Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
X Vasárnap 1926 jamrár 17. TK&<íM:A\AfiÍKkR/ H í RliAP Az Panaszom száját befogom. Jó. Kinek mi köze hozzá? Senkinek semmi, Ó, milyen bolondság is a könny, de milyen. Csak harmat a, szirén: e letaposott bitang gyepen. Ilyen. Sokszor, valahogy éjféli percen, meglesem szivem: hát kicsi gyertya ott fc’éükm ég. Sercen. Bátor lángra nincs néki mersze, (a szív tán a Lélek Röntgenlemeze?) Persze! Hisz akkor annál a lángnál egyszer én megnézem a diagnózist. Tagadhatatlan. Tény. l)e félek: a lemez összetörne. Hagyom. Mert visszhangja egy messzi nőnél csörömpölne. Nagyon. Belátom: tiszta a könny, a nő, a harmat, de piszkos minden más, mi kívül van. Biztos. Ezért: panaszom száját befogom. Mert gaz, síiket, ntolsó, rongy cafat az Elet! Az!! Sebesi Ernő. Nagy tavasz van, uram!... Nagy tavasz van, Uram, s szép szerelmes vággyal úgy telik az ember, mint illatárral déli csendben az ibolyás berek. Uram, tavaszod most siet a nyárba, most bomlik a bimbó és szökken a fákba az éltető, drága gyümölcshozó nedv. Tudom, szent törvény a tavaszok kedve, s vagyok piros kehely az illő végtelenbe, napsugárszomjas, csirás lüktetés. S lettem, hogy ringó, bölcsős örömmel lépjek a nyárba és osztó gyönyörrel nyújtsam a télnek a lót szüretét, Mert, Uram, az éltem im asszonyélet. S ha napjaim fogytán majd végignézed hogy ringtam az élet fáján, látod: szép, induló tavaszi vágyban kerestem azt, ki betölti rajtam szent gyümölcsöztető akarásod. Hogy egyszer úgy hulljak végtelen öledbe, ahogy a gyümölcs hull, életet ejtve, nj duzzadó csirát jövős anyaföldbe. Wimberger Anna. — És mit csinálsz vele? — Megvacsoráztatom. A Grand Hotel éttermében. Hogy mindenki lássa. És hogy én is meglássam, kik járnak most oda. — És van rá pénzed, fiú? — Te rád gondoltam. Három millió. Mi az neked, Géza. — Egy éjszaka el akarod verni? — El én! De el ám. Utána már úgy sincs szükségem semmire. Mert tudod, hogy mi lesz másnap reggel? Főbe lövöm magam. De a három milliót ne tagadd meg... gondolj arra, hogy a haldoklók utolsó kivánsága szent! — Bolond! — Nem én. Meg kell dögleni úgyis. Legalább egy éjszakára visszaálmodom az én régi életemet. Amikor még ur voltam, a kese rvit neki ... Bánky másnap csakugyan megvacsorá- zett a Grand Hotelben és hajnalban főbelőtte magát. Gencsy pedig levelet irt a volt feleségének. . . . Kedves Editb, én nem birom tovább. Holnap este főbelövöm magam. De mielőtt meghalnék, van egy nagy kérésem ... Engedje meg, hogy holnap reggel 9 órakor fel- menjek magához. Téríttessen reggelire, ahogy az utolsó napon, tudja, azon a borzasztón, abban a szobában, teával, sonkával, tojással, vajjal és mézzel... ék engedje meg, hogy befejezhessem azt a félbenhagyott reggelit. Lássa, én bárom évig panasz nélkül tűrtem a boldogtalan sápot De most már nem birom tovább. Meghalok, de előbb szeretnék egy reggelire való idöcskct visszaállítani az én boldog életemből. Érzem, hogy ehhez jogom van. Egy reggelit enni magával és elképzelni, hogy én még mindig a régi boldog ember vagyak. Editb! Gondolja meg, hogy a haldoklók uioi.-á kívánságát teljesíteni keik Vozári Dezső verseiből Prológus (Az „Orbis pictus“ cimü verseskönyvből.) Reggeledig immár, barátaim és az istenverte falvak és városok felett kihűlnek a csillagok, akár a vizbemártott zsarátnok, a fák és az állatok és a hegyek és a völgyek felett reggeledik, halljátok-é a hangom? diadalmasan lélekzenek a kertek, reggeledik, a puritán kalapácsok dia ti fölzengenek az üllők, * én az éjjelek pincéiben kutattam a színekért és a hangokért, én felugrottam a fellegekre és tenyereimmel eltakartam a napot mert bordélyban ültetek gondjaitok savanyu s mérges borai mellett vagy kávéháziján tarka sakktáblák fölé hajolva, én láttam ráncos homlokotok és hittem bennetek ,mint a hivő, emléket építek nektek, reggelek — aere perennius — a nagyszerű gyász ez izgatott óráiban, szegre akasztva elv és erkölcsiség. földrészeinket átjárja az elekfrmng% erő s kunyhóinkban elhalnak oz olaj lámpák. .— Ö költők! ó élet! 0 emberiséül (Prága, 1925.) Vers egy öngyilkos sírja fölé Testvéreim, ti hiszlek s reméltek egyre: hátha — , s ha Ízzel elfogyott már a porhanyó kisült tök, esti szerencsét várni a ház elé kiültök, míg cimpálok csavarja a tompa őszi nátha. Tudom, az élet áll még, feszül az élet, izma, a, szellők arcotokba virágszagot sodornak, de én már visszatértem rejteké be a pornak, hol gyíkfejekre 'hág a délceg paraszti csizma. Halálba révedezve gondoltam rátok ottan darázsdongást feledve s jó tavaszi delejt, mint a lyukas kabát gomb, kit gazdája elejt. Én egy mord délutánon kifent kardba futottam, ó csingilingijáték: élet, kegyelmes dárda, mondjad: circumdedcrunt s zenélj csak, csak csörömpölj, majd jönnek víg leányok s köszöntnek: drága hömpöly s vélük együtt danáz majd feléd a hunyó csárdau Itt nincsen már szabály, erre nem jár a posta és győztes reggelekre nem vágtat erre táltos, csak alkonyaikor csókák csapatja csendben száUdos s esőt szitál zokogva az álmos égi rosta. Ittam varázsvizet én is s a csörgő kortyok árára életem s halálom éke ráment; rebegjetek felettem egy hivő, jámbor áment, ha alszik már a hitves és mi-tsetudva kortyog. (Kassa, 1922.) melyet sok rokon vonás mellett is különbözőnek tart s nyomatékosan kiemeli a ma- gyer néplélék-szépségét. Két irigylésreméltó jellemvonása ragadja ineg különösen, érdeklődését: a népiélek tisztasága és keleti naiv* sága, melynek gyönyörű példájául hozza fel i a megcsalt csikóst, ki lovának panaszolja el ! kedvese elrablását. Ezt a részt a Sárga rózsából J. Girard fordításában bemutatta Madame Wellini az Odéon-szinhaz nagy művésznője megkapó előadásban. Költői motívumokban gazdag és lelkese:.! szárnyaló volt a kiváló francia Írónő, Lueie Delarue-Mardrus Petőfit, dicsőítő verse, melyet. a szerző személyesen adott elő. Mindbá rom francia előadót lelkesen megtapsolták és tüntetőleg ünnepelték. A kitünően sikerült irodalmi estélyt a magyar Podvinecz Elza cimbalommüvésznő Hunyadi nyitánya Erkel . Ferenctől, zajosan megujrázott magyar népdalai és Antal Jenőnek és Harsányinak pompás Hubay-kcmcert- je fejezte be. Foss Béla. A franciák megünnepelték Jókait Párisi munkatársunktól — Páris, január közepe. Még élénken emlékezetben él az a nagyszabású irodalmi ünnepély, melyet Petőfi születésének centennáriuma alkalmából a világ legelső egyeteme, a páris Sorbonne rendezett — s. most újabb magyar irodalmi ünnepségről adhatunk számot Az előkelő Champs-Elysées negyed egyik kedvelt hangversenytermében (8, Rue Jean Goujon) gyűlt össze a párisi tudós és iróvi- lág kiválósága, hogy az itteni Magyar Diákszövetség meghívására részt vegyen a Jókai emlékünnepélyen. A tiszteletbeli elnökséget br. Korányi követünkkel együtt Clinchant jelenlegi és Doulcet és Carbonnel volt budapesti francia követek és Pékár Gyula vállalták. A védnökségben a leghíresebb francia írók, szenátorok, képviselők neveit olvassuk, kik személyes megjelenésükkel is emelték az ünnepség fényét. Ott voltak: Raynald szenátor, Tissayre képviselő, Eugéne Balléro, G. Fou- géres, Paul Hazard, a Collége de Francé nagyszerű professzora Paul Morand, A. Hu- bert Morand, L. Poher Bexheft írónő, Geor- ges Lecomte, An. Mercereau, P. Boyer, a keleti nyelvek főiskolájának igazgatója, Marcell Tinayre, Tormay Cecil, müveinek fordítója, P. E. Régnier,. kinek közismertek pompás Petőfi fordításai — és még sokan a párisi irók újságírók köréből. A másnapi reggeli lapok a pénzbamisitá- si botrány dacára már tüntető melegséggel emlékeznek meg a Jókai-estélyről, melynek sikeréért Honti Ferencet, a Magyar Külügyi Társaság agilis titkárát illeti a legteljesebb elismerés. , Az estélyen mindvégig Jérome Thorand, ünnepelt francia iró elnökölt s bevezető előadásában visszaemlékezve az Eölvös-koRe- giumban töltött-tanársága idejére, kedves dolgokat mondott el Jókairól az emberről s mint irót úgy aposztrofálta, mint a magyar géniusz teremtő erejének egyik örökéletü megnyilatkozását. Hasonló szellemben tartotta meg előadását Jean-Mistler d'Auxiol, volt magyarországi francia követség! attaché, kinek a pesti egyetemi és egyes irodalmi társaságokban hallott előadásai ünnepei voltak a francia szellemnek és ékesszólásnak. Néhány jellemző vonással, találó színezessél mutatja be nagy re, gényirónk élete sorát s valósággal megeleveníti előttünk a 48—49-iln mozgalmas időket, melyekben teljes otthonossággal mozog Misiié r, ismeri a kor szellemét, vezérlő-motívumait Megkapó élethüséggel bontakozik ki Jókai egyénisége és tisztán áll előttünk irói karaktere, amint a szellemes előadó hivatott kézzel rajzoljza meg az elkényeztetett, szégyenlős komáromi fiú magasratörő pályafutását, regényírói nagyságát, káprázatosán gazdag fantáziáját, soha el nem fáradó meseszövését és látnoki erejét Szerinte ily őserejü regényíró müveinek minden nemzet könyvtárában ott volna a helye s örök veszteségnek, súlyos kárnak tartja, hogy Jókai néhány novelláján kívül nincs lefordítva franciára. Szembeállítja Jókait Petőfivel s azt mondja Mistler :— ki a páris külügyminisztérium egyik főtisztviselője — hogy nemzetünk ne a pesszimista Petőfitől tanuljon, hanem állítsa magárnak példányképül Jókaii, ki maga volt a megtestesült optimizmus és a fa* talista kesergés helyett emeli. fővel nézzünk a jövőbe. Nemcsak a magyar kolónia, hanem a nagy számmal egybegyült franciák is feszült figyelemmel és mély megilletödéssel hallgatták az ifjú előadót, akinek két, mostanában megjelent regénye nagy feltűnést keltett itteni irodalmi körökben s máris szép jövőt jósolnak neki, a volt budapesti egyetemi előadónak. • Védelmébe veszi Jókait a szigorú kritikusokkal szemben s bebizonyítja, hogy igenis nagy pszihologus volt és nagy* omberisme- rő, aki a női lélekbe bámulatos éleslátással tudott belepillantani s alakjai egyáltalán nem oly túlzottak, mint aminőnek némely esztétikusok ítélik. Jókai sokat tanult Balzactól és Duma? pére-től (a személyeknek és tárgyaknak minuciózus festését) és a francia esprit sokszor felragyog regényeiben — de Mistler szerint Jókai főként népies rajzaival tette halhatatlanná nevét. E nemű müvei (Sárga rózsa) a jellemzés, az írói intuíció, a népszellemtől átittatott poézis csodálatos szépségű s örökbecsű alkotásai. — Sokan azt vélik, hogy főként francia hatás, mások viszont a magyar hatást tartják irányi tó e^muek Jókai munkásságában. Mistler szerint az igazság a középuton van. A francia hatás mellett, is átsugárzik a magyar népies benyomások nagy tömege s Mistler összehasonlítja © két nép. szellemét? fi fö-föhadgyakorlat Bomlott agyak, szikrák és szelek, Fantomok, rémek, vészjelek Már rég riadozva jelentik: Közeleg, közeleg, Éjszakánként holdfény-lovakon Fntárok járnak hallgatagon ,8 fnra haláljelcket hagyn? Sziveken, házakon. Az alvók ezernyi falában Betegen, sejtőn, szomorúan Horkannak, mikor az árnycsapat Elrohan, átsnhan. Most jelölik a sorsfantomok Hol harcolnak majd a táborok S a nagy-nagy, legfelsőbb Hador Mosolyog, mosolyog. Előőrsök, lelkek, árnyesapat, Már előre mozgósítanak, Élők közfii válogatják a Halókat, holtakat. Késről n fő-fő hadgyakorlat, Rendezők rohanva loholnak. Késs a Halál seregszámlája — S talán ma, vagy holnap ... Ha ideér majd, akkorra már Minden a nagy-nagy parancsra vár. S átveszi a parancsnokságot A Hadar, a Halál. Bomlott agyak, holtak, árnysereg. Szikrák, szelek, rémek és jelek Már rég riadozva jelentik: Közeleg, közeleg. Darvas János. Magyar Jeremiások \ i.. fiit küld a Bors idők sötét jé* táblákba vésett kőigékkel: jönni kell annak déli ntópon vagy titkos éjjel. Sinaj-hegyről vagy a pokolbó7 arkangyal űzi vagy a, sátán nem tudója senki: de égő ti\z csap ki a száján. Ha szól: paloták romba dőlnék, tenger kk\sap, ■halottak, kelnek, homlokán stigma, s útján árr tyéká a ’keresztnek. II. . Előttük guntfcaeaj, mögöttük átok: de élnek a magyar Jeremiások. Ülvén elpusztult templomuk felelt: szivükből tépnek hangos énekel. Tudják: elmúlt a pompa és siker, de tudva tudják» hanggal sírni kell. Fölzengeni a nénha éjszakát, ébreszteni .az álmodok hadál Jajjal motozni zárt' kilincseken, hogy aki hallja: mind résen legyen Kóbor kutyákkal harcba szállónak, megvérzi lábuk tövis' és salak. Tudják: jó dolguk nem lesz már soha tudják: a sorsuk magyar Golgota, de bármi jöjjön. meny ország vagy árok: élnek, sírnak, (h’lólhak a magyar Jeremiások! rögk Iliét, 0 9
