Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-03 / 27. (1065.) szám
Szerda 1926 február 3 lfS*.'VSRM ^RftíIMtA^AíGíta^'HfRLA'S Március 15-én less a franlcpar főtárgyalása Szélcsend a íranknyomozésban — Kik az érleSml szerzők! — A magyar kormány helyzete szilárd — A bécsi osztrák fajvédők sajfőpört indítottak, mert a ffrankhamisítókkal kapcsolatba hozták őket ^ • Budapest, február 2. j A frankhamisitási afférban a niai napon • szünet állott be, mivel ünnep van s igy ugv i a rendőrség, mint az ügyészség csak az ed-i digi anyagot dolgozza fel. Sztraclie főügyész i újságírók előtt kijelentette, hogy a frankhamisitási affér főtárgyalása a legnagyobb valószínűség szerint március 15-én lesz, mert valószínű, hogy a vád- j lottak legnagyobb része a vádirat ellen kifogással fog élni. A franciák leginkább arra törekszenek,i hogy a vádlottaktól megtudják a frankhamisítás értelmi szerzőit, akiket azonban a vádlottak nem akarnak elárulni. Ha ez nera sikerül a franciáknak, úgy a pótnyomozás hiábavaló lenne. A franciák most arra törekszenek, hogy Schulze hollétét kinyomozzák, aki a bűnügy részleteiről felvilágosítást tudna adni. Magyarországon nincs kormányválság Bethlen István gróf szombat óta Dunafü- reden tartózkodik és nagyszabású vadászatot rendezett. A miniszterelnök az Újság munkatársa előtt kijelentette, hogy teljesen légből kapottak a kormányválságról elterjedt hírek. Ha ez igaz volna, úgy nem ment volna a külvilágtól teljesen elzárt Dunafiircdre. Erre a pihenésre azonban szüksége volt. Ja utolsó hetek megerőltető munkája után most ismét ruganyosán és frissen fér vissza szerdán Budapestre, hogy folytathassa munkáját. Zadravecz ellen egyházi port is indítanak Budapest, február 2. Zadravecz volt tábori püspök ellen nemcsak a polgári bíróság, hanem az egyház is pert indít. Az egyházi szokások szerint Zadraveczet az egyház háromszoros büntetéssel sújthatja, ha a polgári bíróság bűnösnek mondja őt ki. A háromszoros büntetés faja a medicinális, a cenzúra és jóvátétel. Ezek alapján elsősorban felfüggeszthetik püspöki állásától, másodsorban felfüggeszthetik püspöki működése alól, vagy pedig teljesen elmozdítják és jóvátétel gyanánt polgári büntetésének letelte után kolostorba kell vonulnia. nyilatkozatára Schager báró és Teufel Oszkár ellennyilatkozatban válaszoltak ás valótlannak minősítették Wolff ezredes vádjait. Erre Wolff ezredes a Korrespondenz Herwei utján egy másik nyilatkozatot tett közzé a bécsi napilapokban, amelyben közölte, hogy régi nyilatkozatát mindenben fentarlja és hangsúlyozta, hogy változatlanul szükségesnek tartja Schagerék szerepének tisztázását. Schager Albin báró és Teufel Oszkár ezért úgy a maguk, mint a vezetésük alatt álló konzervatív néppárt nevében rágalmazás büntette címén pert indítottak Wolff ezredes ellen. Az ügy, mivel sajtó utján elkövetett ráI galmazásról van szó, esküdtbiróság elé kerül. Wolff ezredes ezen az esküdtbiróság! tárgyaláson akarja tisztázni úgy a frankhamisítás I bécsi vonatkozásait, Schagerék szerepét, va- | lamint az októberi budapesti antiszemita konferencia titkait. Wolff ezredes ezért egy esőmé tanú kihallgatását fogja indítványozni és többek között kérni fogja a frankügy vádlottjai közül Windiscbgraetz hercegnek, Nádosy j főkapitánynak, Zadravecz püspöknek, va! lamint az októberi fajvédő konferencia ügyében egy csomó magyar politikusnak és publicistának megidéztetését és az cs- küdtszéki tárgyaláson való kihallgatását. Wiarth grófnő önmaga ellen kér vizsgálatot ' Becsből jelentik: -Cárion de Wiart Frie- dericke grófnő, akiről egy bécsi lap azt álli- ; tolta, hogy közvetítő szerepet játszott a magyarországi bankóhamisitók és a bajor nemzetiek között és különösen Ludendorffal állott volna összeköttetésben, tegnap saját maga 1 tisztázása érdekében megkérte a bécsi rend- i őr igazgatóságot, hogy ezen állítások folytán ; vizsgálatot indíttasson meg. S*eil@i politikai sajtópere a pozsonyi Magyar Újság ellen A pozsonyi törvényszék kmetbirósága Dzurányi László főszerkesztőnek megengedte a bizonyítás kiegészítését. — „Én vádolok, de én érzem magam a vádlottak padján“ — mondotta Leilei, a bukott vezér — Elnapolták a tárgyalást Sanerwein Clemenceant is támadja Páris, február 2. Sauerwein a Matinben hosszabb cikket ir a frankhamisítás alkalmából a háború utáni magyarországi fejleményekről. Azt írja, hogy Horthy és Bethlen szabadították meg Magyarországot a kommunista uralom alól. A Szegeden állomásozó francia katonaság hajlandó volt a kommunisták ellen nyíltan fellépni, azonban Clemen- ceau ez ellen állást foglalt és nyugodtan kijelentette, hogy Magyarország saját maga intézze el belügyeit. A román kormány azonban kihasználta az alkalmat és fegyveresen közbelépett, hogy bosszút álljon a központi hatalmak romániai hadjáratáért és ez annyira felbőszítette a magyarokat, hogy a baloldali reakcióból egy jobboldali ellenreakció fejlődött ki, amelynek következményei a mai események Franciaország ellen. Sauerwein tehát Clemenceaut vádolja azzal, hogy tulajdonképpen az ő meggondolatlan eljárása okozta, hogy a jobboldali körök Magyarországon még most is Franciaország ellen fordulok. Bécshen is esküdtszék elé kerül a Wíndischgratz-féle frankhamisítás (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Becsben ssküdtszék elé kerül a Windischgraetz-féle frankhamisítás és az októberi budapesti magyar—osztrák—román fajvédő konferencia ügye. Ez a legújabb szenzációja az osztrák fővárosnak. Az ügy előzményei a következők: Január első heteiben Bécsben kutatni kezdték a frankügy osztrák vonatkozásait. A nyomozás során a hatóságok figyelme Windisch- graetz herceg októberi és novemberi bécsi tárgyalására irányult s a titokzatos Cárion de Wiart asszonnyal való összeköttetésére, amelyet a franciák most tisztázni igyekeznek. Wolff Gusztáv ezredes nyilatkozatot közölt, amelyben azt követelte, hogy a nyomozó hatóságok terjesszék ki a vizsgálatot Win- dischgraetzék és a konzervatív néppárt vezetőinek, Schager Albin bárónak és Teufel Oszkár volt államtanácsosnak viszonyára. Wolff ezredes rámutatott arra, hogy Schagerék résztvettek az októberi budapesti magyar— román—osztrák fajvédő konferencián, amelynek más résztvevői többek között — miként ismeretes — Eckbardt Tibor és Cuza román egyetemi tanár voltak. Wolff ezredes követelte azt is, hogy a nyomozó hatóságok állapítsák meg, mi történt ezen a konferencián, mivel ennek tisztázását is fontosnak tartja a franküggyei kapcsolatban. Wolff ezredes Pozsony, február 2. Ma délelőtt tiz órára volt kitűzve a pozsonyi törvényszék kmetbirósága elé L e 11 e i Jenő volt nemzetgyűlési képviselő, nyitrai ügyvéd sajtópöre Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap felelős főszerkesztője ellen. Emlékezetes, hogy az országos keresztényszocialista párt multévi válsága idején erős tisztulási folyamat ment végbe a pártban, amely súlyos harcokra és nézeteltérésekre adott alkalmat. A harc középpontjában a keresztényszocialista párt akkori elnöke, Leilei Jenő dr. és szükebb vezérkara állott, akik ellen országszerte egyre súlyosabb hangok emelkedtek, melyek a pártelnököt tnlzott személyi ambíciói miatt súlyos vádakkal illették és azt követelték, hogy vonuljon vissza a i»árt vezetésétől. A csehszlovákiai sajtó csaknem kivétel nélkül több mint féléven keresztül állandóan foglalkozott a párt válságával s Leilei szerepével és különböző leleplezéseket közölt Leilei politikai tárgyalásairól. Mint ismeretes, a harc azzal ért véget, hogy a keresztényszocialista párt multévi kongresszusán bizalmatlanságot szavazott Lelteinek és Lelleinek távoznia kellett az elnöki székből. Uj pártot alakítva még részt- vett a választásokon, de csúfos kudarccal elbukva, ő maga is beismerte saját lapjában, hogy a nép a választásokon ítéletet mondott és ez az ítélet ránézve lesújtó. Ezzel a politikai élettől vissza is vonult. A harc delén megjelent sajtóközlemények között bombaként hatott a múlt év május derekán a Tribuna cikke, mely a teljhatalmú miniszter egy állítólagos rendeletét közölte. Eszerint a minisztérium utasította a vidéki csendőrségeket a kér. szoc. párt erőviszonyainak és más pártokkal való ösz- szeköttetésének kipuhatolására és főként annak megállapítására, hogy az eddig állam- ellenesen vezetett kér. szoc. szervezetek Leilei befolyása folytán az állam alapjára helyezkednek-e ? Mindezt 1925 május 15-iki számában a pozsonyi Magyar Újság is megírta, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerkesztőségben tanuk jelentkeztek, akik a rendeletet saját szemükkel látták és olvasták. így született meg a „Leilei árulása" cimü cikk a következő alcímmel: „Leilei Koza Matejov Györgyhöz csatlakozik?" A cikk arról szól, hogy Leilei a néppártból kivált Kozával az „autonomista keresztény parasztpárt" megalapításán fáradozik és ezeken a tanácskozásokon Kmetyko és Blaho püspökök, Vra- bec képviselő, Hanák plébános és Mikié Vince vesznek részt. A cikk igy végződött: „Leilei tehát méltó kísérettel evei a kormányvizek felé. A magyarság csak örülhet, hogy megszabadulhat ettől a politikai kalandortól, aki minden lépésnél csak a saját érdekeit nézte és a saját hasznát kereste, megcsufolva pártja elveit.4' Leilei Jenő a cikk ezen utolsó sorai miatt nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás címén sajtópert indított a Magyar Újság ellen. A felelősséget a Magyar Újság akkori és a Prágai Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője, Dzurányi László vállalta. Itl említjük meg, hogy Leilei ebben a kampányban — együk nyilatkozata szerint — eddig ötvenkét esetben indított sajtópert, de ez az első, amelynek főtárgyalását megtartották. A pozsonyi törvényszék kmetbirósága Hoífmann Adolf táblabiró elnökletével nagy i érdeklődés mellett tárgyalta a sajtópert. '■ Leilei személyesen jelent meg a tárgyalá- j són, Dzurányi László főszerkesztő védőjével, Weichherz-Zoltán Gyula dr. pozsonyi ügyvéddel jelent meg. A békítési kísérletek után az elnöklő táblabiró megkezdte a fő- tárgyalást Weichherz-Zoltán dr. kifogást emel Smielovszky kmetbiró ellen, aki Leilei pártjának volt tagja. A bíró kijelenti, hogy Hlinka pártjához tartozik, mire a bíróság a védő kifogását elutasítja. Ezután megkezdték Dzurányi László kihallgatását. Dzurányi László kijelenti, hogy a cikket ő irta, de nem érzi magát bűnösnek. Közérdekből Irta a cikket, mert úgy találta, hogy Leilei személye és politikája veszélyt jelent a kisebbségi magyarság életére. Kéri a valódiság bizonyítását nemcsak az inkriminált, Leilei által kikapott, hat sorra, hanem az egész cikkre vonatkozólag. Fölemlíti, hogy a pozsonyi Munkásujság cimü szocialista hetilap 1925 május 19-iki számában szószerint leközölte a teljhatalmú mij nisztériumnak a Tribunában is megjelent rendeletét, sőt a számát is. Kérte a kassai esküdtbiróság jogerős felmentő Ítéletének beszerzését, amely- lyel Szepesi Miksa dr.-t, a Kassai Napló főszerkesztőjét felmentették a Lelleivel való sajtópörében, amikor is Szepesi Miksa dr. azt irta, hogy „Leilei a szlo- venszkói politika rossz szelleme". Ezután Weichherz dr. terjeszti be hatalmas bizonyítási anyagát és kéri a bíróságot, hogy hallgassa ki a Losoncról érkezett tanukat: Kristóff Sándor főtitkárt, Molnár Jenőt és Varecha Józsefet a csendőrségi átiratra vonatkozólag. Továbbá kéri Szent-Ivány József és Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselők, valamint Bittó Dénes, Flach- barth Ernő dr., Tarján Ödön, Böhm Rezső, Pesthy Pál, Reinel János és Stampfel Frigyes kihallgatását L e 11 e i Jenő, aki a védő beszéde alatt szorgalmasan jegyezgetett, kijelenti, hogy itt nem sajtópörről, hanem igazi politikai operációról van szó, csak az a kérdés, hogy a műtétet kin végzik el? Bár Dzurányi László ül a vádlottak padján, mégis 5 — Leilei — érzi magát vádlottnak és nem áll útjában annak, hogy a bizonyítást minél szélesebb keretekben megengedjék. Ha ez ellene fog szólni, akkor levonja a konzekvenciákat, de elvárja, hogy ellenkező esetben a másik oldalon is hasonlóképp cselekedjenek. A maga részéről kihallgatni kéri Csicmanec volt losonci járásfőnököt, Bartos Vencelt. Szappanos Lajost, Néder Jánost és Ollerényi érsekujvári borbélymesterL A bíróság jó félórai tanácskozás után elhatározta, hogy elrendeli a bizonyítás kiegészítését, melynek érdekében az összes bejelentett tanukat kihallgatják s ezért a tárgyalást bizonytalan időre elnapolta. KoveteJjiske a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének azonnali kiadását? Irta: Törköly József dr. A nyelvhasználati jognak a Saiut-Ger- main-En-Laye-beu létrejött nemzetközi szerződés értelmében való szabályozására a csehszlovák köztársaság köteles. Az említett nemzetközi szerződés bevezető részében megmondja, hogy Csehszlovákia mint az egyik szerződő fél azért köti meg ezt a kisebbségi szerződést: „hogy intézményei a szabadság és igazságosság elveinek megfeleljenek s hogy e tekintetben mindazon területek lakóinak, amelyek állami fenhatóság alá jutottak, alapos biztosítékot nyújtson." A szerződés cime, amikor utal arra, hogy az a, nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása végeit köttetett s amikor a szabadság és igazságosság elveinek megvalósítását intencióként írja elő, már bizonyítja azt, hogy a csehszlovák köztársaság a nemzetiségi egyenjogúság megvalósítására magát kötelezni akarta s hogy ezt kötelezőleg meg is tette, azt igazolja az a megcáfolhatatlan tény, hogy ezt a csehszlovák köztársaság hivatalosan meghatalmazottal által alá is irta s ezen szerződést a csehszlovák köztársaság külön törvényével ratifikálta is. A csehszlovák köztársaság ezen nemzetközi kötelezettségének csak a teljesítési látszatot állította be, mert valójában a nemzetiségi egyenjogúság megvalósítva nincs! A nemzetiségi egyenjogúság elvi alapja le van fektetve a sant-germaini szerződés 2. cikkében, 7. cikkében, 8. cikkében és 9. cikkében. A 122—1920. számú törvény hivatkozik is a saint-germaini szerződés 7. cikkére, azután az I. fejezet 9. cikkére, kétségtelen tehát, hogy a csehszlovák köztársaságra nézve a nemzetiségi egyenjogúság tényleges megvalósítása nemzetközi szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettség. Ezen nemzetközi kötelezettség teljesítését a csehszlovák köztársaság úgy vélte elintézni, hogy alkotott egy szabályzatot, amelyet az 1920 február 29-én kelt és 1920 március 6-án kihirdetett 122—1920. számú törvénynek nevezett el anélkül, hogy ezt a szabályzatot az alkotmánylevélnek nevezett okiratában prokla- rnált népszuverenitás értelmében a minden jog és hatalom forrásaként megjelölt nép törvényes és alkotmányos szerve, a nép által megválasztott nemzetgyűlés által, vagy népszavazás által legalizálta volna. Ez az elintézési mód az összes európai államok alkotmányjogi fogalmai szerint nem jelentheti a saint-germaini nemzetközi szerződésben elvállalt nemzetközi kötelezettség teljesítését, mert hiszen amikor a népnek nem legalizált mandatáriusai, hanem egyes,gx néptől semmiféle meghatalmazást nem kapott cseh és szlovák polgárokból álló s magát nemzeti választmánynak nevező csoport alkot szabályokat, az törvénynek, helyesebben érvényesen létrejött törvénynek nem tekinthető. Ezen alapon állva, voltaképpen a 122—1920. számú törvényt érvényes törvénynek elismerni sem lehetne s igy jogos az a követelés, hogy a nemzetiségi egyenjogúságot a csehszlovák köztársaság egy alkotmányjogilag kifogástalan érvényes törvényben újra szabályozza. A saint-germaini szerződésben lefektetett elvek a nemzetiségi egyenjogúság minimumát tartalmazzák, amelynél a nemzeti választmány többet adni nem akart, de az igazi nemzetgyűlés, mint a nép képviselete, a beígért szabadság és igazságosság elvéinek ínégvaló- sitásaként a minimumot felülbaladólag állapította volna bizonyára meg a nemzetiségi egyenjogúság szabályait. Ha azonban ettől eltekintenénk is s a forradalom cimén a iör- vényalkotásnál világosan íenforgó alkotmányjogi hibákat élintézettnek ismernénk is el, akkor is meg lehetne állapítani, hogy a csehszlovák köztársaság vállalt kötelezettségének mind a mai napig nem tett eleget, mert a 122—1920. számú törvény végrehajtásáról, a nemzetiségi egyenjogúság tényleges megvalósításáról 6 év óta még a mai napig sem gondoskodott, sőt a való életben az elfogadott és kötelező egyenjogúsági elvvel szemben olyan rendeletek láttak napvilágot, illetve olyan hivatalos intézkedések történtek, amelyek a saint-germaini nemzetközi szerződéssel mint a csehszlovák köztársaságra nézve kötelezővé vált alaptörvénnyel, ellentétben állanak s valóságban a nemzetiségi egyenjogúság megtagadását jelentik. Ezen rendéletek, illetve hivatalos intézkedések,hatálytalansága világosan következik a saint- germaini. szerződés I. fejezet k. cikkéből, amely kimondja, hogy: „Cseb-BzIovnkov?zág kötelezi magát arra. hogy a jelen fejezel 2—8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alr.otörvényekül ismeri el; hogy semminemű törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentmondásban vagy ellentétben s hogy ezekkel szemben semmiféle törvény .rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos." A múltban hozott reudeletek vagy hivatalos intézkedések hatályosságától eltekintve s ha az államkormányzat követeli a 122 — 1920. számú törvény érvényes-égének minden állampolgár részéről való eJisniCiésöt, 3
