Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-11 / 281. (1024.) szám
Péntek, december 11. ___________ A járdán az autó körül már egész kis csoport gyűlt össze, nézni a történteket. „A gyalog járók egyesülete* Párisi unikumok — Az egyesület igazgatója, aki autón jár — Az ember, mint közlekedési eszköz — A P. M. H. tudósítójától — Paris, december 10. Paris utcai forgalma az utolsó időkben már túlnőtt minden normális mértéken. Aki a háború előtt és a mostani utolsó években megfordult Parisban, az tudja, hogy milyen óriásivá fejlődött azóta a forgalom. Most már szinte életveszélyes dolog a gyalogjáróknak átmenni az utca egyik oldaláról a másikra egy-egy forgalmasabb útvonalon. Az elgázolások és a szerencsétlenségek napirenden vannak s az újságok egész veszteséglistákat közölnek naponként a forgalom áldozatairól. Egyik nagyvárosban sem. de különösen Parisban nem kellemes a gyalogjárók sorsa. A mostani viszonyok között szinte minden pillanatban veszélyben forog az élete és a szórakozott ember számára pedig szinte kész öngyilkosság lemenni egy nagyforgaknu utcára. Ennek a lehetetlen helyzetnek a megváltoztatására legújabban alakult egy egyesület, az Union des pié- tons de Paris, a párisi gyalogjárók egyesülete. amelynek célja az, hogy megvédje a gyalogosok érdekeit és életét az életveszélyessé fejlődött utcai forgalomban. Ennek a furcsa egyesületnek az ' irodájában — amely stílusosan a város egyik legforgalmasabb helyén van — fogadott engem az egyesületnek az elnöke és alapitója, M. Tribot Laspiére. egy joviális, igazi párisi burzsoá tipusu ur, akit, nagy íüstfeühöket fújva szivarjából, egy kényelmes karos-székben ülve találtam az Íróasztala mellett. Erősen domborodó pocak, egv szépen fejlődő tokát eltakaró fekete szakáll, — szóval egyáltalában nem az a típus, mint aki sokat szokott gyalogolni. — Ah, ön is gyalogos? — fogad barátságosan. a szemeit a cipőmre szegezve. — Sajnos, én is a párisiaknak e sokat szenvedő osztályába tartozom. — Igaza van. A párisi gyalogjárók legszerencsétlenebbek a világ összes .gyalogosai között- Senki *em törődik velük, úgy gázolják el az autók, villanyosok, kocsik, biciklik és autóbuszok őket, ahogy éppen nekik jól esik. Senki sem védte őket eddig, sőt. a hatóságok eddigi intézkedései is, mind csak a mi jogainkat csorbítják. A gyalogosokat pedig szerintem úgy kell felfogni, mint a kocsikat, mint egy autót, aki éppen úgy cirkulál, akinek éppen úgy jogai vannak a forgalomban, mint bármely más közlekedési eszköznek. Egy gyalogos legyen egyenlő egy közlekedési eszközzel! — ? ? — Igen, ezt akarjuk mi kiharcolni és ha ezt kiharcoljuk, akkor nem lesz annyi szerencsétlenség. mint most, amikor átlag tizenöt elgázolás történik naponként. A tengeri közlekedésben szabály az, hogy a nagy óceánjáró hajók kitérnek a kis halászba diáknak. Miért ne lehetne ezt az eket megvalósítani az utcai forgalomban is? Miért kell mindig csak a gyalogosoknak ugrálni jobbra- balra az autók, villanyosok s mindenféle más gázolóeszközök elől? Elvégre mi négy millióan vagyunk, a közlekedési eszközök száma meg csak egy félmillió, mienk a többség, mienk a jog. Jelszavunk, hogy térjenek ki az autók a gyalogosoknak! — A rendőrség.. • — Hagyjuk! A rendőrség nem csinál semmit, csak a mi jogainkat csorbítja. Az egyesület minden tagja öt frank évi tagdij lefizetése ellenében százezer frank balesetbiztosítást kap, az utcai forgalomból eredő szerencsétlenségek esetében. — És kik lehetnek a tagok? — Tagok? Milliárdosok semmiesetre sem. Autótulajdonosok sem. Csak szigorúan gyalogosok. Eddig több. mint S0 ezer tagunk van... De, megbocsát, most el kell mennem a belügyminisztériumba az egyesület ügyében. Ha kívánja, együtt mehetünk egy darabon. Hogyne mennék. Lemegyünk Lent az utcán, a kapu előtt, egy kis sárga, ötlovas Citroén-kocsi áll Az elnök odamegy s kinyitja az ajtaját: — Tessék! — ? ? ... — nézek rá szemrehányással vegyes csodálkozással. — Ez az egyesület autója. Kérem, ez olyan, mintha gyalog volna az ember, — exkuzál'ja magát az ülésen elterpeszkedve, miközben nagy berregéssel nekivágunk a délutáni nagy forgalomnak a rue Turbigo-n. Az autóbuszok, villanyosok, autók, kocsik egymás hegyéri-hátán torlódnak össze, de a mi kis kocsink ügyesen siklik közöttük. — Higyje meg azonban, hogy nem csak az autósokban és sofförökbeu van a hiba, hanem a gyalogjárókban is, — folytatja a gyalogosok egyesületének elnöke- — Az emberek általában nem tudnak megfelelően közlekedni az utcán. Az egyesületünk éppen ezért tanitóíilmeket fog forgalomba hozni, hogy hogyan is kell a gyalogjáróknak az utcán viselkedni. Csikágóban már ezt megcsinálták. Egy félév alatt ötven százalékkal csökkent az utcai balesetek száma ezeknek a filmeknek és a vele kapcsolatos előadásoknak a következtében ... Ah!... Holaláü ... Mon Dieu!... Egy nagy zökkenés. A fékek csikorognak. 9 Az egyik kerék fölszaladt a járdára. A sárhányó alig egy hajszálnyira kerülte el csak, egy csomó üveget cipelő szolgát, az accidens okozóját. — Nem tud vigyázni! Hé! Miért nem nyitja ki a szemeit?! — süvöltözik paprika- vörösen az autóból a gyalogosok elnöke az autók között cikk-cakkban futva ballancirozó szolga után. Én kiugrók az autóból. A fox-blues muzsika — Tánc- és zeneörület Párisbau — Paris, 1925 december. Már javában tart a ! bála szezon. Szombat estéiken tucatjával vannak a bálok, de hétiközben is bőven akad. A téli táncdivat, tánckódex már világosan kialakult s a modem táncok sorába bevonult a hallatlanul fantasztikus fox-blues. Á figurái még megjárnák, istenem, világháború volt, elvadult, nervózusabb és féktelenebb lett az Ízlésünk és a sbimmy merész forradalma után a fox-blues táncíigurálnak ujiíásai, például az dőre-hátra lépegét és és hajiad ozás, ha nem is a legártatlanabb pózok, de se a jóizlés, se az illem eilon nem vétenek. Ma már normális, mondhatni sablonos íánefigurák. Nem is erre akarok most ki terjeszkedni. Hanem a fox blues muzsikájára' Hát ez valami fenomenális. Maga az a tény, hogy ezt a zenét most, 1925 őszén Parisban divatba lehetett hozni, döntően bizonyítja, hogy a francia közvéleményben, a tudat alatt, a béke és konszolidáció máza alatt ott forrong, nyugtalanítóan ott forrong a háború vérszüretének mustja. Ez a zene a bomlás, a halál maga. Fáradtság és degeneráltság- Kiélt és testHeg-lefiSeileg tehetetlen emberek végső izgatószere. Melódia, daiamvezetés nimolé. Minek az? A dob úgyis kihozza a ritmust, amire táncolni lehet. És a hangok! A zenekar, a különböző fu- vósíiangszerek,. először recsegésszerü zörejeket eregetnek- Az ember néz: tán valami rossz vicc készük Semmi. Belevág a klarinét és tökéletesen imitálja egy macska hangiját. Nem olyan macskáét, melynek a farkára lépnek vagy amelyet durván ütlegelnek, hanem annak a szerencsétlen állatét, melyet elevenen . nyúznak. Műkor eteő ízben hasított belém ez a ..muzsika", hajaim szálai teljes szánkban az égnek meredtek. Egy nagy szezonnyitó bálon úgyszólván aktkor vezették be a fox-bluest Parisban. A közönség egy része, akik nem táncoltak, dühösen, felháborodottan tiltakozott és általános pisszegéssel és zajos dö- römböléssel meg akarta akadályozni a zenészek — Páris és Európa egyik legjobb jazz-zenekara — játékát. De a iazz-band szívósan kitartott és egy félóra elteltével már pisszegés sem hallatszott- A fox-blues végérvényesen befutott. A iárobor pár is iák beadták a derekukat és agg pa- rali+ilkusok, kilk púdertól és rizstől virágzó lányaikat gardírozzák, az idei szezonban a fox- blues beteg rrracsikanyivákolásűn épp úgy ellá- gyulnak vagy elszunditanak, mint a valcer édes és lenge ütemein. Jelen sorok szerény írója, ki a párisi bálokat erősen látogatja, különös érdeklődésből mintegy ötven személytől (inkább több, mint kevesebb), azoktól, akikkel táncolt s ezek hozzátartozóitól, társaitól, megkérdezte, hogy mit tartanak a fox- biues zenéről, amit épp akkor nyikorogtatoft a zenekar. Egyetlenegy, uraim és hölgyeim, egyetlenegy sem akadt közöttük, aki azon műveletlen és alantas nézetnek mert volna kifejezést adni. hogy ő nincs elragadtatva, elbájolva a fox-blues zene tökélyétől, aki be merte volna vallani, hogy ez a halvaszületett, sülctleu muzsika neki nem tetszik. Ellenben, ha azt mondom neki tánc közben: „Kegyed csodálatosan táncol" (nyolcvan százalékban gyöngén táncolnak Párisban a nők, öt ballábbal), kibuggyan belőle a bölcsesség: „Igen, uram." Én mondom! A mi nőink n©m ilyen tyukeszüek, ellenben ezek ügyes, ravasz kis bestiák. Pedig ekkorra a fox-blues muzsika még orii- letesebb lett. A zenészek előszedték a hamisítatlan, ©elit zeneszámokat. A zenekar mintha azt tűzte volna ki feladatául, hogy a hangzavar és a disszonancia legnagyobb teljét, legfelsőbb fokát érje el- Az Ízléstelenség minden esztétikai fogalmat felülmúl, a iazz-band reszelő, brekegő, vonító hangok s továbbá a rosszul működő anyagcsere lebonyolításánál jelentkező kellemetlen zörejek lexikonját bocsátja rendelkezésünkre. A borzalmas, idétlen hangikáoszból néha, pillanatokra, hörgiés és halálorditás csuklik fel- És egyhangú, szakadatlan, monoton sirás. Úgy rémlik, hogy nagy és szörnyű tragédiák szimbóluma foglalatja ez a tánc. Hogy filozófia. Dadaizmus, V 11 ágösszeoml ásíii r de tés. Ké ts égb e es e 11 ja jk i ál tás, segélykiáltás- Ekkor körülnézünk. Üres, könnyelmű arcok a tánc édes robotjában- Nem. Ez a tánczene degcnerált, Ízléstelen hóbort, melyet jóizlésü enwor kinevet és elitéi. A tánc nem Ildik a muzsikához. T üt szelíd, tulmérsékelt. Nemrég megfigyeltem az egyik Charnps Elysée-i bálon: valaki összhangba akarta Az elnök nagynehezon visszakanyaritja az ironikus autókerekeket a gyalogjáróról, miközben egyre dobog és egyre sopánkodik: — Quel mallicur!... quel malheur!... Ezalatt az utcasarokról egy kék ruhás rendőr közeledik nagy lépésekkel a csoport relé. — Au revoir! — kiáltja felém az autóból a gyalogjárók egyesületének elnöke, észrevéve a közeledő rendőrt és hirtelen rákapcsolva. nagysebesen eltűnik az ellenkező irányban, egy teherautó és egy autóbusz közötti résen. Burghardt. A’ad ár. hozni a kettőt. Szokatlanul intelligens arc, köny- nyed, ízléses mozdulatok, erősen disztingváit tánc. Az illetőnek nyilván igen jó ízlése volt. és sokan gyönyörködtek táncában- Modern táncoknál az ember a pillanat hevében maga alkot aj figuráikat, a határok egészen elmosódnak, mindenki úgy láncol a zene ritmusára, ahogy akar és amint tud. A kiváló táncos megérezte a torz és fantasztikus zene lelkét és különös figurákat lejtett. Egy törékeny, sugár fiatal lányt vezetett. A tánc hajladozó modorában bizarr és furcsa lépéseket tett, váratlan fordulásokat csinált. Mintha tántorgott volna, de azért repült és pergett, mint a bu-gócsiga. Kacérkodott az elvágód ássa!. Művész volt. A közönség köréből kacajok hangzottak fel- Bien eníendu. a közönség a zenén nem mert nevetni, ezt már a szájába rágták. De a zenének halványan megfelelő, azt csak némiképpen jelző tánc már viharos derültséget keltett- Ugyanannál a közönségnél, mely tiz pecceí előbb száj- tátva bámulta egy borotváltnyaku fiesur bakugrásait lépésíiguráná! a tangóban (uraim és hölgyeim, a tangóban!) elismerőleg morogva: „Ni. ugrik!" így állván a dolgok, a bolháik még jobban rászo'gálnának a kiváló párisi közönség elismerésére és-hódolatára. Szegény eredeti ízlésű táncos művészi élek, egész elkedvetlenedett. A kis nádszá! tündér Is megneheztelt rá és otthagyta. Nem táncolt vele senki többé másfél órán beiül. Azután elfeledték. Káldor László— (Ulságirói jubileum.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A magyarországi újságírók egyesülete tegnap a Royal- szálióban rendezett diszibankett keretében ünnepelte Szikiay János és Szatmári Mór újságírók működésének félszázados jubileumát. — (BjÖrnsonnak szobrot állítanak Liptó- szentmiklóson.) Björnsterne BjÖrnsonnak szobrot állítanak Liptószentmiklóson, mint Szlovákia őszinte barátjának. Érdekes, hogy BjÖrnsonnak Szlovákiával kapcsolatban azt tekintik legnagyoob érdemének, hogy nyílt levelei irt annakidején gróf Apponyi Albertnak és ebben a r.y Útlevélben tiltakozott a tótoknak a magyarok részéről való „elnyo- rnása“ ellen. — (Svájc népszavazással döntött az aggkori biztosítás mellett) Bernből táviratozzak. Svájc lakossága vasárnap népszavazás utján állást foglalt amellett, hogy vezessék be az aggkori. az árva- és rokkantbiztositást. —- (A spanyol király nagybátyja ellen csődöt rendeltek el.) Londonból jelentik: A spanyol király egyik nagybátyja ellen. Bourbon Ferdinánd herceg ellen, a londoni csődbíróság elrendelte a csődöt. — (Szomjas képviselő kilépett az egységes pártból.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Szomjas Gusztáv egységes- párti képviselő nra levelet intézett az Egy séges párt elnökéhez, amelyben bejelenti a pártból való kilépését. Elhatározásának oka valószínűleg az, hogy a Tiszántúli Hirlap eimii kormánypárti lap az utóbbi időben több támad'.st intézett ellene, s a kormánytól ez- ideig nem kapott a támadásokért elégtételt. — (Halálozás.) Hirsler Károly református tanító 39 éves korában Somorján hirtelen meghalt- Az elhunyt 4 éven keresztül közszeretetben álló tamtója és kántora volt a somorjai református egyháznak, amely tegnap kisérte nagy részvét mellett utolsó útjára. — (Nyugdíjba vonult járásorvos Ünneplésed Gölnicbónyai tudósi-tónk jelenti: Mares dr. járás- főnök az összes járási tisztviselők és orvosok jelenlétében szép beszéd kíséretében búcsúzott cl Breuer Sándor dr.-tól, a gölniobányai járás nyus- dijbavonuló tisztiorvosától. A jubilánsnak a szepesi orvosszövetség ezüst babérkoszorút küldött— (Az áruló pipakupak.) Léváról jelenti tudósítónk: Felsőgyőröd községben Bérce Balázs földmivesnél a környéken dolgozó teknővájó cigányok betörtek és 3500 korona értékű ágyneműt elloptak és a vidékről kereket oldottak. A csendörség a színhelyen egy pipakupnkot talált, amiről megállapították, hogy a cigányok voltak a betörök. Kézrckeritésiikrc megindult a hajsza. További havazás és a hideg enyhülése várható. — (A XIIÍ. osztálysorsjáték) mai húzásán a 09 és 60-as alapszámokat sorsolták ki, — 100.000 koronát a 193.760; 10.000 koronát pedig a 18-660. számú sorsjegy nyert. — ÍKáíix Jenő zongoraestje Prágában.) Kálix Jenő, a kiváló magyar zongoraművész december 11-én tartja Prágában, a Produk- t-en.börsc nagytermében önálló hangversenyét. A műsoron Haydn, Mozart, Beethoven, Chopin, Debussy, Dohnányi stb- müvei szerepelnek. Az est iránt városszerte széleskörű érdeklődés nyilvánul meg. Jegyek elővételben Wetzlernél és TruMár-nál kaphatók. (Elbocsátott közlekedési alkalmazottak figyelmébe.) A keresztényszocialista párt felhívja azokat az elbocsátott közlekedési közalkalmazottakat, akiknek nyugdijából a beszerzési előleget levonta a cseh-szlová-k államkincstár, hogy jelentkezzenek az Orsz. Kér. Szoc. Párt központjában, (Pozsony, Hosszu- utca 23, lí. cm.). A kincstárnak ez az eljárása ugyanis ellentétben van a Pénzügyi Közlöny 45-ik évfolyamában megjelent 1918-ik évi 5800 sz. rendelet 14-ik bekezdésével, amely a következőket mondja: Ha az alkalmazott a beszerzési előlegnek felvétele után, de még a beszerzési előlegnek teljes visszafizetése előtt a tényleges szolgálat kötelékéből bármilyen okból (nyugdíjazás, végkielégítés, önkéntes lemondás, elbocsátás, elhalálozás stb.). megválik, a beszerzési előlegnek még vissza nem fizetett részleteit törlésbe keli hozni, — Az országos keresztény szocialista párt a csehszlovák álíamkicstárnak ezen jogtalan eljárása ellen orvoslattal kivan élni oly formában, hogy a postaügyi miniszterhez átiratot intéz, amelyben a jogtalanul levont előlegek folyósítását fogja kérni. (Két évi íegyház emberölés kísérletéért.) Kassai tudósítónk jelenti: Berkő Miklós zempléni gazdálkodót, aki mostohaanyja meggyilkolásának kísérletével vádoltan kerüli a bíróság elé, a kassai törvényszék erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérletéért 2 évi fegyházra Ítélte, Ügyész és vádlott megnyugodtak az ítéletben. — (Uj magyar osztály a lévai polgári iskolában.) Lévai tudósítónk jelenti: A város intéző bizottsága tárgyalta a polgári iskola igazgatóságának átiratát, mely szerint a polgár iskola első magyar osztálya annyira túlzsúfolt, hogy szükségessé vált egy párhuzamos osztály felár írása. A gyűlés elhatározta, hogy a felállítandó párhuzamos magyar osztályt a kegyesrendiek házában helyezi el. — (A Fecske-utcai mühelyrobbanás a törvényszék előtt.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A budapesti törvényszék Denk-tanácsa ma kezdte meg a Fecske-utcai Schneller -féle oelluio-idgyárban történt robbanás ügyének tárgyalását. Két évvel ezelőtt a pincehelyiségben elhelyezett műhelyben óriási robbanás történt, aineL nek 16 halálos és négy súlyosan sebesült áldozata volt. A vizsgálat alapján a műhely tulajdonosát vonták a súlyos szerencsétlenségért felelősségre, aki ma állott a törvényszék előtt. A pöriratok ismertetése után Schneller igazgató kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert minden óvóintézkedést megtett. A tanácselnök azonban az iratokból megállapította, hogy a gyár eredetileg mint csonígomb- mühely volt bejelen tve, holott később celluloid- dolgokat is gyártott. A tulajdonos azonban ennek bejelentését elmulasztotta, amiért a gyár mm állott az iparhatóság felügyelete alatt s igy történhetett *. szerencsétlenség. Ezután a tanuk kihallgatására került a sor. Lapzá kor a tárgyalás ' lyik. — (Az ungvári pénzhamisítókat a legfelsőbb bíróság is elítélte.) Kassai tudósi tónk jelenti: A legfelsőbb bíróság most tárgyalta az ungvári pénzhamisítók monstre-bünpörét. A vád lényege az volt, hogy a pénzhamisító társaság tagjai Magyarországból hamis utón csehszlovák bélyegeket hoztak, melyeket felragasztottak a lebélyegzés alá kerülő régi bankjegyekre. A legfelső bíróság a tábla ítéletét megváltoztatva. Grünwald Hermant, Braunt és Jakab Adolfot 18 havi börtönre ítélte. Halperi Sándor és Steinberger Jakab vádlottak büntetését három hónap a szállította le, a többi vádlottat pedig fölmentette. A bíróság az iéletek végrehajtását három évre felfüggesztette. — (Botrány a golnic! já Írási ipartársnlat alakuló gyűlésén.) Gölnicbányai tudósítónk jdjenti: Nagy huzavona után december 8-án végre megalakult Mares járásfönök elnöklete mellett a gölnicbányai járási ipartársulat. Az alapszabálytervezetet elfogadták. Egy szakasz tárgyalása közben olyan vihar keletkezett, hogy a iárásfőnök rendőrrel távoIUtatott el egy korompai iparost.
