Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-24 / 19. (1057.) szám
8 *rm*ys*T. ^Aa^at>.M?T>TiAT> 1926 január 24. Vasárnap Kisváros Kis város. Hajdan vár. Büszke fészek. Az utam arra vitt, kicsit benézek. Már alkonyult, mikor megérkezem. A sarkon rendőr. Gummibot kezén. Hogy átmegyek, végignéz hidegen: „Megint egy kellemetlen idegen A piacon kofák. Cukor. Gyümölcs. Az arcukon és nyelvükön szemölcs. Bizonnyal rólam foly a szóbeszéd, Miniszter jött tán, hírlik szerte szét. Rácsos kapuk, muskátlis ablakok, Mosolygó lányok, merre ballagok. A járda telve, mert itt ez a korzó. Itt Ámor is, a párokat toborzó. Már nyila sincs, csak szeme rádiója: A szivet tőle semmi meg nem óvja. A toronyóra, jaj, már nyolcai ül: Hagy hirtelen csend támad mindenütt. A kis lány arcán kacagó ború. Haza siet. A mama szigorú. Kacagva csapja be a kis kaput És igy rekeszt ki engem és a bút. Az árny sötétre festi a falat... Nagy kucogás a páviánok alatt, A lányka győzött. Haj, szegény titán, Ne fújj a sekkingeni trombitán, Az ablak mind azért van itt kitárva: Szerelmes kis lány vár egy bús gitárra. Kersék János. ftz irodalom országutján Móricz Zsigmond összes müvet. Nagyjelentőségű irodalmi eseményről adunk számot akkor, amidőn bejelent]ük a legnagyobb és legmagva- rabb élő magyar irő, Móricz Zsigmond huszonöfé- ves írói működésének megünneplésére megindított vállalatnak, Móricz Zsigmond összes müveinek megjelenését. Egyelőre az első 10 kötet jelenik meg, mely gyűjtemény Móricz Zsigmond legjobb nyolc regényét, továbbá két kitűnő novelláskötetét tartalmazza. 1900-ban jelent meg Móricz Zs'gmond első írása „Az Ujság“ hasábjain. Azóta 25 esztendő telt el, mely idő alatt Móricz Zsigmond a magyar irodalom előkelőségévé nőtt, regényei, novellái, színdarabjai, a magyar nép és a magyar föld, a magyar levegő és a magyar lélek bravúros elementáris hatással megfestő művészévé vált, akinek Írói pályája ma is még beláthatatlan magasságok felé ivei. A leggondosabb artisztikus nyomdai kiállításban, művészi kivitelű egészvászonkötésben bocsátják ki az első tiz kötetből álló sorozatot Lileratura. Egy uj folyóirat cime ez s alcíme: Beszámoló a szellemi életről. Valóban az. Bibliográfiai s egyben kritikai folyőrat, kibővítve irodalmi vonatkozású cikkekkel, noticokkal. A bibliográfiai rész szakok és nyelvek szerinti szisztematikus összeállítása az újabban megjelent belföldi és külföldi könyveknek, a kritikai rész lelkiismeretes, alapos megbeszélése a nevezetesebb könyvujdonságoknak, a cikkek pedig kitűnő tollal irt, minden nagyképűségtől mentes, igen közvetlen irodalmi csevegések. A gazdagon illusztrált folyóiratot a budapesti Hungária-nyomda állította elő kitűnő tipográfiával és nagy könyvnyomtatói ízléssel. Egy szám ára 5000 magyar korona. Capek Károly ostobaságnak tartja a szlovenszkói kulturális határzárlatot Beszélgetés a világhírű cseh íróval lése, a felsővezeték sistergése, de Capek dolgozószobájában már ez a zaj is elhal. * Rendkívül udvariasan fogad. A kényelmesen párnázott fotelekre mutatva, hellyel kínál meg. Meghallgatja jövetelem célját, cigarettával kínál, ő maga meg egy egyiptomi cigarettának harmadrészét letöri, szipkába teszi és rágyújt. Harminchatéves, de fiata- labbnak látszik. Nagy barna szemei valami kedves naivitást adnak arckifejezésének. Fejét féloldalra hajtva figyeli, amit mondok. Úgy rémlik, mintha hal válla magasabb lenne a jobbnál. De lehet hogy csak igy, ülőhelyzetben látszik aszimetrikusnak. — Azt mondják, az utóbbi időben sokat dolgozik — kezdem az offenzivát. — Nem árulná el, hogy min? Színdarab lesz vagy regény, amivel meg akarja lepni