Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-28 / 49. (1087.) szám
10 ^RKCMiV^G^ARHIRLAB 1926, február 28, vasárnap. Ellenünk, vagy mellettünk? Egy iró kérdése egy irodalompolitikai riadó írójához A P. M. H. „Nagyasszony"' cirnü mellékletében minap Zsemle Lajos tollából egy cikk latolt napvilágot „A modern destruktív irodalom és a magyar nők" cimen, amely harcba hívja a magyar nőket meg nem nevezett Írók ellen, csupán egy francia regényt említve fel. A támadás a „modern destruktív irodalom'*, és a „dekadencia" ellen szól. A cikk a szlovenszkói magyar asszonyok — tehát az itteni olvasók jelentős felének — lapjában jelent meg. Legyen szabad nekem, aki itt élő iró vagyok s akinek — éppúgy, mint a szlovenszkói magyar irodalomnak — olvasóközönségét a szloven- szkóiak adják, pár szóban felvilágosítást kérnem a cikk Írójától a cikk homályos részleteiről — hisz ez csak neki érdeke. Merem ezt azért tenni, mert a melléklet igen tisztelt szerkesztője pár oldallal odébb e szavakat irta le: „Ugv-e hisztek az őszinteség diadalában?" Hittel az őszinteség diadalában, őszinte leszek én is és sajnálattal állapítom meg, hogy' a cikk — amely mélyen és súlyosan nyúl be az olvasók és Írók viszonyába — nem mindenben hordja magán a maradéknélküli őszinteség kellékeit s tán rövidségénél fogva, de mindenesetre több főpontban homályos marad s igy itteni kulturális életünkre súlyosan kiható esetleges félreértéseknek hagy nyitott ajtót. így szinte kötelességemnek érzem, hogy a cikk Írójának módot adjak láthatólag fontos mondanivalói maradéktalan kifejezésére, hogy állásfoglalása tiszta és világos legyen úgy az olvasók, mint az irók előtt is, akiket természetszerűen közelről érint minden irodalmi harc. Súlyos hiba történne, ha egy jószándéku cikk homályos kitételei, vagy' elhallgatásai miatt az itteni rengeteg nehézséggel küzdő irodalom — a cikkíró által esetleg nem is szándékolt — megrövidülést szenvedne. A cikk nem mondja meg, mit ért „modern destruktív irodalom" és „dekadencia" alatt, ami ellen védekezésre hívja föl az olvasókat. írója theo- lógiai előadó tanár s igy bizonyára nem megveíője az ilyenkor igazán nem nélkülözhetetlen pedantériának s ezért nem igen hiszem, hogy idegenkedne attól, hogy ezen fogalmakat az általa használt értelemben világosan definiálja, — különben jelszavai káros hatást tehetnek az olvasók lelkében. A magyar nők hivatása „hadat üzenni a modern destruktív irodalomnak ...“ „Ne tűrjék .. „a dekadens irodalom" méíelyező rombolását — ez a cikk lényege. Az őszinteségre és a kívánatos világosságra hivatkozva, kérem a cikk Íróját, legyen egészen őszinte és mondja meg nyíltan, van-e a szlovenszkói irók és költők között olyan, akire fenti harcba hívását és anatémáját értette és használta? Mivei az itteni olvasókhoz skól, föl'kell tételezni, hogy tisztában van az itteni irodalom, jelenségeivel.is s ezeket .nem is hagyhatja, figyelmen.kívül. Egyszerűen megfogalmazva téliát, ez a 'kéfdé?' som: A cikkíró modern destruktívnak és dekadensnek tartja-e Darká, Darvas, Fábry, Györy, Lányi, Márai, Mécs, Neubauer, ölvedi, Rácz, Sebesi, Szenes, Sziklay, Tamás, Vozári egyéniségét és ezek Írásait? Ezek írásai szinte hetenkint jutnak az itteni magyar olvasók kezébe. Ezekkel szemben ma már muszáj állást foglalni akkor, ha ilyen irodalmi állásfoglalásról van szó. Ezt a fontos pontot azonban a cikkíró — sajnálatos és különös módon — vagy elrejtette, vagy elhallgatta, de viszont nem vette ki az általános riadó alól. Aki harcot hirdet, tudnia kell, mit akar a közvetlen közelben is. Ha ezek ellen is értette a riadót — érthetetlen az elhallgatás. Ha pedig nem, akkor miért felejtkezett el a „tiszta irodalom" támogatását hirdető szavai közben — a legegyszerűbbről: az itthoniak ajánlásáról, hisz ha segíteni akar, ezzel segíthetett volna. Az irodalom támogatását is, az irodalom elleni harcot is csak itthon lehet elkezdeni. A cikkíró ur bizonyára igazat fog adni abban, hogy az ember harcos igazságok hirdetésekor nem elégedhetik meg azzal, hogy in abstarcto mozogjon s ne tudja, hogy harcot csak in concreto lehet vívni, — hacsak hátsó gondolatok nincsenek, amit azonban a válaszig fel sem szabad tételeznünk. Gyűrj’ Dezső. A szűz Még nem süti le szemét, mely tiszta, mint az özeké, a táncban nem hajlik meg teste, mereven lép és kényeseny a keze hűvös, — homlokán titkos kérdések még nem égnek. Misére megy fehér ruhában, kezében kapcsos imakönyv, a lelke sima tótükör, nyáréji fényes holdvilág, a vágyai ott lengenek a föld és c, közt álomhintán. Nem érzeti szája férficsókot, kéz derekára nem fonódott, szive még nem vert gyors ütemre, mint tébolyult vad zongora: hattyút ki életem taván ezüst köntösben leng tova. Oh hogyha egyszer két kezem a két kezére rásimulna remegve a szemembe nézne és látna benn örvényeket, ha kék szemét, a tiszta tükröt, megfelhőzné a vágy köde, érezném, mint reszket karomban, mint indul forrón szive vére: elvinném messze zöld ligetbe, hol álmodozva jár a hold és csókkal hullanék kezére, mely sápadt5 mint a liliomok. Gogh Illés. Ég és Föld között Tárnák vak öblében tudjuk egymást, ha tudjuk és keresztet se vethetünk, nehéz kezünk messzire lódult a szívtől, torkunkból önfeledt kacaj sohasem buggyanhat, föl, lám: szájunk pitvarában keserűn busul a csóktalan ínség. Almok olcsó görögtüze is a néma semmibe puffog, s még sose született meg alkony nélkül a hajnal. Szivárványok kapra tüzén felfrissítjük az ábrándok pogácsáit és nehéz kamatokat vinnénk a Remények tárházába, se fixfizetésünk sincsen és a meteorok lángját is kihűlt hamunak látjuk a részvétlen horizontokon. Tudjuk: vágyaink hamisak, min a decemberi Napsugarak és hiába birizgálják pomádés űstökeink a fölényesen szikrázó csillagokat, pedig dizőzök illatos énekét is belecsentük bánattól zugó fülünkbe, mégis irigyeljük a süket galambokat, mert. ök szűz levegőben fürdetik kis lelkűket — már látjuk: újból kellene kezdeni mindent: az életei, a haldoklást is, mindent, mindent élűiről: akárcsak egy unalmas és fáradt színpadi próbán! „ Sebesi Ernő. Erdélyben hat év alatt 1066 magyar könyv jelent meg Dr. György Lajos: „A? erdélyi magyar irodalom bibliográfiája" cirnü könyvéről. Dr. György Lajos a kolozsvári „Pásztortüz" szerkesztője rendkívül érdekes könyvet adott ki, amely részletesen tájékoztatja az olvasót az erdélyi irók 1919-től 1024-év végéig megjelent müveiről. A könyv statisztikai adataiból jellemző következtetéseket von le a lelkiismeretes szerkesztő, melyek közül sok alkalmazható volna a mi szlovenszkói irodalmi viszonyainkra is. A két elcsatolt terület közül kétségtelenül Erdély ébredt hamarabb öntudatra. Párhuzamos jelenség az, hogy az uj uralom alá került magyarság feleslegessé vált energiája levezető utat talált az irodalomban, amelynek fontossága meghatványozódott a megváltozott körülmények következtében. Ennek a fejlődésnek alapjai sokkal inkább meg voltak Erdélyben, mint nálunk, ahol a függés viszonya igen eres volt Budapesttel. A figyelemreméltó összeállításból idézzük a következő részletet: „Aki az utóbbi években szellemi életünkön tartotta szemét, a múlthoz képest szokatlan élénkséget vett észre, s a köztudatba is meglehetősen átment az az örvendetes megállapitás, hogy a magyar irodalom Erdélyben mennyiségre és minőségre egyaránt figyelemreméltó virágzást mutat.. Ennek a megállapításnak adatszerű igazolását nyújtja az a bibliográfia, mely az 1919—1924 közti G-esztendőből 1066-könvvet sorol fel. E végösszeg értékelésénél tekintetbe kell venni azt, hogy e pár ‘esztendő jelentékeny számot tevő könyvtennése az 1918-iki fordulót meglőző, legalább is két évtized termelésével ér föl. így pld. az 1913-iki esztendőben azon a területen, mely a régi Magyarországból ma Romániához tartozik, mindössze 77 könyv jelent meg, tehát kb. annyi, mint a poltikailag és gazdaságilag legsúlyosabb 1919-iki eszetendőben. Ezt az aránytalanságot az okozta, hogy Budapest a könyvkiadást és terjesztést is egészen kisajátította, s mellette a vidék ezirányu tevékenysége teljesen jelentéktelenné törpült. Még Kolozsvár is, mely pedig egy országrész szellemi központja volt, különösebb jelentőségre vergődni nem birt, s évenkint alig 20—25-könywel gyarapította irodalmunkat. Kiszakadásunk tehát a magyar szellemi élet középpontjából nem lankasztotta el az erdélyi magyarság lelkét, ellenkezőleg önbizalomra sarkalta és bátor kezdeményezésekre lendítette. Ezek a belső tényezők olyan munkát végeztettek vele, ami a kisebbségi életünknek a leghangoltság csüggesztő érzése nélkül végigtekinthető egyetlen eredményes területét tárja fel előttünk. Az 1919- és 1920-ik háború utáni nehéz esztendők, — bár még sok bátortalanságot és bizonytalanságot mutatnak, — már jelzik a megmozdulást. Hosszúra nyúlna annak részletezése, hogy. rövid ideig tartó kábultság után mint ébredt az erdélyi magyarság annak tudatára, hogy az uj határvonalak teremtette elszigetellségében saját magának kell gondoskodnia szellemi szükségleteinek fedezéséről j és éppen irodalmi, kulturális téren kell kisebbségi 1 életének erős gyökereket eresztenie. Az első két év lennek a kulturális öntudatnak a felébredése és kialakulása. A viszonyokba bizonyos megáilapodott- ! ságot hozó 1921-ik évben eredménye már észrevehetően mutatkozik abban, hogy az előbbi évhez képest a könyvek száma majdnem megkétszerező- ! dik. Ettől kezdve évenkint fokozatosan emelkedik I (átlag 40—60-nal) s a feldolgozott legutolsó esztendőben, 1924-ben nemcsak a megjelent könyvmennyiség (292) a legtöbb, ami az 1919-ikinek ötszörösét teszi ki, hanem az átlagos szaporulat is (64) a legnagyobb. Megállás bizonyára itt sincs és még nem is lehet, mivel 1924-ben Erdélyben átlag még 5050 magyar lélekre esik csak egy könyv. A hét csoportba különített könyvanyag legnagyobb hányadát, éppen ‘/s részét (33%) foglalja le a szépirodalom (352 drb) s benne a széppróza a vezető műfaj (52%), de tekintélyes mennyiséget képvisel a verskötet is (35%), míg a könyvbe zárt színdarab természetesen a legkisebb egység (13%). A kritikai értékmérő is itt ereszkedhetik a legmélyebbre, valószínűleg ebből a csoportból válogathat ki legtöbb becses munkát. Utána mindjárt az egész mennyiségnek közel egy negyedére (22%) rugó tankönyvi irodalom következik (244 drb). Ennek a könyvágnak a szaporasága természetes összefüggésben van azzal, hogy a kormányrendeletek egyrészt a m. kir. VKM. által jóváhagyott régi tankönyveket a magyar iskolákból kitiltották, másrészt lényegesen uj tanterveket léptettek életba A berendezkedés ezen a téren befejezve még nincs, de mint a legutolsó évnek csökkenő számából észrevehető, javarészben a szükséglet már ki van elégítve, ugv hogy a következő években ez a csoport egyre keveseb mennyiséget fog termelni. Harmadik helyen a szaktudomány és a népszerűsítő irodalom szerepel (196 drb) a végösszegnek közel Vs-ével (19%). Tekintve azt, hogy a kolozsvári magyar egyetem és a tudományos intézetek átvételé éppen ezen a téren bénította meg leginkább a munkalehetőséget, másrészt pedig az egyetem tudós tanári testületének eltvávozása éppén ebben a körben akasztotta meg legészrevehetőbben a munkaerőket, még mindig elég tekintélyesnek mondható, amit a magyarság ezen a téren felmutathat, a könyvkiadásra nem is a legkedvezőbb években. Kb. egyforma számmal szerepel a vallásos irodalom (70 drb) és az albumokat, almanachokat, címtárakat és naptárakat egyesitő időszaki irodalom (74 darab). Ezek egyenkint az egész meny- nyiség 7 százalékát teszik. Darabszámra legkevesebb a jogi irodalom 39 darab, mindössze 4%, nagyobb részt a változott helyzetre vonatkozó törvények és rendeletek fordításai, n kAF'mélé1- csoportjában 91 adat van felsorolva (S%). Az 1066 könyvnek */io-e (122 drb) fordítás, a többi (944 drb) erdélyi szerzők eredeti munkája (89%). A fordítás fele (61 drb) a szépirodalomra esik, a többi a népszerűsítő (16 drb), vallásos (13 drb) és a jogi irodalom (32 drb) közt oszlik meg." * Igen érdekes a szerkesztőnek az a megállapítása, hogy a Romániához csatolt erdélyi részeken 238 nyomda dolgozik, amelyek közül 147 (61.8%) a magyar nemzetiség kezében van. Ez a tény magá- banvéve is a magyarság kuliurerosségének bizonyítéka. Méginkább kidomborodik ez a nagy kulturális fölény, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Erdélyben 361 hivatásos könyvkereskedés van, melyek közül 225-nek (62%) magyar a tulajdonosa és csak 22% a román. A szerkesztő munkájában rámutat arra a nálunk is sajnálatosan tapasztalható körülményre, hogy a magyar közönség — különösen kezdetben — nagyfokú bizalmatlanságot tanúsított az ottani szerzők munkái iránt. Még ma is sokkal szívesebben vásárolja a pesti könyvkiadó cégek márkájával ellátott könyveket és a külföldi irók munkáit, mint az erdélyi könyvpiac termését. Jórészben oka ennek a könyvkereskedők közömbös magatartása, a ki 1c még a közönségnél is szervezetlenebbek. Neves erdélyi írókat is arra kényszerítőit ez az áldatlan állapot, hogy körlevelekkel, hirdetésekkel nem ritkán- házalás utján toborozták legalább a nyomdai költségek fedezésére elegendő összeget. Alii tudja, hogy minő nehézségekbe kerül itt Szlovenszkóban egy magyar könyv kiadása, az nem fog csodálkozni ezéti az irók önérzetét alaposan megalázó eljáráson. Sőt ellenkezően elismeréssel fog adózni az erdélyi magyarságnak, amely ilyen körülmények között is hat év alatt 106" könyvet tudott magyar piacra vetni; Hogy csak egy példát említsünk 1924-ben 65 szépprózai munka jelent meg erdélyi Íróktól és mi szegény szlovenszkóiak nagyra taksáljuk könyvtorme-- lésünket ha az egy évben megjelent elbeszélés és . regényköteteink számát 10-ben állapítjuk meg. Kár, hogy György Lajos összeállításából kimaradt az erdélyi szépirodalmi és politikai folyóiratok, hírlapok jegyzéke, mert ez érdekes összehasonlító- okra adhatna alkalmat. Erdélyben már évek óta több magyar szépirodalmi lap jelenik -meg, melyeknek nívója versenyez a fővárosi lapok tartalmi értékével. Mi ellenben a szlovenszkói irodalom széfiago- zottsága, íróink divergáló törekvései és a közönség részvétlensége miatt napjainkig, tehát 7 év alatt sem - tudtuk egyetlen szépirodalmi lapnak fönnmaradását biztosítani. Nem csoda tehát, ha jobb Íróink erdélyi és magyarországi irodalmi szervezetekbe kapcsolódva keresik az érvényesülést. Fölemlíthetjük a kolozsvári „Pásztortüz“-et, mely éppen György Lajos célját tudó, buzgó munkássága következtében a szlovenszkói magyar irók szép gárdáját csoportosítja maga körül. Nem lehet célunk a szlovenszkói magyar kultúrának minden áron való fejlesztése, mert ez könnyen a dilettantizmus pártfogásához vezet, viszont az is kétségtelen, hogy nálunk még az irodalom túlságosan, külsőleges mpgnyilat-. hozásokban él, és meglehetősen nélkülözzük a komoly, éredekmentes, értékelő és registráló munkásságot. Ezekre a hiányokra figyelmeztet minket György Lajos dr. könyve. (t-----) «| » Sérvte síiről® «f» Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék here. comb és kölööksérvné! a mi tökéletesített rugónélküli sérvkötönü, mely éjje-i is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has. gyomor- és anyaméhsiiiye- désnél. Szabadalmazott ludtaipbetét. Fia- nell has- hát- és melimelegitő JvaiBa" Röíszerltáz Bralfslova, öuaa*a. 31. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintézíetnek „Ize1* Szépségápolás „lZ8“ Az „IZA“ tavaszi tanácsai. Kér választó’-yeget mellékelni. Ajánlom a nagyra becsült -hölgyeimnek a komoly arcápolást. Szeplő elleni garnitúra . 37.— Mitesszer és pattanás elleni garnitúra 37.— Hajápoló garnitúra 47.— Szemápoló garnitúra 37.— Mindennapi toilette arcápoló garnitúra 47.— VörÖ9 orr s vörös arcerek dl. garn. 37.— Hajtalanitó garnitúra 37.— Kebelápoló és fejlesztő garnitúra 77.— Libabőr elleni garnitúra 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garnitúra 87.— Bőrujitó garn. (Iza-rekordszerek) 80.— Szemölcs, anyajel ellőni garnitúra 48.— Kézápoló garnitúra 37.— Orr- és ujjf orrnál ók, valamint hon'ok-, nyakránc stb. simító handageok, a legjobb íi- pusuak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerekből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni e.z arcát s bármilyen arctisztátalanság ellen küldök meg.Velő garnitúrát, pontos használati utasít issal, postán, Utánvét meneti. A köteles diszké reió miatt levelezésünk és küldeményeink cégjelzés!e’emek. Naponta mostai stcHYüVK'* ,J/V‘ kosrnetikai iat’vvt Bratislava, Stdanik-ul 19. H. é % Dr. Pick Imre I V \ y> kórházi orvos v A A röntgen, kvarc és ^ %. diathermia intézete 4 h x | Léva, Teleki-utca 15. sz. 4 Telefon 75. 4 ! d i A legmodernebbül felező- A 4 ralt röntgen intézet, a be- ^ <Á tegségsk megállapításán A X kívül fel-Uetas és mély the- ^ tó ráplát (gyágy erelés ) Is A Sj eszközöl — Dlatherrnláje v£ A kró Ikus nöl betegségek és „y A mindennemű reumatikus vj; X fájdalmak gyógykezeléséi \ A eszközli -*>Ö% 3> I n $ I D § 4 Délszlovenszkó legmodernebbül N 4 felszerelt közege: zségügyi intézete \ v x
