Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-05 / 29. (1067.) szám
4 1926 február S Péntek Kairói levél Kairó, január vége. Magát, Asszonyom, aligha fogják Egyptom évezredes antikvitásai érdekelni, s igy ahelyett, hogy Chuí'u, Chefre és Menkaure, az ötödfélezer év előtt élt pyramis-épitő királyok, avagy a hatodik dynasztiából származó Teti és Pepi s a racsolók számára kissé nehezen kiejthető Nefererkere dicsőségesen uralkodott királyok hőstetteiről mesélnék, biztosabb hatás kedvéért a nagyvilági élet nemzetközi csillogásába vezetem. Magukat asszonyokat mégis csak jobban vonzza a lüktető, bár nem ritkán kissé léha, de mindig érdekes nagyvilági élet: a jelen, — mint a legpatinásabb kincsekkel tele Tűt Ankh Ámen sir- bolt: a múlt. Szokatlan és furcsa ez a nyárszerü tél, s a huszonötfokos melegben lezajló farsang. Egyptomban ugyan nem farsangnak, de csak egyszerűen seaaon-nek nevezik az év első három hónapját, annál is inkább, mert a kizárólagos tánc helyett golf, tennisz és polóversenyek teszik változatossá programját, Kairó esteli életében azonban a farsang összes élvezetei megtalálhatók. A Theatre Royal de VOpera, Kairó legelőkelőbb színházában karácsonyig a párisi Comédie Fran- caise vendégszerepelt Mr. Le Bargy állott a társulat élén, volt éltető lelke a Párisból nem egészen csak üzleti vagy kulturális, részben talán politikai célzattal is messze útra menesztett színházi vállalkozásnak. Ámbár Kairóban igen sok a franciául beszélő fember, levegője inkább angol, az idegenek nagy százalékát is angolok és amerikaiak képezik. A szinházi árak magasak, földszinti páholy például 5 és fél egyptomi font, (ezer cseh korona), s mivel csak legműveltebb angolt és amerikait érdekel a francia előadás, a nagypénzü turisták nem sietnek drága pénzen unatkozni, a nagy szállodák, a Shepheards, Semiramis és a Continental estéli élete Bargy ur minden művészeténél jobban érdekli őket. A nézőtér a párisi és londoni előkelő színházak eleganciájára emlékeztet. Földszinten és páholyokban csak estélyi ruhákban szabad megjelenni. Érdekesek a királyi hercegnők páholyai. Fehér lótuszvirággal hímzett könnyű csipkefátylak takarják a páholyok nyitott részét s rejtik el kiváncsi szemek pillantásai elől a bennülő fenségeket, A többi nyitva hagyott páholyban is elfátyolozott arccal, szolid mozdulatlansággal foglalnak helyet az egyptomi ladyk. Karácsony másodnapján az angolok rendeztek ünnepi ebédet, „Absent guests dinner“-nek nevezték a szokatlan lefolyású bankettet. Aláírási ivekre egy-két font között változó összeget jegyeztek hetekkel ezelőtt, s a begyült pénzt csekély levonással londoni klubjuknak küldték, amely karácsonyra megfelelő számú szegény ember részére rendezett a pénzből pompás több fogásból álló lakomát. A szerepet vivő itteni angolok pedig, számszerűit száznegyvenen, a High Commissioner George Lloyd lóiddal az élén teljes díszben vettek részt a „távollévő vendégek ebédjén". A menü ugyanaz, amit azok a szegény emberek ettek, akiknek javára a kairói angolok karácsonyi ebédjük megváltási összegét küldték: — tányér leves, darab kenyér, darab sajt. S erre az egyszerű ebédre kivonult Kairó angoljainak szine-java. A katonák csillogó diszöltözetben, rendjelekkel, civil urak frakkban. S a mi szintén igen kedves, gavallér kötelességül kimondták, hogy sem ebéd előtt, sem utána külön jóllakni nem fognak. Szónoklatok nem voltak, másfél órai együttlét után este tízkor a társaság szétoszlott. Mosolyogni fog: arabul tanulok. A kényszerűség viszi rá az embert, mert kivéve Kairó európai részét, ahol angolul, franciául vagy olaszul mindenütt értenek, s a társaságban beszélnek is természetesen perfektül, a tisztára mohamedán, tehát éppen a legérdekesebb városrészekben azonban az arabson kívül más nyelvvel alig boldogulunk. Magyarázata ennek a mohamedánok tisztára vallási nevelése. Minden tanítás a Korán magyarázatában merül ki. Ezt pedig csak arabs nyelven végzik. Azonkívül a mohamedánok tudvalevőleg hihetetlen fatalisták. „Insallah“ — ha Allah úgy akarja, — teszi hozzá minden kijelentéséhez, — s ennek folytán fölöslegesnek tartja, hogy a tulajdonképen öröklötten gyűlölt angol nyelv megtanulásával kínlódjék, mert hiszen — Insallah — ha Allah úgy akarja, majd csak ebben az angolos levegőben is boldogul idegen nyelv tudása nélkül. Jellemző az arabs nyelv szóbőségére, hogy például az lslen-Allah-nevét kilencvenkilenc különféle szóval fejezi ki. Az Isten neve majd minden személynévben előfordul. Abd el Azir, Abd el Káder, mindkét név azt jelenti, hogy Isten szolgája. Egy egyptomi nagyur palotájában voltunk e napokban hivatalosak ebédre. Xöbb diplomatán s itt telelő angol, belga és francián kívül családjával együtt néhány egyptomi pasa is jelen volt az estélyen. Észrevettem, hogy az egyptomi hölgyek társalgás közben ügyes tapintattal igyekeznek megtudni, mennyire vagyunk az ősi egyptomi kultúra felől tájékozva, felületes turisták vagyunk e csak vagy érdemesnek tartottuk behatóbban is Egyptom érdekes múltjával foglalkozni. — Mely mecseteket látta eddig Kairóban? — kérdezte többek között az egyik pasa bájos, müveit felesége. Szerencsém volt, tárgyamra talált, bátran válaszoltam: — A Gami Amr, a Gami ibn-Tulun és a Gami el-Azhor-t tanulmányoztam eddig alaposabban. Ezek lévén a legrégibbek, érdekelnek a legjobban, természetesen a Gami Bullán Hansan-t, s a csodaszép alabastrom moeét? a Gami Mohamed Alii, s az évezredes babonákkal körülszőtt Muaijad mecsetet is több Ízben látogattam. Nyert csatám volt. A vizsgán úgy látszik kedvező osztályzatot szereztem, a hatás rövidesen nyilvánult: — örülnék, ha meglátogatna. Ha érdeklik múltúnk emlékei, van egy-pár elég jó tárgyunk, majd- kalauzolom palotánkban. Minket fagyvidéki idegeneket jobban érdekelnek a szabadban lezajló sportesemények. S erre itt rengeteg az alkalom. Heller Frigyes báró meghívására végignéztem a Sporting Clubban lefolyt poló-versenyeket. A kairói Sportingclub a világ legnagyobb területű klubja, s úgy terület, mint tagszám tekintetében még a nagyszabású Kaliforniai Sport Klubot is felülmúlja. A klubnak a világ minden részéből vannak tagjai. Főleg angolok és amerikaiak. Pólójátékosai azonban elsősorban angol tisztek, egy-két egyptomi királyi herceg, egy-két amerikai s a központi hatalmak állampolgárai közül egyetlenegy, az osztrák származású Heller Frigyes báró. Dr. Wa.tson az itteni amerikai egyetem elnökének meghívására az egyptom parkjában a kairói és az assiuti egyetemek csapatai között lezajlott öffsfce/öffí-kosárlabdajáték versenyeket is végignéztem. Egyptom két legerősebb csapatának klasszikus játékában gyönyörködni magában véve is nagy élvezet, hát még ha azt ilyen csodaszép környezetben lombos pálmák, virágos gyepágyak, nyíló kamélia és rószafák között húsz fokos melegben tehetjük. Néha igazán azt hiszem álmodom s e csodaszép [ jaunári nyárból keserű télre kell ébrednem. Hódoló Ilivé Dobay István. Tél utolján, tavasz küszöbén... Amikor aktuálissá válik a nóta, „Hej, de sá ros a éjszakában falutok ..— Imbolygó árnyak az — február eleje. Az ősszel még erősen figyeltük a szomszéddal az újságokat: vájjon jövendolik-e a kemény telet és meddig fog tartani? Most, hogy csak itt-ott szür- kélik az esőmosta hó, közeli dombok apró szakadókaiban: azt figyeljük, irnak-e már valamit az enyhe tavaszról. — A kutya vigye el ezt a sarat — mondogatja a szomszéd és helybenhagyom: — Biz* azt elvihetné. Ez a mindennapos beszélgetésünk veleje. Napok óta olvad a valamikor büszkén ragyogó hótakaró, éppen úgy járt, mint az ember: délcegén tartja magát a negyven-ötvenig, mig a hatvan felé hirtelen összeroppan, összetöpörődik, elszintelenedik ; és átadja helyét az uj embertavasznak. Messze valahol, a levegőben már ott van az enyhe áramlat, néha kilopja magát a szinte örök felhőréteg mögül és szelíden, langyos ígérettel vé- J gígcirógatja a falut. Aztán az esték! Gondolom, Rubens vo'it a sötét \ színek kedvelője a festészet aranykorában, az ő ecsetje alá illenek az árnyékként, titokzatos homályban meghúzódó apró házikók, a karcsú hid, alig kivehető oszlopokkal s egy-egy halvány fénysugár az apró ablakokban. Most aktuális a közkedvelt nóta: „Sáros a falutok, nem járok hozzátok a sötétbe", amit egy estélyen nagyszerűen variált egy fiatalember: „ .. .Rei- nitz járjon hozzátok a sötétbe.** ... Egyszer valamikor, napsugaras olasz ég alatt, a Miramáre-kastély parkjában beszélgettünk a sáros, falusi estékről. Utitársam összerázkódott. — Brrr... Hogy tud olyankor a falun meglenni? Egy-két percig a sziklák között kéklő vizet néztem, aztán, ahogy szemem végigsiklott az odébb sárgáspiszkos tengeren, feleltem: — Egész egyszerűen. Nézzen végig a kikötő félmeztelen népségén. Amikor decemberben lesüvit hozzájuk a bóra, hogy tudnak ezek „meglenni"? ... j Bizony, néhanapján szívesebben színházban vagy kávéházban ülne az ember, de a falusi ember aránylag rövid idő alatt annyira megszokja a falut s olyan elragadtatással emlegeti, mintha soha 1 várost nem látott volna. Eklatáns példája a falu asszimiláló erejének Kalmár Jancsi barátom, aki ■ uradalmi titkár valahol az alsó Ipoly völgyén és j ezelőtt alig látott falut. Ma olyan elragadtatással j emlegeti a falusi estéket, mintha csak a párisi Folies Drarnatiquesben töltené. ... Mivel még tart a fonó, imbolygó lámpások kísérteties fénye mellett imbolygó árnyak tapossák a sarat. Lépteik nagyot cuppannak, mintha csak békafiókák tanulnák a vizbeugrást. S ahogy a fonókáz ajtaja megnyílik, befogadni az uj jövevényt, kihallatszik egy percre a jókedvű lárma és a muzsikaszó. Persze ők is azt dalolják: „Sáros a falutok." Hiába lessüli az újságokat, csak nem akad meteorológiai jelentés a közel tavaszról, tehát édeskevés reményünk van arra, hogy felszikkadjon a sár; és száraz lábbal lehessen akár csak a szomszéd faluba is eljutni. ... Megyek az utcán, lámpás nélkül. (Mai napig sem vettem meg az üveget, amit a szemorvos rendelt. Harmincon innen mindenképpen dacol az ember a természettel.) Előttem is lámpás nélkül megy valaki, sőt szembe is lámpás nélkül jön valaki. Félrehúzod ok a kőrakás mellé. A két alak igyekszik egymást elkerülni, mig éppen azért össze nem ütik az orrukat. — No! — No! — Ki az, hé!? — Csak én, e‘! — Kied az komámasszonv? — Én vagyok, én. Hát kied az? — Én vagyok a*, egészen. De összéütöttük az orrunkat! — Ez a sötét e*. De lássa-® enyim lámpásomba nincsen belévaló gyertya. — Az enyimnek meg az üvegji törött el. — Nohát, csak ballagják kied! — Kied is!... És nagy óvatosan haladnak el az ellentétes irányokba. Élesre erőltetett szemmel még ki lehet venni alakjaikat, majd csak az egyhangú cuppogás hallatszik. Áldott, türelmes és tiszta falusi esték! A kínai falként húzódó sár, mely otthon marasztalja az embert. Milyen békességben meghúzódhatni most a lámpavilágnál, a meleg szobácskábán. Tél utolján, tavasz közepén utoljára ül együtt hosszú Órákon a falusi család, mert ott kisért már messze a langyos tavaszi szellő s első, hullámos érintésére szétszakadnak a munkába az apró, falusi családok .., Farkas István. Staffel János, a pesti Monté Christo, aki három úrral már évek éta keresteti elásott 35 milliárdját egy orosz temetőben Eddig egy negyedmilliárdba került a fantasztikus kincsek kutatása — Az ügyészség sem tartja lehetetlennek a kincs létezését — A titokzatos Staffel meséje, kalandjai és karrierje Sok minden megtörténhetett a háború után, ami addig hihetetlen volt, de Monté Christo káprázatos meséje eddig mégsem elevenedett meg. Most kiderül, hogy ez is megtörtént Budapesten. A napokban bocsátott ki a budapesti királyi ügyészség egy megszüntető határozatot és ez a bírósági akta tanúsítja, hogy Monté Christo története most megismétlődött Budapesten. A csodálatos és izgalmas regényt mondjuk el sorjában, ahogy kezdődött. A rejtélyes ember titka Még 1924-ben történt, hogy Budapesten a Belvárosi Hitelbank Rt. igazgatóságánál megjelent egy Staffel János nevű, 40 év körüli férfi és kérte, hogy alkalmazzák az intézet szénosztályánál, bármiféle munkát elvállal. A szénosztály vezetőjének, Bródy Imre igazgatónak elmondotta, hogy már a háború előtt Nagyszalontán, majd Békéscsabán ház- és nyomdatulajdonos volt, a háborúban orosz hadifogságba esett, ott egy orosz nő beleszeretett, vele vendéglőt nyitott, meggazdagodott, egész sereg vállalatra é snagy vagyonra tett szert... a bolseviz- mus miatt azonban visszaszökött hazájába. Az igazgatónak feltűnt ez az érdekes ember. Határozott beszéde imponáló volt. Megkérdezte, miért kell neki ez az állás. — önök lengyel szenet is árulnak — mondotta Staffel, — nekem nagy anyagi előnyt jelentene, ha néha kiutazhatnék Lengyelországba, mint, az önök alkalmazottja. Az igazgató faggatására Staffel kijelentette, hogy hajlandó elárulni titkát, ba az igazgató diszkréciói ígér. Ezek után elmondotta hadifogsaga ] történetét, amely azzal végződött, hogy amikor a bolsevisták elől menekülnie kellett, eladta vendéglőjét, amelyben szinezüst evőeszközök voltak, eladta házait, moziját, minden vállalatát és a pénzt ékszerekbe és angol, amerikai meg svájci valutákba fektette. Ezt a roppant értéket azonban nem merte magával hozni, két vaskezettát vásárolt, az egyikbe elrejtette az ékszereket, a másikba a valutákat. Staffel nyomban mutatott is egy noteszt Bródy Imre igazgatónak és a noteszből fölsorolta, hogy az ékszerek és valuták értéke félmillió dollár (35 milliárd magyar korona). Staffel megmutatta a két kazetta kulcsát is és elmondotta, hogy a kazettákat az orosz-lengyel határnál egy kis falu elhagyott temetőjében beásta egy orosz tábornok sírjába. Most, azt gondolja, hogy ha a vállalat ezénosztálva őt esetleg bevásárlásra kiküldené Lengyelországba, megkereshetné elásott kincseit és a szénnel együtt haza is hozhatná. Az igazgató pár nap alatt megtudta, hogy Staffel Jánosnak a háború előtt valóban volt háza és nyomdája Nagyszalontán és Békéscsabán és hogy orosz fogságában csakugyan különös kalandokon esett át. Az igazgató bizalmát növelte, hogy Staffel egyáltalában semmiféle pénzt nem kért tőle. Monté Christót finanszírozzák Erre az igazgató kijelentette Staffel Jánosnak, j hogy ő majd vele együtt kiutazik Lengyelországba, és finanszírozza az elásott kincsek megszerzéséi, ha az összeg egynegyed részel neki adja. Staffel és az igazgató igy meg is egyeztek ét 1924 decemberében mindketten el is utaztak Varsóba. Ugv tettek, mintha egy hősi halott sírját keresnék. A lengyel-orosz határon, Stojca falunál állapodtak meg. Tiz napig időztek itt. Bródy Imre igazgató ekkor visszautazott Budapestre. Staffelt azonban otthagyta, hogy folytassa munkáját Január végéig maradt Staffel a határfaluban, akkor azzal jött haza Budapestre, hogy a csempészetet nem merte megkockáztatni. Bródy Imre igazgatónak ekkor már 50 milliójába került a kincs kutatása és abban állapodtak meg, hogy tavasszal uj expedíciót szerveznek. Bródynak azonban a további vállalkozáshoz már nem volt elég pénze s ezért Kelemen Lajos dr. ügyvédet társként vette maga mellé. Az ügyvéd összehozta Bródyt a Szent György- klub igazgatójával, Gerde József Bélával. A három ur most uj megállapodást kötött Staffellel. Eszerint a pesti Monté Christo most már az elásott kines felét ajánlotta föl a. három urnák. 25%-ot Bródy Imrének és Kelemen Lajos dr.-nak, külön 25%-ot Gerde József Bélának. Ezek után 1925 tavaszán mina a három ur el akart utazni Staffellel, nyilván, hogy mind a hárman ott legyenek a kincsek megtalálásakor, azonban csak Staffel és Gerde utaztak el. Az itthonmaradt társak aggodalommal várták a híreket, mert attól tartottak, hogy Staffel és Gerde kiássák a kincseket és majd sohasem látják őket Nyugtalanságukat növelte, hogy Bródy igazgató egyszerre csak Abbáziából kapott levelezőlapot Gerdéfől, aki tudatta, hogy most ott üdül. Bródy rögtön érdeklődni kezdett Abbáziában és meglehetősen megriadt, amikor arról értesült, hogy Gerde József Béla nem tartózkodik ott Ijedtében, hogy kimarad a nagy kincs- keresésből, azonnal a rendőrségre sietett és följelentette Staffelt és József Bélát, azzal, hogy Staffel kincséből őt közel 9 milliárd illeti, kéri tehát, hogy ha Staffelék megérkeznek a 35 milliárddal, tartóztassák le őket. A rendőrségen nagy izgalmat keltett a följelentés, a detektívek egész raja állt lesben a pályaudvarokon, várták Staffeléket a fantasztikus kinccsel. Csaló vagy milliárdos? Eközben Gerde és Staffel között ugyancsak érdekes dolgok történtek. Valóban a rejtelmes teniető felé vették útjukat, először azonban Bécsbe mentek. Itt Gerde titokban szerződtetett egy galíciai embert, hogy mindenütt kövesse őket és vigyázzon Staffelre, hogy majd a kinccsel el ne szökhessen tőle. így érkeztek meg Varsóba. Hetekig tartózkodtál: a ha- táron, G érdének már 200 millióba került az expedíció, amikor egy napon a titkos megfigyelő jelentette Gerdének, hogy Staffel aznap egész más irányba utazott, mint ahogy azt neki bemondta. Ekkor Gerde elhatározta, hogy megszerzi Staffel titkát. Pezsgős vacsorát rendezett, leitatta Staffelt, átkutatta zsebeit, remélte, hogy megtalálja nála a rejtett kincs helyszinrajzát. Legnagyobb meglepetésére a pesti Monté Christo helyszlnrajza helyett egy gyanús levelet talált Staffel zsebében, amelyben Staffel arra kéri feleségét, írasson valakivel egy levelet, hogy rögtön jöjjenek haza a határról, mert kémgyanusak. Gerdének most már nagyon savanyu lett az ügy. Staffellel együtt azonnal vissza is utazott Budapestre, ahol ő is nyomban följelentést tett Staffel ellen csalás miatt. Staffelt ekkor őrizetbe vették. A különös ember a rendőrségen is ragaszkodott az elásott kincs létezéséhez, kérte, hallgassanak ki egy békéscsabai volt hadifoglyot és egy budapesti lakatosmestert, azok ismerték őt Oroszországban, megmondhatják, volt-e kint vagyona. A két tanút azonnal kihallgatták. Az összes szereplők ámulatára a békéscsabai volt hadifogoly azt vallotta, hogy 6 meglátogatta egyszer Staffelt Oroszországban, óriási üzlete volt, kinyitotta előtte páncélszekrényeit és megmutatta roppant vagyonát. Ugyanígy vallott a budapesti lakatosmester is. Staffelt erre elbocsátották a rendőrségről, az ügy iratait pedig áttették az ügyészségre. Ez a fordulat ! megint fölkeltette a társak reményét, bizalmuk \ megszilárdult és ragaszkodtak a megállapodáshoz. ! Közben hónapok tettek el, Staffel sohasem kért tőlük semmit, de a felek boldogan támogatták, hogy el ne veszítsék szemük elől. Közben Gerde József Béla Grácba költözött és ekkor Bródy és társa megdöbbenve konstatálták, hogy Gerde után Staffel is eltűnt Budapestről. Most megint attól tartottak, hogy mégis csak elesnek a nagy kincsektől. Aggodalmukat most még jobban növeli, hogy Bródy Imre igazgató két napol ezelőtt Staffel ügyében megszüntető határozatot kapott az ügyészségtől és az akta többek között ezeket tartalmazza: „Staffel csupa intelligens emberrel lépett érintkezésbe, akikről nem tételezhető fel, hogy megtévesztette őke), különben is nincsen igazolva, hogy a kincs nem létezik és nincs elásva, de meg kellett szüntetni az eljárást azért is. mert megbízható tanuk vallották, hogy Oroszországban nagy vagyont láttak nála." Ezt a megszüntető határozatot azonban, amely az itthonmaradt társak kétségeit megint eloszlatta, Staffelnek nem lehetett kézbesíteni, mert, amint, mondottuk, megint eltűnt Budapestről. A történet tehát tovább bonyolódik, a társai: azt hiszik, hogy a kincs mégis csak létezik és talán éppen most ássa föl az orosz tábornok Arját.
