bizományba kapja egy ismerős cégtől. Szlovenszkói urifiu. — Te itt? Mit csinálsz? — Kikeresem a vacsorámat. Elég jól megy a bolt, persze, csak úgy szerény keretek között. Délelőtt járok előadásra, este üzletember vagyok... S elfordul máris. Két mandarint ád háromezer koronáért. A termen csak egyszer kellett végigmenni. A túlsó sarokban hangoskodott a zenekar. S a zenekar is egyetemi hallgatókból állott. Jogászok, közgadász, ki ilyen, ki olyan. S húzták a talpalávaló simmit, mintha egész életükben ez lett volna a munkájuk. Más. Kisebbfajta, de jó társaságot hivó tánc- mulatság. A bejárónál magyarsapkás fiuk, sujtásos diszü télikabátban. Újból egy ismerős. Délelőtt: műegyetem. Délután gépírás, este, ha akad ilyen szerencse, vendégeket fogad és kalauzol ilyen mulatságokon. — Mit kap s mennyi időre? Két óráig kell itt állni. Kapok érte százezer koronát. Mas. Sürgős dolgunk akadt valamelyik délelőtt Budán. A taxiban csak kettőnek van hely, e sói ok írója kiült a soffőr mellé- Ismerős arc. Gondozott kéz. Jegygyűrű. Finom modor. A borravalót szokatlan tisztelettel köszöni meg. Nem mondtam meg neki, hogy felismertem. Két év előtt a Váci-utcai korzó állandó vendége volt, a Ritzben táncolt s valamelyik mulatóban fejezte be a napi programmot. Bankfiu volt, tőzsdén játszott és saját autója cipelte mindenüvé. Most a másét kormányozza: reméljük, kis ideig, mert igen szimpatikus fin, csak az élet törte le egy kicsit Más. Egy B-listára tett vidéki urifiu most hivatásos stepptáncos egy délutáni uzson- názó-helyen. A múltkor találkozott a majdnem leendett menyasszonyával, akit farsangolni hoztak Pestre . s aki mamájával betévedt az ötórai teára. A fiú odament, bemutatkozott, mert kötelessége volt, mert pénzt kapott érte s hivatásának megfelelőleg megtáncoltatta a majdnem leendett anyós őszinte bámulatára a lányt. Utána mindkét fél békésen elvált. S a legeredetibb. Tavaly télen történt. Egy budai utcaseprő, aki állandóan keztyüben s tiszta fehér gallérban továbbította a dunaparti szemetet, beállit egy butorraktárba, aminek kirakatában pianinót látott s engedelmet kért, hogy zongorázhasson. Kissé csodálkozva, gyanakodva megengedték. Nagy volt azonban a meglepetés, mikor az utcaseprő (Ősz, hajlotthátu, idősebb férfi) rágyújtott egy húsz év előtti keringőre. Azontúl minden este látni lehetett, hogy az öreg illető ül a zongora előtt, kalapja a széken, seprője a sarokban .s szedi elő egymásután a régi nótákat. A Batthyány-tér ifjúságának egész jő szórakozás volt és sokáig büszkélkedtek a zenekedvelő utcaseprővel, aki — ezelőtt dragonyos kapitány volt jobb időkben s kalandos útjaiban, kalandos életében bejárta egész Európát. S mindezek után vájjon csodálatos történet-e ebben a korfordulóban, hogy hercegi ivadék, országos főtisztviselő, rangos ember mind-mind, egynapról-másnapra börtön lakója lett? Semmi sincs uj a nap alatt. Sorsok fordulnak, sorsok változnak, piszkolódnak és tisztulnak az Idő nagy fazekában, ki tudja mikor, ki tudja miért, ki tudja ki által érjük el egyszer a nagy, szent" kibontakozást. Egy zavart kor szimptőmái ezek. Szombathy Viktor. Két papnövendék öngyilkossága Szamosujvár, február 13. Szamosujvár lakosságát a napokban szokatlan és tragikus esemény rázta föl. Két görögkatolikus papnövendék közös elhatározással megkísérelte az életet elvenni magától. Popovici Oktávián fi. éves görögkatolikus teológus azonnal maghalt, mig társa, Szilassi Picu könnyebbfajta tüdőlövéssel már a kolozsvári sebészeti klinikán fekszik. A két fiatalembert fegyelmi vétség miatt kizárták a szemináriumból. Ez nagyon megülte lelkűket. Néma kétségbeeséssel viselték sorsukat. Este néhány bufelejtőnek szánt borosüveggel a főtéri Korona-szállóba mentek. Hat óra tájban tompa dörrenést hallott a szálló személyzete, majd utána riadt kiáltások hangzottak és egy másik lövés már élesebb csat- tanása. A szoba padlóján feküdt a két vérző fiatalember teste: egyikük, Popovici fejéből vékony vérsugár folyt: azonnal meghalt, míg Szilassi száján véres hab gyöngyözött Ki. Dr. Pap István és dr. Barduci orvosok részesiteí- ték első segélyben őket, de már csak Szilassit lehetett megmenteni. Hir szerint Popovici édesanyja, egy besztercei nagybirtokos felesége, a fia tragikus halálának híre hallatára szivszélhüdést kapott és ezért egyedül csak a lesújtott édesapja jelenhetett meg a vasárnapi temetésen... a imiTi ■! -i.inr ~ „raor—-niríri W|I,,|MIM|W||B),|M M , hm minni t ur*1 —itirrír irnw “T" ‘is-r: a. x.o ^ o _ r mm.\ jelentékenyen nagyobb terméseredményt ér el! ^| ^ Forduljon a helyi képviselőkhöz vagy a baktériumos trágyát előállitó társaság k. f. t. önálló délszlovenszkói osztályához: ^ I ' FEKETE IMRE. a a trámfl'itoH 8 Prai.» «inohr»dy. si.»k* a. | a tcTn’CSi, Nyolcszáz angol fegyenc lázadása egy templomban
