Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-27 / 21. (1059.) szám

tuL- :f wiwjmuMíjmMaMWW^^^wgmJiiKaiwwHMafr wmvrmtMMiw>1' »»■■■■————aM*«iiff 4 1926 január 27 Szerd.% Üstökösök esztendeje A Nap körül zárt pályán mozgó huszonöt vis­szatérő üstökös közül — mint a most megjelent Stella almanachban olvassuk — 1926-ban hőinek a. visszatérése esedékes. Ezek a De Vica—L. Stvift, a Giacobini, a Kopfj, a Finlay, a Biela, a Holmes fis a. Tuttle-féle üstökösök. Perihelátmenetük ideje szerint a Tuttle-félének újra felfedezése várható legelőbb. Ez az 1790-ben felfedezett üstökös 1858-ban, 1871-ben, 1885-ben, 1899-ben és 1912-ben tért vissza, s legközelebbi megjelenése ennek az évnek elejére várható. Ugyancsak ennek az évnek elejére várható a Kopff-féle üstökös újból feltűnése, amelynek már 1912-ben is vissza kellett volna térnie, ekkor azonban a Naphoz való kedvezőtlen helyzete miatt nem volt fellelhető. Rendkívül gyengefényü üstö­kös lévén, az idén is csak nagyobb távcsővel lesz észlelhető. Április havára esnék- a híres Biela-fóle üstö­kös megjelenése is, amelyet eddig öt ízben észlel­tek, és pedig 1805-ben, 1826-ban, 1852-ben, 1848­ban és 1852-ben. 1846-iki megjelenése alkalmával magja két részre oszlott, és 1852-ben. mind a két része visszatért, de azóta az esedékes következő periódusok egyikében sem észlelték. Valószínű, hogy ennek az üstökösnek felbomlása tovább tar­tott és hulló csillagrajra esett szét- Igazolja ezt a feltevést az a körülmény, hogy az 1872. novem­ber 27-iki és 1885. november 27-iki rendkívül gaz­dag csillaghullás pályaelemei azonosak voltak a Biela-fóle üstökösével. Ezt a rajt Bielida-rajnak nevezték el. 1926. junius havára várható a Finlay- féle üstökös átmenete is. Ez az üstökös 1851-ben történt felfedezése óta 1857, 1870, 1877, 1890 1897 és 1919-ben tért vissza. A De Vico—L. Swift-féle üstökös napközei ide­je 1926 szeptemberében következik be, ha ugyan ujra felfedezhető lesz. Keringési ideje 6.4 év. — Október havában két üstökösnek, a Giacobini- és a Holmes-félének átmenete fog bekövetkezni. A Giacobini által 1900-ban felfedezett és 6.5 évi ke­ringési idővel bíró üstökös következő periódusában nem volt megtalálható. Holmes a róla elnevezett üstököst 1892-ben fedezte fel. Ez 6 857 évi kerin­gési idejének megfelelően 1890. évben jelent meg. Következő napközei ideje 1899 volt, azután 1906 január 16-án kellett volna felbukkannia, de csak egy félévvel később fedezték föl. A következő két megjelenési időben nem volt feltalálható, Tekin­tettel arra, hogy 1926-ban több uj Üstökös is fel fog tűnni, ez az esztendő üstökösökben éppen olyan gazdag lesz, amilyen 1925 volt. BWMPWIIIWIIH—BWWWWHBW—WBWH— Cigányzene! Kitűnő borok.' A „Krauzel K*!lar“»beit (Nekazanka) Olcsó v&esorat Magyar konyha! Egy párisi férj ötéves fiacská­jával lövette agyon vetélytársát Az öregedő férj bosszúja — Az asszony öngyil­kos lett a rémtelt után Páris, január 25. Paris közönségét most a Maitre-család tragé­diája tartja izgalomban. Paul Maitre, dúsgazdag ötvenéves kereskedő hat évvel ezelőtt feleségül vette a nála busz évvel fiatalabb Andrée Vandeuset. Az öregedő, alacsony, köpcös férfi természetesen nem kelthetett nagy szerelmet a viruló fiatal leányban, aki pénzéért lett a felesége. Házasságuk után egy évvel kisfiúk született, akit mindketten nagyon szerettek. Néhány héttel ezelőtt Paul Maitre furcsa változást vett észre feleségén. Ingerlékeny lett, gyakran távozott el hazulról és ilyenkor későn jött haza. Emiatt mindennnaposak lettek a veszekedések, mire kará­csony második napján az asszony összepakolt és az egyik előkelő párisi szállodába ment lakni. Paul Maitre nem tudott belenyugodni abba, hogy fele­sége elhagyta, kutatni kezdett és rájött, hogy felesége már hosszabb idő óta a külügy­minisztérium egyik fiatal tisztviselőjével, ■lenn Marié Ducrot-val megcsalja. Több Ízben felkérte feleségét és könyörgött neki, hogy térjen vissza hozzá, ne tegye tönkre életüket. Gyermekükre hivatkozott, azonban minden hiába­valónak bizonyult, az asszony szerelmén nem tu­dott győzedelmeskedni az anyai szeretet.. Mikor Paul Maitre látta, hogy minden hiába, bosszút esküdött családi békéjének megrontója ellen. El­határozta, hogy megöli Ducrot-t. Tettének, végre­hajtása előtti napon felkereste feleségét és megfe­nyegette, hogy ha nem, tér vissza hozzá, borzalmas dolog fog történni. Az asszony azonban ujra nemet mondott, kérte fődét, ne akrdályozza meg a válást, mert nem tud uralkodni érzelmein, csak Ducrot-t szereti és nem tud másé lenni. Másnap délelőtt Paul Maitre kézen fogta ötéves kisfiát és elvezette a kül­ügyminisztériumba, ahol Ducrot-t kereste. Bevezet­ték a fiatalember szobájába és itt Maitre izga­tottan kérte, hogy mondjon le feleségéről. A fia­talember erre nem volt hajlandó, mire Maitre rá­kiáltott. fiára: — Látod, ez az ember, aki miatt, anyád ott hagyott bennünket. Tedd, amit mond­tam. A kis ötéves Lucien zsebéből revol­vert rántott etö és kél kézre fogva, három­szor rálöll Ducrotra, aki holtan rogyott össze. A lövés zajára a szom­szédos ■ ohák t; 71 vVdberohantak, azonnal le­fogták Maiíre-t ós ér 1 esiIették a rendőrséget, A walldorfi sötét erdőben... A testvérgj síkossággal vádolt Maniréd von Tessin báró az esküdtszék előtt —• A tanú­vallomások kedvezőek a vádlottakra Tiibingen, január 26. A Prágai Magyar Hírlap néhány nappal ez­előtt részletes cikkben számolt be a walldorfi er­dőségekben történt titokzatos tragédiáról, amely­nek áldozata a tessini hatalmas liiibizomány ura, a 35 éves Wallher báró volt. A walldorfi tragédiá­nak utolsó felvonása most a tübingeni esküdtszék előtt játszódik le. Amint jelentettük, a vádlottak az elhunyt testvére, a 25 éves Manfréd báró és mostohaöccse, a 17 éves Kurt. Maniréd báré sógorával való össreszélalkozása közben elárulta, hogy őrült féltékenységében ő lövette le testvérbátyját. A tübingeni esküdtszéken még sohasem volt olyan nagy tolongás, mint a ma megkezdett test- vérgyilkossági pör tárgyalásán. Széles környékről özönlenek az érdeklődők. Már a kora reggeli órákban ott tolonganak azok a szerencsések, akik jegyhez jutottak, a hegyen fekvő törvényszéki épület előtt, hogy jó helyet biztsiísa- nak magúiénak. Két vadászkatona vizsgálja meg a jegyeket és csak szigorú ellenőrzés után bocsátják be az érdeklődőket a tárgyalóterembe. Amint ki­lenc óra előtt a kapukat kinyitják, a közönség va­lósággal megrohanja a folyosókat és pillanatok alatt megtölti a szép, világos tárgyalótermet. Kevéssel kilenc óra után bevezetik a főúri vádlottakat a tárgyalóterembe. Minden szem reá­juk tapad. Mind a keltő nyúlánk, elegáns férfialak. Manfréd, az idősebbik, huszonöt év körül van, a háborúban ulánustiszt volt, a háború után gazdál­kodással foglalkozott, meggyilkolt fivérének volt segítségére és a hochdorfi birtokon képezte ki ma­gát a modern gazdálkodásban. A tizenhétéves Kurt a stuttgarti kereskedelmi akadémia növendéke. A testvérek közötti viszony mindig a lehető legjobb volt. Walther báró, a majorátus nra, házasságában nem volt valami szerencsés. Első feleségétől, egy stuttgarti polgárnak csodaszép leányától, elvált. Rövidesen újból nősült, de ez a házassága sem volt szerencsés, ez is gyorsan válással végződött. Ekkor ismét első feleségét vette nőül. A külvilág előtt úgy látszott, mintha mostani házaséléte harmonikus lett volna. A beavatottak azonban tudták, hogy a majó- reszkónak felesége sógorával, Maníréddal nagyon szívélyes viszonyban van ós a vonzalom kölcsönös. Ezért a vád abból a feltevésből indult ki, hogy Manfréd bárót féltékenység űzte véres tettének végrehajtására. Manfréd 1924 augusztusában Hochdorfba érke­zett bátyjának meglátogatására. Éppen szarvasva­dászat ideje volt. Két testvérével együtt vadászatra ment ki a szerencsétlen mojoreszkó. Augusztus ne­gyedikén Manfréd báró rövid időre elhagyta Hoch- dorfot, hogy valami ügyes-bajos dolgát elintézze és délután tért vissza. Walther fivérét nagyon rossz kedvben találta, miután a délelőtt folyamán két bakot elhibázott. Este mindhárman Újból kimentek a körzetbe. Walther drillingjén kívül még egy fegyvert vitt. magával, mert most már nem bízott eléggé drillingj ében, amellyel délelőtt kétszer hi­bázott. Amint a kocsiból kiszállottak, a Mausert Kurtnak adta át, azután libasorban megindultak. Walther ment elől, közvetlenül mögötte Kurt és azután kissé nagyobb távolságban Manfréd követte testvéreit. Manfrédnél nem volt fegyver. Az esküdszéki tárgyaláson Manfréd fölvette a bíróság asztalán fekvő corpus delictit és megmu­tatta, hogy Kurt hogyan vitte a fegyvert, ö távol állott, amikor lövés dördült el. Csak azt látta, hogy Kurt hirtelen felugrik és kiabál. Gyorsan odaro- hant és látta, hogy [ivére, Walther, véresen fekszik a földön. Kivette fivérének kezéből a fegyvert és azon­nal két riasztó lövést adott le, hogy az erdőőröket segítségül hivia. Ezután megkeresték a kocsit, amely körülbelül tizpercnyi távolságban várako­zott. Fivére közben elvérzett. Az elnök: Volt. önnek valami kapcsolata sógornőjével bátyja életének utolsó idejében? A vádlott, aki idáig gyorsan és folyékonyan mondta el vallomását, habozik a felelettel. A te­remben halálos csend ül. Végül megszólal és né­hány érthetetlen szót mormol maga elé. Az elnök: Bizonyára tudja, hogy éppen só­gornőjével való kapcsolatain alapszik főképpen a vád? Szükséges tehát, hogy a dolgot világosan és őszintén elmondja. Manfréd báró: Igen! Tehát csak azt mondhatom, hogy sógornőmmel való viszonyom bátyám életében tisztán csak baráti volt. Az elnök: Hogyan magyarázza azt az ellen­mondást, hogy leveleket találtak abból az időből, amelyeknek hangneme sokkal többet árul el egy­szerű baráti érzelmeknél. Több, mint izzó szenvedély, ami ezekből a le­velekből kiárad. Az elnök ezután az özvegynek több levelét ol­vassa el, amelyeket Manfréd báróhoz a gyilkosság előtti időben intézett A hallgatóknak az az érzé­sük, mintha ezeket a leveleket egy fiatal szenve­délyes bakfis Irta volna és nem egy, már harminc éves korban lévő asszony. A tanúvallomások során kiderül, hogy úgy a fővádlott, mint az asszony könnyen befolyásolható, akaratnélküli lények voltak. A legtöbb tanú a vád­lottak rokonságából került ki és ezért törvényadta jogukkal élve, igen sokan nem is tettek vallomást. A tanuknak és a szakértőknek vallomása azonban a vádlottakra nagyon kedvező. Mindnyájan azon a nézeten vannak, hogy Manfréd báró nem követte el a gyilkosságot. A bizonyítási eljárást már a tárgyalás első napján befejezték és ítélethozatalra este kerül a sor. A magyarok népszerűek lettek Párásban —- A P. M. H. tudósítójától — i( Páris, janáu 26. Annyit panaszkodtunk a franciák fölületessé- gére, a magyar propaganda tehetetlenségére, ellen­ségeink rosszakaratára, hogy minden Párist járt. magyar mély szomorúsággal állapította meg: a franciák nem ismernek bennünket. Nos, ami nem sikerült hivatalos és nem hivatalos propagandánk­nak, az most sikerült a Retek-utcai bankógyárnak: népszerűek lettünk Franciaországban. De mennyire népszerűek: Nem lehet az újságokba tekinteni, hogy öles cikkeket ne olvassunk Magyarország­ról. A lapok első oldalairól magyar államférfiak képei tekintenek reánk. Csupa diszmagyar, amerre csak nézünk. Igaz, például Rakovszky Iván belügy­minisztert mali ácsul összetévesztik Rakovszky Ist­vánnal, akinek jellemző magyarkucsmás feje már a mozi vásznáról is reánk tekint. A budapesti parlament képe úgy betola­kodott, a franciák szemébe, akárcsak a Notre-Dame-é. Az elbusult magyar államférfiak képe mellett, fel­vonulnak a franciák többi ismerősei is: a dísz- magyaros arisztokraták, a huszár és a cigány. (Hát még milyen népszerűek lennénk akkor, ha véletlenül a Retek-utcában márkákat nyomtak volna.) Ez a pénznyomás nagyon felhívta a franciák figyelmét a magyarokra. Az egész Montmartre raj­tunk élezi élcét, „A Windischgraetz-cég működése igen rossz benyomást (impression) gyakorolt Pa­risban, de az a nyomás (impression) amit Sáros­patakon gyakoroltak, ugyancsak rossz benyomást gyakorolt Párisban" — és igy tovább, a többé-ke- vésbé sikerült szójátékok egész özöne ömlik végig a kabarék aktuális strófáiban. ís szatírát is vegyilenek belé a saját pén­zükkel szembem „Hogyan, hát a frank mégis ér valamit? Ugv látszik, mert Budapesten hamisítják'4 — éneklik az egyik halparti lokálban. „Vájjon helyes dolog-e, hogy Franciaország meg akarja állítani a frankóprést? Amilyen olcsó most egy ezer frankos, annak a nyo­mása majdnem annyiba kerül" — énekli egy má­sik szellemes. De ezen a kényszeredett öngunyon is kiérzik az aggodalom a frank jövője iránt. Azért túlzásba sohase esnek ezek a montmartrei kobzo­sok és néni haragusznak nagyon a magyarokra, mintha hálásak lennének, hogy témát szolgáltat­tunk nekik és költői leleményüknek segítségére siettünk. „Nehezek az idők" — sóhajtják az egyik kis jelenetben — „valami kiadós foglalkozás után kellene nézni". „Megvan" — mondja a kis jelenet másik személye — „menjen el Magyarországra hercegnek". A Carnet de la Sémáin cimlapja a bu­dapesti korzót ábrázolja, még a „Donau Schiffakrí- Gesellschaft" felírás is mutatja ezt. Egy Mária Terézia korbeli monoklis magyar mágnás (háttér­ben Mária Theresia propeller) találkozik egy hölgyismerősével a korzón. „Hogyan" — csodálko­zik Öméltósága — „Maga magyar mágnás létére még szabadon jár? Azt hittem, hogy különb ha­zafi". A Cyrano — egy másik politikai élclap — Renaudel-nek, a francia szocialistáknak egy hagy- mázos álmát, rajzolja meg. Ez a Renaudel annak­idején kierőszakolt, egy parlamenti bizottságot an­nak megvizsgálásra, hogy b francia jobboldali pár­tok a nagytőkétől nem kaptak-e támogatást? Má­niákusa a parlamenti ankéteknek és most ágya mellett mint az Apokalypsis három lovagja, meg­jelenik három magyar mágnás: parlamenti ankét lesz Budapesten 1 Ne higyj francia a magyarnak, mondja egy másik cikk: Ha a magyar ellenünk van — akkor ellenünk van, de ha a magyar mellettünk van — akkor is ellenünk van. És igy tovább ... Valóságos kis anekdota kincset gyüjt- hetnénk össze váratlan népszerűségünk eme kor­szakából. Még egy kincs ebből a gyűjteményből, ami egyúttal azt is mutatja, hogy mennyire nem volt igazunk, amikor azért panaszkodtunk, hogy nem ismernek bennünket eléggé és csak Ausztriáról tud­nak. Most bezzeg nem siettünk ezt a tévedést hely­reigazítani. íme különben maga a kérdéses cikk. Egy szatirikus nyílt levél Briand Arisztidhez, Franciaország miniszterelnökének t Miniszterelnök Ur! Mint jó francia állampolgár kötelességmnek vélek eleget, tenni, midőn energikusan tiltakozom a Windischgraetz herceg Öméltósága ellen in­dított per ellen, aki. az ausztriai kormány bűn- részességével hamis ezer frankosokat gyártott. Talán helyesebb és méltányosabb lenne, ha a per helyett a francia pénzügyminiszter köszönő táviratot küldene ennek a fiatalembernek és mindazoknak, akik vele együtt ilyen elszántan siettek a rossz sorsba HSÖkt francia finánciák segítségére. Mindeki által elismert tény, hogy szükségünk van uj bankjegyekre, miután a jelenleg forga­lomban lévő bankómennyiség elégtelen. És amikor most egy nemes idegen 25 milliónyi készletet nyújt nekünk, igazán nem értem, miért kellene finuyáskodnunk. Elismerem, hogy ezeknek a hamis bankje­gyeknek csak fiktiv értékük van. De ha mi a fontot és a hollandi forintot horribilis drágán fizetjük meg, most Ausztria segítségünkre siet és megbosszulja a mi alacsony valutánkat. Az egyszer a forint és a font rossz üzletet csináltak. $z a módszer egyúttal megmutatja, hogy mi­lyen módon állíthatjuk helyre pénzügyi helyze­tünket? Eddig azt hittünk, hogy a büdzsé hely­reállítására redukálni kell a bankjegyforgal­mat. Az osztrák példa ellenkezőleg azt mutatja, bőgj- a stabilizálás legbiztosabb módja a bank­jegyek szaporítása. Ama napon, amidőn a kellő­leg felszerelt francia államnyomda ezerszámra fogja kibocsátani a hamis angol és amerikai bankjegyeket, a dollár és a font hamarosan olyan nívóra fognak leszállani, ahol azután hatá­sosan meg lehet támadni őket, mig a frank kábító magasságokba emelkednék. Ez egyúttal a végét jelentené a drágaságnak és minden nyo­morúságunknak ... . G. Gy —""1 I"1 11 Titokzatos halál a Pacsirta-mulatóban Pásztory Lala felboncolásánál derült csak ki, hogy bűntény áldozata a szép táncosnő — Megindult a nyomozás — A P. M. H. tudósítójától — Budapest, január 26. Néhány nappal ezelőtt tragikus haláleset történt a Pacsirta mulatóban, ahol rejtélyes körülmények között meg­betegedett a mulatóhely egyik tán­cosnője, Pásztory Lola, aki másnap reggel elvérzés következtében a Ró- kus-kórházban meghalt. Eleinte arról volt szó, hogy öngyilkosság esete forog fenn, hogy a szerencsétlen fiatal táncosnő megmérgezte magát és a gyomor­mosás idézte elő halálát, a hozzátartozók azonban följelentésükben, melyet a rendőrsé­gen tettek, már annak a gyanújuknak adtak kifejezést, hogy Pásztory Lola halála mögött valami bűncselekmény lappang. Gondatlanságból okozott emberölés cí­mén tettek följeienté-t a rendőrségen, ahon­nan a kihallgatások befejezése után az ügy iratait áttették az ügyészségre és elrendelték a törvényszéki boncolást, amelyet ma délután fejeztek be. A boncolási jegyzőkönyv megállapítja, hogy a halál oka gyomorrepe­dés következtében beállott elvérzés volt A 35 oldalas boncolási jegyzőkönyv legérdekesebb adata az, hogy az orvosszakértők véleménye szerint a gyomorrepedés külső ütéstől szárma- .zott, amelynek következtében a gyomor falán nyolc centiméter hosszú repedés támadt és igy belső vérzésnek esett áldozatul a fiatal táncosnő. A hozzátartozók már följelentésükben ki­fejtették, hogy Pásztory Lolát a mulatóhely egyik üzletszerző ügy­nöke egy apróbb incidens után bevit­te az öltözőbe és ott. zárt ajtók mögött tárgyall vele. Hogy mi történt, azt egyelőre még nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy nem sokkal később már a mentőket kellett hívni, mert Pásztory Lola hirtelen rosszul lett. A mentők a táncosnőt a Rókusba vitték, ahol azután a halál bekövetkezett. A törvényszéki orvosi boncolás most már arra készteti a rendőrséget, hogy a legerélye­sebben vizsgálja ki az ügyet és főképpen tisz­tázza az öltözőben lejátszódott jelenetet. Ezek az uj tangók: Lo Doselado. Tangó Sem francé. Mississippi. Rosaritn. Senorita. Kiadóhivatalunk szállítja vidékre is. Négy koronáért kaphat már jó kottákat. Figyelje zeneműinrdetéseinket. nely tüstént kiszállt a helyszínre. Kihallgatása­kor Maitre azt vallotta, hogy nem bírt felesége léikül élni, fiának egy már előre felhúzott ismót- őpisztolyt adott át, mert azt akarta, hogy felesége szerelmesét saját imádott fia ölje meg. | Mikor Maitrené az esetről tudomást szerzett, ne- .yediic emeleti lakásából levetette magát az utcá­ra. Tüstént szörnyethalt. Szállodai szobájának asz­talán néhány sor írást találtak, utolsó üdvözletét, amelyben megáldja fiát és kéri, hogy szerelmese mellé temessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom