Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-17 / 13. (1051.) szám

12 ^I®<M-MACíkAR-HÍRIiAK^ aeiwgsg^aaiiaBftwgw 1926 január 17. Vasárnap Oroszország a leszerelési konferencián Moszkva, január 16. A szovjetkormány hivatalos jelentése szerint hajlandó részt- venni az általános leszerelési konferencián, de csak abban az esetben, ha a konferencia színhelye nem Svájcban lesz. — Egy amerikai magyar leikész tragikus halála. Egy Magyarországból Amerikába szár­mazott ref. lelkész tragikus haláláról érkezik hir Washingtonból.. Kossuthville városka lel­kipásztora, Ambrus János, istentisztelet után fiával autóba szállt, ruhája azonban bele­akadt a gépkocsi kerekébe s mikor az autó megindult, a kerék kirántotta és keresztülgá­zolt rajta. A szerencsétlen ember mellkasa összetört s mire kórházba szállították, kiszeu- vedett. — Megszűnt magyar lap Kassán. Kassai tudó­sítónk jelenti: A választások napján „Áz Est" cím­mel Kassán uj napilapvállalkozás indult meg, mely újságíróknak anyagilag kellően meg nem alapozott kísérletezése volt és ezért kéthónapi működés után pénteken beállította megjelenését. — A pozsonymegyei jegyzői és vármegyei nyugdíjasok illctincnyrcndezésc. Komáromi tudósí­tónk jelenti: A megyei és jegyzői nyugdíjasok kö­rében az a hit volt elterjedve, hogy a pozsonyi zsu- páni hivatal nyugdijrendezési ügyeiket nem intézi el a kívánatos gyorsasággal. A komáromi nyugdí jagok csoportja ennek ületékes helyen utánajárt és azt a fölvilágositást kapta, hogy mindazoknak az ügyei, akik a múlt év nyarán megküldött kérdő­ívet kitöltötték és a kívánt okmányokkal fölsze­relve beküldöíték, a zsupáni hivatal részéről soron kívül elintéztettek és a teljhatalmú minisztérium vármegyei főosztályába kerültek, ahol ideiglenesen berendelt számvevőségi személyzet végzi az 1924. évi 310. sz. törvény alapján az uj nyugdijak meg­állapítását. A zsupáni hivatal azt a fölvilágositást adta ez ügyben, hogy mindazok, akik még a kérdő­íveket nem adták be, a saját érdekükben cselek­szenek, ha azokat mielőbb benyújtják a zsupáni hi vatalhoz. így remélhető, ha a vezérpénzügyigazga- tóság részéről nem merül föl akadály, akkor a jegy­zői és megyei nyugdíjasok uj nyugdíj illetményei 1925 január 1-től kezdve már folyósítva lesznek. — A beregszászi izraelita hitközség rendkívüli közgyűlése. Beregszászi tudósítónk írja: A bereg­szászi izraelita hitközség vasárnap délután 2 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amely iránt óriási az érdeklődés. A közgyűlésen meg akarják szavaz­tatni a ruszinszkői hitközségeket arra vonatkozólag, hogy szükséges-e a központi iroda és ha fölállítják, Pozsonyban, vagy pedig Ruszinszkó területén, le­gyen-e a székhelye? így a vasárnapi közgyűlésen dől el á központi iroda sokat vitatott kérdése. — Modellek eladása, elegáns délutáni és estélyi toalettek és öltözékek elkészítése csak Balatka és Stepánek cégnél, Prága II., Zsiiná 45. — Lábfájdalmak, Iábelgörbülések (0- és X­lábak, veleszületett csipőficamodás, dongaláb, lúd­talp stb.), rheumás megbetegedések, bénulás utáni zsugorodások eredményes kezelésben részesülnek. Weil Miklós dr. Testegycnészeti intézetében, Bra- tislava-Pozsony, Védcölöp-ut 51. sz. — Gyógytorna rossz testtartás, hátgerincelferdülések ellen. — Rendelés: hétköznap 10—12-ig, délután 3—5-ig, va­sárnap és ünnepnap délelőtt előzetes bejelentés esetén. Telefon: 25—96. 3545 — Beregszászon hétszáz fölszólalást adtak be a választói névjegyzék ellen. Beregszászi tudósí­tónk jelenti: A beregszászi városházán kitett vá­lasztói névjegyzék ellen hétszáz fölszólamlást adtak be. A fölszólalások legnagyobb részét a magyar kisgazdapárt és a nemzeti szocialista párt nyújtotta be. A főszolgabírói hivatal az összes fölszólalásokat elintézte és mintegy száz ügyben kedvezően dön­tött. xx Szanatórium „Caritas", Bratislava, Torna-utca (Telocvicná ul.) 18b. Szülészet, nőgyógyászati-sebészeti műtétek, női bajok speciális gyógykezelése, diatherma, kvarc- íénykezelés. Wassermann-állomás, Sachs Georgi, Melnicke-reakciókkal, hisztológia, vizelet-, vérsejtvizsgálatok. Szülési pausál 8 napra II. osztályon, normális szülés esetén, orvosi ellenőrzéssel 100 korona. Telefon: 28—95. — Ezcrhétszáz holttányilvánitás a beregszászi törvényszék területén. Beregszászi tudósítónk je­lenti: A legutóbbi három évben a beregszászi tör­vényszék területén 1700 holttányilvánítási kérelmet intéztek el. A halottá nyilvánítási eljárást a leg­több esetben a háborúban eltűntek hozzátartozói nyújtották be. Ctrans Haarmaim bűntársa volt Megsemmisítő tanúvallomás Grans ellen —Az elhagyott mneyasszony védelmébe vette az ő Hansiját Telelőn: 8357-VL Telelőn: 8357-tL Bátyion letiurut azelőtt Carlton Prága I„ ProvaziMá 3. na MusIktinSl. PUt&KEtűb Mc. 3.5® Mindennap délntán 8 órától este 8 óráig koncert. — Este 9 órától kabaré. Szabad beménél! Szabad bemenel! Hannover, január 15. A tárgyalás harmadik napja Gransra meg­semmisítő eredménnyel végződött. Grans néma maradt. Mig az első két napon bátran vagdal- kozott a szem- és fültanuk vallomásaival szemben, hogy tisztának érzi magát a súlyos bűnökben, ma megsemmisülten meredt maga elé. Elsőnek a Ilaarmann által meggyilkolt düssel­dorfi Hanappel szüleit hallgatják ki. A megtört atya még csak harminchét éves és a haja már tel­jesen ősz. Nyugodt, csöndes ember és a vádlottak padján ülő tettestársat is respektálja. „Herr Grans", mondja vallomásának egyik helyén, bár szivének minden keserűségével gyűlöli a vádlottat. Beszédét ezekkel a súlyos szavakkal fejezi be: „Grans a vétkes fiamnak halálában!" A vádlott összetörve hull vissza padjára, hátat akar fordítani a tanúvallomást tévő atyának. Ekkor olyan jelenetre kerül a sor, amely a hall­gatóságot a végsőkig felizgatja. Az elnök a megyilkolt fiatalembernek édesanyját szólítja vallomástételre. Az anya elcsuklő zokogásban tört fel, ugylátszüt, hogy nem bírja a szörnyű izgal­makat. Majd rögtön rákiállt a vádlottra: „A gazemberI Fiamnak gyilkosa!" Hanappel asszonyt megnyugtatják. Azt állítja, hogy a vádlott gúnyosan néz rá. Pedig Grans egyátalán nem néz az asszonyra. Némán bámul maga elé. Ezután a meggyilkolt Friedrich WIttig szüleit hallgatják ki. Az anya könnyező szemmel simo­gatja fiának ruháját, amelyet elébe tesznek. Az atya felemelt hangon fordul a bírósághoz: — Kérem önöket, ne engedjék, hogy Grans kikerülje az igazságszolgáltatás kezét. Wittignak keresztfiát a fogházban szembesí­tették a kivégzett Haarmannal. Ebben a beszél­getésben Haarmann súlyos váddal illette Gransot és azt állította, hogy mindig Grans szállította neki az áldozatokat. Haarmann éppen a fiatal Wittiget vonakodott magához fogadni éjjeli szállásra és Grans a fia­talemberrel egy teljes óra hosszáig állott a ház előtt és kórt bebocsáttatást, amig végre ledobta neki az ajtókulcsot. Grans volt menyasszonyát, Elfride Zwick- mannt hallgatták ki ezután. Gransot becsületes embernek ismerte meg. Az egész tárgyalás alatt ez a kihallgatás volt a legmeginditóbb emberi motivum. A szegény, megcsalt munkáslány teljes erővel védelmezte meg az ő Hansiját. Grans a karjára zuhant alá és úgy zokogott. Jelentős volt Busch munkás vallomása, aki a Grans által megszólított fiatalembereket később Haarmannál látta. A tanúkihallgatások folyamatban vannak és többé-kevésbé jelentékeny momentumokkal egészí­tik ki a szenzációs bünpör történetét. M\mm\ % - iiíkfk fa WI111 28 MUÜiiltlI Ilii & iill Ilii iliH Ilii IIII Ilii fiö ü ElsOranp konvlia fisöorok!* Fedák Sári rövidesen ismét Prágába jön \ Terézinát fogja németül játszani — Beszélgetés a művésznővel 1 BQR9TVASZM»PAN I ! ||Srej Jf In | rrTflncr* mem, rEitFMfs, % fí FELtíLMÜLKftT&UaM! | M Nem szárad mag az arcon ós tar- r-9 Mi tősságánál fogva a legolcsóbb £ jM Gibb* — a borotvaszaopan falta­ff ^**2223 MINDENÜTT KAPHATÓ: M Vez. képv. Csehszlovákiában; PRAHA L, i» m LINHAR fSKÁ 2. sf Budapest, január közepe. A gazdasági válság lehet még olyan bor­zasztó. A színházaknak mehet még olyan rosszul, annyi bizonyos, hogy a Fővárosi Ope- rettszinház elé minden este kikerül a „min­den jegy elkeltjét hirdető tábla. Nem is cso­da. Fedák Sári játsza itten Strauss Oszkár nagysikerű operettjének, a Terézinának cím­szerepét. Esti'hét óra múlott néhány perccel, ami­kor az Andrássy-utról befordulok a Nagyme­ző-utcába. A színház fényesen kivilágított por­tája előtt már egész kocsisor áll. Gyönyörű karosszériáju autókból szebbnél-szebb nők, pompás estélyi ruhákban lépnek a csatakos járdára. Pókháló vékonyságú selyemharisnyá­ba, arany- és ezüstcipellőkbe bujtatott lábacs­kák óvatosan teszik meg a bejárathoz vezető ut négy-öt lépését. Majdnem ott maradok a karcsú bohókat bámulok között, de eszembe jut, hogy nem sok időm van a művésznővel való beszélgetésre, hiszen nemsokára meg­kezdik az előadást és erélyes léptekkel neki­vágok a Mozsár-utcai szinházbejárónak. Az őrökké gyanakvó és mindig éber por­tást óvatosan megkerülve, fölfutok az emeleti öltözőkhöz. A legszebbik bejáratán, amely­ben legutóbb még Péchy Erzsi öltözött — ba­bérgirlanddal övezett tábla díszeleg ezzel a szöveggel: , Isten hozott, Zsazsa! Itt bekopogok. Gréte, a művésznő hűsé­ges szobaleánya dugja ki a fejét „Grüss Gott bei uns, Herr Redakteur“ mondja. „Ein Mo- ment.“ Bejelent s már is hallom Zsazsa invi­táló szavait. Félve nyitok be, mert tudom, hogy a neglizsé esete nem egészen valószínűt­len és ilyenkor háttal illik bejönni. Aggodal­mam azonban alaptalan, mert Terézina föl van öltözve s már csak az utolsó ecsetvonások vannak hátra. 9 Az üdvözlés után tüstént előveszem a blokkom és a következő kérdést intézem az ünnepelt primadonnához, avagy drámai mű­vésznőhöz: — Nagyságos asszonyom, előrebocsátom, hogy még nem láttam a Terézinát, de hallom, hogy a sikere szinte felülmúlja az eddigie­ket; azonban meg kell kérdeznem, mi jutott eszébe, hogy a magyar ós a külföldi drámai színpadokon elért óriási sikere után ismét operettet játszik? Zsazsa mosolyog, a tekintete rásiklik a pamlagon ülő barátnőjére, Kürthy Sárira s minden habozás nélkül felel: — Nem akartam a szerepet vállalni, de addig kértek, addig unszoltak, amig igent mondtam s a jelek szerint, nem tettem rosz- szul Az én végtelenül drága;, jó közönségem olyan szeretettel fogad és tetszésének annyi kedves jelével halmoz el, hogy minden ag­godalmam eloszlott. — Egyébként a Terézinának óriási sikere van. Számos külföldi meghívást kaptam. A többi között Prágába is. Oda feltétlenül elme­gyek, majd ha innen elengednek. Azt hiszem, tavasszal fogok a német színházban vendég­szerepelni. Természetesen ott is a Terézinát fogom játszani. Nagyon szeretem a prágai né­met színház kedves közönségét, ügy érzem, meg van a kontaktus köztem és közöltük. Adja át nekik kolleklive az üdvözletem, de külön adja át Max Taussignak, az aranyos Maxinak, akire mindig szívesen gondolok vissza. — Amerikába is hívnak. Nem tudom, el­fogadom-e, mert az amerikai vendégszereplés legalább egy íélesztendeig -tart. Az pedig nagy idő. Itt vége is szakadt az interjúnak. Fedák Sárinak be kellett mennie a színpadra, ahol már fölhangzottak a nyitány első hangjai. Vele megyek. Bent a kulisszák mögött fotó­riporterek várják. Bekapcsolják a Jupiter- lámpákat s a vakító fényben nekiszegezik a mozifelvevő-gépet. Terézina megadja magát sorsának. — Még egy fölvétel, nagyságos asszony — mondja az operatőr. — Nagy fej, premier plán •— és újból dolgozik a gép. Fedák megemeli csibészleány kalapját és mosolyog. — Valamit tessék mondani — hangzik a kérés és Fedák összecsücsöritett szájjal mondja: — Nézzenek meg jól, kérem, úgysem lát­tak ilyen ronda pofát. A körülállók hangosan felkacagnak. A felvétel után azt mondja az operatőr, hogy holnapután már a Mozgókép Otthonban fog a kép szaladni. Zsazsa már a jelenésére készül, amikor felel: — Úgysem nézem meg. Nem szeretem a mozit, mert mindig a moziban látom, hogy milyen csúf vagyok. Bemegy. Bent tapsvihar fogadja. Én meg arra a bizonyos süketnémára gondolok, aki le tudja olvasni a moziszinészek beszédjét. Hogy fog ez holnapután mulatni! T. L. — Nem élhette túl a kilencvenöt éves anyja halálát. Ritka fiúi szeretet az, ami most Bécsben a halálba vitte Mansch Ignác neves akadémiai festőművészt, aki műtermében fel­akasztotta magát. Az öngyilkos levelet ha­gyott hátra testvérének, amelyben megírja, hogy nem tudja, elviselni édesanyja halálát, aki pár hónappal ezelőtt, kilencvenöt eszten­dős korában meghalt s ezért követte őt a ha­lálba. Farsgóékat régi szeretettel várja Rimaszombat Rimaszombat, január 15. (Saját tudősitónktól.) Még csak az elmúlt héten terjedt el a híre, hogy Faragó társulata Rimaszombatba jön négyhetes szezónra s máris az egész város színházlátogató közönsége lázasan kombinálja a rövid négy hétből álló szinészláto- gatás eseményeit. A régi és uj színésznő és szi- nészkedvencck iránt íölbuzdult nagy érdeklődés, a rimaszombati színházi rókák szerint a legbiztosabb előjele egy bár rövidnek Ígérkező, de forró, tartalmas szinház- szezónnak. A társulat huszonkettedikén érkezik Rimaszom­batba és a drámai személyzet aznap este az „EzüstIakodalom“-ban mutatkozik be. Másnap es­te Viola Margitnak, a budapesti Király Színház művésznőjének, mint állandó vendégnek fellépté­vel az operettegyüttes mutatja be Kálmán Imre szenzációs újdonságát, a „Marica grófnő“-t. Az­után sorra kerülnek az idény legjobb darabjai: Nótáskapitány, Régi jó Budapest, Orlow, Anná­ból, Dolly, Párisi lány, Feleségem babája, Nóta vége, Postás Katica, Nagy Nő, Gárdista, Frasquita, Juhászlpgény, szegény "juhászlegény, .Kis huncut, Theresina, úgyszintén a prózaujdonságok java.: A kid, Engem szeress, Elzevir, ötórai tea stb. stb. A Faragó-társulat teljes személyzetével, ugyanazzal érkezik Rimaszombatba, amivel Kas­sát juttatta szenzációs művészi élvezetekhez. Á bérletelőjegyzések Varga Béla színházi titkár agilitása révén máris megindultak. S bár nem szabad túlzott reményeket táplálni anyagi szem­pontból a rimaszombati szezón iránt, de már az az eljárás, hogy Faragóék a rimaszombati publikum támogatásának rekompenzálásául az egész sze­zont bérletben játsszák le, ki kell hogy váltsa á közönségből a legmelegebb rokonszenvet és pártoló szeretetek Faragó Ödön oly olcsó helyárakkal jön Rimaszombatba hogy mindenkinek lehető­vé teszi, hogy a színházat anyagi, meg­erőltetés nélkül látogathassa és ezzel kulutrális lelki szükségletét kielégítse s a magyar színészet további éleiét elősegítse. Hisszük, hogy ez idén Rimaszombatban azok is kiveszik a részüket a magyar kultúra támogatásá­ban, akik eddig ettől tartózkodtak. Főleg mél­tányos elbánást várunk azoktól, akik a színtársu­lat ittlétéből anyagi hasznot is húznak. Elég, ha e tekintetben a losonci vendéglős nemes példájára hivatkozunk aki a losoncon nagy nehézségekkel küzdő színészeket önzetlenül karolta fel. (*) Az ungvári magyar színház múlt hete. Tudósítónk jelenti: A múlt hét repertoárja szí­nes, eleven volt: prózai és zenés darabok, repri- zek és premierek. A zenés darabok közül Marica grófnő, Mágnás Miska, Marinka táncosnő, Postás Katica és a „Feleségem babája" operett bemuta­tója ment. A Feleségem babája librettdjo már többször megirt mese, színtelen muzsi­kával aláfestve. A szereplők azonban annál job­bak voltak a igy diadalra juttatták a darabot. A prózai darabok sorát hétfőn Gárdonyi örökbecsű színmüve „A bor" nyitotta meg; kedden Gal- svorthy „Úriemberek" című drámájának volt a bemutatója. Ebben a két darabban búcsúzott el a közönségtől a budapesti Vígszínházhoz szerződöfi Váradi Lajos; alakítása mindkét darabban a tőle megszokott kifogástalan volt; melegen ün­nepelték. Szombat este a tavalyinál határozottan gyengébb előadásban az „Antóniá“-t újították fel. A műsornak napról-napra való cserebelése ért­hetetlen, sok zavarra ad alkalmat s az erőskezü organizáció hiányát mutatja. (*) Váradi Lajos az ungvári magyar színtársu­lattól a budapesti Vígszínházhoz szerződött Színházi tudósítónk jelenti: Váradi Lajos, u ruszinszkői magyar színtársulat jellem,színésze, hogy uj állomáshelyét a budapesti ‘ Vígszínháznál elfoglalhassa, — szezónküzepén megvált a társu­lattól. Váradi a társulatnak messze kimagaslóan legértékesebb tagja volt, helye nehezen lesz pó­tolhat'

Next

/
Oldalképek
Tartalom