Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-06 / 4. (1042.) szám
4 ^I®Cai*MA<skAR.'HÍRLAl2 Ifjúsági mozgalom — A falu barátai — Négyen, pozsonyi cserkészek bejártuk a nyáron a Mátyásföldet és Csallóközi. Vándorlásunk utolsó napján azzal fogadtak az egyik felsőcsallóközi német községben, hogy éppen tegnap német testvéreink jöttek a vidékre. Messziről jöttek, csak azért, hogy fölkeressék az idegenbe szakadt fajtájukat és beléjesugározzák a iiszta német nép lelket: azt a jókedvű, munkás éleiiölfogást, amely megelégedett talpigembereket termel a reális életnek. A lelkes német fiuk alaposan fölrázták a falut kisalföldi tunyaságából. A papkertben összecsőditet- ték a gyerekeket, gitárkiséret melleit énekeltek nekik, játszottak, hancuroztak velük, valami Hans Sachs-játékot adtak elő, táncoltak, muzsikáltak és amikor beesteledett, maguk köré ültették a vidám társaságot csöndes meseszóra. A falu rajong most értük. Azokba a lelkekbe, akiket többé-kevésbé kikezdett már a boinlotterköicsü nagyváros közelsége, tisztán pezsgő életkedvet, népi öntudatot tudtak belelopni azok a írisszemü, vig, nétás fiuk. Amikor a kisdunai töltésen tovább vándoroltunk Pozsony felé, összesúgtunk az imént hallottakról. Nagyon tetszett a német munka. Terveket csiholtunk, remények csillantak. Egyszeribe úgy éreztük, vagyunk olyan legények, mint a német fiuk. A falu barátai leszünk mi is. Kell, hogy azok legyünk. Szeretetre, barátságra vár minket a világtalan falu. Elhagyatott magyar gyerekek. Kis liba- pásztorok, csintalan rongylabdarugók, utcán nevelkedő pöttöm parasztfiuk. A kisalföldi németek vendégei németországi Wandervogelek voltak: egyik csoportja annak a nagy Vándormadárseregnek, amely a nyáron egész Szlovenszkót keresztül-kasul járta és sorra látogatta a nagy germán közösségből rég kihullott kárpátaljai német községeket. A felsőcsallóközi német ünnep nem volt tehát egyedülálló jelenség, holmi egyéni akció, hanem csupán egyik mozzanata annak a hatalmas mozgalomnak, amely a német ifjúság erős szociális érzéséből, nemzeti öntudatából, szerepisszonynélküli bátor reformtörekvéséből ered és jól kidolgozott szervezetével az össznémetség életére javult jövőt ígérő befolyást gyakorol. Ha azt akarjuk, hogy a magyar falu és város is találkozzék szoros barátságra, szellemi együttmunkálkodásra, ha azt kívánjuk, hogy nemzeti jövőnk érdekében a városi és falusi magyar fiatalság megkedvelje egymást, hogy mindig akadjanak lelkes diákok, akik magyarságuk iránti forró szereiéiből elhozzák a tehetségüket, az ideáljaikat a vidék gyerekeinek és jótékony fölfrissi- téssel belekapcsolódnak a falusi ifjúság törekvéseibe, — akkor nem állhatunk meg epizódszerü találkozóknál, egypár fiú helyben, időben korlátozott kísérleteinél, hanem alaposan megszervezett, széles látókörű, szabályos munkatervezeten épülő komoly mozgalmat kell indítanunk, amely összehozza a városi és falusi aj nemzedéket és így az egész uagyar ifjúság egységes, egyirányú fejlődését biztosítja. A falusi és városi ifjúság találkozójának nálunk még uj eszméjét elsősorban nevelőink kötelessége propagálni: oda kell hatniok, hogy úgy a falusi, mint a városi ifjúságban fölébredjen a kedv, a vágy a közös munkára, együttes célkitűzésre, egyszerre indulásra. A kezdeményezésnél, az indításnál többet úgy sem tehetnek. Magát a mozgalmat, a direkt megnyilvánulást: városi és falusi gyerekek munkaeredményes barátságát nem hozhatja létre más, csak a fiatalok. Ahol a friss erő, ott a jövő Ígérete. Szinte természetes a kérdés: nem tehetné-e magáévá az elmaradt falu meghódítását, ezt a gyönyörű magyar hivatást egyetlen ifjúsági szervezetünk, a cserkészet? A nehéz probléma direkt megoldását nem is lehetne jobb kezekre biznl. Az a mindig öntudatosan munkás cserkészfiu, aki örömmel ragad meg minden alkalmat, ahol fiús vágyait: romantikáját, használhatóságának elismerését, jómunkáját megvalósulni remélheti, örömmel fogja a falusi gyerekek barátságát is megszerezni, mihelyt tudatjuk vele, mit jelenthet ő a falunak, a jövőnek s hasznos példaadással, ügyes kezdeményezéssel megadjuk neki azt az utat, amelyen készségei, vállalkozó szelleme a szép célhoz viszik. A cserkészetet szociális irányzata mintegy predesztinálja arra, hogy a magyar diák, ifjúmunkás és parasztgyerek egységes nevelését megvalósítsa: sokoldalúsága minden fiúnak egformán tágas teret nyit tehetségei kifejtésére. Tán mondani sem kell, mit ér a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságnak, ha a városok cserkészei befogadják munkásságukba a falvak gyermekeit. A civilizáció meg a politika rontásai elsősorban a magára hagyatott falusi uj generációra hatnak: ide pajzs kell, védő s mögéje szerető, ölelő kar. Ha a cserkészek barátjukká teszik a falut, akkor megadják a módját annak, hogy a falusi ifjúság is megteremtse magának az ideálját és a segítségtől erőre, népisége öntudatára ébredve, maga alakítsa ki idővel önnevelési rendszerét, speciális viszonyainak megfelelő cserkészetét. A cserkészek nemcsak lelki emelkedettséget, hanem testi njraéleőést is jelenthetnek a korcsmák, kártyázás, pálinka, unalom, vérhaj veszedelmei felé sodródó falusi testvéreiknek. Ajándékba hozzák a tiszta test kultuszát, a sportok a természet, élet, munka tudatos szeretetót. Hassanak oda cserkészvezetőink, hogy a cser- készf'k a falu barátai legyenek és teremtsék meg így a magyar falusi élet természetes, a gyerekeknél kezdődő, de annál biztosabb re- naissanceát. A magyar falu ifjúsági problémájának konkrét megoldása* az. hogy átültetjük a magyar cserkészeibe a német Wandervogél-mozgalom népnevelő taktikáját, a falu—város barátság állandó érintkezésben adott praktikus megnyilatkozásait. Hozzuk szokásba a íalulátogatásokat. A város cserkészfiai keressék föl a legeldugottabb magyar falut is, toborozzák maguk köré a gyerekeket, tanítsák őket énekre, szép magyar táncokra, frissvérü játékra, száz apró ügyességre és meséljenek nekik, meséljenek sokat és szépet, csaljanak ki kacajt, figyelmet, élethitet, csárdáskedvet, jóságot, lelkesedést a huncutszemü kis emberkékből. A nagyobb, félig- meddig már legényszámba menő fiuknak hozzanak munkát: büszkeséget ad<i föladatokat, megbízást és igy nyerjék meg őket a közös nagy jövővivás- nak. Szövetkezzenek a cserkészek a tanítósággal, a papokkal, a falu vezetőivel, ahol jószándékuk bekopogtat, mindenütt megértést, szeretetek párt- íogolást fog találni. A prágai magyar cserkészek Szent György Köre nemrég pályázatot irt ki a szlovenszkói és ruszinszkói magyar cserkészőrsök számára. A verseny tárgya falusi magyar gyerekeknek rendezendő mesedélután. Az első találkozó a cserkészek és a jövendő falu között már meg' is volt. A losonci „turulok" a városuktól messze fekvő Rapp községben, vagy 100 magyar gyereknek nyújtottak hasznos és érdekes szórakozást. A cserkészeket úgy meghatotta a falusi gyerekek öröme és ragaszkodása, hogy nagy lelkesedésükben megfogadták: máskor is eljönnek, szabályosan Ungvár, január 5. A meggondolatlanul felidézett vallási harc újból véres eseményt idézett elő Ruszin- szkóban, ahol feltámadlak a hetedik század véres, fanatikus vallási harcai az óhitüek s a konstantinápolyi pátriárkára esküvők között. A kormánypolitika a görög katolikus egyház gvöngitésére elősegítette és támogatta a pra- voszlávia terjeszkedését, amely a ruszin parasztok primitív ösztöneit feltüzelte s mit: sem törődve a tulajdon szentségével s a val-j lási érzés tiszteletbentartásával, egymásután I vette erőszakkal birtokba a katolikusok templomait. Valóban középkori képek elevenedtek meg, amikor felfegyverzett fanatikus tömegek törtek rá a béke hajlékaira, kikergették az egyházi funkciót végző papokat az oltár mellől, a papiakból s exaltáit kalugereket ültettek be az egyházjog felrúgásával a paro- chiákba. Természetesen a jogba ütköző erőszaktevéseket a független biróság nem nézhette tétlenül, a ruszinszkói törvényszékeknél megkezdődtek a sizmatikusok s katolikusok közti pörök, melyeknek során a biróság kénytelen volt a jog s igazság álláspontján az elkobzott templomokat s paplakokat visszaadni jogos tulajdonosaiknak. Az Ítéletek meg voltak papiroson, de gyakorlati végrehajtásuk igen nagy nehézségeket okozott. Az elvakult tömeg nem tiszteli ám a jog törvényét s ellenszegül a felsőbb akaratnak. így történt ez most Aknarahón is, a kis máramarosi ruszin községben. Szombaton reggel hat órakor a hatóság képviselői a csendőrség fedezete mellett megjelentek Rahón, hogy az elkommunizált templomot visszaadják a görögkatolikusoknak. A pravoszláv lelkész, Prikop Jesimov, éppen istentiszteletet tartott, a kiküldöttek megvárták, mig a szertartást befejezi s azután a beíóduló görögkatolikus s a bentlevő pravoszláv hivők jelenlétében a hatósági kiküldött megállapította, hogy a templomban minden rendben van és ezennel a templomot visszaszolgáltatja a görögkatolikus hívőknek. Pozsony, január 4. (Saját tudósítónktól.) Pozsony város képviselőtestülete hétfőn délután tartotta Okánik Lajos dr. polgármester elnöklésével januárhavi rendes közgyűlését.. Napirend előtt Aixinger László dr. a pozsonyi szinibeosztás kérdésében benyújtott interpellációjára adott választ a polgár- mester. Eszerint Kraus Ferenc dr. helyettes- polgármester, aki eljárt illetékes helyen, azt az információt kapta, hogy a pozsonyi magyar és német szinisz^ezon megrövidítésének tervéről sem a szlővák teljhatalmú minisztériumban, sem a prágai belügyminisztériumban nem tudnak. Kraus lielyettespol- | gármester bejelenti, hogy 1926-ban lejár Nedhál Oszkár cseh szin- ! igazgató szerződése és altkor az illetékes | körök bevonásával megtörténik a szini- idénv uj beosztása. í Pozsony város régebbi memorandumára, j amit a szinkázkérdésben adott be, most érmegismétlik ezentúl a falusi mesedélutánokat. Alig lehetett ráismerni a máskor oly rakoncátlan gyerekekre: angyalian jók voltak és nagyon, nagyon boldogok. Ha az országos cserkészverseny teljesíti igazi hivatását: ha megkedvelted a cserkészekkel a falusi gyerekek közt töltött délutánokat, akkor megtörtént az első, a döntő lépés a magyar falu és város testi-lelki egymásba kapcsolódása felé. Minél gyakoribb lesz az érintkezés, a mesedélután, a közös játék, a falusi kirándulás, annál bensőségesebbé, annál tartalmasabbá fejlődik a cserkészeink falubarátsága. Nyáron talán már nyélbeüthető a' teljes megoldás is: augusztusi vándorlások a magyar vidékeken, — a hátizsák- í bán dallal, meseszóval, jókedvű játékkal a gyerekek számára. Kilenc napig volt alkalmam elvezni a nyáron a magyar vendégszeretetet. De ha nem is vándoroltunk volna, biztosan tudom: — ahol magyar lakik, ahol magyar nótát várnak, mindenütt örömet, szives magyaros vendéglátási 'alál a falu uj barátja: a jőmunkás cserkészfiu. A mesedélután-verseny győztese: egyik cser- készörsünk kis jufalomszalagot akaszt tavasszal virágcsokros fehér zászlajára. Az írása: „A falu barátai". Legyen az az ünnepi vidáman lobogó tavaszi színes sáv egész cserkészetünk uj élethivatásának, munkás falubarátságának igaz szimbóluma. Kesslcr Edgár. Közben Brána Miklós templomszolga felrohant a toronyba és meghúzta a vészharangot. Szállt, szállt a kísérteties hang a völgyben s gyűltek a falusiak a templom körül. Három csendőr felment a toronyba, hogy onnan lecipeljék a harangozót, de a szűk ajtóban fejszét forgatott feléjük a fanatikus templomszolga. s a csendőrök nem akarták az Isten házát vérrel beszennyezni, inkább eltávoztak. A harang zúgott tovább, rövid időn belül vagy négyszáz főnyi tömeg csoportosult a tem-. plom körül. A görögkatolikus hívek erre bezárták a templomot A katolikus lelkész a templom felé közeledett, hogy hivatását átvegye, amint azonban a templom előtti kis térségre ért, a pravoszláv tömeg fenyegető zúgása fogadta. Az óriási zaj megrémítette a papot, aki a csendőrség védelmét kérte. A tömeg azonban a csendőrségnek rohant s le akarta fegyverezni. A toronyból pedig a fanatikus toronyőr minden tárgyat, mi a kezébe került, ledobált a csendőrségre. Egy görögkatolikus hivő vérző fejjel a földre bukott. A csendőrök most sem akartak fegyverhez nyúlni, botokat ragadtak s úgy zavarták szét a tömeget. Vasárnap reggel kilenc órakor a görögkatolikusok s a római katolikusok is ismét a templom elé vonultak. Most formális harcra került a sor. A templomot körülvevő kis temetőből kitépték a kereszteket s a két fanatikus tábor egymásnak ment. Pillanatok alatt történt mindez. Suhogtak az ütések, jajszó töltötte be a levegőt, két ember súlyos sebekkel borítva összeroskadt. A főszolgabírói hivatal kiküldöttje a csendőrökkel oszlatta szót a tömeget. Kilenc l embert, köztük Brána Miklós templomszolgát letartóztatták. A községben csak nagynehezeu ’ állt helyre a rend. kezelt le — csekély másfélévi késedelem után! — a minisztérium válasza. Eszerint a magyar és német színházak máris kaptak i kedvezményt (!), amely abból áll, hogy hetenkint felváltva két estén át játszhatnak a városi színházban a téli évad alatt, i Egyébként a minisztérium megjegyzi, hogy ! a magyar színház rossz anyagi helyzetének a magyar közönség közönye az oka. (?) Aixinger László dr. a választ tudomásul veszi, de tiltakozik ama beállítás ellen, hogy a magyar színtársulat anyagi bajainak a magyar közönség közönye volna az oka.. A választási hirdetményeket magyar nyelven nem adták ki Pozsonyban. Emiatt már régebben interpelláltak a magyar pártok képviselői. A polgármester válaszát legutóbb nem vették tudomásul, ezért ma újból szőnyegre került az interpelláció. Elhatározták, hogy folirnak az ügyben a belügyminiszterhez. Bellái József főjegyző, a választási iroda Véres vallásliálbora Rahón A fanatikus templomszolga vészharanggal csődiíette össze a népet — Kézitusa a lejlákkal Nem rövidifik meg a pozsonyi magyar és német szinidényt A minisztériumban nem tudnak ilyen tervről — Nedbál szerződése az idén lejár — Uj sziniévadbeosztás lesz az érdekeltek bevonásával — Pozsony város rendes közgyűlése vezetője, valószínűleg vétóval él e határozat ellen, mert Pozsonynak hivatalosan nincs meg a busz százaléknyi magyarsága. A felsőkereskedelmi iskola Védcölöp-uti épületére emeletet akar huzni, ha a város garantálja az államnál az építési költségeket. Förster Viktor dr. (kér. szoc.) külön indítvánnyal lépett föl, amely szerint a város csak akkor vállaljon az építési költségekért, garanciát, ha az építés a magyar és német párhuzamos osztályok előnyére válik. Förster dr. indítványát a kormánypártok képviselői leszavazták, mert az egyesült német pártok képviselői sem szavaztak mellette egészen érthetetlen okból. A pozsonyi propellervállalat egy dunai átkelésért ötven fillért szed az utasoktól és ebből csak a békebeli egy fillér illetéket adja a városnak. A pénzügyi bizottság azt javasolta, hogy miután a propeller a békebeli nyolc fillér tarifát ötvenre emelte, legalább nyolc fillér városi illetéket fizessen. A propellervállalat ez ellen felebbezéssel élt, de a közgyűlés a felebbezést elutasította. 1926 január 6. SzCrdcL Több apró ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. Mikor az ég megharsan — TJjévi riport — Ungvár, január 5. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Január elsején este nyolc óra tájban minden különösebb átmenet nélkül észak felől dermesztő hideg szólvi- ; har szakadt rá egész Ruszinszkóra. A hőmérő pár perc alatt fokokat esett. Az emberek az utcákról riadtan menekültek, mert a szél fenyegetően tépdeste a villany- és telefondrótokat. Pár perc múlt el még,és a felhők közül fehér dara hullott alá, amelyet a szél a járó-kelők arcába csapott, fölhasogatva a bőrt és végigszórta az utcák sarán. Egy félóra alatt Ungvár és környéke köles- nagyságú hódarától lett fehérré. Ezután egy kis szünet következett. Az emberek ismét kimerészkedtek az utcára, amikor északró! délnek hatalmas, vakító villámlás hasította ketté az eget, amelyet hátbor- zongtató csattanás után percekig tartó dörgés követett. Az emberek babonás félelemmel néztek ösz- sze. 1926 január elsején Ruszinszkó fölött megharsant az ég... Valami félelmetes jóslás indult meg mindenki lelkében, amikor a villámlás és dörgés megismétlődött, miközben a sürü fehér darától csatakos lett az utca, — Nagy inség következik Ruszinszkóra, — mondották az öreg, tapasztalt emberek. Villámlás, dörgés és hóvihar csak ezt jelenti... Középkorú emberek soha nem emlékeztek arra, hogy január elsején dörgött volna. Egyben azonban mindenki megegyezett, hogy a rendkívüli természeti jelenségek között megindult uj esztendő rendkívüli lesz és Ruszinszkóra rendkívüli eseményeket fog zúdítani. Másnap falusi asszonyok jöttek a városba. Kíváncsian kérdezősködtek a ritka természeti jelen- I ség felöl és elmondották, hogy a nagy szél és hóvihar, amelye* villámlások és dörgések kisértek, páni félelmet keltett a falusi emberekben. — Éhség lesz... — reszketett az ajkuk és máris rémmeséket terjesztettek a bekövetkezendő istenlátogatásról... Általában a legtöbben nagy változást jósolnak és — csodálatos — senki sem hisz benne, hogy rosszabb jöhet ránk, mint amilyen volt az elmúlt néhány esztendő. Csupán az iskolásgyermekek szavalják egymásnak az utcasarkon a most ismét aktuálissá lett örökszép versikét, hogy: „Mikor az ég megharsan, Isten szól a viharban. Szava dörgő kiáltás, Szemefénye villámlás." Azt hisszük, hogy a kulturális, gazdasági és politikai tekintetben agyonsanyargatott Ruszin- szkő már csak*az égtől várhat valamit... .< Prágától semmit. i Gyerünk a ■ Sterá i€«tóa kÉvdMzfia, • S ahol naponkint pompás magyar cigányzenekar ■ u játszik Miiünk hwnuUa! S Pratoa - Wfnosiríjftij?, Shreíova 4. « ■ m BEBBBBBBBBBaBBBIBSBBOnMnBBOOESSJiSnBSBBIlBSBBBlíBllIBB ftnBBBVBBRBaBClIEEZBBBBflBBBBBBDBBBBBBBSBBBBVBBBBSBBS n b s « Lorient"! étterem és borozó • g Braíüslava, Palaclry-Sér 34. ss. jj c n 5 A vidék találkozóhelye — Hideg, g t* ■ « meleg konyha — Bel- és külföldi » nyitott és palackborok » S Pincehelyiség! Naponta koncert! 3 ■ ■ m m ■ r o r ■ aaaciiBBaaaai|aq*iaBiav«*a»aajia«aa«a«aa«aa«BaaBfca
