Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-26 / 47. (1085.) szám

1926 február 26. Péntek. 5 Tompa Fekete Könyve és a sajóvölgyi birkózások Kortörténeti rajz a provizórium korából Tompa Mihálynak a jászói konventnél 50 éven at elhelyezve volt Fekete Könyve kortörténeti szempontúul érdekes részleteket őrzött meg, ame­lyek telette jellemzők a tiajóvidék társadalmi vi­szonyaira a liach-korszak és a provizórium alatt. A Fekete Könyv ül. számú története Hevessy Kristófra vonatkozik, aki Alsó-Kálosan jómódú földbirtokos volt. Kristóf bácsi 1865-ben 92 éves korában tért meg őseihez. Az egészséggel jókedé­lyét késői aggkorig megtartotta; de a vágott fiatal­ság spkszor visszaélt az öreg ur jóhiszeműségével és olyan történeteket hitetett el vele, amelyek csak képzeletben léteztek. Az 1857. évi országos kőrútjakor I. Ferenc Jó­zsef a Bornemisza Sámuel bátkai földbirtokos öt sárgája által vitt hintáján a sajóvölgyén is végig­robogott és a nép fantáziája ezután sokat foglalko­zott a császár személyével, amint a Fekete Könyv már emlitett történeténél* következő sorai mu­tatják : „Mikor Ferenc József osztrák császár Magyar- országon utazott, igy szólt Kristóf ur előtt egyik pajkos rokona: De mégis derék ember a fiatal csá­szár; a birodalom első lovasa, most meg a Kunsá­gon, ahol jár, a vele birkózni kiállított alföldi legé­nyeket mind a földhöz vagdalja! Nem nagy dolog ez^ Kristóf bácsi? —- Nagy volna biz az, ha úgy volna. — De úgy van. — Úgy biz az, édes öcsém, de még se úgy! Odáig már a te eszed nem ér. De százan, meg százan látták. — Jó, jó, tudom, hogy látták, elhiszem, hogy odavagdalta, de azt is tudom, hogy valamennyi le­gény meg volt vesztegetve jóelőre, hogy engedje földhöz vágni magát." Hogy Hevessy Kristóf bácsi semmi kifogásolni­valót sem talált az I. Ferenc József birkózási hajla­main, világos bizonyítéka: mennyire szokásban volt a Sajóvidéken az úri rend között akkor az erőknek ilyen módon való összemérése. A párbajozás, mint lovagias mérkőzés előkészítése céljából a vivási gyakorlatok csak későbbi időben jöttek divatba a nemesi kúriákon. Soldos Benjámin runyai földbirtokos fiának, Józsinak, nem volt nehéz a birkózásban az elsősé­get elérni azon a környéken, mert a Tompa Mihály sógorának rendkívüli testierejét most is emlegetik a Sajóvölgyén. Utána Szenlivány Miksa gömörpa- nyití földbirtokos fia, Árpád, volt még jeles bir­kózó, aki jóbarátját és rokonát, Soldos Józsit Ru- nyán gyakran felkereste. Az 1861-ik esztendőben nem teljesültek az al­kotmány megadása iránt táplált remények és az újonnan megalakult vármegye kimondta, hogy igaz hazafi nem fizet adót. Katonaságot szállásoltak be ezért a sajómelléki falukba és az adófizetést meg­tagadó földbirtokosok tartani voltak kénytelenek a hadfiakat, mig csak a közterhek viselése iránti honpolgári kötelességüknek eleget nem tettek. Az osztrákokkal szemben érzett ellenszenv azonban nem terjedt ki arra, hogy a hadsereg tagjait éhez- tessék. Akadt megkergült birka, vagy lábatört tinó a gazdaságban. Azonkívül a Sajón és Turócon lévő vízimalmok jó búzát és rozst őröltek, volt miből kenyeret sütni és tésztát gyúrni a legénységnek. A tisztek részt vettek a földbirtokosok mulatságain, velük vadásztak a Cselény-erdőségben. vagy aga- rásztak a Tornaijától kiszélesedő Sajóvölgyén. Pár hét múlva a legtöbben mégis megelégelték a beszállásolással járó sok kiadást és folyamodtak a vármegyéhez, amely megváltoztatta korábbi szi­gorú határozatát, kimondta, hogy aki a katonaság által kényszerítve, megfizeti az adót, nem haza­áruló. Nem lóvén szükség többé az adónak ilyen utón való behajtására, a kapitány felsorakoztatta a századot Runya utcáján, hogy ott hagyják a falut, ahol a lakosok megvendégelték a távozókat. Soldos József és Szentivány Árpád borozás közben felkérték a kapitányt: válassza ki búcsú­zéra kedves emlékül a két legerősebb embert a századból, hadd birkózzanak meg velük. A katonák és a falu népének nagy érdeklődése között megkezdődött aztán a lovagias mérkőzés az utca gyepes részén és csakhamar az osztrák ármá­diának két vereséggel többje lett. Sajóvölgy becsü­letének védői földhöz vágták ellenfeleiket és a szá­zad lehangoltan masírozott el arról a vidékről. A runyai birkózás győztesei közül Szentivány Árpád, mint országgyűlési képviselő és a tiszai ág. evang. egyházkerület főfelügyelője halt el 1918-ban; mig Soldos József, a Tompáné fivére, amint a költő a Fekete Könyv 66-ilt számú történetében elbeszéli, pár év múlva gyilkos kéznek esett áldozatul. Valamelyik szomszéd vármegyéből hosszabb rokoni látogatásra Gömörbe eljött földbirtokos szin tén nagy barátja volt a birkózás nemes sportjának; bár sikerei változók voltak: hol alul került, hol felül... Önbizalma azonban a balsikert mindig va­lami véletlennek, vagy pillanatnyi indiszpoziciónak tulajdonította és sohasem rendült meg hite a saját kiválósága iránt. Egy délután ellátogatott Oldalfalára Fáy Bar­nához, akivel a Rugacs-nemzetség révén, még a IV. Béla korából, távoli rokonságot tartott. Fáy Barna volt akkor a járás főszolgabirája és saját uriházá- ban adott helyet a hivatalnak. A kúria udvarának kertté alakított részén terítettek az uzsonnához, a hajdú felszolgált, Leukey Lajos esküdtet is meg­hívták, csak az írnok görnyedt az irodában a sok dolog mellett. Mint Atlasznak vállán az ég, úgy nyugodott ugyanis abban az időben az írnokok vál­lán a szolgabirói hivatal a járásokban. Uzsonnázás közben szóba került a runyai híres birkózás és a vendég a fényes példán felbuzdulva, kijelentette, hogy szívesen megbirkóznék valakivel, hogy a Sajóvölgyén ő is bemutassa erejét. Fáy Barna nem volt járatos a birkózás terén és szoká­sához híven, az esküdthez fordult tanácsért: — Nem tudnál-e, Lajos, valami birkózót, aki méltó ellenfele lenne öcsémnek? — Ha csak arról van szó — felelte a lelemé­nyes esküdt , nem kell messze menni. Itt van a mi írnokunk, az felette erős ember; a múltkor a molnár hencegő fiát úgy földhöz vágta, hogy most Hexenschusst érez a hátában. Az irook tagbaszakadt ember volt, szorgalma­san végezte hivatalát, emellett annyira mogorvá­nak ismerték, hogy Medve melléknevet adtak neki a faluban. Erejét nem fitogtatta, de nem szerette, ha ok nélkül kikezdték vele. Mikor Fáy Barna tudatta a vendég birkózási ajánlatát, Medve kijelentette, hogy ő nem rendsze­res birkózó, csak a gúnyolódás miatt felbosszan­kodva, vágta földhöz a molnár fiát, — Lenkey a már távozni akaró Írnokot félrehivta és kifejtette előtte, hogy a járás hírneve követeli a kilépését a küzdőtérre. Emellett elmagyarázta, hogy a runyai győztesek milyen ügyes fogásokkal érték el a sikert. Végre a főszolgabírói tekintéllyel támogatott nagy rábeszélésnek engedett az Írnok és kiállt a földbirtokossal, aki dicsekedve kijelentette: — Most ide nézzetek, azt fogom mondani: egy, kettő, három s már Medve a földön lesz. A jelen voltak feszült érdeklődése kísérte az összekapaszkodókat. A földbirtokos hatalmas esavg- rintással megingatja az iruokot és azt mondja: egy, a dulakodás hevében elhangzik a kettő-kiáltás is; mire Medve támadásba fogva, a földbirtokost jól megforgatja és ezzel a szóval: három, földhöz te­remti. Nagy derültséget és őszinte örömet keltett a Sajóvölgyre dicsőséget hozó írnok győzelme és Lenkey Lajos megjegyezte: —Hogy Medve erős ember, azt régen tudtam, de hogy ilyen jó viccet tudjon kitalálni, azt nem tettem fel róla. A földbirtokos elrestelte a dolgot. Mindjárt be­fogatott és más alkalommal, ha a Sajóvölgyére el­látogatott, sohasem kísértette meg a birkózást. Balogi. Borzalmas vérfürdő Damaszkuszban Arab zsoldosok meggyilkoltak 600 bennszülöttet Róma, február 25. A Rómában időző Szí­riái delegáltak Kairóból táviratot kaptak, mely szerint Damaszkus városának Nidan ke­rületébe arab zsoldoskatonák törtek be és ir­tózatos vérfürdőt rendeztek a mohamedán la­kosság között. 600 embert meggyilkoltak, 150 házat felgyújtottak és 600 üzletet kiraboltak. A vérfürdőnek csak a francia csapatok be­avatkozása vetett véget. gA francia főparancs­nok ugyanis eleget tett a keresztény és a mo­hamedán lakosság kétségbeesett könyörgé­seinek s nagyobb erővel bevonult a veszé­lyeztetett városrészbe. A helyzet azonban még mindig kétségbeejtő. A kairói távirat kéri, hogy a jelenleg Rómában ülésező nép- szövetségi mandátumbizottság azonnal intéz­kedjék, hogy a népszövetség egy külön bi­zottságot küldjön Damaszkuszba az ügy meg­vizsgálására. (A vérengző arab zsoldosok francia szolgálatban állottak). Strasznoff II. szlovenszkói kalandja Pozsonyba hozták Gcorgievics István nemzetközi szélhámost — Szónokolt a malomtulajdo­nosok tátrai kongresszusán — A P. M. H. tudósítójától — Parfüm a kimaradandó^ Pozsony, február 25. Georgievics István pozsonyi születésű nem­zetközi szélhámost, akit Becsben letartóztat­tak, a bécsi Landesgericht kiadta Csehszlo­vákiának. Tegnap szállították át Pozsonyba, ahol Dusek vizsgálóbíró a törvényszéken, azon­nal kihallgatta. A szlovenszkói illetőségű, 44 éves szélhá­mos abszolvált jogásznak mondja magát, aki Kolozsvárott végezte a jogot. Édesanyja évek­kel ezelőtt halt meg, jó családból származott. Atyja közeli rokona volt egy altábornagynak. Szlovenszkói szélhámosságai közül legne­vezetesebbek a következők: 1924-ben bejutott a vöröskői Pálffy-kastélyba, ahol a magyar kormány attaséjaként mutat­kozott be. Sikerült becsapnia a házikáplánt, akitől több száz koronát csalt ki. Pöstyénben az egyik fogorvoshoz járt fogait kezeltetni. A fogorvossal egy hamis aranyfogsort csináltatott, a fizetés elől azon­ban megugrott. Georgievicsnek ezenkívül volt még egy másik hamis fogsora is fehér por­cellán bóL Ezt a két fogsort felváltva használta. Az volt a szerencséje, hogy a fogsor folytonos kicserélgetése miatt a körözőlevél személyleirása nem illett rá. Pöstyénből Pozsonyba jött. Itt eddig még ki nem derített, de minden esetre szélhámos szándékkal megjelent a Lőrinckapu-utcai te­metkezési egyletben, ahol bejelentette, hogy édesanyját, aki évekkel ezelőtt elhunyt, exhu* máltatni szeretné és méltóképpen akarja el- temettetni. A temetkezési vállalkozótól r| költségjegy­zéket kért, >T. amit az gyanútlanul át is adott neki cégjegy- zéses levélpapíron. Mivel azonban gyanús volt a viselkedése, a vállalkozó fölment a rendőrségre, följelentette és elvétette tőle a költségjegyzéket. A szélhámos a rendőrségen megígérte, hogy eltűnik Pozsonyból. Innen Nizzába> majd Montecarlóba ment, végül Párisban élt. Legutóbb Pécsbe jött, ahol letartóztatták. A vizsgálóbíró előtt tagadta a pöstyéni és a vöröskői szélhámoskodást, de ezeken kívül is újabb kalandjai kerültek napfényre. Két évvel ezelőtt a malomtulajdonosok í tátrai kongresszusán szerepelt, a híres Strass- noff módszereit utánozva. A malomtulajdonosok tátrai kongresszu­sán mint egy ismert malomlröszt képvi­selője jelent meg és egy ízben fel is szó­lalt a kongresszuson. A banketten azután pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva „sor­ba" megvágta a gyanútlan malmosokat. Kihallgatása után bekísérték az állam- ügyészség szűk céliájába, ahol most hosszasan elmélkedhet a szerencse forgandóságáról. e Egy szép magyar leány miatt Ítéltek halálra egy francia rablógyilkost Mátray Amália miatt ölt és rabolt — André Hamard „Lili“-nek • — Saját tudósítónktól — egy milliót rabolt a kedves Páris, február 25. André Hamard, egy elvetemedett rablógyükos fölött ítélkezett tegnap a meluni esküdtbiróság. Ha- mard meggyükön egy Leroy nevű dúsgazdag öreg kisasszonyt és elrabolta 1 millió 200 ezer frankot kitevő pénzét, hogy nagyúri módon élhessen a ba­rátnője, Lili kisasszony. Ez a Lili pedig nem más, mint egy Mát­ray Amália nevű szép magyar leány, aki a tárgyaláson sírva vallotta be, hogy fogalma sem volt a pénz eredetéről. Az esküdtbiróság halálra ítélte Hamardot és a tárgyalás, amely nem tartott tovább egy napnál, meglehetősen izgalmas volt, sőt kis híja volt, hogy a szép Lili is börtönbe nem került. Leroy kisasszony igazi Marlitt-féle alakja volt Melunnek. A város végén levő pompás villájá­ban élt, ahonnan nem mozdult ki, csak hetenként egyszer, bevásárolni, 72 éves volt már, de egyetlen ismerőse sem volt, mert annyira féltette a vagyo­nát, hogy senkit sem mert beengedni a házába Annyira titkolózott, hogy még nappal is leeresztve tartotta az ablakai redőnyeit és a iárókelők csat imbolygó fényt láttak a redőnyök résein kicsillám- lani. — Leroy kisasszony a pénzt számlálja! — mondták ilyenkor és Hamard, aki hallotta, el­határozta, hogy megkaparitja a pénzét. A szép ma­gyar leány, akit Melunbe vetett a sors, sok-sok pénzt akart és Leroy kisasszony kincsei kapóra jöttek neki. Az emberek azt beszélték, hogy Leroy kisasszony mellett állandóan ott van a töltött revolver, de Haraard evvel is számolt. A gyükosság lefolyá­sát igy adta elő: — Éjnek idején létrán másztam be a Lorey- vüla kertjébe, álkulccsal nyitottam ki az ajtót és beléptem a hallba. — Ki az? — kérdezte a vénkisasszony, aki kicsoszogott, kezében revolvert szorongatva* — Fel a kezekkel! — kiáltottam reá, mirí reámszegezte revolverét, de megelőztem és bele­lőttem. Azután levittem a holttestét a pincébe és betakartam szénnel. Előbb kivettem zsebéből i kasszakulcsot és elvittem az egész pénzét, 1 millic i 200 ezer frank volt Elnök: Mennyi ideig tartott ez a hatalmat összeg? Hamard: Két hét alatt a nyakára hágtam! A legtöbbet Lilire költöttem, mert ezt a leányt iga­zán szerettem, sőt nőül akartam venni. Az első dol­gom az volt, hogy vülát béreljek és kelengyét vá­sároljak neki. Pártoltam a művészetet is és vettem Lili­nek egy pompás Jeanne d‘Are szobrot is. Azonkívül adtam a pénzből Faugeron barátomnak is. Faugeront, egy öregedő embert, aki állítólag dr. Voronov által megfiatalította omgát és akit barátai azóta a „Voronov" néven becézték, kihall­gatták és nem is tagadta, hogy kapott pénzt Ha- mardtól. Elnök: Nem is sejtette, hogy a szegénynek ismert Hamard hogyan szerezte a pénzt? Faugeron: Fogalmam sem volt róla. Azt mondta, hogy örökölt. Hamard: Voronov hazudik. Mindent tudott és a rabolt pénzen fiatalította meg magát. Elnök: Mire költötte a pénzt? Faugeron: Nem mire, hanem kífe. „Mu­muche“-re. Elnök: Ki az a „Mamucbe"? Faugeron: Azt nem árulom el, mert urínő. Elnök: Szép kis urinő lehet az, akit Mu­muche-nek hivnak. Bizonyosan apacsleány. Ezután Mátray Emíliát hallgatták ki, aki elmondta, hogy sejtelme sem volt Hamerd pénzének eredetéről. Elnök: Úgy tudom, hogy''Hamard a gyilkos­ságot megelőzően meglopott egy Couffignole asz- szonyt, aki az ön barátnője volt. Jean Baux (Hamard védője): Ki ismertette meg Hamardot ezzel az asszonnyal? Mátray Lili: Én. Védő: Nos, ezt majd az esküdt urak is tudo­másul veszik. Az államügyész azonban nem emelt vádat ellene és igy csakis Hamard ügyében hozták meg a verdiktet, amelynek alapján a bíróság kimondta a halálos ítéletet. Két lókötö, hat betyár, Seifert legújabb magyar nótája, két másik dallal jelent meg. Kapható kiadóhivatalunkban. Ezek az uj tangók: Lo Doselado. Tangó Souírance. Mississippi. Rosarita. Senorita. Kiadóhivatalunk szállítja vidékre i*. M inden idők kőltői szebb- nél-szebb dalokban éne­kelték meg azt a csodá­latos illatot, amely a szép asszonyokat oly ellenáll­hatatlanul vonzóvá teszi, s amely keskeny, finom kezeikből és simulékony, karcsú testükből árad ki s észbontóan árulja el a női lény minden rejtett bájait. Ilyen csodálatos és szolid vonzóerejü illatot csak a Khasana mara­dandó parfüm kölcsönöz. SKharatta. tartóm OCc. 24.-. 45.-, Shjtr 3(1. 6.-. IS.-. 25.- teder Compad 3(1. 8.50, 19.- 14.30 ;Uaatcrime SKi. 6.5 , 10.—, 29.— Használja a „Khasana Eao de C«v­lognc"-t, ezt a közkedvelt frissitöszert. Pompás, utazáshoz is alkalmas szak macsomagolásban. Közepes üveg Ke. 16J0 jEdr. m. albersheim BEI FRANKFURT A. M. ffípw.iJ Csehszlovákiai vezérképviselet ** 5235355® nagybani lerákat: WÜNSCHE A. G. SCHLUCKENAU I. BÖHM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom