Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-09 / 32. (1070.) szám

1926 február 9. Kedd. ■Mumaixi- *»i vaxiáv? ^g-WMmtu.iiujiufii i i 1 ——1w'iuuuiii. a A nyeivrendeleí a szlovák nyelvet is elsikkasztotta A Národni Listy őszintén bejeientí a rendelet magyar és német­ellenes tendenciáját — Eddig ax éllsnsr.yelv cseh és sztovák volt, a rendelet szerint csak a „csehszlovák** nyelv — A kormány meg­sértette az alkotmányt és a kisebbségi védelemről szóló nemzet­közi szerződést Mitteihauser tábornok búcsúja Szlovenszkótól Pozsony, február 8. Vasárnap délelőtt a prágai gyorsvonattal Pozsonyba érkezett Mitteihauser francia tábornok, hogy marok­kói utazása előtt búcsút vegyen szlovenszkói barátaitól. Kúllay miniszter a tábornok tisz­teletére teát adott, amelyen meleg szavakkal búcsúztatta el Mittelhausert. A miniszter hangsúlyozta, hogy a tábornok a béke gene­rálisa, de, amint ezt búcsúlevelében is meg­írta, mindig kész Szlovenszkó segítségére sietni és mint közkatona fegyvert fogúi, ha Szlovenszkónak szüksége lesz rá. Kállay er­re a kijelentésre figyelmezteti Szlovenszkó ellenségeit is. Mitteihauser neve Szlovensz­kó védelmét jelenti. Végül szép emlékaján­dékot adott át a távozó tábornoknak. Mittei­hauser a minisztérium épületében elbúcsú­zott még a hivatalnokoktól és a pozsonyi ka­tonai parancsnokság vezérkarától is. Este megjelent a Nemzeti Színház, előadásán. Itt szünet alatt eljátszották a francia himnuszt. A volt vezérkari főnök az esti;,gyorssal Fau- cher francia tábornok kíséretében vissza­utazott Prágába. Bombamerénylet készült a japán parlament ellen Paris, február 8. Tokiói jelentések szerint a japán rendőrség Koreában elfogott néhány kommunistát, akik a japán kormányépülete­ket dinamittal levegőbe akarták röpíteni. Húsz bomba a rendőrség kézébe került. Ja­pánban a merénylet terve miatt nagy az Izga­lom. Kormányválság Jugoszláviában Radics miatt Prága, február 8. i A nyelvtörvény végrehajtási törvényé­nek kibocsátásával kapcsolatban a szloven­szkói sajtó általánosságban a legélesebben elitéli a kormány eljárását s úgy a magyar, mint a német sajtó rámutat arra, hogy a ren­delet kimondottan a magyarság és németség ellen készült. Még a szlovák néppárt lapjai is elégedetlenek a rendelettel, mert a nyelvtörvény még különválasztja a cseh és szlovák nyelvet és azt Írja elő, hogy Szlovenszkón a hivatalos nyelv a cseh és a szlovák, a rendelet azonban mint államnyelvről már csak a cseh­szlovák nyelvről tesz említést. A Slovák rámutat arra, hogy a hivatalokban Szlovenszkón most majd még az eddiginél kevésbé fogják használni a szlovák nyelvet. A Slovák cikkére röviden, de őszintén azt válaszolja a Národni Listy, hogy a szlo­vák néppárt félelme indokolatlan, mert csak a szlovákoktól függ, hogy min­denütt a saját nyelvüket érvényesítsék a magyar és német nyelvvel szemben. Ez a rövid pár szó teljesen visszatükrözi a nyelvrendelet igazi szellemét és tendenciá­ját s bizonyítja a különben is kétségtelen [tényt, hogy a nyelvrendeletet Kramar nem- [ zeti demokrata pártjának nyomására tisztán a német és magyar nemzeti kisebbség ellen adták ki. A német demokrata párt, amelynek most nincsen parlamenti képviselete, teg­nap ülést tartott és foglalkozott a nyelvren­delettel. Határozatában kimondotta, hogy a csehszlovák állam létesítése óta az uralkodó többség arra törekszik, hogy a zsudéta-né- met nép jogait lábbal tiporja s törvényekkel, rendeletekkel és minden lehető eszközzel megnehezítse a német nép helyzetét. Ilyen erőszakos aktus a nyelvrendelet is, mely pakkal rosszabb, mint maga a nyelvtörvény. A rendelet ellentmond a csehek által szerkesztett alkotmánytör­vénynek és sérti az 1919 szeptember 10-iki kisebbségi védelmi szerződést. Békés együttélés a németek és csehek között ezen nyelvrendelet következtében most már teljesen lehetetlen. A felelősség természete­sen a cseh nemzet vezetőire esik. Ez újabb támadás ellen a legélesebb politikai védel- ! mi harcot kell folytatni. A párt reméli, hogy i a német nép megválasztott képviselői ebben I a harcban egységesen fognak eljárni. Ntissoiinl háborúval fenyegeti Németországot A fascista miniszterelnök súlyosan megtámadta a németeket — A beszéd az egész világsajtóban nagy szenzációt keltett — Újabb konfliktus fenyegeti Európa békéjét Belgrád, február 8. Radics István foly­tatja választási agitációját Dalmáciában a kormány régebbi tilalma ellenére. A propa­ganda folyamán Radicsék különös élességgel támadják Maximovics belügyminisztert s maga Radics is szokott hevességével fordul a belügyminiszter ellen. Beavatott körök szerint a kiélesedett helyzet könnyen kor­mányválságra vezethet. Pasics kénytelen lesz lemondani, mert Radicsékkal együtt nem lehet kormányozni. Pribicsevics Szveto- zár, a független demokraták vezetője, Zág­rábban élesen Radics ellen fordult s megál­lapította, hogy a mai kormányösszetétel nap­jai meg vannak számlálva. Művészi fényképeket készít SSS WILDT, PRflHA I. Dóra vigyázva bujt ki a takaró alól. Mezítelen lábacskái könnyen találták meg a kis selyempapu­csot az ágy előtt. Semmit se látott és semmit se hallott Adél már bizonyosan mélyen alszik a szomszéd szobában. Csikós fürdőköpenyébe burko­lózott Mint egy fehér sóhajtás, úgy suhant az üveg­ajtóhoz. Megnyomta a kilincset és kilépett a log­giára. Reszketett. Filippo ott lapult meg az ajtó előtt — Signorina, — dadogott susogva. — Itt vagy. És ő is itt van. — És a csónak? A fiú habozott. — A csónak. Az odalenn vár. De ... te ... Eb­ben az időben. Durva öklébe fogta a leány finom fehér ke­zecskéjét. És a keze tovább siklott a leány dere­kára ... Átölelte Dórát és Dóra engedelmesen si­mult a fiú karjába. Ajakát odatapasztotta a lány ajkára. És akkor Dóra megriadt. Egyszerre lecsillapo­dott. Eltaszitotta magától Filippót. Mint maga a vihar istennője, dühében rekedten kiáltott rá: — Most pedig takarodj! Takarodj! Gyorsan! Azonnal! Ez nem a kívánság, ez a parancs hangja volt. Filippo megjuhászodva, alázatosan sompolygott oldalt és átvetette magát a loggia párkányán. Sem­mi se hallatszott. A zápor és az orkán minden neszt elnyomott. De a szobában fölvillant a lámpa fénye s az üvegajtó függönyén az Adél árnyéka jelent meg. Dóra didergett. Szemében láz égett. Benyitott a szobába. Az ajtóban az Adél riadt ar­cával találkozott. — Dóra! Az Istenért! Ebben a viharban! A szél nekifeküdt a loggiának. Dóra alig bírta bezárni az ajtót. — Látod! Milyen szép! Milyen fölséges! — Ostobaság! — fakadt ki Adél és szemre­hányóan, korholó pillantással sújtotta le Dórát. — Mit szólna ehhez Titusz! Dóra nagyot kacagott. Idegesén és keserűn. — Titusz! Na! Mint a tenger és a vihar alvajárója, kimeredt szemmel nézett az ablakra és hallgatta a zivatar zúgását. De már lecsillapodott. Kielégültnek érezte magát és kárörvendően gondolt Tarkeőy Tituszra. Nevét gúnyosan mondta ki. Bosszút állott rajta. Azt érezte, hogy legelső szűz csókját, ami jogosan őt illette volna, elrabolta tőle és odaáldozta a vihar­nak. Hogy megbüntesse Tarke.őv Tituszt. Nem azért, mert erősebb akart lenni a viharnál, hanem azért, hogy ostobább lett — Filippónál Róma, február 8. A német-olasz ellentét a napokban éri el tetőpontját. Amikor a dél- tiroíi németek elnyomása miatt sajtóhad já­ratot : indítottak a fascismus ellen a német birodalomban, az olaszok folytatták az agitá- ciót, amire viszont Bajorországban olaszelle­nes bojkottal feleltek. Herld bajor miniszter- elnök az elmúlt hét csütörtökön éles hangon Ítélte el Olaszország magatartását s beszéde azt dokumentálta, hogy azonosítja magát a Róma elleni bojkottal. Erre a beszédre Mus­solini szombaton válaszolt az olasz kamará­ban. A dacé szónoklata ismét hatalmas rétori teljesítmény, de jóformán az egész világ sajtója megállapítja róla, hogy a legagresszivebb állásfoglalás, melyet békében egy állam hivatalos vezetője megengedett magának egy másik állam ellen Mussolini reflektálva a bajor miniszter­elnök beszédére és a bojkottmozgalomra, a legmaróbb iróniával illeti a német államot és a németség képviselőit Megcáfolja, hogy Bó- zenban le akarták rombolni Walter von dér Vogehveide szobrát, mert „az olasz nép tiszte­lettel viseltetik a költészet iránt, ha az kÖ^ zépszerü is“ s ámbár a német költő úgy aránylik Dantéhoz, mint a Monté Pincio a Himalájához, az olaszok mégis tisztelni fog­ják. A bojkottra vonatkozóan kijelentette, hogy Olaszország csöppet sem veszi zo­kon, ha drága palotái márványtermei­ben nem fognak mutatkozni azok az északról jövő piszkos vademberek, akik magukat németeknek hívják. Az iróniából Mussolini átcsapott a fenye­getésekre. Ha Németország bojkottot hirdet, úgy Olaszország még erősebb bojkottal felel. Elnyomásról Déltirolban szó sem le­het, hisz a németség más országok­ban, igy például Csehszlovákiában sokkal többet szenved, mint Olasz­országban. Róma mindenképpen meg­védi a, brenneri határokon lévő zász­lót s ha kell, bátran tovább is viszi azt észak felé. Ebből az utolsó mondatból egyenesen háborús fenyegetés csendül lü. Az agresszív kinyilatkoztatás óriási konsternációt keltett német körökben, de magában Olaszországban is s érdekes megfigyelni, hogy a mai olasz sajtó nem 1:citálja túl a duce mondatait, mint az máskor törtéuni szokott, sőt igyekszik tom­pítani a beszéd élét, A legantifsscistább la­pok is azt írják, hogy amit mondani kellett, azt Mussolini már megmondotta. Szerintük a krízis elérte legmagasabb pontját s most csak csillapodás jöhet. Nemzetközi súrlódásokat nem lehet körülírásokkal enyhíteni s ezért Mussolini egyenes viviszekciőt alkalmazott, hogy egyetlen csapással véget vessen az Olaszország ellen megindult kampánynak. Ezzel az atmoszféra megtisztult. Mussolini Németország belátásához folyamodott és bé­két hirdetett. Reméljük — írja a sajtó nagy része, — hogy az Alpok mögött belátják hibá­jukat és nem folytatják a támadást. Berlin, február 8. Mussolini beszéde a le­hető legnagyobb izgalmat és felháborodást keltette. Berlinben azt várják, hogy Strese- mann külügyminiszter megragadja a legköze­lebbi alkalmat és válaszolni fog a dúcénak. Ez az alkalom a birodalmi gyűlés legközeleb­bi ülésével el is érkezik, amikor interpellá­ciót nyújtanak be a déltiroli elnyomásról. A sajtó rámutat arra, hogy Olaszország a nyu­gati paktum garantálói között foglal helyet, részt vett Locarnóban s mégsem korlátozza hangját. Mussolini a kérdést hamis vágá­nyokra terelte, mert hiszen Németországban soha egyetlen pillanatig sem gondoltak a brenneri határ megtámadására, amiről az olasz diktátor beszél s a sajtó hangja csak a déltiroli elnyomás. miatt volt ingerült. Beavatott körök hibáztatják Held ba­jor miniszterelnököt beszéde miatt, de viszont rámutatnak arra, hogy a miniszterelnök csak mint magán­személy nyiltkozhatott, mivel a biro­dalom hivatalos álláspontját egyedül a birodalmi külügyminiszter és a bi­rodalmi kormány képviselhetik. De még ha Held nyilatkozata hivatalas is lett volna, akkor sem állja meg helyét Mussolini válasza. A hétfői lapok nagy elkeseredéssel tár­gyalják Mussolini kamarai beszédét A de­mokrata Berlmer M mtagspost szerint ez nem spontán megnyilatkozás, hanem az ólapo­litika jól átgondolt nyilatkozata. A bi odaírni gyűlésnek erre meg kell adnia a méTó vá­laszt, fiiért sem az olasz nép szeretete. sem az ezer éves gazdasági kapcsolat nem akadá­lyozhatja a hóméi külügyminisztert abban, hogy a gyűlöletes szitkozódásokat vissza­utasítsa. A Montagmorgen szerint Mussolini beszéde könnyén uj bon vada'makra adhat okot. A lap rámától arra, hogy még Poin- caré sem beszélt soha ily megvető­en, ily gúnyosan és ily gyűlöletté1 Valódi Üwaek-féle „Unióim” Medicina! B an&’y £ fi I „Da pejf” crém likőr Nemes életeit péimka Málraszcrp Koncpsl-rum szállítja elsőrangú minőségben Verefnigte Spirltns- n. Likőr- 1 isdnslrle AktleiiBesaüscM? j ^ Mahr.-Osírau, Balmhofátr. 04. Tel. 190. | Németországról% mini most Mussoii".!- Nemzetközi körökben is várják, begy Stresemann megfelelően utasítja vissza az olasz diktátor támadását. London, február 8. Mussolini kirohanásai Németország ellen Angliában nagy feltűnést keltettek. A Daily Telegraph szerint Mussoli­ninak az a kijelentése, hogy az olasz lobogót tovább fogják vinni észak felé, háborús fenyegetést jelent, amit a külügyi hivatalokban, valamint a népszövetségben szóvá kell tenni. Az európai helyzet az olasz-német kon­fliktus miatt ismét komplikálttá és veszedel­messé vált. A liberális sajtó nagyon szeren­csétlennek mondja Mussolini beszédét most, birodalomban ismét csak megerősíti a népszö­vetségbe való belépés előtt áll. A beszéd a birodalomban ismét csak fegerősiti a népszö­vetség elleni hangulatot és Ausztria Német­országhoz való csatlakozásának gondolatát New-York, február 8. Mussolini beszé­de a duce agresszív hangja miatt egész Ame­rikában határtalan feltűnést kellett A lapok ma:dnem egytől-egyig elitélik Mussolinit. A Chicagó Tribüné a beszédet egye­nes háborm fenyegetésnek mondja s kijelenti, hogy 15 évvel ezelőtt egy ilyen beszéd azonnal hadüzene. ei vont volna maga után. A Worid Mitsolui 1 karikatúráját köz­li s azzal gúnyolja, ú~gj az olasz csák-á -ág eszméjében tetszeleg. Demartino olasz kö\ct a World bán éppen két nappal ezelőtt cikket közölt, mely Mussolinit, mint a legjobb paci­fistát és békebarátot állítja be. Az amerikai lap most gúnyosan állítja egymás mellé a követ cikkét és a miniszterelnök beszédét Kijelenti, hogy Mussolininek többet ér a fas- cisták tapsa, mint az európai béke. Amerika általában nincs informálva a tiroli kérdésről s a Morningpost szükségesnek tartja, hogy cikket közöljön Déltirolról, mert az Egyesült Államok egyszerűbb polgárai azt sem tudják, hol fekszik ez a tartomány. Páris, február 8. A francia sajtó, igy el­sősorban a jobboldali Echo de Paris és a Jó­mnál megállapítja, hogy Mussolini beszéde Németországban óriási fetünést ke’tett és hogy e beszéd következtében a némei sajtó hangja Hirtelen feltűnően csöndes lett. A Journal szerint a történelemben soha egyetlen nép sem fogadta ily mély meghajlással a hasonló éles fe­nyegetéseket, mint most Németor­szág Mussolini beszédét. A francia fascisták lapja dicsőíti Musso­lini sikerét. Most is úgy történik, mint annak­idején történt Mussolini feltűnésekor. Ami­ké. az olasz miniszterelnök Korfut bom- báztatta, mindenki azt hitte, hogy Angliával örökre elvesztette a játszmát. Az eredmény pedig az volt, hogy most Volpi és Churchill jobb feltételek mellett és békésebben egyez­tek ki az angol-olasz adósságok ügyében, mint az Angliával mindig baráti viszonyban élő Franciaország. Ugyanígy lesz most is s e beszéd után Németország és Olaszország vi­szonya csak javulhat. A fascisták a békééit dolgoznak. Milánó, február 8. A fascisták felszólí­tására 36 milánói szálloda elhatározta, hogy német vendéget nem fogad be. A város ká­véházaiban lerendelték a uémoí lapok'-*. 3 <tX£ÁÁAÁA A Á A A A A A A A A A A A A A AÁ& AÁAÁJÜt Sirsfcíiclc! mindenki csak iOaipierik és Tsa talillzÉte na. Brailsiava, ftadnKna ni Telftfou 1020 és -’3G'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom