Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-26 / 47. (1085.) szám
1926 február 26. Péntek. 5 Tompa Fekete Könyve és a sajóvölgyi birkózások Kortörténeti rajz a provizórium korából Tompa Mihálynak a jászói konventnél 50 éven at elhelyezve volt Fekete Könyve kortörténeti szempontúul érdekes részleteket őrzött meg, amelyek telette jellemzők a tiajóvidék társadalmi viszonyaira a liach-korszak és a provizórium alatt. A Fekete Könyv ül. számú története Hevessy Kristófra vonatkozik, aki Alsó-Kálosan jómódú földbirtokos volt. Kristóf bácsi 1865-ben 92 éves korában tért meg őseihez. Az egészséggel jókedélyét késői aggkorig megtartotta; de a vágott fiatalság spkszor visszaélt az öreg ur jóhiszeműségével és olyan történeteket hitetett el vele, amelyek csak képzeletben léteztek. Az 1857. évi országos kőrútjakor I. Ferenc József a Bornemisza Sámuel bátkai földbirtokos öt sárgája által vitt hintáján a sajóvölgyén is végigrobogott és a nép fantáziája ezután sokat foglalkozott a császár személyével, amint a Fekete Könyv már emlitett történeténél* következő sorai mutatják : „Mikor Ferenc József osztrák császár Magyar- országon utazott, igy szólt Kristóf ur előtt egyik pajkos rokona: De mégis derék ember a fiatal császár; a birodalom első lovasa, most meg a Kunságon, ahol jár, a vele birkózni kiállított alföldi legényeket mind a földhöz vagdalja! Nem nagy dolog ez^ Kristóf bácsi? —- Nagy volna biz az, ha úgy volna. — De úgy van. — Úgy biz az, édes öcsém, de még se úgy! Odáig már a te eszed nem ér. De százan, meg százan látták. — Jó, jó, tudom, hogy látták, elhiszem, hogy odavagdalta, de azt is tudom, hogy valamennyi legény meg volt vesztegetve jóelőre, hogy engedje földhöz vágni magát." Hogy Hevessy Kristóf bácsi semmi kifogásolnivalót sem talált az I. Ferenc József birkózási hajlamain, világos bizonyítéka: mennyire szokásban volt a Sajóvidéken az úri rend között akkor az erőknek ilyen módon való összemérése. A párbajozás, mint lovagias mérkőzés előkészítése céljából a vivási gyakorlatok csak későbbi időben jöttek divatba a nemesi kúriákon. Soldos Benjámin runyai földbirtokos fiának, Józsinak, nem volt nehéz a birkózásban az elsőséget elérni azon a környéken, mert a Tompa Mihály sógorának rendkívüli testierejét most is emlegetik a Sajóvölgyén. Utána Szenlivány Miksa gömörpa- nyití földbirtokos fia, Árpád, volt még jeles birkózó, aki jóbarátját és rokonát, Soldos Józsit Ru- nyán gyakran felkereste. Az 1861-ik esztendőben nem teljesültek az alkotmány megadása iránt táplált remények és az újonnan megalakult vármegye kimondta, hogy igaz hazafi nem fizet adót. Katonaságot szállásoltak be ezért a sajómelléki falukba és az adófizetést megtagadó földbirtokosok tartani voltak kénytelenek a hadfiakat, mig csak a közterhek viselése iránti honpolgári kötelességüknek eleget nem tettek. Az osztrákokkal szemben érzett ellenszenv azonban nem terjedt ki arra, hogy a hadsereg tagjait éhez- tessék. Akadt megkergült birka, vagy lábatört tinó a gazdaságban. Azonkívül a Sajón és Turócon lévő vízimalmok jó búzát és rozst őröltek, volt miből kenyeret sütni és tésztát gyúrni a legénységnek. A tisztek részt vettek a földbirtokosok mulatságain, velük vadásztak a Cselény-erdőségben. vagy aga- rásztak a Tornaijától kiszélesedő Sajóvölgyén. Pár hét múlva a legtöbben mégis megelégelték a beszállásolással járó sok kiadást és folyamodtak a vármegyéhez, amely megváltoztatta korábbi szigorú határozatát, kimondta, hogy aki a katonaság által kényszerítve, megfizeti az adót, nem hazaáruló. Nem lóvén szükség többé az adónak ilyen utón való behajtására, a kapitány felsorakoztatta a századot Runya utcáján, hogy ott hagyják a falut, ahol a lakosok megvendégelték a távozókat. Soldos József és Szentivány Árpád borozás közben felkérték a kapitányt: válassza ki búcsúzéra kedves emlékül a két legerősebb embert a századból, hadd birkózzanak meg velük. A katonák és a falu népének nagy érdeklődése között megkezdődött aztán a lovagias mérkőzés az utca gyepes részén és csakhamar az osztrák ármádiának két vereséggel többje lett. Sajóvölgy becsületének védői földhöz vágták ellenfeleiket és a század lehangoltan masírozott el arról a vidékről. A runyai birkózás győztesei közül Szentivány Árpád, mint országgyűlési képviselő és a tiszai ág. evang. egyházkerület főfelügyelője halt el 1918-ban; mig Soldos József, a Tompáné fivére, amint a költő a Fekete Könyv 66-ilt számú történetében elbeszéli, pár év múlva gyilkos kéznek esett áldozatul. Valamelyik szomszéd vármegyéből hosszabb rokoni látogatásra Gömörbe eljött földbirtokos szin tén nagy barátja volt a birkózás nemes sportjának; bár sikerei változók voltak: hol alul került, hol felül... Önbizalma azonban a balsikert mindig valami véletlennek, vagy pillanatnyi indiszpoziciónak tulajdonította és sohasem rendült meg hite a saját kiválósága iránt. Egy délután ellátogatott Oldalfalára Fáy Barnához, akivel a Rugacs-nemzetség révén, még a IV. Béla korából, távoli rokonságot tartott. Fáy Barna volt akkor a járás főszolgabirája és saját uriházá- ban adott helyet a hivatalnak. A kúria udvarának kertté alakított részén terítettek az uzsonnához, a hajdú felszolgált, Leukey Lajos esküdtet is meghívták, csak az írnok görnyedt az irodában a sok dolog mellett. Mint Atlasznak vállán az ég, úgy nyugodott ugyanis abban az időben az írnokok vállán a szolgabirói hivatal a járásokban. Uzsonnázás közben szóba került a runyai híres birkózás és a vendég a fényes példán felbuzdulva, kijelentette, hogy szívesen megbirkóznék valakivel, hogy a Sajóvölgyén ő is bemutassa erejét. Fáy Barna nem volt járatos a birkózás terén és szokásához híven, az esküdthez fordult tanácsért: — Nem tudnál-e, Lajos, valami birkózót, aki méltó ellenfele lenne öcsémnek? — Ha csak arról van szó — felelte a leleményes esküdt , nem kell messze menni. Itt van a mi írnokunk, az felette erős ember; a múltkor a molnár hencegő fiát úgy földhöz vágta, hogy most Hexenschusst érez a hátában. Az irook tagbaszakadt ember volt, szorgalmasan végezte hivatalát, emellett annyira mogorvának ismerték, hogy Medve melléknevet adtak neki a faluban. Erejét nem fitogtatta, de nem szerette, ha ok nélkül kikezdték vele. Mikor Fáy Barna tudatta a vendég birkózási ajánlatát, Medve kijelentette, hogy ő nem rendszeres birkózó, csak a gúnyolódás miatt felbosszankodva, vágta földhöz a molnár fiát, — Lenkey a már távozni akaró Írnokot félrehivta és kifejtette előtte, hogy a járás hírneve követeli a kilépését a küzdőtérre. Emellett elmagyarázta, hogy a runyai győztesek milyen ügyes fogásokkal érték el a sikert. Végre a főszolgabírói tekintéllyel támogatott nagy rábeszélésnek engedett az Írnok és kiállt a földbirtokossal, aki dicsekedve kijelentette: — Most ide nézzetek, azt fogom mondani: egy, kettő, három s már Medve a földön lesz. A jelen voltak feszült érdeklődése kísérte az összekapaszkodókat. A földbirtokos hatalmas esavg- rintással megingatja az iruokot és azt mondja: egy, a dulakodás hevében elhangzik a kettő-kiáltás is; mire Medve támadásba fogva, a földbirtokost jól megforgatja és ezzel a szóval: három, földhöz teremti. Nagy derültséget és őszinte örömet keltett a Sajóvölgyre dicsőséget hozó írnok győzelme és Lenkey Lajos megjegyezte: —Hogy Medve erős ember, azt régen tudtam, de hogy ilyen jó viccet tudjon kitalálni, azt nem tettem fel róla. A földbirtokos elrestelte a dolgot. Mindjárt befogatott és más alkalommal, ha a Sajóvölgyére ellátogatott, sohasem kísértette meg a birkózást. Balogi. Borzalmas vérfürdő Damaszkuszban Arab zsoldosok meggyilkoltak 600 bennszülöttet Róma, február 25. A Rómában időző Szíriái delegáltak Kairóból táviratot kaptak, mely szerint Damaszkus városának Nidan kerületébe arab zsoldoskatonák törtek be és irtózatos vérfürdőt rendeztek a mohamedán lakosság között. 600 embert meggyilkoltak, 150 házat felgyújtottak és 600 üzletet kiraboltak. A vérfürdőnek csak a francia csapatok beavatkozása vetett véget. gA francia főparancsnok ugyanis eleget tett a keresztény és a mohamedán lakosság kétségbeesett könyörgéseinek s nagyobb erővel bevonult a veszélyeztetett városrészbe. A helyzet azonban még mindig kétségbeejtő. A kairói távirat kéri, hogy a jelenleg Rómában ülésező nép- szövetségi mandátumbizottság azonnal intézkedjék, hogy a népszövetség egy külön bizottságot küldjön Damaszkuszba az ügy megvizsgálására. (A vérengző arab zsoldosok francia szolgálatban állottak). Strasznoff II. szlovenszkói kalandja Pozsonyba hozták Gcorgievics István nemzetközi szélhámost — Szónokolt a malomtulajdonosok tátrai kongresszusán — A P. M. H. tudósítójától — Parfüm a kimaradandó^ Pozsony, február 25. Georgievics István pozsonyi születésű nemzetközi szélhámost, akit Becsben letartóztattak, a bécsi Landesgericht kiadta Csehszlovákiának. Tegnap szállították át Pozsonyba, ahol Dusek vizsgálóbíró a törvényszéken, azonnal kihallgatta. A szlovenszkói illetőségű, 44 éves szélhámos abszolvált jogásznak mondja magát, aki Kolozsvárott végezte a jogot. Édesanyja évekkel ezelőtt halt meg, jó családból származott. Atyja közeli rokona volt egy altábornagynak. Szlovenszkói szélhámosságai közül legnevezetesebbek a következők: 1924-ben bejutott a vöröskői Pálffy-kastélyba, ahol a magyar kormány attaséjaként mutatkozott be. Sikerült becsapnia a házikáplánt, akitől több száz koronát csalt ki. Pöstyénben az egyik fogorvoshoz járt fogait kezeltetni. A fogorvossal egy hamis aranyfogsort csináltatott, a fizetés elől azonban megugrott. Georgievicsnek ezenkívül volt még egy másik hamis fogsora is fehér porcellán bóL Ezt a két fogsort felváltva használta. Az volt a szerencséje, hogy a fogsor folytonos kicserélgetése miatt a körözőlevél személyleirása nem illett rá. Pöstyénből Pozsonyba jött. Itt eddig még ki nem derített, de minden esetre szélhámos szándékkal megjelent a Lőrinckapu-utcai temetkezési egyletben, ahol bejelentette, hogy édesanyját, aki évekkel ezelőtt elhunyt, exhu* máltatni szeretné és méltóképpen akarja el- temettetni. A temetkezési vállalkozótól r| költségjegyzéket kért, >T. amit az gyanútlanul át is adott neki cégjegy- zéses levélpapíron. Mivel azonban gyanús volt a viselkedése, a vállalkozó fölment a rendőrségre, följelentette és elvétette tőle a költségjegyzéket. A szélhámos a rendőrségen megígérte, hogy eltűnik Pozsonyból. Innen Nizzába> majd Montecarlóba ment, végül Párisban élt. Legutóbb Pécsbe jött, ahol letartóztatták. A vizsgálóbíró előtt tagadta a pöstyéni és a vöröskői szélhámoskodást, de ezeken kívül is újabb kalandjai kerültek napfényre. Két évvel ezelőtt a malomtulajdonosok í tátrai kongresszusán szerepelt, a híres Strass- noff módszereit utánozva. A malomtulajdonosok tátrai kongresszusán mint egy ismert malomlröszt képviselője jelent meg és egy ízben fel is szólalt a kongresszuson. A banketten azután pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva „sorba" megvágta a gyanútlan malmosokat. Kihallgatása után bekísérték az állam- ügyészség szűk céliájába, ahol most hosszasan elmélkedhet a szerencse forgandóságáról. e Egy szép magyar leány miatt Ítéltek halálra egy francia rablógyilkost Mátray Amália miatt ölt és rabolt — André Hamard „Lili“-nek • — Saját tudósítónktól — egy milliót rabolt a kedves Páris, február 25. André Hamard, egy elvetemedett rablógyükos fölött ítélkezett tegnap a meluni esküdtbiróság. Ha- mard meggyükön egy Leroy nevű dúsgazdag öreg kisasszonyt és elrabolta 1 millió 200 ezer frankot kitevő pénzét, hogy nagyúri módon élhessen a barátnője, Lili kisasszony. Ez a Lili pedig nem más, mint egy Mátray Amália nevű szép magyar leány, aki a tárgyaláson sírva vallotta be, hogy fogalma sem volt a pénz eredetéről. Az esküdtbiróság halálra ítélte Hamardot és a tárgyalás, amely nem tartott tovább egy napnál, meglehetősen izgalmas volt, sőt kis híja volt, hogy a szép Lili is börtönbe nem került. Leroy kisasszony igazi Marlitt-féle alakja volt Melunnek. A város végén levő pompás villájában élt, ahonnan nem mozdult ki, csak hetenként egyszer, bevásárolni, 72 éves volt már, de egyetlen ismerőse sem volt, mert annyira féltette a vagyonát, hogy senkit sem mert beengedni a házába Annyira titkolózott, hogy még nappal is leeresztve tartotta az ablakai redőnyeit és a iárókelők csat imbolygó fényt láttak a redőnyök résein kicsillám- lani. — Leroy kisasszony a pénzt számlálja! — mondták ilyenkor és Hamard, aki hallotta, elhatározta, hogy megkaparitja a pénzét. A szép magyar leány, akit Melunbe vetett a sors, sok-sok pénzt akart és Leroy kisasszony kincsei kapóra jöttek neki. Az emberek azt beszélték, hogy Leroy kisasszony mellett állandóan ott van a töltött revolver, de Haraard evvel is számolt. A gyükosság lefolyását igy adta elő: — Éjnek idején létrán másztam be a Lorey- vüla kertjébe, álkulccsal nyitottam ki az ajtót és beléptem a hallba. — Ki az? — kérdezte a vénkisasszony, aki kicsoszogott, kezében revolvert szorongatva* — Fel a kezekkel! — kiáltottam reá, mirí reámszegezte revolverét, de megelőztem és belelőttem. Azután levittem a holttestét a pincébe és betakartam szénnel. Előbb kivettem zsebéből i kasszakulcsot és elvittem az egész pénzét, 1 millic i 200 ezer frank volt Elnök: Mennyi ideig tartott ez a hatalmat összeg? Hamard: Két hét alatt a nyakára hágtam! A legtöbbet Lilire költöttem, mert ezt a leányt igazán szerettem, sőt nőül akartam venni. Az első dolgom az volt, hogy vülát béreljek és kelengyét vásároljak neki. Pártoltam a művészetet is és vettem Lilinek egy pompás Jeanne d‘Are szobrot is. Azonkívül adtam a pénzből Faugeron barátomnak is. Faugeront, egy öregedő embert, aki állítólag dr. Voronov által megfiatalította omgát és akit barátai azóta a „Voronov" néven becézték, kihallgatták és nem is tagadta, hogy kapott pénzt Ha- mardtól. Elnök: Nem is sejtette, hogy a szegénynek ismert Hamard hogyan szerezte a pénzt? Faugeron: Fogalmam sem volt róla. Azt mondta, hogy örökölt. Hamard: Voronov hazudik. Mindent tudott és a rabolt pénzen fiatalította meg magát. Elnök: Mire költötte a pénzt? Faugeron: Nem mire, hanem kífe. „Mumuche“-re. Elnök: Ki az a „Mamucbe"? Faugeron: Azt nem árulom el, mert urínő. Elnök: Szép kis urinő lehet az, akit Mumuche-nek hivnak. Bizonyosan apacsleány. Ezután Mátray Emíliát hallgatták ki, aki elmondta, hogy sejtelme sem volt Hamerd pénzének eredetéről. Elnök: Úgy tudom, hogy''Hamard a gyilkosságot megelőzően meglopott egy Couffignole asz- szonyt, aki az ön barátnője volt. Jean Baux (Hamard védője): Ki ismertette meg Hamardot ezzel az asszonnyal? Mátray Lili: Én. Védő: Nos, ezt majd az esküdt urak is tudomásul veszik. Az államügyész azonban nem emelt vádat ellene és igy csakis Hamard ügyében hozták meg a verdiktet, amelynek alapján a bíróság kimondta a halálos ítéletet. Két lókötö, hat betyár, Seifert legújabb magyar nótája, két másik dallal jelent meg. Kapható kiadóhivatalunkban. Ezek az uj tangók: Lo Doselado. Tangó Souírance. Mississippi. Rosarita. Senorita. Kiadóhivatalunk szállítja vidékre i*. M inden idők kőltői szebb- nél-szebb dalokban énekelték meg azt a csodálatos illatot, amely a szép asszonyokat oly ellenállhatatlanul vonzóvá teszi, s amely keskeny, finom kezeikből és simulékony, karcsú testükből árad ki s észbontóan árulja el a női lény minden rejtett bájait. Ilyen csodálatos és szolid vonzóerejü illatot csak a Khasana maradandó parfüm kölcsönöz. SKharatta. tartóm OCc. 24.-. 45.-, Shjtr 3(1. 6.-. IS.-. 25.- teder Compad 3(1. 8.50, 19.- 14.30 ;Uaatcrime SKi. 6.5 , 10.—, 29.— Használja a „Khasana Eao de C«vlognc"-t, ezt a közkedvelt frissitöszert. Pompás, utazáshoz is alkalmas szak macsomagolásban. Közepes üveg Ke. 16J0 jEdr. m. albersheim BEI FRANKFURT A. M. ffípw.iJ Csehszlovákiai vezérképviselet ** 5235355® nagybani lerákat: WÜNSCHE A. G. SCHLUCKENAU I. BÖHM.
