Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-18 / 40. (1078.) szám

^I«<MMA!KkARHÍRliAB 1926 február 18. Csütörtök. ^ . -vWüJiWíj'.. -*Olbi£* Ballag már a vén diák... Az eperjesi kollégium utolsó magyar osztá­lyának estélye — A P. M. H. tudósítójától — Eperjes, február 17. Az eperjesi kollégium főgimnáziumának nyolcadik osztályú tanulói vasárnap jól sike­rült előadást tartottak. Ez a farsangi est vol- takép szomorú dátum marad. A hires kollégi­umi főgimnázium „utolsó*4 nyolcadik osztá­lyának diákjai rendezték az estélyt, melyen Szigligeti „A Mama“ c. vigjátéka került szín­re. Az este a sirvavigadás jegyében zajlott le. A szemek egy emberre meredtek a meg- illetődés, tisztelet, hála könnyes tekintetével. Wallentinyi Samu dr. volt az, aki az utolsó magyar osztály utolsó magyar estélyének a rendezőségét elvállalta. A lelkes embernek és nagyszerű pedagógusnak igazi kultúrán ne­velődött lénye, rendkívül széles tudományos érdeklődése, gazdag irodalmi tudása, sokat méltányolt pedagógiai eredményei csakis hí­veket és tisztelőket szereztek huszonötéves tanári működése alatt. Ha most majd pontot kell tenni az utolsó magyar mondat végére, — akkor ő a legeslegnyugodtabb lelkiismerettel teheti kezét a szivére, mert megtette köteles­ségét: lelkes, szenvedélyes, de politikamentes szeretettel az ifjúság és a kultúra iránt. Ilyen „rendező*4 mellett természetesen kitűnő volt a diáktársulat előadása. Gömöry Kató mamája elementáris komikai hatásokat tudott elérni és a közönség tüntető lelkesedés­sel tapsolta. Szántó Klárika csupa báj és üde fiatalság volt. Klemens Lola, Moskovitz Mik­lós, Klein Károly, Frankéi Jenő, Schütze Béla, Gerő Manci, Meislinger István, Gellért Andor és Lichtig József is mind tudásuk leg­javát nyújtották. Szigligetinek még ma is üdén ható játékát egy szlovák egyfelvonásos, a „Pacientka** előzte meg, amelynek művészi betanítása körül Petrenko János tanár buz- gólkodott eredményes sikerrel. A százéves jBvendőmondó Érdekes fejezet a népies babonából Még ma is tapasztaljuk a különböző kalendáriu­mokban, hogy ezek a népies babonának tentartói. Miután a kalendáriumnak közölnie kell a csillagá­szati adatokat és mivel régebben az asztronómia (csillagászat) elválaszthatatlanul egybekapcsolódott az asztrológiával (csillagjóslás), ezt a jelenséget könnyen megérthetjük. Ehhez járul, hogy régeb­ben az orvosi gyakorlatban az érvágás általános szokás volt, úgy, hogy a régi kalendáriumok közöl­ték azokat az időpontokat is, amelyekben az érvá­gás hasznos, javasolható, vagy káros hatású lehet. Ma már az érvágás divatja megszűnt, a legtöbb em­ber ma már nem hisz ennek, vagy annak a bolygó­nak jó, vagy kártékony hatásában. Azonban még ma is vannak olyanok, akik nem tudnak szabadulni egyik-másik babonás nézettől, Így például sokan hisznek abban, hogy a hoídváltozások kapcsolatban vannak az időjárás alakulásával. A nép körében még ma is sokan adnak hitelt az úgynevezett száz- esztendős kalendáriumi jövendőmondónak. Ez a hit annyira általános, hogy alig van népies kalendá­rium, amelyben a százéves jövendőmondó bölcses­ségeit meg ne találhatnék. Érdekes, hogy a legtöbb hivő nem tudja, hogy tulajdonkeppen miről is van szó. Ha megkérdezzük, hogy mi is az a százeszten­dős jövendőmondó, többnyire a következő lakoni- kus feleletet kapjuk: Annak az időnek a leírása, amely száz évvel ezelőtt volt s amely száz esztendő múlva megismétlődik. Hogy ez a felfogás mennyire ostoba, nem is kell hosszabban fejtegetnünk. Má­sok úgy gondolják, hogy a százéves jövendőmondó a következő száz esztendőre megjósolja az időt. Hogy ez a felfogás is milyen esztelenség, egészen nyüvánvaló, ha meggondoljuk, hogy a tudományos meteorológia még 24 órára sem tudja teljes biz­tonsággal megjósolni az időjárást és felállított prognózisai csak szűk meteorológiai területre vo­natkoznak. Hogy a százéves jövendőmondó lényegét meg­ismerjük, történelmi visszapillantást kell végez­nünk. A régi juliánus-naptárnak több hibája volt, amelyeket 15S3-ban a XIII. Gergely pápa végre­hajtotta naplárreform korrigált. Ettől kezdve le­hetségessé vált hosszabb időközre szóló évkönyvek kiadása s a naptárkészitök eszerint is rendezked­tek be, mivel akkoriban nem minden évben vásá­roltak naptárt. (A Gergely-naptárt különben az evangélikusok kezdetben visszautasították a Né­metországban csak 1747-ben nyert császári szente­sítést.) Hosszabb időre szóló kalendáriumokat ad­tak hát ki, 1593 óta egy „mindig érvényes kalendá­riumot44, amelynek értéke főleg a házi és mezőgaz dáltodásra vonatkozó hasznos utasításokban állt. Az első százéves kalendáriumot, amelyet azon bán még nem igy neveztek. Mauritius Knauer, a langheimi kolostor apátja adta ki. Knauer szenve­délyesen foglalkozott asztrológiai kérdésekkel s igy jött rá a 100 éves naptár eszméiére. Nehéz asztroló­giai spekulációk utján felállította az „égi figurát4 s megállapította az egyes esztendők uralkodó pia nótáját s segítő bolygóit. Például megállapította, hogy az uralkodó planéta a Jupiter, segítője a Pa- tumus: Jupiter Pa turnus fejére esőt ráz, az illető év esős lesz. (Szén ábrákba is foglalták ezeket a rnc'Tánaniíásnknt.) TI yen módon a Knauer-féle „Ca- len/Winm osonom1 nr^rtfeum nernetuum" ta­nácsokat adott a szőlőmivelésre, állattenyésztésre, megmondta, mikor lesz szárazság, esős év, mindezt jóhiszemű asztrológiai spekulációk nyomán. A százéves kalendárium címet Chrisloph von Hellwig erfurti medikus vezette be, aki Knauer kalendáriumát 1701-ben saját nevén adta ki. A Hellwig-kalendárium 1875-ben érte el kétszázadik kiadását. Hellwig alchimiai tanácsokkal is kibőví­tette Knauer müvét, később még mezőgazdasági tanácsadó is hozzájárult. Knauer nevéhez fűződik a százesztendős jöven­dőmondó. Ha babona is, nem káros babona, mert a százéves mágus többnyire igen ártatlan általános­ságokkal elégszik meg, megállapítja például, hogy április 16-ig fagy lesz, ekkor azután szelidebb idő áll be. Mindenesetre hátrányos, hogy a legelterjed­tebb s legnépszerűbb olvasmányban, a kalendá­riumban, ilyen haszontalan dolgok foglalnak el sok helyet, hasznos és közérdekű tanácsok helyett. V. Ungvár nem szabadulhat az abszolutizmus alól A kormánybiztosi éra továbbra is megmarad — A képviselőválasztások eredményei intő például szolgálnak a kormányzatnak Ungvár, február 17. (Kuszínszkói szerkesztőségünktől.) Nem­csak ellenzéki körökben, de a kormánypártok körében is megelégelték mar azt a gazdálko­dást, amit Ungváron a kormánybiztosi éra már két esztendeje folytat. Lépések történtek tehát ebben az ügyben a kormányzóság előtt is és pedig olyan értelemben, hogy vetessék vége az abszolutizmusnak és - állíttassák vissza a községi autonómia, már annál is inkább, mivel Ungvár főváros jelenleg olyan beruhá­zások előtt áll, mélyeknek sok milliós terhei a polgárság teherbiróképességét messze felül­haladják és egész sor jövő generációt koldus­botra juttathatnak. A kormányzóságon ezzel szemben minden párt merev visszautasításra talált. Ennek a visszautasításnak indoklásai között főszerepet játszik az, hogy semmi ga­rancia nincs a képviselői választások ered­ménye után arra, miszerint Ung> ár képviselő- testületébe a kormánypártok többséget tud­nának belevimii. Amig tehát erre kilátás nincs, addig Uugvárnak abszolutizmus alatt kell sorvadni, legyen az a sokat hangoztatott „demokrácia44 még oly durva megcsúfolása is. A kormányzóság e merev álláspontja je­lenleg semmi érvvel meg nem ingatható, mi vei az a hatalom öklére támaszkodik, amely jelenleg az ellenzék letörésének kétélű poli­tikai fegyverét fitogtatja a s >kat lü.*ö polgár ság szeme előtt. A kormánybiztosi éra elleni általános el­keseredésnek gazdasági okai mellett szemé­lyi okai is vannak. A magát émelyitésig rek­lámozó és dicsértető Hrbek ungvári kor­mánybiztos, mint erdőtanácsos két éve élvez fizetéses szabadságot és emellett busás kor­mánybiztosi fizetést is húz, eltekintve azok­tól a horribilis napidijaktól, amiket kölcsö­nök utáni futkosásában felszámit. A kormánybiztosnak, mint erdőigazgató­nak szabadsága február végén jár le. Az er- dőtanácsosnak azonban esze ágában sincs visszamenni az erdőigazgatóság hivatali heh ségébe, hanem továbbra is két fizetéses pozí­ciójában akar megmaradni. A törvény szerint azonban néki fizetéses szabadság nem jár, ezt neki megadni nem szabad volna s igy leg­alább elérné a főváros polgársága, hogy Hr­bek kénytelen volna helyét elhagyni. Ungvár ellenzéki őslakosságot azonban nem személyek ellen harcol. A kormánybizto­si rendszer az, ami ellen rövidesen igen hat­hatós formában fogja tiltakozó szavát felemel­ni és már előre kimondja, hogy a kormány- biztosi éra alatt szerzett adósságokért, vagy az ezután felveendő milliókra rugó kölcsönökélt semmi anyagi felelősséget nem vállal és an­nak felvétele ellen már eleve tiltakozik. A h. kormányzó egyébként Prágába uta­zott. ahol az illetékes minisztériumokban mégis csak nagyobb megfontolás tárgyává teszik, hogy meddig feszítsék azt a húrt, amely már most is szakadással fenyeget Vancsura egy ilyen fürdésnél odasugta ! Ondruska ápolónak, hogy ne kötözze meg. Ettől kezdve jó viszonyba kerültek. Karácsony előtt levelet irt a feleségének, hogy látogassa meg a kórházban, minden jól megy, de Ondruska cí­mére írjon. Ezt a levelet az ápqló az orvosoknak megmutogatta és igy kiderüli, hogy az álőrüli közönséges szi­muláns. így került másodszor is az esküdtszék elé Van­csura mester, akinek Csehországban, Kromerizsen ringott a bölcseje és aki a Vincze Aurél dr. tör­vényszéki elnök, Talcsik Károly dr. és Németh Ödön törvényszéki túrákból álló szakbirőság és az esküdtek előtt nem is tagadott semmit és beis­merte bűnösségét. Az esküdtek a feltett kérdésekre igennel vá­laszoltak és ezen az alapon Vittkó Rezső dr. vé­delme meghallgatásával, Gyuriss Alajos dr. vádbe­szédében indítványozott büntetés elfogadásával két és félévi fegyházra Ítélte a bíróság. Vancsura megnyugodott az ítéletben. Amikor a fronton elesett fiú „visszatér" a szülői házba Egy csehországi fiatalember körmönfont csalási kísérlete — „hősi halottat44 Nyitrán letartóztatták a Nyitra, február 17. Nem mindennapi csalási kísérlet történt tegnap Nyitrán, melynek hősét Tattermusch József 27 éves volt vasúti tisztviselőt a csend- őrség letartóztatta és az államügyészségi fog­házba kisérte. Az érdekes eset előzményei, a következők: Amler József csehországi tisztviselő Hen­rik nevű fia a háború kitörésekor bevonult ezredéhez, majd mint hadapród a szerbiai frontra került. A hivatalos jelentés szerint még atfiáboru első évében hősi halált halt. Szülei a frontra való kiérkezése óta nem kaptak értesítést fiuktól és a hivatalos jelen­tés megerősítette azt a hitüket, hogy fiuk a fronton elesett A szülők legnagyobb megle­petésére vasárnap táviratot kaptak Nyitráról a következő szöveggel: „Útban vagyok hazafelé. Egészséges va­gyok. Sokszor írtam, választ nem kaptam, küldjétek 400 koronát az útra, címem Molnár leveleivel, Nyitra, Rína ulica Hen­rik. Az Amler családban érthető konsterná­ciőt keltett a távirat Az első percek gondta­lan örömeit azonban rövidesen a gyanú vál­totta fel. A család attól félt, hogy a távirat fel­adója nem az elveszettnek hitt fiú és attól tartottak, hogy valaki rossz tréfát üz veiül;. Amler az ottani csendőrséghez fordult tanács­ért a gyanús távirat ügyében. A konovai csendőrség távirati utón értesítette a nyitrait, kérve az ügy megvizsgálását A nyitrai csend­őrség megállapította, hogy a távirat feladója Tattermusch József nevű cseh fiatalem­ber, ki a konovai vasúti állomáson telje- sitett szolgálatot, ahonnan azonban elbocsájtották. így ismerte Amlerék családi viszonyait Azonnal letartóz­tatták. Rövidre rá értesítés érkezett a prágai rendőrségtől a nyitrai csendőrségre, mely sze­rint Tattermusch február 4-én meglopta Cseh Jaroslav prágai vasúti tisztviselőt. Ez alkalommal Cseh lakásából 2500 koro­na értékű ruha tűnt el. A szélhámos felett rö­videsen a nyitrai törvényszék fog ítéletet mondani Hónapokig őrültséget szimulált a komáromi betörő Egy fürdés alkalmából kiesett szerepéből és elárulta magát — Okos levelet irt, amiért harmadfélévi börtönt kapott A P. M. H. tudósítójától — Komárom, február 17. Az Ipolysági betörőbanda ügye másodszor fog­lalkoztatja a komáromi esküdtszéket. Még 1922- ben történt, hogy egy éjjel álarcos rablók törtek be Dusinszky nevű gazdag kereskedő lakásába, ahol a gazda véletlenül nem volt odahaza. Az álmából felriadt Dusinszkynét meg­kötözték és száját betömték, úgy, hogy tehetetlenül maradt a betörőkkel szem­ben. Az asszonytól kicsikarták a páncél pénz­szekrény kulcsát és azt próbálták nyitogatni, de a betörők nem voltak szakemberek és izgatottsá­gukban a kulcsot elgörbítették és igy a szekrény nem nyílt kL A pénz ottmaradt a szekrényben. A betörők erre egy aranyórával és egy revolverrel távoz­lak az ablakon keresztül. A kereskedő gyanúja egyszer csak cselédjükre, Mester Katalinra terelődött, akit a csendőrsét? váratlan vallatása annyira meglepett, hogy azon­nal bevallotta a betörést és megnevezte bűntársait is. Vancsura Ferenc, Szekeres Lajos és Hruska János személyében. A múlt év november 17-én megtartott küdtszéki főtárgyaláson azonban a fővádlott, Vacsura Ferenc, olyan zavart magavisele­tét tanúsított, hogy elrendelték elmeálla­pota megvizsgálását és igy a komáromi közkórház elmeosztályára került. Vancsura heteken és hónapokon keresztül nem szólt senkihez a kórházban és mereven nézett min­denkire, ami az orvosokat is megtévesztette Ondruska István ápoló azonban sűrűén figyelte az álbeteget és gyanút fogott, hogy normálisan fekszik és kel, csak nappal őrült, éjjel pedig csendesen alszik. Köz- és önveszélyes őrülteket úgy fiirösztik meg, hogy kezüket és lábukat megkötözik, hogy ne tehessenek magukban és környezetükben kárt Húsz dollármilliomos indiánt gyilkolt meg egy oklahomai maffia Törvény védi a dúsgazdag induián lányokat a fehér házasságszédelgők ellen Newyork, február. Amerika közönségét nagy izgalomban tartja egy oklahomai maffiának éppen most bekövetke­zett leleplezése és vezéreinek bűvösre tétele. Ez a maffia egy William K. Halé nevű ember veze­tése alatt az elmúlt három-négy év folyamán mintegy húsz dúsgazdag indiánt telt el láb alól, hogy örökösödési jogon összehalmozza az „osage44- indiánok életjáradékait olyan emberek kezében, akik bűntársad; vagy házassági kapocs révén hozzá­juk közel állnak. Az osega indiánok tudniillik — és éppen ez ad­ja meg a maffia üzelmeinek kuriózumszámba me­nő hátterét — Amerika vagyoni arisztokráciájához tartoznak. A sors különös iróniájából ugyanis Oklahoma államnak éppen azokon a kopár és rop­pant kiterjedésű területein bugyogott föl a földből a leggazdagabban az olaj, amelyet a kormány örök jogon átengedett ennek az indián nemzetnek. Az olajkutak fölfedezése egyszerre dúsgazdag embe­rekké tette ezeket az indiánokat. Az állam, amely hétszáz acre földet utalt ki a törzs minden egyes tagjának, megvédte őket a kizsákmányolás ellen. Az olajkutakat nyilvános árverés utján negyed­évenként haszonbérbe adják és a kitermelt olajból haszonrészesedést biztosítanak a tulajdonosoknak. Az olajkutak hozadékának hatodrésze ületi az in­diánokat és ez ma as egész törzsnek napi húszezer dol­lárt juttat jövedelem gyanánt. A haszonbérekből eddig több mint hatvanmillió dollár folyt be, de az olajkutaknak eddig még csak a felét árverezték el. Ezek a kutak haszonrészese­dés elmen eddig külön negyvenmillió dollárral gazdagították az osage nemzetet. Természetes, hogy az óriási gazdagság nagy változásokat hozott az oklahomai indiánok életében. A Ford-autókra megvetéssel néznek, legalább li­muzinnak kell lenni annak, amibe beleülnek, a legújabb párisi divat szerint öltöztetü; leányaikat, a legjobb iskolákba küldüt gyermekeütet és paza­rul vásárolják és tanulják el a civüizációnak min­den kényelmét. A fehér emberek hamar rohamra indultak a gazdag indián örökösnők ellen. 1907 óta, amikor megkapták az indiánok földjeiket, négyszázzal csökkent a telivér indiánok száma és ma már csak 526 hamisítatlan rézbörü van közöttük. Az elkövetkező évek erősen megnyirbálnák ezt a számot is, ha az elmúlt évben törvénnyel nem mon­dották volna ki, hogy fehér ember nem örökölhet többé félvér indián felesége után. Ez a törvény, amely a házasságszédelgők ellen akarja megvédeni az indián nőket, súlyos csapást jelentett arra a maffiára is, amelyet most lepleztek le. Egyetlen cukorbeteg indián milliomos asszony állott már mindössze útjában annak, hogy óriási évjáradékhoz jussanak a banda tagjai. Ez az asszony Molly Burkbardt volt, Ernest Burkhardt- nak, a maffiavezér fehér unokaöccsének a felesége. Molly Burkbardtra a sorozatos titokzatos elhalálo­zások révén kilenc rokonának évjáradéka szállott, úgyhogy ma 135.000 dollár évjáradéka van, amit a szövetségi kormány, amely az olajkutak jövedelmét kezeli, minden negyedévben pontosan folyásit. Mollye Burkbardt meggyilkolásával azonban el­késtek a gonosztevők, akik évek óta valóságos ter­ror alatt tartották az indián kolóniát. Állami vizs­gálat indult meg a törvény nyomán és a maffia tagjai ma egytől-egyig lakat alatt ülnek. A rózbőrü milliomosok azóta megkönnyebbült szívvel töltik Floridában vagy Nizzában a telet. IWW WS **** IBS? !WS5 WTf BT7J JF*í: TBC: CITY-BAU PrAsa II., Vodiílcova Eredeti cigányzene — Berky I.n|o9 prímás 3162 • icnckarivftl teljes 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom