Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-27 / 21. (1059.) szám

* WT tPTOTV 1926 január 27 Szerda — Kisorsolták a nyitrai esküdteket, Nyitrai tudósítónk jelenti: A február 8-án kezdődő esküdtszéki ciklusra megtörtént az esküdtek kisorsolása. Az esküdtek közé a következők kerültek be: Rendes esküdtek; Drahuny József Érsekújvár, Janicsek János Lükigergelyfalva, Verner József Privigye, Dávid Dezső Szomorlovászi, Frey Adolf Ele- fánt, Fiala Lajos Üzbég, Klimkó Mária Pri- vigye, Hajós Péter Komját, Tornán János Jácz, Kamenik Mihály Jácz, Kelemen István Komját, Tóth József Verebély, Chrenka Adám Kinorány, Király Jánosné Elefánt, Zsák Ig­nác Nagytapolcsány, Rózsival József Chaj, Kármán Gyula Verebély, Fabó Mihály Du- bovány, Danis József Bosány, Kősaván Pálné Mána, Domas János Nyitra, Pollák Pál Bán- keszi, Deutsch Izidor Nyitra, Gunda István Tótmegyer, Geso Teodor Djeka, Ondrusek Gáspár Nagysurány, Novin Vilmos Aranyos- marót, Brodzianske Antal Handlova, Her- vert János Nyitra, Zelinka Emil Nyitra, Kiss Vince Nyitra, Tornászta András Nyitra, Bár­sony Henrik Nyitra, Szakács József Gesztőd, Richter Ignác Németpróna, Schönfeld Szidó­nia Nyitra. — Pótesküdtek: Kulisek Ru­dolf, Szekeres Istvánná, Kozmovsky Edéné, Wildder Rozália, Podmák György, Krma Mi­hály, Spity Sándor, Józseffy Pálné, Klug Ru­dolf, Nyitra. — A komáromi tűzoltók közgyűlése. Komáro­mi tudósítónk jelenti: A komáromi Önkéntes Tűz­oltó Testület vasárnap tartotta 54. pvi rendes köz­gyűlését Hittrich József elnöklete alatt, amelyen a Höltze Gyula főparancsnok előterjesztette évi mű­ködési jelentést és a zárószámadást egyhangúlag elfogadták és a tüzoltótisztikarnak, valamint a ve­zetőségnek köszönetét szavaztak. Este a tűzoltók és mentők nagy farsangi karnevált rendeztek, me­lyen óriási tömeg vett részt. A mulatság hajnalig tartott. — A Nagyszőllősi Torna Klub jelmezes- bálja. Nagyszőllősi Iudósitónk Írja: A Nagy- szőllősi Torna Klub február 13-án a Royal- szálló összes termeibe nrendezi meg szoká­sos évi nagy mulatságát, mely úgy Nagysző­lős, mint a vidék legfényesebb mulatsága lesz. Ezidán vörös-fekete jelmezes álarcosbál lesz, amelynek előkészítésén a rendezőség se­rényen fáradozik. A mulatság iránt megye- szerte óriási az érdeklődés és ez előrelátha­tóan amult évben rendezett és nagy sikerrel lezajlott pöttyös-bált is felül fogja múlni. — Tűz Komáromban. Komáromi tudósí­tónk jelenti: Hétfőn délben kigyulladt a Ko­vács-utca 1. számú ház tetőzete egy szabály­talanul épített kémény miatt, amelybe a gerendákat beépítették. A tűzoltók három perc alatt értek a tűzhöz és a házat hatal­mas víztömegekkel árasztották el. A tűz kö­vetkeztében a házban levő egyik lakás any- nyira megrongálódott, hogy lakóit kilakoltat­ták. A tüzvizsgálatot kedden tartotta meg a rendőrség. — Hajnalig mulatott, aztán öngyilkos lett. Mis­kolci tudősiiónk jelenti: A miskolci Népligetben egy fa alatt vérbefagyva találták Papp Ernő István 25 éves fiatalembert, aki a budapesti Erdőki­termelő Központ miskolci megbízottja. A fiatalem­ber mindössze néhány hónappal ezelőtt került Miskolcra és csakhamar a leg’cbb társaságoknak lett a tagja es a legelőkelőbb családokhoz volt bejáratos. Pénteken hajnali 4 óráig miüatott bará­taival, majd kiment a Népligetbe és ott mellbelőtte magát. A lövés zajára odasiető rendőr életveszélyes állapotban, eszméletlenül találta. Beszállították a miskolci Erzsébet-kórházba. öngyilkosságának oká­ról különböző verziók keringenek, szerelmet és zilált anyagi viszonyokat emlegetnek, amelyek a fiatalembert a halálba kergették. — A jó barátság ára. Pozsonyból jelenti tudó­sítónk: Ilricza Ignác zobori földmives egy zobori korcsmában kártyázott Bimbaum Gyula r.evii ba­rátjával. Játék közben összevesztek. Hricza a civa- kodás végén azt mondta: „Legyünk újból jó bará­tok, testvér, add ide a kezed!“ Mikor Birnbaum gyanútlanul kezet nyújtott, Hricza úgy megszorí­totta, hogy Bimbaum karja kificamodott. Beszállí­tották a pozsonyi állami kórházba. A brutális jő- barát ellen az eljárás megindult. — Gyanús halál az országúton. Pozsonyból je­lenti tudósítónk: Venhardt Ferenc hidaskürti gaz­dálkodó malacokat adott el Pozsonyban hatezer koronáért. Vezeknyén leszállt a kocsijáról, bement a korcsmába, ahol megismerkedett egy Niteisen János nevű emberrel. A pénzből 1300 koronát el­mulattak. Niteisen javasolta, hogy együtt menjenek Hidaskürt felé. Alig félóráig lehettek utón, amikor Niteisen iélekszakadva rohant vissza a korcsmába, ahol jelentette, hogy Venhardt útközben meghalt A kérdezősködésre azt mesélte, hogy társa erősen hajtott, a lovak megbokrosodtak, Venhardt lebu­kott s a kocsi agyonzuzta. Mivel azonban a halott pénztárcája hiányzott, a rendőrség megindította a nyomozást — Három francia katona meggyilkolt egy épí­tészt Saarbrückenből táviratozzak: A Saarbrücken- Neunkirchen közötti vonaton Eichler harminc­négyéves építőmestert három francia katona meg­gyilkolta. A három katona, akik ugyanabban a sza­kaszban utaztak, kinyitotta az ablakot, ami ellen a többi utas tiltakozott. Minthogy a katonák nem voltak hajlandók az ablakot becsukni, Eichler maga csukta be, amire a három katona rárohant és meg­fojtotta. Két katonát elfogtak, míg a harmadiknak sikerült kíugrani a robogó vonatból. Léva, január hó. A garamvőlgyi vonat ez egyszer leráz­za magáról éveken keresztül megszokott vicinális jellegét és tűrhető gyorsasággal haladunk a kék folyó festői völgyében Vak Bottyán városa: Léva felé. ... Egy kicsi állomás bukkan fel a már sötét estében. Kis gimnazistalány, sú­lyos könyvteherrel a hóna alatt — fürgén ugrik le a lépcsőkön és szokatlan szívesség­gel nyújtja kezét egy falusi dandynek. Egy percig áll a vonat, ezalatt az egy perc alatt kéz a kézben állnak a fiatalok. A koraöreg­ség érzékenységével hajolok ki az ablakon utánok és még a kanyarodénál is megdob­banó szívvel nézem a két fiatal ember­hajtást. Aztán az egyhangú sötétség, a rosszul kent és nyikorgó kerekek még egyhangúbb zakatolása. Újabb világosság: Zsarnőca, a fűrésztelepeivel, aztán megint egy kisváros: Újbánya s végre messziről hosszú vonalban ütögetnek be az ablakon a távoli, apró vil­lanylámpák: Léván vagyunk. A megszokott kis állomás, újra festett s itt újra divatba hozott autóbuszok, uj mal­mok és uj épületek, egypár későesti járó­kelő és elmondhatom, hogy otthon vagyok. Kora délután indultam otthonról és es­tére haza értem. Nesztelen léptekkel járok az apró utcákon, minden sarkon régi emlék vetődik felém, igen régen átélt, apró idil- lek, bűbájos tündérmesék varázsával ható reminiszcenciák. . . . Aztán reggel van, nagy robajjal nyílnak a redőnyök az üzleteken, egy-két hivatalnok baktat még a gép pontosságával közeli, fütött irodákba s megyek egy jósá­gos öregasszonyhoz, aki még valamikor az apámnak mesélt esthajnalokon régi altató meséket, a nagyanyám ravatalához. Jóságos arca egy nyolcvanesztendős élet minden elmúlt örömét visszatükrözteti és a templomi csendben szinte hallani vé­lem áldott szive-dobbanását. És ott, a fehé­ren fénylő gyertyák kísérteties világánál átgondolom a múltat és átélem a régi esz­tendőket, amikor voltam s amikor még nem, voltam, csak az elődeim voltak. •• Sok-sok békesség és áldás néked, jósá­gos matróna — kivánom igen belülről és csendesre erőszakolt, de most mégis éles­nek tűnő, dobbanó léptekkel hagyom pi­henni. . . . Széles pelyhekben hull a hó, a kisváros házai már mint fehér keretbe illesztett játékkártyák bámulnak bele a dél­utáni csendbe. A temetőből jövök és jövünk mindannyian, akik hozzátartozunk a csa­ládhoz. A hő fehér takarója alatt megbújik a kisvárosi élet. ... A Magyar Asszonyok Szövetségé­nek egy igen kedves tagját és vezető egyé­niségét keresem fel, Weiszerné Rischanek Mancit, az egész megyében kedvelt ipar­müvésznőt és kedvestollu írónőt. Kérdezősködöm Léva kulturális viszo­nyai felől. — óh, mi irodalmi s általában kulturális szempontból igen szép és aktiv életet élünk. Csak a múlt héten is pozsonyi felol­vasók jártak a Kaszinó estélyén s máris ja­vában készülődünk a Nőegylet szokásos, nagynivőju báljára. — Talán felelevenedik a régi Oroszlán­beli élet? — Bár a régi életet nem ismertem, mégis mondhatom, hogy: igen. Képzelje, alig lehet jegyet kapni. — Hála Istennek! Ez azt jelenti, hogy Faragóék sem jönnek hiába ide, sok telt házra lesz kilátás. Különben én ezt el is vá­rom Lévától. — Léva áldozatkészsége közismert. Tudja-e, hogy a Magyar Asszonyok Lapjára kétszázhetven előfizető toborzódott s nincs iró Szlovenszkón, akinek a könyvére elő ne jegyeztek volna? Legújabban Nátolyáné Jaczkó Olga novelláskötetére jegyeztek elő vagy ötvenen. A Kazinczy-Társaság könyv- barátai között is sokan vagyunk. Hiszen e tekintetben a mi áldozatkészségünket az összes magyar lapok egyhangúlag elis­merték. ... A ma. vajúdó irodalmi kérdéseit vitatjuk még meg ezzel az okosfejü, szép- szemű asszonnyal s bizony későre jár az idő, amikor elbúcsúzom. A fehér tónusu terem szögleteiben különféle, szebbnél- szebb munkák bújnak meg, egy művész- asszony finom elgondolásai . . . — Nem nagyon sok különben az újság ebben a városkában. Kersék János, az ősz költő, beteg, legfeljebb öt deka húst szabad naponta ennie. Az újonnan választott képviselőtestület­tel is baj van, a mende-monda szerint me­gint csak feloszlatják és Léva is kormány- biztost kap, mint több szlovenszkói és ru- szinszkói város. , „ . Fehér az ut s a bágyadtan égő ut­cai lámpák fényében, csengősen, sallangoz- va, régi, mesebeli szánok gördülnek a sima utón. Vak Bottyánnak viszik; a gönci hordó­kat, hogy a nagy vezér vig Őíákat és vig napokat lásson. Fáklyás lovás vitézek na­gyokat koppannak a süppedő hóba és na­gyot neveinek, ha egyikük kibakkan a nye­regből. . . . Aztán megint csak a rendes kép, az újonnan emelt, palotaszerü házak és a házak tetején a magasságban a kifeszitett antennák. Ma csak a moziban van előadás és mégis: lévaiak rádiőkoncert hangjai mellett hajthatják nyugvóra fejüket, már tudniillik akinél lehet s aki teheti. Szunnyadnak a fehér takaróba vont kisvárosi házak s mig harmad-negyed-, magammal találom magam a néptelen ut­cán, igen belülről, igen elfojtottan, felsír bennem a múlt . . . Farkas István. — Egy fiatal asszony belehalt a tiltott műtétbe. Pozsonyból jelenti tudósitónk: Tornán Ferencné huszonötéves pozsonyi asszony Jőzsef-utca 5. szám alatti lakásán gyanús körülmények között megbe­tegedett. Bevitték az állami kórház szülészeti osz­tályára, ahol tegnap meghalt; Halálának oka: tiltott műtét. A törvényszék elrendelte a holttest felbon- colását. — Töpörtyümérgezés Nagyszombatban. Pozsonyi tudósitónk jelenti: A pozsonyi ál­lamügyészségre ma Nagyszombatból az a jelentés érkezett, hogy Drahos József 27 éves munkást, a feleségét és két kis fiúgyer­mekét mérgezési tünetek között beszállítot­ták a megyei közkórházba, ahol a férfi nem­sokára meghalt. Drahosnénak és két gyer­mekének állapota súlyos. Megállapították, hogy Drahosék romlott töpörlyüt vásároltak és attól betegedtek meg. — Gyilkol a kölnivíz. Budapestről jelentik: Az Ó-utcai illatszeríárban Schandl Erzsébet 27 éves müvezetőnő az égő gázkályha közelében elejtett egy kölnivízzel telt üveget. Az üveg tartalma j lángralobbant és meggyujtotta a leány ruháját, aki j súlyos égési sebeket szenvedett. A tűz átterjedt egy j közeli állványra is. Értesítették a tűzoltókat, akik ! a tüzet rövidesen eloltották, s a szerencsétlenül j járt leányt pedig a mentők szállították súlyos álla- 1 pótban a Rókus-kórházba. — Kacagó délután Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Vasárnap délután a komáromi Katolikus Legényegylet „Kacagó délutánt'* rende­zett színháztermében. „Őfensége szobájában", „VIII. Albert", „Pfeffemé és társa" egvfelvonásos bohózatokat adta a jeles műkedvelő gárda és a ki­tűnő kémikusok gyöngyöző jókedvet varázsoltak a nézőtérre. Riszdoríer Maca, Balogh Kálmán, Pataki József, Balogh Miklós viharos és megérdemeli tap­sokat arattak. A jazz-király és a kábel-király lányának szerelmi regénye Báliin Izidor, az első jazz-ritmus költője, London fejedelmi szállójában nászutazik — Milliókat ke­res jazs-zenével, de nem ismeri a kottát sem — A P. M. H. tudósítójától — London, január 25. Mesésfényü Indiai maharadsák, nagyhatalmú európai fejedelmek személyét nem kiséri olyan általános érdeklődés, mint amilyennel egész Lon­don annak a fiatal amerikai párnak a lépteire figyel, amely három nappal ezelőtt foglalta el a „Savoy" hires fejedelmi lakosatályát és azóta nem­csak, hogy ki nem mozdult onnan, de kikapcsolt telefonvonalak, felbontatlanul visszaküldött le­velek és az ajtók előtt szakadatlanul őrt álló szál­lodai alkalmazottak védfala mögött — nászutját élvezi. ■ A „fejedelmi lakosztály" rejtélyes lakói, ezút­tal is fejedelmi személyek. Iricing Berlin, a „jazz-király“ és felesé­ge, Ellen Maiikaij, az amerikai „kábel-ki­rály leánya, kiknek házassága ma egész Amerika és Anglia „társaságának" legszenzációsabb témája ... — Esküszöm, hogy kitagadom a lányomat, ha magához megy feleségül! Egyetlen centet sem kap tőlem! — Huh! Sokat törődünk mi a maga pénzé­vel! Ez volt. állítólag annak a kedélyes telefon­beszélgetésnek a szövege, amit a „jazz-király" folytatott leendő apósával. Ezután pedig búcsú nélkül lecsapta a kagylót és másnap megeskü­dött a 22 éves, szőke és szép Miss Mackayval, kinek papája az Egyesült-Államok egyik leggazda* gabb embere, s akinek napi jövedelmét 2000 dol­lárra becsülik. Igaz, hogy a vagyon nem túlságo­sai régi keletű és eredete csak a mai „kábel­király" apjáig megy vissza, aki mint Írni és olvasni sem tudó ir munkás vándorolt ki farmszolgának a nagy kali­forniai aranyláz alkalmával, *'> azonban szerencsés leletei, majd aranyföldspeku- lációi révén óriási vagyonra tett szert, amivel az­után megalapította az „Atlantic Cabel Companyt". A milliárdos szőke leánya érdekes és külön­leges élettársat keresett és senkiben sem találhatta volna azt meg jobban, mint Irwing Berlinben, a „jazz-király“-ban. Berlin eredeti neve a kevésbé poétikus hangzású Báliin Izidor. Mint alig néhány éves kisgyerek az oroszországi pogrom elöl menekülő szüleivel került Amerikába, % ahol végigjárta a szegónysorsu amerikai beván­dorló minden kálváriáját Mint rikkancs kezdte, majd mint pincér folytatta. Ebben a kaotikus, furcsa ritmusú környezet­ben alakult ki benne az a zenei ritmus, aminek ő lett legelső megszólaltató ja és amely a „jazz-ze- ne" és a „jazz-bandok" révén ma már világhíressé vált. Dorandőnak, a hires olasz maratoni futónak, tragikus olimpiai futását zenésitette meg először, illetve adta el az általa kidolgozott ritmust ? fontért, — mert ő maga nem is ismerte, amint hogy ma sem ismeri a hangjegyeket. Ezután jött a hires „Alexander’s Bagtime Bánd", amely az egész világot bejárta és amelynek 3 mil­lió példány fogyott el a kottájából. Akkor már 30.000 font évi jövedelme volt! És a kis barnaarcu, göndör feketehaju, vézna zsidó fiú, ma 37 éves korában már maga is sokszo­ros milliomos. A hangjegyeket ugyan még ma sem ismeri, amint­hogy zenetörtónelmet és összhangzattant sem ta­nult soha. Sőt mi több, nem tud még csak zongorázni sem! Csak a ritmusok szüleinek nála, amiket úgy dú­dol el a papiros előtt ülő hangszerelőknek, ahogy a kereskedő 'a leveleket a gépiró- kisasszonynak diktálja. Évi 50.000 font jövedelme van a darabjaiból és két színháza. A múlt évi floridai földspekuláción pedig soron kívül 300.000 fontot keresett. — Huh! Sokat törődöm én a maga pénzével! — kiáltotta a telefonba Mr. Berlin a lelencből fajvédővé avanzsált kábelkirálynak. Elhihetjük neki. Nincs nagy szüksége rá! Társadalmi naptár Január 30. ; - ; ' Kassa: K. Atlétikai Klub álarcos bálja Január 31. Eperjes: Iparosok bálja. Beregszász: Református bál. Február 14-én. Ungvár: A kér. szoc. női szakosztály ál­arcos jelmez bálja. Párisi színházi körökben nagy érdeklődéssel kísérik a Femina színház jiddis nyelvű előadásait A színházban az idén egy orosz színtársulat vendégszerepeit, egy orosz arisztokrata: Efreimoff igazgatósága mellett. Ér­dekes, hogy az orosz művészeknek túlnyomó része keresztény, akik közül sokan még németül se tud­nak és bizony ezeknek a „Miroir juif“ — ez a da­rab cime — betanulása nem kis gondot okozott. A „Zsidó tükör" különben nem egységes dráma, hanem a zsidó történelemből és népvüágból vett képek megjelenítése. Régi zsidó népdalokat és népballadákat adnak elő, melyek közül a leghatá­sosabb a „Le mur des lamentations" cimii jere- miád; azonkívül bibliai történeteket: Salamon és Szulamit, és Izsák históriáját. Ezekhez a régi té­mákhoz nyúlnak vissza, hogy a legmodernebb szcenikai rendezésben és kisérő zenével hozzák- Ezek az exótikumok eléggé vonzzák a minden mű­vészeti törekvés iránt érdeklődő franciákat — és pedig inkább a keresztényeket, mint a zsidóságot, de azért az igazgatóságnak nem sikerül telt háza­kat csinálni. -Éppen ezért most körútra szándékoz­nak menni a zsidóság európai fővárosaiba: Lon­dont, Bécset, Varsót, Prágát szándékoznak útba ej­teni. Szerettek volna Budapestre is lemenni és er­re vonatkozólag tárgyalásokat is kezdtek az egyik szinházi ügynökkel, amelyek azonban eredmény­telenül végződtek. Az igazi franciák azonban valószínűleg nem­sokára mégis lemennek Budapestre és pedig va­lódi frankokat, illetőleg dollárokat keresni. Bubik Árpád, 'a Magyar Művészek Szövetségének el­nöke, ugyanis szerződést kötött Fabre-val, a Comé- die Framyaise igazgatójával egy középeurópai tur­néra, mely Becs és Prága után az eddigi számítá­sok szerint április végén útba ejtené Budapestet is. A világhírű színház kitűnő együttessel indulna útnak, Féraudy, a hires francia jellemsz nész ve­zetésével és két előadást tartana Budapesten, va- lószinüleg Moliére „Fösvény“-ónek és egy modern francia darabnak a bemutatásával. Sajnos az a lelkesedés, amit Gémier, az Cdéon színház igazgatója magyarországi látogatásából a budapesti szinházi kultúra iránt magával hozott, a frankhamisitási ügy kipattanása óta mintha elpá­rolgott volna^ ügy látszik, Gémier végleg lomon. Otthonról — hazafelé ... Esti ni a Garamyölgyben — Vált Bottyán városában minden csendes — Temetjük a múltat 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom