Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
J ____ 10 ^KWEM-iV^feai.HÍRIiAE 1926 jancár io. Vasárnap jött idegené. Idegen nagyvárosba vitték, sokáig nem láttam. Tavalyelőtt ott, ahol Szőke lakott, egy mérnökcsaládhoz hívtak uzsonnára. Nagy társaságot találtam, idegeneket, sorba mutatkoztam be nekik. Délutáni félhomály, egy égő arcú fiatal asszony előtt álltam meg és a nevemet mondtam. — Hát .nem ismersz meg? Szőke voltGörcsös zokogással borult a fotell karjára és akkor érezte meg egész bizonyossággal, hogy közeledik hozzá a Vég. És elérkezett hozzá, most, az esztendő végén. Elment, poétikusan, szépen, finoman, mint amilyen volt, szép szőke feje holtan hullott a fehér párnára és a regényt, a mi kettőnk kis regényét épp most szedik k(_ harmadszor csúnya, apró, fekete betűkből... (1925. Szilveszter éjszakáján.) Tamás Mihály. Külföldi regények Max Brod: Reubeni Renaissance regény. A renaissance delén, 1524-ben különös idegen érkezik Velencébe: a Ruben törzséből származó Dávid, az arab sivatagban lévő Chabor királyságnak küldöttje, aki — mint azt a korszerű krónikák és Reubeni naplójegyzetei bizonyítják , a humanista Medici-pápával, VII. elemessel és Joao portugál királlyal tárgyalt, hogy rábirja őket a kereszténységnek és a zsidóknak közös hadjáratára a Szentföldet bitorló törökök ellen. Reubeni merész terve, amely eleinte sikerrel biztat, meghiúsul az Isten küldöttjét, a számkivetettségükben Messiásra váró zsidók bizalmatlansága, a spanyol világbirodalomnak és az inquizició félelmetes hatalmának ellenállása miatt. Reubeni, a zsidók fejedelme, elpusztul az inquizició börtönében és Mantuában máglyahalált hal Molcho, a tanítvány, a hű barát is. • Max Brod a vatikáni könyvtárban talált krónikák és az említett napló ismerete mellett, Graetz munkájának (a zsidók története) Reubenire vonatkozó fejezetére támaszkodhatott regénye Írásánál. De mig a történetiró Graetz józan kritikával egyszerűen csalónak bélyegzi ezt a létezett históriai alakot, addig Brod a hazugság és a valóság között oly poetikus jellemzésben mutatja be, amely a valóságot izzó színekkel a fantasztikumig hevíti és eposzi hőst csinál a küldöttből. Reubeni ifjúsága ismeretlen, csak Graetz utal német eredetére és ez az utalás, valamint Reubeni tanítványának, Mol- chonak, egy prágai zsinagógában őrzött relikviái ihlették meg a Ticho Brahe középkori Prágájának oly páratlan ismerőjét, hogy Prága ghettójánák szülöttje gyanánt tüntesse fel.a fejedelmet. Ha eltekintünk a regény tendenciózus céljától,' akkor fölébe kell helyeznünk az egészében költött első résznek, merész, költői szépségeit s izgalmas meséjét, a másik résznek etikai mélységénél és eszmei tartalmánál. Reubeni mesterien megrajzolt ghettőalalcok közt nő fel Prágában. A nagyon szigorú és tiszta- életű apa törvény tiszt eletre, alázatra, végtelen belső tisztaságra neveli egyoldalúan és elfojtat vele minden lázadozást és kételyt; a rongyos Hirschl, a páriák gyermekeinek nevelője latinra tanítja és humanista eszméket csepegtet fogékony leikébe és egy magával meghasonlott, félőrült álmessiás: Gerson, a ghetto toronyőre, rejtélyes célzásaival valami eljövendő sejtelmes küldetésre készíti elő. Különös véletlenek összehozzák a ghettó- fiut Mónikával, egy keresztény kovács leányával, akinek szerelmes odaadása férfivé és látóvá teszik a folyvást tepelődő és népe igazságtalan szenvedéseinek okát kutató Dávidot. Már a regény elején felcsendülnek azok az etikai problémák, amelyek Brod összes alkotásait, egész, filozófiáját és világszemléletét annyira jellemzik. Ha elnyomjuk és elöljük magunkban a szerelemnek és a vitalitásnak ősösztönös erőit, ha eddigi etikánktól ve-1 zéreltetve, gátat emelünk természetünknek, abból 1 nem származhatik istenes és helyes cselekedet, j Helytelen a tisztára kötelességektől ránkerőszakolt j tettl Az igazi, felszabadító cselekedet a jónak és | a rossznak, a szerelemnek és az etikának összeolvadásából fakad. „Szolgáld Istenedet jó és gonosz hajlamoddal“ —- ez a bibliai mondás az első etikai akkordja ennek a regénynek és Dávidnak először akkor válik érthetővé, midőn bűnösként, hitehagyottan és bemocskolva éppen ő menti meg a ghettóból való kiűzetésre Ítélt, tehetetlen zsidókat. Ebben a cselekedetében Mónika, a szeretője segíti meg, aki a kiüzelési rendelet visszavonásáért odaadja magát Rozsmi tálnak, a várgrófnak, íme: a jó melleit a rossznak, a bűnnek is van célja, amint értékkel bir a tökéletes mellett a tökéletlen is, ha másért nem, úgy a tökéletes kiemeléséért. És Reubeni, aki bűnével megmenti Prága zsidóságát, a regény második részében szinte macchiavellisztikus módszerrel: bűnnél, fortéllyal és erőszakkal lát hozzá egész népének felszabadításához. Reubeni ismeri ennek az útnak veszélyeit és ameddig elvhü marad., minden akadályt győzedelmesen elhárít, de a jónak megváló- sitása önfeláldozásra, mártiromságra. vezet, amikor tiszták és büntelenek az eszközei. Otthona megmentése uíán Reubeni elhagyja Prágát szerelmesével. Erfurt felé vezet az ut, ahonnan a középkor jármát nyögő emberiség közó a felszabadulásnak uj eszméi áramlanak. Az utón { Mónika elhagyja Reubenif á reálisabb és férfin-1 sabb zsoldos kedvéért és megkezdődik az a magó-; nyos vándorlás,. amely az arábiai Chabor király-j ságig vezeti, amelyről azonban hallgat a krónika és hallgat a regény Hója is. Az említett velencei megjelenéssel kezdődik a regény második része, amely Reubeni küldetéséről szól. A Medici-pápák pompás Rómájába visz a fejedelem útja és a renaissance legjellegzetesebb alakjai lépnek fel: a széplelkü Clemens pápa, Egi- dió, Viterbo humanista kardinálisa, •Michelangelo, akinek Mózes szobrához modellt ül, Messer Nicolo Macchiavelli, Aretino és Mantino, a zsidó huma- nista7 Rómából a pápa ajánlólevelével a portugál királyhoz siet Reubeni, de ott, az eleinte sikerrel biztató tárgyalások után, csak a spanyol inquizi- ciőnak terjeszkedését tudja rövid időre megakadályozni. A római nagyon halk akkordokkal lezárult szerelme után itt Santaremben, a királytól számára kijelölt lakóhelyén, megismeri Molchot, későbbi tanítványát, barátját és egyúttal végzetét is. Ez a szép és nemes keresztény ifjú, aki Reube- nivel való találkozása után zsidó hitre tér s aki rajongó imádattal csüng mesterén, az élet realitását meg nem látó vaksággal, de lelkesen és áldozatkészen szolgálja a messiási eszmét. Molcho nem látja, hogy rajongó tettei veszélybe hozzák a mestert: ő a tiszta utakon járó krisztusi ember, az eszme mártírja, mig az annyira körülrajongott és oly gyorsan magára hagyott Reubeni a politikus, aki ismeri a világ fonákságait és a végső nagy cél elérése érdekében bűnt, véres harcot, ellenállást és csalást jogerőre emel. Hogy a „Tycho Brahe** megírása őta mennyire haladt Brod az emberábrázolás művészetében és mennyire tökéletesedett eszmei tartalomban, etikai tisztaságban, ezt éppen uj regénye eme két alakjának szembeállításában észlelhetjük a legjobban. Reubeni és Molcho küzdelmének és barátságának analóg példáját látjuk az egyoldalú és világidegen Keppler és az élet realitásait ismerő, fölényes és szélestudásu Tycho alakjaiban. Reubeni tragikus bukása teljes, mert mig az önmagát feláldozni akaró és máríiromságát látno- kian bejelentő Molcho az elháríthatatlan katasztrófában célt lát és lelkesen megy a halálba, addig Reubenit lelkileg tönkreteszi a kudarc. Az erkölcsös és tiszta ember győzelmet arat a bűn utjain járó felett, de ez a győzedelem csak látszólagos, mert — a „I)iesseitswunder“ szerint a tökéletlen cselekedet is értelmes és értékes lehet a tökéletes Isten előtt — Brod etikája a földi lét céljainak elérését magasabbra értékeli az önmagáért való tisztaságnál és önfeláldozásnál. Reubeni elpusztul, mert nincs ereje a végsőkig kitartani alapelvei mellett. Molchoval való közös útja. Regensburgba már reménytelen, aminthogy mindig reménytelen volt ennek a korszerűtlen hősnek fellépése és reménytelen volt a korszerűtlen cél, amely századok múltán találhatott csak megvalósítóra, igazi prófétára. • Rómában Nicolo Machiavellivel találkozik Reubeni. A regénynek gondolatban legtartalmasabb része egy csodálatos éjszakának, Reubeni és Macchiavelli via appiai vándorlásának leirása. Macchiavelli jelszava: cél szentesíti az eszközt, — Reubeni etikájában a bűn megélésére és a bűn metafizikájának megismerésére vezet. A bűn megbocsátható, ha életek mentését célozza; a cselekedetének következményeit nem ismerő, de a felelősséget teljesen tisztán átérző ember erkölcsi megismerése az az ut, amely Istenhez vezet. Max Brodnak, a ma élő német költők egyik legnagyobbjának, minden újabb alkotása a német irodalomnak határozott gazdagodását jelenti. Kevés nyugateurőpai költő küzd oly heroikus, igaz és mély erkölcsi komolysággal, mint Max Brod, akinek zsidósága széles horizontot, sokoldalúságot és tárgyismeretet, erkölcsi világszemlélete és problémái mélységet és egészséges erotikája a szerelem ábrázolásának, az érzésvilágnak azt a szépségét adja, amely a gondolatélmény írójának minden alkotását a legtisztább kcltőiesség sztig- máival jelöli meg. Egri Viktor. Megszorítom a kezed Most megszorítom a kezed S kezed kezemben megpihei Mint űzött vad a fészkiben. Két szeretet csókolja egymást: Az enyém s a távolból tied Egymáshoz simulni siet. Megérted az ujjak beszédét> Gondjaim gondjaid elkérték $ erősödtél az én erőmmel. Győztem, de nincs közöttünk vesztes. Két békés fél a győzelemben, Adtunk és kaptunk mindaketten. Tamás Lajos Japán nipp Vitrinben öl. Antik vázák kényes kristályok között. Csak ül: egy messze világ lázát hordja homloka mögött, S ferde szeme gondokat őriz. Az éjszakáknak hosszú sorja faluízikós, csQresznyefás emlékeit csak szórja, szórja. A halál titkát szorongva sejti, s némán nevet sok földi kincsen, csak ül közöttük árván, bölcsen és idegenül, mint egy Isten. Berkesné Palotai Boris Az idő Irta: Sebesi Ernő Már a kávéházban is ez nyugtalanította. Ez az idő. Egy Einstein-cikk koníuzus tartalma még eltérítette a saját gondjaitól, de most minduntalan visszajött témának, céltalannak. A saját ideje most úgy felharangozott hozzá, olyan hiábavaló mementóval, mint istenítéletkor egy szegény falusi torony. A kis utcán, melyen előrejött, a póznák megzenésítették az ő nyugtalanságát és buta kis melódiákat zümmögtek le a fejéhez, mely úgy zúgott ebben a pillanatban, mint valami megfeszült katlan. Már a lakásán is volt. Ez is olyan szolgálatkészen várta, mint tegnap, mint tavaly. Már egy örökkévalóság volt ez a kis taknyos élete. De csak vissza a múlt irányába. Előrenézni itt nem volt sza* bad és nem is igen lehetett. Az asztalon ott hevert az a hatszázoldalas Molnár-könyv, az unalomnak klasszikusan modern regénye. Már-már breviáriumának tartotta. Most elgondolkozott a sötét szobában. — Igen, igen, mondta önmagának, van bennem valami abból az Andorból. De hát mit érek vele?! Az se tud mit kezdeni az idővel. Beosztani — mondják a nagyfejüek, a rendesek, a kivasalt lelküek, a nyárspolgárok. Én és beosztani! Most a szegényekre gondolt, akiknek ugyancsak a beosztást ajánlják. Hogy lehessen beosztani azt, ami nincs. Felállt és össze-vissza járkált a szobában. ügy látta, hogy a szék is kitér neki. Megijedt önmagától és mint a félénk gyermek, hangosan megszólalt. — Hát hogy is van ami az idővel. A relativitás elmélete engem csakugyan érdekel. Holnap megveszem az Einstein-irodalmat minden kommentárral együtt. Bizonyos, hogy az idő a legfontosabb komponens. Legalább is olyan, mint a tér. Hirtelen eszébe jutott az érettségije. Valami filozófiai tételt feszegettek előtte. Nevekkel és fogalmakkal dobálództak a professzorok és künn az iskola udvarán mezte- lenkaru gyerekek a métát futották, ő meg leröhögött a tanárokra. Mindez most újból felsirt az emlékében, ez a nevetés. Minek ez a filozófia? ez a handabandázás? Ennek már tiz éve. Tán éppen ma van tiz éve ennek. Most már meg kellett gyújtani a villanyt. A kalendárium egy nagy tízest pirosított feléje. Mert vasárnap volt éppen és junius tiz. Tehát ma van tizedik évfordulója az érettséginek és még nincs biztos, befutott életpályája. Most már szinte sajnálta, hogy rtieggyujtóttá a villanyt, legalább nem tudta volna ezt. A babonára kellett gondolni. Egy lexikon kö- véredett az asztalon, fellapozta a bé-betünél. A babona itt külön cikket kapott. Pár sor után becsapta, nem érdekelte. Az ablakhoz ment. Forró fejét odanyomta a lehűlt üveghez és elgondolkozott. Hát csakugyan tiz éve volna, hogy azon az érettségin ... Nem tudta végigfolytatni a gondolatsort. Egy dühös mozdulattal eloltotta a villanyt. Amíg égett, valahogy jobban látta, hogy az idő múlik. Az idő — és dobbantott lábával. Egy rettenetes és megvető jelzőre gondolt az időhöz, de ez se jutott az eszébe. De rögtön megnyugodott. A sötétben mintha megfagyott volna a múlás gyilkos árama. Az idő. Igen, meg volt róla győződve, hogy most megfékezte a legnagyobb ellenségét. Ugyanakkor bal halántékán egy ér derülten fellüktetett. Te! Holnap megkezded a tanulást — szólította meg önmagát. És pedig a legszorgalmasabb tempóban. Most megállt, ez az utolsó szó nem ízlett neki. Csak nem kerülne semmiféle vonatkozásba azzal a komponenssel. Már nem merte nevén nevezni a gyereket, aki különben is csak fattya volt neki. Le akart feküdni, bár előre tudta, hogy aludni úgyse fog és számolni kezdett. Tíznél tovább nem jutott el. Az évforduló megállította és hirtelen egy kis város villant fel előtte . Egy este, egy kiizadt tavaszi alkonyban. Egy kávéház a terrasszal. A cigány kegyetlenül húzza. Épp az évfordulót ülik meg. Egy-kót még ittmaradt tanár sűrűket iszik, föl-alá járkál és főpróbákat tart az elmondandó tósztből. Ez kissé felvidította. Azután a pajtásokra gondolt, a beérkezettekre, a körjegyzőkre, körorvosokra és; mindazokra, akik kataszterek és hivatalok mélyén savanyodnak. Hirtelen azokat is lát- ta, akik nincsenek ott. A maga embereit. Hányán is lehetnek? Tízig nem tudotl jutni. Saját nevét kihagyta. Az újságja ott hevert a széken. Felkapta. Politika nem érdekelte, Az ablakon a hold adakozón szórta be a fényét. Betűzni kezdett, újból. Személyi hírek. A miniszter ma nem fogad Megáll!! Csak m pillanatra! Mindenki egy millió koronát nyerhet, ha a FORTUNA BANKÜZLETÉBEN, Pozsony-Bratislava, Duna-utca 7. sz. a január 19-én kezdődő húzáshoz osztálysorsjegyet vásárol. Az uj játéktervben megkettőztek majdnem valamennyi főnyereményt. 120.000 nyeremény majdnem 60 millió korona értékben. Az összes sorsjegyek fele nyer. A prémium 700.000 korona. Számos főnyeremény á 300.000 K, 200.000, 100.000, 90.000 stb. A megrendelés megtehető levelezőlapon. Kifizetés a sorsjegy átvétele után befizető lappal. Nyolcad sorsjegy 10 korona, negyed 20 korona, egész 80 korona. Ne szalassza el szerencséjét! 5006 Bánja is ő, neki úgyse kell protekció, csak szorgalomra van szüksége. Akkor ő majd megmutatja. Tovább lapozott. Sport és színház és művészet és törvénykezés. A bírákat utálta még futballba is. Most visszalapozott. A hirek' közül egy név vigyorgott rá, doktoravatással súlyosbítva. Tehát eggyel kevesebb. És aggódás szállta meg, hátha a többiek is. És ő itt egyedül volt ebben a szobában. Remegni kezdett. Hátha egyedül van egyáltalában?! A lekésettek közt. Hátha nincsenek is lemaradottak kívüle. És újból ez a találkozó, kisváros, gimnázium, kávéház, lei asz, majális, lampionok, cigány, pörkölt és tósztok. És ott vannak mind, csak ő hiányzik. S újból belenézett az újságba. Szombati szám volt. Pénteken volt az avatás. A menetrendet kívülről tudta, kontrollálni kezdte, vájjon eléri még ez a név (már most nem volt a barátja) azt a találkozót. Nem tudta eldönteni, nem mert egyedül maradni (a térben). Ez a két komponens kegyetlenül pedáns törvénybe formálta az ő létezését. A bűnét, a mulasztását. Künn lakott az állomás alatt. A töltésről apró fények cikkáztak ide és vonatok szaladtak összevissza. Egy lomha teher titán egy gyors süvített el az ablaka mellett. — Ez az a gyors — gondolta — és hirtelen a barátját látta maga előtt, akit pénteken avattak és most a találkozóra rohart. A legutolsó órában is, de mégis megy. Kezével verdesni kezdte a mellét. Egy hang fellármázta az ő süket magányát. Néven szólitotía önmagát — ne félj — mondta neki ez a hang — ne szégyeld magad, ha huszonnyolcéves is vagy, te nem tehetsz róla! Az nem is lehet! Már akkor az egész emelet beledöngött ebbe •a hangba. Egy árnyék benyitott. — Mi van itt, kérem? — Én nem vagyok huszonnyolcéves — és két kezével verte a mellét. Az nem is lehet! Nem, nem lehet! — jött zúgva a melléből a zagyva felvilágosítás. Az árnyék a szobaasszonyé volt, aki megijedt ettől a választól. És reggelre föl is mondott neki, mert ő nagyon fél a bolondoktól. a Ki „Őriem"! étterem és borozó " n Eraífislava, PalaelkF-Sér 345. se. 8 m A vidék találkozóhelye — Hideg, * meleg konyha — Bel- és külföldi S H nyitott és palackborok Pincehelyiség! Naponta koncert! g 01 u iDBf0Hnneinoa«aBOBBattisBnaa(if9S30B3asBn9r!!i>i«in-7^^T^^^- 1 «§*> mén szenvedőit | Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, ^ here, comb és kö’döksérvnél a ml tökéiete- £ sitett rugönéilíüli sérvkötonk. mely éjjel is ó hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsiilye- n désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- u nell has-, hát- és mellmelegitő JVBlBa** HfisszerMz Sraüslava, Dans-a. 51. | & Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztetnek v?
