Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-20 / 15. (1053.) szám
IK6 január 20. Szerda 4 Cigányzene! Kitűnő borok! A „Kreuze! Ke!!er“*£>en (Nckazanka) Olcsó vacsora! Magyar konyha! ugyan nem tetszett a közönségnek és csakugyan nem jelentett kasszasikert a Josef- staedter Tkeater számára. Pedig —dacára a kritikusoknak és dacára a bukásnak — vagy talán éppen ezért: a Riviéra érték, sőt talán az első egészen komoly értéke a háború utáni magyar drá- mairásnak. . . . Két ember szereti egymást. Két szegény ember, két megrugott páriája a nagyvárosi életnek. Az egyik egy öregedő kereskedősegéd, akinek semmi kilátása nincs arra, hogy valaha több legyen, mint kereskedősegéd, a másik egy fiatal, szép kiszolgálóleány — akinek igenis minden kilátása megvan arra, hogy igazabb, jobb életbe kerüljön. Ez a két ember szereti egymást: jön a harmadik, a gazdag, a szép és a péuz romantikája által még szebbé varázsolt fiatalember és természetesen elveszi a szegény kereskedősegédtől a leányt. Talán nem is akarja elvenni, talán egész véletlenül veszi el, talán csak a pénz magnetikus ereje rántja őmellé a leányt, áld — amig ő nem jött el — csakugyan azt hitte, hogy egy egész életre szereti ezt a szegény kereskedősegédet. Ez a történet. Igaz: mindennapi, elcsépelt, unalmas, sablonos — de a mód, ahogy ezt a történetet Molnár szinpadra vitte, ahogyan kifejezte azt a rengeteg tragikumot, ami elbújik a „sablontörténet" mögé és ahogyan itt minden szó a maga igazi súlyát, helyét és jelentőségét kapta meg, — az tiszta művészet. Érték. A kereskedősegód, —- mint tragikus hős. Igen, ez is van. És nem durran revolver a dráma végén, — revolver a darab közepén durran s csak egy kirakati próbababát,.öl meg", — a kereskedősegéd karriert csinált, egy nagy áruház igazgatója lesz, élni fog, mégis tragikus hős. Nem azért, mert elvesztett egy asszonyt, akit szeret, hanem azért, mert megölték benne az embert Akkor ölték meg, mikor ő már fáradt volt a védekezésre, — ő kiélte magát akkor, mikor revolverének hat golyóját beleengedte egy szimbólumba, amelyikben a vetélytársat, a pénzes embert, akarta megölni. A leány: szeret egy férfit és elmegy egy másikkal, aki gazdag és akit nem szeret, — a leány nem tragikus hős: csak jobban szereti magát az életet, mint a férfit Nem a vetélytárs csábitja el, hanem a megálmodott gazdagság, a megálmodott élet A harmadik, — a győztes férfi, nem sokkal élőbb alak, mint a darab néma szereplői, a nagy divatcég viaszból és fából készült próbababái, ő a sors, a végzet — nem kegyetlen, nem irgalmatlan, csak megy a maga előre megszabott pályáján, melyről ő nem is tehet. Majdnem „jó ember“ — csak a körülmények nem nagyon engedik, hogy ezt be is bizonyítsa. Nagyjából, azt hiszem, fel sikerült vázolnom a darabot azok számára is, akik nem látták, nem olvasták. De csak nagyjából, mert ez a vázlat igy csak hideg filozófia, — de a színpadon lüktető igazi élet Ezt nem adhatja vissza semmi ismertetés, mert a darabot magát kellene elmondani: minden szónak megvan benne a maga pontos helye, ha egyet is elhagyunk belőlük, már elveszett valami abból, amit a szerző el akart mondani. A külsőségek? Két felvonásból áll a darab és még ebben sem változik a szín. Egy éjszakán történik az egész cselekmény. Nincsenek nagy díszletek, nincsenek kápráztató szinhatások és még csak hangos, — úgynevezett „nagy" jelenetek sincsenek. A második felvonásban az összes szereplők be vannak rúgva és olyan nagyon megmutatják az igazi arcukat, ahogyan azt józan ember nem tenné soha. Egy uj „vörös malmot“ talált itt a szerző, egy uj csodagépet, mely a ruhák, a szavak és a pózok alatt megmutatja az embert. Ez a Molnár-darab talán nem fogja megjárni Amerika nagy színpadjait, talán nem fog olyan anyagi sikert hozni a szerzőjének, mint az eddigiek, — de egészen bizonyos, hogy uj hangokat nyitott meg a magyar színpadi irodalom történetében. Külföldön, különösen Németországban, a fiatal Írók egész serege keresi, kutatja az uj dráma útját, lehetőségét. Sok száz iró, sók száz különböző utón. A magyar színpadi irodalom fiataljai, Lengyel Menyhért példája nyomán, „Antóniákat" Írnak, — talán nem is túlságosan paradox hát az a megállapítás, hogy a magyar színpadi irodalom egyetlen igazán tehetséges, igazán értékes fiatalja: Molnár Ferenc, az „öreg" iró, akit egyesek már bele akarnak könyvelni a múltba. Jár no József. TJngvár, január 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói magyarság hetedik esztendeje küzd azért, hogy számarányának megfelelően Ung- váron magyar gimnáziumhoz jusson. E nemes törekvésében a legnagyobb anyagi áldozattól sem riadt vissza, hogy — ha már az államot nem bírhatja rá a gimnázium felál- litására — legalább engedje meg a magán- gimnázium megszervezését, ügy az ungvári tanügyi referátus, mint a prágai minisztérium, ridegen elutasította ezt a tervet, úgy hogy az évente megismétlődő kérés következetesen elintézetlenül marad. A kormányzat ugyanis azzal érvvel, hogy a ruszinszkói magyarság számarányának megfelelően van egy magyar gimnáziuma — Beregszászon. Amig ruszinszkó minden nagyobb községében találkozunk ruszin polgári iskolával, hogy amig minden nagyobb városban ott diszlik a ruszin, szlovák és cseh középiskola, addig Beregszászon egy túlzsúfolt gimnáziumban fiú- és leánynövendékek százai küzdenek a tanulás legnagyobb anyagi nehézségeivel,, A legtöbb magyar szülő nincs abban a helyzetben, hogy g> érmékét idegen helyen taníttathassa. A mai gazdasági viszonyok a legkevésbbé. a magyarságnak kedveznek. Évek óta felszínen tartják tehát azt az akciót, amely egy magyar fiuinternátus feláüitását célozza. A jóakarat hiányára vall végül az is, hogy — amikor a beregszászi magyar gimnáziumnak túlterhelése nyüvánvaló — az ungvári ruszin giaináz u-n mellé mégsem hajlandó a tanügyi referátus magyar párhuzamos osztályokat létesíteni, pedig ezzel csak a bereg-i szászi gimnáziumot tehermentesitené. A magyar internátus évek óta vajúdó ügye most a munkácsi zsupán megsemmisítő határozata folytán ismét aktuálissá lett s várjuk, hogy felebbezés folytán a kormányzóság elé kerülő beregszászi képviselőtestületi határozatra milyen sors vár. Közben azonban a magyar társadalomnak fokozottabb mértékben kell az internátus felállításának anyagi feltételeit biztosítani. Vakmerő' rablótámadás az aradi gyorsvonaton Kloroformos „detektívek" teljesen kifosztottak egy budapesti szörmekereskedőt Arad, január 19. (Saját telefontudósitásunk.) Szilágyi István, budapesti szőrmenagykereskedőt a Budapest—bukaresti gyorsvonaton Arad közelében tegnap vakmerőén kirabolták. A kereskedő üzleti ügyben utazott Romániába. A magyar—román határon, a már román területen levő Kürtösön, átesett a vámvizsgálaton, ahol a román vámőröknek bejelentette s meg is mutatta 300 lej készpénzét és 2500 dollárról szóló bankutalványát. Arad közelében két fiatalember lépett be Szilágyi fülkéjébe s mint detektívek mutatkoztak be. Igazolásra szólították fel a kereskedőt s iratait kérték. Mikor ez kissé bizalmatlanul ellenkezni kezdett, kiszállították a vonatból, amely közben beszaladt az aradi állomásra és egy elhagyatott raktárba vitték. Itt kloroformos zsebkendővel elaltatták s teljesen kifosztották. Azután ismét betették a vonatba s a kereskedő csak Tövisnél ébredt fel mély álmából. Meglepetéssel vette észre, hogy tárcája a benne levő pénzzel és a dollárcsekkel hiányzik. Halványan emlékezett még az aradi eseményekre, a két magát detektivnek mondó fiatalemberre, de hogy hogyan történt az egész, arra nem emlékezett pontosan. Rögtön jelentést tett az esetről a legközelebbi csendőrállomáson, amely a nyomozást azonnal megindította. Mindenesetre nagyon gyanús, hogy Aradon, ahol a kereskedőt senki sem ismerte s igy azt nem tudhatta, hogy nagyobb összeggel utazik, oly vakmerőn s oly biztosan merték elkövetni tettüket a rablók. A kereskedő a vámőrökön kívül senkinek sem mutatta meg pénztárcáját. A nyomozás lesz hivatva a tetteseket lefülelni. ■ IMMIIII IMIIM HHHIBIWIIf MUW ■■lll«i|| I li'I.J'HI H ■ Blaha Lujza utolsó órái Meg is indultak az erre vonatkozó nagyarányú gyűjtések. Beregszász város képviselőtestülete például egy nemes gesztussal a város közepén (egyébként semmi hasznot nem hajtó) háztelket ajánlott fel az Lnterná- tus épületének felépítésére és addig is, évi 20.000 koronával volt hajlandó a magyar in- ternátust segélyezni. Ha a felsőbb hatóságok a legkisebb jóakaratot tanúsítanák a ruszinszkói magyarsággal szemben és nem tekintenék ezt a területet kiuzsorázásra Ítélt gyarmatnak, egy szavuk sem lenne ahhoz, hogy Beregszász városa a magyar internátus céljaira ily adományokra hajlandó. Ámde a ruszinszkói hatóságok még mindig a gyarmati rendszer istápolói és mindenre képesek, ha arról van szó, hogy a magyarság kisebbségi jogainak ezt a részét elgáncsolhatják. El is gáncsolták. Azon a címen, hogy a beregszászi képviselőtestület gazdálkodása a város anyagi romlásához vezet, feloszlatták a képviselőtestületet és kormánybiztost állítottak a város élére. A munkácsi zsupánnak pedig első dolga az volt, hogy a képviselőtestületnek a magyar internátus céljaira szolgáló adományairól hozott határozatát megsemmisítette. Nem ismerjük a megsemmisítés indokait, de kiérezzük belőle a tendenciát. Ki- érezzük belőle a hatóságoknak ellenséges magatartását, mellyel minden magyar kisebbségi jog érvényrejuttatását ellenzik. A magyar gimnázium felállítása ellen mit sem tehettek. mert az úgyszólván a külföld előtt való igazolásul szolgált, de a magyar internátus ügye már nem fontos a külföld véleménye szempontjából. Ennek elgáncsolása tehát elsőrendű államérdekké lépett elő. A hatóságok részéről, a magyar kulturális ügyek iránti rosszakarat példája az is, hogy amikor a túlszaporodott magyar tanulók részére kettős párhuzamos osztályok felállítását kérelmezték, az engedély a tanügyi vele- rátuson kedvező elintézést nyert, de az Budapest, január 19. Elnémult örökre a Csalogány. Csapzott szár nyakkal, szürkén és öregen vonult be a végtelen pihenésbe — megtörve a kortól és kórtól — Blaha Lujza, aki maga volt a ragyogó, eleven élet, akinek szive vérével táplálta művészetét, akinek képzelete magyar női alakok páratlanul gazdag galériáját alkotta meg, akinek géniusza uj drámai műfajt teremtett és a magyar írók egész seregét ihlette szerencsés, sikerkoszoruzta müvek írására. A halálos kór Abban a szívós küzdelemben, amelyet Blaha Lujza a gyilkos betegséggel folytatott, hétfőn délelőtt tizenegy órakor a sokat szenvedett szív végre is alul maradt. Csodálatos volt, hogy az a szív, amely egy hosszú élet igazán nagy munkájától és súlyos izgalmától volt meggyötörve, mégis hatalmas tartalékerőkkel rendelkezett, amelyek arra képesítették, hogy a betegségek leggonoszabbiká- val immár ötnegyed év óta sikerrel megküzdött. A gonoszindulatu betegség, amely ötnegyed év előtt a beleit támadta meg, pár hónap előtt az agyára ment át, amely mindazideig korát meghazudtoló frisseséggel, bámulatos pontossággal funkcionált. Főfájások, beszédzavarok és tragikus állapota dacára, az egyébként komoly betegnél jelentkező tréfálkozósi kedv elárulták, hogy az agy homlok- halántéki részében is megjelent a gyilkos betegség egy góca. Ezzel párhuzamosan erői fokozatosan csökkenni kezdtek, aluszékonnyá vált és készült a halálra. Környezetét nem háborgatta halálos gondolataival, csak az orvosával közölte többizben, hogy halálát közeledni érzi. Emellett voltak egyes napok, amelyeken bámulatos optimizmus vett erőt rajta és reménykedve beszélt arról az időről, amikor ismét sétára indulhat. Érdeklődése mindezideig elég élénk volt úgy családja, mint a színház ügyei iránt. Lassú sinylődésóben, amely valóban, amint ő maga is mondta, a lassan elégő gyertyához hasonlított, a halál előtt egy héttel váratlan esemény jelentke-1 zett. Aluszékonyeágát, amely már napok óta feltűnő volt, mély kábultság váltotta fel, Hétfő reggel hét órakor is 40 fokos volt a láz. És tizenegy óra tiz perckor Biró Gyula dr., hűséges kezelőorvosa felállott: — Meghalt. Utolsó szavával édesanyját hívta Pénteken délelőtt, az agónia bekövetkezése előtt, váratlanul izgatottabb lett a szívműködés. Hirtelen magához tért a nagybeteg. Felpillantott, mosolyogni próbált, megismerte azokat, akik körülötte álltak. Szeretettel pihent meg szeme a kis Magdin, dédunokáján, aki az ágy lábánál állt, —< de azután újra elvesztette eszméletét Ezen a napon minden két-három órában magához tért a halállal vívódó Blaha Lujza. Ilyenkor lázasan fantáziáit: — Mamám, mamám... — susogta —, miért nem jösz? A kísérteties csöndben mindenki a sírást gyűrte le magában. Tompán kongott a haldokló szava. Az örökkévalóság kapujában anyját szóli- totta. Estefelé a fia fűlt meg az ágy előtt Blaha Lujza felnézett: — Vártam reád, angyalom, — mondta. Mosolygott. Azután behunyta a szemét. Többé ebben az életben ki sem nyitotta már. Szerda délután, temetik Blaha Lujzát Blaha Lujza temetése szerdán délután három órakor lesz a Nemzeti Színház előcsarnokából. Innen kisérik ki a koporsót a Kerepesi-uti temetőbe, ahol a főváros már régebben kijelölte Blaha Lujza diszsirhelyét. Blaha Lujza ugyanis 1916-ban súlyosan megbetegedett és akkor beadványt intézett a főváros tanácsához, amelyben kérte, hogy a tanács jelöljön ki neki sírhelyet, lehetőleg Jókai sirhant- jónak közelében. A tanács akkor Blaha Lujza sírhelyét az árkádi sirhantok végén jelölte ki, közvetlenül Jókai sírjának közelében, és pendantja Ady Endre sírjának. Blaha Lujzát a nemzet nagy halottjának tekintik és temetése a legünnepélyesebb keretek közt fog végbemenni. Blaha Lujza temetése a beregszászi főjegyzői hivataltól csak januárban került el az intézet igazgatójához. Egy félesztendő nagy késedelmet jelent, világos tehát, hogy a főjegyzői hivatal ismét | „államérdekeket" képviselt azzal, amikor ezt az engedélyt visszatartotta. Tanulságul és okulásul szolgál ez a két eset is ahhoz, hogy a ruszinszkói magyarságnak nincs mit várnia a mai kormányzattól és annak ruszinszkói exponenseitől. Okulásul szolgál ez a két eset abból a szempontból is, hogy mennyire értékelje a ruszinszkói magyarság azokat a kormánypárti Ígéreteket, amiket választások idején szélnek eresztenek. Bizonyságul említhetjük meg, hogy a szociáldemokrata párt éppen az ungvári; | magyar gimnázium beigérését használta fel j leghatásosabb kortesigéretként. amelyet alig egyszer-kétszer sikerült nagyon erős behatással egy-egy percre megszakítani. Ebben a kábult állapotban, amely passzív fekvésre kóny- szeritette, bekövetkezett az öregeknél szokásos és végzetes hurutos tüdőgyulladás, amely a láz fokozatos emelkedésével járt Péntek estétől kezdve jóformán csak a szive élt Blaha Lujzának. Az egész szervezet, mint fáradt. katona, feladta a harcot. Minden izom, minden ideg, minden szerv halálos némaságba, örökös mozdulatlanságba burkolózott A szemhéjjak erősen összezárni Jak, a fáradt kezek ernyedten elnyúltak, a sokat próbált tüdő lassan lihegett. Csak a szív vívta rendületlenül harcát az elmúlással. Dobogott, zúgott, zakatolt, zengett, nem akarta elismerni a sötétség hatalmát. Szombaton támadta a tüdő hátba az utolsó kétségbeesés erejével védekező szívet. Vasárnap már negyvenfokos lázi mértek. Blaha Lujza nehezen szedte a lélegzetet, hörögni kezdett. Lehajtott fejjel, fekete kámzsában a küszöbön állt már a Vég. Vasárnap éjjel a láz 40.3 fokban kulminált. Budapest, január 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzet csalogányát a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták föl. Mint a nagyasszony halálos ágyán maga is kívánta, a Nagymama kosztümjében fekszik a koporsóban, amelyet 300 szekfii diszit. Temetése szerdán délután három órakor lesz a Nemzeti Színház előcsarnokából, ahonnét kiviszik a koporsót a Kerepesi-uti temetőbe a főváros által adományozott díszsírhelyre. Az előcsarnokban Klebolsberg Kunó gróf kultuszminiszter az ország nevében, Sipőc Jenő polgármester a főváros nevében, Hevesi Sándor a Nemzeti Színház nevében, a Népszínház régi tagjai nevében pedig Szirmai Imre mondanak búcsúbeszédet. A temetésen részt vesz Gömör-Kishonlvármegye küldöttsége, Rimaszombat képviselői, irodalmi és tudományos társaságok és az összes színházak. A temetési menetben Radics prímás vezetésével kétszáz cigányból álló zenekar fogja játszani a nagyasszony kívánsága szerint a „Lehullott a rezgő nyárfa** cílmü dalt. A sírnál az Operaház teljes énekkara fog énekeim. Haléira ítélik a ruszinszkói magyar kultúrát lyőz a* „államérdek" a beregszászi magyar internátus kérdésében — Szabotálás az egész vonalon
