Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-08 / 278. (1021.) szám

9 -.j-r ___ Mai számunk 1© oldal ALM^M jf IV. m. -278. (1821) szám Kctffl » 1925 flecwto 8 Jr Előfizetési árak belföldön: évente 300, ■ %0^ " félévre 150, negyedévre 76. havonta ___ 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre ^^aam „mm i^r ff mi i ~ ..ímninr- tFP&n&m*. Mm MM Tunsir iwi ihmii ■■ mm Mn^_ 225, negyedévre 115. havonta 30 Ke. 7Sff*\F7L $^'rr&S*$ W Mm m Jjr -*Aí0Mr*mf&sílE& Ma Éffl ÉW Aawm Jm Jf&Agr^ Szerkesztőség: Prága, lí„ Stepánská Lg^wL w JM m^r W M Wv W M Mr MM M Jr # HL m ulice win. Telefon: 30-3-49. Kiadó­id okMM ^SSOaBU füL gf hivatal: Prága, II., Pánská nf. 12/III. ^ <í*®®"®Ei®B8a65HIBi§8SS^r Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap,Praha. A Sztovenszkót és Stusztnszkói Szövetkezett íítenzéki Sánták votitikai napifopfo Jtőminisztrastiv főszerkesztő: !Dzmányi £á.szíó felelős szerkesztő 9ál István A magyarság politikai útja Irta: Csermák Ernő dr. I. Lezajlottak a választások, amiknek a célja főképpen az volt, hogy a kormány na­gyobb többséget kapjon, megkapja a választó­közönség részéről az igazolást hogy politi­káját helyesli és jobban alátámasztja. Meg- csináíhatjük a mérleget, hogy ez nem sike­rült, a megalakuló uj kormánynak még na­gyobb nehézségekkel kell küzdenie, hogy az állam kormányzásra szánt rozoga hajóját to­vább használhassa, a szenvedett lékeket be­dughassa. Előttünk áll az uj parlament képe, mű­ködésének várható iránya. A választás előtt rámutattam arra. hogy a választói törvény módosítása azt a célt szolgálja, hogy a nem érvényesült kis pár­tok szavazatait a kormánypártok javára el lehessen kobozni s Így megteremteni a kor­mányt támogató többséget. A választás ered­ménye s a harmadik szkrutinium ezt a föl­fogásomat és állításomat fényesen igazolta. A kispártok elkobzott szavazata, főleg a zsi­dóság 115.000 nem érvényesült szavazata, amelyet a kormánypártok szavazataihoz számítottak, adta meg voltaképpen azt a többséget, amelyre, ha egyáltalán meg tud alakulni, az uj kormány támaszkodik^tik. De hogy a zsidók igy kimenet -na.izs- mirigyéi meg fogják-e fiatalítani a Koalíció e'vénhedt tagjait, az legalább is kérséges. Az azonban bizonyos, hogy az a több­ség. amely esetleg igy összejön, — nem ter­mészetes utón jött létre, létezése csak élet- elixirekkel volt főn tartható, — nem felel meg a republika összetételének s a valódi nép­akaratnak. A legközelebbi. jövőben ez a rendszer másra nem vezethet, mint ideig-óráig tartó abszolutizmusra, aminek egyik fajtája a hi- vatahiokkorrmány is. Ebben a helyzetben mi, a magyar nem­zeti alapon álló választó közönség kinyilvá­nítottuk akaratunkat, képviselőinken a sor. hogy ezen akaratot megfelelően képviseljék. A magyar választóközönség akarata az, hogy a magvar nemzet élmi és fejlődni akar, ezt biztosítani és eíőmozditani kell. Minthogy pedig a kormány működése ezt a célt nem szolgálta és nem szolgálja, utunk nem halad­hat együtt a kormány utaival. ellentétbe kell kerülnünk azokkal s ha kell. az ellentétek éles volta sem feszélyezhet bennünket. Annakidején a csehszlovák republika az idecsatolt magyarságot kötelezettséggel kap- ía. Azzal a kötelezettséggel, hogy azt a ki­sebbségi jogok teljes mértékben megilletik, ezen jogokat teljes mértékben respektálni kell. S mit látunk ehelyett? Az állam megalakulásából és az alaptör­vények megalkotásából a kisebbségek telje­sen kizárattak. Sietve és úgy alkották meg egy oktrojált parlamenttel, hogy azokon a kisebbségek a maguk javára még változta­tást se tudjanak elérni. A kisebbségeknek az első választott parlament működésének meg­kezdéséig egyáltalán semmi beleszólásuk nem volt a törvények megalkotásába, azon­túl pedig csak formai. A kormány gondját csak az képezte, bog?/ javaslatait az ural­kodó pártok elfogadnák, a republika csaknem ugyanannyi számú ellenzéki képviselőjének véleménye ellenben már nem számított. így azután voltaképpen mindig a kisebbség kor­mányzott a többség ellen. Csináljunk számadást a magyarság szempontjából Vannak a csehek közt olyanok, akik ma is azon az őszinte állásponton vannak, hogy a magyarságnak semmit sem kell adni. mert hiszen a magyar állam is intranzigens_ nem­zetiségi politikát folytatott a nemzetiségek ellen. Ez nagyon furcsa okoskodás. Tegyük föl. hogy ugv van. Vájjon nem azért és azzal káip*a a re- pub'ika a magyarokat, mert arra vállalkozott, hogv ezt az állapotot megszünteti, hogy más politikát fog folytatni a másnyelvü nemze­tek irányában s mert vállalkozott arra, hogy jogaikat tisztelni fogja. Lehet-e ilyen alaptól eltérni s oda visszamenni, hogy most nem is Luther dr. „atléta! munkája” Kitört a német belpolitikai válság ■— Hindenburg fáradhatatlan energiával a nagy koalíció mellett — Ki lesz a hadügyminiszter? — A két sine qua non: a szociáldemokraták és Stresemann Berlin, december 7. A birodalmi kor­mány, szándékához híven, szombaton délután lemondott. Luther este hat óra körül jelent meg Hindenburg elnöknél és átadta a lemon­dó iratot. Ezóta csaknem szakadatlanul foly­nak a tárgyalások az elnök lakásán s az ősz tábornagy korát meghazudtoló energiával tárgyal a parlament nagyjaival. Tegnap dél­ben Loebe, a ház elnöke, jelent meg nála, akinek Hindenburg kijelentette, hogy határozot­tan széles alapokon álló kormányt kell alakítani. A tábornagy mindenképpen a szociáldemokratáktól a német néppártig terjedő nagy koalíció mellett van s egész személyes súlyát latba veti, hogy a jelen veszede’mes pillanatban a szüksé­ges és kormányképes döntő többség létrejöhessen. Nemcsak a külpolitika követeli ezt, hanem Németország belső gazdasági helyzete is, amely az utóbbi hetek alatt nyomasztóan rosszra fordult. A munkanélküliek száma szédítő arányokban növekszik s az üzl ^V:. meg az iparvállalatok katasztrofálisan köze­lednek a csőd felé. A kereskedők a karácso­nyi piactól várták a javulás utolsó lehetősé­gét. Ma azonban bizonyos, hogy ez a re­ményük is meddő volt, mert az általános pénzszűke miatt a karácsonyi vásár sem hozhat javulást. Februárban igy könnyen ha­talmas gazdasági krízis üthet ki, amit csak a széles és határozott alapokon való kormány­zás tud meggátolni. Hindenburg tudatában van mindezeknek a súlyos problémáknak, valamint annak is, hogy a német nemzetiekkel nem lehet kor­mányozni. Akármilyen elkeseredést vált ki az elnök magatartása hajdani választói kö­zött, a rövidlátó és a nemzeti érzelmekért a reális valóságot föláldozó párttal pillanatnyi­lag nem lehet együttmaracfcni, — Hétfőn ilyen intenciókkal fogadta Hindenburg a birodalmi gyűlés összes pártjainak fejeit, a kommunis­ták és a fajvédők kivételével. A fogadtatá­sok sorrendje a pártok nagyságától függött s igy az elnöknél elsőnek Hermann Müller, a szociáldemokraták vezére, jelent meg dél­előtt 11 órakor. A kormánykrizist kompli­kálja az is, hogy Gessler tényleg vissza akar vonulni az ellene megindított hajsza követ­keztében a hadügyminisztérium vezetésétől. Már most a hadügyminisztériumot a né­met néppárt követeli magának és jelöltje Brunninghaus, volt tengernagy, néppárti képvise'ő, aki azonban a nagy koalíció baloldali része előtt egyáltalában nem szimpatikus. mmmmmmmmmmmmmmmBBmiiihii■!miiwr 'inniniiw timm ugyanolyan, de sokkal rosszabb eljárással bosszút állok az állított sérelmekért, ame­lyeknek megszüntetése címén jogot kaptam. Csak a túlfűtött sovinizmus vezethet olyan nyilatkozatokra, mint a választások idején tett egyik miniszter, hogy a birtokre­form viszonzás a Fehér hegyért. Mennyi beismerés van egy ilyen nyilat­kozatban. Beismeri, hogy a birtokreiorm rossz, hogy az tendenciózus, hogy az uralkodó nemzet tagjait részesíti előnyökben, hogy célja az uralkodó nemzet megerősítése,' a ki­sebbségek gyöngitése. De lehet-e okos az ilyen eljárás és célra­vezető ott, ahol a kisebbségek többen van­nak, mint az uralkodó nemzet tagjai. Nem fog-e az ilyen eljárás politikai Fehér hegyhez vezetni, amint ez a kormányzati rendszer máris ‘közel áll hozzá. Ez p legelső tilalomfa, amely a magyar­ságot az eddigi kormánypolitikától elvá­lasztja. Nem csak a magyar történelmi osztályt, Brunninghaus annakidején, a Rafhenau-gyil- kossság után, a birodalmi gyűlésen olyan gyilkospárti magatartást tanúsított, hogy a szociáldemokraták és a demokraták néhány képviselője megrohanta és tettlegesen inzul- iálta őt. Most is a német néppárt jobboldalá­nak legszélén áll s igy szó sem lehet hadügy- miriszterségéről, hiába köti magát személyé­hez pártja. A Germania, a centrumpárti orgánum, egy vasárnapi nagy cikkében a következő két föltételt szabja az uj kormány elé: Először a szociáldemokraták föltétien be­vonása, másodszor Stresemann iöltétlen külügyminisztersége. Éneikül a két föltétel nélkül az uj kormány már megalakításakor halott volna. Páris, december 7. A Temps vezércikké­ben foglalkozik a német kormányválsággal és objektív hangon elismeri hogy Luther mun­kája valóságos atléta-munka volt, amelyet senki jobban meg nem oldhatott volna, mint ő. Egy év óta birkózik Luther ügyesen a jobboldal felé orientált koalíció élén s olyan külpolitikai műremekeket va’ósi- tott meg, amelyeket a nemzetiek egyálta­lán nem helyeseltek, sőt őszinte szívvel mindig elleneztek. Hogy Stresemann német szempontból merész és az illúziókkal szakitó, bölcs külpolitikáját meg­valósíthatta, elsősorban Luther érdeme, aki a birodalmi gyűlés előtt fedezte külügymi­niszterét és megteremtette számára a szük­séges bizalmat. A német po’itika helyzete ma olyan, hogy be'poHtikal'ag a jobboldalra kell tá­maszkodnia, külpolitikailag azonban a baloldalra. Ezt a kettős játékot biztosan vezette a kan- ce’lár és az aránylagos belső gazdasági ja­vulással együtt eljutott egész a locarnói szer­ződés ratifikálásáig. Adott helyzetben ez óriási siker, amely azonban most, egy év múltán, áldozatokat követel. — A francia elő­kelő orgánum azt’ várja, hogy Luthert ok­vetlenül újból megbízzák a kabinetalakitás- sal, de már más alapon, tudniillik a nagy koalíció alapján, amely helyzet tetemesen megkönnyíti munkáját és megerősíti a német köztársasági rezsimet. Az uj alapokon induló kormány lenne az egyetlen, amely a külföld előtt is bizalmassá válhatna. A jelen pillana­tokban dől el, vájjon Németország egyszer s mindenkorra jobbfelé, vagy balfelé orientá- lódik-e. a birtokososztályt kivánja ez a reform tönk­retenni, de nem ad földet a magyar paraszt­nak sem. A telepítések fantáziája és vessző- paripája viszi ezt a politikát, amely igy egye­nesen ellenünk irányul. Elfelejtik, hogy még Macchiavelfi is azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy alattvalóinak birtokát el ne kobozza. „Életüket elveheted, lefejeztetheted őket, de vagyonukat el ne vedd, azt a család soha el nem felejti.41 ■ S ha nézzük az iskolapolitikát, mit lá­tunk? Egyetemünk nincs. Középiskoláink folyton összébbszornl- nak, elfogynak s aki ezt végezte, az szinte megbélyegezett lesz. akinek közhivatali al­kalmaztatásra reménye alig lehet. Elemi iskoláinkat visszafejlesztik, az ál­lamsegélyek megvonása, az állampolgársági kérdés lehetetlen kezelése által tanítóinkat csökkentik. Akkor, aimikor viszont az állatni iskolá­kat szükség nélkül nagy mértékben szapo­rítják s odakényszeritenek olyanokat, akik­nek a kisebbségi jognál fogva nem ott volna a helyük. A franciák németgyülölete megteremtette Elzász kedvéért a békeszerződések olyan szövegét', amely megengedi a terület lakos­ságát kidobni és kiüldözni, amidőn kimon­dotta, hogy aki 1910. év előtt állampolgársá­got nem szerzett, azt állampolgárnak nem tekintik. Ezt aztán megkaptuk mi is. Mennyi szenvedésnek, mennyi kálváriának szülője az ilyen gonosz rendelkezés. Opciót pedig csak akkor lehet gyakorolni, ha ez a kormánynak kedves. Nos. számoljanak, hogyan gyakorolták ezt a jogot a magyarokkal szemben. Hány opciós kérvényt intézett el kedvezően a kor­mány? És nem szomorú mosolyt keltő, kicsi­nyes eljárás-e, midőn azoktól féltették leg­jobban a republikát, akik az életnek sorsül­dözött páriái voltak, a nyugdíjasoktól. Vájjon ezek döntötték volna el az állam sorsát, ha nem hagyják őket koplalni, nélkülözni?! Ám feleljen a kormány, mikor fogja meg­szüntetni azt a politikát, amit az állampol­gárság kérdésében a magyarok ellen folytat. Példátlan eljárás, hogy az állampolgár­ság kérdését egy más állammal szemben ke­reskedelempolitikai fegyvernek használják. Az orvosi tudomány egyik íegkegyetle- nebb eszköze az élve-boncolás. amikor, a szervezet működéséről ilyen módon akar ta­pasztalatokat szerezni. Hát az állampolgárság kezelése a re­publika kisebbségeihez tartozó lakosság élve­boncolása. Azért hogy vélt fegyvere legyen a la­kosság és más állam ellen, éveken keresztül lelki gyötrelmekben tart embereket és csa­ládokat. A legfelső közigazgatási bíróságnál sike­rült elérni olyan döntést, amely az állampol­gárság elismerését olyanoknak is lehetetlen­né teszi, akik 50 év óta laknak itt s mint egy ■egységes magyar álfám polgárai jutottak égjük magyar községből a másikba. Nyugodtan bocsáttatjuk bármely külföl­di jogtudóstestület elbírálása alá a kérdést, hogy ez a döntés helytelen, téves és hibás, ellenkezik a törvénnyel. És vájjon sietett-e a kormány, hogy ezen hibát reparálja? Mikor a cselédkérdést intézte el a leg­felső közigazgatási bíróság, kimondván, hogy a házi cselédek nem tartoznak munkásbizto- sitó kötelezettség alá, sietett a kormány ezt a hiányt egy uj törvénnyel helyrehozni. Mikor a brünni legfelső bíróság kimon­dotta, hogy a községek nem tartoznak a hadikölcsön lombardtartozásokat megfizetni, ha a köteíezettég elvállalása nem történt sza­bályszerűen. megint sietett egy uj törvényt alkottatni hogy de bizony tartoznak, a ban­kokat ne érje károsodás. Csak az őslakosságnak nem sietett segé­lyére akkor, amikor az állampolgárság elis­merésével küzködik. Az őslakos, ha nem itt született, itt élhet 100 esztendeig, nem szer­zett községi illetőséget, nincs állampolgár­sága, a Prágából ide kinevezett tisztviselő abban a pillanatban kapja a községi illetősé­get, amely pillanatban a községbe lép. A magyarság vezetői és képviselői egy­más után vesztették el állampolgárságukat, ősiek el a politikai barrikúdokon, ha bátrab­ban mertek nyilatkozni a kormányhatalom­mal szemben. Egyenlő elbánás ez, vezethet ez a lelkei; harmóniájára? Kultúránk fejlődése elé akadályokat gör­dítenek, színészetünk vándorbottal dolgozik. Vájjon hány moziengedélyt adott a kor­mány magyar kulturális intézményeknek, vagy magyar embereknek olyan helyeken is, ahol az őslakosság tiszta magyar? S milyen arányban részesíti a magyaro­kat olyan jogosítványokban, amelyek kor­mányhatósági engedélytől függnek? Még az embrióban létező községi könyv­tárak tekintetében is megjelent a napokban egy rendelet, hogy azokat valahogyan ide­gen állampolgárok ne használják. De kik ezek az idegen állampolgárok? Talán olyan na­gyon engedik itt ezeket letelepedni, vagy tó­dulnak erre a területre? Dehogy. Ezek azok a szerencsétlenek, akik évtizedek óta is él­hetnek itt. Aa állampolgárságuk nincs elis­merve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom