Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-04 / 28. (1066.) szám

4 Br-v'&.iumu M»aw*i-»«g:re-reim*fagiiiaíres«taa8saBmgCT?jgifltta^^ 1926 február 4 Csütörtök ■bsssbv: Kalandos történet egy nyitrai ékszerkölcsön Körül A legfelső bíróság nj eljárásra utasította a nyitrai törvényszéket — Ha kölcsönt kérnek a hitelezőtől — A P. M. H. tudósitójától — Nyílra, február 3. Érdekes ügyben fog ítéletet hozni a nyitrai törvényszék. Marlistein Sándor és Braun Vilmos, nyitrai fiatalembereket azzal vádolják, hogy egyik üzlettársuktól egy ékszert vettek át azzal a meg­bízással, hogy arra kölcsönt szereznek. Megbeszél­ték a helyet is, ahol a kölcsönt eszközölni fogják. A vádirat szerint a két fiatalember a kölcsön meg­szerzése végett nem arra a helyre ment, amelyről a megállapodásban szó volt, hanem egy nyitrai uriasszonyt kereslek fel, akinek 3 kölcsönösszeg fejében felajánlották az ékszert. Az illető hölgy átvette az ékszert, azonban megta­gadta a kölcsön folyósítását, azzal az indokolással, hogy ő tudja, hogy kié az ékszer és mivel az illető tartozik neki, se kölcsönt nem ad, sem az ékszert nem adja vissza. A nyitrai törvényszék annakidején a két fiatal­embert sikkasztásért egy-egy havi fogházbünte­tésre Ítélte. Az ítéletet a táblán megváltoztatták és tizennégy-tizennégy napi fogházbüntetésre mérsékelték. Most a legfelsőbb bíróság mindkét ítéletet megsemmisítette és az ügyben uj eljárást rendelt el, azzal az indokolással, hogy meg kell állapítani azt, vájjon az illető uriasszony indokoltan tar­totta-e magánál az ékszert, vagy sem. Az érdekes előzményü ügy február 19-én kerül újból a nyitrai törvényszék elé. Amerikában egy bünszövetkezt két évig gyilkolta az indiánokat Faragó Odón a szlovenszkói színészetről Táblás házak Rimaszombatban — A tavasz programja i Rimaszombat, február hó. Itt ül előttünk a Polgári Kör délutáni csen­dességében, a nagy kályhában tűz pattog, újság- lapok csörrennek s az egyik asztalon hangos kop- panások jelzik a tous-les-trois-t s az ultimét. Az Irodalmi Társaság BJaba Lujza emlékünne­pélyét megbeszélendő jött el ide Faragó direktor ! és most itt a pillanatnyi megpikenés joviálisságával ül, pihen kissé: tegnap jött Pozsonyból, holnap itt játszik s holnapután már Kassán van, egy kis há­romnapos turnén. A társulat most itt tanyázik, ám a szomszéd nagyvárosokba is át-áírándulgatnak, — már amennyire Kassát és Pozsonyt szomszédnak lehet tekintetni. A losonci turnéról beszél. — Bizony, gyéren járt a közönség. Ha legtöb­ben voltak a nézőtéren, akkor is alig háromne­gyed ház. Nemigen támogattak bennünket. Fizet­nivalók hátrahagyásával távoztunk. Reméljük, hogy a rimaszombati publikum, az előjeleket tekintve, jobbszivü lesz hozzánk. Jó órában legyen mondva, állandóan telt húzunk van Bátyiban. Kívánatos volna azonban a szinpártoló egyesületek megalakítása és megszervezése, mert bizony most a színészet szorosabb kapocs a magyarok között, mint régen volt s ilyen nagy társulatot, hetven em­bert, drága pénzen eltartani egy kissé körülményes dolog manapság. Áldozatra késznek kell lenni min­denkinek. — Hová mennek innen? — Késmárkra is akartunk. De az engedélyt visszavonta a minisztérium. Ro óra fogunk át­vándorolni két hétre, talán egy,. .é is. A rima- szombati dátum elasztikus, de valószínűleg február végéig kitartunk. Kassára majd tavaszkor. Most három napra kaptunk oda engedélyt. Pozsonyba is | mindig át tudunk szaladni egy-két napra. Bizony nagy költség, mégnagyobb fáradság: de mit te­gyünk? Élni és dolgozni kell. A társulat messze felülmúlja a jobb vidéki társulatok nívóját, ezt bát- j ran állíthatóin, de bizony, ha nincs a közönségben szív, elismerés, meg áldozatkészség: hiába dolgo­zunk ! i Ahogy most elhallgatunk s egy pillanatnyi időre mindenki magába mélyed, úgy tűnik fel ne­kem a vándorló direktor, mint az ősnomádok ve- i zére, aki ma itt veti ki a pányvát, hogy holnap is­mét a' szomszéd hegyoldalon verje le a sátor cölöpéit. Nomádélet, vándorélet, amiből azonban kiveszett már a nagy romantika, az éhezve-kó- I boriásnak múlt században megirigyelt varázsa. Nem J komédiások ezek, nem nagydobbal bedobbanő ván­dorlók. Őszinte, igazbecsületü, saját erejükbe, sa­ját tudásukba és a lelkileg közös emberekbe vetett hitü, embert kereső emberek. Hittel élő, kedvvel , kezdő emberek. A tehetségük, a rendeltetésük egy | helyre kötné mindet, de így a helyzet, a körülmé- | nyék ereje felforgatta életük rendjét s szerte- ! szórja őket Szlovenszkó szomjazó városaiba. Adynak sorai jutnak eszembe, talán merész a hasonlat, ta­lán erőltetett, de ki ne gondolna erre a két szim- : bólikus értelmű sorra közülök: ... Soha-soha hites vágyban, Soha-soha vetett ágyban ... Bolyongani, vendéglői szobákban fellornyo- sult csomagokkal lakni, uj arcokat látni betenkiut, uj nevetést, uj tapsot, uj kritikát, uj színpadot, kényelmetlen öltözőket, lármás állóhelyeseket, j kisvárost, telet, vidéki sarat kapni s mindezt kedv­vel megújult ambícióval: erő kell hozzá. Blaha Lujza városában talán egyidőre kikötőre találtak Faragóók. Szombathy Viktor. „Csodálatos élet...“ Előkelő személyek a gyilkosok között. Egy székelyszőttes harisr a útja — Hogy lett Sántha Béla, a duplaprédikátumos székely nemes, II. Menzai sógora — egy afrikai magyar expedíció történetéből Newyork, február 1. (A P. M. H. newyorki levelezőjétől.) 1922 elején az Oklaliama állambeli Osage Countryban, ahol jobbára gazdag indiánok lak­nak, meggyilkolva találták Anna Brown fia­tal, dúsgazdag indián asszonyt A nyomozás megállapította, hogy az asszony halálát re- volvergolyő okozta, a tettest azonban nem sikerült kézrekeritent Etttől a naptól kezdve egymást érték a gyilkosságok. Osage Country területén a gyors egymásutánban következő gyilkosságok óriá­si pánikot keltettek. A békés, civilizált in­diánok nem mertek az utcán mutatkozni. A hatóság állandóan nyomozott, de hiá­ba. Ha esetleg valaki érdemesebb vallomást lett, azt néhány nap múlva halva találták meg a preriken. Már úgy látszott, hogy az oklahamai so­rozatos gyilkosságok titka örökre titok ma­rad. Néhány nappal ezelőtt azonban a bűn­ügyben szenzációs fordulat történt. A napokban ugyanis rendőrkézre került egy Lewson nevű ember, aki vallomása so­rán elmondotta, hogy az indiánokat Boyd he­lyettes sheriff vezetésével egy kereskedők­ből, bankigazgatókból és gazdag farmerekből összeverődött bűnszövetkezet irtotta. A fegyenc szenzációs vallomása után je­lentkezett a rendőrségen Cornett állami kép­viselő, aki olyan nyomokat adott a rendőrha­tóság kezébe, melyek alapján tiznhét előkelő személy ellen adtak ki elfogató parancsot Az újabb adatok alapján megállapítást nyert, hogy a bűnszövetkezet tagjai azért ir­tották az indiánokat, hogy a birtokukban le­vő olajforrásofat megszerezzék. A kormány rendeletére a gyilkosságok színhelyét katonai osztagok szállották meg és kihirdették az ostromállapotot A szövetségi Grand Juri a vizsgálat so­rán eddig tíz embert letartóztatott A letar­tóztatottak között van U. K. Halé, a vidék leggazdagabb birtokosa, aki a legújabban el­hangzott vallomások szerint egyik irányítója volt az indiánirtó bűnszövetségnek. Hálere rábizonyították többek között, hogy ő robbantotta fel Smith vagyonos indián házát. A robbanás alkalmával négy család el­pusztult. Megállapították azt is, hogy a bűn­szövetség egyik tagja, Mollet indián birtokos leányát vette feleségül, csakhogy a zárkózott természetű indiánok bizalmába férkőzhessen. A rendőrség eddig százötven tanút hallga­tott ki. A vizsgálat folyamán minden való- szinüség szerint sikerülni fog az összes tet­teseket kézrekeriteni. — A csehszlovák kisebbségek beadványa a népszövetséghez a földreform ügyében né­metnyelvű kiadásban korlátolt szómban még kapható a P. M. H. kiadóhivatalában. Megren­delhető 30 koronáért Ű korona postaköltség beküldésével Adis-Abeba, január vége. Sántha Béla mint kis diák vándorolt el a Hargita alól exótikus földrészekre, hogy ott élmé­nyekben, eseményekben, örömben, bánatban, szo­morúságban egyaránt gazdag, különös életet per­gessen le hosszú évtizedek alatt Ha nem akad rá — évekkel ezelőtt — egy magyar filmexpedició, talán soha senki sem tudja meg otthon, hogy a csiksomlyői vándordiákból, kire már rég keresztet vetettek, egész Erdélynél nagyobb országrész ural­kodója. Afrika leghatalmasabb császárjának, II. Me- nelik Négusnak sógora s végül egy szinesbőrü fő­város bennszülött temetőjének, közköltségen elhan- tolt őrök lakója lett... * A csiksomlyői székely gimnázium öreg falai közül indult útnak a kis Sántha Béla. Hogy miért? Ki tudja. És hogy hova, merre, azt talán még maga sem tudta. Csak egyszer egy reggel elindult. Nya­kába akasztotta a szőttes tarisznyát, melyben a könyveket s az irkákat vitte máskor, a kis göbös botját is magához vette, de nem fordult be az is­kola ódon kapuján, hanem lekanyarodott a falu felé, s azóta nem látták. Első útja Bukarestbe vezetett, de a hangos, cifra fővárosban hamar elfogyott a kis pénz, amelyet még otthon a jövő havi kosztra- lakásra küldtek hazulról s munka után kellett néz­nie. Asztalos lett. Kitanulta szépen a mesterséget, a nyelvbe is bejött teljesen, de nyugtalan vágya nem engedte egy helyben maradni. Tovább ment. Galac, Konstanza, Konstantinápoly. Mindenütt ke­serves, nehéz munkával küzdötte magát előre, hogy egy nagyobb, messzibb útra pénzt kuporgasson össze s elérhesse gyerekkori vágyát, Egyiptomot. Hosszú évek megpróbáltatásai jöttek ezután. Nyakas góbé-feje a gondok s a nélkülözések súlya alatt sem hajlott meg, hanem inkább koplal­va, rongyosan, sajgó szívvel, fájó tagokkal tovább vánszorgott. Egy napon azután hajóra ült Port-Saidban kellett volna partraszállnia, a piramisok, a szfinxek, a végtelen homok s a narancssárga nap országában, de nem volt annyi pénze, hogy a gőzbárkát meg­fizesse, mely a hajótól a kikötőbe vigye. Mit tehe­tett mást, mint a hajón maradt s továbbutazott. Fél­re vonult a fedélzet egy sarkába, hogy senki se ve­gye észre, mert hisz a jegye csak Port-Saidig szólt s ott töltötte a forró nappalt s a trópus hideg éj­szakáit. A szőttes tarisznya alján volt még egy kis harapnivaló, csak éppen annyi, amennyi az éhen- halástól mentette meg s melyet még konstantiná­polyi munkaadója pakolt neki az útra. A következő kikötő Obok volt, ahol a hajó egy félnapig állott. Itt partra szállt Hónapokig lézengett az égető meleg fran- cia-szomáliai városkában 8 alkalmi kikö­tőmunkával tengette életéi. Ha másra nem is, de arra jő volt a hosszú ott-tar- tőzkodás, hogy belejött az arab s a francia nyelvbe is. Ekkor már jól beszélt oláhul, görögül, törökül, arábul és franciául. Itt tudta meg azt is, hogy innen rendszeres karavánok járnak a szomszéd Abesszíniába, mely­nek uralkodója, a nagy Menelik, szívesen veszi az európai letelepüléseket. Csatlakozott is egy arab karavánhoz s hónapokig tartó sivatagi bandukolás után el is ért az Ethióp fővárosba. A város akkor csupán bennszülött-kunyhókból állott. Csak egy­két görög kereskedő vagy olasz csereárus lakott európai stilü házban, no meg az uralkodó, kinek egy magas domboldalon hatalmos kőpalotája volt. Európai ember akkor még nem járt erre. A közbiztonság, vagyonbiztonság ismeretlen fogalmak voltak ebben a tropikus császárságban 8 igy európai kereskedők még a fényesnek ígérkező üzletek reményében sem merték kockára tenni a maguk és a portékáik életét Egyetlen fehér élt abban az időben itt: Ilg, a svájci mérnök, kit Menelik császár szédületes javadalmazással csalt ki magához, hogy vele egy vasútvonal s a főváros kiépítésének tervét elkészít­tesse. Ilg mérnököt akkor egy egész testőrezredre való katonasággal kísértette Menelik a tengerpart­ról magához, nehogy valamikép az utón baja essék s azután is tejben-vajban fürösztötte, csakhogy meg ne szökjön az országából, melyről még azidő- tájt is rémmeséket hireszteltek. Ilgből azután ál­lamminiszter, a legnagyobb hatalmasság lett, ki a császár szemében a belföld hercegeinél és alkirá- lyainál is nagyobb becsben állott Sánthát azután, a már megemberesedett, vi­láglátott, több nyelvet beszélő székely diákot ez az Ilg mérnök vette pártfogásba — mint a második fehéret, aki Abesszíniába merészkedett s beajánlot­ta az uralkodónál is. Menelik császár örömmel fogadta. Azonnal pénzt bocsájtott rendelkezésére, hogy mű­helyt állitson be magának s ott végezhesse az asz­talosmunkákat, melyre a rohamosan haladó épít­kezések miatt égető szükség volt. És sántha kitűnő mesternek bizonyult. Megtanult olaszul s indus segédmunkásaitól elsajátította a hindu nyelvet is. Ehhez jött azután a bennszülött ghalla és amhara, úgyhogy abessziníai tartózkodásának második évé­ben a magyaron kívül kilenc nyelvet beszélt. így hamarosan a császár bizalmasa, tolmá­csa, majd lassan barátja lett s nemsokára feleségül vette annak egyik unokahugát, egy gazdag belföldi hercegnőt. Keleti pompában ragyogó, fényes esküvő volt ez, Afrika leggazdagabb császárjának, a királyok-kirá- lyának famíliájához méltó. S a rengeteg ajándék között, legértékesebb volt egy országrész, melyet a császár adományozott. Ez az óriási, még Erdélynél is jóval nagyobb terület délen, a tóvidék és Alsó- Szudán között feküdt s főértékét az aranypatakok s a vadon termő kávéföldek adták meg. Ethióp tör­vények szerint a birtokos korlátlan ura volt az or­szágának. Élet és halál fölött rendelkezett, katonát tarthatott, adót szedhetett, az ottlakők rabszolgái és jobbágyai voltak s a föld összes termékei őt il­lették meg — annak az egytizednelt a kivételével, melyet a császárnak kellett beszolgáltatnia. Ilyen meseország királya lelt Sántha Béla, az egykori kis csiksomlyői diák. A Négus háromévi szabadságot is adott neki s csak ennek leteltével kellett volna, hogy megkezdje a munkát, hogy annak gyümölcséből tiz százalé­kot beszolgáltasson a kincstárnak. Sántha Béla azonban egyre halogatta a mun- kábafogást. Folyton haladékot kért a császártól, s a császár mindig megadta neki. Sántha pedig egyre mélyebben és mélyebben élte be magát ki­rálysága gondolatába s mind nehezebben tudott visszautat találni a munkához. Egyről azonban megfeledkezett, hogy a csá­szártól még nem kapta ineg a pecsétes írást a föld­ről, mely nélkül az egész adományozás semmit sem | ért. Követeket küldött tehát, a fővárosba az Írásért. De a követek eredménytelenül tértek vissza, avval, hogy az irás meglesz, csak kezdje el a munkálato­kat. Sántha pedig igy nem kezdte el. Várt. Közben azonban a felesége is meghalt, a fia is, s a viszony közte és a Négus közt kezdett elhidegiilni. Meghalt a gyerek, oda a komaság. Maga ment föl a császár­hoz, hogy végre tisztázza a dolgot, mert úgy, bi­zonytalanságban nem akart tovább maradni. A császár újabb ajánlatot telt neki. Egy közeli erdő­irtást bízott rá, melyet függetlenül az előbbi viszony­tól, megegyezés szerint, pénzért kellett volna vé­geznie. Sántha vállalta a feladatot, ki is költözkö­dött a megjelölt helyre s évekig dolgozott az ős­erdőben. Egy napon azután meglátogatta maga a Négus, de az eredménnyel nem volt teljesen meg­elégedve s ezt szóvá is tette. Mire Sántha hevesen válaszolt: — Miért törjem magam, ha úgyse fizetsz, — felelte. — Itt dolgozok már évek óta; az embereid folyton viszik a fát s még egy rézbésát sem láttam belőle. — Az én embereim? — csodálkozott a csá­szár. — Igen! — Vagy a te tolvajaid, ahogy jobban megérted... fakadt ki most Sántha, kit a Négus magatartása kihozott a sordából s eszébe jutott a pecséthistória is, mely még mindig nem volt elin­tézve. Az a gondolata támadt hirtelen, hogy a csá­szár becsapja. — Hát nekem tolvajaim vannak? — álmélko- dott mégjobban a Négus. Hogy mersz te igy be­szélni? ... — Igen és magad vagy a legnagyobb közöttük! Menelik császár, a királyok királya, most Sánthára nézett s azután az ő nyugodt, hideg hang­ján csak ennyit mondott: — Essi (úgy van). Evvel megfordult s köszönés nélkül kiment És ettől a perctől kezdve a Sántha sorsa meg volt pecsételve. Vége lett mindennek. Hiába jött be a városba, a főnökök elfordultak az utcán, ha látták, s hiába ment föl a császári kastélyba, útját állták már a kapunál: — A Négus beteg, senki se mehet be hozzá, — jelentette ki a betanított őrség. És Sántha Bélának vissza kellett fordulnia, akárhányszor ment Egyik napról a másikra megsemmisült Kiballagott a farmjára, az őserdőbe, ahol né­hány héttel azelőtt még ő volt az ur. De oda is hiába ment Egyetlen szolgáját sem találta már ott, mert azok a Négus parancsára mind szétszéled­tek. Be akart menni a házba, de zárt ajtókra talált s az ajtókon széles pecsét kéklett. De nem respektálta a pecsétet. Feltörte azt s bement. Volt ott valami, ami az Övé, amit még ha­zulról hozott s amihez a Négusnak semmi köze sem volt: a szőttes tarisznya. Ezt kihozta. Azután a nyakába akasztotta s visszament a városba. Most nem kért, hanem kö­vetelt Nem is a Négustól egyenesen, hanem annak rendje szerint a követség utján. Mert azóta nagyot fordult a világ, még Abesszíniában is. Követségek jöttek, ügyvédek telepedtek meg s az európai ke­reskedők, iparosok, kik valósággal ellepték a vá­rost, törvényes utón, törvények szerint orvosolták sérelmeiket. Sántha Béla is előadta a panaszát az arra ille­tékes helyen, de jóformán végig sem mondhatta, mert már a közepén azt kérdezték tőle, hogy hol van az irás? Hol az okmány, hol a szerződés a fa- kitermelésről, melynek alapján perelni akar ... És Sántha Bélát azontúl csak szomorúnak lát­ták. Lehorgasztott fővel, meggörbült derékkal s őszbecsavarodott, kócos fürtökkel járt-kelt a város utcáin. Mint akinek minden mindegy, mint aki már semmin sem tud segíteni s aki már bele is tö­rődött ebbe. Később kiköltözött megint a vidékre, ahol még embereket sem kellett lánia. Építtetett magának egy kis, kerek bennszülöttkuny­hót, a régi farm földjén, erdőszélén, patak partján s ott éldelgélt csendben, elvonulva, elfelejtve évekig. Egyszer azután újra bejött a városba s egye­nesen a patikába ment. Valami erős mérget kért. — Rengeteg a sakál odakinn, — magyarázta a patikusnak. A megkopott szőttes tarisznyába csúsz­tatta a sakálmérget s megindult a főtér felé. A té­ren, melynek minden oldalát cifra, uj épületek nőtték be azóta, állott egy kis görög korcsma. Akkor is, mikor egy évtizedje először kanyarodott be a térségre, ideszállt s itt töltötte az első éjsza­kát. Most az utolsóra jött ide. Egy pohár arakit rendelt s a sakálmérget be- leöntötte a pohárba. Azután lassan fölemelte s egy hajtásra kiitta. Mikor a korcsmáros, akinek feltűnt a hallga­tása, odanézett, már halott volt. Két karjával az asztalra borulva aludt. Nagy kavarodás támadt erre. Az utcáról mind berohantak az emberek, hinduk, arabok, bennszü­löttek vegyesen s kiabálva, fontoskodva állták kö­rül a halottas asztalt — Ki lehet, ki lehet? — kér­dezték egymástól, de senki sem tudta. Átnézték a zsebeit, kalapját, sehol semmi jel. Csak a kis szé­kely-szőttes tarisznya fedelén, amely még akkor is a nyakában lógott, akadtak valami furcsanyelvü bejegyzésre. Akom-bákom fakó irás volt s csak ennyi az egész: Sántha Béla, III. o. U fIAAUAAiAaAAAUAAááa«A«AAiIU Sorsjegyei f mindönki csak GaSpierib és Tsa Milánban vesz. DratlsiQfa, ftadnUná ni. Telefon 1020 6b 28M. irimmm mramm immu

Next

/
Oldalképek
Tartalom