Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-14 / 37. (1075.) szám
4 Pozsony hétmilliós keresetet indit az állam ellen Ma lépett életbe a Duna-part kisajátítása — Esti tanácsülésen határozták el a per megindítását Pozsony, február 13. A pozsonyi dunapartot, amelyen a csehszlovák dunagőzhajózási és a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság kikötőhelyiségeí vannak, az állam tudvalevőleg kisajátította, mert ott egy modern személykikötőt akar építeni. A város a kisajátítás ellen felebbezéssel élt, de minden fórumon elutasították, ugv hogy a kisajátítás ma, szombaton életbe lépett. Pozsony város péntekesti tanácsülésén fogPáris, február 13. A frankiigy a legutolsó uapok, különösen Briand és Chamberlain tárgyalásai óta, kilépett abból a területből, amelybe az eddigi kutatások és az ügy bűnügyi jellege szorították és diplomáciai üggyé fejlődött. A k.ét államférfiu tárgyalásairól a Havas-ügynökség sietett egy félhivatalos jelentést kiadni, amelyben hangsúlyozza a teljes egyetértést. Más külföldi lapok jelentései szerint azonban a tárgyalásokon ellentétek mutatkoztak a franciák és angolok között. Ezt az általános ellentétet a magyar közvéleménynek nem szabad túloznia, de kétségtelen, hogy a franciák és angolok diplomáciája egész más szempontokból indul ki. A franciákat elsősorban az ügy német vonatkozása s csak azr után annak kisántánt-vonatkozása érdekli. A frankügynek eddig nyilvánosságra került részletei, valamint még inkább azok az adatok, amelyeket a francia nyomozás szolgáltat a Quai d'Orsay kezéhez, a francia diplomáciában, úgy látszik, azt a benyomást keltették, hogy az ügy hátterében egy komoly politikai gondolat rejtőzött, amelynek célja a középeurópai helyzet felbontása volt, Németország segítségével. A franciákat pedig minden olyan törekvés, amelynek akár közvetett célja is a német nacionalista gondolat megerősödése, rendkívül nyugtalanítja. S ezek az aggodalmak a távirati és írásbeli jelentésekkel együtt futnak be a Quai d'Orsay kancelláriáihoz, ahol egyébként különböző hangulatokat és elhatározásokat váltanak ki. A francia külügyminisztérium ama osztálya például, amely éppen a középeurópai és a magyar ügyekkel foglalkozik, egy olyan francia diplomata vezetése alatt állott egészen az utolsó napokig, akit a magyar kérdésben nyugodtan nevezhetünk a legelfogultabb francia diplomatának. Ezt a diplomatát, L. urat, a legjellemzőbben igy nevezhetnék: „Magyarország legfőbb megcsonkitöja". ö vezette tudniillik, mint lalkoztak a kisajátítás kérdésével. Az állam 900.000 koronát ajánlott fel a területért, de valójában csak 500.000 koronát akar fizetni. Miután azonban a város szakértői 7 millió koronára becsülték a kisajátított terület értékét, a tanácsülésen elhatározták, hogy megbízzák a tiszti főügyészt az állam elleni per benyújtásával. Pozsony közönsége kíváncsian néz a per kimenetele elé. a határvizsgáló bizottság elnöke, azokat a végzetes tárgyalásokat, ahol egy térkép fölé hajolva, néhány angol, francia, olasz és amerikai ur egy ceruzavonással városokat, vármegyéket nyesett le az újabb kor történetében párját ritkitó lelkiismeretlenséggel a nemzet testéből. Azokból a béketárgyalási jegyzőkönyvekből, amelyeket egy bukaresti lap, az Epoca, közölt, megállapítható, hogy L. ur milyen elszánt macchiavellizmussal hatott arra, hogy a bizottság a mai határokat elfogadja. Úgyszólván az egész erdélyi határ és a Szatmárnémeti—Nagyvárad—Arad-vonal lenyesszentése az ő császárvágása volt. L. ur azóta is ebben a háborús ideológiában élt s Magyarországnak nemcsak minden cselekvését kontrakarirozta a Quai d'Orsayn, hanem vele szemben ellenséges hangulatot éreztetett és keltett. Mondanunk sem kell, hogy a kisantant minden panasza, vádaskodása, diplomáciájának minden szug- geszciója iránt a legnagyobb előzékenységgel viseltetett. L. az ő emberük volt. A frankhamisitási ügy valóságos csemege volt számára és ő kétségtelenül egyike volt azoknak, akik a Quai d'Orsayon az ügy elmérgesítésén fáradoztak. Annyira szivén viselte a kisantant államainak érdekeit, hogy ez már aligha felelhetett meg a francia érdekeknek. Nem tudjuk, vajjón ennek volt-e a következménye, vagy csak merő véletlen-e (bár a diplomáciában senki sem hisz a véletlenekben), elég az hozzá, hogy a tíankügy kipattanása után nemsokára L.-et váratlanul kinevezték egy olyan állam országába nagykövetnek, amely Magyarországgal szemben régi és szívélyes viszonyt táplál. Az a fiatal diplomata pedig, akinek kezében L. távozása éta a magyar ügyek összefutnak, ha nem is egyenesen magyarbarát, azonban mindenesetre távol van egykori főnökének szinte szenvedélyes elfogultságától; ő a bankügyben pedig minden előítélettől és gyű1926 február 14. Vasárnap. BKv. , ..... lölkö déstől mentesen, pártatlanságra és objektivitásra törekszik, természetesen elsősorban a francia szempontoktól vezettetve, ügy látszik tehát, hogy a francia külügyminisztériumban, legalább is, amióta Briand a külügyminiszter, igyekeznek magukat, a kisantant, különösen pedig Benes befolyásától és prepotenciájától megóvni és ha igaz is, hogy a francia külügyminisztériumban a frankbotrány óta Magyarországgal szemben némi bizalmatlanság kezd fellépni, ugyanilyen mértékben jelentkezik e bizalmatlanság a cseh diplomácia magyarellenes szándékai iránt is. I A magyar közvélemény meg lehet arról győződve, hogy amig Briand Aristide lesz a külügyminiszter, addig az olyan vakmerő tervek, amilyen például a cseh—jugoszláv korridor, a francia diplomácia hozzájárulását, vagy pláne támogatását soha sem nyerheti el. A valóság ellenkezőleg az, hogy Franciaország, nemhogy Magyarország szomszédállamaival való viszonyának elmérgesítésére igyekeznék, hanem ellenkezőleg, ez államok egymáshoz való közeledését szeretné elősegíteni, hogy egy keleti Locarnóban oldhassa meg a dunai államok problémáját. Ugyanerre törekszik az angol diplomácia is, csakhogy Angolország egészen más szempontokból indul ki s igy csakugyan támadhatnak ellentétek az angol és a francia felfogás között úgy a frank- iigyben, mint a magyar kérdésben általában. Az angol diplomáciát elsősorban pénzügyi és gazdasági szempontok irányítják. A háború óta az angol diplomácia céltudatosan dolgozik azon, hogy az angol tőke segítségével az európai piacot újra felvevő- képessé tegye az angol iparcikkek számára. Ennek a politikának gyümölcse volt Anglia döntő részvétele az osztrák és a magyar szanálási akcióban. Ehhez a politikához Anglia nemcsak, hogy ragaszkodik, hanem azt még kibővítem kívánja. így tehát nem engedi meg, hogy a írankügyből egy olyan külpolitikai akciót csináljanak, amely, bár közvetve, mégis a magyar szanálást veszélyeztethetné és ezzel akár csak egy ponton is, kockáztatná azt a nehéz munkát, amelyet az angol tőke az európai piac visszaállítása érdekében már elvégzett. Hogy ezzel szemben a kisantant államainak mi az álláspontja, arra világosságot derít a temesvári konferencia. Azt azonban, hogy e konferencia előtt nem volt egységes a három kis állam politikája, mindenki tudta Párisban. Egyrégjt a román, másrészt a cseh diplomácia egész /más szempontból ítélte meg a frankügyet Legfőképpen Benes igyekezett arra, hogy a írankbotrány diplomáciai következményekkel járjon s Csehszlovákia esetleg újabb hasznot húzzon belőle, de már Románia, amely a pillanatnyi helyzetet szeretné konzerválni s amely nem álmodozik. korridorokról, ellene volt minden kockázatos és az európai békét esetleg felborító komolyabb intervenciónak. S ha Románia igy cselekedett, akkor tisztán a nyugati államok intencióit követte. Mert ha Anglia és Franciaország között van is némi elleutét a frankügyben (Anglia egészen enyhe elbírálást és lokalizálást, Francia- ország ellenben a német monarchisták belevonását követeli), abban mindketten megegyeznek, hogy a mai helyzeten való változásokat az eseménynek nem szabad előidéznie. S igy Temesvárod dolga- végzetlenül tértek napirendre a magyar ügy fölött. Változások a Quai d’Orsayon a frankügy miatt „Magyarország megesonkitója“ elkerült ’a francia külügyminisztériumból — Ezentúl magyarbarát diplomata intézi a középeurópai ügyeket — Anglia és Franciaország Temesvár szelleme ellen MKBgg hogy Nádosyékat a parlamenti bizottságnak nem sikerűit kihallgatnia. Mennyi büntetés vár Jankovichra? Hága, február 13. A hágai büntetőtörvényszék február 11-én közölte a nyilvánossággal a Jankovichék elleni vádiratot, amely az elfogottak ellen hamis frankjegyek forgaloinbahozatala miatt emel vádat. Jankóvich maximális büntetése a holland törvények alapján kétszer hét év, a másik kettőé hét-hét év. Benes cikke a Morningpostban London, február 13. Benes csehszlovák külügyminiszter a Morningpost mai számába „Az uj Európa" címen cikket irt, amelyben vázolja Csehszlovákia politikai fejlődését. Szerinte e fejlődés a demokratikus haladás és a béke biztosításának gondolatai jegyében áll. Csehszlovákiában mindenki arra törekszik, hogy állandó harmóniát teremtsen Európa összes népei és nemzetei között. Majd a kisantant negatív és pozitív programjáról beszélt, kifejezve, hogy e középeurópai szövetség a régi negatív irányból fokozatosan a pozitív program megvalósítása felé törekszik és az összes közép- európai államok együttműködését tervezi. Közép- európa csak gazdasági, politikai és arbitrázsszerződések révén egyesíthető s ezt a célt Magyarország is belátja. Ott ugyan ínég néha fölülkerekedik a régi mentalitás, de Csehszlovákia meg van győződve arról, hogy hamarosan szintén a középeurópai Locarno belátásáig emelkedik. A Csehszlovákiát környező államok közül az ország eggyel barátságos szövetségben él, hárommal kedvező arbitrázsszerződései vannak s most még csak Magyar- ország marad hátra, hogy vele is végleges megoldásra kerüljön a sor. Csehszlovákia mindeut meg fog tenni, hogy elérje a tartós békét. Választ az erdélyi magyarság Kolozsvár, február 13. A községi választások jelöléseit országszerte lezárták. Bár a magyar pártnak a liberálisokkal kötött választási paktuma fölborultnak tekinthető, mégis a legtöbb városban közös jelölőlistákat adott be a két párt. Egyedül Nagyenyed magyarsága vonul föl önálló listával. A csikmegyei magyarság a választási paktumot önként vállalja és románokat visz be a községi testületekbe, hogy ezzel megkönnyítse más vidékek magyarságának erkölcsi helyzetét. A csíki székelyek föliratot intéztek Bratianu miniszterelnökhöz, melyben bejelentik, hogy öntudatos elhatározásuk bizalomelőlegezés a kormány iránt. Paál Árpád dr. Szatmáron bejelentette, hogy a kormánnyal folyó tárgyalások csak a választások ideje alatt szünetelnek. A községi választásokat a törvényhatósági választások fogják követni. Aki a pofonokat kapja Irta: Egri Viktor. Két esztendővel ezelőtt, a német Lu- bitschot megelőzve, Amerikába került Viktor Sjöström, a Lagerlőf legendáknak és néhány kifogástalanul felépitett és megjátszott svéd kamarafilmnek rendezője. A los-ange- losi film produkció addig — néhány nemesebb törekvéstől, főleg Griffith alkotásaitól és a speciálisan amerikai chapliniádáktól eltekintve — kompromisszumot jelentett a tö- megizléssel, úgyszólván az egész világ tömeg- izlésével, amellett azonban meghódította monumentalitásával, fotográfiái tökéletességével, egyáltalában a mesterségbeli, a technikai résznek imponáló virtuozitásával a kényesebb, de csak szórakozást kereső és irodalmi igényeket alig támasztó Ízléseket is. Griffithnek, a legtehetségesebb amerikai rendezőnek törekvéseit két európai filmember: Lubitsch és Sjöström szélesítette ki európai horizontúvá és részben megszüntette azt a dilettantizmust is, amely éppen az irodalomnak teljes negligálása miatt ellaposo- dással fenyegette áz amerikai filmprodukciót. Lubitsch-al és Sjöströmmel létjogosultságot kapott az irodalom az amerikai film játszásban, jobbára azonban csak az utóbbival, mert mig Lubitschot az amerikai Ízlés és tempó asszimilálta, addig Sjöström, aki szintén alkalmazkodott, jobban megőrizte egyéniségét, nagyobb sikerrel plántálta át Európát uj rendezéseibe és megteremtette az amerikai kamarafilmet. Sjöström legújabb alkotása: Aki a pofonokat kapja, Leonid Andrejew hasonló cimü drámájának alapötletén épült fel. A gondolat, mely Andrejew drámájának magvát képezi, a filmben nem alakul át lényegesen, de merőben más a gondolat megjelenítésének módja a filmben, mint drámában, mások tehát a filmnek meg az írásnak eszközei. (Egy másik orosz darabnál, Ossip Dymov Njujánál láttuk már, hogy a film technikájában jártas és iro- dalrnilag Iskolázott rendezőnek a kezében nemcsak, hogy megmaradhat az anyag irodalmi nívója, de még fokozható is és a napi aktualitást túlélő, súlyosabb értékkel láthatja el a filmet. Bebizonyosodott, hogy a rendező komplikált érzésfolyamatok megjelenítése mellett analízisekhez is nyúlhat. A kimondott szónak súlya, jelentősége nem pótolhatatlan ott, ahol roppant finom technikai felkészültség áll rendelkezésre, ahol a tér és időbeli kötöttségeket nem ismerő film a multbani cselekmény szemléltető bemutatását is lehetővé teszi és a helyes intuícióval megkomponált filmszöveg a belső komplikált tartalomnak, az összefüggéseknek magyarázatával szolgál. De a Nju, valamint a moszkvai mü- vészszinháznak néhány filmje kivételes esetek, melyeknek kivételes eredményei még nem váltak a filmprodukció általános rekvi- zitumaivá). Sjöström alkalmazkodott, ameri- kaizálta Leonid Andrejew alkotását, anélkül azonban, hogy az irodalom kárát vallaná ebben a középutkeresésben. Mindaz, amit Hollywood fejlett technikája nyújt, hatásos kellék és nem végcél Sjöström kezében: az européer nem tagadta meg magát, ez az ő legújabb kamarajátékának titka. Cikkemben nem szándékozom rámutatni Andrejew müvének és Sjöström filmjének tartalombeli eltéréseire, csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy az alapeszme éppen a szó súlyától megfosztott, tehát a kifejezés lehetőségében erősen korlátozott filmben alakul ki hatásosabban. Egy fiatal tudós mecénása házában befejezi nagy munkáját Éjszaka ez a mecénás meglopja a fiatal tudóst, lemásolja munkáját és másnap az akadémiai bemutatón, a fiatalembert megelőzve saját értekezlete gyanánt olvassa fel. A fiatal tudós elrémül, kétségbeesetten szólal fel, de az öreg akadémikus társaság nem ad hitelt tiltakozó szavainak, felháborodik, hogy egy szegény senki bemocskolni, meggyanúsítani meri jóllevőjét és amikor botrányt provokál, kineveti és kidobatja a teremből. Ez az első pofon, amit az élet mér rá. Otthon, kifosztója házában éri aztán az igazi fájdalom, a nagy csalódás, az igazi pofon, amikor megtudja, hogy az álme- céuás, a tovaj éppen szerelmese segélyével rabolta meg. Ez a démonikus nő hazudta a szerelmet, becsapta és most nyíltan a másikhoz, a győzteshez pártol át és a közeledő tudóst, az élet fonákságai előtt értelmetlenül álló gyámoltalant egyszerűen felpofozza. Ez a második pofon az igazi, a mélyen sértő és megalázó csapás, mely bár hallhatóan csattan el, még szimbólikusabb az élet első arcul- esapásánál. Hősünket ezután a cirkusz porondján látjuk viszont; ő az az ember, aki a pofonokat kapja. Az élet csupa szépség és nemesség, az emberek könyörületesek és megértők, prédikálja fehérre mázolt arcával a bohóc, mialatt jobbról és balról clowntársai pofonokkal traktálják. A közönség hahotázik, őrülten röhög ezen a tragikusan komikus optimizmuson, mely szeretetet és jóságot hirdet és nem vesz tudomást az élet ütlegeiről. A felpofozott bohóc nevet, köszönget és mi egyszerre megértjük, hogy.az érintetlen ember meginditóan tiszta jósága sugárzik erről a nevető arcról, hogy ő a fölényes és a röhögő nézőtér a felpofozott. A felpofozott emberi bestia! Leonid Andrejew szatírát, tragikomédiát irt és a film tragikomédiát is mutat A gyorsan pergő hatásos cselekmény, mely mint mondottuk, nem tagadja meg amerikai ere- dését sem, ebben a filmben kivételesen másodlagos jelentőségű. A mese különben is banális: a clown újból szerelmes lesz és mikor látja, hogy a lány, aki csak barátságát értékeli és máshoz vonzódik, veszélybe kerül, feláldozza érte és boldogságáért az életét. Bravúros mutatványok, monumeulális tömegjelenetek, nagy adag rózsaködös szentimen- talizmus és álromantika, izgalmas párviadalok és erőpróbák csakúgy nem hiányzanak ebben a kamarajátékban, mint Amerika bármely más film produkciójában. Amerika ebben nem tagadja meg magát és joggal nem majmolja, kopirozza Európát A Notre Dame Quasimodója, az Opera fantómjának halálfejes embere és egy kis amerikai kamarafilm nyomorult öreg kínaija: Lón Chaney az a színész, aki Sjöström és Andrejew filmjének főszerepét játsza. Amint az Európába átkerült és itt felsorolt filmeknek jelentőségét ennek a zseniális művésznek játéka adta meg, úgy az Aki a pofonokat kapja cimü filmnek is Lón Chaney a legfontosabb tényezője. Már a Notre Dame Quasimodójában megdöbbentett ez a zseniális művészember bámulatos testi ügyességével és félelmetesen groteszk maszkjával, melyet az Opera fantómjának borzalmas halálfejével sem tudott felülmúlni, — és már a kamara- játék kínaijában mutatta be mély emberiességét, hallatlan játékkultnráját, de ez az uj szerepe tagadhatatlanul minden eddiginek betetőzése. Amerika roppant gyorsan termeli a sztárokat, felszívja a nagy európai tehetségeket is, de a tempó megköveteli, hogy aztán tul- menjen rajtuk és elejtse őket. Évenként uj Rodolphe Valentinok, Ramon Novarrok és Conrad Nagelek jönnek, hogy csak a férfiakról beszéljünk. Ezek a pompás izmu, szép fiuk kitűnő tornászok, bravúros lovasok és autóvezetők, izig-vérig sportemberek: látszólag a föld legideálisabb férfipéldányai. Elegánsak és hóditóak ezek a szép fiuk, akik hibátlan fogsorral nevetnek a lencsébe, akiknek homlokán nincs egy ránc és életük banálisán a tó sima tükréhez hasonlítható, mert nem engedik be villájuk ajtaján a gondot, csakúgy, mint a szenvedést, mely ráncot hoz. Nem hiszünk el semmit ezeknek a nevelő embereknek, akiknek agya legfeljebb intrikáktól, élvezet-tervezgetéstöl merül ki. És ezek közé csöppent uj sztárnak a sovány arcú, szlávos Lón Chaney, a vakmerő tornász, aki halálfejet csinál az arcából és kicsorbult, megnyomorított csámpás lábbal szánandó torzszülöttet játszik tragikus szépséggel és a porondon pofoztatja halóira bohócarcát, de igazi könnyeket is sir, amikor az élet durva ökölcsapásait nem bírja már. Lón Chanev- nak, a szép férfinak gyakran ráncos a homloka és Lón Chaney sir, a keze reszket és rogyadozva támolyog öreg lábakon. Lón Chaney belenéz az értelmetlennek tűnő dolgok mélyébe és a filmben lemond a szépségről és meg szokott halni és mikor szenvedő arcát felénk fordítja, a szivünk fájdalmasan megdobban: Lón Chaney ember! Leonid Andrejew, Viktor Siöström és Lón Chaney uj filmje a közeljövőben Szlo- veuszkó nagyobb* városaiban is bemutatásra kerül. Prága, február.
