Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-24 / 19. (1057.) szám
\MMmBmi2amsm&Hmuiim>M&-!tsi3&BsxBiB2ft&?Mimzri<i 1926 január 24. VaSürHáip mii in * i,i rl’i«M.rTivanTTrrMf«M«iwi««w«PB38^-.<6atiáMBEaaB»jifewJ>^ ~£ vette. A hamisításhoz szükségelt kő* lapokra vonatkozólag a nyomozás megállapi- tolta, hogy a frankbotrány kipattanása idején az egyik kőlapot a hamisítók porrá zúzlak, a másikat pedig a nyomozás során darabokban megtalálták. A papiros beszerzésére vonatkozólag is teljes világosságot deritett az eddigi nyomozás, mert Rába bevallotta, hogy a papiroshoz szükséges nyersanyagot Németországból hozták és ebből készítették a megfelelő papirost, amelybe a viznyomást is sikerült belehamisitaniok. A franciáknak további kérdése, hogy milyen Összeköttetésben voltak a hamisítók bizonyos németországi körökkel, ütközőpont a franciák és az ügyészség álláspontja között. A magyar hatóságok ugyanis közönséges bűntényként kezelik a frankhamisítás ügyét s nem hajlandók teljesíteni a franciák kérését, hogy a nyomozást bizonyos politikai kérdések felderítésére is kiterjesszék. Bethlen sokat emlegetett levele Bécs, január 23. Az utóbbi időben a külföldi sajtóban sok szó esett Bethlen gróf miniszterelnök egy leveléről, melyben állítólag Bethlen a frankhamisítást is megemlíti. Ez a levél lett volna a külföldi magyarellenes propaganda szemében annak bizonyítéka, hogy a kormány szintén részes a hamisításban. A Neue Freie Presse budapesti képviselője most megtudta, hogy ez a levél Genfben Íródott a múlt év novemberében és Percnyi bárónak szólott. A miniszterelnök a levélben óva inti Perényit, hogy nevét holmi gyerekes puccskísérletek számára odaadja. Hangsúlyozza, hogy minden puccskisérletet csirájában el fog nyomni. Ez a kijelentés a már akkor hiresztelt Albrecht-puccstervekre vonatkozik. A frankhamistásról egyetlen szó sincs a levélben. ttodna csali szigetet tervez Komárom és Párkány tóiéit A főidmivelésügyi miraissSer nyílta?* beismeri a földreform politikai céljait Hodzsá Milán földmivelésügyi miniszter újra hallat magáról s „demokratikus"4 földosztásáról. A Narodni Politikának a . földreformról é* Szlovenszkó kolonizálásáról adott nyilatkozatában koifogásolja, hogy míg a történelmi országokban a földreformot már hetven százalékig végrehajtották, addig Szlovenszkón csak tizenöt százalékig- Szerinte a földosztás seholsern okozott károkat a mezőgazdasági termelésben. A történelmi országokban a gabonatermés és állatállomány a/, elmúlt években még növekedett Szlovenszkó telepítését két szempontból tartja szükségesnek, egyrészt gazdasági, másrészt politikai szempontból Gazdaságilag ngy kell a telepítést végrehajtani, hogy olyan embereket telepítsenek le Szlovenszkón, akiknek képességük és elég gyakorlatuk van a gazdálkodáshoz. Politikai szempontból tekintetbe kell venni, hogy a, Dunamenti területen főleg magyarok laknak. Arra kell tehát törekedni, hogy a Dunát gazdaságilag és politikailag is uralja a csehszlovák nemzet. Hodzsa ez egyszer ismét nyílt kártyával játszott s kijelentésével csalc igazolta és megerősítette aa magyarság harcát a Hodzsa-po- litikával szemben. A magyarság még jól emlékezik a szirénhangokra, amelyeket Hodzss a választások idején hallatott, amikor pártjával a magyarság szavazatainak meghódítására indított ostromot. A szép szavakkal é-s ígéretekkel szemben most Prágában megmutatta igazi arcát és fölfedte politikai céljait is, ami kor nyíltan kimondotta, hogy a Dunamenti vidékeket nacionalizákii kell. Szlovák kordont akar létesíteni Párkánynána és Komárom között, hogy a színtiszta magyar vidékeket elcsehe- siise. Az elcsehesités (szlovákositásról ugyanis szó sincsen, mert hiszen cseheket telepítenek le nagyobbrészt Szlovenszkón) tehát a földreformnak ez az igazi célja! Azt hisszük, hogy részletes kommentárt fűznünk Hodzsa nyilatkozatához nem szükséges, saját szavai bizonyítják immár, hogy a földosztás politikája Szlovenszkón elsősorban a magyarság ellen irányul! ■■—.mMÍWISBI A jugoszláv kommunista összeesküvés Belgrád, január 23. A belgrádi rendőrség a délelőtt folyamán ismét letartóztatott néhány egyént, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a kommunista párt felélesztésén dolgoztak, ami pedig a jugoszláv véderőről szóló törvény szerint meg van tiltva. Pribicsevics lapja, a Rjecs ma feltűnő hetükkel közli, hogy a rendőrség a letartóztatások ügyét azért tartja a legnagyobb titokban, mert abban a Radics környezetéhez tartozó néhány előkelő személy is bele van keverve. A sajtó egy része arról értesül, hogy a kommunisták merényleteket akartak szervezni vezető politikusok ellen, de a terv a rendőrség éberségén megtört. A rajongó Irta: Karinthy Frigyes. Egy kicsit el is sápadt, zavartan dadogott és lesütötte a szemét, mikor először találkoztunk. Bocsásson meg, mondta furcsa, félszeg' mosollyal, oldalt nézve — önnek ez csak egy Az ürügy, amivel meglátogatott, nagyon is értheti meg. bogy nekem mit jelent. Először nem értettem, aztán elpirultam, látván, hogy csakugyan egy kicsit el is sápadt. ö észrevette ezt és rögtön elfogulatlanabb lett. Kényelmetlen öngunnyal nevetett. — ó istenem, hát tekintsen egy ismeretlen rajongójának, amilyen biztosan nagyon sok van. ön persze nem tudhat rólam, de én nagyon sokat gondoltam önre... Amiket hallottam önről, amiket mondott.... a tanításai... mindent pontosan feljegyeztem, mindent, szó- ról-szóra.... Különösen mostanában, az életemnek egy bizonyos szakaszában... ami elég érdekes volt... de ami önt természetesen nem érdekelheti... Megint nevetett. Én is zavarba jöttem és hogy ezt leplezzem, túlzott hévvel biztosítottam őt, hogy nagyon is érdekel, ö is, meg ami történt vele. Akkor még többen jöttek, beszélgettem a barátaimmal, ő közben figyelmesen és szerényen hallgatott. Nem is tudom, hogy történt, hogy a végén magunkra maradtunk. Elkísért egy darabig. Ezúttal, jól emlékszem, nem beszólt arról, amit később futólag megemlített, hogy közben érezte, csupa ostobaság, amit mond, de hiába erőlködik, semmi méltó szó nem jut az eszébe, a torka el van szorulva. A történetére, a tragédiájára azonban nem búrt rá. később se, ezt soha nem tudtam meg. Az ürügy, amivel meglátogatott, nagon is átlátszó ürügy volt. El is ejtette hamar. ÓvaBeaes ellenzi a frankaffér parlamenti tárgyalását A koalíció Insssonsiégifosi bizottságának ülése — A kííiíigyminisxter szerint be keli várai a budapesti vizsgásat eredményét Prága, január 23. A koalíció huszonuógyes bizottságának j tegnapi ülésén Benes külügyminiszter jelen- j test tett a frankhamisitási afférról. Értesülő-1 síink szerint Benes állást foglalt az ellen, hogy a frankügyet a plénum előtt tárgyal- j ják, mivel Budapesten a vizsgálatot ttitég nem, fejezték be s éppen; ebért, bizonyos rezervúltságra van szükség a frankaffér kényes kérdésében. A külügyminiszter expozéja fölötti vitát a huszomiégyes bizottság következő ülésére .halasztották el. A koalíció nagy bizottsága a szenátus elnökségének megválasztásáról is tárgyalt. Több órás vita után azonban még mindig nem tudtak megegyezni. Svehla az ülés folyamán kifejezésre juttatta azt a kívánságát is, hogy a parlamentet csak akkor hívják ösz- sze, ha az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat teljesen elkészült Ezek után valószínűt jen, hogy a parlamentet február első hetére összehívja az elnökség. Az ellenzék akciója A párt parlamenti klubja már kidolgozta a javaslatot s a többi ellenzéki pái tokkal megkezdte az erre vonatkozó tárgyalásokat. A házszabályok értelmében a ház egy behívására vonatkozó javaslatot 120 - képviselőnek, vagy 60 szenátornak kell aláírni. Az .ellenzéknek 140 képviselője és 70 szenátora van, azaz az ellenzék közös fellépése kikényszerítheti a ház összehívását. A házszabályok 40. szakasza értelmében a szabályszerű javaslat benyújtásától számított bárom napon belül össze kell hivni a parlamentet. Az összehívás után az elnöknek ugyan jogában áll a házat újból 14 napra elnapolni, ezen az ülésen azonban legalább 100 képviselőnek kell jelen lennie, mert a házszabályok 56. szakasza a képviselők számának egy- harmadát Írja elő. Ha az ellenzék közös akciója sikerre vezet, ez már magában is nagy erkölcsi eredményt jelent, mert az ellenzék egységes fellépésével megmutatná, hogy nem tűri a parlamentarizmus kijátszását. ni 'minim ifi ii—■ mi iihi nwi«iii i iiinmim w mn na Tüntetések a zágrábi egyetemen Zágráb, január 23. Ismeretes, hogy Radics István a jugoszláv* közoktatásügyi minisztérium vezetésének átvétele után a. zágrábi egyetemen kilenc tanárt nyugdíjaz- tatott. Az egyetem jogi fakultásának diákjai tegnap elhatározták, hogy az iskolaügyi miniszter sérelmes rendelkezése miatt sztrájk- ! ba lépnek és tegnap a diákság vezetői a ‘ jogi fakultáson be is zárták a kapukat és a ! tanárokat megakadályozták az előadások I megtartásában. • 1 Radics István közoktatásügyi miniszter [azonnal elrendelte az előadások megszűnte- | tését. Este pedig minisztertanács foglalko- | zott az üggyel, amely elhatározta, hogy a : sztrájkoló diákságtól megvonja az állami ; ösztöndijakat. j Zágráb és egész Horvátország kezönsé| ge nagy érdeklődéssel várja az ügy fejle- f menyeit. í — Petrasek Ágoston plébános sajtópere, ; Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyitrai törj vényszék tegnap foglalkozott I etrasek i Ágoston plébános sajtóperével, akit Gajdos | Mihály lukacsovcei biró azért jelentett fel* mert' a Vola Ludu egyik két év előtt megjelent számában a plébános azzal vádolta emg, hogy a kormánylapok közben visszavont rágalmait ő sugalmazta. A biróság a tárgyalást elnapolta, kimondva, hogy az ügy tárgyalására esküdtbiróság illetékes, mivel a sértett hatósági személy. 2 Az ellenzék eqvséqes akciója a parlament összehívására A koalíció munkaképtelensége arra az elhatározó lépésre késztette a német szociáldemokratákat, hogy az ellenzék egységes akciójával kikényszeritsék a parlament összehívását. tosan és kerülgetve, de ostoba érzékenységemet láthatóan lenézve, rólam kezdett beszélni. Vitába szállt régi gondolataimmal, amikre már nem is emlékeztem, olyan hévvel, mintha abban a percben mondtam volna ki azokat. Gyenge titakozásomra, gúnyosan és konokul hallgatott: ebben a hallgatásban vád volt, hogy komédiázok neki, affektálok, talán lenézem őt, vagy azt hiszem, nem érthet meg. Egyre gyakrabban találkoztam véle. Elfogultsága eltűnt, vidáman és sokat fecsegett,- gyakran vágott a szavamba, mintegy megvédve magamat magam előtt, hogy olyat ne találjak mondani, ami méltatlan volna hozzám. Folytonosan figyelt, minden mozdulatomra, hangsúlyomra és meg kell adni, nagyon, jó] megismerte a jellememet, rövid idő alatt. Szokásaimat, modoromat, öntudatlan furcsaságaimat, frappánsan találó módon tudta jellemezni: ezekkel meg is tudott nevettetni néhányszor. Tudta, hogy mindég valami feszengő rossz érzés van bennem, ha együtt vagyunk. Ezért, kárpótlásul jóságos, csaknem atyai modort vett fel velem szemben: én pedig igyekez-1 tem magamat, megnyugtatni, hogy az érdeklő- j dés a figyelem, ha nem is esik jóL mindég,- sze- j retet jele és kömiszság volna tőlem, ha nem j tűrném. | De a barátaimat nem szerette. Eleinte j hallgatással, később nyíltan is tudtomra adta, ártanak nekem, eltérítenek illámról, célomtól, hivatásomtól. Az utamban és célomban és hivatásomban ugyanis rendületlenül hitt és hitt a küzdelemben, lelkitusákban,. amiket önmagámmal harcolnom kell, hogy elérjem eé-J lómat. • A barátaimnak,szégygltem. elmondani ezt | a furcsa viszonyt. Nem is értették- öí, . egyik, sem tudta kicsoda, mindég csodálkoztak, amikor váratlanul megjelent mellettem. Egyik! közülük kereken a szemembe mondta, hog; j nevetséges vagyok a hiúságommal, ahogy te- tatéren — (nem emlékszem mikor tegeződtünk csőt, mert jól esik a rajongása, a tátott szájjal való bámulata. Nemsokára nem lehet majd hozzám közeledni miatta. Megpróbáltam megvédeni őt és magamat, meggyőződés nélkül, ö tudta ezt is és halálosan gyűlölte a barátaimat. • — Szervusz, kiáltott rám gúnyosan a sétatéren — (nem emlékszel, mikoi tegeződtüok össze) — nem zavarlak, látom, jól mulattok. Ebben az időben mar menekültem előle. Néhányszor le fogadtattam magam, vagy meg: z< Ham hazulról. Lelkiismereti furdalá- som " rlt, tudtam, nagy rosszul megy neki. Este megvárt u lépcsőházban S-.káig várt, •íz vitán havazott. •- Beszélnem ked veled, meg kell mondanom, hogy rettenetes életet élsz, fel vagyok hálwcdva. A vesztedbe rohansz, elziillesz, elpusztulsz. Mi lesz iujioni, ha elvesztem a biteméi benned — az ag- jtl u' Intet, amb el hinni* tudtam az emberben. Megpróbáltam meguyugíatn:. védekeztem; hogy talán rosszul ítéli meg a helyzetet. A lép- cr-őházban homályos volt, lassan mentünk telte lé, ő lihegett. Felülről egy barátom jött, hozzám csengnie II be éppen. Vidáman, fecsegni' kezdett, ő elhallgatott egy percre, aztán vám iá múl és érthetetlenül felverte a Darát un könnyű csepegő tréfás hangját, feléje fordulva. ~ Ah, — alászolgája. Nem ismer, ném ismer, nem is fontos — ennek a nagy gyereknek az árnyékában látott egyszer. Éppen-szidjuk egymást, de azért nincs .-emmi baj, mi? Kincs érzéssel álldogáltunk, kelten a ba-! rútommal. Ő észrevette anélkül, hogy .elhall- j gatott volna. i Na de nekem ugv .sincs időm, ’.életle-j nül találkoztunk, a szomszéd házban vau dob í gom. Isten vele, ne zavartassák magukat. —- j Szervusz, pajtás. Vigyázzon iá, kérem, nagyon morcos hangulatban van, kijött belőle a moralista. Szervusz! Könnyedén, leheletszerüen, de félreismerhetetlen mozdulattal, megveregette a vál- lam és lerohant a lépcsőn. A többi olyan volt mint egy rossz álom. Barátommal hallgatagon, de megkönnyebbülten megindultunk felfelé. Éreztem, hogy mondani akar valamit, rosszalóan rázza a fejét. Ám mielőtt megszólalhatott volna, a második emelet táján, szaladó léptek hangzottak fel alattunk. ö jött vissza. Lihegve megállt, mikor utolért bennünket. — Nem találom otthon az ipsét, gondoltam talán még utolérlek benneteket. Nem tudtam szólni. A barátom néhány lépcsőfokkal feljebb állt. A vállaltira ütött. — Na mit nézel? Nézzék csak a moralistát!... Talán még haragszol is, amiért egy kicsit összeszidtalak, az ostoba embergyülöleted miatt!... Nézze csak.... e... e.. izé ur... bocsánat elfelejtettem a nevét... hogy a lelkére vette a mafla!... Hát mondja csak, nincs igazam, ha szidom.... az ember nem hagyhatja úgy el magát... micsoda nyamuyam alak vagy... Nézze 'sak, hogy fel van dúlva... a nyakkendője is íél- recsuszott.... ha én nem vigyáznék rá... Rángatni kezdte a nyakkendőmet. — Hogy nézel ki! Szabad igy kinézni egy közéleti embernek? Pfuj! Leköpött. A. nyála nyakamat érte, felöltőm gallérján csúszott végig. Halálsápadt lehettem, nehezen, idegenül, Adódva jöttek fel belőlem az idegen szavai., i torkom összeszorult. — Kérem, takarodjék innen... arcátlan rátér!.... Még láttam kinyílt szájúban a vigyorgó itkás fogakat. Egy lépést hátrál!, elöugrotL ►köüel, teljes erőből arcomba csapott és le rohant a sötét Mpcsőliáz felé, mint aki a móiy- égbe zuhant
