Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-24 / 19. (1057.) szám
4 ^E^«M.í'AACte®.HÍRIiAB 1926 január 24. Vasárnap Keresztényszocialista képviselek interpellációja a fii. oszt. kereseti adó és a dohánybevá!- tás ügyében Prága, január 23. Gregorovics Lipót keresztényszocialista képviselő és társai a pénzügyminiszterhez két általános gazdasági érdekű interpellációi nyújtottak be. Az első interpelláció a komáromi pénzügyi kirendeltségnek a III. osztályú kereseti adó kivetése körüli eljárásáról szól s a következőképpen hangzik: „Van-e tudomása miniszter urnák arról, hogy a koniáromf pénzügyigazgatósági kirendeltség a III. osztályú kereseti adó kivetési tárgyalásait olyképpen oldotta meg, hogy a kivetési lajstrom közszemlére 8 napon keresztül nem volt kitéve, a felek abba bele nem tekinthettek, egv- egy napra 3—400 adózónak kivetését tűzte ki tárgyalásra s igy érdemben és komolyan azt letár- ; gyalni nem lehetett? Helyesnek találja-e a pénzügyminiszter ur közegeinek azt az eljárását, hogy a kereseti adóalapot önkényesen az előző évi keresetnek három, sőt négyszeressére is fölemelik, hogy ennek kereszíülerőszakolálával a jövedelemadó kivetésénél magasabb adóalapot érjenek el akkor, amikor a komáromi iparosoknak és kereskedőknek ke- j reseii viszonyai a leghatározottabb visszafejlődést mutatják és Komárom, mint határváros, forgalmától és piacától úgyszólván teljesen meg van fosztva? Hajlandő-e a pénzügyminiszter ur az állami adózásnak mai elviselhetetlen terhein segíteni és az adózás által a tönk szélére jutó gazdasági rétegeken segíteni, pénzügyi közegeinek pedig olyan utasítást adni, hogy az adókivetéseknél a ; méltányosságot és az adózó polgáx’ságnak kíméletét is tartsák szem előlí?“ A második interpelláció a komáromi és él'- j sekjuvári adóhxvatalok területén a dohánybevál- tás körül tapasztalt visszaélések orvoslását sürgeti és a következőképpen szól: „1. A komáromi és érsekujvári állami dohánybeváltókban a körzetükhöz tartozó dohánytermelőknek a dohány átvétele alkalmával esedékessé vált vételárai állítólag a, komáromi és az érsekujvári állami pénzügyigazgatósági kirendeltségek utasításaira vagyondézsma és adótartozásokra visszatarítattak. Ez az eljárás merőben jog- ! tálán és igazságtalan, sőt teljesen antiszociális: mert a vagyondézsma és az állami adótartozások 1 végrehajtás utján szedendők be, mert a dohány- \ termelők a dohány vételárából különösen a sze- ‘ gényebbek — téli szükségleteiket kívánták beszerezni., végül a nagyobb dohánytermelők, akik- j aek feles dohánykertészeik vannak, ebből a vételárból fele összeget munkásaiknak kell, hogy kifizessenek. 2. A dohánytermelők közt általános a panasz a koxnáromi és az ógyallai járásokban, hogy a dohány vételárát visszatartották olyan termelőktől, akik vagyondézsma tartózásaiknak régen eleget tettek és állami adótartőzásuk sincsen, vagy pedig adótartózásuknak két, sőt háromsorosát tar- j tolták vissza a dohány vételárából. 3. Ezeket a jogtalanul és visszaélésszerűen ki j nem fizetett összegeket sem a komáromi, sem az j érsekujvári pénzügyi kirendeltségek vissza nem ; utalják, hanem maid később esedékes adó fedebajuszán. Megfigyelte, hogy a szeme különös fényben csillog, egyébként semmi „különöset" nem lehetne észrevenni rajta, még inge nyitvafelejtett gombját akarta begom- bolni, mikor észrevette, hogy a sarkon befordult egy férfi . . . Vannak misztikus megérzések az életben és ő első pillanatra megérezte, hogy detektív. Meleg vérömlés tolult a fejébe, a keze lesiklott a gömbről, míg gondolatban detek- tivismerőseit vonultatta fel maga előtt; ugyan melyik lehet és milyen a szisztémája. Azután, ahogy a meglepetés zavara elmúlt, villámgyorsan választott a védelem lehetőségei között. Az első menekülési ösztön arra buzditotta, hogy visszaforduljon, ám, ahogy uralkodni tudott magán, elhatározta, hogy itt marad és továbbra is zavartalanul nézegeti magát a tükörben. Igen, ez a fesztelenség jő takaró lesz. Felmérte a távolságot, amíg a detektív mellé érhet és á rendelkezésére álló időt még felhasználta arra, hogy kissé hátrább húzódjon a lámpától, nehogy felismerhesse. így várta be, minden idegszáláig megfeszültén, amig a detektív melléje ért, önkéntelenül is mélyebbre hajolva a tükör fölé . . . Hallgatta a lépések neszét, mérte a határozottságát: feléje tart-e, már háta mögött érezte és önkéntelenül is kezének súlyát érezte a vállán. Nem ... a detektív elhaladt mellette. Mielőtt azonban fellélegezhetett volna, uj aggodalom szállt rá, amely egyben uj taktikát követelt Ila a sarkon kifordul a másik utcába, akkor nincs semmi terve vele . . . csak véletlenül jött erre. De ha megáll vagy visszafordul, akkor . . . igen . . . akkor neki az ellenkező irányba kellene i fordulnia, vagy ... A detektív megállt! Egy pillanatig közömbösen nézett a mellékutcába, mielőtt visszafordulna - . . De ezek tudnak úgy is látni, ha nem néznek oda, ahova akarnak . . . Ellenállhatatlan inger alatt megindult a detektív felé. De már a következő pillanatban érezte, hogy taktikai hiba volt, különösen a gyors lépések, és hirtelen ki kell korrigálnia, mielőtt gyanút fogna. Igen, * adja majd a fesztelenül sétálót, mint aki valami randevúra jött és a lányt várja . . . Meg is csóválta fejét bosszúságában, csettintett nyelvével, közben a sarok felé sunvitva a detektívet figyelte. És akkor, egyszerre újra melegség öntötte el: a detektív' visszafordult . . . Már reszketni kezdett, abbau az ösztönös rettegésben, ahogy az állat megérzi a vágóhíd szagát... „Gyanús lettem" — tudta, hogy ez mit jelent... Most nagyon nyugodt- nak, biztosnak és ha kell tettre késznek kell lennie. Egy hirtelen gondolatvillanásban már azt is sajnálta, hogy eldobta a kést... De most mit tegyen? ... Elmegy a detektív mellett, ő is megáll az utcasarkon, pár pillanatra, aztán szórakozottan átfordul a másik utcába ... így is tett, annyi közömbösségei erőszakolva magára, amennyit izgatottsága megengedett De, ahogy a sarkon féloldalról visszapillantott, észrevette, hogy a detektív a lámpa közvetlen szomszédságában visszafordult és mereven, most már határozott gyanúval néz utána. —t/ Nem jó lesz a másik utcába fordulni — gondolta — ez nyilvánvalóan menekülést jelentene. Ha mégegyszer visszasétál, akkor győzött. Akkor megmutatta, hogy nincs semmi félnivalója ... Megindult a detektív felé. Az ott állt, továbbra is a lámpa alatt és nézte, mind biztosabban és határozottabb érdeklődéssel őt Mikor pár lépésnyire volt már tőle, olyan bizonytalan za- vartságot érzett, mint a fixirozott lány a férfi pillantása alatt Ha megszólítja — futott át az agyán — adja a közömböst és az udvariast. De a detektív nem szólította meg. Mig elment előtte, tekintete állandóan az arcára meredt és utána fordult, minden mozdulatát ügyeivé... De a fokozódó veszéllyel együtt merészebb és vadabb óletösz- tön kergette a menekülésre ... Villámgyorsan száguldtak agyában a gondolatok. Most a sötétben a kerítésig megyek, hirtelen az ingem alá nyúlok és bedobom a pénzt, ha nem találja nálam, nincs oka lefogni... azután átsétálok a második és harmadik utcába és később visszajövök ... De ha a hála mösrül figyeli, akkor majd ezt is láthatja ... Hátha már nem figyeli? Vissza kellene fordulni egy pillantásra ... Visszafordult és akkor közvetlenül a háta mögül arcába szűrődött a detektív pillantása. Meglepetésében felnyujtőzott és halk vakkantás szűrődött ki a torkán. Egész teste remegett és két keze reflexszerüen keblére menekült... Érezte, hogy a vére halántékában kalapál, most el fog ájulni és vége mindennek. A detektív pedig mereven az inge nyílására meredt... Tehát tudja? És akkor, mintha valami eszeveszett filmet pergetnének, villanásszerü képek húzódnak el előtte... A szétterpedt holttest, cella, az ügyész szeme, tárgyalás, uj cella, sok nép, közömbös őrök... nyurga akasztófa és valami meleg izgatottság, hogy ő most meg fog halni... azután apáthia... érzésben már túlélte ezt is ... Már meghalt! Hány óra? — kérdezte a detektív. És_,ő valami feuségesen ujjongó örömben a méh iényzsebe felé nyúlt, de remegő keze megakadt a mellény szegélyén. És dadogni kezdett: — Nincs órám... de... A detektív szája sarkában valami gúnyos és fölényes vigyort vett észre és ő hipnotizált, remegő önkívületben csak azt érezte, hogy ez a valaki most erősebb, leküzdhetetlenül erősebb, mint ő... és valami testetlen hang kíméletlenül parancsol a fülén keresztül az agyúba... és remegő mozdulattal beuyult az inge alá és mint egy megvert gyermek, oly szelíden, áhitatosan nyújtotta feléje a véres pénzt... És mikor a detektív csuklójára kapcsolta a hideg gyűrűket, úgy érezte, hogy felhők felett vezetik bizonytalan termek felé, ahol nem faggatják, mert mindent tudnak és vezekelni kell, mert vércseppek ömlenek egyenletes Roppanással a lelkére és mindegyik csepp egy-egy kis lyukat váj rajta, de ebbeu a vezetésben egy nagy megkönnyebbülés véres és szenvedő gyönyöre világit. És ahogy szinte fénvlö arcát a lámpa felé fordította, dörgőn felhangzott a nézőtér tansa .. ■ *• páriákból kibomlik. S mindez a bécsi utcán történik, a népes Gurapendorfersírassén, Mariahilf- ben.) A járó-kelők megállnak s figyelmesen oda- ballgatnak, a rendőrök, kik a rendet tartják fenu a tömegben, szintén; lassan egész nagy szigetuyi hallgatóság veszi körül Besszarábiái, akkora sziget, mint amilyen legalább egy halálos autó-elgá- zolásnak dukál ki a bécsi utcán. — ügy bánnak velünk, mint kutyákkal! — Utolsó ruhadarabunkat is elvisziki — Egész falvak lesznek rövid idő múlva nép~ telenekké! — Mindenkinek, minden román közegnek saját alkotta törvénye van és azt csinálja a parasztokkal, ami neki tetszik! Porolni, följelenteni nem lehet senkit közülük! ~~ Végeznek a parasztokkal! *— Lövöldöznek rájuk! — Pusztítják a falvakat és a lakosságot! Egv német paraszt: „Elrabolták az iskoláinkat!“ Erre egy másik német paraszt: „Elvették az isk olaépül eteinket!" Egy harmadik német: „Becsületes csirkefogók, gazemberek ők, meri nyíltan lopnak és rabolnak, fényes nappal/“ (Ismételjük, mindent szószerint jegyeztünk.) — Egy púd búza 219 leu-ba kerül! — Ha nxég egy esztendeig igy tart, nem marad ember Besszarábiában! — Levetkőztetxxek minket! — Nem volt már mivel fütenünk': — Éhínség van és ők még nyúznak minket! Nem volt, termésünk és olyan adókat kell fizetnünk, minlha a legjobb termésünk lett volna! — Nem hagynak minket se élni, se meghalni! — Szerencsétlenség, ha a családfő meghal, mex't az adók többet tesznek ki, mint az öi’ökség és az egész család egyszeribe tönkre van téve! — Senkisem maradhat meg! — Majd megfizet nekik a jó Isten! Mikor a vad vihar egy kissé elül, megkérdezzük: „Jobb volt. Oroszország alatt, a cárizinus alatt"? Uj vihar. As egyik: „Kétszer jobb!" Egy másik: „Mit kétszer, ezerszer jobb!" Kérdezzük: „Talán azért sanyargatják magukat, mex-f bolsevikok?" — Egyetlenegy bolsevik sínes közöttünk! — Besszarábiában nincsenek kommunisták! Kérdezzük: „Mit láttak most Bukarestben? Voltak talán zavargások Carol trónörökös lemondása miatt?" — Mi nem láttunk zavargásokat. Do Bukarest egészen más, mint Bécs. Bukarestben a főutcán feküdnek a, döglött kutyák és senkisem takarította el őket! * Barbusse ur, a mai romániai rezsim rabszolgaságában sínylődő, agyonkinzott, jogaiktól megfosztott, állandó terror alatt nyögő és állandó félelemben és bizonytalanságban élő besszará- fciaiak, bulgárok, németek, oroszok, az Erdélyben ugyaniig mód agyonkinzott és jogukfoszlotf magyarok, bánáti svábok, erdélyi szászok, szlovákok, immáron tetteket várnak, tetteket a Népszövetség, tetteket az Emberi Jogok Ligája, tetteket más nemzetközi szervezetek, tetteket a talpig-férfiak részéről ! Szavak immáron nem elégségesek, ők, xnindvalamennyien segítségért kiáltanak lök, mind- valamennyien élni akarnak. SOS! Gömörí Jenőzeteuj tartják vissza es nasztaian minaen erre ira-! az xuero TermexonneK i \ i nyúló kérvénvezés. j 5. Hajlandó-e a fegyelmi vizsgálatot elrendelni. Hajlandó-e miniszter ur ezeket a jogtalan-! ni azok ellen az adóhivatali közegek ellen, akik ! súgókat megszüntetni és ezeket, a pénzügyi köze- erre a célra a valóságnak és a tényeknek meg Igékét odautasitani, hogy a visszatartott dohány- nem felelő adatokat juttatnak a dohánybeváltó • vételár összegeket haladéktalanul fizessék vissza igazgatóságokhoz.?" Mománla — Becsben i A megkínzott besszarábiai parasztok vácijai — Találkozás a parasztokkal Bécsben — A kétségbeesés, elkeseredés, felháborodás kiáltásai — A mai romániai rezsim bünlajstroma ; Bécs, január 22. Henri Barbusse-nek ajánlva Véres, tragikus színjáték az, amit itt megrajzolunk s amelyet e napokban Bécsben adatott látunk. Itt, e nyűgöt! kultúrától átitatott középeurópai világvárosban, találkoztunk a Balkánnal,még pedig a legsötétebb Balkánnal. Románia látogatott el Becsbe... Besszarábiát üdvözölhettük ugyanis, 500 besszarábiai parasztfamiliál, amelyet szökésszerüea hagyták ott az ígéret földjét, Romániát, mert rabszolgalétüket nem tudták tovább elviselni. Ugyanazok a parasztok ők, kiknek sorsát Henri Barbusse a helyszínen, a mai romániai rezsimtől elsötétített ps elpusztított hazában akarta látni és megvizsgálni. Néhány napja, a Gumpendorlerstrasséba tévedvén, a 9-es számú ház elett már messziről nagy tömeget látunk szorongani. Idegenek lehetnek, hihetőleg oroszok Odaérünk és megkérdezzük a tömeget rendben tartó egyik rend >1. Nem oroszok, hanem besszarábiai menekültek, kivándorlók. (A menekült és kivándorló Besszarábiában egy fogalom, mert a kivándorló a szó szoros értelmében .menekül onnan.) A 9-es házban van a brazíliai konzulátus; vizűmért jöttek. Némán állunk egy darabig és szemléljük a szánulomraméltó em berekét Rongyokba vannak burkolva, csak egy néhánynál lehet ruházatról beszélni. Nagyrészük rosszul táplált, koraöregedett. Rendezett sorokban szorongnak, hogy megkaphassák az uj életbe szóló belépőjegyüket. Vannak köztük szláv tipusok és olyanok is, melyek szláv-latin keveredést árulnak el. De mindenikből egy közös remény lélekszik ki; egy más élet várakozása. Kívánságaikban, vágyaikban nem szerénytelenek, gonosz élményeik utáix nem várnak paradicsomot, egyet azonban tudnak: rosszabb már aligha jöhet többé. Szivük még vér- zik és az otthagyott besszarábiai szülőföld utáxx sir, egészséges életösztönük azonban mégis győztes marad az érzékenységek és a szenti mentalitások fölött. Fantasztikus: besszarábiai parasztok Bécsben! Legtöbbje sosem volt még városban, hát még világvárosban és most majd mindennap más várost látnak! Áhítattal és félelemmel vannak telve és az utcákra és palotákra úgy tekintenek, mint egy túlvilág rettentő csodáira. Bújnak, bujkálnak, be- legubózkodnak rongyaikba, mintha védekezniük kellene e csodák ellen; öntudatlan mozdulatok, melyeket egy, a várostól és csodáitól való félelem, valami valóságos idioszinkrázia vált ki ösztönösen. Már Bukarest is óriási élmény volt számukra s most még Becs! Igyekszünk szláv nyelven beszélni velük, hogy kikérdezzük őket, de nehezen megy. Nem mindig értjük meg egymást. Egyszerre azt mondja az egyik: „Én beszélek németül is!“ „Mi, hát németek is vannak maguk közöli?“ „Persze! 40—50 német család van itt/“ Megtudjuk, hogy a kivándorlók között legfőbb a j bolgár, a többiek oroszok és németek. Néhány j román is van. A németek szellemileg fölöttük áii- j iiak a többieknek, de persze ők is műveltség híján való, egyszerű parasztok, kiktől nem lehet . müveit beszédmódokat várni. De az, amit az ő [ egyszerű eszközeikkel mondanak, teljesen elegendő a sanyargatásuk, nyomoruk, állati megkinzatá- suk megérzékeltetésére. Panaszaik és szidalmaik kiáltó vádirattá sü- í rüsödnek ama rémrezsim ellen, mely ma Romániát, Erdélyt, Besszarábiát, Bukovinát terrorja j alatt tartja. Először a besszarábiai német kolóniák iránt ; érdeklődünk. Elmondják, hogy nagyrészt svábok, sok ilyen sváb kolónia vaxx, lélekszámúk körülbelül százezer, azonban valamennyien kényszerülve lesznek kivándorolni, mert a xnostani román rezsim mindent megtesz, hogy az életet megutáltassa és lehetetlenné tegye nekik. Érdeklődésünkre egynéhány német paraszt bemutatkozik. Többnyire tiszta német hangzású nevek: Edmund Seefried, Jákob Leitz, Wühelm Grieger, Benjámin Pánik, Gottfried Fulgrad, Martin Zarbok. Aztán elmondjál!, hogy „állaxnköltségen" (Brazüia költségén) utaznak; Brazíliának nagy szüksége van földmunkásokra. A. besszarábiai kivándorlók száma napról-napra növekszik, mert a viszonyok immár tarthatatlanok, elviselhetetlenek. Ha esek as állapotok tovább is tartanak, akkor Besszarábía néhány év múlva teljesen néptelen lesz. Brazília kizárólag nagy-gyermekáldásu családokat kért. Gyermektelen családokat egyáltalán nem enged be. Most megkérdezzük, voltaképp miért vándorolnak ki? Egyhangúan felelnek, németek, oroszok, bulgárok: „Mert nem bírtuk ki ott lovdbb!“ — Miért nem? —■ kérdezzük. Hát mit csinálnak a románok?" Csak most van alkalmunk elkeseredésük rettentő fokát megismerni! Záporként hullanak a fej- vesztettségig elkeseredett feleletek, szidalmak. Kiabálnak, vadul gesztikuláló kezeik megreszketnek, karjaik a magasba lendülnek, az ég felé emelkednek, szemeikből tűz, kétségbeesés, gyűlölet, megtorló-akarat, bosszuvány, s mindenekfö- lött ez egyszerű derék parasztoknak igazsága és őszintesége lobog, beszél, kiált. Fáradtságunkba kerül a válaszokat, melyeket itt adunk, szőról- szőra lejegyezni. (Németek, oroszok, bulgárok, kiabálnak, panaszkodnak, sírnak, elbeszélnek, jósolnak, fenyegetnek, szidalmaznak. As elkeseredettség legnagyobb emberi foka es, ami ezekből a megnyuzott Némajáték Irta Lányi Menyhért . . . befordult a külvárosi utca sarkán, két lépéssel kimenekült az otromba utcai lámpa gyér udvarából és egy-két bizonytalan lépés után nekidőlt a. rozoga kerítésnek, amit már ismert látásból, álmából vagy olvasásból és mig megfeszítetten hallgató-! zott, végigtapogatta a keblét: megvan-e a zsákmány. És a gyilkosságnak az a halvány reflexe futott át az agyán, ami a zsákmányhoz tapadt. A pénzes lány elnvultan feküdt a pamlagon, már nem is hörgött, a vér lefolyt megnyílt torkán át a nyütt pamlagra, onnan egyenletes koppanással csöppent a padlóra, ő kimarkolta a pénzt, a hozzáakaszkodó rongyokkal együtt és az iDge eresztékébe gyömöszölte. Azután a félárnyékolt lépcsőház, a sötét utca, egypár lány és a harmadik utca, üres telek, ahol eldobhatta az újonnan vett bicskát ... és most, itt . - . távolibb és ismeretlenebb utcában már kipihenheti magát . . . Alapjában nyugodtnak kellene lennie s ha csak valami csodálatos véletlen folytán nem ragadna lépen, ezt a gyilkosságot aligha fogják felderíteni. Nem járt a lánnyal, a szomszédok nem ismerik, a véletlen folytán fürkészte ki, hogy pénze van a lánynak és ha látták is bemenni vele, aligha külörnböztethetik meg más vendégétől. De ha már rájöttek? . . . Könnyen lehet, hiszen azok ki és bejárnak egymáshoz . . . És az eddigi esetek is bizonyítják, milyen jó szemük van ezeknek . . . Igen . . . talán már fel is lármázták a szomszédos utcákat... Nem! . . . Akkor is, honnan tudnák, hogy erre menekült? Igen . . . semmit se hallani . . . Megszokott, szunnyadó, nyári külvárosi este. Itt az emberek már talán nyolc órakor aluszpak, ha nem, akkor a lakások mélyén dolgoznak . . . Most alkalma volna rendbe szedni magát. Bizonytalanul a lámpavilág felé som- poiygoít és egy kis zsebtükröt horgászott ülő a ró el lényzsebéből. Elrendezte a kalapját a nyakkendőjét., végigsimitott párszor a
