Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-06 / 30. (1068.) szám

1926 február 6 Szombat amKBBssarewsB Feltámadt halottak Bécs, február 5. Az iuternaciouális világsajtóban egy kis­sé beköszöntött az uborkaszezon. A francia és angol miniszterelnökök és külügyminiszte­rek még konferenciázgatnak, sőt nyilatkoznak is, — de ezt az utolsó öt-hat esztendőben olyan gyakran tették már, hogy a közönség nem túlságosan érdeklődik már a konferenci­ák és nyilatkozatok iránt. A gyilkosok és hochstablerek szállítják az újságoknak az „anyagot", — de hol lehet még olyan gyil­kosságot produkálni, hogy az ne legyen „epi- gonizmus". Strassnoff Ignác kollegái pedig olyan nagy számmal járják a világot és olyau „nagystilüek" valamennyien, hogy már egy nemzetközi hochstabler semmivel sem ke­vésbé megszokott figura, mint egy nyomorgó államhivatalnok. Végül itt volt a frankaffér is, de ez már túlságosan keresztülment azon a párnapos krízisen, ameddig egy szenzáció tartani szokta magát a világsajtóban. Tehát uj szenzációk kellenek. Már meg is érkeztek „a feltámadt halottak** személyé­ben. Nehány bét előtt a meggyilkolt cári csa­lád egyik tagja támadt fel, — Anasztázia nagyhercegnő, — akit a bolsevikiek kilenc esztendővel ezelőtt Jekaterinburgban agyon­lőttek. A feltámadt nagyhercegixő azonban nem volt hosszú életű, mert a feltámadás után néhány héttel már ki is derült, hogy — nem azonos. Tudniillik a nagyhercegnőt min­denki felismerte: az ujságirók, akik látták, a képeslapok előfizetői, akik a mostani fény­képét összehasonlították a cári családról ké­szült régi felvételekkel és a kávénénikék, akik se kilenc év előtt, se most nem látták a nagyhercegnőt. Csak éppen a Londonban tar­tózkodó anyaeárné nem ismerte fel unokáját, no meg az a néhány ember, aki csakugyan is­merte a cári családot. És ez a csekélység elég volt ahhoz, hogy véget vessen Anasztázia nagyhercegnő fényesen induló karrierjének. Persze: mielőtt ez megtörtént, az összes világ­lapok oldalas riportokat közöltek a jekate- rinburgi véres éjszakáról és a nagyhercegnő r omantikus meneküléséből, akit egy vörös ka­tonává vedlett szerelmes cári katonatiszt mentett ki a biztos halálból. Nagyon szép riportok voltak és szinte kár, hogy az anya- cárnő brutális nyilatkozata véget vetett ennek a szenzációnak. Most azonban van egy másik szenzáció. Megint feltámadt egy halott; Péter szerb király. A feltámadást, úgy látszik, az újságok kizárólag olyan emberek számára tartják fenn, akik a gothai almanach első kö­tetében szerepelnek, ahol az európai ural­kodócsaládok tagjairól van pontos és megbíz­ható katalógus. Péter király feltámadásáról még nem ér­keztek részletes jelentések és igy a feltáma­dás részleteit még homály burkolja. A tény­állás, amit az angol lapok közölnek a követ­kező: 1921 augusztus 16-án, — szerb hivatalos jelentések szerint, — meghalt I. Péter, aki Sándor király meggyilkolása után, Isten ke­gyelméből, elfoglalta Szerbia trónját Néhány nap múlva, ünnepélyes keretek között meg­történt a temetés is. Most pedig, — itt van a szenzáció, — az S. S. Kroonland nevű gőzösön megérkezett egy ember New-Yorkba, aki fel­tűnően hasonlít Péter szerb királyra. Ez az ember, az angol hangzású Williams nevet viseli, azonban a hasonlóság oly szembetűnő, hogy felhívta a detektívek figyelmét- A gya­nút erősíti az a tény is, hogy az állítólagos Williams ugyanolyan gyűrűket hord, mint Pé­ter szerb király... Nem túlságosan szükséges a „sorok-közt- olvasás** művészetének ismerete ahhoz, bog ebben az angol jelentésben meglássa /alaki a „feltámasztás" tendenciáját Tehát Péter szerb király él és valami misztikus történet rejtőzik a dolgok hátterében: miért költötték halálhírét miért temették el „in contuma- ciam" és miért utazott álnéven a „halott" Amerikába. Egészen bizonyos, hogy rövide­sen akad majd újságíró, aki ehhez a rövid, szűkszavú távirathoz megkomponálja majd a regényt: harc a trónért, sikertelen gyilkossá­gi kísérlet, menekülés álruhában, — és igy tovább. Pedig a dolog nem is túlságosan va­lószínű: igaz, hogy a Balkánon divatos dolog megölni egy-egy királyt, — de ezt olyan ala­posan szokták csinálni, hogy a megölt kirá­lyok nem szoktak feltámadni- Sőt a szemta­nuk sem... Járná József. A szlovenszkói magyarság Blaha emlékünnepe Rimaszombatban Rimaszombat, február 5. Götuör és Rimaszombat magyarsága Blaha Lujzái a saját halottjának tekinti és az erős magyai ságában lelkes közönség elhatá­rozta, hogy február 28-án országos Blaha Lujza ünnepélyt rendez a nemzet csalogá­nya szülővárosában. Az emlékünnepély előkészületei már fo­lyamatban vannak és azt a Rimaszombati Polgári Olvasókör Irodalmi Társulata, kar­öltve a jelenleg Rimaszombatban vendég- szereplő Faragó színtársulattal rendezi. Az ünnepségre meghívják az itt élő s a magyar kultúra érdekeiért lelkesedni s a magyar kulturérték veszteségei fölött kegyelettel szomorkodni tudó magyarságot. Az ünnepség programját igy állították össze: Délelőtt matiné, mely után Blaha Lujza szülőházához vonul a közönség, ahol ünnepi keretek között leleplezik a szülőházra erősí­tett emléktáblát. Délután és este Faragó szín­társulata ünnepi előadást rendez. — Az üu- nepi előadásokat az erre a célra itt prológus vezeti be és az előadásokon Blaha Lujza sze­repeinek jelenlegi híres kreálója, Nagy Iza­bella, a magyar Operaház művésznője ven­dégszerepei. A díszelőadásokon a „Tündér- lak Magyarhonban" cirnü darab kerül szinre a legjobb Blaha nótákkal. Angliában nagyban fogják gyártani a hajlítható üveget Megoldották a jelenkor egyik legfontosabb problémáját. London, február eleje. Egy az ipari élet számos ágában, de a minden­napi élet praktikus használatában is korszakalkotó változásokat előidéző felfedezésről adnak hírt az angol lapok. Egy nagy angol ipari csoport megvásárolta két. osztrák tudósnak a hajlékony üveg előállítására vo­natkozó találmányát. A hajlékony üveg problémája már régóta izgatja a tudósok és feltalálók fantáziá­ját és ezt nemrégiben Edison is olyan problémának jelölte meg, mint aminek megfelelő megoldása cr. jelen feltalálóinak egyik legfontosabb feladata. A praktikus alkalmazás és fejlődés száz- és százféle lehetősége kínálkoznék a hajlítható üveg számára, — mondotta Edison. Az üveg egyik újabban nagyon elterjedt hajlé­kony helyettesitője volt a celluloid, melynek azon­ban szintén sok fogyatékossága van. Igv nem cdég erős, nem elég nagy a felületi keménysége, ameny- nyiben hamar törik és hamar karcolható, amellett pedig az időjárás hatásának kitéve, hamar elveszti átlátszóságát. Az uj találmány egyesül magában az üveg összes jótulaj- donságait, amellett azonban igen nagy mértékben hajlékony és rugalmas is. Teljesen viztiszta, színtelen, átlát­szóságát minden hőfokozatban és időjárás közepette megtartja, megfelelően ellentálláskópes és kemény — mindamellett egészen félköralakig hajlitkató. Minthogy pedig törési felülete nem éles, hanem tompa, kézzel is nyugodtan széttörhető. Nem törik szilánkokra és törése körülbelül a cukor törési módjára emlékeztet. További fontos tulajdonsága, hogy súlya körül­belül felényi csak, mint a régi üveg súlya. Az uj üvegből — egyelőre ugyancsak kísérleti célokra — már jelentékeny mennyiséget állítottak elő és az ezzel végzett kísérletek rendkívül érde­kes tulajdonságaira mutattak rá. így például labdaalakuvá formálva és kőpadlőra ejtve ugyanolyan magasságra ugrott vissza, mint avnüy magasból leesett. Jelenté- kenyeb magasságból teljes erővel a földre dobva viszont mintegy 8 méternyire ugrott, vissza, anélkül, hogy felületén a legkisebb sérülés is észlel­hető lett volna. Ennek megfelelőleg teherbíró képessége is jelentékenyen nagyobb, mint a többi üvegé. Az uj üvegkészitmény az „organikus üveg*' nevet kapta, mert ellentétben a régebbi uvegkészit- mcnvekkel, melyek anorganikus ásványi anyagok­ból készültek. az uj üveggyártmány alapanyaga növényi termék. j Előállításának egyik stádiumában szirupszerü, tiszta ! fénnyel átlátszó anyag, amely mint organücus ; anyag minden festőanyaggal könnyen vegyíthető és j ezáltal í eddig még elő nem dilit ott különféle színű üvegek készítése válik lehetővé. \ Egy másik különleges sajátsága, hogy nagy ! mértékben átereszti az ultraviolet sugarakat. E | tulajdonsága tekintetében mingyárí a kvarc után jön. Ennek a körülménynek főleg a gyógyászat terén lesz nagy jelentősége, mert a mai üveggyárt­mányok tudvalevőleg rendkívül visszautasitólag vi­selkednek ezekkel az egészségre rendkívüli fontos­sággal bíró sugarakkal szemben. Az uj üveg segít­ségével viszont lehetségessé válik az eddig lég- és napkuráknak zárt helyiségben való használata is. Ugyanez a körrülmény viszont gazdasági szem­pontból is rendkívüli fontosságú, mert uj és egyenlőre még beláthatatlan perspek­tívákat nyújt az üvegházi kertészet részére. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak az osztrák tudósok találmányának, főleg a; automobil ipar terén. Ez érthető is, hogyha figyelembe vesszük, hogy az automobil sérüléseknek Igen jelentékeny, sőt talán túlnyomó része az üvegszilánkok utján törté­nik. Az uj üveg tompa törési felülete teljesen meg­szünteti ezt a veszélyt. Ezenkívül is azonban a legkülönfélébb ipará­gakra ki fog terjedni az uj üveg hatása és különösen az elektromos iparban várnak rendkívül fontos eredményeket használa­tától. De a mindennapi élet is nagyon fogja 610111’ értékelni az uj találmányt. Megszűnnek az üveg- és pohártörések és senkinek sem kell félni többé, hogy hét évig szerencsétlen lesz, — mert ha akarja, sem tudja el­törni a tükröt. Az organikus üveg egyelőre még csak korlátolt mértékben, kísérleti célokra lesz előállítva, az az angol konszern azonban, amely az osztrák tudósok­tól megszerezte az előállítási jogot, már megkezdte az uj üveggyár építkezéseit, aminek már csak azért is igen nagy praktikus sikert jósolnak, mert az eddigi számítások szerint nem lesz drágább az ed­dig gyártott üvegfajtánál. „Miniszter ur, tessék legalább kutyaszámba venni!" Egy nyugdíjas csendőr levele a belügyminiszterhez — Az állatokat törvény védi, a nyugdíjasokkal s enki sem törődik Besztercebánya, február 5. Az annak idején átvett szlovenszkói illetőségű nyugdíjas csendőrök kérvényei, dacára a törvényben biztosított jogaiknak és az érdekükben kibocsájtott kormányrendele­teknek, még mindig nagyobbára elintézetle­nül hevernek az illetékes minisztériumban. A sok éven keresztül állami szolgálatot teljesítő és öreg napjaikban nyugállo­mányba helyezett csendőrök a legna­gyobb nyomornak és nélkülözésnek van­nak kitéve. A sok közül kiragadunk két esetet, melyek élénk fényt vetnek arra, hogy mennyire mostoha bánásmódban részesülnek a nyug­díjas csendőrök. Cséffay Géza nyitrai és Zungovsky Tó­dor besztercebányai csendőrök nyugdíjügye több figyelemre méltó momentumot tartal­maz. Cséffay, kinek ügye bosszú ideig egy­általán nem nyert elintézést — holott a/.t már az 1921. évben kiadott törvény és a kö­vetkező évben kiadott kormányrendelet elő­írja —, beadvánnyal fordult a belügyminisz­terhez, mely beadványában a következő figyelemre méltó körülményeket ajánlja a miniszter figyelmébe: ... „A népek azért tömörülnek állam­ba és azért csináltak alkotmányt, hogy a kormány utján gondoskodás történjék a né­pek jólétéről. Ott azonban, ahol egyes ki­váltságosoknak jó dolguk van, tizezrek pe­dig nyomorogni kényszerültek, nem az al­kotmány, hanem a despotizmus uralkodik. A kereskedelmi index ma a hőkéhez irányítva 11—12-őt mutat; hol van tehát az arány az én békebeli 2440 korona és ‘ a mai 4363 korona nyngdijam között? Ha nem is index szerint történik a nyugdíj fizetése, legalább azt a morzsát adnák meg, amiről a törvényhozás már hatodik éve gondoskodott. (1921. évi . 99. sz. törvény, illetve 1922. évi 247. sz. kormányrendelet.) Minden jogállamban van törvény az állat­védelemről. Úgy tudom, itt is, mert tudok esetet, mikor a közbiztonsági közegek feljelentést tet­tek az ebtulajdonos ellen azért, mert ' koplaltatva, sanyargatva, mások szemét­jén találták annak kutyáját. Miniszter ur, kérem, méltóztasson engem is és el­látatlan családtagjaimat annyira becsül­ni, mint eme állatokat és intézkedjék, hogy minél előbb törvényes nyugdijam élvezetébe léphessek. Erre a beadványra Cséffay rövid időn belül választ kapott, melyben értesítik, hogy ügyét elintézés végett áttették az illetékes hivatalba. A bizonyos mértékben emelt nyugdijat Cséffay azután meg is kapta, az az összeg azonban, melyet neki most havon- kint kiutalnak, még mindig messze jár an­nak az összegnek nagyságától, melyet a tör­vény és fenti kormányrendelet értelmében kapnia kellene. Zungovsky esete sokkal siralmasabb, amennyiben még mindig csak a régi havi 113 korona nyugdijat kapja, mely összeget a régi magyar törvény értelmében még 1900- ban állapítottak meg részére. Zungovsky mindig Szlovenszkó területén teljesített szolgálatot. Utolsó állomáshelye Pöstyéu volt. Szlovenszkói, besztercebányai illetőségű, 70 éves aggastyán, ki ma már minden nehezebb munkára képtelen. Még 1923-ban átvették a csendőrségi nyug­állományba, mivel illetőségét minden kétsé­get kizáróan igazolni tudta és sóba semmi oly cselekményt el nem követett, melynek alapján megfoszthatták volna szerzett jogaitól. Életét a havi 113 koronából tengeti és számos kérvénye a mai napig sem nyert érdemleges elintézést. Sőt megtörtént, hogy midőn egy alkalommal egy ismerőse a minisztériumban járva meg­sürgette ügyét, nagy meglepetésére azt a választ adták, hogy Zungovsky ügye külön­leges elbírálásban fog részesülni, mert fele­sége nyugdíjas postamesternő s mint ilyen, élvezi a magasabb nyugdijat és a drágasági segélyeket, melyeket a kérdéses nyugdíjtör­vény, illetve kormányrendelet biztosit a nyugdíjasoknak. Zungovskyné ezzel szemben a város ré­széről kiállított bizonyítvánnyal igazolja, hogy soha postamesternő nem volt és állami nyugdijat nem élvez, annál is inkább, mert fiatal éveiben csak a városnál, illetve egy magáncégnél állott alkalmazásban. Tény az, hogy tagja volt a munkás-rokkantegyletnek, hova hetenkint tagdijat fizetett és ahonnan most kapja az alapszabály szerint neki járó negyedéven- kinti egyszáz korona rokkantdijat, mivel ma már semmilyen, még házi munkára sem alkalmas, testileg súlyosan megtört rokkant. A fenti két eset a sok közül élénk fényt vet arra az eljárásra, amellyel a régi nyug­díjasok ügyét kezelik. A nyugdíjasok egyre remélik, hogy ügyük rendezése rövidesen tető alá kerül. A megértés azonban még a jövő zenéje. (D) Egy volt kassai tisztviselő öngyilkossága Trianon miatt Nem tudta elviselni Magyarország összeomlását — Családi élete is tönkrement — Zsebkésével halálos szúrást ejtett, a szivén Miskolc, február 5. Szomorú szenzáció tartja izgalomban a mis­kolci törvényszék tisztviselőit. A tisztviselői kar egy fiatal, szimpatikus tagja zsebkésével a tör­vényszéki palotában szivén szúrta magát s most az Erzsóbet- kórházban a halállal vívódik. Herceg Panyó József öt esztendővel ezelőtt Kassá- ról ment Miskolcra. A kassai törvényszéken tel­jesített azelőtt szolgálatot. Miskolcon legutóbb az ügyészségen nyert beosztást. Szorgalmát mintakép­pen állították oda tisztviselőtársainak. Herceg József visszavonult életet élt. Minden meghívást azzal utasított vissza, hogy jtem bírja elviselni az életet Magyaror­szág megcsonkítása miatt. Barátai előtt töbször ki is jelentette, hogy ha az ország életében valamelyes változás nem követke­zik be, öngyilkosságot követ el. A haza sorsa miatt elkeseredett tisztviselő két esztendővel ezelőtt egy vidéki urüányt vett fe­leségül, akivel sokáig boldogan élt. Néhány hónap­pal ezelőtt azután a fiatal tisztviselő ismét búsko­morságba esett. Állandóan az ország szomorú sorsán törte a fejét, emiatt búslakodott és ezért felesége, akinek többszöri kérlelése sem tudta visszaadni életked­vét, elhagyta és beadta ellene a válókeresetet, Herceg Panyó Józsefet ez végképpen elkeserítette. Kerülte az embereket és napok óta lakásába visz- szahuzódva alig érintkezett valakivel. Ma délelőtt azután feldúlt lelkiállapotban je­lent meg hivatalában. Rövid ideig dolgozott, majd kiment az irodahelyiségből s zsebkését hatalmas erővel szivébe szúrta. Orvosai szerint állapota élet- veszélyes és aligha nmithető meg az életnek.' 4 ®AáAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAA41Am SorsMehcf mindenki csak fcaSpierik és Tsa Danksazálian vesz, nratlsiava, Radnltna ul. Telofon 1020 6s 238'!. lpmnmvTfvvtmvTmmnm

Next

/
Oldalképek
Tartalom