Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-22 / 17. (1055.) szám
2 1926 január 22. P*CDtck A szociáldemokraták Kordács ellen Prága, január 21. A cseh szociáldemokrata párt parlamenti klubjának ülésén Dérer Iván dr. unifikációs miniszter részletesen referált a szlovenszkői helyzetről s a klub elhatározta, hogy a párt szlovenszkői végrehajtóbizottságának követeléseit magáévá teszi s azokat a parlamenti képviselők munkaprogramjába, valamint a kormány programjába is felveszi. A klub most az egyházi kérdéseket hozza előtérbe s a legélesebben állást foglalt Kordács prágai érsek fellépése és római tárgyalásai ellenKifogásolta, hogy a kormány, vagy legalább is a miniszterelnök Kordács bizalmasa lett. A kormány és a miniszterelnök nem tartják érdemesnek arra a képviselőket, sőt még az egyes kormánytagokat sem, hogy őket í ügyről informálja. A szociáldemokrata párt parlamenti klubja lehetetlennek tartja ezt a helyzetet s éppen ezért Svehla miniszterelnököt levélben interpellálta meg Kordács érsek nyilatkozata miatt, mivel a beszélgetésből arra lehet következtetni, hogy az egyházi kérdésekben ma Kordács a vezető faktor. A miniszterelnök azonnal válaszolt a szociáldemokrata klub elnökségének s azt irta, hogy Kordáccsal egyáltalában nem tárgyalt döntő fontosságú kérdésekről és Kordács nem is volt a kormány tolmácsa a Vatikánnál Svehla válasza tehát visszavonulást jelent A Vatikán és a köztársaság közötti jó viszony helyreállítása — úgy látszik — még a messze jövő kérdése. Svatok, a benzinpanama főszereplője, szabadlábon Prága, január 21. Svatek volt miniszíertanácsóst, a benzinpanama főszereplőjét tegnap szabadlábra helyezték és mára már Prágába érkezett. Sva- teket, mint ismeretes, tizenhárom hónapi börtönre Ítélték. Büntetését 1825 julius 1-íén kezdte meg s igy éppen felét töltötte le büntetésének. A Rude Pravo ezzel kapcsolatban azt írja, hogy Svateket régi társasága nagy ünnepségek keretében fogadta. Svatek most a ,,Schützinsel“ vendéglőjének bérletét akarja megszerezni, ami valószínűleg sikerülni is fog neki, mert pályázatát befolyásos körök támogatják. a magyar politikában! ft franciáknak rsssi érdeke a frankbotrány feiszinentartása — A mérsékelt ellenzék Betgen mögött — A viharoknak nem lesz átütő erejük A P. M. H. eredeti tudósítása Csavargók Irta: Rácz PáL Mécs Lászlónak Kint szunyókált a falu csöndje, bent szu- j nyókált az unalom. A három ember szeme néha-néha összetársalgott, de hangja egyiknek sem volt a másikhoz s csak egy tulhizott tarka macska csendes dorombolása zavarta meg gondolataikat, ahogy hol az egyikhez, hol a másikhoz dörgölődött. A hosszú kesekeny szoba ablakai körül már az alkonyat ólálkodott, mikor félénken megnyilt az ajtó és egy fehérhaju asszony lépett be. — Itthon fognak az urak vacsorázni? A három férfi szeme ismét összeszaladt, j pár pillanatig néma tanácskozás ment j végbe a homlokuk mögött, azzal az egyik ásít- j. va felelt: — Igen, Róza néni! Ma itthon vacsorázunk! Az asszony kifordult, a macska meg fel- i ugrott az ablakpárkányra és hátát púppá tolta j a feje fölött. Nyújtózkodott. Nemsokára meggyujtották a lámpát és a, szomszéd ebédlőben hangos tányércsapkodás ; jelezte, hogy valami ügyetlen cseléd térit és készen vannak az ennivalóval. A három ember felállott. Szertartásosan, mint a templomban és kényszeredetten, mint ha a vacsora is terhére volna mindegyiküknek. A házvezetőnő pedig odaszólt a szobalánynak: — Hivja azokat a csavargókat vacsorázni. A vacsoránál a magas, szőke, alig harminc éves agglegény szája az ételtől megoldódott. Átnyúlt az asztalon és kezével belebökött a másikba: — ... Hát ahogy rohant velünk az autó óh a szemhatáron minden fa, ház, kutágas, tanya, hegy, felleg, mintha valami ósdi francia keringet járt volna, kényesen forgott el a szemem előtt, arra gondoltam, hogy milyen érdekes is volna egy ilyen folyton mozgó, világ... — Bolondság, — szólalt meg a másik, aki barna volt és üstökös hajú — akkor tiz éves voltál. Mit is gondolhattál volna tiz éves ésszel egyebet, mint ilyesmit? A harmadik, akinek fekete haja volt és zörgött minden csontja, beleejtette villáját a tányérba és előrehnjoli. — Itt a sors komédiája. Ez autón járt tiz éves korában, én meg mezítláb kúsztam fel a honvédhegy tetejére, ahonnan negyvennyolcban a magyar tüzérek ágyúval lőttek le egy orosz generálist és onnan néztem, amig egy- szercsak beszélni kezdtek a hegyek. — Ez még nagyobb bolondság, — szakította félbe a szőke. A fekete azonban nem hagyta szájában veszni a szót.-T- ... Beszélni kezdtek a hegyek és integettek az erdők.... és éli egy szép napon nekivetettem magamat az ígérő messzeségnek és mentem mezítláb és éhesen. Nem autón, mint ez. A szőke ismét a tálba nyúlt és megkérdezte: — Aztán szép volt?-— Szép! Amilyen szép csak lehet az .* kuszáit fejű, végtelennek látszó, zilált hegy- óriás, amit mi Kárpátoknak nevezünk! A szőke felemelkedett. — Hát akkor holnap kirándulunk a hegyek közé! Róza néni! Jöjjön csak be! A fehér hajú asszony megjelent az ajtóban és kötője fölött összefonta a kezét. — Mit parancsobiak az urfiak? — Semmit nem parancsolunk, Róza néni, csak bejelentjük, hogy holnap reggel elutazunk. Az öregasszony hajdan szép szeme, nevetett. — Ugyan hova? — A hegyek közzé! Elég volt a poros, egyenes alföldből! Egy kis regényességre, egv kis titokzatosságra vágyunk!-- Szóval megint csavarogni mennek! — Eltalálta, Róza néni! — szavalt bele a párbeszédbe a harmadik —- a csavargók kezükbe veszik a vándorbotot és hajrá! mennek uttalan utakon, amig csak a lábuk bírja. — Hallgass már — szólt a szőke — szóval, holnap reggel megyünk. Reggeliket az ágyba kérünk! Vacsora után a szőke térképet vett elő és a lámpa mellé kuporodott. Barátja, a barna és sovány arcú egy útleírást húzott ki a könyvszekrényből, inig a. harmadik, aki valamikor orvos volt, az útra s/.eclett össze valami baleseti gyógyírt. Már majdnem éjfélbe tapogatózott az ingaóra mutatója, mikor a három barát egyetlen szó nélkül szobáiba vonult és a francia tetejű omladozó kastély minden zugában aludt a csend, csak a régi .liev":;égr'>l néma regéket visszaidéző csa’áűi képek szellemvilága elevenedett meg a fü^ös boltívek alatt. Reggel aztán mindegyik nagyokat nyit] tózott az ágyban. Róza néni a kunyhóban a reggelit készitgette. Az ebédlőben a cseléd ismét nagy csörömpöléssel terítette meg az asztalt és mikor az óra elkongta a kilencet, három oldalról három álmos ember csoszogott elő az asztalhoz és szó nélkül szürcsölgette kiki a kávéját a családi örökséghez tartozó drága csészékből. Csupán a szőke, magas, a házigazda, nem állta meg szó nélkül: — ... Mondom... azt gondoltam, ahogy úgy az ajtóban ültem, hogy milyen érdekes volna egy ilyen folyton mozgó világ, amely úgy elvonulna az ember szeme előtt, mint egy mozgókép, egy film... Mondjuk előbb Európa, az ő világvárosaival és természeti szépségeivel, azután Ázsia, az ő több évezredi- titokzatos műveltségével, műveltségének megkopott és időmarta maradványaival... Majd Amerika, az ő kápráztatóan fejlett, szédületes gyorsan dolgozó iparával... Vagy mondjuk Afrika 6s Ausztrália az ő vad, erkölcseiben és hitében egyedülálló népeivel... A lelkesült beszédre egyik sem felelt, barna, sovány arcú összefogta hálóköpenyét és a szobájába indult De az ajtóban vissza! fordította fejét — Remélem, nem vagyok terhedre. Még egy pár napig szeretnék nálad maradni... Róza néni visszanyelt nevetéssel fordult ki az ajtón, kezében a kenyeres kosárral és meg nem álhatta, hogy szóba ne ereszkedjék a mindenessel. Hat éve van itt ez a lusta, de még nem volt a falu határán túl. Mióta elűzték az uj j honfoglalók, nálunk ragadt... Bent a házigazda nagyot csapott az asztalra. — Teringettét! Elaludtuk a csavargást! A harmadik kéjesen nyújtózkodott. — Sebaj! Találunk okosabb helyet a Kárpátoknál. A szőke szórakozottan lépte körül a széles ebédlőtermet. Egy aranyrámás faliképnél megállóit és karját összefonta széles mellén. Félrebillent fejjel nézte a képet. Egy fiatal, göndörhaju leányt ábrázolt a kép. A szőke sokáig nézte. A fekete hozzáfordult és szokatlan melegséggel buzogtak fel belőle a szavak : — Ne nézd oly jslmélyedőn. Ami volt, az elmúlt Kár volt ezért a szép leányért, de hát ki segíthet már ezen? A sorsod volt ől'Szép és igaz és te eltemetted!... Talán mennénk ki a temetőbe... A szőke előre esett. A karja lehullt. Mereven nézte a szuette padlót, de nem mozdult. A fekete hajú hoz--'7,' — Tele van a kerted virággal! Kaszáljuk le és hordjuk ki a sírjára. Építsünk belőle virágpiramist! Hadd nyugodjék királyi sírboltban! Mire itt a virágerdő, ha ő nincs többé? ... Az udvaron kocsi állott meg. A házigazda felriadt. — Ki az? — kérdezte bosszúsan a belépő szobaleánytól. — Vendég érkezett. — Itthon vannak a nagyságos urék? — szólalt meg kívülről egy érdes, de meleg hang. — Itthon -r felelte Róza néni. — Ki nem tennék a lábukat a házból, ha aranyaitBudapest, január 21. A magyar parlament keddi izgalmas ülése után a be nem avatottak színében a magyar belpolitikai helyzet sokkal; súlyosabbnak látszik, mint amilyen valójában. A külpolitikái. - eshetőségek ma már jelentősen kedvezőbbek, mint az affér kirobbanása napjaiban. Az elsősorban érdekelteket, á franciákat, kielégíti zz. a bizonyosság, hogy a kormány hátamögött — esetleg éppen ellene — szövődött ez, a földalatti bünszövetkezés és hogy a kormány energikusan füstölte ki a bűn fészkeit. Az a belátás is vezeti a franciákat, hogy a franknak az a legfőbb érdeke•, ha a teljesen kinyomozott és prcventive gyökér ' restül kioperált frankbotrány hullámai minél hamarabb elcsillulnak, mert a pénz is olyan, mint. az asszony: az a jó, ha minél kevesebbet beszélnek róla. Mentői tovább és zavarosabb szenzációként izgatja az egész világot a frankbotrány, annál később és nehezebben lehet kellő ámivóra emelni a frankot. A gazdasági veszedelem teljesen elmúlt. A magyar értékek sem. bent. sem kínt. nem estek, sőt éppen a- légválságosabb napokban bét nagy intézet tudott, tőkeemeléshez jelentős külföldi tőkét szerezni és ugyan’ emapokbaU ■a londoni tőzsdén tiz perc álcái túljegyez ték a magyar záloglevél kibocsátást, A kérdés politikai likvidálása ezekben a napokban megy végbe. Az egységes párt szilárdan áll a mai kormányzat mellett, annyira, hogy e válságos napokban még azok a szélső jobboldali elemek is, akiknek a megbízhatósága nem volt kifogástalan, fenntartás nélkül a' Kormáfc|V..ráögé ' állották. A fajvédőktől ugyancsak nincs mii tartani: akarva, nem akarva, kénytelenek a kormányzást támogatni, mert presztízsükét nagyon megtépázta az, hogy a bünügy legtöbb részese vagy intim barátaik, vagy segédhadaik sorából került ki. Különben is tudják, hogy minden változással csak veszíthetnének, mert az csak ellenük irányuló lehetne. A baloldal zöme Ugrón Gábortól, Rassaytől, Sándor Páltól kezdve Szilágyi Lajosig nyugalmat akar, mert Apponyiyal együtt úgy vallják, hogy amint az egységes nemzet érdeke a tökéletes rendA kormány legfőbb gondja a tisztviselők fizetésrendezése Bizottságok keresik a megoldás módozatait — Még mindig az alelnöki székek körül versengenek ken tart ülést, amelyen — mint már jelentettük — Englis pénzügyminiszter a pénzügyi helyzetről s Benes a külpolitikai helyzetről mond expozét. A tizenkettes bizottság a házelnökségek végleges megválasztásáról is tárgyalni fog. A koalíció a házelnökségben minden pártját képviseltetni akarja. Ehhez azonban az aleluökök számát a szenátusban eggyel, a képviselőházban pedig kettővel kell szapo- ! ritania. A koalíciós sajtó ezt a kérdést intim ügynek tekinti és megfeledkezik arról, hogy az alelnökök számának növelése csakis törvény utján hajtható végre. Kérdéses azonban, hogy a kormánynak | erre vonatkozó javaslatát elfogadják-e a parlament mindkét házában, mert hiszen az csak igazán nem indok, hogy minden koalíciós pártnak képviseletet kell biztosítani a ház elnökségében. A két házban már amúgy is elég alelnök van és talán helyénvaló volna, hogy éppen a parlament járjon jó példával a takarékoskodás utján. Prága, január 21. Svehla miniszterelnök, aki a múlt héten beteg volt, ismét munkába lépett. A miniszterelnöknek legnagyobb gondja ebben a pillanatban, hogy az állami tisztviselők fizetésére megszerezze a fedezetet. A minisztertanács ma délután újból összeül és pénzügyi politikai kérdéseket tárgyal. A gazdasági szakminiszterek tegnap este folytattak tanácskozásokat, azonban a fedezef kérdésében még mindig nem tudtak megegyezni. A csehszlovák szociáldemokrata párt parlamenti klubjának tegnapi ülésén Englis pénzügyminiszter a pénzügyi helyzetről és pénzügyi terveiről, igy elsősorban az állami tisztviselők fizeíésrendezéséről referált. Végleges és részletes tervet azonban még most sem tudott bemutatni, mert az erre vonatkozó tárgyalásokat még folytatják. A koalíció tisztviselőbizottsága ma végre összeül és részletesen megvitatja a tisztviselők szervezetének a tisztviselői törvényjavaslat ellen benyújtott kifogásait. A koalíció tizenkettes bizottsága péntej BBíorHos^ss-PrSfiisi-ini^íssirlí. 1 | ■■■ ■ gr I !«!■ ! csinálás, s a könyörtelen igazságszolgáltatás, !ugyanúgy í egyetemes nemzeti éi'dek az is, hogy mi- j nél gyorsabban elháríthatok legyenek a I frankügynek külpolitikai és gazdasági hátrányai. i Semmitől sem félnek úgy, mint a kormányválto- izás lehetőségétől, ami elképzelhetetlen káoszt te- i remtene és mérhetetlen károkat okozna. Ebben a helyzetben a mostani kormány után jobb semmi- i esetre sem következhetik, ez a mérsékelt ellenzék ! álláspontja. j Veszedelmesnek csak a szélső baloldal lát- . | szott.: a szociáldemokraták és a velük szövetkezett radikálisok. Őket nem elégíti ki a frankhamisításnak Bethlen által felállított mérlege, a magyar kormányzat ellen külföldön megnyilatkozó orclies- | tért alkalmas keretnek tartják arra, hogy roha- j mot intézzenek a Betbleu-kormány ellen. Fellépésük tenorja a külföldi hangoktól függ: ha enyhébb | künn a hangulat, ők is mérsékeltebbek, de rögtön ! íortisszinióba csapnak, amint a külföldi hangokat I is megnyomják. A szélső baloldal offenziváját azonban nem veszik túlságosan tragikusan. Egész bizonyos az, hogyha a parlamentnek lesznek is még zajos ülései a fraukhamisitási ügyből kifolyólag, Bethlen intézkedései kiküszöbölik a" belpolitikai nehézségeket és a magyar parlamenti élet újból a rendes vágányba terelődik. Mindenkit a bíróság elé hurcolnak A Slovák mai számában Hl inka András vezércikkben foglalkozik azzal n jelenséggel, hogy a szlovák néppárt embereit tömegesen a bíróság elé hurcolják. Hlinka azt írja, hogy a régi magyar uralom alatt csak a vezetőket ' ítélték el, ma azonban a nép tömegét viszik í a bíróság elé- Valóságos turnusokban hajta- ; nak bennünket a bírák elé, — Írja Hlinka — j és egymásután ítélnek el mindenkit. A tör- | tónelmi országokban egész nyíltan egymást . azzal 'gyanúsítják meg a pártok, hogy pénzeket vettek fel és kapták a kormánytól, ezeket más célokra használták fel. Mindezekről az ügyészség azonban mit sem tud, de holmi plakátok miatt például a rózsahegyi bíróság egész napi munkát végzett. Több mint ötvei, i vádlottat idéztek be, mert meg nem engedett választási plakátokat ragasztottak ki. Mintha . a község szolgája, őre, vagy pásztora köteles volna tudni hogy mit cenzúráztak és mit nem. ‘ S igy - megy ez végig Számos községen. Magát • HTirikát is egymásután idézik be cikkek irá- ' sáétt és beszédekért. Hlinka ezekkel a sza- J vakkal fejezi be cikkét: „Még szükségünk ■ volna arra is, hogy Gyetvát, Breznóbányát és Lőcse vidékét is beidézzék. Szükségünk • van erre, mert különben elaludnánk. S még r azt mondják, hogy nincs szabadság és egyen■ i. iőség.“
