Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-25 / 46. (1084.) szám

1926 február 25. Csütörtök. Hbmwiwi ■11—11111 Iimignwim mi .... ^I «<mMa&ÍíARHIRLAEí Ember a hid tetején Tiz rövid perc a sötéi éjszakában Sötét éjszaka. Éjfélután. A Duna lomhán, ■ hetén Jolydogál a hid alatt, és ezernyi lám- mt csillogtat vissza reszketősen. A házak bá­natosan állnak őrt a parton. Elkésett hazaté­rők zaja itt-ott. A Ferenc József-hídon egy árva konflis zaklat imbolyogva. A kocsis kalapja félre, os- córát megpattinlja, dudol valami külvárosi nó- tát. A nagy híd alsó végén dobog még néhány Mlak, több aztán senki. Egyszercsak a konflis megáll. A kocsis a bejéhez kap és dühösen káromkodna el magát: — Hej, az anyád! Körülnéz. Arcát törli. — Valaki leköpött. 8 hirtelen felnéz a hid tetejére. Nyakát "fejfeszítve próbálja kiókinnlálni a címert s föl­jebb a vasturult, ám a. súlyos sötétség ráfek­szik a vasgerendákra és csupán sejtehnes ár­nyak kúsznak rajta és megüli a sötétség. — Pedig bizonyisten! — folytatja tovább. Emberek jönnek. Emberek állnak. Embe­rek tömörülnek. Izgatottan tudakozódnak pár percig, aztán szinte vezényszóra meresztik nyakukat a turul felé! — Ott van! Ott van! — Hol*l /«? — Ott mászik. aha! ValarlU őrüli megint, — biztatják egymást az emberek, mig a kocsis 'A kalapját magyarázza a körülötte szájtátók- i|iák. De semmi nem látszik a kalapon, ö ózon­éban bütykös ujjúval a kalap közepére bökdös lés mindhangosabban ismétli: — Ide pökött! Iszen láttam! Ott mászik, \űha, le lehetne még hozni! Nagy csoportosulás, zaj, o hid közepén. Egy rendőr sietve szalad a tömeg felé s ö is kimereszti a szemét: nézi a mászó embert. — Olt la, most mászik ki a címer mögül, lovagolva UH a vasal, a kalapjával integet, ha­mar a tilzoltólétrát, biztos űrt A rendőr fejét csóválja. Ismergeti az ala­kot. Aztán csendesen szól: — A múlt héten is rámászott egy őrült, revolvert fogott és lövöldözni kezdett... Még be sem fejezhette, a nagy tömeg hir­telen oszolni kezd. Némelyek megindulnak irányuk felé, mások beugranak a vastraver- sek mögé és onnan figyelik a játékot. A kon­fliskocsis rávág a lovára és hairaszól: — Mi megyünk. Csak fogjátok el a pök- dösöt!... Az ut közepén talán négyen maradunk, a rendőrrel, aki kiabál fel a letöre. ; . — Jöjjön le! Jöjjön le! — Telefonálni kellene a tűzoltókért, — ordít valamelyik a vasrudak fedezete mögül. A rendőr azonban húzódozik. — Nemigen Utóm az illetőt. Meg kell bi­zonyosodni. Most az események gyorsan peregnek iMr. Autó jön, széJeskévéjü reflektorral. A rendőr kinyújtja fehérkesztyűs kezét, a gép megáll. A tulajdonos izgatottan érdeklődik: sohase lehet tudni, miért állít meg a rendőr egy autót, micsoda vétkei kötetett el a sojfőr. A rendőr szól a soffőrnek, a sofför kurbliz egyet a gépen, a forgatható reflektor lángja fölcsap, éles, vakító fény ömlik raj­tunk, aztán a reflektort kelten is megragad­ják, forgatják, a fénykévéi nekidobják a turul­madárnak, ide-oda szala.d a fehér fény, keres, cikázik, minden nyílást felkutat, minden ár­nyékot besugároz, szalad, vülámlik, áifonja a vaslravérzékét, mint egy detektív. Öt perce rohant ide-oda a reflektor fényt. Sehol semmi. Egy hölgy, aki volt olyan bá­tor, hogy előjöjjön a vasrudak mögül, elkiált­ja magái: — Már azóta vagy beugrott volna, vagy legalább is lövöldözne. Tehát: a mai kutatás hamis, a rendőr küldhet negatív jelentést. A tömeg oszlik. Va­laki hevesen magyaráz: ő biztosan tudja? hogy a turul szárnyán most is ül valaki. Pár pillanat alatt csend. Ismét csak a Du­na loccsan a kőlépcsőhöz s messziről búg egy aut-ósziréna. Aztán még egy ur kiált föl fájdalmasan: — Affene egye meg! Kilopták a tárcám. Valakinek csak kellett, hogy használjon az eset! Budapest, Farsang utálja. Szombathy Viktor. Élet-halát közt lebeg az öngyilkos Bazant Felgyógyulása esetén sem tarthatják meg má rciusban a szenzációs biinpör főtárgyalóját- A P. M. H. tudósítójától ­Prága, február 24. i A P. M. H. tegnapi számában megírtuk, hogy Bazant Henrik, a kétszeres nőgyílkos a Kuttenberg melletti hrudimi törvényszék fog- j házában nagyobb mennyiségű tüt és szöget; nyelt le öngyilkossági szándékból, mire su- j lyos belső sebekkel Prágába szállították, ahol í Schloffer professzor klinikáján egy óráigj tartó operációt végeztek az öngyilkos gonosz- i tevőn. Mint Schloffer klinikájáról értesülünk,! a megopcrált Bazant az operáció után némileg megkönnyebbült, állapota azon­ban változatlanul súlyos. A szögek és a tűk több helyen súlyos se-1 bet szakítottak a nyelőcsőn és a gyomorfa-1 Ion, úgy hogy komplikációk beálltával kell számolni. A tegnap esti órákban állapota nemhogy könnyebbedéit volna, hanem súlyo­sabbra fordult. Orvosai mindent elkövetnek életben maradásáért. Ha Bazant megmenekül az öngyilkoski- sérlet következményeitől, akkor is hosszú hó­napokat fog igénybevenni felgyógyulása s igy a márciusra kitűzött főtárgyalást semmi körülmények között sem fogják megtar­tani. A gyilkos életbenmaradása esetén is legfeljebb nyáron vagy ősszel kerülhet a kút- tenbergi törvényszék eskíidtbirósága elé. Ma az a hír terjedt el, hogy Bazant Par- dubitzban lakó jómódú szülei megérkeztek betegen fekvő gyermekük meglátogatására. * I Százhaivannégy csalásért: egy évi börtönt kapott egy nyltrai „levsgaváSlalaí" tulajdonosa Egy csehországi álkereskedö üzelmei Szlov enszkón — Százötven céggel állt összekötte­tésben, mint „nagykereskedő" — Több mint százezer koronát szedett össze a szélhámos * — A P. M. H. tudósítójától — Nyiíra, február 24. Az államfordulat utáni zavaros időkben egy Malik Oldrich nevű, Csehországból származó ember jött Nyitrára. Letelepedett és „üzletet" nyitott. Nvitrán senki sem tudta ugyan, hogy Malik Oldrichnak üzlete és raktára van, meft szegény ember volt, aki látszólag azt se tudta, mihez fogjon nyo­morában. Malik azonban, mint mondani szokás, megélt a jég hálán is. „Irodát" nyitóit és levelezésbe kezdett a szlovenszkói cégekkel. Nyitrai nagykereskedőnek adta ki ma­gát és mindenféle árat rendelt próba­rendelésként „raktára44 részére. A cégek a kisebb próbarendeléseket fogana­tosították és nem törődtek az azonnali fize­téssel. Malik erre valóban „en gros" kezdte meg „levegővállalatát". A postán érkezett árukat természetesen nem vitette a nem létező raktárába, hanem rögtön vevőt keresett rájuk és kis haszonnal, ha kellett, áron alul is, elsózta portékáit. Természetes, hogy mivel neki egy krajcár­jába sem kerültek az áruk, tiszta haszonként vágta zsebre a befolyt összegeket. Egy alkalommal egy láda konyakot rendelt. Mikor a láda konyak megjött, el­adta egy nyitrai kereskedőnek, akitől fel­vette az érte járó pénzt. A kereskedő azon­ban a konyakot nem kapta meg, mert azt a „nagykereskedő" még aznap má­sodszor is eladta. Nemkülönben érdekes a Malik olajüzlete is, mellyel egy nyitrai kereskedőt közel húsz­ezer koronával károsított meg. Nagyobb mennyiségű durva kátrányolajat rendelt. A cég minden további nélkül postára adta a küldeményt. Malik közben vevőt keresett az olajra. Vett az egyik üzletben egy kis üveg könnyű és finom olajat és ezt mint az olajküldeményrből származó mintát mutatta meg a kereskedőknek. Az egyik kereskedő átvette az olajat és kifizette, azonban anél­kül, hogy hozzányúlt volna az áruhoz, to­vább adta. A kényszervisszavétel folytán azonban a becsapott kereskedő tetemes veszteséget szenvedett. Végre is több cég gyanút fogott és .ér­deklődtek Malik iránt, aki még attól sem riadt vissza, hogy egyik rendelését a prágai takarékpénztár csekklapjával fizette ki. A : kereskedő hetekig várta a pénz megérkezé­sét, de az összeg helyett értesítést kapott, hogy Maliknak egyáltalán nincsen fedezete az általa kiállított csekkre. Az álnsgykereskedőt erre följelentették és letartóztatták, de rövidesen szabadlábra ke­rült. Mikor azonban a feljelentések tömege­sen érkeztek és kisült, hogy 184 rendbeli csalást követett el, három hónappal ezelőtt újra letartóztatták. A nyitrai törvényszéken tegnap került bírái elé. Készben beismerő vallomást tett, az egyik ügyben azonban azzal a furcsa véde­kezéssel élt, hogy „üzletére" vonatkozólag a volt gazdasági tanács nyitrai vezetője, Kolecska mérnök, lefolytatta a vizsgála­tot és ártatlanságát jegyzőkönyvben állapította meg. „Sajnos, pechem van" — mondotta a vád­lott —, „mert Kolecskát ugyanaznap dél­utánján letartóztatták és a jegyzőkönyv el­kallódott." A bíróság a per beszédek elhangzása után egy évi börtönbüntetéssel sújtotta a szélhámos álkereskedöt, amibe a vizsgálati fogságot beszámították, j Enyhítő körülménynek vették, hogy a soro- j zatos csalásokat nyomorában követte el. A ' vádlott és az ügyész felebbezíek a pozsonyi I táblához. A KROKODILUS Az állatkertben a krokodilus Rámnéz és a könnye pereg, Biztos, hogy nőm retiktiljében Saját liát ismerte meg. Kálmán Jenő. meretes volt a bűnügyi krónikában. Ez az évtizede­ken keresztül Olaszországban élt francia ember egy óv óla már a börtön rabja volt. Egy évvel ezelőtt történt, hogy a rambouilleti erdőben két olasz munkás borzalmasan megcsonkított holttestét talál­ták. A tettes áldozatainak mindkét szemét kiszúrta. Egy kalapáccsal zúzta szét a halántékukat, úgy­hogy a kicsurgott agyvelő ráfagyott a szerencsétle­nek arcára. A homlokukba egy tüt 6zurt és a tükre egy-egy cédulát illesztett, amelyen otromba be­lükkel a következő szöveg állott: — így jár mindenki, aki el akar árulni engem. Három napig nem sikerült a rettenetes bűn­tény rejtélyét megoldani, mig harmadnap portyázó rendőrök egy jóniegjelenésü, csak összezúzott orrú és feltűnően sötét tekintetű embert igazoltattak néhány száz méternyire a gyilkosság színhelyétől. Ez az ember volt Georges Rabuffe. A kézelőgombot kereső idegen Megkérdezték, mit keres ezen a vidéken. Rabuffe egykedvűen válaszolt: — Néhány nap előtt elvesztettem itt az arany manzsettagombomat, azért jöttem. « Az „ügy" árulója A különös idegent őrizetbe vették és csakha­mar megállapították, hogy a két meggyilkolt olasz származású munkás bizonyos mindeddig ismeret­ién természetű összeköttetésben állt Georges Ra- buffevel. Most már azután a rendőrségnek könnyű munkája volt, a vizsgálat folyamán Rabuffe maga is teljes egykedvűséggel bevallotta a gyilkosságot. — Meg kellett tennem, mert gazemberek vol­tak, el akarták árulni az ügyet. — Hogy milyen ügyet, arról nem volt hajlandó a hónapokig tartó vizsgálat során nyilatkozni. Ennek az ügynek a folytonos hangoztatása és más, erősen patologikus jellegű megnyilvánulások, a törvényszéki orvosokban azt a hitet ébresztették, hogy a bestiális kegyetlenségül gyilkos nem teljesen beszámithalő. Az egyik rabtársa egy hegyes szálká­val megkarcolta ujját é.s a sebből néhány csepp vér szakadt ki. Rabuffef a vér látására egész testé­ben remegni kezdett és artikulátlan szavakat mor­molt. Az esküdtek, az orvosok véleményezése alap­ján, hosszasan haboztak, hogy ne elmegyógyintézet­be utalják-e a rambouilleti gyilkost, de a közvéle­mény nyomása alatt, mégis úgy döntöttek, hogy életfogytiglani kényszermunkára itélüt. Akkoriban nagy port vert fel ez az Ítélet, mert általában halá­los ítéletre számítottak. Rajtaütés Amikor Marco Ríva ezt a nevet megemlítette a detektívek előtt, az úgy tett, mintha nagyon ér­deklődni kezdene a társaság iránt. — Azt hiszem, nektek igazatok van, — mond­ta. — Szeretnék én is veletek dolgozni. — Barátom, ez nem megy olyan könnyen, — mondta az olasz — de majd megbeszéljük. Gyere el legközelebb a lakásomra, ott majd bemutatlak a barátaimnak. A detektív oda is ment. A szűk szobában ti­zenhat ember üldögélt. Legnagyobb részük olasz, de néhány francia is volt közöttük. Néhány perc­cel a detektív megérkezése után a rendőrség kö­rülvette a házat s az egész társaságot letartóz­tatta. A kihallgatások során mindnyájan Rabuffe tanítványainak vallották magukat és hangoztatták, hogy mindenben vezérük tanításai szerint jártak el. Staromistská Kavarna és Pst-Pst üar Jazz — Tánc — Saxofon. Két évig gyilkolt és rabolt Párisban egy olasz anarchista banda A titokzatos Rabuffe tanítványai — Akik gaztettekkel akarták megváltani a világot Pdris, február 23. Két év óta folytatott meddő küzdelmet a párisi rendőrség egy ismeretlen ellenséggel. Hol egy gyár borult lángba és a tüzvizsgálat megállapí­totta, hogy gyújtogatok alattomos munkája volt a tüzkatasztróía előidézője, hol egy ékszerkereskedést raboltak ki páratlan ügyességgel dolgozó tettesek, két ízben elhagyottabb környékeken posztoló ren­dőröket ért halálos döfés és igy tovább, összesen 18 gaztett maradt két óv folyamán megtorlatlanul. Tárgyi bizonyítékok nem voltak a rendőrség ke­zében. De bizonyos jelekből arra következtettek, hogy az egymástól egészen elütő jellegű és külön­böző módszerü bűncselekményeket egy és ugyanaz a társaság követte el. Az utolsó gyilkosság Legutóbb a Rue Hochen találtak egy ke­reskedőt, aki éjjel számításait végezte üzletében, hajnalra meggyilkoltam A jelek újból arra vallot­tak. hogy a szervezett banda állt a gyilkosság hátterében. Néhány lépésnyire a gyilkosság szín­helyétől a detektívek egy olasz lapot találtak. Ez volt az egyetlen nyom, amelyen a párisi rendőrség tovább nyomozhatott. Párisban a rendőrség minden ellenőrzése ellenére összetalálkoznak különböző országok ki­vetettjei. így a külvárosokban egy olasz anarchista- csoport tagjai is elhelyezkedtek. Ezek kifelé n leg­békésebb polgári életmódot folytatták. Egynéhány­nak közülük állandó foglalkozása volt, többen családot alapítottak és csak esténként találkoztak össze a külváros apró kocsmáiban. A vérfoltos hír­lap nyomán a rendőrség a kültelkeken élő olasz menekülteket kezdte figyelni. A néhányhetes nyo­mozás meglepő eredménnyel végződött. Kiderült, hogy az utóbbi évek titokban maradt bűnügyeit majdnem kivétel nélkül ezek a magukat anar­chistáknak valló olasz banditák követték el. » A detektív mint cinkos Egy korzikai származású francia deiektivnek sikerült a banda egyik tagjával, Marco Rivával összeismerkednie. Hetekig iddogált az egyik autó­gyárban dolgozó munkással együtt, amikor az las­sanként teljes bizalmával ajándékozta meg újdon­sült barátját. És egy este borgőzös hangulatban, Riva maga kezdett mesélni: — Tudod barátom, te tulajdonképpen bolond ember vagy. Szegény ember vagy, mint én és mégsem harcolsz a gazdagok ellen. Cselekedni kell és mi cselekszünk is. Minden gazdag ember, akit fejbekólintsz, egy lépés a cél felé. Minden gyár, amelyet felgyújtasz, nyereség nekünk. A detektív megkérdezte: — Na és ki taniíott erre az igazságra? Rnbnffe tanítványai Marco Riva körülnézett, nem hallja-e senki. — Ismered bizonyára a nevét. Rabuffe. Ahogy ezt a nevet kiejtetle a mámoros ember, a detektív már mindent tudott. Rabuffe neve is­Varsó nyugtalankodik a német agitáció miatt Varsó, február 24. Felsősziléziai lapok jelentik, hogy német Felsösziléziában a ka­tonai és a nemzeti szervezetek nagyarányú előkészületeket tesznek azokra a tünteté­sekre, melyek március 20-án, a felsősziléziai népszavazás ötödik évfordulóján történnek meg. A felsősziléziai manifesztációkon kívül ugyanilyen tüntetések lesznek Berlinben, Essenben, Münchenben és a birodalom szá­mos más nagyvárosában is. A lengyel sajtó rámutat arra, hogy erős lengyelellenes né­met propagandáról van szó, mely bizonyos idő óta szisztematikusan folyik s melybe a különféle kémszervezetek, valamint a kül­földi agiíációk is beletartoznak. A kereskedelmi cs iparkamarák területének megváltoztatása. Úgy liirlik, hogy a kormány az uj kamarai törvénnyel kapcsolatban a kereskedelmi és iparkamarák területi beosztásának megváltozta­tását is tervezi s ugyanakkor a szavazati jogosult­ságot és a szlovák kamara kérdését is szabályozni kivánja. Kereskedelmi szerződésünk Albániával. Albá­niával január 28-án a legnagyobb kedvezményi elv alapján ideiglenes, háromhavi felmondásos keres­kedelmi szerződést kötöttünk. Dr MOLNÁR SANAT8RIUM kedély- és idegbetegek részére Sátoraljaújhely 5160 Napi teljes ellátás Ke 45.— tői 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom