Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-11 / 281. (1024.) szám
Péntek, december 11. A Léderer-ügy pozsonyi epilógusa Szombath volt hadnagy a pozsonyi törvényszék előtt Pozsony, december 10. (Saját tudósítónktól.) Fiatal, sötóÖcékTttíiás, sápadtarcu, cinsár külsejű fiatalember áll a törvényszék Pászék-büutetö- tanácsa előtt: Szómbath Zsigmondi volt honvédhadnagy, aki különben a polgári életben gazdálkodó a Qalánta melletti Neméskajalon. A pozsonyi rendőrség politikai osztálya a tavasszal tartóztatta le Ticihy György magánkivatainokkal és egy pozsonyi tanítónővel együtt .kémkedés ás hazaárulás1' büntette miatt- Tichy és a tanítónő ellen utóbb megszüntették az eljárást, Szombatit Zsigmond ellen is elejtették a kémkedés vádiát, de íö'ötte lebegett még a félelmetes rendtörvény, mert a vád szerbit „idegen állam hadseregében teljesített szolgálatot és két csehszlovák áMampolgárrai szemben állítólag atrocitást követett el. Szombatit hadnagy ugyanis a magyar nemzet? hadseregből való kilépése után Magyarországon a Prónay-különitménynek lett a tagja és Köpcsény környékéit állomásozott. Innen eredt a pozsonyi ügyészség vádja és ezért ül már — kisebb megszakítással — több mint féléve vizsgálati fogságban, Pászek dr., a tanács elnöke, az egyetlen a pozsonyi törvényszék cseh bírái között, aki meglehetős jói megtanult magyarul, az általános kérdésekre magyarul hallgatja ki a vádlottat- Murié tír. ügyész a nyilvánosság kizárását indítványozza, aminek a bíróság helyt is ad. . A zárt tárgyaláson kihallgatták a két katonai szakértőt, a pozsonyi kénielháritó iroda tisztjeit, ami után a tárgyalást elnapolták, mert Szómbath tanúi nem jelentek meg- Szómbath részletes kihallgatása rnár tolmács utján ment végbe. Az újabb főtárgyalásig, amely Januárban lesz, a vádlott továbbra is vizsgálati fogságban marad. A gálszécsi vasuli pénztárt kirabolták A Weríheiiu-szeítrónyfc a rablók elvitték — j ötvenezer korona kár Kassa, december 10. Ma éjjel ismeretlen tettesek vakmerő módon kifosztották a gálszécsi vasúti pénztárt. A betörök behatoltak az állomási épületbe, ahonnan órák hosszat tartó munka után a több mázsa súlyú pénzszekrényt szekéren elszállították- A vasutat hozzávetőleges számítás szerint 40—50.000 korona kár érhette. A keményre fagyott utón. a szekér kerékvíiásáí nem lehetett kiverni!, a nyomozó csendőrség dolga igen nehéz, de remény van rá, hogy rövidesen kézre- kerülnek á tettesek. fAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Sorsleggehct mindenki csak fiüipieril? és lmlaaSHáziSan Bratlsiova, üednfCna oi. Telefon 19P) és m— — ino 11 mi i nr ■ ■ mii i ii ii—w i i^iinn ifinn '—nranurmrmrw geset villant a csillogó sirnpár fölé ereszkedő szürkületben. Gazsi átbújt a sorompón és vinyo.gva állt mellém. Megrázta drágaszép: magyarszakállas fejét és beszélő szemeit rácsókolta az arcomra. — Mi az Gazsikám? — kérdeztem tőle Lehajoltam -hozzá és megsimogattám elide- gesedett koponyáját. — Nézd! — mutatóit a fejével a más’k oldalra. — Jolán ott áll, hív magához- Embertelenül szenvedek! Nem tudom, menjek-e? A s;n,pár másik oldalán kimos dóban, fehéren. puhán álló.t Jolán, a szép cirmos. El- nyiwantotta magát és emlékszem, hogy csintalan, hivó mozdulattal emelte a lábát felénk. Garzsi szőre szétpergett a hátán. Fejét hirtelen csókra ütötte a kezemhez aztán nagyot kiáltott. Gőg, dac és virtus volt a hangjában. Mielőtt a magarnbaiüartogatott felvilágosító szavakkal fordulhattam volna hozzá, előreszökkent- Pompás ugrással nyúlt át a túlsó sorompó s a hívogató, szerelmes ellenség felé. A mozdony üvöltő kerekei átrobogtak szerencsétlen teste fölött. A kivilágított ablakok mint egy egész, gúnyos világ suhantak el zokogó szemeim előtt. Az ablakok mögö t bizonyosan rninden- fajtáiu emberek élvezték a száguldás gyönyörét,. Mit sem sejtettek arról, hogy Gazsi véresen vergődik a könyörtelen kerekek alatt. Szégyenlem hogy nem tudok többet beszélni Gazsiéi. Jack London szerbit az is érdem, ha kulturált lényből nomád válik- Az én Gazs'm akkor sem kap hatalmas már- ványem’ékct, ha európaibb dolgot müvek Úgy látszik, hogy ha valaki hthászkutvának születik, semmi módon sem nyerhet elismerést! Sőt élete berendezésének n helyes útját sem talá’haria cH Npm még akkor sem ha nomádból válik kulturált lénnyé! Családi tragédia m@í tiaiaiiai a pozsonyi dinamitgyárban Egy idegbajos apa agyonlőtte kisgyerekét és öngyilkosságot követett el — Mindketten meghaltak — A P. M. H. tudósítójától — Pozsony, december 10- Ondrejcska József munkás, aki a pozsonyi d'nami.gyár telepén lakik, tegnap este hat óra tájban a szomszéd lakásból két fegyverdörrenést hallott. Azonnal odasietett és rettenetes kép tárult elé.: A szobiban az ágyon Pariyk István ukrán származású fodrász íj* hóirpos gyermekének a hullája hevert, Pariyk pedig egy vértócsában a földön feküdt A mentők azonnal átszállta ták a sebesültet az állami kórházba, ahol éjjel 11 órakor meghalt anélkül, hogy előzőleg eszméletét visszanyerte volna. A tragédia, nagy feltűnést kelteit a dina- mitgyári telepen, mert Partyköt mint tisztességes embert és ió csa’ádapát ismerték Másfél évvel aze'őtt nősült meg. Pozsony- Ligetfalván volt fodrászüzlete és boldog családi életet élt, különösen amióta a kis fiú megszületett. Azonban ismerősei előtt állandóan panaszkodott ’degb"ja miatt. A rendőrség megállapította, hogy Partyk szerdán később érkezett haza, az asszony még nem volt otthon, igy csak a kis gyermeket találta ott. A férfi lezárta az u;tóf és ez elé Cgy tiv- üéz szekrényt húzott. Tette elkövetése előtt búcsúlevelet irt feleségének. A levél írásakor sirhatott, mer: a papiroson könnytől tok láthatók. Levelében bocsánatot kér feleségétől, liogv távozik az élők sorából, idegbaját azonban nem bírja 'O- vább. Ezután egy Mauserrel agvoniőtte g\ er- rneké: és utána. főbHőtte önmagát. A szerencsében asszony iránt óriási részvét nyilatkozik megA fstr@csnél ©nsifiStos nem lárl Kassán Megállapították, hogy egy rutíkaí iparostauonc, akit gazdája bűne kergetett öngyilkosságba — Tovább keresik Adrianyiné merénylőjét — A P. M. H. tudósitójától -= Kassa, december 10. Megírta a P. M. H., hogy a sztrecsnói vasútállomáson egy fiatalember, akinek szc- inélyleirása és öltözete megegyezett a kassal ligeti gyilkósatierénylet tettesével, az oaerbergi vonat alá vetette magát és szörnyethalt. A Sztrecsnói] kiszállófcj kassai rendőr- bizottság fényképfölvételeket készített a-16— 18 éves fiú hullájáról, azokat Kassára hozta. Itt beidézték a tettesnek a gyilkos baltát eladó Pethas cigányt és azt az embert, aki a tettessel együt alkudott a baltára, de egyikük sem ismerte föl a fényképen a baltát vásárló tettest, A további nyomozás során kiderült hogy az öngyilkos nem azonos a merénylővel, hanem egy ruttkai iparostanonc, akit mestere homoszexuális hajlamai kergettek az öngyilkosságba. A rendőrség most a másik nyomon elindulva kutat a tettes után, akiről azt hiszik, hogy Csaca környékén bujkál. így is lehet áldozni... Mese kettőnkről -— Gyalog a térdig érő hóban, uttalan utakon — a fényes színházi estébí Jelsöc, december eleje. Nekilendült a tél, lassan valóvá válik a jóslat, hogy cudar hideg lesz az esztendő utolján. Apró, alig észrevehető, sűrűn egymásra tapadó pelyhekben lehullott a majdnem félméteres hó. Falun ez annyit jelent, hogy megszakadt az: érintkezés a külvilággal. Legfeljebb kétszer-egy héten a posta hoz magával valamit izeit.töiil és ilyenkor mértföldes, mesebeli csizmát húzok Iá-; bairnra, hogy legalább a betű ismeretével lépési' tudjak haladni a korral. ...Ülünk a névtelen, zajtalan délutánban. Nagyritkán egy-egy .„muszáj14 járókelő veri fel szöges csizmájával a havat; a hó haragosan feljajdul cs nagyot nyikkánt fájdalmában. Aztán valahogy belülről indult nagy hirtelen mondom az asszonynak— Öltözz, a színházba megvünk! —- Most? Ilyen időben? — csapja össze kezeit csodálkozva az asszonykáin és meglepetésében ölébe ejti a Krúdy Gyula novella;kő lyvőí — Most! Mi van azon? Egy kicsit k.rá dúlunk. Egy nagyon kis félóra múlva már útra készen állunk. Ilyen időben bunda és lábzsákok nélkül lehetetlen kocsira ülni. (A szlovenszkói magyar J iró meg honnan teremtse ezeekt elő?! Nekivágunk az erdőnek gyalog. Gyónj örü j egy ut ez nyáron, Darkó István járta m.g hoz- j zárn látogatóban a legtöbbet. Alig megyünk üt-hatszáz lépést az asszony ! megáll. — Nem fordulunk vissza? Felek, hogy valami bajod lesz az utón? —Nekem ugyan semmi! Talán te menj vlszsza! Persze mindakelten tapossuk a nyomokat tovább. Egyetlenegy ember járt erre előttünk, úgy j tapadok a csizmavájta lyukakba, mint a hízóit j kacsa. Az a fontos, hogy megyünk. Egy jó ötaig haladunk szótlanul, amikor az asszony megáll. Föltekint a csillagos égre, a messze kelő holdra és ünnepélyesen jelenti ki: — Tulajdonképpen nekem tetszik ez az AU! Nagy meglepetés — részemről Először tü tűnik meg, hogy osztja a bohém életről vallott, szerintem egészséges nézetemet. — Hála Istennek! — tör ki belőlem szavakba öntve is a megelégedés. £s hogy valami nagyo ■ nagy udvariassággal viszonozzam a kijelentését, a leggyengédebb hangon megkérdezem: — Ne segítsek vinni a retiküt? Persze, hozzámvándorol. Megint szótlanul ballagunk tovább . . . Ugyan, kinek is lenné kedve a beszédhez, amikor úgy gőzölög az ember, mint a Derby-nyertes versenyparipa. Egy-két vilíanylámpa elmosódod fénye ke-1 resztülszökken az erdő sudár tölgyein. Már közeledünk a város: Losonc felé. Nem aprózzuk tovább a lépéseket, nekivágunk a hónak, hiszen előttünk a cél. És a városvégi utolsó villanylámpa fénye melleit körülnézzük magunkat. Cipő, harisnya keményre fagyva. Még a kabátok alján is ott a szalagra fagyott jégréteg, Isten tudja, hogy honnan termett oda. Hamar, valahová a melegre. Egy barátságos kis étteremben telepedünk le, köze! a kályha mellett. És beszélgetünk halkan, mint a Rokkokóből hirtelen idecsoppent, két ól nevelt udvari dáma. Néha elfeledkezve, egy árnyalattal erősebbé válik a hangunk, ijedten tekintünk egymásra . . . Jaj, m.ghallotta valaki. .... Nyolc óra után. Az ügyelő csergője harmadszorra szólal, prémekbe burkoltan jön.a közönség utolja. Még itt-ott hangos szó szakit utat a magas termen keresztül, azután csak cl- •ötétedih a nézőtér cs megelevenedik a színpad. Jönnek a tapsok. Horváth Büske és Bellák kapják a legelsőt Bellák arcáról lemosoly g a közönség iránti szimpátiája. Majd jön a bájos Fe- renczy Máriáimé es ragyogó loiil ttev 1 meg ó- ditja a közönséget. Kedves, meleg taps és igy to- lyik ez egész este. Vago nagyszerűm aiakit. Cl roében érzi magát A kar lenge ruhájában szinte áthatóan didereg és mégis mosolyognak, táncollak és megint csak mosolyognak és táncolnak özembe jut a hátam mögött hagyott ut és nem csodálom őket. Ugyan ki látná meg rajtunk az jrdő vándorait . . . Faragó is játszik. Egyforma színész és ig z gató. Mind a kettőben elsőrangú. Újhelyi Edit cs Bíró Bella — a két táncosnő — mosolyog, hajladozik és fölnyitja az aranvifiuság szivét . . , Pont tizenegy óra. A „kákasos" templom ralapja om^ienyim <xz éjszakába, Mosf aztán hazafelé. . — Aludjunk itt, — tanácsolom. — Reggu umgtiít cí.... i-i -kelnünk. Ha a kell mennünk. — Mondja az asszony. — Akkor gyerünk. így szoktuk mi ezt már elhatározni. Mindé j jen — és kimagvn'-.W"* Igen ám, de nem mehetünk vissza az erdőn.! Ott nem látjuk meg a nyomot es ankoi regg-l.g barangolhatunk a sűrűségben. — Gyerünk az országúton — indítványozom Négy kilométerrel messzebb, de legalább egy - nes és kitaposott az ut. Ballagunk v szalmába. Itt-ott még elmaradnak a hatunk niögött a nagy lármával hazaérkező színházlátogatók, aztán eloszlik a fény elmarad a járda és kinn vagyunk az Isten ho’dvilágos szabad ege alatt Röpke szavakat dobálunk a ködös levegőbe. — Vágó jól játszott . . . — Ferenczy Martaimé szép rózsákat kapott.. — Elég sokan voltak . . . — Az operettet szeretik . . . A hátunk mögül nagy fénycsóva vetődik a hógüröngyös útra. önkéntelen hátrapjllantunk. Két égő szem vágtat felénk az éiszakábau. Autó viszi haza valahová a színházlátogatókat . Belegázolunk a hóba, hogy kitérünk a tüz- szetnü szörnyetegnek s amíg az autó la'tol dalra szórva a havat elrobog mellétünk, még egy-két percig mint az elet lényétől elkábitott, tárádt és szegény vándorok, mozdulatlan maradunk. Aztán már csak a ki!oroéterjelző köveknél szólok. — Három . . . négy ... öt . . . nyolc . , , Nemsokára otthon leszünk. És ahogy a fehér d—mb te töröl elöviUau a falunk tornya, már meg sem érezzük a fáiadságo:. — Tizennyolc kilométert gyalogoltunk, — mondom vidáman. i — Húszat is megtettünk — bizonykodik az asszonyom. És büszkén teszi hozzá: — Ezt csinálja valaki utánunk. Sehol egy élő lélek az utón. Sem estefelé, sem az éjszakában. Mert olyan az idő, amilyeu- . röl én emlékeztem meg egy régi-régi versemben, hogy: „Kivert kutya szobába fordul...“ Így is lehet áldozni. Két vándorember apró koronái ugyan vajmi keveset számítanak az ezres számadásokban, de két vándoremberrel is többen voltak áldozni a szlovenszkói magyar kultúrának és egészen a küszöbön úgy érzem, mintha sápadt árnyunk a végtelenbe nyúlna, messze, előre, a -meg nem látott, de szivem minden dobbanásával megérzett jövendőbe és igen melegen mondom, mert érzem a szónak zengzeteshégét és mélyreható értelmét: — Lesz ez még másként is, édes, kicsi asz- szonykám! . .. Mert eljön az Élt>t és magához ölel egyszer, ha hosszú esztendők bérét fizetjük is meg érte.., Farkas István,. Ftsnsiányos históriák A dinnye, meg a korda, A nagy korda idején történt, hogy amikor a híres dinnye-termő Köcskemétön úgy potyogott az emberiség, mint ősszel a legyek, s amikor a nagy alföldi városnak jóformán mindéu portájáról az elkéküít és kínban íct- rengö korelások ordítását lehetett hallani, hogy a város egyik orvosa a határba ment. Nem volt volt már szive tovább nézni a szenvedést, menekülni akart ennek a szörnyű nyavalyának az eleven poklából, levegőt akart szívni, tiszta és friss levegőt, amelyet még nem fertőztek meg a járvány röpködő férgei. Amint megy. ballag, az országút mellett húzódó dinnyeföldeken eühülve látja Kurtáit Elek jómódú gazdálkodót, amint egy akácfa hűvösén malomkerék nagyságú görögdinnyét tart az ölében és jóízűen eszi. — Az Istenért — kiált rá az orvos. — Miit csinál kigyelmed? — Őszök, — szól hátra a gazda. Az orvos csapkodja a kezeit. — Nem fél az Isten haragjától ebben a kolerás világban görögdinnyét enni?! — Hátha ögyször szomjazok — csavar egyet a nyakán Kurtán Elek. — Azonnal tegye le! —- ordít rá az orvos. — Nem löszöm én! — falatozik a gazda tovább. — No várjon, várjon! — fenyegeti meg j az orvos. — Megbünteti még az Isten kigyelmedet! . . , Ami másnap reggel már meg is történt. Mert amint az orvos beteglátogató körútját végezve elhalad Kurtánék portája előtt, megüti ám u fülét valami pogány jajveszékelés. — Jaaj a hasaam ... Jaaaj a lia- saaam . . . Jááááj á hásáááám . . . Benyit. — Ki beteg? —- kérdezi.-— Döglődik tnán az uram — szepeg. ltí az ajtón Kurtán Eíekné. — Ügy húzza a görcs, hogy mán mögötte a vánkust . . , Az orvos bekerül a szobába. Hát ott feüreng ám Kurtán Elek az ágyon, olyan kék orcával, mint a duránzai szilva. — Jaaaj a hasaaam . . . Jááááj a hásáááám!! ... Az orvos látja, hogy itt már nincs mentség, sarkon fordul és szivében keserít szemrehányással, hogy milyen könnyelműek az emberek, eldohog. De még három teljes napig hallotta Kurtánék portája előtt a veszett üvöltést, miglen a negyedik nap reggelén már hűvös csend fogadta. S ezzel le is lehetne zárul az egész szülj moru históriát, de néhány nap múlva látja. I » ám az orvos, hogy Kurtánék portája előtt egy ember ül a kiapadón. Odaszalad: hát maga tulajdon személyesen Kurtán Elek. Igaz, hogy olyan sápadtan, betegen, összetörve és fonnyadtam mint egy szarvusbor- keztyti mosás után. — Látja, látja! — lengeti fejét nagy szemrehányással az orvos. — Hát költött ez magának? Hát nem megmondtam éti, hogy ráfizet? Hát megérte az a dinnye ezt a kegyetlen szenvedést? — No bizony! — néz végig Kurtán Elek az orvoson. — Azér a kis hascsikarásér még dinnyét se ögyek? . . . Szilárd János, _ (Megszűnt a katonai kormányzat Szíriában.) Parisból jelentik: Painlevé hadügyminiszter a hivatalos lapban rendeletét adott ki, amely Szíriában a legfőbb katonai hatalmat a polgári főbiztosra ruházza, aki az összes katonai erők fölött rendelkezik és akinek a katonai főparancsnok alá van rendelve. Ezzel a rendelettel megszülik Szíria katonai kormányzása és épp úgy. mint Marokkóban, helyreáll a polgári kormányzat uralma. ____S ,
