Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-06 / 277. (1020.) szám

to

,9%iffArJÍA(^rAnJff^MP

Vasárnap, december 6*

c

___sm----fi

tszer és fheeűorBascíi Hachi,

tu-nle. <r. arau

€Z8l§!!S€ül!l Pratia.íindlISsttáB.

Mftffvarok rA««írp rtronGrbdnj^ny.

jyet minden finn-ugor nyelv, a magyar kivételéve! kausi-nak nevez és a cirbolyafenyő is arra vallanak, hogy a magyarság az ugor itestvérnépektől elszakadva, csakhamar kiért a fenyőrégióból s a fenyő ősi finn-ugor neve lefedésbe ment.

Az életföldrajz adatai meglehetős egyértelműséggel a Káma az Oka és a Bielaia folyók mentén elterülő, a Volga-könyöktő! az Ural-hegységig húzódó vidékre utalnak, ez a terület volt minden valószínűség szerint a még egységes finn-ugor ősnép lakóhelye.

A fimtség innen nyugati, az ugorság keled irányban kezdett szétvándorolni; s a magyarság, amely a legkeletibb szárnyon elheVezkedett ős finn-ugor törzsből fejlődött, az Ura! keleti lejtőire átvonulva az erdő- régió és a steppe határára jutott és időszámításunk első századaiban a török népmozgalmak forgatagába került.

Innen van az, hogy a halászatra és vadászatra vonatkozó műszavaink túlnyomó többsége a finn-ugor. az állattenyésztésre és földmivelésre vonatkozó régi kifejezéseink pedig csaknem kivétel nélkül török eredetűek.

. A magyarság már mint megszervezett lovas nomád nép került történeti forrásokból is igazolható második hazájába. Leve- diába, amelyet a Kaukázustól északra elterülő síkságon, a Don- és Kubán-folvók vidékén kell keresnünk.

Gombocz Zoltán érdekes rejtegetései azt bizonyítják, hogy az ilyeniránya kutatások csak a nyelvtudomány és a biológia együttműködése alapján vezethetnek eredményhez.

Furcsa

Rosszak a népek, szivek fs kezek, furcsa:

én ují Jenkihez még& jó leszek.

Nem oeret bűnbe botlani a láb, furcsa:

mégis csak sülyedünk egyre tovább,

A szeretőire édesbfi! a seb, furcsa:

a bosszú ennél sokkal éd^eöb.

Vaknak szeretnék gyertyát nyújtani, furcsa:

5 k?híi!t szivembe sincs mit gyújtani

Mit sírok én? — zenélnek arra ki furcsa:

hisz minden percben meghal valakit

Sebes! Ernő.

ajándékával!

Végigrohant a csatakos. embersürüs Rákóczimon, a körúti villamos majdnem elgázolta, egészen a hídig rohant, lőkdösve, vén, tántorgó léptekkel.

Hosszú, beryüsárga fények táncoltak az ón- szürkén hömpölygő szennyes áron. A hidak ezer lámpája mint végeláthatatlan füzérre felfűzött drágakövek csillogtak a sötétben. Nyúlós, förtelmes hideg csapta meg az arcát

Sirt; vak és meddő dühhel jajgatott az éjszakában. Vége! Az öccse markában van, ki fogja fosztani az utolsó garasig és börtönbe csukatja! Az utolsó párnát kirántja a feje alól, apránként fogja megölni!... I

A budai oldalon leszaladt a rakpartra. Ott botorkált a sötétben, amíg megtalálta a lépcsőt. A víz fölött megállt és borzedozva nézte a fekete felületen remegő fényeket Aztán széles gesztusba! felemelte karját és arccal a bid frányáiban, emerre a gyűrű elmerült- bevetette magát a vízbe.

Másnap Lágymányosnál’ kdogták a hulláját. Két nap múlva eltemették. A kiskocsma gazdája, ahová az utolsó hetekben ebédre tért be, kétkedve olvasta újságjában öngyilkosságát.

— A zsugori ember még az életére is kapzsi, dehogy válik meg önként telié. Beleszédült a Dunába, elcsúszott, vagy valaki beiebajltóttá — hajtogatta a vendégei előtt. De a vendégeket nem érdekelte ez az esetEgy orvosismerőse megkísérelte különös élete és halála analízisét, de nem jutott eredményre. Néha történnek meglepő furcsaságok ebben az értelmetlen életben- Azt senki sem tudta, hogy a nagyon kapzsi és nagyon becsületes Fáibry Lajos Vz esztendeig is el élhetett volna még csöndes békében. ha történetesen nem esik meg vele a baj a zöldkő vés gyűrűvel . . .

Az uj gyűrű határozottan, szerencsét hozott Bálintéinak. Csodálatos tűzze! szikrázott a gye- 7ekágyból hamarosan felépült asszony . halovánv L zén. Szerencsét hozott, az bizonyos; Bálintók mindig ráemlékeztek arra a napra, melyen a hátikba került- Akkor kezdődött Igazi, mély boldogságuk. Az asszony gyönyörű, egészséges fiút .ozfilt, három házat és roppant vagyont örököltek. Az eltűnt zöVkővc ; gvüdiről valamennyien, még Bálint is hamar megfő5edikezett. Ő különben h-atá- ■ozottan meg volt győződve róla, hogy aznap vcsztetto ol az utcán, nvkor valamennyi érték - tár gyáva! a zálogházban járt.

Blabátté egy gomórl „majálison"

Első és utolsó fellépés© Rimaszombatban, a régi „Huszár" vendégfogadóban — Visszaemlékezések a régi Rimaszom batra harminc év múltán

Rimaszombat, december elején.

Májusi virágzó alniaíák aló! nézegetünk át, a régi „Huszár" vendéglő felé 1894-ben, nagy vágyakozással és sok kíváncsisággal, mi akkori gyerekek.

Ott, ahol most a régi Götnör vármegye székháza áll, ott volt a „Huszár". Régen 48- eí'őtt az öreg T r a j 11 e r Sámuel volt a tulajdonosa. Fiai már mint Batizfalvyak, tanult. h:res emberek lettek: Samu orvos, egyetemi magántanár, István főgimnáziumi ranár Budapesten.

Én még emlékszem az öreg Trajtterékre is. De ebben az időben már nem olyan úri vendégfogadó volt többé s más tulajdonos kezére került. A feled-tiszolci vasútvonal építésével. más jelentősége s rendeltetése lett a régi „fogadónak" is. Nem kellett többé egv ilyen kis városban három is belőlük, mint akkor, amikor még postakocsin és váltott lovakon utaztak azok az emberek, akiknek nem lehetett saját négyes fogatú batáriakon eljutni a szomszédos vármegyékbe vagy éppen Pestre.

.4 régi. híres „fogadók"

A városkert melletti „Zöldfa" tüzérka- szárnya volt már ekkor a mai „konzervgyár" helyén.

A város közepén álló „Három Rózsa" volt ez, időben az egyetlen úri „vendégfogadó". Az öreg V i d o v i t s bérelte s jó kezekben volt. A harmadik, a h:res régi ..Huszár" nagy állása s tágas udvara is csak akikor telt meg szekerekkel, hintókkal, ha a megyegyü- fésekre berobogtak a négyes és kettős úri fogatok, s kivált amikor országos vásárra főtt a nógrádi-negyei „Kararrsság", s a Rima, Garami. Sajóvölgy nerc. Ősi magyar vise- leíekben. C:fra szűrök, subák, a férfiakon, lobogós ingujjban a juhászok, s tarka virágosbő szoknyáik tömegét rengették magukon a zellerjei s balogi szép menyecskék.

A ..Huszár" alacsony, zöldre festet, nagy ház volt. A mai Tompa-tér egész szélességében huzódn-tt szét. Középen ott. ahol a vármegyeház főbe iára fsa. van most. volt a széles nagv kapu. Ettől jobbra lépcsőkön kellett feljutni az „ivóba", amelvnek üveges a ma ja mellett: szörnyű primitív kezd ettegessé gb ~ n éktelenkedett egy piros nadrágos, kék dolmányos huszár.

Ezért-e vagy másért, de csak a szabfttka- puszfal huszárok, s a helybeli tüzérek mulatóhelye volt. s nagy büntetés' érte a diákságot,' ha véletlenül valakit ott mulatós közt megcsípett az akkori öreg pedelus „Perecz bácsi", vagy későbbi utódja a hosszú Llpcsey. Ismerte-e Farkas Imre, nem tudom, de az „Tgló? Dákokban" szereplő pedelus is a Lipcsey alteregó-ja,

Vásár a temető fölött

A „Huszár" előtti térség, a mai Tompatér volt a Buza-vásártér. Szörnyű kerek kövekkel kirakódva. Alattuk pedig a temető. Szentgyörgyi, az első református püspök, Szőke Ferenc, Szügyi Mihály. Ferenczy János s ükapáink s ükanyáink sírja fölött folyt az alku. s az öreg Adám Márkus szívesen vette meg a megszorult gömöri urak búzatermését, néha előre a jövő évi termést is előre kifizette.

Kabátos, úri nép keveset s ritkán járt a „Huszárba". Ekkor azonban jöttek, merttek s utánuk az utcán vállravetve hordták a Bak- say, Fngel. Landan boltok összes „piros ola- ios-ait" a tanuló fiuk.

Jön a „nemzet csalogánya"!

Rimaszombat készült a Blaháné első s bizony utolsó itteni vendégszereplésére.

Akkor még nem volt állandó színpad a városban, s a „Három Rózsa" talán kicsi is lett volna annak a nagy közönségnek a befogadására, amely itt a szülővárosában hallani és ünnepelni akarta a város sok nagynevű szülöttje közt is a legkedvesebbet, dédelgetett kedyencét, „a nemzet csalogányát". Blahánét.

Az ,,állás"-ból rögtönzött színpad és „páholyok" még csak készültek, még hangzott a kalapács zaja. apukor már minden előadásra elővételben elfogytak a drága jegyek. Háromszoros áremelés volt. S még igv is elkelt némelyik dupla áron is. Persze ilyenkor a gyermeVn -'k otthon takarékosság okából azt mondták:

—- Nem való még gyerek oda.

Meg:,,

—r Majd meghallod még, ha felnőlsz!

Kertből hallgatták Blahánét

Jaj de fájt okkor nekünk a fiatalságunk! Az iskolai tizpercekben is a fölött tanácskoztunk. keseregve az öregek rmmtimki kériel- hetetle-nségén; hogvan lehetne nekünk Blahánét legalább meghallgatnunk?

S elhatároztuk, hogy minden este elmegyünk óz P ndrássy-uti Instkórtsz kertbe, a Huszár*1 *közyetRn szomszédságába amelyet én:nen ezen május elsején vettek birtokukba régi tulaidono^áíól özv. Stolcz Józs^fnéiől InsfUórszék. Az elhatározást tett követte.

S mikor este az öregek kiöltözve selyemruháikba az eladó leányaikkal elmentek csodálni Blahánét, mi azalatt az átelleni kort

' almafái alatt hallgattuk végig a Blaháné nótáit.

Hazamenet este, s másnap bizonyos irigység fogott ©1 az idősebbek iránt, ha mesélték az előadást. Hogy táncolt. hogy sirt mint Török biróné a láda tetején, hogy mosolygott, mikor valaki az elragadtatástól ezt kiáltotta felé a színpadra:

— Hogy az éti Istenem áldiia meg!

Jaj de szereltünk volna mi is pár évvel idősebbek lenni! Mert úgy mondták s mi elhittük: fiatalságunk az oka, hogy nem láthatjuk öt.

Hát színpadon nem. Ez igaz. De mintha megsejtette volna a mi fiatal szivünk nagy bánatát, igyekezett kárpótlást adni érte.

Diákélet a majális regge’én

Ittléte alatt esett az akkori idők híres nyári mulatsága, a „diákmajális".

Künn a szabatkai erdőben.

Talán azért rendezték ekkor, hogy ittléte alatt láthasson egy gömöri murit.

Esemény is volt az akkor. Előző nap amennyi virágot a rimamenti kertek s rétek termeltek, mind csokorba s koszorúba fűződött. S kora reggel cigánybandávai, zászlókkal s dobokkal járta az ifjúság a várost, zeneszóval ébreszthetve s tisztelve meg tanáraikat s egyes kiválasztott lányos házakat. Fz alkalommal a Három Rózsán lakó Blahánét is.

Reggeli kilenc óra felé zárt sorokban, zászlók alatt, zeneszóval indult a fiatalság végig a városon. S aztán megállották a régi polgári leányiskola előtt — ez akkor az evangélikus egyház mai emeletes épületében volt —, a íemplomudvaron. Itt aztán meghajoltak földig a zászlók s piruló leánykák kötözték fö! a bokrétákat, koszorúkat a zászlótartók és sok rendező szive örömére.

Aztán közösen indultak tovább a szabatkai erdőbe.

Régi majális a szabatkai erdőn

Boldog beteljesülés napja volt ez.

Délig séta. játék, de bizony nagy részének csak tánc, meg tánc. A korhely fiuk a Bacchus-sátorokat őrizték, a szerelmes ifjak pedig táncoltak boldogan „titkos" — mert akkor még így volt — választottjukkal.

Aztán közebéd, Künn a százados, viharvert' tölgyek alatt.

Délután robogtak a hintók a mamákkal s a jó uzsonnákkal s ekkor kezdődött el igazán a majális. A híres Palócz-banda húzta már azt. hogy:

„A panyiti halastóba fürdik a fekete csóka."

Mi meg lélekkel roptuk a gömöri csárdást. ;

Sóik híres táncos volt ez időben itt. De az elsők között Is az elsők egvike volt a később szomorú véget ért Fáy Toncsi.

Együtt táncoltunk éppen a cigány előtt, amikor uzsonna táján nagy éljenzés közt megjelent közöttünk, a táncolók között Barna Imre al'kapiíány karján Blaháné is, Lő- rinczy György és Komáromy István kíséretében.

Még ma is egészen jól emlékszem rá vissza.

Blaháné a majálison

Szürke, csuklyás porköpeny volt rajta. Kedves, mosolygó szép szeme ragyogott, Uözben-közben a tréfás Barna Imre mókáin hangosan nevetve.

Egy ideig egy magaslatra állva figyelte a mulatókat s aztán mosolyogva odajött a cigány elé, hozzánk fordult s csípőre tette félkezét, a másikkal heje-hujázott s dúdolta a nótát nekünk.

Mi .boldogan, az ő fiatalos _ kedélyétől még jobban fölleíkesedve. remekelni akartunk előtte a gömöri csárdással.

Fáy Toncsi is ki akart tenni magáért.

S hullott a kék bankó a Pa’ócz Jancsi cimbalmára, hogy annál szívesebben húzza — mintha nem húzta volna elég szívesen ; amúgy is —, hogy

„Rózsabokorba jöttem a világra..,**

Meg azt, hogy:

„Huncut a vármegye..."

Én boldog voltam, hogy távozásakor kedves szavakkal köszönte meg nekünk ő a táncot, ami pedig csak nekünk volt gyönyörűség:

Azóta sok-sok idő múlott el...

Fáy Toncsi tragédiája is elfelejtődött.

És Blahánét sem láttam soha azóta. — —

Pár éve, egy ünnepnapon küldöttem neki egy virágzó körtefaágat arról az öreg, ma már kivágott körtefáról, amely arra a Tompa-utcai kis házra hajolt, ahol 75 éwol ezelőtt tne!ee hajlék és szeretet fogadta azt a kis jövevényt amely mégis csak Rimaszombat határában iötí „rózsabokorban a'világra"

Annyi-annyi sok gyönyörűségre s vigasztalására szegény magyaroknak.

Egv fohászom van...

Egy fohászom van, egy imám van,

S egy szent kérés van az imámban: Szeressük egymást magyarok.

Kevesen vagyunk; összefogva Talán mehetünk még bírókra Azzál, aki ránk agyarog.

őrizzünk féltve mindent mindent,

S kérjük az örök, igaz Istent Legyen velünk, legyen velünk, őrizzük lelkünk tisztaságát Szivünknek ne találják mását — S nem ronthat senki ellenünk!

Kümits Lajos*

Megfáradt ember

A földeken néhány komoly paraszt Hazafelé indul hallgatag.

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg étt Gyenge füvek alusznak a szivem alattA folyó csöndes, nagy nyugalmat görget Harmattá vált bennem a gond és teher —•

Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,

Csak megfáradt ember, aki itt hever.

A békességet szétosztja az este.

Meleg kenyeréből egy karaj vagyok:

Pihen most az ég is, a nyugodt Marosra S homlokomra — kiülnek a csillagok.

_________ József Attila,

Vá

rtalak

Vártalak csendes alkonyatkor,

Vártalak némán, kérdő szívvel,

Vártalak hajnalhasadtakor,

Vártalak, vártalak.

Lelkemben holdas húzott Ívvel.

Vártalak mindég. Elfelejtve a világ arcát: bús siralmát Vártalak sírva, félve, esdve,

Vártalak • . . vártalak . . .

Nem jöttél. — Mennyit vártam rád . . .

— Haldokló zajjal eljött az ősz,

Búsongó fejem lehajtottam- Lemondtam rólad. — S te akkor jössz, Mikor késő? Mikor késő?

Mikor elfogytam? összerogytara?

Eleőd Anikóülrissfaros, eyftsL ftraK. *j

larosiavTvrdiK I

Prag II., Váelavské nám. 35. Ü[

(Grand Hotel „Sroubek" melletti *

Wmmm. Cserél. SEIots®, '*

1 MOSSA A FOSAIT ÉP ÚGY |

§ MINT A KÉZ-tT %

§ Használjon ||

I FOQS^WANT I

i MELYNEK AZ IZE KITŰNŐ! I

I Aránylagosan magas ára dacára (s S

II oz a legolcsób V

M fosápolószer.

m mert nagyon tartás. B

0 N 8ÍOEWÜTT KAPHATÓ. 1

H Vez. képv. CSiHSZLOVÁKlÁBANí M

m PRAHA U LINHARTSK& 2, f

^4AAAAAÁAAAAAAAAAAAAAÍAÁAÍAÍAAAA7

! Zongora \

^ Hasznait zongorák mp! áron átvétetnek. t

i Harménium t

^ ínktArrisRpitfl Inthet Használt o<»mO«»r4h9«. ^-4 olanlnOSc uiak 0500 k-tAI Itezdve. ►

< Javítás es han«oias te hl ismeretesen ^

«8 es szó Hs rémén £

l SCHONHOFER VHMOf

* Bratlslava. Primástér t. ^

É rfmFTTmTffTTmTTTfTTTmTK

Gyermekkocsik székek, ágyak, leitnagyobb választékban

„SlQGpúvO. D“-Pt Praha, locerna

KAr>n áriwrraiMto>