Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-10 / 280. (1023.) szám

Csütörtök, december 10, '3 Széljegyzetek a pozsonyi pnspökszenteléshez Magyar toasztr*. magyar válasz _ „Emlék- szel-®, Józsi, amikor beszekundáztam" — Hlinkát még a gardrőbos is halhatja — Kor­dács érsek harminc hordója — A P. M. H- eredeti tudósítása — Pozsony, december 9. Tehát ennek is vége. Pozsony ősi falai harminchárom év után újból püspökszente- lé'snek voltak tanúi. A dóm templomban ezút­tal szlovák püspököt szenteltek, B u b n i c s Mihályt, aki azonban olyan egyházmegye élére kerül, amelynek túlnyomórészt magya­rok a hívei. Bubnics éppen olyan tökéletesen bírja a magyar nyelvet, mint a szlovákot és az ünnepséget követő banketen hangsúlyoz­ta, hogy magyart, szlovákot egyformán sze­ret, mert ö csak katolikus hívőt ismer. Ma­gyarul is fölszólalt, illetve válaszolt a bankét egyetlen magyar szónokának: Bit­tel István rozsnyói apátkanonoknak a toasztjára és fölkérte őt, hogy vigye előre is üzenetét a magyar hívőknek, akiket egyfor­mán a szivébe zár. Nem érdektelen följegyezni az uj püspök­ről, hogy .a jórészt szlovák polgároklakta Nagytapofcsányban havonként egyszer ma­gyar prédikációt szokott tartani. * A íölszentelési ünnepségen részt vett az uj püspök több iskolatársa is, akikkel az esz­tergomi Szent Benedek-rendi főgimnáziumot végezte Bubnics Mihály- Az iskolatársak kö­zött van Benyó József Püspöki községbeli uradalmi jószágkormányzó, akit, mikor Bub­nics hosszú távoliét után viszontlátott, igy üdvözölt: — Emlókszel-e, Józsi, amikor matemati­kából „bebifláztam1* (beszekundáztam)? — Igen, igen, a Borosay tanár ur nagyon szigorú ember volt Már hogyne emlékez­ném? A két hajdani iskolatárs találkozásának híre gyorsan ' elterjedt a bankét közönsége között és csakhamar levonták a következte­tést: Bubnics rossz matematikus, de annál jobb püspök. * Hűnk a András toasztja szenzációja volt a papi banketnek, A legszebb szlovák stílusban beszél Hlinka. A költői hasonlatok fölsorakoztatásával, brillíroz. A pincérek ke­zében megáll a munka: valamennyien Hlinkát hallgatták. Még azok is, ki nem értették. A ruhatáros otthagyta a gardróbot és az ajtó­hoz somfordált, hogy el ne mulassza az érde­kes íoasztot. A véletlen müve volt, hogy Hlinka a banketten M a r s i k Emánuel dr. zsupánhe­lyettes mellé került. A fehér asztalnál elült a politika. Azaz, hogy nem egészen. Mert Hlin- ka állandóan a szlovák nemzetről beszélt és fölszólította az uj püspököt, hogy most, ami­kor magasabb stallumba szólítja őt hivatása, ne feledkezzék meg ott sem nemzetéről. * Egy mellettem ülő nagyszombati papta­nár ■ a püspöki szertartásban előforduló kis boroshordócskák jelentőségéről beszél. A föl­szentelő püspök kapja ezeket ajándékba a föl s zentelt tői. A pozsonyi fölszentelés után a két kis aranypáníos hordó, amelybe jófajta tapolcsányi bor került, a két ezüstös cipóval és a két gyertyával ott maradt a főoltár mel­lett. A hívők tömegével siettek a megtekin­tésére. A sekrestyés csak a legnagyobb ügy- gyel-bajial tudta visszatartani a tömeget, hogy az asztali föl ne borítsák a kiváncsiak. A két hordócskát, meg a cipókat Blaha Ma­rián püspök viszi magával Besztercebányára. Elteszi kedves emlékül- Ez már igy szokás. Ritka emlék. Nagyszombati uj ismerősöm beszéli, hogy Kordács prágai érseknek, aki legutóbb Janiauscht szentelte püspökké, har­minc darab ilyen kis hordóba van. Tehát ti­zenöt püspököt szentelt eddig föl Kordács érsek. Kedden délután a püspökök elŐkonferen- ciát tartottak, amit szerdán délelőtt folytat­tak. Az uj püspök szerdán délelőtt a Jakab- biró-térj apácák templomában mond szent­misét és délután visszautazik Nagvtapol- csányba. A rozsnyói püspöki széket decem­ber 15-én foglalta el, de a nagytapolcsányi parókiának egy ideig még az élén marad. (erjé.) A noggar Nemzett Piri aíKoiómunkája Hofmann és Czerny zongorát és pianinót a legolcsóbban kölcsönöz és elad. Tiszteknek és állami hivatalno­koknak havi részletfizetésre. Dauer Regina. Dialistává, s4bo Palisádij 61. A losonci programalkotás - iák a szakosztályokat és Megaíakiioí­bizotfságokat A /Magyar Nemzeti Párt közli: A Magyar Nemzeti Párt intézőbizottsága e hő 7-én és 8-án tanácskozásokat folytatott Losoncon- A tanácskozáson resztvettek az intézőbizott­ság tagfai és a párt szlovenszkói törvényhozói teljes számban. A tanácskozások a párt részletes proramjának kidolgozására s a párt szervezeti szabá szatának meg állapi‘ására sa szervezeti kiépítésre vonatkoztak s teljes eredménnyel záródtak. A nagyjelentőségű ta­nácskozás tisztázta azokat a kérdéseket, melyeket a Magyar Nemzeti Párt választások- ntáni akciói vetettek föl s a végzett munka biztosítékát jelenti annak, hogy a Pár mint a magyarság po’iíikai erejének iné!tó reprezentánsa be fogja váltani ama reményeket, me­lyeket a magyarság a párthoz Hiz. Az iiTézöbizoítsági ülés megalkotta a párt gazdasági szerveit, melyek az aktív és a magyarság számára életfontosságú munkára lesznek hivat­va. így megalaka'í a párt mezőgazdaság*, ipar- és kereskedelmi és munkásszakosztálya s megállapítást nyert e szakosztályok munkaprogramja és szervezete. Az intézőbizottság! üléssel kapcsolatosan ülésezett a párt pénzügyi és jogi bizott­sága is. A tanácskozásokon végzett munka részleteit rövidesen közi* a nyilvánossággal a párt országos vezetősége­CTHBaaaBBgujgggMKMa masamra itnszinszhO httlpollttkol prillőa® leit Világosságot még a hivatalos cáfolatok sem derítenek a máramaros: kérdésre Ungvár, december 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az a hír, hogy a csehszlovák kormány és Romá­nia között megegyezés jött volna létre Ru- szinszkó keleti határaira vonatkozólag, a ro­mániai sajtóból szivárgott át Ruszinszkóba. A ruszinszkói ellenzéki sajtóorgánumok az első hírre élesen állást foglaltak az ellen, hogy Máramarosmegye, bár a legkisebb mértékben is, megcsoiikittassék. Ezt az el­lenzéki sajtóorgánumok Ruszinszkó területi épségének védelme érdekében írták meg és támadták a kormányt, amiért ilyen termé­szetű tárgyalásokba csak bele is ment. A legnagyobb meglepetést váltotta ki azonban a közönségből, hogy a rendőri hatóságok minden esetben el­kobozták ezeket a lapokat s ugyanakkor cáfolatok jelentek meg a karmánysajtó- ban, amelyek az egész határkérdést a román sajtó titokzatos hátterű akciójá­nak minősítették. Ugyanebben az időben a szlovenszkói lapok minden akadály nélkül leközölték az erre vonatkozó híreket- Most, hogy a kor­mánysajtó szinte napról-napra cáfolatokat közöl, a romániai lapok tovább folytat].'ík az efölötti vitát és, azt állítják, hogy Cseh­szlovákia meg akar szabadulni az autonómiát kö­vetelő Ruszinszkó egy számottevő ré­szétől. A Kolozsváron megjelenő Ellenzék ez­zel kapcsolatban azt írja. hogy: „Mint ismeretes, 1933-ban Ruszinszkóban népszavazás lesz és akkor Ruszinszkó lakosai minden bizonnyal ki fogják kiál­tani az autonómiát. Ezt akarja megelőzni a prágai kormány" Bizonyos, hogy ezekre a hírekre Mára­marosban nagy az izgalom, mert egy tér li­lét átcsatolásával járó mindennemű anomá­lia, nem kis mértékben hat az amúgy is sok­szor meghurcolt lakosságra. A máramarosi román vidéken az a meggyőződés, hogy ha a volt prágai kor­mány valóban megtette ezt a javaslatot, azt csakis azért tette, hogy az ellenzéki pártokat támogató román kisebbségtől szabaduljon és az ott elte­rülő magyar szigetet is részeire bontsa. Az izgalmat növeli még az is, hogy a iuárarnarosszigeti sajtóorgánumok azt a hírt közlik, miszerint az egész határkérdésről Mihályi Gábor ottani prefektus vonta le a leplet egy nyilatkozatával, melyben azt is mondotta, hogy a Ruszinszkóban levő románok elnem- zeílenitéséí nem engedi. Egy máramarosszigeti lap megrója azon komoly sajtóorgánumokat, amelyek ezekről a diplomáciai tárgyalásokról híreket hoztak és Máramaros átengedésének problémáját taglalták, mert a lap szerint „ennek lehetetlenségéről csak azok vol­tak teljesen meggyőződve, akik tudták, hogy Csehszlovákia Máramaros elcsatolt része telett nem rendelkezik, mert spe­ciálisan ez a rész tulajdonképpen nem is tartozik Csehszlovákiához cs az állam ezen a íölddarabon csak az ideiglenes felügyeleti jogot gyakorolja." Bármennyire igyekszenek tehát tisztáz­ni ezt a kérdést az egyes sajtóorgánumok, a káosz mindig nagyobb és az izgalom min­dig fokozódik. A máramarosiaknak minden reményük abban van, hogy az uj csehszlovák kormány ebben a kérdésben megnyugtató intézkedést fog tenni, ami felette sürgős. Ferenc Ferdinönd meggyilkolásának kulisszatitkai A Manchester Quardiasi miss Edith Durham könyvéről előidézésében Pasics szerepe a világháború A P. M. H. tudósítójától —■ London, december 8. A Manchester Guardian hosszabb cikk­sorozatban foglalkozik egy angol Írónőnek, miss Edith Durham ne k most megjelent könyvével, amely érdekes leleplezéseket, kulisszatitkokat tartalmaz Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásáról. A Manchester Ouardian kritikusa megállapítja, hogy a könyv az olvasóban egy detektivre­gény benyomását kelti, amelynek fordulatos meseszövése, a hitetlenül ravasz cs pokolian gonosz szereplői, a bűntények és cselszövé­sek ábrázolása egy Ultra-Conan Doyle tollá­hoz méltók. A könyv határozottan bebizo­nyítja azt, hogy a sarajevói bűnténynek az a beállítása, amelyben eddig az ántánt-or- szágok közvéleménye előtt szerepelt, sürgős revízióra szorul. Ennek a véres, kalandos történetnek egyes részleteivel az angol és az amerikai sajtó már foglalkozott ugyan, mégis Miss Durham érdeme, hogy a tényeket könyvalakban összegyűjtve, történelmi tárlatba állította be. Már maga az a — bebizonyított — tény, hogy a gyilkos merényletterv szálai az egyik eu­rópai kormányhoz vezetnek, elegendő ahhoz, hogy a közvélemény Ítéletet mondjon ebben a bonyolult kérdésben. A háború kitörésékor Szerbia egy épp olyan műveletlen, télig barbár állam volt, mint ma Jugoszlávia. Az uralkodó család 1903-ban jutott hatalomra és az a tisztek­ből álló gyilkos banda, amely az előző ki­rályt és királynét eltette láb alól, még erős és befolyásos volt. A kiráiygyiíkosok egy titkos társaságba tömörültek a „Fekete kéz", másként „Egység vagy halál" eimen, amely szö­vetségnek az összes délszlávok egyesí­tése volt a célja s amely szövetségnek a tagjai semmilyen bűnténytől sem rettentek vissza. A „Fekete kéz" egyik vezére, Dimitriewits ezredes, aki egyúttal a szerb katonai kémiroda vezetője is volt, részese volt a trónörökös elleni me­rényletnek s ezt a gyilkosságot az „osztrák offenzív szellem" lehűtésére szükségesnek találta. Személyes barátságban állott azzal a három fiatalemberrel, akik Sarajevóban a ter­vet végrehajtották. Pasics, Szerbia akkori és Jugoszlávia mostani miniszterelnöke, szintén tudomás­sal bírt a merényiettervröl, sőt egész nyíl­tan beszélt is egy minisztertanácson a trónörökös tervbevett meggyilkolásáról. A szerb kormány azonban nem tartotta vissza a merénylőket s igy a gyilkosság Ilire nem érte váratlanul sem Pasicsot, sem a szerb kormányt. Dimitriewits ezredest 1917-ben a hírhedt szalonikii vizsgálat után kivégezték. Kétséges, hogy tényleg szőtt volna összees­küvést a' szerb régens ellen, az azonban bi­zonyos, hogy abban az időben a kormány és a „Fekete kéz" között nézeteltérések merül­tek fel. Egy későbbi kor fogja eldönteni azt a kérdést, hogy maga Pasics mennyire volt beavatva a merénylet tervébe, de valószínűnek látszik az, hogy a szaloniki tárgyalás csupán komédia volt és ürügy a túlsókat tudó cinkosok elhallgattatására. So­káig fog még tartani, amíg az igazság kide­rül, mert az erkölcsi mocsár fenektelen és a vizek zavarosak Szerbiában. A tanulság azonban nyilvánvaló: egy olyan kiegyensú­lyozatlan világrendet, mint amilyen 1914-ben Európában volt, a leggyalázatosabb inditóok is felborítja. Az angol munkáspárt belső baíat Nem választhatták meg az uj pártelnököt London, december 9. A munkáspárt par­lamenti klubjának ülése két órai izgalmas vi­ta után eredmény nélkül oszlott szét. \ párt­ban uralkodó két ellentétes irány miatt a je- lölistákbari sem tudtak megegyezni, úgyhogy sem a pártelnököt, sem a választmányi tago­kat, sem a parlamenti funkcionárusokat nem választhatták meg. A Times szerint bizonyos, hogy a jövő héten újból összeülő-pártnapon a többség jóváhagyja az eddigi végrehajtó bi­zottság működését s újból Macdonaldot bíz­za meg a párt iigye:nek vezetésével. Coolidge üzenete a boldog Amerikának A gazdaság? helyzet javulása — A leszerelés problémája New York, december 9. Tegnap ült össze az amerikai törvényhozó testület: n kon­gresszus s az első összülésen, mint rendesen, most ts felolvasták Coolidge elnök üdvoz- létét. Az elnök személyesen nem jelent meg a tanácskozáson, hanem helyettesé olvasta föl a terjedelmes iratot. Coolidge az ameri­kai közgazdaság kitűnő fejlődéséből és ered­ményeiből indul ki. A helyzet oly kedvező,' hogy az adókat 325 millió dollárral le lehe­tett szállítani. Ezután a külpolitikai helyzet­ről számolt be az üdvözlő irat. Dicsérőleg emlékezett meg Locarnoról, melyet a há­ború óta a legkomolyabb békelépésnek ne­vez. Ez a szerződés lehetővé teszi, hogy az egyes államok hadseregeiket redukálják. így most már valóban sor kerülhet a fegyver­kezések korlátozására, de míg a szárazföldi leszerelés kérdése Európa belügye, addig a tengeri leszerelésben az Egyesült Államok is részt akar venni. Sok kezdetleges kísérlet történt már, a leszerelések érdekében, de az Egyesüli Államok mindaddig nem vesz részt e konferenciákon, amíg nem látja, hogy a szándék őszinte s a dolgok intézése olyanok kezében van, akiknek személye garancia a leszerelési szándék komoly­ságára. A világhír óságban való részvétei kérdé­sét Coolidge öt ponttól teszi függővé s ha ezeket az amerikai indítványokat elfogad­ják, akkor nincs akadálya annak, hogy Washington is részt vegyen a mindenképpen üdvös intézményben. Végül néhány rövid szóval az európai adósokról emlékezett meg az elnök, kijelentvén, hogy néhány állam­mal sikerült már megegyezni, míg a többi­vel tárgyalások kezdődtek. Ugyancsak tár­gyalásokat folytat Amerika a háború alatt lefoglalt német tulajdon felszabadítására is. Felháborodás Fraaiclaországban az angol kémek miatt Paris, december 9. Az angol kémkedési eset, melyről tegnapi számunkban beszámol­tunk már, igen nagy szenzációt és megütkö­zést keltett Franciaországban. Csaknem min­den lap vezető helyen foglalkozik vele, s a felháborodás az angol admiralitás ellen óriási. Angol politikai körök a legkonciliánsabb ma­gaviseletét tanúsítják látszólag Franciaország iránt, de ugyanakkor a katonai körök infair módon meg akarják tudni n francia hadsereg titkait. A repülöhivatal vezető személyiségei kijelentik, hogy a repülőgépek szerkezetér. illetően egyetlen titok sem kerülhetett idegen kézbe. E titkokat a legnagyobb gonddal őrzik és a villacoublayi repülőtérre nem könnyű a bejutás. A repülőgépek szerkesztésének titkát pedig csak egy-két magasabbrangu mérnök ismeri, akik pedig föltétlenül megbíz­hatók. London, december 9. A franciaországi ál­lítólagos angol kémkedésről az angol sajtó mélyen hallgat. Röviden csak az esetet jelenti és semmiféle kommentárt sem fűz hozzá. Sem a külügyi hivatalban, sem a légiiajózás- iigyi minisztériumban hivatalosan még nem szereztek tudomást az incidensről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom