Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-08 / 278. (1021.) szám

49 Kedd, december 8, Fétséj Lipcse, december eleje. Nagy terűm- Tele emberekkel. A lámpák alatt ■ a pódiumon karcsú, írakik os fiatalember hajtja fejét a 'hegedűjére. Szemeit félig Iehuwyja, ikeze alól éteri tisztaságú hangok csengenek föl, ■Mendelssohn Kon-zertje uj élettel telik meg, — a hátsó sorokban szorongó konzervatóriumi növen­dékek olyan feszülten figyelnek, mintha ezt a müvét ma először hallanák. Még néhány szélesen ívelő, zengő hangám'!- lám, aztán egyszerre, — a németeknél egészen szokatlan lelkesedéssel zug föl a tapsvihar. És kiabálnak: Hooh! Hoch! Fétséj! Az ösmerös szomszédokat gyorsan kitani- lom: Nem Fétséj, hanem Vecsey. Ve-cse-y. És ön&énytelenül elkiáltom magam: Hogy volt! Ve­csey meghallotta, mosolyog. A tanulékony szom­szédaim utánam kiáltják: Hote wot! Ráadás. Vecsey ideg ens-z erű kiejtéssel jeűenti a darab címét- A publikum el Tagadónak találja ezt a fur­csa németségei, ffogy fog ürülni a művész — gondolom magamban —, iia magyarul fogom megszólítani, ünnepélyes csönd. Aztán röpköd­nek a tündöklő staccatók, üveghangok. Tombo­lj ás. A lámpákat már kezdik leoltani és még senki sem indul a ruhatár felé. Magyarul szólítom meg a művészt. Tökéle­tes németséggel- válaszol- Meglepődve kérdem: — Már elfelejtett magyarul? — Dehogy — feleli most már a mi nyelvün- Fitöu —, csak oly i Ilkán van alkalmam magyarul beszélni. Régen élek már külföldön, a feleségem ■olasz asszony. Parisban, Berlinben élek iegtöbb- nyire, a rendezőkkel is németül vagy franciául kcM tárgyal nőni. — Miért nem jön soha Pestre? Kérd éss e 1 v ál a szol: — A magyarok még mindig olyan nagy habsburgiánusok? Még mindig aranyit politi­zálnak? — ü. a politika felől nyugodtan koncertez­hetne náilwnik. a Bach Ghaconne nálunk is minden politikán félti! áll. — No igen, de tudja, a magyarokkal oly -las­san, nehézkesen megy a dol-og! Már többször kezdtem tárgyalni pesti hangverseny irodákkal, de olyan len tó-tempóban csinálták, hogy aztán •néni értem rá kivárni a végét. Látja, én nem érek rá tétlenül időzni, jön egy más, egy külföldi impreszárió és máris csinálom — egyik koncer­tet a másik után. Németországban, Franciaor­szágban. Angliában, mindenütt. — Mégis szomorú, hogy épp a magyarok nem hallhatják a játékát! — Ó, dehogy nem, hisz annyi írta gyár van mindenütt! Berlinben egy egész magyar kolónia állandó közönségem- De azért mégis csak el fo­gok kerülni Pestre, még pedig rövidesen. Most tervez a párisi rendezőm arrafelé egy. kéthetes turnét. Csehország, Szlovemzkó és — Pest. Gondolhatja, milyen örömmel vállalom — alig észrevehető soha jócskát bocsát útnak —, hisz oly rég nem voltam Pesten! Mér több, minit tiz .éve, hogy a Vigadóban a főharmónikusokkal it tori ár a j á t s-zo 11 ?.m. Künn uira me.ggyujtolták a lámpáikat. A tom- boiás egy percig sem szünetelt. Pirosra gyűlt arcú kislány jön a müvészszobába és zavartan dadogja: Mester, én — én hegedűt tanulok, már •müvésznövendék vagyok és — és szeretném tudni —■ hogy csinálja olyan csodásán a stacca- í óítat? Vecsev mosolyog- — Egészen merev kézzel — mondja és már kész volna megmutatni, de a pódiumra kell sietnie- Újult erővel hangzik újra: Hoch! Fétséj! — Aztán néma csend. És fölhang­zik a hegedűs zó — édesen, sírva: „Csak egy kislány . . Hoísmann Mária. A kaposi vak koldiisassEöiay temetése Meghalt - A nyomor balladájának egyik hőse — ‘ Vírói Mécs László egyik legszebb versét irta — A P. M- H. eredeti riportja — Kapós, december elején. Az ősz hainuszimü szürke gubáját teregette véges-végig a kerek égen. Rojtjai le de csüngtek a kopasz hegyekre és csurgóit belőlük a víz. Az őszi cső. Kapóson ilyenkor nagy a sár. Őszi sár, vagy ha úgy tetszik, alföldi sár­Ez a hangja iát igen iileít ailihoz a temetéshez, amely itt folyt le a napokban. — Ki halt meg? — kérdezték egymástól az emberek a vizes eresz alól. — Valami vak ko'dusasszony. . A község temetted és kirendelt emberek cipelik az összetákolt fekete koporsót, amelyben még szemfedő sincsen. Minek az a község ha­lottjának? itt a december. Alkonyodat már és a görög- katoliku-s pap nagyokat lép a sarukon át. Sietni kell a temetőbe, ahol már várja ezt a vak koldus­asszonyt is a sir, urnák és szegénynek egyformán nyugovóhelye- A község csendes élete meg nem ráAAAAá4.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA StíSfíiiClCl mindenki csuk fiüsplait ss fsa JianKMziíian vesz, nratisiam Itadsnitnö ul. Telefon 1930 (ih Z36<5. lódult ettől a halálesettől. Úgyszólván senikiise tudta, hogy ez a szegény, rongyokban tengődött és ron­gyokban elhalt vak koldusasszony a Mécs László „Hajnali harangszó“ című költeiné- nyes kötetének együk legszebb versében éli túl a gőgösen élő gazdagokat. Ahogy ott nézem a kínlódva haladó menetet, a kirendelt halott-vivőikkel, ismét felelevenedik előt­tem „A nyomor balladája11, melynek hőse egy öreg -koldus és vak felesége. Szinte hallom a Mécs László behízelgő meleg haragját, amint egy- s;z e r sz-a v a lita' elő í t em: . . • Most koldul- Míg vak felesége mocsárba [áll be minden reggel: lábára másznak a piócáik, eladják s így [vesznek ken véribe t . . . Hol ez a mocsár? Most talán a nyirkos őszi idő­ben száraz nád bordái dideregnek benne­. . . Büzhödt mocsárban állt az asszony s vakon, révedve égre nézett. Szoknyája fel volt tűzve, combján sebek virultak minden ráncon, le-leli a jóit, kitapogatta, -ha valahol uj csípést érzett . . • Most már nem érzi a csípést. A legnagyobb resz- vétlenség mellett viszik hivatalos halottvivök a hulláját, melyen ezer es ezer pióca lakimározott egykor, hogy most a földi férgek fejezzék be rajta a természet müvét . . . A kicsike menetiben lehorgasztott fővel, gon­dolatokba mélyeden lépeget a koporsó után az egyetlen halottid sérő, akit nem rendeltek ki és mégis ott vau: Mécs László, a koldusok, az elhagyottak, a megalázónak költője • . , Csendes gyászban kíséri ki halhatatlan költemé­nyének halandó hősét, a mocsárbelí vak koldus- asszonyt. Az őszi este hamar besurrant a falu házaiba. A temetőben már ebkor az utolsó kapa földet lökték a vak koldusasszony sírjára és „A nyomor balladájáénak egyik hőse örökre eltűnt a rögök alatt. — Nyugodjék békében — mondták az embe­rek. Csak úgy szokásból. ... És az özveggyé lett koldus kunyhójának kicsi, szennyes ablakában a sorra rakott piócás üvegek összekoccantak. Rácz Pál­i i' iniinminiii im— imnic iiiiiiiwi n i iiiiiiiiib n m imu m m m iiiiiiii'ih Taliifln Paiais Rckcko f J* wláSwsffflw ® wWS 'Sű sál® SSsSI !! A Ipgjobb magyar tá oihüvh sv nfit (’el lépte ! ........... ■—■'"II ö<£ « ar mm « ® S « ir: ÍF m- M * » Seiüerl. g«— 1 ———■— am markfimamssmiimm/rm Gyöngyéleí Kassám Az országos tisztképzö tanfolyam örömei és keserve] — Félmeztelen gyakorlatozás a hóban — Pad ósurolás, abla kpucolás és ehhez hasonló jók Kassa, december 7. Gyöngyélet a katonaélet, zengik a népdalok, de a népdalok megállapításaiban sok a túlzás, sok a nem igaz, hiszen a mámor pillanat hangulatai­ban születnek s szakadnak iel a szivekből. Az egyik dal azt mondja, hogy „csak egy kislány van a világon11, a másikban már azzal hetven- kedik a legény, hogy minden ujjara jut egy a kislányokból. Ilyen értelemben kell vennünk a gyöngyélet jelzőt is. bizony, inkább ironikus, cini­kus ez a díszítő jelző, mint való igazság. Az an­gyalbőr sok keserűséget- bánatot, szenvedést, tö­mérdek nélkülözést, nagy fáradalmakat s nehéz szivet takar. Lebbentsük fel hát kissé az angyal­bőrt s nézzük meg a katona életét a maga hét­köznapi egyhangúságában. A kassai tiszti iskola Bizony, 1918-ban, amikor a nagy összeomlás maga alá temette a monarchiát sok régi intézmé­ny-évei, köztük elsősorban a K. u. k hadsereget, a nagy forradalmi munkában az uj államépitők ugyancsak fogadkoztak, hogy uj és modern szel­lemű hadsereget teremtenek meg, általában ni g- szüntetik a militarizmust s helyébe a milíciát ve­zetik be. A nagy fogadkozásból azonban semmi sem lett. A köztársaság külső és belső p-olit ká- ját azonban úgy irányították, hogy a militariz-mus itt minálunk teljes reneszánszát éli ki s a tiszti karddal most már a szimbólum is visszatért. Igaz, bizonyosfoki! demokráciát találunk a tisztikarban, különösen a légionáriusok között sok olyan jutott törzstiszti ranghoz, aki a szerény polgári életben azelőtt pulpitus mellett állott, vagy valami pil- zeni vendéglőben hordta a sört, a katonai akadé­miák is eltűntek, az önkéntes! intézmény is meg­szűnt, a kanapét tehát kidobták, azonban minden egyéb maradt a régiben. A tisztképző most nem akadémiákban, hanem tiszti iskolákban folyik. Ezekben gyűjtik össze azokat az intelligens ifjakat, akiket hivatalos tisz­tekké akarnak nevelni. Minden ezredből kiválo­gatják a maturázottak közül az alkalmasakat s miután nyolc hónapig leszolgáltatták őket az ez­rednél, tiz hónapra tiszti iskolába kerülnek. A parolijukra fényes ezüstcsikot varrnak, ez a disztinkció különbözteti meg őket ezredbeli tár­saiktól. Szlovenszkó és Ruszinszkú részére a gya­logsági tiszti iskola Kassán van, amely-’ újabban különben is katonai gócpont, mióta a kassai had- testparancsnokságot országos parancsnoksággá emelték. A Kommeusky-utca Végén, ott, ahol már elfogynak a házak, ideális fekvésű helyen épült a régi kadetiskola kétemeletes fehér épülete, amely most a gyalogsági tiszti iskola céljait szol­gálja. Itt gyűjtik össze a köztársaság minden ré­széből a tiszteknek kiszemelteket. Vannak köztük csehek, németek, ruszinok, főképpen azonb u szlovákok. A legtöbben preparandiát végzett nö­vendékek, vagy már működő tanítók, vannak köztük orvosok, mérnökök, ügyvédek is. Ép testben ép lélek Régi latin mondás: mens sana iu corpore sano. A katonaélet mindig arra volt berendezve, hogy megedze a testet. Igaz ugyan, hogy a mai pedagógusoknak kissé már más véleményük van erről a kérdésről, például a katonai nevelés sok­sok furcsaságát nem helyeselnék, de hát ki ad valamit a könyvmolyokra? Edzeni kell a te-stet, ez az elv katonáékn-ál. Tehát kezdjük: a meleg elpuhit, kényessé tesz. Ezért a tiszti iskolában soha nem fütenek. A legnagyobb 'hidegben sem, ilyenkor azonban három takarót adnak az ágyhoz, hogy a katonát mégse vegye meg az Isten hidege. Természetesen csak hideg vizben lehet mosdani, derékig, ez tényleg egészséges is, viszont a meztelen gyakor­latok már kevésbé nyírnék meg tetszésemet. A legnagyobb hidegben, hóban, fagyban, sárban — az udvaron vagy a klinikai gyakorlótéren — de­rékig lemeztelenítik magukat a kndettaspiráns urak s igy végzik el a fárasztó gyakorlatokat. Az ágy nem arra való, hogy elpuhitsa a tes­tet, tehát olyan keményre tömött szalmazsák van alattuk, amelyen sok vitéz ur egész postáját el szokta intézni. Ugyanilyen keménységű a szalmá­val tömött párnájuk is, takarójuk pedig pokróc. Az ételben sem fenyegeti őket az elpuhulás veszedelme. Reggel fekete levest kapnak, vagyis egy csajka kávénak nevezett folyadékot. Délben egy rántott leves s rendesen gulyásétól az ele­delük, természetesen ágyúgolyó keménységű knédli a hozzávaló garnirung. A vacsora leves, ritkán hús. A napirendi A katonaember élete zsinórmérték szerint igazodik s ez a zsinór a napirend, amelynek szi­gorú betartására egész szervezet: az altiszti in­spekciósok hatalmas kara ügyei fel. Alakul ped-g ez a napirend a következőképpen: reggel félhat­kor felkelés, mosdás, öllözés, jelentkezés a rap- porton. Ezután reggeli. Most jön a kivonulás a gyakorlótérre a félmeztelen gyakorlattal fűsze­rezve. Hazajövet pucolása ruhának, testnek, fegy­verzetnek. Jön az ebéd. Ebéd után újból kivonu­lás a gyakorlótérre, ötkor, vagy ha elméleti óra, esetleg szertorna van, négykor haza. Ezután jön a rozkáz, a napiparancs felolvasása. Utána posta­kiosztás. Kis szabad idő, majd a tanulás. Ez már teljes csendben megy végig, vacsora utántól megszűnik minden beszéd s a hálótermekben sem szabad egy mukkot s-em szólani. Az inspekciós körbe jár s gyakran tapasztja fülét a hálótermek ajtajához. Szombat délután otthoni Beschaftigurg: padiósurolás, ablakpucolás, megkövetem alássan — illemhely tisztítás. Vasárnap szabad volna, de az agyonfáradt test örül. ha otthon maradhat s végigheveredhetik a kemény priccsen. Meg az­után lehet, hogy az ablakok nem voltak elég tiszták, ezt a hibát vasárnap helyrehozhatják ám. „Lénungot is kap a baka ,. A tisztjelölt uraknak fizetség is jár ám, bi­zony, napjára 2 korona és 50 fillér. Ezt a napi lénungot tiznaponként kapják tneg utólag. Hogy mire megy ez a 25 korona. Elsősorban cigarettá­ra. Katonaembernek egyetlen barátja és vigasz­talója a bagó. A tisztjelölt urak között csak a Zora a népszerű. Innen a közismert népdal: „Zora cigaretta füstje száll a levegőbe.. Ha a katona szabadságra megy, már egyipto­mit vásárol, mikor visszatér, sporttal tölti meg a tárcáját, de a laktanyában csak Zorát sziv. Nem annyira egészségügyi, mint pénzbeli okokból. Kell azután a pénz zsinórra, ami gyakran szakad, pucolóra s vazelinra, sok-sok vazelinra, amivel meg lehet puhítani a gyaloglásban kőke­ményre merevedett talpat. Rendnek muszáj! lenni A tiszti iskola éppen qlyán, mint minden más kaszárnya. Rendnek és fegyelemnek kell ott len­ni. Aki nem paríroz, aki vét a diszciplin ellen, rögtön biihődik. A szelidebb büntetés az, ha két hétig minden álló nap reggel és este teljes harci marsadjusztirungba kell vágnia magát a jelöltnek. Ott van azután az illemhely pucol ás, ez diszgusz- tábilisabb valami. Az egyes régi ismerősünk a drill korszakából. De a legjobban félt. büntetési nem a Divisionsarrest. Ettől úgy rettegnek, mint a középkori bűnös lélek félt az inkvizíció ólom- kamráitól. Van-e hát öröme ennek a gyöngyéletnek? Egy szlvbcli öröme van: ha levél érkezik írás jön a mamától. Vagy gyöngéd női kezektől. Ilyenkor könnybe szakadnák a szemek s feledve van a gyöngyélet minden buja, minden szomorú­sága. őwMf««f<f tfktf <n Iwpoí mijí mricjt nem orróí. funfdw a űFr4k&«wi Jfl**.£*$av Kir- (inp « ifMiituandií érdelicW Mar rajzolták Miután a zsűri nem találta kielégítőnek a Nemzeti Bankhoz benyújtott pengőminták pálya­terveit, gondoltam szolgálatot teszek az ügynek, ha a készülő uj papírpénz mintáit a társadalom néhány típus-alakjával megrajzoltatoni. Bankbizományos: A bankjegy egyik oldalán a r a b-stilusban egy cella lebilin­cselő látképe díszelegjen. így talán elérhető lesz, hogy aki hozzájut, nehezebben szabadul maid tőle. B-listás: A papírpénz egy tisztviselőt áb­rázoljon a hivatalában, igy legalább nem lesz olyan feltűnő, ha kidobják. Bűvész: Legyen rajta egy bűvös cilinder, a több-’ magától jön A pénz úgy eltűnik, hogy senki sem akad a nyomára. Futballista: Rajzoljanak rá egy kaput átszámítási táb1 ázatta!, hogy látni lehessen, mennyire rúg. Keresztrejtvénybajnok: Elég, ba csak az átszámítási tabella van rajta. Ennél fej- törőbb rejtvényt képzelni sem lehet Körhintás: Szerintem legokosabb dolog volna egy ringispilt rajzolni rá. A pénz úgy jó, ha forog. Sipista: Rajzoljanak rá egy kikapós me­nyecskét. Talán igy könnyebb lesz csalni. Tanító: A pénz egyik oldalán legyen egy képes ábécé, hogv az emberek végre megtanul­ják olvasni a pénzt. A másik oldalára rajzolja­nak egjr nádpálcát, hogy mindjárt elverhes- s é k. Zeneszerző: Legyen rajta egy régi opera vezérmotivuma. Hátha nem lopják el? Zsebtolvaj: Őszintén szólva ami a raj­zolást illeti, én már csak megmaradok a régi forrna mellett. DYMI, — (Benes Genfben.) Parisból jelentős: Benes csehszlovák mfntezterehiök a párisi tárgyalások befejezése után Génibe utazott a népszövetségi tanács ülésére. Chamberlain külügyi államtitkár ugyancsak a tárgyalások helyére érkezett már. — (Horthy Miklós neveiiapja.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kor­mányzót névnapja alkalmából tegnap szá­mos küldöttség kereste föl, hogy szerencse- kivánatait telni ácsolj a. Este a Nemzeti Szín­házban díszelőadás volt tiszteletére, Her- czeg Ferenc „Hid“-ja került ez alkalommal bemutatásra. Előadás előtt az egyetemi ifjú­ság fákiyásmenetben tisztelgett a Várban. — (Vécsey Zoltán dr. előadása Kassán.) Kassáról telefonálják: Vécsey Zoltán dr„ la­punk munkatársa, vasárnap sikerült előadást tartott a Kazinczy-TársaSágban Spanyolor­szágról. Előadása, amelyet vetített képekkel illusztrált, három részre oszlott, beszélt Spa­nyolország földrajzáról, történelméről és be­mutatta az ország kulturális centrumait. A sikerült előadást a nagyszámú közönség nagy érdeklődéssel kísérte és Vécsey Zoltán dr.-í az előadás végén melegen ünnepelte. — (Tűz a budapesti Nemzeti Kaszinó­ban.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Szombaton délután a Nemzeti Kaszinó gobelintermében tűz ütött ki. A rögtön kivo­nult tűzoltóság, miután a viz kárt tett volna a roppant értékes gobelinmunkákban, száraz oüókészülékkel fogott a munkához és rövide­sen sikerült is a veszélyesnek induló tüzet lokalizálni. A tiiz a rosszul működő fűtőtest áítüzesedés-étől keletkezett. A kár csupán né­hány millió koronát tesz ki. — (Mi van Mármarossal?) Ru>zinszkóí szerkesztőségünk jelenti: Arra a hírre, hogy a csehszlovák komány tárgyalásokat folyta­tott Romániával Mármarosmegye Csehszlo­vákiához tartozó részének Romániához való csatolásáról, a ruszinszkói ellenzéki lapok né­melyike védelmére kelt Ruszinsz-kó területi épségének. Az erről szóló cikkek miatt a rendőrség — nyilván felsőbb parancsra — e lapokat minden esetben elkobozta. Most is­mét megjelent e hir a cseh agrárpárt írv.ita­los magyarnyelvű lapjában, a Kárpáti föld­művesben. azzal a hozzáadással hogy ez a kérdés nemsokára a megvalósulás stádiumá­ba fog lépni. A lap nem foglalt állást Ruszin- szkó megcsonkítása ellen s így a cenzúra át­engedte. Egész Ruszinszkóban igen nagy az idegesség Mármaros miatt, nővel a volt kor­mány szándékait senkise tudja biztosan. — (Hcsiry Barbusse Belgrádban.) Bel gr ód­ból jelentik: Henry Darbussc, a világhírű francia pacifista író, akit Romániából a hatóságok kí­méletlen módon kitoloncoltak, balkáni utalása közben tegnap Belgrádba érkezett, ahol több na­pig fog tartózkodni — (A Rimaszombati Vöröskereszt Egylet uj elnöke.) Tudósítónk írja: A Rimaszombati Vöröskereszt Egylet múlt szombaton tartott rcndkvüli közgyűlésén a Kassára történt át­helyezése folytán leköszönt Benes Ferenc dr. tábiabiró helyébe egyhangú határozattal elnökké Mráz Gál hisz dr. kórházi igazgató­főorvost választotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom