Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-13 / 9. (1047.) szám

i926 január 13. Szerda Epilógus a könnyek aranymiséjéhez Rozsnyó, január 12. Hétfőn éjjel tizenegykor ijesztő dobogásu, siető léptektől lett hangos a premontrei Rendház néma folyosója. A folyosó legvégén, ott ahová már alig jutott el a Szepesi Bácsi fehér ajtaja előtt égő lámpa fénye — akkor tűnt el — dolgát jól végez- véu — a biztosan sújtó nagyur: a Halál. Vájjon az utolsó ablak üvege villant-e, vagy az ő fegyvere, melyet nem rejtett el jól rémült emberi szemek elöl? A futamodó, riadt lépéseit lassan elhalkultak, aztán rettenetes csönd lett, különösen ott, a fehér ajtó mögött, ahol Szepesi Bácsinak immár a szen­vedésektől megváltott teste pihent, lelke pedig már a végtelenből virrasztotta a mi nyugtalan éj­szakánkat. Hétfőn éjjel Szepesi Bácsi még cl akart számol­ni. Utolsó piiianatig éber és áldozatosan kötelesség- hü szelleme kiemelte a halálos ver.tékü ágyból, hű­séges öreg gondozóját szólította: — „Jöjjön, öreg, el fogunk számolni. Mindent átadok, rendben...“ Ls amint a szoba közepéig ért, összeroskadí, mire visszafektették, megszűnt szenvedni. Mert úgy szenvedett, amint csak a kiválasztot­taknak adatik. Elsején már annyi ereje nem volt, hogy csonttá sovány odott ujjaioa ceruzát fogjon, de nibáUan memóriával diktálta nekem a beiolyt lakbérek számadatait, hogy azokat a pénztári nap­lóba bevezessem. És reszkető öreg kezeivel megszo­rongatta még a kezemet a P. M. H.-ba írott cikkért, de ez is olyau volt, mintha fészkéből kihullott erőt­len madárnők vergődne az ujjaim között És a könnyek, a szomorúság gyöngyei indultak megint a szemeiből, — soha ilyen nug}értékű, megszen­telt honoráriumot nem kaptam még Írásomért... Az asztalon egy volt tanítványának üd\* lő le­vele hevert „Boldog uj évet“... „sok jó e0észsó- gel'4... Szepesi Bácsi még elmondotta, hogy nála járt egy másik kedves, volt tanítványa is: András- sy Manó gróf, hogy megkérdezze, mi jóval kedves­kedhetne neki? De ugyan mi keli már egy ilyen öreg nagybetegnek? Hacsak egy-két korty erős bor nem, a hideg láztól didergő test felmelegítésére. Audrássy Manó pedig lement az udvarba, megke­reste Szepesi Bácsi hűséges öreg cselédjét és nagy­bankot adott neki: Jól gondját viselje ám az üreg- urnakl Nem volt benne hiba. Nőm a pénzért, hanem azért a szeretetért, melyet Szepesi Bácsi minden emberből, — aki vele érintkezett, — visszasugá­rozta tóit önmagára. Azután már — emlékszem, nap-nap mellett az­zal az érzéssel jöttünk fel a lépcsőn: előttünk ment-e, vagy utánunk fog feljönni Mors Impe- rator, hogy a fehér ajtó mögé bezörgessen? Jött, suhintott szörnyű fegyverével és távozott És ezzel megkezdődött Szepesi Bácsi gyönyörű diadala a fájdalmakkal ágyhoz szögezett múlandó lest fölött Előbb még megpihent a régi szobájában, azután át­jutott a házi kápolnába, a szép kicsi oltár elé, fe­hér virágokkal elborított ravatalra. Itt tartotta első győzedelmes állomását. Hömpölygő fekete tömegek jöttek érte, — mintha a világ minden tája felől tanítványai sereglenének össze, — nehéz ornátus- ban fényes papi sereg, élükön az egyházmegye püspöke, a rendi templom vert arany oilárkereszt- jét szeretett rendlárs hozza, cs Szepesi Bácsi átjut oda, ahová csak könnyes sóhajai szólhattak: a rendi templom oltára elé. Drága tömjén füstje száll, meg szent zsolozsmák ős a íőpászlor búcsúztatója ragyogó palástként teriti szét* a koporsó fölött nnndazt, ami Szepesi Bácsiban halhatatlan érték. Olyan, mintha innen nem is a temetőbe meniünk volna? Olvadó hóié csordogáló patakocskáit lábol- tuk, hosszú, kanyargó menetben, azután valahogy eltűnt elölünk az, akinek -— úgy érzem, — gyó- zedelmét ünnepeltük. Talán akkor szállt fölélik, mikor a fehér ornátusok oly különösen összetömö­rültek egy pont körül, karének szólt, mint mikor rögök hullanak a mélybe... Grayló földi szeme­inkkel nem láthattuk, hogy Szepesi Bácsi akkor már a napsugárból szőtt gyönyörűséges ornátust öltött magára, rózsás felhők habos márványá­ból épített oltár elé lépett és mégis, mégis meg­tarthatta végre annyira áhított aranymisé jót! Pu­fók angyalkák ministráltak neki hozzá és mennyei kórus zengte az anüfőnákat. Az arcán az üd\ö- zültek boldog mosolya, minden mozdulata Icöny- nyed, szabad, nem szenved többé a gyarló test! Mert hü volt mindhalálig ,elnyerte az élet koroná­ját * Különös azok fölött szomorkodnunk. akik be­léptek a végtelen boldogság kapuján. Bevallom a gyarló önzést: magam fölött szomorkodom, mert Bába kopogtatok a fehér ajtón, nem válaszol többé a jól ismert hang és nem fogad a szerető szó: „Is­ten hozta, édes íiam“. És a cellám csöndjében is hiába várom mar, mikor nyílik az ajtóm, nem nyú­lik előre a vidám pipaszár s nem következik utána a kopott, fakó házi reverenda, nem szól a gazdá­juk: „Nem zavarom, mindjárt megyek, csak azt akarom mondani14... A kabátomat sem fogja meg többé Szepesi Bácsi, mikor valamit nagyon meg akar magyarázni. Kong a nagy folyosó, oly hidegen, oly árván, gazdátlanul... * Szepesi Bácsinak sok és nagy címe volt. „Házic nök-igazgaló“, „rendnagy“, „ny. jőszágkor- mányzó“, „ny. konvik tusi regens“, „ny. főgimn. igazgató*4, „aranymlsés áldozópap44, „szentszóki ülnök*4, „tvh. bizottsági tag44, „Ferencz József rend tiszti kerosztjének tulajdonosa44, meg a többi. Amint ezeket a gj ászlapról, meg a rendi sematiz­musból olvastam. De még nagyobb és magasabb c'moket olvastam ki az életéből, a személyes is­merésből, a cselekedeteiből: nemes szivü, jóságos, ihletett lelkű pap és rendiig, egész gencrác ók áldott felnevelője, izzóan honszerető kemény magyar! Sírjánál ugyanazok a Géniuszok álltak földnek fordított fáklyákkal, amelyek bölcsőjébe vitték ajándékaikat: Szeretet, Hűség, Igazság, Becsület! * Szepesi Bácsi elődje volt Mécs Lászlónak, Klskaposon, 1887-töl 03-ig amiről mindketten ked­vesen emlékeztek. A tavalyi tornaijai kultur-est előtt Mécs László erre vette az útját s az én cellá­mat ragyogta be aranyos jókedvei- Másnap utaz­nál kellett nem voltunk koránkéit k, nagy lett a tő-tés A r.gg'di az asztalon s az én kedves ven­dégein eltűnik. Njurna veszett, Un lekésik, tor­naija hoppon marad. Tüve teszem érte arend- házat, végre előkerül, jön Szepesi Bácsitól, az arca sugárzik, kitárt karral robog be a szobába: — Te, most olyam ágyok, mint egy madár. Friss, tiszta, csupa öröm. — Hol voltál, az Istenért, lekésel az autóról? — Szepesi Bácsinál voltam, gyónni. Rógen utón vagyok, sokáig nem gyónhattam, hát bemen­tem az öregurhoz és most egész más ember vagyok. Verebet fogathatsz velem. Egy kis kép, mely mindkét szereplőjéről köte­teknél többet mond. * Mikor a rendi kiküldöttek a Szepesi Bácsi hagyatékát átvették, a Wertheim szekrényében ott találták árván maradt két — pipáját. Az arcok előbb mosolyra indultak ezen a kedves-szomorú látványon, de azután gyanúsan égni kezdtek a szemszögletek és a torkokat fojtogatta valami. Talán az el nem szívott utolsó pipák el sem szál­lott füstje? . . . * Egy igaz emberrel ,egy igaz magyarral na­gyon szegényebbek lettünk. De — odafent egy hatalmas követünkkel gazdagabbak! Kedves öreg házigazdánk, jó Szepesi Bácsi, ugye, ha onnan a csillagfényes égi kertekből látja majd nagy szo- rongattatásainkat, szól értünk egy-két jó szót a legmagasabb trón lépcsőjére borulva? Tichy Kálmán. Kassa a szenzációk lázában A frankaffér hullámai - Egy szerelmi dráma epilógusa a bárcai temetőben Kassa, január 12. Kassán az elmúlt héten két szenzáció szaladt végig a városon: az egyik nemzetközi, a másik helyi vonatkozású. A frankhamisítás ügye termé­szetesen Kassán is széles hullámokat vert, a kávé­házi szaktudósok itt is összebújnak az asztalok mellett és szárnyra kelnek a legképtelenebb hí­resztelések, amelyek még kassal vonatkozást is ke­vernek a frankhamisításnak immár nemzetközivé dagadt botrányába. Itt is, ott is suttognak diszkrét titkokról, tudni vélik, hogy Kassán is december hónapban feltűnően sok ezerfrankost helyeztek volna el é6 Kassán is biztos nyomokon halad a rendőrség. A kacsák melleit szörnyen rossz viccek is röpködnek. A kávéházakban titokzatosan hajlik füledhez Jóska, a fizetőpincér: Hallotta, kérem, X-nét a rendőrség frank­hamisítás miatt ma reggel letartóztatta. — Ugyan ne mondja! •— De igen, hamis frankot kevert az ura ká­véjába. De a frankhamisítás szenzációi sem váltottak ki olyan érzelmi hullámokat Kassa lakosságából, mint az a szerelmi dráma, amelynek két szeren­csétlen gyermekáldozata már künn fekszik a bár­cai temető hantjai alatt A két gyereket a temető halottasházában ravatalozták föl és vasárnap délig ezrével zarándokolt Kassa lakossága a halottas­házba, hogy megnézze az áldozatokat Ott feküdt csupa virág között a 15 éves Nemecsek Vlaszta, a gölnicl postamester leánya, aki még öt nappal ez­előtt maga volt a viruló élet Csodálatosan fejlett leány korához képest, legalább 18 évesnek látszik. Boldog mosolygással fekszik vá koporsóban, ajka mereven összezárul, , két orcáján még most is pirosság. — Olyan, mintha aludna! — suttogják mellet­tem meghatottam A fiú, a huszonegy éves Juresik György, aki olyan szenvedélyesen szeretett, hogy fegyvert rán­tott és megölte ímádottját azután pedig önmagát, viaszsárgán nyúlik el az egyszerű deszkakoporső- ban. Zömökteslü, széparcu fiú, alig pelyhedzik le- génytoll az állán. Vasárnap már kora délután valóságos népván­dorlás indul meg a temető felé. A villamostársaság sűrű egymásutánban indítja meg a hármas kocsi­kat, amelyek pillanatok alatt telnek meg utasokkal és a rossz idő ellenére, gyalog6zerrel is sokan neki­vágnak a hosszú útnak, hogy kijöhessenek a te­metésre. A kíváncsiság és nem a részvét űzi, hajtja az embereket. Mindönki a szerelmi dráma részle­teiről beszél, mindenki tud valami újat, valami ed­dig ismeretlent A legtöbben filozofálnak, élet, ha­lál, fiatalság, szerelem s ilyen fogalmak röpdösnek a túlzsúfolt és pállott levegőjű villamosban. Félhárom órakor kezdődik meg az egyházi szertartás. Először Vlasztát temetik. A koporsó mellett édesapja, aki minden reménységet, egyet­len gyermekét vesztette a kislányban. Az édesanya nem tudott eljönni egyetlen gyermeke sírjához, a kiállott izgalmak betege leit és most súlyos ideg­görcsökben fekszik odahaza, a kis gölnici lakásban. Göinicről nagyon sokan utaztak le Kassára ebből a szomorú alkalomból, hogy utolsó útjára kisérjék a kis Nemecsek Vlasztát A köztemető utjai feketóllenek az embertöme- gektöl, lehetetlen megállapítani, hogy mennyien vannak kinn. Nemecsek Vlaszta koporsóját fölvi­szik az uj temetőrészbe és a katolikus egyház szer­tartásai szerint földelik el. Közben kihozzák a halottasház elé a másik koporsót is és ott, rögtön a halottisház mellett megásott sirgödör előtt helyezik el. Körülveszik a bánatos rokonok, a Lőcséről való öreg édesanya, aki könnyet nem tud ejteni nagy bánatában, csak meredten néz az előtte sötétlő sirgödörre- Ott álla­nak testvérei is, sápadt arcukon inóg most is a megdöbbent ijedtség révedez. A katolikus egyház törvényei szigorúak. Juresik György tudatosan ké­szült a gyilkosságra és öngyilkosságra, leveleket Irt és küldött el, józan fővel rendelkezett, hogy a gölnici adóhivataltól járó hatszáz koronáját utalják át özvegy édesanyjának. A katolikus egyház tehát törvénye szerint megtagadta a gyászszertartást és igy a j keresztény szeretet jegyében Greguss Gyula liíteránüs -lelkész mond pár megható búcsúszót az elköltözött fiatal keresztény lólekhez. Tapodtat sem lehet mozogni, annyi az érdeklődd Mindenki a nyakát nyújtja, hogy mindenki többet lásson s minél több mondanivalója legyen a délutáni ká­vénál. — Cirkusz, — mondja mélységes megvetéssel egy kövéres asszony mellettem és könyökével fél­relök, hogy maga állhasson a helyemre. Hullanak a nehéz rögök a nemsokára röggé széteső fiatal testre. Lassan szétoszlik a tömeg, ki villamoson, ki gyalog. Egyszerre zorddá válik az idő, vad szél kerekedik, élmos dara vágja szembe a hidegtől kipirult arcokat. Benn a városban zajlik az élet, négy nagy ká­véházban és bárban most kezdődött meg az öt­órai tea. Galilei megoldatlan probTémája Hányféle mozgást végez egy repülőgép a levegőben? Látszat és valóság Kozmikus erők titkos szerepe A sok nehézség és probléma közül, amely* lyel Galileinek az akkori tudományos állás­pont szerint meg kellett küzdenie, tegnap­pá nsabb ez volt: ha a Föld forog, miképp van az, hogy ogy toronyból ledobott kő épp a torony talapzatánál ér a földre, holott esésének ideje alatt a Föld jó néhány száz méterrel odébb fordult Kelet felé! Gali­lei azt felelte: amint egy tovahaladó hajó árbocáról ejtett test is az árbóc talapzatánál éri a hajót, mert az árboc a haladó hajó sebességét közli vele, úgy a torony stb. A legújabb természettudo­mányos szakkönyvek szerint Galilei megfelelt a kérdésre .. „ Az aeroplán Ma már megfellebeznék Galilei döntését azzal, hogy aeroplánról vagy lebegő léghajóról ejtett test miért ér pontosan az alatta fekvő pontra. A szabadesés gyorsulásának „mozgás- megmaradás*4 nélkül való genezise és a Nap­sebességnek a rendszer belső mozgástünemé­nyeiből való kiszámítása után ez a legnehe­zebb probléma volt, melyet meg kell oldani. Nem volna csoda, ha itt-ott tévedés csúszna be a megfejtésbe. A látszat mindenesetre teljesen a Föld mozdulatlansága mellett szól. Felhők, mada­rak, légi jármüvek csak annyit mozdulnak el Nyugat-Kelet felé, amennyit saját erejükből megtesznek, a feldobott kő is pontosan olt ér vissza, ahonnan elindult. Plolomeusék számá­ra tehát itt nincs probléma, Einsteinét szá­mára még kevésbé. Koperuikus tanítványa azonban nem ijed meg a látszat ily félelmetes, szinte elnyomó prepotenciájától, mert ismeri a mechanika Newtoni alapelvéi: zárt rend­szerben a mozgástünemények egyformán folynak le —­akár nyugszik, akár mozog az egész rendszer. Ez az elv sarkalja őt ernyedetlen kuta­tásra, ha a látszat mitsem árul is el. Ha a Föld forog, akkor egész bizonyos, hogy a fel­dobott kőtől a madárig, aeroplánig s az utol­só szúnyogig minden együtt mozog a forgó Földdel, különben kijönne az a furcsaság, hogy egy lebegő léghajó mozdulatlansága da­cára 24 óra alatt az egész Földet „megkerül­né" (40.000 kilométer). A mozgó vonat A probléma megoldásánál mindenek­előtt újra segítségünkre jön a mozgó vonat. A csukott vasúti kocsi belsejében is röpköd­nek kis „aeroplánok": legyek. A kis élő auto­maták a gyorsvonaton is könnyedén elérik a vagon előfalát... Ehhez a vagon hátsó falától nyert lendület nem volna elégséges. Itt egy uj tényezőt kell magyarázatul segítségre hívni, ez a levegő. A zárt kocsi ugyanis a levegőt magával viszi, a legyek pedig a levegő vál- lain repülnek, a mozgó levegő tehát magával viszi a kis aeroplánokat, épp úgy, mint a Főiddel forgó tengerek magukkal viszik a raj­tuk uszó-mozgó hajókat Kimondhatjuk tehát, hogy a levegőben úszó (lebegő) és mozgó ólő Megállj! Csak egy pillanatra! Mindenki egy millió koronát nyer­het ha a FORTUNA BANKÜZLETÉ- BEN, Pozsony-Bratislava, Dima-ulca 7. sz. a január 19-én kezdődő húzás­hoz oszlálysorsjegyet vásárol. Az uj játéktervben megkellőztek majdnem valamennyi főnyereményt 120.000 nyeremény majdnem 60 millió koro­na értékben. Az összes sorsjegyek fele nyer. A prémium 700.000 koro­na. Számos főnyeremény á 300.000 K, 200.000, 100.000, 90.000 stb. A meg­rendelés megtehető levelezőlapon. Kifizetés a sorsjegy átvétele után befizető lappal. Nyolcad sorsjegy 10 korona, negyed 20 korona, egész 80 korona. Ne szalassza el szeren­cséjét! 5006 vagy mechanikai automatákat a Földdel forgó levegő kényszeríti a Földdel való cgyüttlorgásra. Kozmikus erők Ami a toronyból leeső testet illeti, Ga­lilei felelete már csak azért sem precíz és ki­elégítő, mert konstalálnuk kell, hogy a szabadon leeső fizikai test kozmikus erük befolyása alá kerül, melyekkel eddig nem számollak! Ugyanaz az erő, mely a Holdat függőleges esés helyett a Föld körüli pályára kényszeríti, érvényesül minden a Fold felé eső fizikai testre nézve, ha mindjárt jelzendő ok miatt nem is létesít­het körpályát benne. Itt azonban egy nehézségbe botlunk, amely jő ideig feltartóztatott kutatásomban. Az ágyúgolyó A szóban forgó nehézséget némileg meg­világítja az összes fizikai szakkönyvekben ta­lálható ama hypothezis: egy messzehordő ágyúból 8 kilométeres sebességgel kilőtt go­lyó légüres térben a Föld bolygójává változ­nék. A levegő szintén nem állna útjában az ily ideális bolygó mozgásának, mert ami fő: nem az ágyútól kapott impulzusa („mozgás- megmaradás44) mozgatná körpályán, hanem az a folyton haló erő, mely a Földet viszi 30 kilométeres sebességgel a Nap körül, sőt az egész Naprendszert 73.013 kilométeres sebes­séggel az űrben. Megfelelő számításokból pontosan kijön a szabadon eső testekre a Föld forgásával lé­pést tartó összetett mozgás. Hogy néznénk ki, ha a feldobott kő, a felrebbenő madár tíz má­sodperc alatt már 4600 méterre volna Nyu­gatra tőlünk?! Egyébiránt úgy nagyjában, számítások nélkül is beláthatjuk, hogy a kozmikus erők belenyúlása dacára is mindennek úgy kell lejátszódnia, mintha a Föld állana. A köznapi életben el se hinnék, hogy a feldobott kő, a repülő madár, ugyanakkor, midőn szemünk előtt néhány méternyi utat tesz meg a levegőben, 460 méter sebességgel megy a Föld körül, 30 kilométer sebességgel a Nap körül és 73.015 kilométer másodperc­nyi sebességgel a világűrben. Smilh főbiztos visszatért szabadságáról Párig, január 12. Smiíh Jeremiás, a nép- szövetség részéről Magyarországra rendelt pénzügyi főbiztos tegnap amerikai szabadsá­gáról visszatérőben Párisba érkezett. József főherceg a magyar 1< irálykérdés: ől Newyork, január 12. A New York Times tegnapi száma hosszabb interjút közöl, ame­lyet a lap munkatársa József főhercegtől ka­pott. József főherceg kijelentette, hogy a je­lenlegi magyarországi állapot nem tekinthető véglegesnek, csak átmenetinek, amig királya nem lesz Magyarországnak. Mert a magyar monarchia visszaállítandó, még pedig mint önálló magyar királyság. Lehetetlennek tart­ja, hogy az osztrák-magyar monarchia vissza­álljon, még ha a nagyantant nem is ellenezné. Magyarországnak, amelyet Ausztria négyszáz éven át elnyomott, független királyságnak kell lennie. Úgyszintén lehetetlennek tartja a fő­herceg, hogy Albrecht magyar király akarna lenni. Az interjú végén még hangsúlyozta a főherceg, hogy okvetlen fontosnak tartja Ma­gyarországra nézve a barátságos jóvisz myt az utódállamokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom