Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-23 / 44. (1082.) szám
2 Magyarok állampolgársága és a kormány Irta; Végkázi. Szovenszkó, február 22. A magyar nemzeti kisebbség nevében az egyesült ellenzéki pártok képviselői a múlt évben az állampolgársági kérdésből eredő panaszokat memorandumba foglalták és eljuttatták Geníbe a nemzetek szövetségéhez, amely a memorandumot az eljárási szabályok értelmében nyilatkozattétel végett kiadta a csehszlovák kormánynak. Ez a nyilatkozat került most nyilvánosságra és okozott általános megdöbbenést a magyar nemzeti kisebbség körében. A nyilatkozat lényege az, hogy a kormány ragaszkodik és továbbra is fentartani kívánja a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak jogi tévedésén alapuló döntését, amely százezreket foszt meg a magyar nemzeti kisebbség soraiból illetőségétől, ezzel kapcsolatban pedig csehszlovák állampolgárságától. Nem kételkedünk azon, hogy a magyar ellenzéki pártok jogászai hatálytalanítani fogják a csehszlovák kormánynak okfejtését, amely a trianoni szerződésre mutatva akarja jogfosztásainak eddigi hosszú sorozatát újabbakkal szaporítani. A csehszlovák alkotmánylevél bevezető szavai jutnak ilyenkor eszünkbe, amely „a köztársaságban igazságos rendet meghonosítani, a csehszlovák hon békés fellendülését biztosítani, ezen állam összes polgárainak általános boldogulását előbbre vinui s a jövendő nemzedékek számára a béke áldásait meghonosítani'4 akarja. így tanítják ezt az iskolában. A gyakorlati életben az állam összes polgárainak általános boldogulását ellenben úgy akarják előbbrevinni, hogy a polgárokat osztályozta a csehszlovák állam, mint a nemzetek szövetségének „müveit, békeszerető, demokratikus és haladó szellemű tagja'4, s a magyar nemzetiséghez tartozó állampolgárait hét év óta rostálja az illetőség és állampolgárság ritkaszemü rostáján. Az első népszámlálás még millión felüli magyar kisebbséget talált, a második már csak 746.000 magyart, számolt össze, a többi áthullott a rostán, vagy átfestették csehszlovákká. Minket pedig, akiket felszívni nem lehet, mesterségesen ritkítanak meg az állampolgárság fésűjével, amely 1924. év óta szakadatlanul működésben van. A kormány a legfelsőbb közigazgatási biróság döntésére hivatkozik, amely „a bírói függetlenség alapján" jött létre és kimutatott jogi tévedést tartalmaz. Nem csak mi mutattuk ki, hanem az ő jogászaik is, élükön Dérer Ivánnal. Tarthatatlan azért is, mert évtizedekkel előbb megszerzett jogokat érint, amelyet bírói Ítélet meg nem dönthet, csak törvény, ebből is csak olyan, amelyet a törvényhozás visszaható erővel ruház fel. Végigolvastuk a trianoni szerződést, de abban egy sort, egy mondatot nem találtunk, amely igazolhatná a csehszlovák kormány álláspontját. A 61. cikk azt rendeli, hogy mindazok, akiknek az illetősége oly területen van, amely azelőtt a volt osztrákmagyar monarchia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogórvényesen annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen — itt tehát Csehszlovákiában — az állami főhatalmat gyakorolja. Világos a cikk értelme, hogy a történelmi Magyarország testéről leszakított részeken lakó és itt illetőséget szerzett lakosok a magyar állampolgárságot elvesztik és ezzel egyidejűleg megszerzik a csehszlovák állam- polgárságot. Nem változtat ennek lényegén a kritikus és hírhedt 62. cikk sem, amely az illetőségszerzés határidejét nem a csehszlovák köztársaság alakulásához köti (mint a Saint-Germain en Laye-ben létrejött szerződés), hanem 1910 január 1-éhez és az ezen időpont után idetelepültek állampolgárságát problematikussá teszi, mert ezt a csehszlovák állam engedélyétől teszi függővé. Ha ezt tőlük a csehszlovák kormány megtagadja, annak az államnak válnak polgáraivá, amely az állami főbatalmat azon a területen gyakorolja, ahol az illetőknek azelőtt volt illetőségük. Itt tehát csak az 1910 után idetelepültek állam- polgárságának elismerésére, vagy el nem ismerésére nyert az újonnan alakult csehszlovák állam egy, a nemzetközi jogban eddig szokatlan és nem ismert felhatalmazást. Ennek alapján szabadon válogatta meg azokat, akik az állampolgárságuk elismerését kérték, vagyis optáltak. Hogyan élt ezzel a felhatalmazással a csehszlovák kormány, tanúsítja annak elismerése, hogy körülbelül 70.000 optálni kívánó magyar nemzetiségű állampolgár kérelmét utasította el a békeszerződés ezen 62. cikkelye alapján. Nem kívánt magyar optálókat. Ha már egyéb nem, úgy ez a körülmény is felnyithatná a külföld szemét, mert szemléltetővé teszi a kormánynak a magyarsággal szemben tanúsított mentalitását, amely azóta sem változott meg, nem barátságos, sőt nem is objektív, hanem elfogult. A közigazgatási biróság döntése alapján uj jogokat vindikál magának a kormány, amelyekről hallgat a békeszerződés: biztosítani akarja a maga számára a válogatás jogát azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik 1910 előtti időkben költöztek ide és az 1886:XXII. törvénycikknek az illetőség automatikus utón való megszerzését egyszerűen tagadva, hipokrizissel reámutat a bírói döntésre és évtizedekkel előbb megszerzett illetőségeket semmisít meg és ez alapon állampolgárságokat von el itteni őslakosoktól. Szerzett jog eszerint nincs. Csak annak van állampolgársága, akinek anyja, öregapja és nagyapja itt született. Ez a kormány joggyakorlata, amelynek törvényességét a bírói döntéssel igazolja. Csakhogy egyet hagy számításon kívül: valakinek közjogi státusa, amelyet ezelőtt két, három, vagy négy évtizeddel foglalt el, nem bírálható el a tegnap hozott döntés alapján, amelynek az egész müveit világ minden jogállamában uralkodó felfogás szerint visszaható ereje nem lehet, hanem egyedül és kizárólag azon jogszabályok alapján, amelyek abban az időben érvényben voltak. Ha ezt a kérdést jogászok intézik el, — úgy ezt csak ebből a nézőpontból bírálhatják el. Teljes lehetetlenség, hogy erre való nemzetközi mandátum nélkül a magyar nemzeti kisebbség ki legyen téve olyan önkényes intézkedéseknek, amelyek évtizedes szerzett jogokon gázolnak keresztül és ötven-hatvan éve itt élő, munkában megőszült állampolgárokat máról-holnapra idegeneknek nyilvánítanak, azokat jelentkezési kötelezettséggel arra kényszerítik, hogy külföldi útlevelet váltsanak maguk és családtagjaik részére s ha ezt nem tudják megszerezni — amint nem is lehet megszerezni —, akkor sorra bírságolják és kiutasítással fenyegessék őket Demokratikus államban, amely jogállamnak hirdeti magát ennek helye nincsen. Ha pedig mégis megtörténhetnék, ez a nemzetközi jognak jelentené a csődjét 1926 február 23. Kedd. Cseh néppárti leleplezés a földreform visszaéléseiről Prága, február 22. A koalíciós pártok ismét hajbakaptak a földhivatal ügyei miatt. Vrány cseh agrárius képviselő, aki a koaliefó hatos bizottságának volt a tagja és a földosztás ellenőrzésével volt megbizva, lemondott állásáról, mert Samalik cseh néppárti képviselő tiltakozott a földosztás eddigi rendszere ellen. A cseh néppárti Lidové Listy ezzel kapcsolatban a következőket Írja: — Az agrárius sajtó támadásait Samalik ellen csak akkor lehet megérteni, ha tudjuk, hogy az agráriusok fittyet hányva a törvényre és igazságra, a szó szoros értelmében kereskedelmet űztek a földdel és most nem tudják azt elviselni, hogy valaki ezt az üzérkedést meg akarja szüntetni. Mindaddig, amig a földhivatal vezetősége azt tehette, amit akart, rendben volt minden. De abban a pillanatban, amikor valaki akaratuk ellenére a törvényt és az igazságot védelmezi, rögtön felhördülnek. Samalik a földhivatalban mindig azt az álláspontot képviselte, hogy nem szabad maradékbirtokokat alakítani és ahol a teljes parcellázást nem lehetett végrehajtani, ott arra törekedett, hogy a maradékbirtokokat a földreform által károsait alkalmazottaknak osszák ki. Ez természetesen sehogy sem tetszett az agrárpárt exponenseinek, akik még most is tartalékban tartanak néhány légió földéhes embert. Vrány mindenképpen az agrárius mágnásoknak akar maradékl irtok okát juttatni és ahol ez nem sikerült neki, ott agrárius szövetkezeteket juttatott maradékbirtokhoz. A legjobban azért haragszanak Sa- malikra az agráriusok, mert a morvaországi maradékbirtokok elosztásának revízióját követelte. A cseh néppárt már megelégelte a földhivatal gazdálkodását és követeli, hogy a földhivatalba uj szellemet vigyenek be. Belgium kibékül Szoyjetoroszországgal Budapest, február 22. Lapjelentések szerint a király hosszas megbeszéléseket folytatott Vandervelde külügyminiszterrel Belgium és Oroszország viszonyáról. Megállapították, hogy az utóbbi időben a két állam között jelentős közeledés történt. Leteli meghatalmazott minisztert, volt londoni követségei tanácsost, azzal bízták meg, hogy menjen Oroszországba és tárgyaljon a két állam közötti megegyezésről. Beavatott körök szerint a diplomáciai viszonyt hamarosan újra felveszik. Ismeri már a 'IRAMAI* férfi gummikülönlegességet? Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és szaküzletben. hogy múlt héten ülték meg a legfiatalabb menye házánál a huszonötödül keresztelőt (— Jó bor volt, az áldőját, telik a vömnek! Derék ember!) és a jövő héten pedig, ime, elérkezik az a nagy nap, amelyiken negyvenéves szolgálatának a jubileumát fogja megülni a hivatalban. Igen-igen, nem tréfa: János altisztet hivatalosan megjubilálják. Meg is jubilálták. Vasárnap délelőtt volt. János szalonkabátban ment a hivatalba, ahol vasárnak máskülönben senkinek nincs semmi keresni valója, és ott a miniszter teremszerü várószobájában az egész minisztérium altiszti karának harsány éljenzése közben maga a méltőságos ur, az elnöki osztály vezetője tűzte föl harcsa-bajuszu János szalonkabátjára az ezüst érdemrendet, amelyet negyven- évi hűséges és buzgó szolgálatainak elismerése gyanánt adományozott neki a kormányzó. — Tudod, anyjukom, hejh gyerekek, édes gyerekeim! — magyarázta aztán a ferencvárosi kis- korcsma nagy belső szobájában a jubiláns János az egybegyült család, sőt családok és tisztelők, kartársak, komák és cimborák számos tagjai körében az összetett fehérabroszos asztalok legesleghegyé- ben üldögélve megöregedett életpárja mellett, — tudjátok, urak, ez volt életem legszebb pülanataí — Él jón! — zúgott föl az alvégről s a boros poharak, mint megannyi .zászló emelkedtek, inogtak, hajladc*tak feléje. — Éljen az ünnepelt 1 S a kocintás zsivajában fönt az egymáshoz tett fehér asztalok legesleghegyében a szalonkabátos, érdemrendes ünnepelt oldalán érdemrend nélkül, de szorongó szívvel kocintotta poharát az ő gonosz, rossz, italos öreg ura poharához az asszony, a hétszeres anya és huszonötszörös nagymama. — Isten éltessen! Élj sokáig, édes jó apjukom! S közben ahogy lassan hörpintgette' a borocskát a pohár fenekéről, mintha valaki suttogva hajolt volna oda öregedő asszonyi szivéhez, hogy: — Jaj Istenem, vigyáz-e a Rózsi az én drága csöpségemre? Mit csinál a huszonötödik unokám? A szlovák néppárt két útiránya: Oderberg vagy Brünn Az oderborgi vonalon utazó Iudákok ellenzékiek, a Brünn felé menők a megalkuvók — Hlinkáék állásfoglalása az országos kereszté nyszocialista párt ellen — Nagy eröátcsopor tositás a Iudákok táborában Prága, február 22. ! A szlovák néppárt képviselőházi klubja | az utolsó ülésen elsősorban megcáfolta azokat j a sajtóhíreket, amelyek szerint a pártnak nem valamennyi tagja irta alá az ellenzéki pártok házösszehivási indítványát. A klub megállapította, hogy az inditványt igenis valamennyi képviselő aláírta és pedig sajátkezüleg. Egyes képviselők rámutattak arra, hogy a cseh néppárt a szlovák néppárt tagjai között nagy agitációt fejt ki s éppen ezért elhatározta a klub, hogy a cseh néppárt erkölcstelen mozgalma ellen védekezni fog. Örömmel vették tudomásul a nyitravidéki katolikus lelkészek tapolcsányi határozatát és egyházi, valamint nemzeti szempontból örvendetesnek tartanák, hogyha a többi lelkészek, akik még nem tagjai a szlovák néppártnak, szintén követnék a nyitravidéki lelkészek példáját. Ez elsősorban azokra a lelkészekre vonatkozik, akik a magyar keresztényszocialista pártban és a cseh néppártban vannak. Lapunk egyik hive igen érdekes megvilágításban irja meg a szlovák néppárt válaszát és rámutat arra, hogy a párt keleti szárnya harcban áll a nyugatival. A keleti szárny, amint ezt néhány héttel ezelőtt a P. M. H. is megírta, Kassán bizalmas értekezletet tartott és állást foglalt a kormányba való belépés tervével szemben. Most á szlovák néppárt kettészakadásával is lehet már számolni. A szlovák néppárti körökben tréfásan két útiránnyal jellemzik a pártban mutatkozó két árnyalatot. Aki Brünnek megy, az a kormány felé gravitál, aki podig Óderbergen keresztül utazik „zlatá Praha“ felé, az hűen kitart az ellenzéki politika mellett . . . Vagyis a párt egyik szárnya, amely a kormány felé kacsintgat, Nyugatszloven- szkóból rckruíálódik és Buday, Tomanek és Gazsik képviselők állnak az élén. Ehhez a csoporthoz számítják most Tu- kát is, aki legutóbbi parlamenti beszédével, ugylátszik, érdomessé vált erre. A pártnak kijáró két miniszteri bársonyszék közül az igazságügyminiszterit Gazsik, a szlovenszkói teljhatalmút pedig Tomanek capná. Az oderbergi vonalon utaznak a párt keleti felének radikális ellonzéki képviselői. Ennek a csoportnak a tagjai Kubis, Lábay, Ondercsó és Ravasz. Ennek az árnyalatnak élén Tiszó József képviselő áll. Hlinka maga a két csoport fölé helyezkedik. Nem csatlakozik egyetlen szárnyhoz sem, mert a párt vezetését lassan- lassan át akarja adni a magaválasztotta utódjának, Tiszó József dr.-nak. Az ellenzéki frakció a Kassán létesítendő főtitkári székébe a mostani főtitkárt, Ma- chacsek Pált helyezné, a pozsonyi főtitkári teendőket pedig az energikus losonci polgár- mester, Belánszky venné át. Miután ilymódon a keletiek sajtó nélkül maradnának, Kassán aj napilapot adnának ki a kormány felé orientálódó Slovák holyett, melynek főszerkesztőjévé a kormány által fentartott Slovensky Vychod mostani főszerkesztőjét, Pridavok Pált tennék, társszerkesztő pedig a Slovák kiadóhivatalának jelenlegi főnöke, Farkass János lenne, aki ez ügyben már Kassán is járt, ahol beható tárgyalásokat folytatott a lapalapitás ügyében. Ézzel függ össze Hlinkának legutóbbi kassai látogatása is. A párt két szárnya egyelőre nem szakadna el véglegesen egymástól és a viszony a kettő között körülbelül olyan lenne, mint a cseh néppártban Sramek hívei és a radikális Myslivec-csoport között. A légionárius Národni Osvobozeni vezércikkében azt irja, hogy a szlovák néppártnak a kormányba való belépését, amely belátható időn belül megtörténhetik, nem nagy Örömmel fogadják a koalíciós pártok. A belépés ugyan megkönnyíti a koalíció helyzetét, de csak annyiban, hogy Hlinkáék ellenzéki magatartásukat beszüntetnék. Ezzel azonban a szlovák probléma egyáltalában nem tűnik el, sőt újabb differenciákat idéznek elő majd a koalícióban, amelyeket elhárítani még sokkal nehezebb lenne, mint a jelenlegieket A koalícióra nézve tehát a néppárt belépése bizonyos pluszt jelentene, de föltétlenül óriási mínuszt is. Az anyjukom Irta: Zsoldos László Kaesika hivatali altiszt, úgy délután négy-öthat óra tájt, amely időben rendszerint ottan üldögélt a ferencvárosi kiskorcsma vörös terítékes söntésében, politizálás közben nem egyszer pödör- gette meg kissé rezes orra alatt kétfelé fent vöröses harcsa-bajuszát: —Hjaha! Az én hivatalomban is miniszterek gyüttek, miniszterek mentek, cimbora: hanem én innen-onnan már negyvenéves szolga vagyok egyhuzamban, komám! Valóban a vörösbaj szu és vörös orrú Kaesika már igen régi szolga volt a minisztériumban, ahol e tekintélyes idő alatt „miniszterek jöttek és miniszterek mentek". János pedig, tudniillik Kaesika János, nem ment. Kormányok bukhattak, ő megmaradt rendületlenül. Ő legföljebb csak olyankor ment, amikor a segédhivatali igazgató átküldte a trafikba portorikóért De akkor is alig várták, hogy visszajöjjön. Na igen, mert János az eféle hivatalos kiküldetéseit rendszerint egybekötötte egy pohár borocskával a szomszéd korcsmában. János tudniillik igen szívelte a bort. Erzsit is szivelte, a feleségét, aki harmincnyolc esztendei házaséletük során mindig hűséges hitvese volt, egymásután nevelte föl az egymásután következő hét Kaesika gyereket, és, hogy mentül becsületesebben teljesíthesse anyai kötelességét, bizony a házi munkán kívül is mindent elvállalt, amivel csak pénzt lehet keresni: mosott, sikált, takarított a környékbeli jobb házaknál és úgy rakta élére a krajcárt meg hatost és koronácskát, amelyek párját azon idő alatt drága ferjeura igy a garatján eregette le a korcsmában a kiíént, vörös harcsa-bajusza alatt. így aztán lassan és sok küzködéssel egymás után í'ölnevelgette mind a négy lányát és három fiugyerekét. Sok álmatlan éjszakájába került, mig a harcsa-bajuszu ugyanakkor szabályos hortyo- gással pihente ki az ágyban a korcsmától hazahozott mámort, és sok keserű könnyébe; hanem azért mégis sikerült. A három fiú közül kettő hivatalnok lett, egy iparos, a négy lány pedig férjhez ment és az öregek házasságának harmincnyolcadik évében Kaesika Jánosnak megadta a jó Isten azt az örömet, hogy- immár a huszonötödik kis unokáját dajkálhassa. A huszonöt unoka János altisztnek, a nagyapának, legföljebb huszonöt keresztelőt és (mármint a fia-lánya családjában) huszonöt uj komát jelentett, akik közül ha nem is ugyan mindenükkel, de egyikkel-másikkal mégis csak össze lehetett ülni olykor-olykor valamelyik korcsmában, hogy: — Szervusz komám 1 Ezer esztendeje nem láttalak! No, hogy van a kis unokám, ejhno, melyiknek is vagy a körösztapja, édes komám? A nagymamának azonban a huszonöt nnoka huszonötször megujhodó Öreganyai örömet, gyönyörűséget és huszonötfelé megoszló, huszonöt ragyogó sugárban szétáradó uj és uj nagy szeretet, 1 gondot, gondoskodást, dajkálást jelentett; szerető | anyai s még szeretőbb nagyanyai szivének huszonötszörös szétforgácsolást és ugyanannyiszoros melegségét hozta magával, mint a szirmát, levelét hullajtó elnyilt asszonyi virágnak kétszeres feltámadását az anyaságban s nagyanyaságban. Erzsi néni, ahogy az öreg Kacsikánét hívták a szomszédok, egyszerű asszony volt, de azért az I oltártól az unokákig vezető utón minden árnyékot I és minden napfényt, minden tövist és minden rózsaillatot megérzett, mert a maga egyszerűségében igazi nőnek teremtette az Isten, nem, mint annyi ; mást, akik mesterséges fényben, mesterséges I illatok és csinált virágok közt meghamisítva élik vé- [ gig az életüket De mit tudta mindezt a harcsa-bajuszu Kaesika ; János? Az ő szempontjából csupán az volt a fontos,
