Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-04 / 28. (1066.) szám

^ v. évf. 28. (1066) szám ■ Csütörtök ■ 1926 február 4 2]\MsmHiwaD Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská uüce 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága I!., Panská ul 12/111. —Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Petrogalli szelleme Irta Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő. Ma egy esztendeje történt. Szürke me­zőségek, ködbe vesző természeti csodák, a civilizációnak vigasztalan fekete gomolyagba burkolt kéményei suhantak el vonatom ab­laka előtt. És mégis, mintha a gyorsan tűnő képek szürkesége ezen a napon a derűs magyar májust tükrözték volna. A prágai kis magyar sziget lakói az ősi város kultúrá­jának műemlékeit megszégyenítő büszkeség­gel várták Mécs Lászlót és vele a magyar líra bevonulását az idegen földre. A prágai gyors a friss veretű, mégis patinás magyar költészetet vitte magával — a magyar föld feljajdulásában, a magyar életet. Nehéz pára terjengett a prágai pálya­udvaron akkor este. A vonatra várók közül reám vríáglott két szomorú ember tekintete. Magyarok voltak! Ijedt, aggódó, szomorú magyarok. A magyar sors minden szomorú­sága égett a szemükben. Fázós szorongás volt a szavuk. A halálról szólt. Magyar halál­ról. Talán mert sok volt a felbuzgó élet ak­kor minálunk, több, mint amennyit a ma­gyar sors nekünk szánt. — Petrogalli Osz­kár meghaJtl Mint valami útmutatás, miut nagy kijelentés, ugv állott elénk a halál. Cstiggedés, keserűség, mélységes fájdalom járt a nyomában. Még alig állottak talpra a lesújtott so­rok, még alig ébredtünk a megakadt munka reggelére, amikor a testvérharc sárkány­feje hol itt, hol amott bukkant fel. Petrogalli Oszkár emlékezetének szen­teli a magyarság ezt a napot és azok, akikre a csehszlovákiai magyarság a sorsát bízta, álljunk meg most előtte, idézzük fel a szelle­mét és kövessük útmutatását. Petrogalli Oszkár munkájában benne volt az önzetlen magyar minden keménysé­ge és elszántsága. Nem ismert hatalmat, amelyik előtt meghajolt volna dereka, ha meggyőződését kellett védeni. Nehéz és hálátlan munkájának rugója nemzete iránt való szeretete volt. Cseleke­deteiben azonban a megfontolás, a politikai okosság vezette. Mióta a mi közéletünkben résztvett, minden lépése a nemzet politikai egysége felé történt. Meggyőződéses hive volt a magyar nemzeti organizmusra állí­tott politikánknak. Politikai életünk demonstrációs korsza­kának befejezése után keresve kereste a gyakorlati munka útjait, ő volt az első, aki a Boheinia hasábjain felvetette a németek­kel való szövetség kérdését. Élénken emlé­kezhetünk a német gazdaszövetség egyik legértékesebb képviselőtagjának válaszára, melyben ehhez a munkához felajánlja a se­gítségét. Helyesen értelmezett reálpolitikai álláspontunkhoz mindig inkább közeledett és munkánk kevés eredménye és előrehala­dásának lassú üteme feletti aggodalmában végül feltétel nélkül megtalálta azt. Zakla­tott életének utolsó hónapjaiban készültek el nagy vonalai annak a koncepciónak, melynek egyik állomásához jutottam a ma­gyar nemzeti párt és a magyar-német szö­vetség létesítésével. Mindez a múlté. De el kellett monda­nom, már a történelmi hűség kedvéért is. És most nincs más mondanivalóm, mint az, hogy kövessük Petrogalli Oszkár szellemét és akkor nem fogunk egymásban ellenséget látni, akkor nem fogunk minden kimondott vagy leirt szóban burkolt támadást fedezni fel, mert Petrogalli Oszkár szelleme a né­pünkért való megfeszített munkát követeli tőlünk — és a békét akarja. Nekünk pedig dolgoznunk szükséges és a békét kell meg­valósítanunk. Február közepére hívják össze a nemzetgyűlés mindkét házát Állami tiszfviselőbixottság a tisztviselőtörvény elintézésére — Englis a hadügyi büdzsét akarja redukálni Prága, február 3. (Parlamenti tudósítónktól.) A nemzet­gyűlés összehívásának határidejét most már végérvényesen megállapították a házelnök­ségek. A képviselöház február 16-án tart ülést, mig a szenátust február 18-ára hívta össze a szenátus elnöksége. A koalíciós pártok tárgyalásai a tisztviselő­javaslat kérdésében arra vezettek, hogy a parlamentben megválasztják az alkot­mányos állami tisztviselő-bizottságot. Ezentúl tehát nem a szociálpolitikai bizott­ság elé kerülnek az állami tisztviselőkre vo­natkozó törvényjavaslatok, hanem a tiszt­viselő-bizottság elé, amelyben az ellenzék is képviselve lesz. Englis pénzügyminiszter ismét nyilatko­zott a tisztviselők fizetésrendezésének fede­zetéről. A fedezetre elsősorban a már előbb bejelentett vasúti személy- és a telefontarifa felemeléséből, a bélyegilletékek • és a cukor- adó felemeléséből származó felesleget fogja igénybe venni. Ezek a tarifa- és adófeleme­lések maximuni 200 millió koronát tesznek ki. Egyes minisztériumok költségvetésének csökkentésével 30CÍ—350 millió korona fede­zetet akar nyerni a pénzügyminiszter. Englis javasolja, hogy a nemzetvédelmi minisztérium költségvetését 180, a föld­művelésügyiét 70 és a többi miniszté­rium költségvetését összesen 100 millió koronával csökkentsék. Ha Englis takarékossági tervét végrehajt­ják, még akkor is körülbelül 150 millió ko­rona hiány van a fedezet részére, amelyet Englis újabb adófelemelésekkel akar bizto­sítani. A pénzügyminiszter fedezetjavaslata az állami gazdálkodás szempontjából he­lyes lehet, de a lakosság érdekével összeütközik. Az állami tisztviselők fizetésrendezésének szükségességét mindenki elismeri, de azt még az állami tisztviselők sem követelhe­tik, hogy helyzetük javításával még jobban túlterheljék a többi társadalmi osztályt a különböző adóemelésekkel. Teljesen elhibá­zott a személyi tarifa emelése is. A pénz­ügyminiszter sokkal helyesebben járna el, ha az állami gazdálkodásban í&Sikális taka­rékosságot vezetne be. Elsősorban a külügyminisztérium büd­zséjének csökkentésére gondolunk. Az alig 13 milliós köztársaságnak külképvi­selete közel olyan összegeket emészt fel, mint a nagyhatalmak külügyi költségei. A lakosság több adtóerhet nem képes elviselni s ha ezt a koalíciós pártok nem látják be. az ellenzéki törvényhozók kötelessége, hogy a parlamentben az újabb adófelemelések el­len a legerélyesebben tiltakozzanak. az ügyben kompromittálva van. Ha az ellen­zék és a többség összefog, akkor reméli, hogy Magyarország visszaszerezheti becsüle­tét és erkölcsi fölényét. Tiltakozik azon be­állítás ellen, hogy a frankhamisítás hazafias célból történt volna. Az alkotmányosság sze­rint tiszta helyzetnek kell előállnia és sem­miféle mellékkormányt nem szabad tűrni. Az indemnitást nem fogadja el. Nagy Vince a vádiratot bírálja. Az ügyészség által megszerkesztett vádirat al­kalmatlan arra, hogy annak alapján az igaz­ságot teljesen felderítsék. Amig a pótnyomo- zás tart, addig neip lett volna szabad vádira­tot kibocsátani. A vádirat megszerkesztésénél tekintetbe kellett volna venni azokat a nyo­mozási adatokat is, amelyekből következik, hogy az egész ügy egy Albercht-puccs körül forog. Adataim vannak arra, — mondja Nagy — hogy amikor Bethlen István miniszterel­nök Prónay államtitkár utján megbizta Ná- dosyt a frankhamisitási ügy vizsgálatával, már tudott róla, hogy Nádosy is érdekelve van a frankügyben. . Az egész házban újabb óriási vihar tör ki erre. Az egységes párti képviselők felug­rálnak helyeikről s torkuk szakadtából kia­bálják: — Nem igaz, rágalmaz? Nagy: Bizouyitaní fogom. Ezért kérem elnök urat, idéztessen meg engem a parla­menti bizottság elé, ahol beszélni fogok. A kormány érdéke, hogy a frankügy tisztáz- tassék. Nem vitás, hogy a miniszterelnök­nek igen súlyos a politikai felelőssége és ha­talmon maradása veszélyezteti az ország ér­dekeit. Az indemnitást nem fogadja el. Az ülés folyik. Németország jelentkezik a népszövetségnél Berlin, február 3. Ma délelőtt összeült a biro­dalmi gyűlés külügyi bizottsága. A tárgyalás egye­düli anyagát Németország népszövetségi belépése alkotja. Stresemann dr. külügyminiszter program­szerű, hosszú beszédben vázolta a kormány állás­pontját. A helyzet a kabinet számára kedvező, mert most már nem szükséges a bizottság külön bele­egyezését kikérni s csak egyszerűen a kormány el­határozásának okait kell ismertetni a bizottsággal. Visszautasították a parlament összehívása iránt beadott ellenzéki indítványt Lapzártakor értesülünk, hogy a képviselőház elnöksége mai ülésén elhatározta, hogy az ellenzéki pártoknak a parlament azonnali összohivása iránt benyújtott indít­ványát nem sorozza be az elnökségi tárgyalás tárgysorozatába, mert az indítvány több aláírásának valódiságában jogosan lehet kételkedni. A határozat ellen egyedül Spina dr. nemzetgyűlési képviselő, képviselőházi alelnök szavazott. A frankhamisítás @ magyar nemzetgyűlés elolt Viharos vita az indemnltási javaslat körül — Támadás a szakszervezetek diktátori bürokráciája ellen - Ra« kovszky István tiltakozik a frankhamisításnak hazafias motiválása ellen Budapest, február 3. A nemzetgyűlés mai ülésén az apropriációs javaslatot tár­gyalták, majd az indemnitási vita folytatását kezdték meg. Rothenstein Mór a frankhamisítás miatt és az ennek következtében előállott külpoli­tikai helyzetért a kormányt teszi felelőssé. Az indemnitási javaslatot nem fogadja el. Vicián István beszédénél kitört a vihar. A szakszervezeteket támadja, ahol szerinte elnyomják a szabadságot. A szociáldemokraták állandó közbekiál­tásokkal zavarják a szónokot. Esztergályos: Hallgasson, maga vén mozi tolvaj. Az elnök csengője folytonosan szól. Vicián nem tartja alkotmányosnak a szervezeteket, amelyek csak minden három évben tartanak közgyűléseket. Senkit sem gyanúsítok — mondja —, ■ csak elszámolást követelek. A szociáldemokraták padsoraiban óriási botrány tör ki erre. Esztergályos képviselőt az elnök egy közbekiáltása miatt a mentel­mi bizottság elé utalja. Vicián az indemnilást elfogadja. Utána Rakovszky István pártonkivüli el­lenzéki emelkedik szólásra. A frankhamisí­tás ügyével nem foglalkozik, amig a parla­menti bizottság mindent el nem intéz. Tilta­kozik az ellen a merénylet ellen, amelyet a frankhamisitók az ország ellen intéztek. Felkiáltások az egységes párt részéről: Mi is tiltakozunk! Rakovszky: Egyetlen vigasztaló tudat, hogy sem a többségi párt, sem az ellenzék nincsen érdekelve az ügyben. Mindenkivel szemben kérlelhetetlenül keli eljárni, aki Temesvárotf lesz a kisasitantkossferencia Prága, február 3. Tekintettel arra, hogy a román miniszterelnök a romániai községi választások miatt rendkívül el van foglalva s a kisantant konferenciát a sok fontos kérdés elintézése érdekében mégis meg kell tarta­ni, a kisantant államférfiai elhatározták, hogy a konferenciát február 10.-én román terüle­ten, Temesvárott tartják meg. Beavatott kö­rök jelentése szerint a megbeszélések egyet­len napig tartanak. Mittelhauser búcsúja Masaryk elnöktől Prága, február 3. A köztársaság elnöke ma délelőtt II órakor fogadta Mittelhauser francia tábornokot, a francia katonai misz- szió vezetőjét, ki búcsúzni jött a köztársaság elnökétől. Ebből az alkalomból az elnök a fe­hér oroszlánrend nagy keresztjét adományoz­ta (kardokkal díszítve) Mittelhausernek. Az ünnepélyes átnyujtásnál jelen volt Couget francia követ és meghatalmazott miniszter, Stribrnv nemzetvédelmi miniszter, Sárnál dr. kancellár, Syrovy, a vezérkar főnöke s a nemzetvédelmi minisztérium, valamint a ve­zérkar több kiküldöttje. xA francia katonai \ misszió nevében Faucher s Jamet tábornokok | jelentek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom