Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-17 / 13. (1051.) szám

1926 janair 17. Vasárnap

Böf®riíosáií-Pfáiail!iel!!f!ft

csolatban Magyarország ellen erélyesen fellépnek. Bethlen István miniszterelnök példás energiája megmutatta, lxogy ura a helyzetnek, ezért Magyarország szomszédainak semmiféle jogcímük sincs arra, hogy nagyobb fegyverkezést követeljenek, ami csak a tűzveszélyt növelné. Olaszország nem nézheti tétlenül a Magyarország feldarabolását célzó kísérleteket. A trianoni szerződés által teremtett egyensúlyt nem lehet megzavarni Olaszország érdekeinek közvetlen sérelme nélkül. Olaszország érdeke, hogy Bethlen teljesen befejezze müvét, ezért nem tűrheti azoknak a kísérleteit, akik a frankhamisítás ügyét arra akarják fölhasználni, hogy Magyarországra vessék magukat

Korányi-Interjú

a Ceske Síovobar

Prága, január 16. A Cseské Slovo párisi munkatársa beszélgetést folytatott Korányi Frigyes báró párisi magyar követtel, aki a frankhamisításra vonatkozólag kijelentette a cseh újságírónak, hogy a magyar kormány a legerélyesebben folytatja a nyomozást és azok az államok, amelyek legjobban vannak érdekelve az afférban, teljesen meg. lesznek elégedve a nyomozás eredményeivel. A követ a hamisítási botrány íőbünösének Windisch- graetz herceget tekinti, akinek sikerült oly hiszékeny embereket is félrevezetni, akik magasabb állásokat töltöttek be. A haniisitá- si ügynek semmi politikai háttere, nincsen s ezért a hivatalos Magyarország . felelősségre nem vonható.

Kánya Kálmán szerepe

Prága, január 16. A lapok- Jankovich utinaplójának közlésével kapcsolatban Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter nevét is belekeverték a frankhamisilási afférba. Azt írták, hogy Jankovich szerint Nádossy volt főkapitány Kánya támogatásáról is ' biztosította őt, sőt levelet is irt ebben az ügyben Kányához.

A prágai magyar királyi követség felhatalmazást kapott annak a megállapítására, hogy

Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter Nádossytól sem a frankhamisítással kapcsolatban, sem pedig más ügyben semmiféle értesítést, tehát levelét sem 1 - kapott. - : ■;

követségen Vavrecska dr. rendkívüli követ, meghatalmazott miniszternél, akit már éppen utrakészen talált, mert néhány napra Prágába utazik családi ügyeinek elintézése céljából. A követ a magyar újságírónak a frankhamisításra vonatkozólag röviden a következőket mondotta:

—A csehszlovák köztársaság figyelemmel kiséri az eseményeket, de kizárólag csak azért, mert a csehszlovák koronát éppen igy hamisították. Tévedés azt hinni, hogy a csehszlovák állam nemzetközi hton igyekszik nyomást gyakorolni a legcsekélyebb módon is Magyarországra; A csehszlovák állam mindenkor a jog alapján .állott és most. is az az óhaja, hogy ilyen esetek miatt az európai gazdasági konszolidáció ne szenvedjen. Egyebekben sajnálom — mondotta a követ, — hogy most tovább nem állhatok rendelkezésére, hanem egyszerűen csak ytalok a Pra- i ger Presse mai számában megjelent nyilat- 1 kozatára, amely részletesen kifejti a prágai | hivatalos "körök véleményét és álláspontját.

Windischgratz nem akarja fedezni a francia kiküldöttek költségeit

Budapest, január 16. Dánér Béla dr., i Windischgraetz herceg jogi képviselője kije- j lentette, hogy január 16-án tárgyalt a Bau- ! que de Francé Budapestre küldött íötisztvi- | selőjével védence nevében. Emmcry és Col- lard kijelerdették, hogy a francia bank mérsékelni fogja Windischgraetzzel szemben a kártérítési igényeket, ha a herceg mindent elmond, amit a frankhamisítás ügyéről tud, Amikor Dánér a francia urakat arra kérte, hogy öntsék kissé kézzelfoghatóbb formába a bank követelését, azt válaszolták, hogy bízni kell a francia bank adott szavában. A hercegnek különben az a meggyőződése — mondotta Dánér —, hogy a francia banknak semmivel sem tartozik. A francia urakat Magyar- országra senki sem hívta, azok maguktól jöttek ide. így semmi jogi alapja sincs annak, hogy a francia urak kirándulásának számláját neki nyújtsák be. Windischgraetz herceg hajlandó készséggel elmondani mindent az ügyre vonatkozólag, ami a francia bank érdekeinek biztosítására alkalmas, ha a francia urak azután eltávoznak.

Albrecht nem aspirál a trónra

Rón?a, január 16. A Corriera della Seraj mai. számában hosszas*.cikkben foglalkozik az j Albreohíí-üggyel. A főherceg a lap munkatársának adotb; interjújában kijelentette, hogy amint annakidején a nemzetgyűlésen önhibáján kívül került neve a közvéleménybe, úgy történt ez most is a frankhamisilásru 1 kapcsolatban. őt, mint a magyar vöröskereszt egyesület diszelnökét és több társadalmi egyesület vezetőjét a közelmúltban fölkérték arra, hogy vállalja egy csakis szociális célokért küzdő társadalmi szövetség elnökségét. A sajtó egy része tendenciózusan a közvéleménybe dobta akkor a nevét, ami ellen a leghevesebben tiltakozott. A leghatározottabban visszautasítja most is a világszerte elterjedt azon vádakat, mintha a frankhamisítás az ő királyságának érdekében történt volna. Egyben a legélesebben elítéli a bűntényt. Tartozik a saját maga és családja reputációjának azzal a kijelentéssel, hogy sem a múltban nem aspirált soha a magyar trónra és a jövőben sincsenek ilyen tervei.

újabb előállítások várhatók

Budapest, január 16. A Magyarország értesülése szerint a frankhamisitási botránnyal kapcsolatban ma estére újabb előállítások várhatók, különösen abban a kérdésben, hogy kik és hogyan finanszírozták a bankjegyhamisitással járó kiadásokat.

Kányát nem hívták Budapestre

Budapest, január 16. Egyes lapoknak azon hírével szemben, hogy Kánya Kálmán berlini magyar követet Budapestre hívták, illetékes helyen kijelentették, hogy a kormány részéről az üggyel kapcsolatban semmiféle intézkedés nem történt abban az irányban, hogy a berlini magyar Jiövét hazajöjjön.

Csáky átvette hivatalát

Budapest, január 16. Csáky Károly gróf; honvédelmi miniszter, aki tudvalevőleg tegnap érkezett vissza szabadságáról, ma délelőtt átvette hivatalát. Előzőleg fölkereste Rakovszky belügyminisztert, aki őt távollétében helyettesítette, majd a miniszterelnökségre ment, ahol tanácskozás folyt Bethlen István miniszterelnök, Pesthy Pál 'igazságügyminiszter, Walkó külügyminiszter és Rakovszky belügyminiszter jelenlétében a frankhamisítás ügyében. Harc Németországban a miniszteri tárcák köriig

GessSer vagy Brünningbans, Koch vagy Curtins — Mégis hlvs* talnokkormány lesz! — Luther nehézségei

Személye az üggyel nem hozható kapcsolatba s minden ellenkező állítás terjesztése Alaptalan és tendenciózus hazugság.

A budapesti csehszlovák követ nyilatkozata

Budapesti, január 16. A Szózat munkatársa ma föntjárt a budapesti csehszlovák |

A nő, aki én vagyok

Irta: Szint Gyula.

Mialatt teát szürcsöltem nagy kényelmesen, petyhüdten és a világ legjobb fajtájú cigarettáját szívtam, Dénes barátom fenlian- gon gondolkozott:

■— Minden ideges, neuraszténiás, egyszóval modern embernek életében vannak napok, mikor az idegei jobb akaratuk ellené- le valami fenköiten nevetséges és kellemetlen játékba fognak. Régebben ezt angolosan szürek és náthás szóval „spleenének nevezték, pedig ez az állapot sokkal színesebb és érdekesebb, mint az angol fanyalgás.

Füstfelhőt öblögetett ki a száján és hosszú, finom kezével olyan mozdulatokat irt le a füstgomolyagok közt, mintha szellemeket idézne.

— Nálam — folytatta — ez az ideges ál lapot mindig egyforma módon következik be. Egyszerre csak elkezdek szagokat, illatokat érezni, amiknek nem tudom eredő okát megnevezni. Decemberben például üde orgonaillatot érez az ember, júniusban pedig sültgesztenye szagot Színek is ingerük ilyenkor az embert, de valami furcsa, kába módon. Például egy nő tengerkék ruhában olyan hatást tesz az ember ízlelő érzékére, mintha timsót olvasztana a nyelve hegyével. És ilyenkor minden nőnek más illata van. Egy barna hajú, kreolarcu nőből például elefánt- csont szinü szag árad. Egy vöröshaju nő lázitő fehér bőrének málha szaga van.

Furcsán néztem különös barátomra, de ő rendületlenül folytatta:

— Egyszóval azt akarom neked monda ni, hogy az ember ebben az ideges állapotban többet érez, mint máskor. Többet, vagyis jobban érzékel mindent a világon és fajút arra, hogy szín, hang, illat voltaképp ugyanannak az érzésnek más-más formája És voltaképpen mind ugyanarra vonatkozna!^ tudniillik — a nőre!

minisztérium demokratizálására vonat koznak.

A lap helyteleníti Luther tervét is, aki úgy* keres kiutat, hogy a belügyminisztériumot Zweiger eddigi államtitkárral akarja betölteni, azaz egy magasrangu hivatalnokkal s nem politikussal. A Germania ellenzi Zweiger miniszterségét s nem helyesli, hogy a néppárttal kacérkodó lüválalnökélemek kerüljenek a kormányba.

Berlin, január 16. A centrum tegnap éjjel gyűlést tartott, melyen állást foglal minden jobboldal felé történő orientáció elleu. Az úgynevezett politikamentes és parlamenten kívül álló egyéniségek bevonása ezt a. jobbielé való orientálódást jelentené s ezért a párt nem támogathatja ezeket a törekvéseket. A centrum a középpártok kabinetjét követeli és önmagának négy miniszteri tárcát kíván, még pedig az igazságügyit, a. munkaügyit, a gazdaságirés a közélelmezésügyit. A centrumfrakciónak ez az állásfoglalása a demokraták követelményeinek támogatását jelenti s igen nagy fontossággal bir a tárgyalások folytatására.

Luther dr. és a néppárt most magukkal szemben találják a demokraták és á centrum közös frontját. Ha a néppárt nem redukálja követelményeit, akkor a parlamenti alapon való kormányalakítás lehetetlenné vált és ismét a hivatalnokkormány gondolata kerül előtérbe. A cenlrumpárt állásfoglalása Brün- ninghaus dr. jelölését egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi.

— És az öreg embernél? — vetettem ellene.

— Ezt nem tudom, mert még nem voltam öreg — felelte Dénes — de úgy sejtem, hogy az öreg embernek minden érzése eltompul és átidomul. Amikor fehérhusu édes almába harap, egy régi női csók emléke támad föl benne; de már nagyon homályosan. Öreg emberek azért szeretnek finoman enm, mert az étel és ital izeiben régi szerelmeik emlékét keresik. És azért szeretnek zsörtölődni, mert régi szerelmi veszekedéseik képe kisérti őket. Az öreg ember mindig azt hiszi, már senki sem szereti őt. és elfelejti, hogy voltaképpen ő vesztette el a szerelem iránti érzékét.

—Kérlek :— mondtam barátomnak — én nyugodtan végighallgattalak, alig szóltam ellened, de most már kiváncsi vagyok, hogy hová akarsz mindezzel kilyukadni? mert okvetlenül rejtegetsz valamit a begyedben.

— Ezt kitalálhattad — folytatta — mert ok nélkül nem szoktam soha sem sokat beszélni. Egy bolondság, egy ötlet, egy semmiség az egész, amit el szeretnék neked mondani. Hogy épp téged választottalak ki erre, annak az az oka, hogy mindig tiszteletben tartod az embernek azt a jogát, hogy olyan bolond lehessen, amennyire csak jól esik neki.

Még mámoros volt a saját szavaitól és úgy ment, valósággal dülöngött az íróasztaláig. Annak a fiókjából egy nagy gond >san összekötözött és rendezett csomagot vett ki, elém tette egy asztalra, felbontotta és az egészet elém tárta.

Egy csomó női arckép,, lehetett talán félszáz is, omlott elibém. Hol a lefényképezett nőkre, hol Dénesre néztem és igyekeztem, hogy valahogy el ne mosolyodjam. Barátom halk hangon magyarázott:

— Tegnap aféle bolond, neuraszténiás napom volt. Egész napon át lakásomban *es- pedtem. Akarat, életkedv és cselekvés vágya

[nélkül. Hevertem a jmmlagon és szagokat,

színeket, hangokat éreztem össze-vissza és úgy csöndesen magamban meg akartam halni... Visszagondoltam eddig való életemre és ekkor eszembe jutott ez az ötven arckép, ötven nő...

— Miféle ötven nő ez? — kérdeztem.

— Elmúlt szerelmeim — felelte mélabu- san — kora ifjúságom óta gyűjtöm az arcképeket, idestova tizenöt esztendő óta. El sem hiszed, hogy mennyi fáradságomba, ravaszságomba került mindez, mert nincs nehezebb dolog, mint tisztességes nőtől fényképet szerezni. Hamarább lehet egy csókot... Ötven tisztességes nő fekszik itt előtted, barátom, nagyrészük férjhez ment, egy részük férjnél volt, mikör megismertem. De hangsúlyozom, hogy kokott nincs köztük egy sem és hogy valamennyibe hosszabb-rövidebb ideig szerelmes voltam.

— Évenkint tehát átlag három-négy nőbe voltál szerelmes. Nem is olyan sok a mai világban.

— Szolid ember voltam egész életemben — folytatta Dénes — és az ötven nő közül egyet sem csábítottam el. Csak szerettem őket, udvaroltam nekik, lelkesedtem értüli, mig férjhez nem mentek. És tegnap épp az jutott eszembe, hogy miért van az, hogy az ötven nő közül egyik sem lett a feleségem.

— Bizonyára nagyon válogatós voltál — jegyeztem meg.

— Ebben igazad van — felelte Dénes — egyik szebb volt, mint a másik, egyik kedvesebb a másiknál, egyik erényesebb a másiknál és ón nem tudtam megállapodni egyiknél sem, mert nem voltam tisztában magammal, nem ismertem ízlésemet, igényeimet, vágyaim határait és korlátáit.

— Veszedelmesen közeledsz az aggle- génység felé — mondtam.

■— Erre eszméltem én is tegnap szplt barátom — és valami hallatlan vágy fogott el, hogy keressek és találjak magamnak egy; boldogságot^, amelyet végre tető alá hozhatok. |

De hogyan kezdjem el?...

Dénes nagy füstfelhőt fújt ki magából és folytatta:

— Amint az arcképeket nézegettem, hirtelen eszembe ötlött, hogy ez az ötyen fénykép voltaképpen.... az én fotográfiáim! Az ötven nő az én ízlésem, az én lelki képem. Ezek az én vágyaim, reményeim, csalódásaim. Ez én vagyok!.

— Természetesen.

— És amint ezt fölfedeztem — folytatta Dénes — az újabb ötlet szinte magától folyt az elsőből. Éreztem, hogy ebből az ötven nőből kell megalkotnom az ötvenegyediknek a képét is, aki hozzám való és akit nekem feleségül kell vennem. Egyszerű összeadás dolga volt az egész, ötvon nő közt harminckettő szőke volt, tehát szőke a zsánerem. Huszonnyolc nyúlánk, magas, karcsú nő volt köztük, tehát magas, sovány nő az én esetem. És igy tovább... Az ötven fénykép segítségével megrajzoltam az én jövendőbelimnek egész jellemét, úgy hogyha festeni tudnék, akár cl is készíthetném az arcképét Ez az a uő, aki én vagyok!

— De fogsz-e találni ilyen nőt a világon? — kérdeztem barátomat.

— Már találtam is — felelte.

— Ilyen hamar! szóltam meglepetten.

— A véletlen a kezemre játszott — mondta Dénes — és ebben neked is részed van.

— Nekem? kérdeztem.

— Igen, tegnap, mikor az a bolond napom volt, végre már a megőrü’éstől féltem és kalap nélkül leszaladtam az utcára. Az emberek bámultak rám, amint tétován ődöngtem köztük. Egyszeresük megpillantottalak téged. Egy hölggyel mentél.

■— Ez igaz. Félhét óra tájban, ugy-e?

—- A Lipót-köruton — felelte Dénes —• és ha nem vagyok túlságosan indiszkrót, ki volt az a hölgy?

— Előbb tudnom keli, hogy mit akarsz

»

f''

Berlin, január 16. Luther dr. kormányalakítása nem bizonyult oly könnyűnek, mint a dezignálás pillanatában a közvélemény gondolta. Máig jóformán egyetlen pozitív lépés sem történt a megegyezésre s a nagy ellentétek: a belügyi és a hadügyi tárca betöltésének kérdésé egyáltalában nem tisztázódott Gessler dr. tegnap délután ismételten kijelentette, hogy végérvényesen visszavonul. A demokrata és a néppárt úgy a belügyminisztérium, mint a hadügyminisztérium betöltésénél mereven ellentétes álláspontra helyezkedik s mindkét párt a saját emberét szeretné behozni. A német néppárt jelöltje i hadügyminiszteri tárcára Brünninghaus engernagy, aki közismerten monarchista gondolkozásu s igy magától értetődően csöppet sem rokonszenves a demokrata párt előtt.

A Vossische Zeitung ma igen energikus lángon emeli ki a demokraták követelését. A ap szerint a néppárt nem is arra helyezi a usulyt, hogy a belügyminisztériumot Curlius ir.-nak, a párt jelöltjének szerezze meg, ha- lem inkább Koch demokrata jelölt belügyin niszterségét akarja meggátolni. A demok- -ata párt szerint a hadügyminisztérium, élére :sak olyan személyiség kerülhet, aki toyább- -a meníesiti a hadsereget a politikától és a lirodalmi őrséget végre a köztársaság hatékony és megbízható szervévé teszi.

Érdekes, hogy a eentrum orgánuma, a Germania teljes mértékben támogatja a demokraták követeléseit, amennyiben pzek a belügyminisztérium és a hadügy2