a közönséget? — Valóban sokat dolgozom — hangzik a válasz, — de ezt rendszeresen teszem. Legjobb, ha az ember nem vár az úgynevezett ihletre, mert arra azután igazán nem lehet számítani. Ami pedig a témát illeti, arról, ne haragudjék, nem nyilatkozhatom. Az nálam kabala. Félek, hogy elkiabálom. Miként a terhes asszonynak nem szabad születendő gyermekéről beszélnie, ha azt akarja, hogy az pjólsikerült“ legyen, akként nem szabad nekem sem beszélnem születendő darabomról vagy regényemről, ha azt akarom, hogy jól sikerüljön. — Doktor ur tehát babonás? — Bevallom: igen. — Akkor hagyjuk ezt a témát. Mit ismer a magyar irodalomból? — Az újak közül Molnár Ferenc és Lengyel Menyhért fordításban megjelent Írásait. Ez nem sok, de viszont kevés magyar Írás jelent meg fordításban, magyarul, pedig — sajnos — nem tudok. Nagyon nehéz nyelv, tudom, mert belekóstoltam. Úgy vélem, a szlovák irók feladata lenne a magyarokat szlovákra vagy csebre fordítani, de nem igen teszik. — A szlovák irók nem nagyon kisérhetik figyelemmel a magyar irodalmi élet eseményeit, mert a csehszlovák kormány generális rendelettel betiltotta az államfordulat után Magyarországon megjelent sajtótermékek behozatalát. Erről valószínűen nem tud, doktor ur? — Nem gondolja, hogy elérkezett a csehszlovák—magyar kulturális közeledés ideje? — De igen, meg vagyok róla győződve, hogy ez a szlovenszkói kérdés küszöbön álló rendezése után be is fog következni. Ma azonban sok gondot okoz egyes szlovenszkói pártok vagy politikusok szeparatikus törekvése. — Szeparatista? Talán autonómista? — Nem kérem, szeparatista törekvésekről beszélek, mert ha tőlem függne, én megadnám Szlovenszkó autonómiáját. De az ember nem tudja, hol végződik az auto- nőmista és hol kezdődik a szeparatista mozgalom. — A szlovákoknál? — Igen, a szlovákoknál. — Ön tehát mégsem autonómista? — De igen, autonómista vagyok. A legideálisabb az lenne, ha Prágának, ü villanegyednek, amelyben lakom, a Vencel- térnek, önnek és nekem is autonómiánk lenne. Természetes, hogy a magam részéről nem zárkózom el Szlovenszkó autonómiája elől sem. — Az autonómista álláspontnak ez a megokolása kissé furcsa, de mivel szerencsésen eljutottunk a politikához, engedje meg, hogy föltegyem a kérdést: mit szól a irankhamisitáshoz ? — Páratlanul érdekes olvasmány. Izgalmasabb, mint a legjobb detektivregény. Nem politizálok. Nézeteim az átlagos cseh polgár álláspontjával egyeznek meg. Csöppet sem vagyok nacionalistább, sovinisztább és gyakorlottabb politikus, mint bármely más polgár. Átlagember vagyok, a cseh polgárok tipikus hibáival és erényeivel. Gyűlölöm a sovinizmust, a militariz- must és az imperializmust. Ezek ellen mindenkor küzdöttem a müveimben is, például a Rovarok életében, és küzdeni fogok ellenük a jövőben is. — Térjünk vissza tehát az irodalomhoz. Müvei közül melyiket szereti a legjobban? — Azokat, amelyek korrektúráit a legkevesebbszer kell átnéznem, vagyis azokat, amelyek a legkevésbé sikerültek. Mindent szeretek, csak saját Írásaimat nem szeretem olvasni. Jól sikerült munkáim néha hét-nyolc kiadást is megérnek. Ezeknek a korrektúráit minden alkalommal el kell olvasnom; igy érthető, ha a végén ellenszenvesekké válnak előttem. — És mit érez egy uj színdarabjának, a bemutatóján? — Az még kellemetlenebb. Valami olyasféle érzésem van, mint azé a kölyök- kutyáé lehet, amely a szobában „ment ki“ és amelynek az orrát a padlóhoz verik. Föl szeretnék kiáltani, hogy soha többé nem teszem. * A szolga uj látogatót jelentett be, egy diplomatát. Erre az interjút befejezettnek nyilván itottam és búcsút vettem ettől a különös embertől, aki kérdéseimre ilyen furcsa feleleteket adott T. L». Tinta Vizem, borom vagy: drága kínom! Sebem, gyógyszerem, kokainom! Cseppjeidct mohón merem: Vén matróznak te vagy a tengerem! Mély színeddel, fanyar izeddel nevem messziségbe viszed eL Mint nagy vizek a kis hajót. Ó, be irigylem a rohanót! Szirtek között száll a jövőbe. Mindig nj és nj kikötőbe. Bo irigyellek: név... bajé... Veled a messziségbe szállni, volna jó... Somlyó Zoltán. Legnagyobb választék nöl- és férfihar'scyákban a köz ársaság területén PU-PO Praha I., Ulice Karoliny Svi lé 43. (A Károly híd és Károly {Qrdó közelében.) Boldogok szigete — Részlet egy drámából — Irta: Egri Viktor. Balázs (régi templomi énekre emlékeztető zenedarabot játszik a pianinón. Lágy akkordok, primitív melódia; pihenni, aludni vágyik, aki hallja. Halk és lassú ez az energiátlan muzsika, majd démonikus, mély mollakkordok csendülnek fel benne, de mintha valami tulvilági kéz tompítaná a hurok zengését. A fergeteg megindult és ez a zenedarab a vihar első tompa jelzése, felelet a tévelygők kiáltására: a dráma prelúdiuma. — Az ebédlőben leültek a széánszhoz és halk énekkel kisérik Balázs játékát. Nincs szövege a dalnak, mely a leghalkabb piánóból fortéba csap olykor és' egészen más, mint a kiséret, néha sirósan megreszkető és gyerekes, de mindvégig áhitatos és tompán az agyra nehezedik.! Valami borzalmas groteszkség van ebben a! k|szülődésben, mintha a lelkűket énekeltetnék: Hammerné a remény, Miké a tisztán, a kétely nélkül hivő és Jolán a régi nazarénusok fenyegetően fanatikus szóla-1 mát énekli.) | Bözse (akit Jolán kizárt a körből, az ajtó mellől tétován Balázsnak tart. Hosz- j szán és önfeledten nézi): Négy napja nem volt a malomban. Balázs: Igaz. De miért faggat ön is?... Nem szabad beszélnünk, zavarjuk a kört. Bözse: Nem hiszem, bent most nem hallanak bennünket . . . Miért nem felel? j Balázs: Nem jöttem, ^íem tudtam jönni. Miért, — nem 'tudom okát. Valami történik velem, nem látok'tisztán. Valami fojtogat és nyugtalanít . . . Elhatároztam, hogy ma sem jövök, nincs értelme. Délután mégis meggondoltam. Jolán azt irta, hogy önök is itt lesznek. Bözse: Úgy, hát miattunk jött! Köszönöm . . . Sok volt ez a mai nap, soká nem bírom már. Vigasztalnom kell, amikor szeretnék magamra maradni és sírni. (Keserűen.) És mindennek ez az asszony . . . eh, hagyjuk! Balázs: Ki kell mondania, Bözse. Valami bántja, talán segíthetek. Azt hittem, hogy megnyertem bizalmát. Bözse: Maga olyan jó hozzám, Balázs. De most nem tud segíteni. Nincs hatalma. És nem akarom, hogy vigasztaljon . . . Szeretnék bizni és hinni, de nem ebben a komédiában. Balázs: Nem értem önt, Bözse. (Az ének elhangzott, Balázs abbahagyja a játékot és lecsavarja a pianinón álló lámpát. Sötét lett, csak a hold fénye ömlik be hidegen a szin bal felére. — Az ebédlőben ülőket most alig látni. — A párbeszéd szenvedélyes árnyalatot kap, de mindvégig fojtott és szaggatott.) Nézze őket! Az arcukra dermedt a hit . . . Hinnünk kell, Bözse. A hit örök, mindig megújuló erőt jelent, az életnek szenvedélyes szeretetét, önmagunk értékének érzését. Szeretem az életet és nem akarom lélektelenül leélni . . . Gyenge az nőnk szó1 forgácsoljuk tehetetlenül, ha magunkra maradunk. Valakit követni kell, ha elfog a kétely és félünk, hogy parttalan árban hányódunk. Bözse (elerőtlenedve): Nem . . . nem akorom, hogy higyjen neki és kövesse. Balázs: Ha tudná, micsoda árt fizettünk, hogy pőrép lássunk mindent, ami tiszta, nemes, szép és szent volt! Mennyi vér, mennyi hazugság és mennyi kárbaveszett áldozat!... Igen, itt-ott még maradt valami furcsa, félszeg rajongás és az ellángolt érzések mélyén apró, takart parázs, hogy el ne dobjuk magunktól ezt a céltalan, értelmetlenné vált életet... De mindig újra és újra jön a nap, mikor megrohan a fojtó őszi félés, mit tudom én, hogy mitől és az ember hasztalan próbálja lerázni. Nem tud fellélegzeni, nem tud szabadulni és eljön az a nap is, melyen kinyílik az ember szeme és meglátja az űrt... Olyan nagyon egyedül voltam eddig. Itt megálltam. Úgy érzem, hogy itt van valami, ami fogható, amibe belekapaszkodhatunk. Mióta ezt érzem, erős lettem és most már jöhetnek viharok. Bözse: Ne mondja tovább!... Mi megszenvedtük Jolán környezetét. Boldogok szigetének keresztelte el ezt a helyet, micsoda irónia! Valamikor boldogok voltunk, de ez régen volt. Szegény édesanyám is már élettelen eszköz a kezében, nincs akarata, nem tud ellenállni. És én napról-napra gyöngülök. Sok ez a harc! Nem találok szavakat, csak az ösztönöm lázong és az undor fojtogat ... Azt hittem, hogy segíteni fog. De már maga is rohan, mint az egész falu, az őrületbe! Balázs: Micsoda értelmetlen ellenszenv! Hagyjon föl végre vele! Bözse: Itt mindenki médium, ön is az. Akaratnélküli bábu! Úgy rángatódznak tagjaink ebben az értelmetlen komédiában, ahogy ő akarja, ő tartja a zsinórokat a kezében, az asszony! Ó, hogy gyűlölöm őt! Nem titkolom többé: gyűlölöm és megvetem őt!... Mindenkit a kezében tart, mindenkit táncoltat, a férjét, Szandrót, Pongrácot. A maga elődjével is elbánt és most magán van a sor... Nézze meg Szandrót! Most is a régi szép szál ember, de hová lett a nyugalma, a mosolya, a derűje? Hová lett a fiatalságai? Miért maradt itt? Miért nem ment ő is haza a többivel?... Roncs, idegbeteg bábu, médium ! Balázs: Istenem, sohse láttam igy-.* Felizgatja magát, pedig most mindent nyugodtan fontolóra kellene vennünk. Bözse: Ahhoz nincs idő! Napról-napra súlyosbodik a helyzet. Mindig történik valami, ami feledteti a régit... Milyen nyugodtan éltünk eddig! Ha elgondolom, holmi asztal táncoltatással kezdődött és most ott vagyunk, hogy az anyámat teszi tönkre. (Nagyon halkan és nyomatékkai): Nem értem... miért nem elégszik meg annyi férfival? Balázs (meghökkenve): Különös következtetés! Bözse: Az anyám lelkében megöli a fiát, egyetlen testvéremet! Az utolsó férfit, akit nem csavarhat az ujja köré, mert távol van, meghalatja. Balázs: őrület, amit mond! Bözse: Hallgasson meg, Balázs!... Belekergetik az egész falut az őrületbe. Sok nem hiányzik már hozzá, hiszen ma mindenki hajlik az egzaltáltságra, a nem mindennapira, a misztikumra. Balázs: Azt hiszi, hogy vakon rohanok a nyomukba? Bözso (keserűen): Aki birál, az nem hisz. így mondja ő! Balázs: Értem a keserűségét, de engem itt nem sebzett meg senki, minden érzékem ép, józanul használom őket. Bözso: Segítsen! Meg akarom menteni az anyámat. Balázs (az ebédlőbe tekint): Most megkezdik, a kört megszakították. Szandró ir ... Félre fordulnak. Ne nézzük mi sem. Bözso: Nem hallotta? Az anyám sóhajtott, a szemét törli. Be kell mennem. Balázs (megragadja a lányt): Maradjon! Esztelenség volna most bemenni. Gondoljon Szandrórn, baja történhetik. Bözso: Eresszen el, be kell mennem! ' Balázs: Nem engedhetem. Túl izgatott, Prága, január 23. Capek Károllyal, a Lidové Noviny prágai szerkesztőségében beszéltem. A Lidové Noviny a legelőkelőbb cseh lap, melynek Capek Károly a főmunkatársa, akit viszont nem kell bemutatnom, hiszen hírből mindenki ismeri. Az utcán sürü pelyhekben hulLa hó. A.j szekereket és kocsikat mintha gummikere- j kekkel látta volna el valami jóságos tündér,! olyan zajtalanul közlekednek. A redakció előszobájába még fölhangzik a villamos csenge-
