Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-25 / 46. (1084.) szám
A magyar nemzeti párt a házszabályok revízióját követeli A magyar nemzeti párt törvényhozóinak klubja indítványt terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely követeli áz eddigi házszabályok hatályon kívüli helyezését és az igazi paria- mentárizmust biztositó uj házszabályokat kíván alkotni. Azt indítványozzák, hogy az uj házszabály megállapítása végett pártköz' bizottság küldessék ki, amelybe minden párt két tagot delegál. Az indítvány megokolása kifejti, hogy a parlamenti házszabályokat tartalmazó törvények a törvényhozói hatalom függetlenségét a parlamenti szólásszabadság megfosztásával és a végrehajtó hatalom kitanult praktikái és machinációi révén a névlegesség állapotába sülyesztik s az egész törvényhozói hatalmat az önkényuralmat inauguráló kormányzati hatalom engedelmes játékszerévé teszik. A népszuverenitás elvét melyen . éiti ez az állapot és egy magát szabadnak és demokratikusnak nevező köztársaság törvényhozó testületének saját iniciativájából hatálytalanítania kell az alkotmány jogi szempontjából amúgy is érvénytelen házszabályokat. Az uj házszabályok megalkotásánál kifejezésre kell juttatni, hogy ez egyrészt a nemzetgyűlés belügye, hogy ezt a végrehajtó hatalom főexponenseinek, a minisztériumoknak irányítása nélkül akarja a nemzetgyűlés keresztül vinni. Ez okból tartja szükségesnek az indítvány a bizottsági eljárást. A szlovenszkói és ruszinszkói ügyvédi kamarák helyzete A magyar nemzeti párt törvényhozói az elmúlt napokban több fontos indítványt és törvényjavaslatot dolgoztak ki. Többek között indítványt terjesztettek a nemzetgyűlés elé, amelyben kérik utasítani az igazságügyminisztert, hogy 30 napon belül terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé, amely az 1920. évi 167. sz. törvényt hatályon kivül helyezi és a szlovenszkói és ruszinszkói ügyvédi kamarák kérdését a történelmi országokban fennálló jogszabályok szerint szabályozza. Az inditvány szerint a demokráciával és a szabadsággal merőben ellentétes az, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban oly ügyvédi kamarák működjenek, amelyeknek választmányi tagjait bármikor elmozditha- tólag az igazságügyminiszter nevezi ki. Az ügyvédi szabadság lábbaltiprását és a jog nélküli teherviselő ügyvédség in tézm égének létesítését jelenti az alakilag különben is érvénytelen törvény, amely a kinevezett kamarai választmánynak jogot ad arra, hogy a tagdíj nagysága felett határozzon, hogy fegyelmi jogot gyakoroljon s még az ügyvédek állampolgársága felett is döntsön. Tűrhetetlen állapot az, hogy a köztársaságban kétféle szabály legyen irányadó az ügvyédség kérdésében. Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal Felebbezés alatt álló és már leirt bírságok végrehajtatnak Ungvár, február 24. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az ungvári kereskedőknek a napokban ismét meglepetésben volt részük, amennyiben az adóhivatal intéseket küldött nekik, hogy azon bírságokat, amiket a forgalmi adókivető hatóságok a folyószámlakivonatok be nem terjesztése miatt rájuk kivetettek, végrehajtás terhe alatt fizessék meg. Az ungvári Kereskedelmi Csarnok legutóbb tartott választmányi üléséből kifolyólag deputáció alakult, amely ebben az ügyben felkereste Kugler Vendelül miniszteri tanácsost, mint a főpénzügyigazgatóság elnökét, kérve őt, hogy a végrehajtásokat szüntesse be, mert a bírságolások felebbezés alatt vannak s azok bizonyára el is lesznek engedve. Általános meglepetést okozott a küldöttség tagjainál az elnök azon kijelentése, hogy a folyószámlakivonatok elő nem terjesztése miatt kivetett bírságokat már leírták s igy azoknak végrehajtásiról szó sem lehet. A küldöttség megnyugodva távozott, de ismerve a pénzügyigazgatóságnál uralkodó állapotokat, felkereste a szakreferenst és kérte, hogy az adóhivatalt a szóban forgó bírságok leírásáról haladéktalanul értesítse, nehogy ok nélkül zaklassák és végrehajtsák z kereskedőket. Az ügy élesen rávilágít azokra az állapotokra amik a hivatali ügykezelés terén Ruszinszkóban uralkodnak, mely alól — úgy látszik — a pénzügy sem kivétel Az év végéig behajtják az összes adóhátralékokat Prága, február 24. Parlamenti tudósítónk jelenti: Az adóhátralékok gyors likvidálása céljából fontos tanácskozást tartottak a pénzügyminisztériumban. Az eddigi megállapítás szerint négy milliárd az adóhátralék, amely összegből azonban a mai nehéz ; viszonyok mellett körülbelül csak egy és háromnegyed milliárd a behajtható. A tanácskozás eredményeként utasítani fogják az adóhivatalokat, hogy 1926 végéig ! az összes adóhátralékokat írják elő. Az év végéig az adókivetések ellen benyújtott ! felebbezéseket is el kell intézni. Eiigiis pártokra mié tekintet nélkül valósítja meg a tlsztviselöjavaslatot A pénzügyminiszter eBismerte, hogy az adózókat túlterhelték — A tisztviisQlőtörvény no*n lesz visszamenőleges hatályú — A tanítók négyszáz milliója Prága, február 24. A képviselőház szociálpolitikai bizottságának mai ülésén a tisztviselőjavaslatot tárgyalták. Englis beszédében visszautasította az ellene intézett sajtótámadásokat. — A pártok nem akarják belátni —• mondta —, hogy nem segélyről van szó, hanem az állami tisztviselők fizetésének végleges rendezéséről. Ma nem lehet a pénzzel dobálózni, mert oz állam és annak polgárai ma sokkal szegényebbek, mint a háború előtt, a kereset pedig kisebb, a drágaság meg nagyobb. Az árak kilencszer nagyobbak a békeáraknál, viszont a kereset csak 6—7-szer nagyobb. Az egyes pártok hiába állnak elő speciális követelésekkel, arról szó sem lehet, hogy az előirányzott 700 milliós fedezetet túllépjük. — A sajtó támadásainak a pénzügyminiszter ellen — mondja Englis — lehetnek politikai céljai, de én mint politikamentes ember nem leszek tekintettel egyetlen pártra sem, hanem csakis az adófizetők teherképességét tartom szemelőtt Englis ezután még figyelmeztette a nemzeti demokratákat, hogy a 700 millión kivül még 400 millió korona fedezetlen kiadás van előirányozva a tanítók eddigi fizetéseire. A levegőből ezt sem lehet előteremteni. Végül hangsúlyozta, hogy a tisztviselő-fizetésrendezési törvények 1926 január 1-ére visszamenő hatályát egyáltalán nem ígérheti meg, mert lehetetlenség, hogy egy késő tavasszal törvényesített fizetésrendezés 4—5 hónappal visszamenő hatályú legyen. Minden tehát attól függ, hogy a parlament mikor készül el ezzel a javaslattal. A szociálpolitikai bizottság lapzártakor még ülésezik. Chamberlain birminghami beszéde A külügyi államtitkár elvben a népszövetségi tanács kibővítése mellett foglal állást — Németország kezdeményezze Lengyelország fölvételét I — Felháborodás Berlinben az angol kétszínűség miatt — Benes Genfbe utaztában Bécsben is megállapodik Valódi gyógy likőr »0 rákéi “ legfinomabb különlegességet Eredeti Zwaek-féle „linicum” gyomorerositö gyógykeseriit szállít elsőrangú minőségben 5040 Vereiaigíe Spiritns- n. iífeör- indusírle AktieneesellscMt M2hr.-0stran, Bahnhoísír. i04. Tel. 196. OBK3flBU80R2ll3K9KMB)l London, február 24. Az angol külügyminiszter tegnap Birminghamban fontos beszédet mondott a népszövetségről és a népszövetségi tanács kérdéséről. Nyilatkozatából mindenekelőtt az tűnik ki, hogy Chamberlain ellentétben áli a mai angol közvéleménnyel, amely határozottan a tanács kibővítése ellen foglal állást és igyekszik kercsz- tülhajszolni annak az Ígéretnek betartását, melyet annak idején Parisban Briandnak adott. A beszéd különben is az angol „cant“ újabb tipikus megnyilvánulása, mert Chamberlain az ódiumot áthárítja Németországra, mig Anglia lavírozó politikája, mint a béke és a rend fentartója szerepel benne. A külügyminiszter elismeri, hogy Németországnak joga van a népszövetségi tanácstagságra, mert elsőrendű európai, kontinentális nagyhatalom. Tévedés azonban azt hinni, hogy számos más ország tanácstagság-követelése csak azért történik, hogy Németország népszövetségi belépését kiegyensúlyozzák. A népszövetségi tanács mikéntjének problémája sokkal régibb, mint Németország belépésének aktuális kérdése. Évek óta halasztgatták az egyes országok aspirációit s állandóan azt ígérték, hogy akkor tárgyalják le a követelményeket, hn majd Németország a tanácsba kerül. A népszövetség gépezetének fejlődését mindeddig tehát elhalasztották. Arra az alapvető kérdésre, vájjon a népszövetségi tanácsot ki kell-e bővíteni, Chamberlain igennel felel, de megjegyzi, hogy e feleleténél csak elméleti okok játszanak közre s nem gondol néhány ország határozott igényére. ; Szükséges ugyanis, hogy a világkonfliktusok esetén nagyobb autoritás döntsön, mint ma. A pillanatnyi körülmények között a népszövetségi tanács 11 tagja közül 6 kénytelen tartózkodni a szavazástól, ha a béke, vagy háború problémáiról van szó. A másik öt hatalom határozata pedig elég gyönge ahhoz, hogy ily lényeges dolgokban döntsön. A mai berendezés igen nagy megterhelése a többi, tanácstagsággal nem bíró állam lojalitásának. Chamberlain ezután az angol sajtó és az alsóház egy csoportjának álláspontja ellen polemizál, mert e fórumok a népszövetségi tanács kibővítésében a locarnói szellem megsértését látják. Ha valaki jól ismeri a locarnói szerződést, úgy ő, Chamberlain, elsősorban s igy aligha gondolható, hogy olyan eszméket vallana, amelyek ellentétben állnak Locar- nóval. Végül a következőket mondta az angol külügyi államtitkár: „A német államférfiak nem fogják vitatni, hogy egy nemzetnek joga van igényeinek érvénytszerzésére. Ehhez lulokosak a német államférfiak. Nem fogják ezt vitatni uj helyzetük érdekében sem, mert ez az uj helyzet egyúttal döntő a német és az idegen nemzetek viszonyára nézve is.“ Chamberlain nyilatkozatát az angol sajtó ma reggel bőven kommentálja. Anglia, úgy látszik, azt akarja, hogy a németek a népszövetség márciusi tanácskozásán egyezzenek bele a tanács reformjába s legfeljebb arról legyen szó, hogy e kibővítés végleges elhatározását szeptemberre halasszák. Valószínűnek vehető, hogy a latin csoporton, Lengyelországon és a kisantanton kivül az angol domíniumok is igényt tartanak az állandó tanácstagságra s ezt a négy, esetleg ezt az öt igényt semmiesetre sem lehet kikerülni. Anglia azt várja Németországtól hogy, függetlenül politikai helyzetétől, szeptemberben támogassa a tanács kibővítésére irányuló törekvéseket. — Berlinben nem a legkellemesebben veszik Angliának ezt a követelményét s egyáltalában csodálattal és megütközéssel tudják meg, hogy Anglia szerint Németország kötelessége beleegyezni a tanács kibővítésébe. Anglia azt szeretné, ha Németország elöljárna Lengyelország, Spanyolország és a többi tagjelölt elismerésében, hogy azután Anglia agy foglaljon állást ehhez a kérdéshez, mint valami fait accompli-hez, amelyen a népszövetségben résztvevő államok egyhangúsága miatt nem lehet változtatni. Ebben az esetben ugyanis az angol közvélemény és a domíniumok is meg volnának nyugtatva. Berlin, február 24. Németország továbbra is kitart többször kifejezett nézete mellett, amely szerint a legutóbbi nemzetközi tárgyalásokon Németországnak állandó tanácstagságot ígértek a népszövetségben, anélkül hogy a tanács további megváltoztatásáról szó lett volna. A Lokalanzeiger ma reggeli száma követeli hogy a birodalmi kormány még március 8-ika előtt megmásíthatatlan nyilatkozatot kérjen a népszövetség titkárságától a tanács .kérdésében. Ha nem ígérik meg az eredeti formulázás betartását, akkor Németország vonja vissza a belépési nyilatkozatát. Ez azért fontos, mert ha az ünnepélyes fölvétel márcins 8-án már megtörtént s a nehézségek csak ezután mutatkoznak, akkor a népszövetség alkotmánya értelmében a belépett tag csak két év mnlva vonulhat vissza. Ez a kétéves interregnum pedig igen sokat ártana Németország tekintélyének. Ezzel szemben kormánykörökben az a vélemény, hogy elég idő van az utolsó pillanatban is a megváltoztatott határozatok életbeléptetésére. Abban azonban mindenki megegyezik, hogy Németország nem engedi meg a népszövetségi tanács azonnali kibővítését s ha ez mégis megtörténik, a tényben szerződésbontó okot lát. Bern, február 24. Svájcot a március 8-án kezdődő népszövetségi ülésszakon az eddigi bizottság képviseli, amelynek élén Motta szövetségi tanácsos áll. Ami a népszövetségi tanács számbeli megerősítését illeti, Svájc a semleges kis hatalmak pártján áll, azaz ellenzi a kibővítést. Genf, február 24. A népszövetség márciusi ülésszakán Németország belépésén és a tanács kibővítésén kivül tárgyalni fognak a leszerelési konferenciáról is. Valószínű, hogy a leszerelési konferencia előkészítő tárgyalásainak időpontját és helyét végérvényesen megállapítják. A népszövetségi hatalmak nagy része amellett van, hogy a leszerelési konferenciát Gertiben tartsák meg. Bécs, február 24. Lapjelentések szerint Benes dr. csehszlovák külügyminiszter Genfbe utazta alkalmával egy napot az osztrák fővárosban tölt, mint az osztrák kormány vendége. Szombaton, március 6-án, a reggeli órákban Becsbe érkezik s különböző tárgyalások után. csak az esti órákban folytatja útját Genfbe. Az orvosok erkölcsi és gazdasági válsága ; ; I. A központosítási irányzat szolgálatába sse- gődtetett politikai közigazgatás az őslakos társadalom javára eddig valami kézzel fogható jót nem alkotott. Az állampolgárság, mint a jogigénylés első tényezője, az őslakos Golgothán már több Ízben keresztre feszittetett, stációit járják még az uj államalakulat által itt talált s a saint-gemaini békeszerződés szerint itt szerzett s itt való jogokkal felruházott polgároknak, valamint a még ezután csaknem nap-nap mellett előráncigált alkalmatlanoknak számtalanjai. Ez a szomorú tény, melynek antidemokratikus voltára a sajtó és politikusaink annyiszor reá mutattak, tulajdonképen a legtulzóbb abszolutisztikus kormányzatoknak ismert jelensége. Ha nem az, akkor a kormányzat a polgárok egyenjogúságában rejlő erkölcs erőbeli hatalomnál fogva az egész emberiséggel közös szellemi és gazdasági fejlődésnek visszazuhanását már megakadályozhatta volna, akkor valamennyi közül a mi legpoliglottabb államunkban a kölcsönös megértés és megbecsülés volna azon állambölcseleti tényező, mely felszáritaná a szenvedésben meggyötört, kultur- és éhhalálra szánt száz- és százezrek könnyeit, feleslegessé tenné a katonai Moloch imá- dását s az általa elnyelt müliárdok összegével az állam minden egyes polgárát az anyagi jólét részeseivé tehette volna. De, mert nem tette, önmaga szolgáltatja az elkeseredést és hizlalja a kommunizmus, a végső kétségbeesés eme utolsó, kíméletet nem ösmerő fegyverét. Hiszen közismert dolog, hogy a kereseti lehetőségek általános és fokozódó csökkenése mellett a kereset gyümölcsének, a vagyonnak 70%-ig menő adóterhek és az igazságtalan pónzbeváltással csaknem teljesen megsemmisített magánpénztartalékok miatt az őslakos társadalom minden egyes osztályát a végpusztulás fenyegeti. Egyes osztályok már is elvesztek. így az értelmiségnek régi hivatalnok szárnya, mely mint erkölcsi tényező a háborús konjunktúrával önmagát nem kárpótolhatta, keservesen gyűjtött vagy övéitől örökölt anyagi értékeinek ' felelésére kárhoztatván, miután az utolsó falattól, a hivatali kenyértől is megfosztatolt, ma már könyörádományokból és megaláztatásban ól. A kivitel ipari termékeinek forgalmi csökkenése miatt a gyáripar sorvad: a történelmi ország államilag is támogatott gyárüzemeinek hozzánk átültetett piaci versenye haldoklásra kényszer:tette a kis ipart. A munkásság a munkaalkalom hiánya és a határzárak miatt szintén végvonaglásban van, vagy a többi éhezővel — politikusán szólva — kom- munizál. A földosztás megingatta a régi jobblét legfőbb tényezőjét, a földbirtokot s a népsűrűség mesterséges fokozásával a korábbi termelés individuális eszközéinek kikapcsolásával a boldognak ígért Kanaán helyett megteremtette a hétszük- esztendők országát. Mindezekből könnyen érthetően a szabad kereseti pályán lévő értelmiség, az ügyvéd, a mérnök eddig ugyan még csak tartotta magát, mert az előbbi a bíróságoknál ma is érvényben lévő magyar törvényeknek ismerete birtokában versenyen kívül áll, áz utóbbi pedig ha közalkalmazást vagy középitkezést nem talál, legalább láncos mérnökké' lehet s egy időre ez is nyújt valami keresetet. Az őslakos orvosi rend egy néhány tagjának kivételével azonban már is ott tart. hogy ha a szükséges óvintézkedésekről a kellő gondoskodás iö- előre nem történik meg, az állam és a társadalom örök szégyenére a munkás mai sorsával közös lezüllésnek és szintén éhhalálnak néz elébe. t 3 1926 február 25. Csütörtök.
