Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-21 / 16. (1054.) szám

Csütörtök 1926 január 21. rríiREKL^ Véres leszámolás a korcsmában Egy vasúti altiszt agyonlőtte régi haragosát Pozsonyszentgyörgyön 1926. Január 1926. csüt&rtölc 1 Elsejéig ujilsa meg előfizetését! | ■«gra™gaH»aanara^^ * Kuitenbergben Kisgy érmékkor ómban voll, hogy mikor az élet nagy-nagy igazságtalanságait éreztem, bevonultam a kert sarkába, lehajtottam a fejem a könyököm­re, eltökéltem magamban, hogy sem nem eszem, sem nem iszom, öngyilkos leszek, mert ezt a kutya életet már nem érdemes tovább viselni. Ujjaim kö­zül, többször kifelé sandítottam a nagyok irányá­ba és mélységesen elkeseredtem, hogy nagy világ- fájdalmamról nem akarnak tudomást szerezni, to­vább esznek, isznak, beszélgetnek nyugodtan, mintha bennem nem omlott volna össze egy egész világ. Bús elkeseredésemben ilyenkor nekivágtam a halárnak, órák hosszat, barangoltam, ismeretlen falvakba jutottam, egyszer három napig bujdokol- tam és Romániából szállitotlak haza a csendőrök, a kis erdélyi városkába. Vasárnapon megint ilyen világ gyűlölő hanga- j lat szakadt rám. Prága ködös utcái megfeküdtek j a mellemet, a villanyosok zaja, az autók tülkölése j idegesített. .4 pályaudvar elé értem s hirtelen el- i határozással bevetettem magam egy éppen ké- ‘ tzenálló gyorsvonatba, cél és gondolat nélkül, az ! ősi vándorlási ösztönt követve, hogy talán af ide- ! genben megnyugvást, pihenést találok. Gyorsvo- j natról személyvonatra, személyvonatról egy kis skatulyákból összeállított vicinálisra tévedtem és igy jutottam el Kuttenbergbe. A városkáról idáig nem sokat hallottam, föld­rajzi ismereteimből annyi ragadt rám, hogy Kut- tenberg 12.000 lakással bíró vár03, kerületi fő­nökség székhelye, gyönyörű gótikus székesegy­házzal. A kriminalisztikából még ez a név az utóbbi hónapok egyik legnagyobb bűnügyi szenzá­ciójára, a Bazsant-esetre emlékeztetett Oh, van milliónyi embeh fájdalom az enyémen kívül is és mindenkinek keserves teher embernek lenni! Eb­ben a városkában sirdogál egy szerencsétlen édes­anya, akinek rossz útra tévedt gyermeke, ártatlan emberéleteket oltott ki. A fiút az egész világ el­itéli, de az anya csak szeretni tudja, mert visszaem­lékezik Henriknek gyermekkorára, amikor köténye mellett játszadozott és egy lépést sem tudott meg­lenni az édesanyja nélkül. De elszakadtunk mi az édesanyánktól! A völgyből merészen szökik lel a domb, rajta i nem is egy, hanem mindjárt két gótikus csoda, két székesegyház, az egyik gyönyörű iveivel, pazar csecsebecséivel a milánói dómra emlékeztet, a má­nk egyszerű nemes vonalaival, impozánsan égnek nyúló tornyával késztet imádságos hangulatra. A kél templom közölt gyönyörű kétemeletes palota front­ja húzódik, egykor kolostor voll, a szemlélődő élet csendes otthona, ma ez is kaszárnya. A fellegvár szerűen elhelyezkedő történelmi i épületeket és az óvárost még ma is hatalmas fal környezi, lörések néznek alá a dombra felkapasz­kodókra. Csodálatos romantika ül az utcákon, a 'inommüvii házak között, a lélek elcsendesedik ét valami nagy béke száll reá. Ebben a hangulatban menekülök a városka egyetlen nagy kávéházába, magam elé tessem pa­pírjaimat. Azt gondolom, üt senkisem ismer és nyugodtan dolgozhatom. Pár pillanat múlva azon­ban már egy kéz nehezetik a vállamra és magyar szó muzsikája üti meg a fülemet: — Hogy kerül ide, doktor ur, az Isten áldja meg?! Ismerős kassai tartalékos tiszttel találkoztam vasárnap délután Kultenberg városának kávéházi­ban már egy kéz nehezedik a. vállamra és magyar \ zuson még nagyon sok magyar fiú van Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből. Hiába, nem elég j nagy a világ! Künn csillagos este, a kis gőzmasina néhány perc múlva indul, az állomásra sietek, hogy még elérjem. V. — Kereszíényszocialista képviselők érte­kezlete Pozsonyban. Pozsonyból jelenti tudó­sítónk: Kedden az országos keresztényszocia­lista párt értekezletet tartott, amelyen bizal­mas megbeszélések folytak. Az értekezleten résztvettek Szüllő Géza dr. országos párt­elnök, Jabloniczky János dr, F e d o r Miklós nemzetgyűlési képviselők, Gross- schmid Géza dr. és F r a n c i s c y Lajos dr. szenátorok. — Az uj varsói Irancia követ. Varsóból jelen­tik: Larochét, a francia külügyminisztérium poli­tikai departementjének igazgatóját, varsói francia követnek nevezték ki. — Hlinka András a pozsonyi kmetbiró- ság előtt. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Hlin- k a András sajtópörét január 21-én tárgyalja a pozsonyi törvényszék kmetblrósága. A nép­párti vezérnek a „S!ovák“-ban irt egyik cik­két inkriminálta az ügyészség. I Pozsony, január 20. (Pozsonyi tudósítónk tele- j I fonjelentése.) Kedden délután véres tragédia ját­II szódott le a szentgyörgyi Mayer-íéle vendéglőben. [ { Bellay Márton 32 éves vasúti altiszt egész dól­! után ott ült a vendéglőben s csendesen borozgatott. I Már vagy bét decit ivott meg a jó szentgyörgyi bor­ból, amikor kinyílott a korcsma ajtaja s azon Bel­lay régi haragosa, Proházka Lajos, a 158. tüzérez- I red szökésben lévő katonája lépett be. Procházkát egy vadorzó barátja, Lackovits József kisérte. Mi­kor Procházka a söntésben meglátta Bellayt, kissé visszahókölt, mert egy régi nézeteltérés következ­tében halálos ellenségei voltak egymásnak. — Ne félj! Azért bejöhetsz, ha Bellay iil Is it­ten, — unszolta Procházkát Lackovits és már be is tolta az ivóba. Alig tett Procházka egy lépést, hirtelen lövés dördült el s Procházka éles kiáltással, véresen a j földre bukott. Bellay kezében még füstölgőit a revolver. Jól {célzott Régi riválisa és haragosa nyakából sűrűn patakzott a vér. A golyó a nyaki főütőeret roncsol­ta szét és Procházka elvérzett. Lackovits le akarta fogni a dühöngő Bellayt, de ez ellene fordította a revolvert és kétszer is el akarta sütni. A fegyver azonban csütörtököt mon­dott. Bellay ezután kirohant a korcsmából és még revolverrel a kezében a csendőrségre szaladt — Őrmester ur, tartóztasson le, agyonlőttem régi ellenfelemet, — mondotta lihegve. A csendőrök eleinte azt hitték, hogy őrülttel van dolguk, de már jött a híre a borzalmas gyil­kosságnak és Bellayt letartóztatták. A meggyilkolt Procházkát, akit a városban ve­rekedéseiről ismernek, a késő esti órákban a köz­ségi hullaházba szállították. Ma délelőtt boncolták fel a holttestet Mazal pozsonyi vizsgálóbíró jelen­létében. " Bellayt ugyancsak ma délelőtt szállították be a pozsonyi államügyészségre, ahol a vizsgálóbíró ki­hallgatta. Azzal védekezik, hogy részeg volt s azt sem tudja, mit csLnált. Személyazonossági igazolvány útlevél helyett? Becs, január 20. A bécsi lapok jól érte­sült körökből jelentik, hogy a népszövetség utlevélügyekkel foglalkozó bizottsága arra a meggyőződésre jutott, hogy bizonyos sze­mélyazonossági igazolványok bevezetésével az utlevélkényszert meg lehet szüntetni. A bizottság e személyazonossági igazolvány­nak célszerű tipusát dolgozza ki s nem le­hetetlen, hogy már a legközelebbi népszö­vetségi tanácsülésen elhatározzák a passzu­sok eltörlését. Orosz csapatősszevonások a lengyel-román határon? Moszkva, január 20. Az orosz emigráns- sajtó néhány nap előtt azt a jelentést közöl­te, hogy a vörös hadsereg nagy erőket összpontosít a lengyel és a román határo­kon. Moszkvai hivatalos körökben megcáfol­ják ezeket a jelentéseket. Az sem igaz, hogy Vorosilov hadügyi népbiztos ezeknek a csapatoknak ellenőrzésére a határra uta­zott volna. Amióta Vorosilov hadügyi nép­biztos lett, csupán egyetlen egyszer hagyta el Moszkvát s ekkor is Leningrádba ment s egyáltalán nem hadseregellenőrző célokkal. Bukarest cáfolja a romániai nyugtalanság hírét Bukarest, január 20. A külföldi lapok azt a jelentést közölték, hogy Romániában nagy izgalom uralkodik Károly herceg trónvesztése miatt. Ezek a jelentések min­den alapot nélkülöznek. Románia őszintén sajnálja a herceg elhatározását, de amikor I az befejezett ténnyé vált, senki sem oppo- j nált ellene. így elsősorban nem helyezked- j tek szembe a lemondás tényével a politikai ! pártok, amelyek az ügyet végérvényesen elintézettnek tekintik. A kassai szeszpanamisták egyezkedni akarnak az állammal A Lidové Noviny jelenti Kassáról: Há­rom évvel ezelőtt nagy szenzációt keltett Varsó, január 19. Lengyelországban most semmiről sem beszél­nek olyan sokat, mint arról a fantasztikus nagy­ságú örökségről, amely az Amerikába kivándorolt, Stern Sámuel után maradt. Stern szülei földhözra­gadt szegényemberek voltak. Huszonötesztendős korában, amikor be akarták sorozni katonának, megszökött — és ennek köszönhette karrierjét. Egy ideig éhesen, rongyosan tengette életét a külföldön, de végül is kivetődött valahogy Délafrikába, ahol csakhamar több aranybánya és gyémánttelep tulaj­donosává lett. Később megszerezte az angol állampolgárságot, sót az angol főnemességei is: az angol királytól a lord Landswort nevet kapta. Tizenöt esztendővel ezelőtt hajt meg, örököst azon- ] bán nem hagyott hátra. A délafrikai állam vette j kezelés alá vagyonát s azonnal megkezdte a! nyomozást az örökösök után. A különc milliárdos semmiféle emléket sem hagyott hátra, az ügy tehát I igen nehezen ment. A racionálisan kezelt vagyon tizenhat év alatt ismét megkétszereződött, anélkül, hogy az örökösöket megtalálták volna, így született meg a 200 millió font, A délafrikai hatóságok most már szívesen vették volna, ha senki sem jelentkezik és az örök­ség utolsó fillérig az államra száll. Landau dr. délafrikai főrabbi azonban tu­domást szerzett arról, hogy lord Landswort tulajdonképpen zsidó volt és Slernnek hívták. Ez a fölfedezés megkönnyítette a kutatást. A fok­városi angol-zsidó lapocska, a Jewish Standard révén csakhamar jelentkeztek az örökösök. Len­gyelországban a hir óriási feltűnést keltett, hisz 200 mülió angol fontról volt szó ez az összeg pedig hatszor nagyobb, mint az egész 1926-os lengyel költségvetés! A sajtó segítségével sikerült Stern Sámnel összes örököseit, körülbelül 600 lodzi és vidéki embert összecsőditeni, akik kollektív lépéseket tettek a délalrikai kormánynál a 200 millió font kifizetése ügyében. Ha a pénz tényleg Lengyelországba jön, akkor nemcsak a 6000 örökös kap fejenként 55 esek milliót s válik igy Lengyelország leginkább tőkeerős konzorziumdvá, hanem az állam is rengeteg pénzhez jut, az északszlovenszkói szeszaffér leleplezése, amellyel az államot több mint 25 millió ko­ronával megkárosították. Hamis iratokkal óriási mennyiségű szeszt sikerült a kül­földre szállítani, anélkül, hogy azt meg­vámolták volna és bent az országban is a szeszközpont engedélye nélkül hozták for­galomba a szeszt. A manipulációk vezére, Stern Izidor kassai szesznagykereskedő, Amerikába szökött, Kassán egy félmillió értékű vagyont hagyva hátra, társai, a Ro- senberg testvérek pedig Romániába szök­tek. Rosenbergék e napokban levelet intéz­tek a hatósághoz, hogy 60.000 koronát haj­landók megtéríteni, amit természetesen nem fogadott el a kincstár, hanem diplomá­ciai utón kéri a Rosenberg testvérek kiada­tását. A pozsonyi pénzügyi vezérigazgató­ság a kassai pénzügyi hatóságtól bekérte az afférra vonatkozó iratokat, hogy a panarna- osetet végérvényesen likvidálhassa. mert vagyonadó rímén legalább 50 százalékát lefölözi az örökségnek lUaáAAUAAáiiAAiliiLAAAAillim sorsfciifcKcr mindenki csak merül és Tsa BaakSázáta vesz, Bnllsiom itAKM ni Telefon 1920 és 2S6S. Csalt a pozsonyi földhivatal egyik tisztviselője Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A földhivatal pozsonyi kirendeltsége csalás mi­att feljelentette Suda József pozsonyi ma­gánhivatalnokot, aki harmincezer korona ere­jéig becsapta Szegya Ádámot. Szegy ának ugyanis maradékbirtokot kellett volna kap­nia a pozsonyi földhivataltól s ezért 30.000 koronát adott át Sudának, hogy azt a pozso­nyi főpostán adja fel a földhivatal számára. Suda szerzett egy földhivatali csekklapot, rá- hamisitotta a pozsonyi postabélyegzőt, mintha az összeget rendeltetési helyére feladta vol­na. A földhivatalban rájöttek, hogy a bélyeg­ző hamis, még pedig nagyon durva hamisí­tás. Tussal, primitivül másolta le Suda a bé­lyegzőt A sikkasztó tisztviselő megszökött Pozsonyból, köröző levelet adtak ki ellene. A huszti csalási affér egyik résztvevője öngyilkos lett Ungvár, január 20. A huszti családi af­férral kapcsolatban letartóztatott Dubszky és Mahácsek őrmesterek védője, Bernát dr. be­advánnyal fordult a had bírósághoz védencei szabadlábrahelyezése érdekében, mert bebi­zonyosodott, hogy csak kihágást köveitek el. I Az ungvári hadbíróság azonban a kérést az­zal az idokolással utasította el, hogy az elfo- j gottak kihallgatását még nem fejezték be. Machaesek őrmester, akin az utóbbi napokban búskomorság vett erőt, i . cellájában kedden éjszaka felakass- I tóttá magát | s mire rátaláltak már halott volt. A Dóczé család ellen egyre gyűlnek a gyanuokok A tanuk és ismerősök mind terheld vallomást tesznek — A két Dóczé testén dulakodás ból eredő sebeket találtak idott vendég méltatlankodott, hogy ilymódon várják a vendéget és az asszony zavartan mentegetőzött. A két Dóczé testén az orvosi vizsgálat gya­nús eredetű sérüléseket talált. A fiatal Dóczé lábain rúgástól eredő foltokat és arcán éles karcolásokat állapítottak meg, míg az id. Dóczé karján erősebb ütéstől eredő zúzódott fol­tot találtak, amelyet a dulakodás közben kaphatott Vasárnap estére a Dóczé-házba vendégek vol­tak meghiva. Az ifjabbik Dóczé. azzal az ürügy­gyei, hogy újabb vendégeket hoz, egyszerre csak eltűnt hazulról és csak másfél óra múlva tért vissza a vendégek nélkül. A nyomozó hatóságoknak az a gyanúja merült , fél, hogy az esti órákat használta fel az ifj. Dó- j ezé arra, hogy a hullát Kis Balázs segítségével ki- j vigye a dögtérre és ott. a Kis Balázs fia által dél- j után kikapart gödörbe elíöldeljék. If. Dóczé Vil­mosnak kezén talált sérülései a dögtérnek sző- j gesdrót kerítéséről származnak, mert a kerítés mellett a földön vérnyomokat talált a csendőrség. A gyanút méginkább fokozta, hogy a Dóczé- píncében véres rongydarabokat találtak, amelynek eredetéről Dőczéék semmi kielégítő magyarázatot nem tudtak adni. Ifj. Dóczé Vilmos felesége már régóta nem lakik a Dóczé-házban, mert apósa állandó szerelmi vallomásokkal zaklatta. Az asszony nagyon ter­helő vallomást tett apósára és anyósára. A községben egy ember sem akadt, aki Dó- ezéék házának őrzésére vállalkozott volna és a kisbiró azzal fenyegetőzött, hogy állásáról lekö­szön, ha a ház őrzésére kényszeritenék, Komáromszentpéter községben még mindig nagy izgalommal tárgyalják a másfélhetes szen­zációt, mindenki újabb gyanuokok után kutat és az egész falu egyöntetűen meg van győződve I Dőczéék bünösségérőL Komárom, január 19. A Prágai Magyar Hírlap részletes tudósításban számolt be a komüromszentpéteri borzalmas gyil- j kosságról, amelynek áldozata Petres István hadi-1 rokkant. Id. Dóczé Vilmos már régóta haragban j volt Petressej és az elmúlt vasárnap délelőttiére kihívta őt szellőjébe. Petres csupa virtuskodásból. ; hogy bátorságát megmutassa, elfogadta a meghi- j vast és a szemtanuk állítása szerint, id. Dóczé Vil- j mos kíséretében a kora délelőtti órákban kiment a Dóczé-pincébe, ahonnét többé nem jött vissza. A j csendőrség azonnal a legerélyesebb nyomozást in- . ditotta meg az eltűnt után és kedden a pince közelében lévő dögléren megta­lálták Pelrosnek nagyhirielenében a föld­be kapart hulláját. J A hulla nyakán vastag kenderzsineg volt és a j boncolásból is megállapították a hatósági orvosok, j hogy Petrest meggyilkolták. j A felmerült gyanuokok alapján — mint azt már j szintén jelentettük — a esendőrség a Dóczó-család j tagjait, a családfőt, feleségét és Dóczénak 26 éves j fiát, azonkívül Kis Balázst letartóztatta és a komá­romi ügyészség fogházába szállitofta­A nyomozás azóta változatlan eréllyel folyik 3S r..' Dóczéék ellen egyre több gyanuok merül fel. így tana jelentkezett, akit Dóczé délutánra ven- légül hívott meg a pincébe és ő délután három óra í ájban ki is ment A pince ajtaja zárva volt, hiába ;örgetett rajta, nem nyitották ki. A pincéből sajátszerü hörgési hallott ki. víiután hiába zörgetett, kis idő múlva hazafelé bal- agott, útközben megállóit és visszatekintett. A} )inee felől Dóczéné jött kezében szatyorral, mely­jen edények voltak. Az asszony kíséretében volt rutvája és a tanú úgy gondolta, hogy a hörgések a tezárt kutyától eredtek. A meghívott és nem foga- j Stern Samu hatszáz örököse fejenként 55 millió szokolt örököl Landswort lord, as egykori Stern Samn Dcl-afrikában több aranybánya és gyémánttelep tulajdonosa lett —• A délalrikai gyémántnábob fantasztikus karriérje — A P. M. H. tudósítójától — 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom