Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-21 / 43. (1081.) szám
/V ( Mai ssámunk 16 n!«lal V. ívf. 43. (1081) szám * Vasárnap « 1926 február 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Dzurányi László Felelős szerkesztő: Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága I!., Panská ul 12/III.—Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A közép európai .Locarno Irta Grosschmid Géza dr. szenátor Prága, február 20. A magyarországi frankaíférnek a csehszlovák országgyűlésen való tárgyalása jogalap nélküli. Ez nem a csehszlovák köztársaságnak és Magyarországnak, hanem elsősorban Magyar- és Franciaországnak az ügye. Az utóbbinak hivatalos képviselete pedig időelőttinek nyilvánította, hogy az ügynek akár büntetőjogi, akár politikai része bírálatába bocsátkozzék, a magyar bíróságok és a parlamenti bizottság működésének befejezése előtt. A középeurópai béke védelmének ürügye alatt tehát csak olyanok hozhatták e kérdést a prágai parlament elé, akiknek az európai politikában nem a ki- engesztelődés, de a legelvakultabb nacionalizmusból fakadó hatalmi vágy alapján a le- győzöltnek deklarált népek teljes letiprása az álma, vágya és célja. Annak az erkölcsi és politikai botlásnak és vétségnek kimagyarázgalására, vagy éppen mentegetésére, ami megtörtént, nincs és nem is lehet egy szavam se. A bűnnél azonban nem lehet nagyobbá büntetés. Megtévedt embereknek akár politikai eltévelyedéseért, akár a büntető törvénybe ütköző cselekményéért csak azokat lehet felelősségre vonni, akik a tettet elkövették, de nem lehet erkölcsi halálra akarni Ítélni egy nemzetet, egy évszázadokon át Európáért szenvedett népet. „Az uj politikai alakulatok azonban, amelyeket a békeszerződések teremtettek meg" — mint Nitti mondja — „tele vannak aggodalommal a jövőt illetően, miután oly különböző népeket egyesítettek határaik között, amelyek más és más remény megvalósulását várják az elkövetkező időktől." A nyugtalan lelkiismeret a forrása tehát — az itteni magyarság teljesen lojális magatartása dacára — a prágai parlamentben elhangzott interpellációnak, de egyúttal azon állandó és általános erőszakoskodásnak is, mely kormányunknak a kisebbségekkel szemben való politikájának vezér- motivuma. A külügyminiszter ur az interpellációra j adott válaszában Európa felé fordul és egy j középeurópai Locarno megteremtéséről mond színes szavakat. Nem lep meg, hogy önmagát nagy dolgokra tartja elhivatottnak, ámde szándékának őszinteségében alapos okunk van kételkedni akkor, mikor a múlt felhánytorgatásával, a szokolhamisitás ügyének felmelegítésével és Apponyi Albert személyének és háboruelőtti politikájának ferde beállításával, nemkülönben arra aa esetre, ha ez a szerencsétlen frank- csalásügy nem az ő szájaize szerint nyer elintézést, homályos fenyegetéseivel nyilvánvalóvá teszi, hogy ezt az alkalmat mész- szebb menő célok kihasználására ragadta meg. Ezek között a célok között szerepel, nagyon is átlátszóan, az, hogy ami erkölcsi érték az agyongyötört magyarság részére ebben a pillanatnyilag nagyon nehéz helyzetében még megmaradt, azt is, például Apponyinak világszerte tisztelt személyét, élve e zűrzavaros helyzettel, egy-kettőre lerántsa és valahogyan az itt élő magyarságot is komnromittália, hegy a nemzetközi fórumok előtt az előbbi szavának súlya, az utóbbi panaszának hitele ne legyen. És az a külügyminiszter ur vészé atkára a közéneurómi Locarno szükségességének birdoté~ét, aki a választások akatt. 1Ó?5 november 2-án a smichovi Nemzeti Házban A szlovák néppárt végzetes dilemmája Mit morogj a kormánysajtó Hlinkáék parlamenti semlegességéről — A magyarellenes külpolitika ős'szé&bfcosfa Prágát és Rózsahegyet — „Ha a néppárt elárulja az autonómiát, huszonnégy órán belül uj párt alakul és átveszi a vezetést” A koalíció munkaprogramjának legaktuálisabb pontját, a frankaíícrt letárgyalta már a képviselőház. Ha rövid visszapillantást teszünk a két plenáris ülésre, úgy megállapíthatjuk, hogy a cseh és sHovák szónokok | egyaránt a leggyülöletesebb hangon nyilatkoztak nem a frankhamisitókról, hanem Magyarországról is. Az utolsó uap szónokai közül ! Stefánek dr., a hírhedt magyargyülölő követelte, hogy Sziovenszkón és Ruszin- szkóban meg kell szervezni a rendőrséget és a csendőrséget, mert még most is óriási aknamunkák folynak Csehszlovákia ellen. Stefánek tehát tényleg rendőrállammá akarja átalakítani Szlovenszkót és Ruszin- szkot és kimondott célja nem más, minthogy ismét működésbe lépjen a propagacsna kancellária. A másik fenyegetés Hayn Kramár-párti képviselő rajából hangzott el, aki azt állította, hogy a németség és magyarság a köztársaságban irredenta politikát folytat és figyelmeztette a magyarságot, hogy Prága nem fog visszariadni sommiféle eszköztől és véget fog vetni ennek az irredenta politikának. Myslivec cseh néppárti képviselő beszédében Magyarország földarabolását jósolta meg, illetve arra uszított. Ezt a fekete, vak fanatizmustól tajtékzó gyűlölködő beszédet maga Hlinka is több ízben megtapsolta. Tuka, az irredenta magyarónnak kikiáltott néppárti Tuka még a csehek jó részén is túltett a Magyarország elleni agresz- sziv hangban és felajánlotta a néppárt, sőt a szlovák nemzet karját és kardját Benes magyarellenes, háborús kardesör- tetáseihez. A frankaffér parlamenti vitája tehát közel hozta egymáshoz a cseh és szlovák törvényhozókat s a kétnapi plenáris ülésen láttuk azt, hogy az ellenzék ma már csak a magyar és német polgári pártokból, a német szociáldemokratákból és a kommunistákból áll. A szlovák néppárt az egész idő alatt tartózkodóan viselkedett. A szlovák néppárt magatartása a frankügyben ugy-ahogv még érthető. De voltak mozzanatok az ülések folyamán, amikor tisztán belpolitikai vonatkozású ellenzéki javaslatokat utasított vissza a koalíció s a Hlinka- pártnak ez ellen sem volt egyetlen tiltakozó szava. A koalícióba a szlovák néppárt magaviseleté ismét uj életet és erőt öntött. A koalíciós sajtó most már egész biztosra veszi, hogy a szlovák néppárt az akíiv munka terére lépett és felhagyott a negatív ellenzéki politikával. A félhivatalos Ceskoslovenská Republika Pozsonyból egy kormánypárti politikussal folytatott beszélgetést közöl. Az illető politikus megállapítja, hogy eddig ugyan még semmi lényeges nem történt, de a valóságban mégis egyhült a parlamenti helyzet Ma már nemcsak Prágában, hanem más szlovák pártokban is meg van a hajlandóság arra, hogy elfelejtsék a múltat és a ludákok békejobbját elfogadják. A félhivatalos lap pozsonyi informátora természetesen azt állítja, hogy a legnagyobb nehézségeket a magyaróuok okozzák, akik mindennap más álarcot vesznek fel. ’ A Lidové Novinv megállapítja, hogy a szlovák néppárt parlamenti viselkedése százszázalékos eltolódást jelent eddigi politikai taktikájától. A frankaffér elválasztotta a szlovák néppártot a többi ellenzéki párttól s ez az elválás csak a szlovák néppárt javát szolgálja. A Slovenskv Dcnnik a szlovák néppárt és a miniszterelnök közötti tárgyalásokkal kapcsolatban megállapítja, hogy a ludákok maguktól tértek át az uj taktikára s első lépésük Svehlához Hodzsátt keresztül vezetett. A Slovák egyik prágai levelében, melyet valószínűleg maga Hlinka irt, a többi között az áll, hogy a kormány szükségesnek ismerte el azon dolgok korrigálását, amelyeket a szlovák néppárt küldöttsége a miniszterelnöknek előterjesztett és ebből kitűnik, hogy a kormány a szlovenszkói kérdésekben egyáltalában nincsen informálva. A párt memorandumot nyújt majd át a kormánynak és az erre adandó kormány- váiasztól függ a párt parlamenti klubjának további fellépése, amely még ma is az autonómia és a pittsburgi szerződés alapján áll. A klub mindaddig ellenzékben marad, amig a szlovák nemzet kérését nem teljesitik. Ha a kormány ezt teljesiti, amivel tartozik is a nemzetnek, úgy a szlovák néppárt átveszi a vezetés felelősségét és a nemzettel szemben teljesíteni fogja kötelességét Tiszó József dr. szlovák néppárti képviselő a Prágában megjelenő Cceh-ben megállapítja, hogy a parlament legaktuálisabb kérdése a szlovenszkói probléma elintézése. Egyesek, sőt egy miniszter is, azt állította, hogy a szlovenszkói kérdés tisztán gazdasági probléma. Mások viszont közigazgatásinak tartják, egyes papok pedig azt gondolják, hogy a szlovenszkói probléma egyesegyedül kulturális, legelsősorbau vallási kérdés. ; Tiszó képviselő mindezekkel szemben megállapítja, hogy a szlovenszkói probléma mindig nemzeti kérdés volt és ma is az. Ezt nem lehet az adó vagy a közigazga-^ tás rendezésével megoldani. De még az is té- i ved, aki azt hiszi, hogy a kulturális kérdések | rendezésével minden elsimulna. A szlovák | néppárt tábora tudatában van államalkotó | feladatának s éppen ezért követeli, hogy Szlo- jvenszkó állami közigazgatásának vezetését az j ő kezébe adják át. | A kormány ellenben a saját receptje szerint halad tovább és éppen ezért, ha a szlovák néppárt a kormányprogram alapjára helyezkedne, elárulná saját programját. Az autonómia ma olyan mélyen gyökerezett be a szlovák nemzetbe, hogy ha a szlovák néppárt ezt elárulná, úgy huszonnégy órán belül nj párt alakulna autonóm programmal s ez venné át a vezetést. A cseh közvéleménynek is tudnia kell, hogy a szlovák kérdés pszichológiai előfeltételei meg vannak és talán sohasem lesz kívánatosabb politikai atmoszféra az egész államkérdés elintézéséhez, mint ma. A szlovák néppárt tehát kétségkívül kész az ellenzéki oldalról való kiugrásra. Utolsó két napi semleges magatartása ezt bizonyítja. Az autonómia és a pittsburgi szerződés hangsúlyozása a mérvadó néppárti vezetők részéről azonban olyan elvi nehézség, mely igen kétessé teszi a kiegyezés lehetőségét. Az olcsó kiegyezés ugyanis: mint Tiszó is világosan látja, a néppártra nézve végzetes lehet. Bukarestben az ellenzék győzött a községi választásokon Bukarest, február 20. Tegnap reggel 8 órakor az egész országban megkezdődtek a községi választások. A hatóságok minden intézkedést megtettek a rend feritartására. Eddig egyetlen kihágásról sem érkezett jelentés. Délután hat órakor befejezték a választásokat. Bukaerstben 4 választókerület volt, amelyek mindegyike 31 körzetre oszlott. Két jelölőlista volt, egyik a polgári kormánypártoké, másik az egyesült ellenzéké. Bukarest, február 20. A nagy izgalommal várt választások mindenütt a legnagyobb csendben folytak le. Bukarest négy választó kerületében az egyesült ellenzék győzött. A vidéki eredményekről még nem érkezett jelentés. többek között szóról-szóra ezt mondotta: „Számunkra, a mi generációnk számára, a földreform oly emlékmű, amely a cseh embernek 'az őt megillető helyre való állítását jelenti. Ez a történelmi igazság szimbóluma lesz Fehérhegyért, a cseh embereknek idegenbe való kiveretéseért és a kis cseh egyének germanizálásáért." Nem földreformot, de egy büntető expedíciót hirdetett tehát — Locarno után!! saját állama polgárainak úgyszólván nagyobbik fele része ellenében oly, a múltba messze vesző események megtorlásaként, melyekhez ennek a ma élő generációnak semmi köze, a magyarságnak pedig a múltban sem volt semmi köze. És az a külügyminiszter ur beszél a középeurópai népek kiengesztelödésének szükségességéről. aki tagja a nyelvrendeletet kibocsátó kormánynak, mely rendelet a ki- i sebbségek eben az elnemzetlenités fesryve- ' re és amely a nem cseh és szlovák anyanyelvű intelligenciának a kezéből kiüti az amugyis száraz mindennapi kenyeret. A külügyminiszter ur arra számit, hogy a másfelé elfoglalt európai közvélemény a középeurópai Locarno aeolhárfájának rezdülését szivesen fogja hallani, azon ő fog játszani s az ódium arra hárul, aki nem hallgatja meg. Mert Franciaországot pénzügyi konszolidációjának problémája és az afrikai háború, Angliát távol keleti érdekei, Németországot a még mindig dúló belső válsága, Olaszországot ugyanaz és győzelmi mámora köti le. Európa tehát nem ér rá felfigyelni arra, liogy itt mi megy végbe. Igv, ha a belpolitikai tények nemismerése mellett vagy ezek dacára akadnak emberek. akik bíznak a kormánv és különösen a külügyminiszter ur jószándékaiban, azokat is alaposan kell, boga- reménvkedéseik- ből felébressze Hniscvszky Igor képviselőnek. n külügyminiszter ur egyik legoda- adőbb hívének, a vitában tegnap elhangzott, eléggé erőteljesen vissza sem utasítható, ildomtalan beszéde, amelyben az egész müveit világ parlamenti életében szokatlan és talán soha elő sem fordult parlagi módon nekitámad az egész magyarságnak. Egy vad jazz-band-ben csendül ki igy nemcsak az utódállamok sajtójában, de magában a csehszlovák parlamentben is a „lo- carnói szellem". Talán ezt mégis meghallja végül Európa és meggyőződik egyúttal arról is, hogy a felszabadítóit Szlovenszkóbau a szegénység van otthon immár csaknem minden házban és a többinek is ott ül az a küszöbén. A külügyminiszter ur szirénhangjaiban nem bizhatunk tehát addig, mig idebeun az állampolgárok egyenrangúsága és egyenjogúsága a való élet ténvévé nem válik és amig kifelé, a szomszéd magyar állam teljes megbecsülésének nemzetközileg is garantálandó ténye a hirdetett szándék őszinteségét be nem igazolja.
