Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-03 / 2. (1040.) szám

Vasárnap, január 3. Látogatás a lőcsei vakoknál Riport a rakok egyetlen sriovonszkói intézetéről — A P. M- H. eredeti tudósítása — Lőcse, Január 1. A világ ta lanság örök sorsára ítélt vak gyer­mekeknek Szíoveoszkón ma már csak egy intéze­tük van és ez a lőcsei- Mondanunk sem kell, hogy ez az egy intézet távolról sem elegendő Szlovenszkónak, de hogy több nincsen, az a ve­zető szlovák kormányiérfiak bűne, akik között pedig egy orvos is szerepelt (Srobár), mint tel­jes hatalmú miniszter. (Vagy ez a teljes hatalom csak a magyar tisztviselők elbocsátására, illető­ségek megsemmisítésére és kiutasításokra szo­rítkozott?) A lőcsei vakok intézete a szociális jóléti és iskoiatigyj minisztérium intézkedése ioiytán — melyek fennhatósága alá tartozik — a volt állami felsőbb leányiskolában (most állami polgári isko­la) nyert elhelyezést és lényegében két Intézet­ből áll. Az egyik: a vakok állami intézete, mely az épület hárnlsó traktusában — a volt interná­tusbán — van elhelyezve, mig a másik nem álla­mi, hanem magánjellegű ipariskola. Mindkét inté­zet élén Fryc Adolf igazgató áil, aki lebilincselő szívességgel fogad és kalauzol bennünket* A vakok állami iskolai intézetében a 7—15 éves vak gyermekek tanulják az elemi népiskola tananyagát s azonkívül zenére, kéziügyességekre oktatják őket és egyenesen meglepő, amit akár a kéziügyesség, akár a számolás terén produ­kálnak. ^ Az irás- és olvasásra tudvalevőleg a Braflle- féle pontrendszer segítségéve! tanítják meg a kis nebulókat; olvasókönyveik, sőt térképefk van­nak e módszer szerint, amelyeken bámulatos gyorsasággal tájékozódnak: számolási tehetségük és memóriájuk pedig szinte csodás. Tizenkét, kü­lönböző kéttagú szám összegét mondják el fej­ből, ugyanezeket fordított sorrendben, maid föl­cserélve s végül csak minden második tagot emelve ki. Hallásuk elsőrangú s rgen prakrkusan meg­tanították Őket a kü'önféle hangok közötti kü­lönbségre, köztük a fém-pénzek csengésére: pél­dául őt darab 'különféle ércpénz csengéséből megmondják az összeget- Fiatalkoruk dacára a pianinót is igen jól kezelik, egy bozontos fekete hajú fáraóivad-ák éppen most mutatta be művé­szetét. Megtekintettük a kiállított kézimunkákat és az ember igazán elcsodálkozik, hogyan tudnak ezek a kis világtalan gyermekek különféle színes gyöngyökből kosárkákat, gyufaszála kbó! malmo­kat s egyéb apróságokat elővarázsolni. Láttunk ott gesztenyéből, tojásból, agyagból és papiros­ból készült karácsonyi Bcthleheroeket; ügyes kis fa-faragvánvokat, agyag-, gyékény- és kosármun­kákat. továbbá női kézimunkákat. Mindezek betanításához nemcsak végtelen nagy türelem, de kitartás és megértő szeretet is kell. Szerencsére míndez-ek egyesülnek a három érdemes szaktanítónál: Soltész- Jánosnál, Oltvá­nyi Istvánnál és Hrabovitz Vilmosnál, akik a gondjaikra bízott hét magyar anyanyelvű növen­dékkel magyarul is foglalkoznak. Az Iskolának három osztálya, illetve tagoza­ta van. összesen 40 növendékkel, az elsőben hat fiú és 2 lány, a másodikban 12 fiú és 4 lány, a harmadikban szintén 12 ru és 4 lány tanul; házi kezelésben levő ellátásuk igen jó, hetenkiut négyszer hús, vasárnap pecsenye. A vakok iskoláját 1922-ben állították fel, mig az iparintézetet — mely az előbbinek mintegy folytatása — 1923 november havában hozták Lő­csére. Ez utóbbi intézet ugyanis eredetileg Eper­jesen volt, azonban különféle okok miatt végleg be akarták szüntetni, amidőn Fryc Adolf igazga­tónak — aki egyébként már 16 éve foglalkozik lelkesen a vakok ügyével — sikerült azt Lőcsére áthelyeztetnie­Ennek az ipariskolának az a célja, hogy a 15 évet betöltőit vak növendékeket a kosárfonás vagy kefekötés mesterségére teljesen megtanítsa, hogy azután, ha kikerülnek a rájuk nézve őrőm- telen életbe, otthoni csöndes munkával, önállóan is meg tudják keresni kenyerüket és ne legyenek teljesen az emberek könyörületére rászorulva. Újabban különben dicséretreméltó törekvéssel Igyekszik az igazgatóság egyesek részére trafik­jogot szerezni, mig a leányokat a dohánygyárak­ba iparkodnak bejuttatni, ahol — különösen a virzsiniaszfvarok előállításánál — kitünően be­váltak. Az ipariskola fentartási költségeihez — jól­lehet szintén az egyedüli egész Szlovenszkón — az állam csak bizonyos összegű és évről-évre változó támogatással járul hozzá a szociális jó­léti és egészségügyi minisztérium részéről. Ez aonban távolról sem elegendő az intézet fentar- tására, mert például a folyó évben mindössze 30-000 koronát utaltak ki segélyképpen, jóllehet a kiadások összege eléri az évi 1.30.000 koronát. Nyilvánvaló enné'fogva, hogy a hiányzó összeg fedezete tekintetében az intézet háromnegyed részben a társadalom könyöradományaira szorul. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a ré­gebbi időkkel szemben ma egyetlenegy alapítvá­nyi hely sincs az intézetben, csupán Pozsony vá­rosa helyezte kilátásba egy alapítványi hely lé­tesítését, de ho! vannak a többi városok, hatósá­gok, bankok, vállalatok és a maradék földbirto­kok boldog tulajdonosai ilyenkor? Úgyszólván fillérekből — szegény iskolásgyermekek és hiva­talnokok nyomorúságos pénzéből — gyűlik Össze a deficit jelentékeny része­A legnagyobb összeget: 2000—2000 koronát a nagymegyei választmány és a lőcsei Vörös­keresztegylet adományozta, azután jönnek ki­sebb tételekkel a többi adományok. Az intézet növendékeinek kézimunkája kereken 16.000 ko­ronái jövedelmezett. A készíteti árukat erős vol­tuk, csinos öszeállitásuk és jutányos áruk miatt szívesen vásárolják s túl vannak halmozva meg­rendelésekkel. Ezidősz-erint huszonhét fiunövendék tanúba a kosárfonó- és keíekötő-mesterséget Koláőek Bchurai! és Krle Károly mesterek vezetésével. Az áruk eladására Eperjesen fiók!erakatót létesítettek, mig a nelybeli árusítás Bednarik An­tal gazdasági intéző kezeiben van. Nagy vonásokban vázoltuk a közös fedd! alatt levő két intézet nemescélu működését, me­lyek egyrészt éppen nemes céljuk, másrészt pe­dig azért, mert egyodüliek Szlovenszkón, foko­zott mértékben érdemük meg városaink, hatósá­gaink és társadalmunk anyagi támogatását. Jevlczky József HafnaUMHK a zOIfjoml naguzsnitáDan Az egész mcgyebizoítság az igazságos magyar követelések teljesítése melleit ioglalt állást — Saját tudósítónktól — Zólyom, december 31. Dűli Igor dr. zsupán eliiöktesével tegnap tartotta meg ez évben utolsó közgyűlését a zólyomi nagyzsupa bizottsága. Az uj zsupán bemutatkozása után a képviselő és szenátort választások következtében megüresedett he­lyeket töltötték be, ezután rátértek a jövő évi kölségvetés tárgyalására. A megyei pótadót az eddigi 125 százalékról 120 százalékra szállították le. A megi,'éknek a fényüzési stb. adókból járó 783 millió államsegély elosztása ügyében Tarján Ödön interpellált, bebizonyítva, hogy ez Összegből a jelenleg megállapított 23 milliónál több illetné Szlovenszkót, ha az elosztás a tényleges statisztikai adatok figyelembevételével s nem poli­tikai tendenciával történnék. Javaslatára elhatározta a megyebizottság, hogy felír a kormányhoz az elosztás arányos keresztülvitele érdekében. A népjóléti, kulturális és szociális kiadások fejezeténél a nemzeti párt képviselői kifogá­solták a magyar kisebbség szükségleteire megállapított összegeket ós felszólalásoaikra elhatározta a megyegyülés, hogy tekintve a nagymegye 30 százalékos kisebbségi szám­arányát, a magyar közintézmények dotálásánál a jövőben teljes egészében figyelembe veszik a 30 százalékos kulcsot. Jóleső érzéssel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy a lezajlott választások hatása máris meglátszik a zólyomi megyebizottságban. A zsupán konciliárls magatartásával egy csapásra megnyerte a magyar kisebbséghez tartózó megyebizottsági tagokat, a hivatalos áigyalásban most először történt meg, hogy a zsupán és a referensek a magyar nyelvet használták, amire Slávik zsupánoskodása alatt hiába vár­tak a magyar nemzetiségű vybortagok, ezen­kívül a mostani ülés volt az első, ahol a ma­gyarság megbizottainak javaslatait nemcsak hogy nem utasították el mereven, hanem tár­gyalás alá vették s valamennyi előtérj esz- lésüket még a kormányttámogató pártok emberei is megszavazták. Uj idők szelét érezzük a zólyomi megyebizottság üléséről, a józan ész politikája hét évi kísérietezés és soviniszta túlzások után végre elkövetkez­ni látszik. Elfogtál* IMII® grill Siercef homoniigihját a Irankliamisilássál kapcsolation Házkutatás a herceg kastélyában Újabb két letartóztatás 4AAAAAAAAD UAAAA^ j DYNALK9! E X a legjobban bevált az összes explóziós £ 4 motorok részére. £ X Mindenütt kapható. ► frmmvmmrTtrmTTTTTTTTVTTvmTrTTTmTv Budapest, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk íelefon- jelentése.) A frankcsalás ügyében a buda­pesti rendőrség még mindig a legerélyeseb-- ben nyomoz. Napokkal ezelőtt a nyomozás szálai Sátoraljaújhely felé vezették s a magyar államrendőrség egy detektiveso- portja ki is utazott a felsŐmagyarorszagi városkába, de munkája ott eredménytelen volt. Csütörtökön a budapesti rendőrségnek sikerült el­fognia azt a titokzatos idegent, aki he­tekkel ezelőtt a Király-utcai divatáru­kereskedésben hamis ezerirankossa! vá­sárolt divatcikkeket. Az illető Kovács Gáspár Győző, Windischgraetz Lajos herceg volt magyar népjóléti miniszter komornyikja. A komornyikot még az nap folyamán kihallgatták, de a kihallgatásról hivatalos jelentést nem adtak még ki. Minthogy Kovács Gáspár Győző Win- disch.graetz herceg szolgálatában állott, a rendőrség a herceget is kihallgatta, aki kijelentette, hogy semmiféle tudomása nincs az ügyről, tekintettel azonban arra, hogy Kovács az ő inasa volt. kérte, hogy a nyomozó hatóság tartson nála házkutatást. A herceg lakásán foganatosították is a házkutatást, amely azonban eredmény­telen maradt. A hamisítás ügyében ma újabb két elő­állítás történt a budapesti rendőrségen. Az előállítottak neveit azonban egyelőre ti­tokban tartják. Csak annyi szivárgott ki, hogy az egyikük magas állású úriember. Sziliében azárvíz Horthy kormányzó az árterületen — Medrébe szorítják vissza 51 Köröst bán is szűnik a veszély — A galíciai pusztulás Németország­Békécsaba, január 2. Horthy Miklós kor­mányzó feleségével tegnap a vésztői ár­területre érkezett s hosszabb ideig szem­lélte a mentési munkálatokat. A kormányzó motorcsolnakou járta be az egész árterületet s kézi pénztárából 25 millió koronát osztatott szét a károsult la­kosság között. A Vésztő határában lévő óriási víz­mennyiséget szakemberek vezetésével gátbevágásokon keresztül vezetik vissza a Kőrös medrébe. Eddig két átvágás elkészült s a víz már lassan visszafolyik a folyóba. Szakértők véleménye szerint 125 millió köbméter viz árasztotta el a földeket s ennek lefolyása öt átvágás elkészültével teljes 25 napot fog igénybe venni. Szakáknál, ahöl a viz a gátat tegnapelőtt áttörte, mára sikerült a szakadékot betömni. Frankfurt, január 2. A Majna áradása tegnap és ma reggel tovább tartott. A viz alatt álló utcákban a közlekedést csolnakokon bonyolítják le. A délután kiadott hivatalos jelentés szerint az áradás négy órakor kulminált s most ’assu apadás várható. Köln, január 2. A Rajna áradása tegnap délután megszűnt. Köblényben a viz fiz óra alatt körülbelül 5 centiméterrel apadt. A vízállás itt 9.30 m volt, amire 178-3 óta nem volt eset. A legutolsó jelentések szerint a Rajna felső folyásánál apad. A Mosel apadása Tri érnél óránk int 6 cm. Lemberg, január 2. A Kárpátok lejtőiről érkező jelentések szerint a hirtelen beállott enyhe időjárás s nagy esőzések következ­tében a Pruth, Dnyeszter és Cseremosz folyók kiléptek medrükből s óriási pusztítá­sokat okoztak. Koloniea és Worochta határában az ár az csszes hidakat magával ragadta s a mélyebben tekvö községeket teljesen elöntötte. A mentesi munkáitokhoz nagyszámú katonai osztagot rendeltek ki. AZ IDDSODRÁBAN Irta: Scböpilin Madár Bajos volna azt mondani, hogy a magyar iro­dalomnak legértékesebb része a dráma. A ma­gyar vers lendületesebb és művészibb, a magyar regény tartalmilag súlyosabb és magasabb cé­lokra törő s mind a kettő több és koncentráltabb kulturértéket rejt magában. És mégis, mig ver­sünk és regényünk a magyar nyelvterület hatá­rain tu! jóformán ismeretlen maradt, egyedül drámánk tudott utat törni magának messze a ha­tárokon túlra, mindenhova, ahol színházak van­nak. Bécs idei nagy színházi eseménye egy ma­gyar dráma, a német színpadokon folytan játsza­nak magyar darabokat, a brit birodalomban szintén. Amerika színházi életében a magyar da­rab elsőrendű márka, még Plris kínai fala is kezd leomlani a magyar drámaírók előtt. Nem egy magyar színdarab van, amely megfordult a világ mondhatni minden színpadán, még Ausztrá­liában és Japánban is. Olyan költőnk azonban Petőfi óta. olyan regényírónk Jókai óta nincs, akit a külföldön általánosan ismernének, ahogy például Lager'őf Zelmát ismerik. Mi ennek a magyarázata? Irodalmiakban minden nemzet bizonyos mér­tékig elzárkózó. Mindegyiknek van bizonj-os ha­gyományos ízlése, viszonyaitól megszabott világ- felfogása. a fonnák alkotása módjában, a stílus­ban bizonyos megszokottsága Ha valamely nem­zet irodalmi termelése minden tekintetben ki tudja elégíteni a saját közönségének igényeit, ak­kor nem érzi szükségét, hogy más nemzetek irodalma iránt is érdeklődjék, leküzdle a nyelv akadályait, vagy vállalja a sohasem tökéletes fordítás többé-kevósbé érezhető hiányait. A né­metek eben a tekintetben külön állanak, őket egy speciális kíváncsiság hajtja idegen népek szelle­mének megismerése felé, bár pszichológiailag nézve ezt a kváncsiságot is alighanem a saját magukéval való elégületlenség hajtja. A fordítási buzgalom terén néni követi a németeket egy nagy nemzet sem. Az idegen irodalmak legna- gyob remekeit lefordítják azok számára, akiknek messzebb ér az érdeklődése az átlagnál, a töb­bivel nem törődnek. Olyan népeknél is. amelyek­nek irodalmi termelése aránylag elég csekély, mint például a spanyoloknál, a- fordítás aránylag kevés. A mi aránylag igen nagyarányú fordító­irodalmunk abban talál magyarázatot, hogy mi mohóbban kerestük a magunk fiatal irodalmi kul­túránk számára a nálunk régibb és gyökeresebb kultúrák támasztékát s közönségünk kívánalmait nem tudta eléggé kielégíteni a magunk termése. Ebben elmentünk a tulságig, különösen ma, mikor a fordított regények áradatában szinte elvész az eredeti regény. Ez a jellemző elzárkózás akkor szűnik meg, mikor egy nemzeten belül megbomlik a kínálat és kereslet egyensúlya- Ha valamely téren a kö­zönség többet kivan fogyasztani, mint amennyit a termelés nyújtani tud. Ez a helyzet állott be mintegy busz évvel ezelőtt a világ színházi iro­dalmában. A színházak rendkívüli módon elsza­porodtak. Közönségük óriásira nőtt. Ezzel szem­ben csökkent a drámairodalom termelése, minő­ségileg és mennyiségileg egyaránt. Az a hatal­mas rezervöár, amelyből a 19. század folyamán a világ színpadai táplálkoztak: a francia dráma kimerült. Nagy alakjai kihulltak s helyükbe néni jöttek újak- Formái kiélték magukat, tartalma el- sekélyesedett. Egyre bizonytalanabb sikerrel jár­ták a színpadokat a francia színdarabok, nem volt többé köztük olyan biztos márka, mint még nemrég Sardou, Dumas. Augier, TaiÜeron. A né­met, az angol dráma nagyon kevés színpadon életképeset tudott termelni, a skandináv dráma Ibsennel, Björnsonnal kimerült, az olasz alig ju­tott számításba. A folyton szaporodó színházak vezetőinek egyre több gondot adott a műsor összeállítása. Körül kellett nézniők, uj területek­re, ahol találhatnak a maguk számára valamit. Erre az időre esett Budapest színházi életé­nek nagyarányú fellendülése. Szerencsés vélet­len — ha ugyan a véletlent el lehet fogadui té­nyezőnek kultúrái dolgokban —, hogy éppen eb­ben az időben jutott a magyar drámairás arra a fokra, amikor már magáévá tette a világ dráma- ‘irodalmának technikáját és uralkodni tudott felette. Néhány tehetséges és leleményes dráma­iró ezt a technikát olymódon tudta alkalmazni, hogy* valami újszerű jött ki belőle, ha nem is a világfelfogásban, hanem legalább a fogalmazás­ban és az előadás verve-ében- Darabjaik idehaza egyre nagyobb sikereket arattak s ezek a sike­rek felkeltették a figyelmet a szomszédban. Előbb Bécs, aztán Németország próbálkozott ve­lük s mikor itt beváltak, akkor jöttek a többi nemzetek színpadai. Néhány magyar színpadi si­ker és Budapest belekerült azok közé a városok közé, melyekre a világ színházai figyeltek, a szindarabpiac egyik beszerzési forrása lett. Ma már egy magyar darab budapesti sikerének a zaja elhal latszik mindenfelé a világon, ahol szín­igazgatók repertoárnehézségeken törik a fejüket. A sikeres magyar drámai szerzők egy nagy in- ternacionális közönség szórakoztatói. Irodalmunk többi részeinek, a regénynek és a lírának nincsen ilyen szerencséje. A vers min­denütt a világon kevés embernek életszükség­lete, a regényolvasás sem olyan általános társa­dalmi szükséglet, mint a dráma. Mert ne feledjük el, a színház nemcsak művészetet ad, hanem bi­zonyos neme a társasági ünnepnek is, mig a könyv csak magányos gyönyörködés eszköze, amire a modern nagyvárosi embernek egyre ke­vesebb az ideje és a lelki nyugalma- A világ re­gényirodalmában nincs is olyan nagy szükséglet és nincs az az általános leapadása a termelésnek. s>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom