Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-03 / 2. (1040.) szám

Vasárnap, január 3. Gazdasági világkongresszust! Zürich, január 2. A Baselcr Nationalzeitung felsorolja egy leendő nemzetközi gazdasági világ- kongresszus aktuálissá vált problémáit. Elsősor­ban a kereskedelempolitikai leszerelésről, van szó, vagyis a védővámpolitika legmagasabb hatá­rairól és az összkereskedelem emeléséhez szük­séges intézkedésekről, amelyek kölcsönös szer­ződéssel biztositandók- A világkereskedelmet az uj piacterületek rendszeres szétosztásával a há­ború előtti színvonalra kell emelni. Emellett figyelembe kell venni azokat az államokat, ame­lyek nagy adósságaik miatt fokozottabb terme­lésre vannak kényszerűvé. A második probléma a nemzetközi munkamegosztás, harmadik égető kérdés az európai valutakülönbségek sietős és végleges kiegyenlitése. A valutaproblémák sza­bályozása érdekében amerikai mintára létre kell hozni az összeurópai • „szövetségi-tartalék-rend- szert“- Továbbá elintézés alá tartozik a nemzet­közi adósságok kérdése a egyes népek teljesítő- képessége szerint, aminél az exportkapacitás is tekintetbe veendő. Végű! pedig sorra kell kerül­nie a német jóvátételi kérdésnek, amelynek uijjá- szabályozása nélkül a lap nézete szerint a gazda­sági világrend fönn nem állhat, mert a mai álla­pot az egész világgazdaság egyensúlyának állan­dó veszedelmét hordja magában. Sándor király aláírta a csehszlovák-iugoszláviai egyezményt Belgrád, január 2. A Pravda értesülése szerint a király tegnap irta alá a Csehszlová­kiával és Romániával kötött egyezményt, amely a katonaság és fegyverek átmeneti szállításáról szél a három ország között. Nincsics a balkáni paktum mellett Belgrád, január 2. Ninícsics külügymi­niszter a Politikában egy balkáni paktum megkötése mellett nyilatkozott/ hangsúlyozta azonban, hogy az egyes balkáni államok kö­zött eddig fennálló nyílt kérdéseket kell előbb elintézni. A kommunista kongresszus véget ért Moszkva, január 1. Tegnap ért véget az oroszországi kommunista párt országos kongresszusa, melynek zárópontja volt a har- miinchat tagból álló köziponti bizottság meg­választása. Többek kö-zött - beválasztották a következőket: Sztálin, Rykov, Tomszkij, Ka­snyin, Buohárin, Csicserin, Trockij, Káme- nyev, Zinovjev, Rakovszkij, Kraszán és Szo- kolnyikov. Jfiindennap add ált a lapoí egijt tétovúzó isvmevösö&netz. mié meg nem j*bgöacödiik arról, ftoév a í?ragai ytKagvav 3fár- íap a ma^arsá^ érdeftetí «sofááifja f Féltette az idegen nagyvárostól, amelyiknek buja illata most is árad belőle. Más asszo­nyok —------amíg ő idehaza dajkálja a gyer­mek eit. Mosdatni... füröszteni,.. ápolni,.. Az elmúlt éjszaka alig aludt egy órát... Előtte való éjszaka ötször kelt föl... Az ura pedig halkan beszélt... — Abban a képtárban láttam a legszebb képet 3. világon ... Középen a földgolyó, kö­rülötte pusztulás, káosz, megsemmisülés ... Minden elveszett, oda van minden, csak a földgolyó tetején egyetlen no, tengerzöld, lo­bogó selyemben... A kezében lant, lepattant róla az összes húr, csak egyetlen ép még. azt pengetik gyengéd ujjai... Annak a húr­nak neve: Remény... És ami a nő arcára van Írva ... Ha azt ki lehetne fejezni... Elhallgatott, mert a vállára billent fejet elnehezedni érezte ... Oldalt pézett. Csak­ugyan ... szegény asszony... A hold rávilá­gított halavány arcocskájára ... És erre mi van írva? ... Mi erre a- kicsi sápadíra? ... Az megérezte, hogy nézi. Egy pillanatra föl­rebbent és ösztönösen nyúlt az ura felé. Meg akarta ragadni mindazt, amit ettől az estétől várt. •. Az utolsó szerelmes ábrándozás ... Még­egyszer tizennyolcévesnek lenni... Vissza- hivni az álmokat, a megnevezhetetlent... Ott állni mégegyszer a harangvirágok alatt... Mégegyszer... ...A feje a mellére bicsaklott. Aludt-.. Az ura tartotta a karjában. Az alvójcö- rül megelevenedett a sűrűsödő homály, ó, a kisértő alakok. Tündöklő arcok vil'lództak körben, lidérces ragyogásban. Karcsii árnyé­kok érintették — — — boszorkányszemek égtek, lobogtak. És ő nézte, nézte azt "a fá­radt arcot •.. Kimondhatatlan fájdalmas rész­vét markolta meg a szivét: A gyermekeinek fáradt anyja... Érezte, tudta, hogy várta öt, az urát, várta hófehér­ben, várta remegő vágyban, várta a holdas, szerelmes estében és — a karján — el­aludt ... Fáradt anya — fáradt asszony ... Még sohasem szerette úgy. mint akkor, ami­kor igy tartotta a karján, mint — mélyen alvó gyermeket •.. Az igazság győz! Ez a teljesen tiszta éielzsir csakis az egészségügy! szempontoknak szem előtt való tartása és a legjujabb gyártási módozatok mellett állítható elő az aussigí Schíchiművekben. Tiszta a nyersanyag, tisz­ták a gyárak, tiszta az elő- állítás! mód így tehát tel­jesen tisztának kell lennie ennek a csodás terméknek: a Ceres éteízsírnak is. A tudomány mai- magas foka leheíővé teszí, hogy minden ház asztalán ott lehet ez a teljesen ífszta éielzsir. ■ ■■ ■ A saját sajtolésu kókuszdióolajai kínosan tisztán tartott készülékekben vízzel és túlheviteti gőzzel kezeljük, mláltai ez határtalanul tartós lesz. ,,Egy csodafa - a kókuszpálma/' Ó. S3. Kramár aufonémiaterwe gylilöletpolitika a kisebbségek ellen Kramár megerősítette az autonómiatervről közölt híradásunkat — Nem Sziovenszkó, hanem csak a szlovákok ^részére akar engedményeket — A koalíció félhivatalosa támadja a „bőkezű44 javaslatot Prága, január. 2. A cseh sajtóban élénk visszhangra talált a Prágai Magyar Hírlap eredeti politikai jelentése, hogy Kramár Károly, a nemzeti demokrata párt vezére Sziovenszkó és Ru- szinszkó autonómiájának kérdésével kapcso­latban egy általános országos ♦autonómia­javaslatot terjesztett be a koalíciónak. Kra­már hivatalos lapjai hírünket egyáltalában nem cáfolták meg, sőt ellenkezőleg Kramár Károly a Národni Listy újévi számában hosszú vezércikke, tudósításunkat minden részletében megerősíti. Az uj parlamentnek — írja többek kö­zött Kramár — elsősorban a szlovák kérdést kell intézni. Ez sokkal fontosabb, mint a német kérdés elintézése. A németekkel való tárgyalások sokkal ne­hezebben mennének, mini a ma ellenzékben levő szlovák néppárti képviselőkkel való egyezkedés. Ha egyszer sikerül a legnehe­zebb kérdést, a szlovenszkói kérdést elin­tézni, úgy a németek nem mernék még egy­szer a parlamentben a Deutsohlamd über alles-t elénekelni. - Kramár reméli, hogy a szlovákok is, meg fogják érteni, 'hogy a két testvérnemzet harcával önmagának árt és egyedül a magyar királyságnak hasz­nálna. Ezután megállapítja, hogy itt nincsen szó a szlovenszkói autonómia kérdéséről, hanem a köztársaság általá­nos autonóm berendezkedéséről. Ezzel nemcsak a ludákok, hanem az összes szlovákok kívánságait is teljesíteni lehet. A pittsburgi szerződést nem lehet irányadó­nak tekinteni a parlament részére, mert egyedül a nemzetgyűlés van hivatva arra, hogy az állam belső ügyeit rendezze. A pittsburgi szerződést autentikusnak fogadták el a csehek, az államot illető­leg. De ez egyáltalában nem vonatkozott a fíeliigyekre, mivel erről dönteni csakis a nép törvényhozó testületé van hivat­va. Akkoriban még egyáltalában nem lehetett, éppen Sziovenszkó miatt, vég­legesen dönteni, mert hiszen Pittsburg- ban még senki sem tudta, hogy milye­nek lesznek a szlovenszkói határok és mennyi magyar kerül majd az önálló szlovenszkói államba. Kív.már a tartományi autonómia mellett foglal állást és nem helyesli azt, hogy a történelmi országok autonómiáit csak azért szün­tessék meg, mert Szlovenszkónak nin­csen ilyen autonómiája s csak azért le­gyenek Cseh-Morvaországban is nagy­megyék, mert Szlovenszkón már vannak. Az önálló tartományi bizottságok nem­csak a nemzeti, hanem az állam szempont­jából is nagy munkát végezhetnének. Kra­már nem akar négy önálló törvényhozó testületet, hanem csak bizottságok működ­jenek, akár tartományi bizottság formájá­ban, akár pedig mint megyei szövetségek. Pénzügyi téren például nagyon üdvös volna, ha a gazdag vidékiek viszonyait ki lehetne egyenlíteni a szegény vidékekkel és meg­szűnnének a megyék közti versengések is. Szlovenszkón nagy eredményt jelentene az országos iskolatanács s az országos mezőgazdasági tanács felállítása és ezek révén számos panaszt is meg lehetne szüntetni. De nemcsak a megyéknél, hanem az állami közigazgatásban is kifejezésre juttat­hatnák az országos autonómia elvét. Szlo­venszkón a személyi kérdéseket is el lehetne simítani azáltal, hogy SzlovenriLó élére szlovák ember kerülne, aki a IX. rang- osztályig kinevezhetne hivatalnokokat. Hogyha egy ilyen országos elnök Szloven­szkón, szlovák ember létére csehet nevezne ki, a szlovákok is elbánnék azt, hogy erre szükség volt. Míg ellenben most egy cseh miniszter intézkedését csehesitésnek tekin­tik. De különben is a teljhatalmú minisztérium ma egy köz- igazgatási szörnyszülött, amelynek élén egy miniszter áll, aki a parlamentnek felelős, de egyúttal számos kérdésben saját minisztertársainak van alávetve, . Ezt a minisztériumot 1918.-ban csak ideigle­nesnek tekintették és Rasin már akkor is állást foglalt ellene, mert ő már akkor sej­tette, hogy ez lehetetlen helyzetet fog te­remteni. Kramár reméli, hogy ilyen alapon az autonómia kérdését rövidesen el lehet intézni. * A Ceské SÍ ovo Kramár autonómiater­vével foglalkozva arra a megállapításra jut, hogy a megyerendszer sokkal jobb a tarto­mányrendszernél. A megyéknek teljes ön­állóságot kell biztosítani gazdasági a köz- igazgatási téren. A lap nem helyesli Kra­már tervét, mert a nemzeti demokraták eredetileg a megyerendszer mellett foglal­tak állást. A megyetörvény jogi alapja nem rossz, mert ezzel az állam egységét akarták és akarják kifejezésre juttatni. Hogyha Szio­venszkó érdekében a megyerendszer módo­sítására kerülne sor, úgy azt abban az érte­lemben kell véghezvinni, hogy megerősítse az állam egységét. Szlovenszkón a tartományautonómia bevezetése már azért is nehézségbe üt­közik, mert nincsen olyan központi fek­vésű városa, amely az országos auto­nómia székhelye lehetne. Pozsony határfekvésénél fogva enre teljesen alkalmatlan. Egyedül az lehetséges, hogy országos megyei szövetségeket állítanának föl, csakhogy ez ismét egyenetlenséget szül­ne Sziléziában, amely nem akarna Brünn hatásköre alatt megmaradni. Szlovenszkón a megyerendszer már tradíciókon alapszik és tisztán azt kellene megcsinálni, hogy a zsupánok nagyobb végrehajtó és teljhatal­mat kapjanak feladatuk teljesítésére. Kivándorlók pusztulása Argentínában Budapest, január 2. (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még, hogy a laplatai (Argentína) tudományegye­tem 1921-ben meghívta büntetőjogi tanszé­kére Tkot László dr. budapesti büntetőjárás- birót, akinek büntetőjogi könyveiből már évekkel ezelőtt tanították az újvilág külön­böző egyetemein a jogtudományokat. Tliot négy éve tölti be az egyetemi tanári hivatást a laplatai egyetemen, úgy látszik azonban, ez a négy év nem törölte ki leikéből a hazaszeretetei: Thot dr. a napokban levelet irt Hampel József dr. barátjának, a budapesti argentínai követség jogtanácsosának. Leverő­ben sötét színben ecseteli az argentínai viszonyokat és üzenetét küldi a kivándorolni készülő magyarságnak. „— Hiába küldtük hozzánk kivándorló embereket, mi ugyan mindent megteszünk az érdekükben, azonban nagyon, de nagyon ke­vés reményem van arra, hogy sikerük is legyen.1* Itt az emberek rendkívül elfoglaltak, lótnák-futnak, mindent megígérnek és min­dent elfelejtenek. Ha egy vállakozószellemü honfitársunk a mai viszonyok között ide ki­jön, nem juthat egyéb sorsra, minthogy visszamegy, mint sok ezer más előtte. Állást lehetetlen kapni. Itt még a nyolc pézos (12 c. korona) kalapot" is tíz havi részletfizetésre adják el. La Plata gyönyörű város, de ez aztán minden. A hivatalnokok minden 3—4 hónapban jutnak fizetésükhöz, mert a vállalatoknak nincsen pénzük még a rezsi fedezésére sem. Az európai viszonyok még istenesek ahoz képest, ami itt van. — Levelem megírására különös impul­zust adott az a sok cikk, amelyeket a hazul­ról érkező lapokban olvastam. Olvasom, hogy mennyi kivándorlási ügynökség műkö­dik Budapesten, hogy hány ember cseréli föl exisztenciáját egy bizonytalan jövőért, a^ért szükségesnek tartom üzenetemet küldeni minden honfitársamul. aki elégedetlen az otthoni viszonyokai; elégedjenek meg azzal a kevéssel, amit hazájukban elérhetnek és ne üljenek fel lelkiismeretlen ügynökök csábí­tásának, mert itt képtelenség elhelyezkedni. Ha már valaki feltétlenül kinn akar maradni és nem ragaszkodik a városi élethez, kikül­dik a vidékre, ahol a kiutalt földön semmi sincs s akkor elszálásolják őket... a rend­őrségen. Sokszor meg a kiutalt földet egy­szerűen és minden további nélkül vissza­veszik a provinciális hatóságok. Az ügyek intézése hosszú hónapokig tart, természete­sen addig nem tud várni a pénzét költő ki­vándorló, hanem hazautazik. Azonkívül ren­geteg salak is jön, büntetett előéletű, vagjr világszerte körözött emberek, akik elhelyez­kednek ... a legsötétebb lebujókban és oda csábítják bele azokat a szegény kivándorló­kat, akiknek még a visszautazásra sincsen pénzük. A 7 itteni becsületes magyarság viszont szegény s nem tudja segíteni a ki- jövőket, súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a hatóságok most már nemcsak a spanyol nyelv tudását, hanem az argentínai állam- polgárságot is megkövetelik, ami azonban még mindig nem jelenti azt, hogy azok bir­tokosának csakugyan adnak foglalkozást is. Az utóbbi időben elharapódzott a kiván­dorlási láz, gyógyítására valószínűleg hozzá fog járulni Thot László dr. levele. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA SorslegQChct mindenki csak Braflslava, ftadnicná «B. Telefon 1920 és 236,:. irfffT?fTTfT?f¥TTTTff?TTfffIWro 3*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom