Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-21 / 43. (1081.) szám
1926 február 21, vasárnap ^IW^iVVAfiteVRHIRLAE Nem szabad Ruszinszkó területi épségét védelmezni Ungvár, február 20. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Hőnapok óta járja a hír, hogy a csehszlovák kormány bizonyos gazdasági előnyökért hajlandó vohia Romániának határmenti területen- gedményeket adni. Mivel ezek a területi engedmények Ruszinszkó testéből történnének, minduntalan felbukkan a ruszinszkói sajtóban az ellene való tiltakozás. Csodálatos, hogy valahányszor ezek a tiltakozások elhangzottak valamely lapban, a rendőrség minden esetben elkobozta azt. Az ebből eredő tanulság tehát az lett, hogy Ruszinszkó területi épségét nem szabad védelmezni, azaz: nem szabad tiltakozni az ellen, hogy a prágai kormány területi engedményeket tegyen Romániának. Benes külügyminiszter ungvári látogatásával kapcsolatban ez a kérdés ismét felszínre került. A külügyminiszter ugyanis a kormánypárti ujságirók előtt kategorikusan kijelentette, hogy a Magyarország javára hangoztatott területi engedményekről szó sincsen s igy a korníhnypárti emigráns újságíróknak semmi okuk nincs az aggodalomra. A külügyminiszter diplomatikus kijelentésével legutóbb a Ruskij Visztnik cimü ellenzéki orosz lap foglalkozott és a Magyarországnak teendő területi engedményekkel kapcsolatban ismételten szóvá tette azokat a híreket, amik a Romániának teendő területi engedményekre vonatkoznak. A lép élsen állást foglalt e terv ellen és Ruszinszkó területi épségét meggyőző szavakkal védelmezte. A rendőrség azonban a lapot e területvédő munkájában meggátolta, amennyiben a lap e számát tegnap elkobozta és az elkobzás utáni második kiadást csak a Ruszinszkó területét védő cikk erre vonatkozó részének kihagyásával engedte megjelenni. Ellenzéki ruszin körökben a megismétlődő lapelkobzások nagy feltűnést keltenek, mert nem tudják, hogy mi rejlik a kormánynak Ruszinszkó területére v ■uatkozó politikai szándékai mögött. A lapelkobzás különben parlamenti interpelláció tárgya lesz. Í”"c1ÍY“BAÍÍ"”Í Prága II.. Vedilkova Eredeti cigányzene — Berky Lajos prímás teljes 5162 zenekarával — Úgy, hogy másnapra is félretesz a pénzből... — Ej teszi a pénszet? — El hát! Erről az apai útbaigazításról röviden megfeledkeztem, de — úgy látszik — annál jobban megjegyezte magának ő. Vagy egy hét múlva arról panaszkodik az anyjuk, hogy érthetetlen módon nyo- mavész a pénzének. Bevásárlás után hol az Íróasztalról, hol a varrógép sarkáról tűnik el a visszamaradt pénz. Mivel a gyanús lopások megismétlődnek, nagy titokban házi nyomozást indítunk meg. A leány most jött először faluról, föltétlenül megbízható, a két gyerek még nem nyúl pénzhez. Érthetetlen a dolog! A lopás ismétlődik minden alkalommal. Rövidesen előkerült a tolvaj. Amikor faggatni kezdtük, kertelés nélkül, férfiasán vallott. Egy reggel ugyanis, takarítás közben, észrevette a leány, hogy a középső könyvesállvány egyik réséből, ahonnét már régebben vettem ki egy könyvet, valami pénz kandikál ki a csücskével. Ahogy benyúlt a kezével, százharmincezer koronát húzott elő. Kitűnt egykettőre, hogy a pénzt János lopkodta rendszeresen. Arra a kérdésre, miraódon csúszhatott le ennyire az erkölcsi bázisról, egy nagyot nyelt: — Apuszi monta, hód ej tej tenni a pénszet. — De nem a másét, békás! ö mindazáltal szenvedélyesen gyűjt továbbra is és tiz koronától százezresig mindent begyömöszöl a könyvek közé, mint cérnát-rongyot a kis egér. S ha olykor megszorul az anyja, csak benyúl a dugaszhelyre: ott mindig talál valamit. Most persze illuzórius lenne még találgatni is, mi válik belőle valamikor. Ő lakatos szeretne lenni egyelőre s azonfelül élénk hajlamokat árul el irodalmi téren Ha íráshoz készülök: ő is papirt, ceruzát kér. Leülök az íróasztalhoz, ő is helyet foglal a maga asztalkája előtt. Szokásom, hogy olyankor ráfüstölök a hosszuszáru pipára. Erre feláll, hozzámjön s a kurta fapipát kéri. Odaadom neki, csak hagyjon már békében! Munkaközben sok mindenről megfeledkezik az ember s nem igen figyel oda, mi történik körülötte. De néha föl tekintek az Írásból. Látom, hogy János is dolgozik. Mellette a pipa, balkezével a papirost fogja le, a másikkal .kriksz-krakszokat rajzol ki a papírra. Később felnéz, pontosan úgy, mint én, félkönyökre támaszkodik, hogy félreduzzad tőle a balarca s maga elé töpreng, összehúzott szemöldökkel. Isten tudná, micsoda gondolatok kavarognak a homloka megett! Százfietvenmilliárdos adúsikkasztás Berlin városánál Éveken át űzte biinÖ9 manipulációit három ti sztviselő — A hűtlenül elhagyott táncosnő hosszuállása , Berlin, február 20. Rendkívül feltűnést kelt az az óriási sikkasztás, amit egy véletlen folytán most fedeztek fel Berlin városánál. Három tisztviselő játszott össze és a várost tiz millió aranymárka erejéig megkárosították. Schultz Gottfried és Timon Pál fried- richshaini, Gerhardt Ottó, a kreuzbergi kerületi elöljáróság felügyelői a tettesek, akik évek során át folytatták bűnös üzelmeiket. Az elsikkasztott összeg nagyságát különb en egész pontosan még nem lehet megállapítani, mert a bűnös tisztviselők minden okiratot meg- semmisitettek. A három tisztviselő az adóhivatalhoz volt beosztva s a házak, telkek eladásánál az adó kiszámítása tartozott hatáskörükbe. Ez az adó. minden eladásnál ötezer koronától mintegy tízezer aranymárkáig váltakozik. Megállapították, hogy a bűnösök nagy ravaszsággal űzték visszaéléseiket. Mikor egy-egy ingatlaneladást bejelentettek s az adó megállapítását kérték, a hűtlen tisztviselők jegyzőkönyvet vettek föl, erre kiszámították az adót és arról nyugtát is adtak az összeg kiegyenlítése ellenében. A pénzt azután egyszerűen zsebrevágták. A kapott nyugta felmutatásával a felek annak rendje és módja szerint elintézték a telekkönyvi hivatalban az ingatlan átírását. Ott a csalást nem vehették észre, mert a nyugta szabályszerűen ki volt állítva. Kis idő múlva aztán a tisztviselők megjelentek a telekkönyvi hivatalban, hogy az iratokat megtekintsék, amit nekik gyanútlanul át is szolgáltattak. Az iratokból akkor egyszerűen kivették a nyugtákat és igy csaknem lehetetlenné tették bűncselekményük fölfedezését A három tisztviselő benső barátságban állott egymással s igy éveken keresztül folytatták manipulációikat. KI tudja, mikor jutottak volna bűnös üzelmeik nyomára, ha közbe nem jő a bosszúálló szerelem. Mert az a legérdekesebb, hogy a féltve őrzött titok egy hütlenül elhagyott asszony révén pattant ki. Az egyik sikkasztó tisztviselő barátnője, egy fiatal táncosnő, aki barátjától rengeteg pénzt kapott, jelentette föl barátját, amikor az szakított vele és máshoz pártolt. A fiatal nő erre feljelentette a tisztviselő pénzforrását, amit pedig annakelőtte főképpen ő élvezett. Az ügyészség azonnal köröző levelet adott ki a bűnösök ellen akik tettük fölfedezésének hírére megszöktek s állítólag Bécs vagy Milánó felé vették útjukat. Még nem tudni, nincsenek-e bűntársaik, de nagyon valószínű, hogy még több tisztviselő is benne van a bűnszövetkezetben. Azt hiszik, hogy legalább még hat tisztviselő közre működött a nagyszabású sikkasztás és ok- irithamisitás bűntettében. A vizsgálatot rendkívül mgneheziti, hogy semmi kézzelfogható bizonyíték, okirat nincs. Az elsikkasztott pénzt a bűnösök külföldi pénzintézeteknél helyezték el, úgy hogy ahhoz nem lehet hozzájutni. J«z orosz n@mz@!i tanács a ruszin nyelv Jogaiért A nyelvi sérelmek felrázták az orosz nép vezetőinek lelkiismeretét — Tiltakoznak a ruszin nyelv kisemmizése miatt — Ruszinszkói szerkesztőségünktől — Ungvár, február 20. Mindenki nagy csodálkozással hallotta, hogy egy Orosz Nemzeti Tanács nevű szervezet Ungváron ülést tartott és tiltakozó memorandumot szerkesztett a ruszin népre sérelmes nyelvrendelet ellen. A közönségnek vissza kellett vándorolnia emlékezetében a forradalmi időkig, amikor bizonyos ruszin radák próbálták a ruszin nép további sorsát intézni, ez azonban sehogysem ment s igy voltak kénytelenek az akkor létező három radáből egységes Orosz Nemzeti Tanácsot létesíteni. Az évek azonban múltak. Az Orosz Nemzeti Tanács tagjai lassan-lassan elhelyezkedtek az uj államalakulatban. Egyik tagból kormányzó, a másikból esetleg csak képviselő lett, mig a többi boldog reménynyel várja az egyéni érvényesülés napjának felvirradtát. Tény az, hogy az Orosz Nemzeti Tanács szépen elolvadt, mint a tavalyi hó és az emberek már régen elfeledték, hogy a ruszinszkói ruszin népnek van egy forradalmi alakulatu szerve, amely hivatva volna az oly szükséges ellenőrzést gyakorolni a „felszabadított*' ruszin nép jogai felett Sok baj, sérelem, mellőztetés és jogfosztás érte hat év óta a ruszin népet. Egyetlen esetben sem történt meg, hogy az Orosz Nemzeti Tanács életjelt adott volna magáról. Előállott az a groteszk helyzet, hogy a ruszin népet ért sérelmek és jogtalanságok miatti elkeseredésnek a magyarság sajtó- orgánumai voltak kénytelenek kifejezést adni a kormányzat előtt, már annál is inkább, mivel az együttélés folytán ezek a sérelmek és jogtalanságok a magyarságra is kihatottak. Az Orosz Nemzeti Tanács tehát a feledés homályába sülyedt. A prágai kormány egy ilyen nagy, jogtipró rendeletére: a nyelvrendelet kiadására volt szükség, hogy a ruszin nép „vezetőit** felrázza hallgatásából és ismét a tettek mezejére kényszerítse. Az a benyomásunk, hogy az Orosz Nemzeti Tanács sohasem adott volna többé életjelt magáról, ha a nyelvrendelet meg nem adja e népnek a legérzékenyebb pofonokat. De megadta. Az Orosz Nemzeti Tanács jónak látta feltámadni öblöm ovizmusából, hogy ezer sebből vérző népe előtt némileg is igazolja magát Ennek tulajdonítható, hogy a legutóbbi ülésen memorandum alakjában lép a kormány elé. A memorandum első passzusa mindjárt arról beszél, amiről az Orosz Nemzeti Tanácsnak eddig nem jutott eszébe megemlékezni. Megállapítja ugyanis, hogy a nyelvrendelet megsértette a kárpát- orosz lakosság autonóm jogait. Sérelmes a rendelet úgy anyagi, mint alaki tekintetben. Anyagi tekintetben az orosz nyelvnek csak igen konáíolt jogot juttat, egyébként a csehszlovák nyelvet vezeti be általában kötelező nyelvnek. Az említett rendelet tehát — a memorandum szerint — megrövidíti a kárpátorosz lakosságot még azokban a korlátolt nyelvi jogaiban is, melyeket a fennálló törvények s a szükség ereje juttatott neki az eddigi gyakorlatban ... A most kiadott nyelvrendelet az orosz nyelvet a nemzeti kisebbségek tűrt nyelvének színvonalára helyezi, pedig az orosz nyelvnek Podkarpatszká Ruszban az államnyelv jogaival kell bírnia. Alaki tekintetben kifogás alá esik a nyelvrendelet, mert az a kárpátorosz tényezők hozzájárulása nélkül lett kiadva. Ezután a memorandum ismét megmagyarázza a kormánynak, hogy mi is volt és mi is ma az az Orosz Nemzeti Tanács s végül követeli, hogy az orosz nyelv Podkarpatszká Ruszban ezen kérdésnek az autonóm szojm által leendő végleges rendezéséig is általában hivatalos nyelvnek elismertessék. Végül az Orosz Nemzeti Tanács fentartja magának a jogot, hogy abban az esetben, ha követelései nem teljesittetnének, a kárpátorosz lakosság autonóm nyelvi jogainak védelmére a köztársaság alkotmánybíróságához, szükség esetén egyéb fórumokhoz fordul. Az Orosz Nemzeti Tanács e fellépése — bármily későn történt is — Ruszinszkó egész őslakosságában azt a reményt kelti, hogy Ruszinszkó ügye végre dűlőre juthat. ^ooeoooeoeooeo«eooo8ooGeoo80oo<K Syfiiidoioge Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti éa berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorsosa zSo BB. Vodlitíova 3fl. •ae^ksaa. Wassermann vizsgálat! 1 Staromestská Kavarna j 1 r : Pst-Pst Bar Jazz — Tánc — Saxofon. 5 Begóniák cserépben már most ültetésre alkalmasak: Egyszerű 1 drb Kő 1'40, teljes virágú 1 drb Ke 1'60, gloscinca 1 drb Kő 2‘20, amaryllis tűzpiros 1 drb Kő 4'50, georgina kerti 1 drb Kő 2—4-tól leljebb. Ezenkívül mlndetiíéle virágbagymákal és kipróbált magvakat szállít a legolcsóbb áron B. Petiik és Társa magkereskedö, Praha I. íuiktilásská ti 13. Árjegyzék inr,yen. AZ IDŐ SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár. Sok mindenfélének a városa ez a szegény Budapest, de talán legelsősorban az öngyilkosok városának kell nevezni. Mintha valami öngyilkossági spanyoljárvány dühöngene és pedig a járványok szabályai szerint, alulról felfelé terjedve Kezdődött az alsó néposztályokon és igy haladt, egyre feljebb. Ma már ott tart, hogy a polgárság előkelő rétegében pusztit, a magasabb intelligenciájú és nagyobb pozíciójú emberek között. A múlt héten például három ügyvéd, egy nagy malom vezérigazgatója s az egyik legnagyobb bank egy igazgatója ment önként a halálba. És minden öngyilkosság mögött egy kizárólagos ok húzódik meg: anyagi bajok. Hiszen régebben is voltak Öngyilkosságok, de ezekben más, szentimentális okok is szerepeltek: szerelmi bánat, az elkövetett bűn, vagy hiba következményeitől való félelem stb. Ma ilyet alig lehet hallani. A szerelmet és a többi érzelmi ügyeket az emberek, úgy látszik, nem tartják elég súlyos okoknak arra, hogy szakítsanak miattuk az életükkel, ellenben a mindenható és mindenkitől imádott Pénz jelenti számukra a mindent, az egyedüli értéket, az élet csúcsát, amelyről Iesiklani annyi, mint elveszteni az élet értékének minden tudatát. Nyilvánvaló, hogy az emberiség % ma súlyos neuraszlhéniában szenved. Az utóbbi tizenkét év annyit őrölt az emberek idegrendszerén, mint annak előtte egy egész élet. S ezek a romlott idegek néni bírják az élet legnagyobb terhét: a gondot. A mai rettentő nehéz .gazdasági viszonyok pedig szolgálnak elég gonddal még olyanoknak is, akik eddig nem voltak hozzászokva, akiknek egész életberendezése a nyugodt, szilárd exisztencia bázisaira volt felépítve. S éppen a gazdasági viszonyok nehézségei miatt az emberek — amire különben is mindig erős volt a hajlamuk — nagyon is túlbecsülik az anyagi kérdést, szinte egyedüli élet-értéknek tekintik a vagyont. Azt a vad, mohó pénz-hajszát, ami ma az embereket elfogja, a békeidőkben nem ismertük, még azok is, akik a pénz hajszolásában látták életük hivatását, aránylag csendesebb, nyu- godtabb tempóban csinálták a dolgot. Ma a pénzhaj- hász lélekzetnélkülí tempóban fut az aranyborjú után, de közvetlen mögötte futnak a többiek is, ki hogy bírja: az iparos, az ügyvéd, az orvos, még az író és a miivész is. A pénz magnetilcus ereje befurakodik mindenüvé. Abban a forgatagos láncban, amely itt folyik, ma már nincs is „majomsziget", amelyben félreállnak azok, akiknek nincs kedvük táncolni, hanem inkább félreállnak és csöndes mosollyal, fölényesen nézik a keringőzőket. Mindenki táncol ebben a bősz farsangban és ha aztán eljön a böjt, akkor sivár érzéssel ébrednek: elszaladt előlük a cél, nem tudnak többé uj értéket találni a maguk számára. Pénzügyileg tönkremenni annyi, mint meghalni. Nálunk nincs, soha nem is volt az a szellem, amely Amerikában általános: hogy ha valaki tönkrejut, elkezdi újból, felkapaszkodni a mélyből fölfelé, hogy ha valaki nem boldogul egy pályán, átszerel egy más pályára, de szívósan, fogait összeszoritva küzd, verekszik tovább, addig, amíg valahol, valahogy mégis csak kicsikarja magának legalább is az exisztenciát. Mi arra vagyunk berendezkedve, hogy- egv sínen járjon az életünk s ha erről lesiklik, nem tudunk mihez kezdeni. A gazdasági ruganyosság hiányzik a mi embereinkből, még azokból is, akik a lakosság legelasztiku- sabb elemét jelentik: a kereskedelemmel foglalkozó zsidókból. Ha aztán rájön az emberekre a baj, nem látnak belőle kivezető utat, nem is keresik az élet százféle más lehetőségeit, nem látnak egyebet, csak egy nagy sötétséget maguk előtt, amelybe aztán beleugranak. Ma pedig a rendesnél nagyobb elaszticitásra volna szükség. Egy nagy átalakulási folyamatban vagyunk, egy egész országnak kell hozzá idomulnia a megváltozott helyzethez, szűkebb határokhoz, csökkent lehetőségekhez, megváltozott életfeltételekhez, egész társadalmi rétegek billenlek ki súlypontjukból és uj egyensúlyi helyzetet kell, hogy keressenek. Az egész magyar lateiner-intelli- genciának, amely eddig kényelmesen el tudott helyezkedni a közhivatalokban, most uj életfeltételeket kell a maga számára keresnie, a kereskedő elvesztette régi piacai nagy részét s újakat kell keresnie, az iparosnak szintén — és igy tovább. A gazdasági átalakulás sebesültjei ott bevernek mindenfelé s most már a halottal is egymásra halmozódnak. De az emberekben még mindig él a merevség szelleme, ha nem boldogulnak egy helyen, nem keresnek más helyet, hanem kétségbeesnek, mintha most már az örök nagy semmi nyílna meg előttük. A magyar embereket másképp kellene nevelni, mint ahogy eddig nevelték. Minden fiatal emberbe bele kellene oltani azt az elszántságot, hogy ha kell, meg tudjon állni a világ minden pontján és bármiféle foglalkozásban. E körül a központi gondolat körül kellene felépíteni egész nevelési rendszerünket, elaszticitást, szívósságot, az életben való bizalmat, önmagukban való hite! adni nekik. Magyarnak lenni ma legnehezebb sors a világon. Arra kell törekednünk, hogy fiainkat ehhez a nehéz sorshoz hozzáidomitsuk, hogy el tudjanak bánni vele és kemény lélekkel álljon'']- mer S’dya cint!, hogy az öngyilkosok hazáiét az élttel bátran szembenéző küzdők hazájává alakítsuk áí.
