Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-14 / 37. (1075.) szám
10 1926 február 14. Vasárnap. iwnaaBBwaeitiiiKKBiUM szédítette a lelkünket; a táncos forgás zöt.y- költe a szivünket... ő. Még szentmentális találnék lenni, ha folytatnám s a magyar ember nem szereti a szentimentalizmust, mint hogy felettébb szentimentális térné szeiii. Röviden: mi intelligens emberek nagyon eltávolodtunk a lélek primitív indulataitól és örömeitől, amiketí, ha volnának, röstellenénk is egymás előtt. Érthető, ha valami sajgó-fájó nosztalgia él lopva mindnyájunkban a primitív lélek elveszett örömei és szépségei után. Az operett a primitív örömök nyilvánu- íási módjait és eszközeit szabadítja fel: zenéd, táncot, ruhát, mesét, tréfát. Hatásuk alatt gyermekiélek szabadul fel benned is s átkos kultúrád nyűgeit levetve magadról múló percekre futkosol szilaj nádparipán, füzfasipot fújva. Mégha, szégyeleni is fogod a szünet, alatt. 6. Persze az operettek legnagyobb része azért- tényleg ostobaság. Mert a legtöbbje nem a primitív lélek élményéből születik s nem ennek a léleknek a modern misztérium játéka; hanem csak vásári ötlet, bravúr és okos üzlet, A primitív örömök modern misztériuma még késik'. Fen tar lássál kell hát fogadnod, óh nyájas olvasó, az operett dicséretét1 mely tulajdon- képen csak az eljövendőnek szól. Matelcsy Miklós. F\ legszebb zene Hiába, nicgis a legszebb zene, Ha zengve-bongva cseng a fűrészem. Olyankor rajtam csügg Isten szeme, A gyarlóság, sallak elhagy — ügy érzem. Vezérli Isten alkotó kezem S a lelkem föl a végtelenbe száll, Amíg dolgozom, sosem vétkezem S nem les rám sápadt nyomor, s a halál Emberi szó, sár nem tapad hozzám Fehéren állok, mint Isten fia. És a békét a világra hoznám, ' Ha nem kéne itt meghalnia. De a békére naplopó latrok Bőgnek itt-százszor vad fesziísdmeget. S a fűrészemből hasztalan hallok Én üdvözítő szent énekeket. Telek A. Sándor. WALTER magántanfolyam. Előkészít középiskolai összevont magán- vizsgálatokra, érettségire, bármely államból. Budapest, Rákóezi-ut 51. Boromisza Tibor művészi hitvallása — A P. M. H. munkatársától — | Érsekújvár, február 13. j Nem sejthettem, hogy azzal az igénytelen kez- j lem énnyel, amelyben megemlékeztem Borom- jisza Tibor magyar festőművész délszlovenszkói j népművészeti kutatásairól, egyszeriben országos, I sőt nemzetközi ujságháboruságra adok alkalmat s ! akaratom ellenére — de még sokkal inkább a mü- j vész intenciói ellenére — nemzetközi érdeklődés ! középpontjába helyeztem Boromisza Tibort. Mert a Národnie Noviny s néhány prágai cseh lap minden művészi tárgyilagosságot nélkülöző kirohanása s a P. M. íí.-nak a vitát befejezni akaró, nyugedt- hangu válasza után az e3et túlterjedt a határokon s nemcsak a budapesti sajtó tárgyalta az eseményt nagy részletességgel — s nem minden vonatkozásban jólinformálían —, hanem cgyoS bécsi lapok is foglalkozni kezdtek Boromisza személyével és művészi. kvalitásaival. Boromisza Tibort érthetően kellemetlenül érintette az ő tisztán művészi munkájának politikával való diszkreditálása. Szlgálatot, vélek tehát tenni úgy az igazságnak, mint a becsületes művészétnél:, amidőn felkerestem ideiglenes érsekujvári otthonában a művészt* hogy megismerjem és ismertessem érdekes és egyéni művészetének jellegzetességét és céljait. Finom, művészi ízléssel berendezett lakás Boromisza apósának, Holoía Dezső építésznek lakás;:, ahol a művész a szlov&nszkói heteket tölti. A falak képekkel zsúfoltak. Túlnyomórészt Boromisza-fest- ménvek. 1923-ban Pozsonyban rendezett, kiállítást s az akkor kiállított dolgai nagyrészt ittragadtak. De Vannak a falon friss, Érsekujvárott kószált képek is. Többek közt egy bámulatosan sikerült, szinte élő, de a legkonzervatívabb naturalista iskola szabályai szerint megfestett portré: egy előkelő érsekujvári család néhai fejének portréja, amelyet egy barátja kedvéért s a család kívánságára konzervatív naturalizmussal festett meg. Csodálkozva néztem rá, aki csaknem a legmodernebb irányzat képviselője. Csak technika . . . — Meglepődik, ugy-e — mondotta mosolyogva —, nem ilyen képeket szokott tőlem latiul Pedig még csak azt sem mondom, hogy nem azonosítóin magam vele, vagy hogy nincs örömem benne. Látja, a kézjegyem is rajta van. Megtörtént ez velem máskor is. Amikor a családommal hadilábon voltam s szememre vetették, hogy „értelmetlen41 képeket festek (kétségtelenül azért — gondolták —, mert nem tudok jobbakat festeni), egyszer rászántam magam s portréi készítettem a nagybátyámról, Boromisza szatmári püspökről. Amig dolgoztam, nem engedtem meg senkinek, hogy a készülő képet megnézze. Amikor aztán elkészült s az egész család s a püspöki udvar odasereglett a lepellel beborított portré elé, idegesen várták, hogy micsoda „futurista maskara" (mert ez volt a szavajáráSuk) fog lelepleződni. S lekerülve a lepeL, ott állott az öreg püspök szinte élve. Tátva maradt a szájuk, hogy én „igazi" képeket is tudok festeni. De az aztán naturalista kép volt, amint ez a fogalom a köztudatba be van állítva. Nem vagyok büszke erre a képre... De arra jő volt, hogy konzervatív környezetem egyszeriben elismert, mert jó fényképet csináltam. Amig kutatva, keresve, önmarcángolón, anyagi sikereket, korai elismerést elvetve kiizd az i — Hiszen meg kell nézni azt az uj Budapestet. ; Milyen külsőségében látszik művész számára magyarnak az a város? Legutóbb történt: Idegen elő- j kelőségeket, angolokat, mellékesen müértőket fo- | gadtak Pesten. Az ilyenkor szokásos hasravágódás ! nem maradt el s végigmutattak nekik mindent az ! Elevátortól az összekötő hídig. Amikor a banket- í teu megkérdezték, nos, hogy tetszett, azt mondta | az egyik ur: „Szép, szép, de azt a sokféle gót, barokk és egyéb stilusu épületeket szebb példányokban Nyugaton is láttuk. Tulajdonképpen hol látszik meg önökön, hogy önök keleti nép?...“ — Nagy megrökönyödés. Az idegeneket gyorsan felcsomagolták a vonatra s vitték Mezőkövesdre, hadd lássalak valami magyart is. Az idegen ur megint csó- I válta a fejét: „Ez már valóban szép és magyar, de | miért van ez elrejtve, miért van elszigetelve, miért i nincs ez továbbfejlesztve? .. A Boromisza programja — S ebben a gondolatmenetben van az én programom: Ott fog kezdődni az igazi magyar piktora, ahol ezek az ősi népművészeti motívumok a maguk sajátosságaikkal felszívódnak az ábrázoló művészetbe — mintahogy a zenében kezdenek felszívódni Kodály- és Bartók utján — s az irodalomba Móricz Zsigmond és Szabó Dezső stb. utján. Amig a magyar piktorok a nagy Nyugatra szaladgálnak, addig szerintem sohasem fogja azt a jelentőséget elérni a magyar festészet, amit elérne azzal, ha a j nép közé, falukra járnának a művészek. Ahogy I Gang in ment, miután megcsemörlött a csődbe- | került francia kultúrától, Takiíibe s onnan csodála- , tosan szép, primitív művészi dolgokat hozott, ami- I vei lázba hozta az egész művészvilágot... — Ezt az irány képviselem én. Nem tartozom | semmiféle „izmushoz". Nem vagyok dogmák , barátja. Nem is tartozom egyik művészeti társasághoz sem: sem a konzervatívekhez, sem a modernekhez. sem a legmodernebbekhez. Megyek a magam utján, keresek, kutatok s talán sikerülni fog hasznot hajtanom az egyetemes művészetnek... Sándor Dezső. fiz irodalom országutján Olaszországban uj irodalmi lap jelent meg, I La Fierra Lefteraria, melynek két főszempontja: ! az olcsóság és a külföldi irodalommal való intenzív foglalkozás. * A Grill parzer-dijat. „Maximilían és Juares" j eimü drámájáért Franz Werfel kapta meg. A í Grillparzer-dijat Grillparzer nyolcvanéves szü- | letésenapja alkalmából alapították, eddig többek ! között Unruh. Schönherr, Schnitzler, Gerhardt : Hauplmann és Haríleben kapták meg. * I ’ E hó 17-én lesz hetven, éve, hogy' Heinrich 1 Heine Parisban meghalt. A Petit Journal értesülése szerint, ezen a napon több előkelő rajnai személyiség a montmartrei temetőben Heine- emlékünnepólyt őhajt rendezni. I * 1 Franciaországban nagy feltűnést kelt Jacques D’Arnouxnak, a francia pilóta-hadnagynak Paroles 1 d'un Revenant cimü könyve, melyben megrázó színekkel ecseteli ez a 25 éves, erősen katolikus ; szellemű francia költő, hogy hogyan tért meg a háborúban istenhez, és hogyan ébredt fel benne csaták vérforgataga közepette a mindent átölelő i emberszeretet. re, mert utána mégis diplomát, szereztem s ma szelíden tudok nevetni mindezeken. Mindenki mosolygott s a házigazda a ski- versenyről kezdett beszélni. Rokona, egy megviselt arcú, érdekes férfi erélyesen vette át tőle a szót: — Még várj a versenyeddel! Az ügyvéd ur nem a befejezésre készült történetet mondotta el. Ennek türelmes végighallgatását én kérem. Szereplő tanúja magam vagyok, elég hitellel árulkodhatom róla. Hadifogságban voltam, nedves, komisz barakkokban tanyáz- tatíak. Mindez nem nagy szó manapság, én csak azért nem tudom elfelejteni, mert idegeim nem győzték a töméntelen nyomorúságot. Fojtott gőzökben hevertünk a földön. Az alacsony deszkamenyezet ezeken a megrémült éjszakákon szinte a mellünket lapította. Nyolcvan ember közül talán kettő sem aludt. A soros monotón hangon, órákon keresztül mondotta a kanbagoly ismétlődő történetét. Ezt a bolondos mesét most az előbbi karácsonyfagyertyák paralelljének látom. A vadász rnendegélt az árok szélén, a rekettyés közepén, vagy a barlang tájékán s a földön kuporogva, a levegőben csillogón röpködve, vagy a galagonyabokor tetején tollászkodva egy ezüstfényü libáétól!azatu, vagy éppen kár- minpiros madarat látott. Felkapta a puskáját, rálőtt, a madár leesett, odament hozzá, felemelte, hát bizony nem griff, nem kócsagmadár, nem is turul, hanem egy valóságos kanbagoly volt. A vadász ment, rnendegélt tovább, a mese is úgy rnendegélt az örökös ul- vesztŐben. De a hazai beszéd mákonva átsztí- rődött a fülledt éjszaka sorvasztó páráin s néhány embernek mégis rápihent a szem pillájára. — Látják ?l — lelkesedett a hivő fiatalember. — A beszéd, mint talizmán! —- Vagy talán már több is annál! Csak engem nem nyugtatott álomra soha! Az együgyű mese legkisebb variációja felzaklatta a fantáziámat, kergetőző emlékké pék re rgrctclt s nem tudtam elaludni. Ilyenkor elővettem a cigarettahüvelyes skatulyámat és megettem belőle egy darabkát. A fiatal, szép tanárnő osztozodó aggodalommal kapta föl a tekintetét. Nem újkeletű, de közelálló érdeklődés izgult a hangjában: — Mit csinált... megette?! — Igen, szóról-szóra azt! A cigarettahüvelyes skatulyámból nagy vigyázva letéptem egy minél kisebb darabkát, a nyelvem alá j tettem és behunyt ‘szemmel szopogattam. A papír lassan ázott az ínyemen, néha órákig , tartott, mig egészen elmáílott Akkor óvatosan, boldog nyugalomban s már félig álomban lenyeltem. Már aludtam is. — Veszedelmesen hasonlít a karácsonyfa gyertyák esetéhez. Csak. talán, ha már arról van szó, még a faggyú is elfogadhatóbb fogyasztási cikk, mint a papundékli! — neve| tett az ügyvéd. j — Csak a papundékli gyógyító ereje ezúttal könnyebben kimutatható 1 És nagyobb í mértékű s talán azért kellett belsőleg használnom. Ám ne tréfálkozzunk! A teljes megértés céljából arra is szükség van, hogy a cigarettahüvelyes skatulya egész történetét el- : mondjam. Mikor elfogtak, már akkor is meglehetősen kifosztottak. Jóformán a ruha ma- | radt rajtam. Évek hosszú során, a háuyódá- ! sok folyamán a kevés, megmaradt, otthonról ! hozott dolog is elmaradozott tőlem. A íorra- i dalmak alatt elvesztettem a hátizsákomat is. | Egy napon azt vettem észre, hogy nincs más j a birtokomban, ami hazulról származik, mint | egy agyonrágolt szivarszipka, egy rongyos i nadrágtartó s a skatulya rizabadi. A skatu- | Ivában volt még egy zsebkés, két pléhgomb ; és néhány tábori lap. Igen, még egy kis kerek katonatükör is volt benne. A kórházban ezeket az apróságokat bekötöttem egy kendőbe, a skatulyát, külön tettem. Egy reggel csak a skatulyát találtam a szekrényke fiókjában, a többit ellopták. Ekkor állapítottam meg, hogy egyetlen otthoni tárgy a skatulya. Többet kell-e magyaráznom, hogy honnan indult a skatulya jelentősége? Kivittek az erdőmun- kákboz, egész nap vasuti talpfát vágtunk téridig érő sárban. Köhögtünk. Betegségek & a | rabság lázai sorvasztottak. — Én talán már értem — mondotta egy fiatal leány az általános csendben. — Nem tudom, hogy abszolút mértékkel mérve nagy eset-e, vagy éppen nagyon is kicsiny, de engem tökéletesen átformált. Az éjszakai vergődéseken először csak megcsókoltam a skatulyát, örökösen magam előtt láttam a képet; édesanyám a kezében tartja és azt mondja, hogy még ezt is tegyük be. Tőle szegény feleségem veszi el és megnézegeti. Aztán, mikor a bucsuzódás fájdalmai arcán és kezén vonaglottak, idegesen forgatta az ujjal között. Erre a képre emlékeztem és minden részén át és át csókolgattam a buta kis holmit. Aztán már nem is csók volt, amivel hozzáértem, hanem száradt, keserű szájjal nyalogattam. Végül letéptem egy darabját s a szájamba vettem. Boldogság rázott meg. Lenyeltem és megnyugodtam, elaludtam ... —• Csak a túlságos, állati szenvedések kényszerithettek erre a minden ésszerűséget nélkülöző dologra — mondotta most a tanárnő. — Bizonyosan! De itt van egyúttal az ilyen dolgok vallásos erejének, az élet után kapaszkodó emberi lélek csodálatosan nagyméretűvé növekedett apró cselekedeteinek a megértéséhez szolgáló kulcs is — felélte a megszenvedett arcú férfi. Kivette a tárcáját s egy hímzett selyem- tokból tépettszélü, kemény papírdarabot vett elő. — Ez az utolsó darabja! Éli is takarékoskodtam vele. Ennyi megmaradt s azóta természetesen magamnál hordom. Engedjenek meg egy vallomást. Hazajövetelem óta is megesett már néhányszor, hogy megcsókoltam! — De remélhetőleg már nem táplálkozol vele? — kérdezte nevetve az ügyvéd.-- Nem, de nagyon őrzöm! Borzasztóan érintene, ha elveszíteném!... Ugy-e bolondság?! — Az! És a maga intellektualizmusa tiltakozna is ellepj ha hagyná! Ki kellene magát győ' vitnni! mondotta most a tanárnő. — Ha megpróbálná, látná, hogy milyen fölösleges, sőt ellenem irányzott fáradozásra adta magát — felelte csendes mosollyal a megviselt arcú férfi. —Adja csak ide. — Tessék! De vigyázzon vele! Nincs jó ize! — Nem tudom azt a jelentőséget, még kevésbé azt a . mélységet látni ebben a dologban, amit maga mond. Egy méltánylandó körülmények közölt megszülemlett, de aztán alapját vesztett s éppen ezért feltélenül kiküszöbölendő önszuggeszció beteges maradványa! Operálni kell! — Próbálja meg! — Mit szólna hozzá, ha most odavinném a kályhához és bedobnám a tüzbe. — Nem tehetné meg! Nem engedném! — De há nem tudná megakadályozni? Odaugranék és... Már ott állott a kályha előtt. Kipirult arca szép szeretettel, de energikusan tekintett a férfira. Felemelte a kezét. — Be ne dobja! Olyat... olyat tennék, hogy aztán magam is megbánnám! Nohát bizonyos, hogy azonnal sarkon fordulnék és elmennék. Nem látna soha többet! — Ej, ej, Géza! Gondolkozzon! Nem látja az életnézetei s e között a dolog között ágaskodó ellentmondást?! — Kell nekem ez az ellentmondás! Adja ide! — Bedobom!... Gyógyuljon!... A társaság tagjai megdöbbenve ugráltak föl. A tanárnő kezét, amint a tűz felé lendült, elkapta a váratlanul ott termett férfimarok. Durván ragadta el a megszentelt tárgyat tőle. — Jaj! Hiszen sziute megütött! — kiáltotta a Hatal hölgy. — Bocsásson meg, de meg kellett mentenem ezt a — betegségemet! Izgult türelmetlenséggel dugta zsebre a selyemtokot. A társaság minden tagja ismer-’ te a két ember közötti, magas értelmi megegyezésekkel és szerelmes vonzalmakkal táplálkozó, szilárd alapú harmóniát s most csodálattal néztél a kegyetlen elszántsággal körűitekül IgetŐ férfit. ember valami ismeretlen, (le abszolút művészi célért s amig a magam szemével nézem és látom meg a dolgokat és nem a tömeg féltudással és rossz Ízléssel rontott szemeivel, addig nem látják meg az emberben az igazi művészi törekvést.. • Pedig fényképet csinálni — technika csupán .. A „pucér" portréja — Látja, ez itt az a portré, amelyet az enyémnek érzek egészen — s a szomszédszobából egy katonaképet hozott át. A tisztiszolgája volt a háború alatt. Nagyfejü, puffadtarcu, tanulatlan parasztim. A lelke kinn ül az arcáu. Újságot tart a kezében, úgy markolja meg ügyetlenül az ujságla- pokat. mint aki ritkán szokta. Szeme belemélyed1 az ujságsorokba s szinte hallani, amint nehézkesen, fáradságosan sillabizálja a betűket. Az arányok, a színek, á háttér mind művésziesen egyéni elgondolás, de minden szín, minden vonás egyazon művészi gondolat kifejezésének szolgálatában ál). — Egyszer meglátogatták ezt a Jankót a szülei. Primitív parasztemberek. Az asszony vette észre a képet. Rámeresztették a szemüket s megérezték a fiukat. Sírva fakadtak, mert ölt csak az életet látták abban a képben, nem kérdezték, miért a széles fekete kontúr a fej körül, miért a zöldes, lilás színek, ők csak azt látták, hogy a falon él a fiuk ... Végigjártuk a szobákat, a képeket. „A dunai vízesés" úgynevezett expresszionista munka, a végtelenségig leegyszerűsítve az egész. Hasonló a „Viharfelhők". A megoldásában megdöbbentően érdekes. „A kisbíró felolvassa a hirdetményt". Valósággal mozog minden a képen. „Engem az ember úgy érdekel, ahogy mozog és él." — mondja a művész és valóban a színek, a vonalak és formák sajátos összecsendíilése szinte az örök mozgást fejezik ki. Az „Amnyzuző elölt a munkások" cimü kénen szinte zeneileg érzékelhető a lendület, a mozgás, az élet. A részletek egészen elmosódothk, de ami a legjellegzetesebb mindenen, az poentirozva van. Érsekujvári munkái Aztán előkerülnek a legfrissebb dolgok: — Nézze, ez már az érsekujvári stúdiumok hatása alatt készült.., A „Mulató kurucok éjszakája" tiszta ó-magyar motívum. Akármilyen nemzetiségű, tájékozott művész akármennyi kép között meglátja, rögtön felismeri, hogy: magyar. Épp úgy az „Érsekujvári részlet", amely már a keltőstulipán-kapubál- ványos és napmotivumos Gugi-utcai udvarház stílusa ... Érsekujváriaknak olyan ismerős, izes levegő ... Szinte büszke lettem, hogy érsekujvári vagyok, hogy az én szülővárosomnak a stüusa megihletett egy igazi művészt... Az igazi fajvédelem — Én nem a nemzetieskedő virtuskodásban látom a tájvédelmet — mondotta nagyon komoly hangon —, hanem abban, hogy ha egy fajtának vannak konzerválható ősi értékei, úgy azokat nem szabad veszni hagyni. Ezért kell a perifériákon kutatni, hogy a lehetőség szerint megmentsük és tudatossá tegyük a sajátos értékeket, hogy azok a felismerésük után fejleszthetők legyenek. Fejleszthetők pedig olyan nívóra, amely a nemzetközi értékelések mérlegén is megnyomja a maga 6ulvát. Hogy az első benyomásra azt mondják: ez magyar. Mint ahogy azt mondják: ez orosz, ez hollandi, ez francia.,. — Az én ideálom az, hegy a székely udvarház a fejlődésnek azt a pályáját tegye meg, amely a budapesti kőpalotákig vezet.
