Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-01 / 1. (1039.) szám

Pétitek, január 1

*58

funkcionáriusokkal, hogy az osztrák labdarugó- szövetség átiratban fordult a CsAF-hoz, hogy a Ligeti SK-ot a bécsi Rapiddal való anyagi differenciája miatt helyezze bojkott alá, miután a bécsi prof{egyesületek már kimondották a Ligeti ellen a bojkottot. A CsAF az osztrákok kérésére elutasító választ adott, sőt tiltakozott az ellen, hogy két egyesület magánügye miatt egy szövetség bojkottáljon egy egyesületet. Ennek hatása alatt az osztrák futballszövetség visszavonta boikott- bátározatát.

— Lenglen bajnoknő programja. Suzanne Lenglen a Riviera-szezon alatt csak három turnén akar résztyenni. Az első Nizzában lesz február 1-től február 7-ig, a második a délírancia- országi bajnokság, március 8-tól 14-ig és a harmadik ugyancsak Nizzában később— St. Moritz városa lemond az olimpiai téli Játékokról. St. Moritz városi tanácsa elhatározta, hogy az 1928- évi téli olimpiai játékokról lemond. Eszerint ezeket a játékokat Davosban vagy Engeísbergben fogják lebonyoltani.i

. •—^mrnTMnw»Bini i n, aw—mhhib—iiívMauiawmMBMBiEBmBs

Tildén Európába jön. Tildén Wiüiam, a többszörös teiinisz-világbajnok, 1926 nyarán a wimbledoni tennisz-világbajnoksági versenyen részi akar venni. Az amerikai tenniszszövetség elhatározta, hogy erre a világbajnokságra négy női és két féríi-tcnniszezöt nevez be. A férfiak közül tekintetbe jönnek Tildén, Jonnston és Riohards, mig a nőknél Helen Wills, Malloryné, Qosz, Browne és Jessubné.

Szovjet futballcsapat játszik január elsején Párisban egy francia munkáscsapattal. Az oroszok már sikeresen szerepeltek Német-, Finn-, Svédországban és Norvégiában.

— Olasz amatőrök. Bánás volt magyar játékosnak az FC Milánó csapatában 2500 Iira havi fizetése van. Bánás az olasz turnén résztvett Slavia-játékosoknak kijelentette, hogy Olaszországban már. egyáltalában nincsen amatőrjátékos.

— Európai pehelysúly boxbajnokság. Ruiz (spanjro!) Madridban eredménnyel védte meg európai bajnokságát Young Cyckme-val szemben, akit pontokkal vert•

mÚ$űé)zmznrifmíüL

Sglovenszkó hitelélete és a bankreform

Irta: Schmidt Imre

a Pénzintézetek Egyesülete ügyvezető alelnöke

a nagyközönség, mely az eseményeket csak távolból szemléli és ritkán mélyed beie azok beható vizsgálatába, ' csupán egy-két hírlapi közleményből, egy-két bankköröz- vényböl és egyik-másik banknál beállott újabb fizetési nehézségekből tudja csak, hogy valami történt. De hogy a valóságban mi történt? ezt sokszor azok sem sejtik, kik egyik-másik pénzintézethez közel állnak. S ez érthető is. Az uj banktörvényeket állítják oda legtöbben az események élére, melyeket mindenki a saját félfogása és érzése szerint magyaráz. Pedig ezek is csak egy szükségszerű következménye az eseményeknek, niely a háboruelőtti időkre vezet vissza.

A mi hitelszervezetünk, — épp úgy, mint a jelenlegi Magyarországnál és ennek utódállamainál is — csaknem • kizárólag a hitel- ügy szolgálatára létesített magánvállalatok voltak, E magánvállalatok, részvénytársaságok legnagyobb része nem is törekedett a „közintézmény41 látszatát fentartani és ahol erre súlyt helyeztek, ott is sokszor megelégedtek egy-két tekintélyesebb ember nevével, kiket cégérül állítottak oda a közönség megtévesztésére. Az emberi kapzsiság és hiúság ezt nagyon megkönnyítette. Ellenben annál nehezebb volt az ellenkezője. A „jó“ részvényeket senki sem adta ki szívesen kezéből és még nehezebben osztotta meg hatalmát és befolyását az, aki azt nagy áldozatokkal és fáradsággal megszerezte. így csupán itt-ott egy-egy pénzitézeí forrott össze any- nyira a helyi gazdasági érdekeltségével, hogy az azt a valóságban is a saját közintézményének tekinthette.

A részvénybankok érdemei elévülhetetlenek a magyar hitelélet kiépítésében. De bármily nagyok is ezek az érdemek, ez nem jelentheti azt. hogy ezek mint az ország egyedüli hitelszervei működhetnek. Az események mindenütt beigazolták, hogy ott, hol a hitelügy ellátása a magánvállalkozásra van bízva, csakis a hitelügy átszervezésével juthatunk ki abból a súlyos gazdasági válságból, melybe a háború, a forradalom és a békediktátum juttatott. Szükség van, nagy szükség a részvénybankokra és gazdasági öngyilkosság volna azok megsemmisítése, amire néhány rövidlátó nacionalista az uj banktörvényeket felhasználni óhajtotta volna. De az erős részvénybankok mellett szükség van az oly köz- intézményekre is, melyek kizárólag a hitel- ügyet szolgálják.

Ezt — jól tudom — sokan fogják tőlem rossz néven venni, de bármily becses is nekem az egyes részvénybankok vezetőinek barátsága, sokkal értékesebb előttem Szlo- venszkó gazdasági előrehaladása, semhogy azt és ezzel itt élő magyar véreim sorsát is feláldozni engedjem.

Tisza éles szeme látta Magyarország hitelszervezetének gyengeségét, de a rövidlátás és a féltékenység erősebb volt nála . s az események gyorsabban következtek be, semhogy reformterveit megvalósíthatta volna. A szlovenszkói magyar gazdasági körök — bár érthető — előítélettel ellentállanak a reformoknak, azoktól távoltartják magukat, mintha az eseményeket ezzel megállíthatnák. Ha mindenki is ellenségemmé lesz, akkor is kötelességünk azokat meggyőzni, mert az események tovább haladnak és az ellentál- lásnak csak egy következménye lesz: hogy a magyarság itt teljesen elveszti minden gazdasági befolyását.

Az emberi gyarlóságban rejlik, hogy mindenki hatalomra és befolyásra törekszik. Természetes az is, hogy ott, hói egyesek fáradság és áldozat árán majoritást szereztek, a hozott áldozatokért ellenszolgáltatást igényelnek. Ez már maga elegendő, hogy az ily intézmények be ne tölthessék a közintézmények szerepét, mert az ily, akár személyi, akár anyagi ellenszolgáltatások minden előnyét csak az érdemcsoport élvezi, ellenben annak minden hátránya az egész gazdasági életünket sújtja. Az előny lett egyes emberek hirtelen meggazdagodása és hatalomra jutása, a hátrány a pénzintézetek súlyos válsága és egész vidékek nagy károsítása. A következménye pedig az eseményeknek az, hogy amidőn a legnagyobb takarékosságra vagyunk utalva, a pénzintézetek tökegyüjtő, felszívóképessége csődöt mondott és amidőn a szegénységünk beruházási hitelekre utal, nincs hitelforrás, mely a termelés fokozását segíthetné.

Rasin drákói törvényei a történelmi országokban is súlyos válságot idéztek elő, de annak messziről sem voltak ott oly pusztító hatásai, mint nálunk. Ezt belátták az öt év előtti pöstyéni kongresszusra egybegyült pénzintézeti vezetők is és megértették, hogy a hitelintézményünk átszervezése elkerülhetetlen. Belátták, hogy a gazdasági érdekeltség széleskörű bevonása, a kötelező ellenőrzés bevezetése és a konjunkturális üzletek kiküszöbölése a betétgyűjtő pénzintézeteknél elkerülhetetlen. Ha a konzervatív szellem nem is győzedelmeskedett a pöstyéni kongresszuson, az mégis uj szellemet ültetett át számos pénzintézetbe, mely a gazdasági konszolidáció érdekében a minden felekezeti, politikai és magánérdekeken felülemelkedő gazdasági tevékenységet eredményezte. S hogy annak meglett az üdvös eredménye, gazdasági helyzetünk megjavítása, bizonyítják a későbbi események és eredmények.

Az uj banktörvények életbe lé ptették a kötelező revíziót és kormányhatósági engedélyhez kötötték a takarékbetétek elfogadását. Nem lennék őszinte, ha be nem ismerném azt az izgalmat, melyet e törvények előidéztek. Bár felkészültünk arra, de az az igen erős fegyver, melyet; a törvény a kormány kezébe ad, az a kommentár, melyet ellenségeink a törvényekhez fűztek: azt az aggodalmat keltette bennünk, hogy ezek a magyar és német gazdasági befolyás teljes letörését célozzák.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez az aggodalom nagy általánosságban fölöslegesnek bizonyult. A kormányt a koncessziók megadásánál csak a gazdasági szempontok vezették és pénzintézeteink nagyobb részét már teljesen felkészülten találták a reformtörvények. Az ország gazdasági helyzete, az állam külföldi hitele és — némi részben talán a választások is — visszatartották a kormányt, hogy egy harakirit kövessen el. A hét év alatt felére csökkent pénzintézetek önkéntes átszervezkedésükkel pedig nemcsak, hogy feltarthatták a 7 év előtti tőkeállományt, hanem azt a válságok egész sorozata dacára a háromszorosára gyarapitották.

A Magyarországtól elszakított Szloven- szkó hitelügyét 1918 végén a jelentéktelen hitelszövetkezeteken kivül 242 .önálló pénzintézet szolgálta. E 228 részténytársaság és 14 szövetkezet összesen 220 millió saját tőke mellett 1.120 -millió betétet kezelt. Jelenleg 103 önálló hitelintézet foglalkozik takarékbetétek gyűjtésével, melyeknek saját tőkéje

háromnegyed milliárd és betéti állománya 3 milliárd. Ez oly eredmény, mely — minden ellenkező állítás dacára —* Szlo- venszkó gazdasági konszolidációját és hitelintézeteink életképességét bizonyltja.

S az elismerést nem lehet megtagadni az úgynevezett „mad’aron44 bankoktól sem.

Ma 8 községi takarékpénztár, 87 betét- gyűjtési joggal felruházott részvény bank és 8 jelentékenyebb hitelszövetkezet látja el Szlovenszkó hitelügyét' a 2 országos emisz- sziós intézet és néhány prágai nagybank fióktelepe mellett. A Szlovenszkó és Podkarpat- ska Rus területén tehát 141 pénzintézet szűnt meg ezalatt az idő alatt, melyek túlnyomó részben a fenti 87 intézetbe olvadtak be. Ha fájdalmas is a 141 pénzintézet megszűnése, ez inkább csak magánosokat érint, mert azok gazdasági szerepét a megerősödött pénzintézetek fokozottabb mérvben betöltik. De azokat sem tekinthetjük elveszetteknek, melyek nem olvadtak be egy erősebb pénzintézetbe, mert még mindig megvan a lehetőség, hogy mint községi takarékpénztárak vagy hitel- szövetkezetek, életre keljenek és sokkal áldásosabb tevékenységet fejtsenek ki, mint ezt a múltban tehették vagy tették.

' A hét év alatt egy igen érdekes és figyelemreméltó helyzet alakult ki a Szlovenszkó és Podkarpatska Rus területén működő különféle szervezettel bíró hitelintézetek között. A legörvendetesebb abban az a jelenség, hogy a részvénytársasági alapon működő pénzintézetek részéröl felmerült súlyos aggodalmak, melyekkel a községi takarék- pénztárak intézményének bevezetését fogadták, teljesen alaptalanoknak bizonyultak. Ezt legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy mindazon helyeken, hol községi takarék- pénztárak létesültek, határozott konszolidáció tapasztalható és ott az összes részvény társasági alapon működő pénzintézeteknek betétállománya is jelentékenyen szaporodott, mi csakis úgy lehetséges, hogy a községi takarékpénztárak tesaurált tőkéket vontak magukhoz. Igaz, hogy bizonyos közpénzeket is elvontak a részvénybankoktól, ele ez lényeges eltolódást nem jelenthet. Szemléltető képét adja ennek különben az alábbi táblázat, mely feltünteti a Szlovenszkóban működő uj községi takarékpénztárak összes betétállományát és az ugyanott működő részvénybankok azon értékgyarapodását, melyet a községi takarékpénztárak fennállása alatt elértek:

A községi A részv.A várna npxtp takarékok bankok

A vaios neve betAt- betétgyaállománya rapoiása

Besztercebánya 16,000.000 9,000.000

Igló 20,000.000 5,000.000

Nagyszombat 2,000.000 8,000.000

Nyitra 12,000.000 10,000.000

Pozsony 37,000.000 69,000.000

Szakolca 6,000.000 1.900.000

Trencsén 1-500.000 46,000.000

T u r ócs ze ntm árion 16,000.000 46,000.000

Megjegyezzük, hogy a részvénybankok betétgyarapodásánál a fenti piacokon működő cseh pénzintézetek fiókjainak adatai nincsenek figyelembe véve.

örvendetes jelenség az is, hogy a községi takarékpénztárak, melyek csakis pupiláris biztonságú jelzálogos kölcsönök folyósításával foglalkozhatnak, jelentékenyen tehermentesítették az ott működő pénzintézeteket, anélkül, hogy azok tulajdonképpeni üzletére akár a betétkamatláb, akár a kölcsönkamatláb tekintetében káros vagy hátrányos kihatással lettek volna. A betétkamatláb jelentékenyen alatta van a részvénybankok által fizetett kamatnál, mig olcsó jelzálogos köl- csöneik a közönség intenzivebb gazdálkodását fokozzák. Ezzel szemben azonban a községi takarékpénztárak fölöslegeik elhelyezésé- sével és visszleszá'mitolási és lombardhitel engedélyezésével gyakran tesznek hasznos szolgálatot egyes részvénybankoknak is. így természetesen a legszebb kollegális viszony fejlődött ki mindenütt és remélhető, hogy ezt mindkét oldalon' annál is inkább ápolni fogják, mert a községi takarékpénztárak a községeknek altruisztikus vállalkozása, melynek épp úgy. mint a községnek magának azonos érdeke, hogy a községnek olyan nagy adózói, mint a pénzintézetek, fejlődhessenek. Ezért a szervezés alatt álló további 7 községi takarékpénztár iránt, melyeknek székhelyr Kassa, Komárom, Körmöcbánya, Losonc, Rózsahegy, Rozsnyó és Zsolna már kevesebb előítélettel vannak a részvénybankok és számítanak arra, hogy azok működése Ott is a hitelélet konszolidációjához fog vezetni.

Ugyanilyen kellemes csalódást hozott reánk az újonnan keletkezett hitelsz;'vetkezetek működése is, melyet pénzintézeteink a múlt .apasztalatai alapján bizonyos lekicsinyléssel fogadtak és amelyek közül egynéhány már is bizonyságát adta annak, hogy hiteléletünkben jelentékeny szerepre .érnnak hivatva. Úgy a községi takarékpénztáraknál,

mm* . u: keletkező hitelintézeteknél

még egy örvendetes jelenséget kell megállapítanom, mely a régmúlt jó időket juttatja eszünkbe. Ez a kisemberek takarékossága. Kishivatalnokok, cselédek és munkások képezik a községi takarékok ügyfeleinek tömegét, kik itt szívesebben helyezik el megtakarított filléreiket. Csak egy aggasztó jelenséget tapasztalunk az uj hitelszövetkezeteknél, a múltban elkövetett hibák ismétlődését. Most is — mint a múltban — nem a gazdasági szervezetek, hanem politikai exponensek létesítik azokat. Ebben veszély van, mely nemcsak a gazdasági érdekeket kárositja, hanem az intézményt is diszkréditálhatja.

A fent említett gazdasági elŐnyö_k mellett ezen uj intézményeknek még egy nagy szociális kihatását is szóvá kell tennem. Ez a munkanélküliek foglalkoztatása. Több mint 500 becsületes és szorgalmas pénzmtézeti tisztviselő vesztette el önhibáján kivül nálunk az állását és áldozata lett a hadikölcsön- nek, a valuta szétválasztásának és néha egyes bankigazgatók nagyravágyójának és lelkiismeretlenségének is. Ezek egy kis része Magyarországba ment át, hogy ott a szellemi proletárok számát gyarapítsa, mig más részük itt nyomorog, átkozva a mai társadalmat, mely midenüvé bevitte a modern szellemet és elvágta a szép reményekkel megindult pályafutásukat. Az uj intézmények az állás- nélküli banktisztviselők egy részének minden esetre alkalmat nyújtanak az elhelyezkedésre, mellyel az ügy is nyer a kellő képzettséggel bíró szakemberek alkalmazása által, kik majd mind az értékes régi könyvelői gárda iskolájából kerültek ki és igy ezen állásokra valósággal predesztinálva vannak.

A Szlovenszkó és Podkarpatska Rus területén letelepedett két csehországi emisz- sziós intézet és néhány nagybank fióktelepein kivül az uj év beálltával 15 községi takarékpénztár, 87 középbank és legalább 40— 50 jelentékenyebb súllyal biró hitelszövetkezet lesz hivatva Szlovenszkó és Podkarpatska Rus hiteléletét szabályozni. A két prágai emissziós intézet tevékenysége mellett számítunk az országos nyugdíjintézet által folyósított kölcsönökre is, mely intézmények azonban előreláthatólag le lesznek kötve a községek pénzügyeinek szanálásával és a nagy lakásínség megszüntetésére inditott építkezési akciók finanszírozásával. A csehországi nagybankok itt inkább csak a nagyipar és nagykereskedelem pénzügyei ellátására törekszenek, úgy hogy Szlovenszkó és Podkarpatska Rus nagyobbára agrárius közönsége ismét csak az itteni hitelszövetkezetek támogatására lesz utalva.

Az uj banktörvények végrehajtása előtt érthető aggodalom fogta el tehát gazdasági szakértőinket és a legszomorubb perspektívákat tárták fel a közel jövő elé. A bekövetkezett események azonban a józan előrelátást tagadhatatlanul igazolják. Nem kutatom, vájjon a választások kiírása, avagy a külföldi tárgyalások is voltak-e erre kihatással, de le kell szögeznem azt a tényt, hogy ha sok régi magyar és német pénzintézet megszűnése minket fájdalmasan is 4érint, a hiteléletünk megreformálása kellő gazdasági érzékkel lett e törvények által befejezve.

Ámbár a pénzintézetek száma erősen megcsappant, nagy erőpótlást jelent az uj községi takarékpénztárak tevékenysége, melyek eddig közel 100 millió olcsó kölcsönt folyósítottak. Azok további kiépítése újabb heverő, tesaurált tőkéket fog összegyűjteni és megvan a remény arra, hogy a részvényban- kok gyengítése nélkül újabb milliókat szednek össze hasznos beruházási célokra. Számolunk a prágai emissziós intézetek azon akciójával is, mely az eladósodott községek szanálása által jelentékeny részben mobillá teszi pénzintézeteink lekötött követeléseit is. A részvénybankok rendelkezésére álló tőkékről pontos adataink még nincsenek, de hozzávetőleg már is megállapíthatjuk azt, hogy az ezidei jó termés előnyös kihatással volt és a 87 pénzintézet, mely eddig a betétgyűjtési engedélyt megkapta, közel 4 milliárd tőkével rendelkezik ma, melyből a folyószámlái és takarékbetéti állományra több mint 3 milliárd esik. A tőkeállomány ezen erős gyarapodása mindenesetre előnyösebb helyzetbe hozza a szlovenszkói régi pénzintézeteket, különösen akkor, ha a kormány bölcs előrelátása lehetővé teszi a likvidációra kénysze- ritett pénzintézetek összeomlásának elkerülését is. Mibennünk mindenesetre meglesz a törekvés és reméljük, hogy a kormánynál is meglesz a megértés, annál is inkább, mert nem a véletlen összejátszása az, hogy a lefolyt választásoknál Szlovenszkó és Padkar- patska Rus oly vidékein nyert a kommunista párt legtöbb szavazatot, hol a pénzintézeteink súlyos válsággal küzdenek. S hogy bennünk megvan az erő is, legjobban bizonyítja az eredmény, mely a pénzintézeteinket a hét év alatt ért szédületes veszteségek, elviselheted